2019. január 12., szombat

274. Rész

x--- Zayn Malik ---x


Mind a ketten ülünk és nézzük a tévét ami élőben közvetíti a lövöldözést. Mármint ő a tévét nézi, én meg őt. Tisztán látszik rajta, hogy ideges. Megvan feszülve, az ujját harapdálja és fejjel lefelé fordítja a telefonját mikor nem hagyja abba a rezgést.
- Vedd már fel! - Felmordulok, csak azért mert nem látja a kijelzőt, még hallani azt, hogy rezeg!
- Nem! - Kétségbeesetten néz rám. Átnyúlok rajta és én veszem fel a telefont.
- Hello...
- Albus, jó hogy keresed. Tippelhetek, hogy a híradó miatt?
- Csodás megérzés - nyögve adom oda Zoenak. Miért hívja őt fel?!
- Öhm, mit akarsz tőlem? - Beletúr a hajába, míg tovább nézi az eseményeket. - Albus, terhes vagyok. Nem hiszem, hogy oda kéne mennem. - Lerakja a telefont és csak mered a tévére. Nem akarja ezt a gyereket. Mármint, néha akarja és néha nem. Most pedig gyűlöli. Teljes szívéből. Nem dolgozhat, nem úgy ahogy szeretne és tudna. Ez tartotta eddig szinte életben, a munkája. Még akkor is, ha emiatt halt meg annyiszor majdnem. Aztán egyszer tényleg... és még mindig most is menni akarna. Most is ott akarna lenni és utálja, hogy nem mehet mert felelősség teljesnek kell lennie. Nem nyúlok hozzá és nem tudok mit reagálni mikor elsírja magát. Nézi a tévét és szimplán sír. Hangtalanul először, de látom, hogy egyre jobban lekonyul a szája, aztán egyszerűen hangosan felzokog. Nem tudom, hogy ő most tört-e össze, vagy akkor mikor rájött, hogy terhes... de én most. Zokog amiatt mert terhes.
- Élet... - megrázza a fejét és szimplán felpattan a kanapéról.
- Hagyj békén egy kicsit - időm sincs nincs utáni nyúlni, már be is zárkózik a szobánkba és hallom, ahogy magára zárja az ajtót. Remek! Tönkre teszi őt a terhesség. És nem a testi dolgaira gondolok, hanem a lelki dolgaira. Kikapcsolom a tévét és hallgatom a zokogását a zárt ajtó mögül a csendes és homályos házban. Ha visszafogtam volna magamat, akkor most nem lenne ez. Nem lenne terhes és nem zokogna miatta. Dolgoznia kell, ezzel tudja egyedül egyben tartani magát. Nekem meg most végig kéne néznem lassan ahogy belepusztul abba, hogy szül nekem egy gyereket?! Felállok és bekopogok az ajtón de nem jön válasz. Leülök a fal mellé és tovább hallgatom lehunyt szemekkel azt, hogy sír. Nem enged be, nem tudok neki hogy segíteni. Ő valahogy mindig tudja, hogyan kell valakin segíteni, mit kell mondani. Hogy segítsek neki, ha én vagyok a gondjának a fő okozója? Utálja, hogy terhes, valószínűleg ha rám néz is szimplán utálja a tényt, hogy tőlem terhes. Megdörzsölöm az arcomat, aztán csak megtépem a saját hajamat. Mit kéne csinálnom?! Hajlandó volt elhagyni a munkája miatt engem... csak azért nem veteti el, mert nem akarom. Én nem akarom, hogy elvetesse. Annyira nem volt még készen erre! Nem mondom, hogy én készen álltam erre és pont most terveztem, hogy végre tényleg egy család legyünk. Viszont még így is jobb helyzetben vagyok, mint ő. Mert én legalább az elejétől kezdve akartam volna gyereket. Mert én könnyedén feladok bármit. Mert nem bennem van egy kölyök, de ha még bennem is lenne és tudnék dolgozni. Ő nem. Hogy tudna ő dolgozni, ha az a munkája szinte, hogy céltábla legyen?!
- Élet - újra bekopogok míg felállok. Kinyitja az ajtót és csak könnyes szemekkel, összetörve, félig átkarolva magát félve néz rám. - Sajnálom - átölelem, és elbújik az ölelésemben. Puszit nyomok a hajába és csak jobban felzokog. - Nehéz? - Bólogat, nem mond semmit. Lehet azért nem, mert zokog és alig kap levegőt. - Elakarod vetetni? - mintha csak a tévén megnyomod a némítás gombot... úgy hallgat el ő is. Eltol magától és értetlenül néz rám. Rémülten.
- Mi?
- Elakarod vetetni? - Nyelek egyet és csak pislogok, hogy újra rátudjak fókuszálni az arcára és ne lássak mindent homályosan. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs az abortusz ellen. Először is, pár éve felszólalt mellette, másodjára, megkérdezte, hogy elkísérem-e abortuszra. - Szeretlek. Alient is szeretném. De nem úgy, hogy beledöglesz - rámutatok és megrázom a fejemet. - Ez... ezt így nem lehet Zoe! Utálod őt és még meg sem született. Akkor jobb ha... ha nem - összefűzöm a kezeimet a tarkómon és csak megfeszítem a kezeimet hátha valahogy letudok vezetni egy kis feszültséget, kétségbeesést és félelmet. Aztán kattan nála valami, mert kihúzza magát és összeszorítja az ajkait. Dermedten bámulok rá, ahogy megpofoz.
- Azért, mert szétesek, rettegek még nem ajánlhatsz fel ilyeneket! - Mi a fasz... - Huszonegy éves vagyok Zayn! Nem család anya! Nem anya típus! Sehol nem szerepelt a gyerek a terveim között! A munkám volt a második, és néha az első, ha te nem voltál képbe! Nem te vagy rosszul olyan szagoktól amiket eddig szerettél! Nem te hánynád el magad szimplán éjjel kettőkor! Nem te nem folytathatod a melódat, mert valami él a hasadban! Abból sem szedtem össze magam még rendesen, hogy meghaltam most meg terhes vagyok. Sajnálom!
- Oké - felemelem a kezemet ő pedig csak vesz egy mély levegőt. Terhesség mi? Hormonok és hangulatingadozások... csodás. - Sajnálom. Próbálok melletted lenni, de nem tudom hogyan.
- Én sem tudom, de dugni tudtunk szóval találd ki! - Csak terhes, nem engem utál... csak terhes.
- Öltözz fel, lent megvárlak - a kocsikulcsokért nyúlok és ott is hagyom. Ahogy bezárom magam után az ajtót máris telefonálni kezdek.
- Hello, pár címet áttudsz küldeni családi házakról?
- Családi házakról? - Felsóhajtok míg kilököm az ajtót.
- Igen.
- Milyen... típusra gondoltál?
- Kertes, minimum hét szobás. Csak címeket adj... nincs árkeret. Fred gyorsan - sajnálom szerencsétlen csávót. Mindig ő mutatta meg a házakat, amiket eddig megvettem.
- Mármint, milyen gyorsan?
- Körülbelül két perc... harminc százalékot kapsz ha megtalálom ma a házat amit akarok - kinyom én pedig elmosolyodom. Öt százalékkal szokott dolgozni. A ház árának öt százalékát megkapja. Harmincért csak összehozza, hogy találjunk ma egy családi házat és kissé összekapjam ezzel Zoet, nem? A kocsinak dőlve várom őt. Nem fogok felmenni, tudom, hogy lejön majd. Az már kérdéses mennyi idő kell neki, most hogy terhes. Mármint, általában eddig csak felvett valamit és kész volt menni bárhova. Mostanában bő pólót választ mindig, hogy abszolút ne tudják meg, hogy terhes. Mármint, sem ő sem én nem akarjuk még, hogy tudja az egész világ. Kábé negyedórát várok míg megjelenik addig pedig két címet is kapok.
- Mit szeretnél? - Unottan ül be, ahogy kinyitom neki az ajtót.
- Xanaxot, de terhes vagy - felhördül ahogy rácsukom az ajtót. - Elvesztél, ha nincs cél az életedben. És most, miután kábé féléve meghaltál, kiderült, hogy terhes vagy, gyógyszereket szedsz, gyógyulgatsz, felvállaltuk a kapcsolatunkat, abba kell hagynod a veszélyes részét a munkádnak plusz nikotin hiányod van úgy gondo...
- Kihagytad, hogy rosszul vagyok félóránként, pisilnem kell egy óránként és úgy érzem magam mint egy nyolcvanéves aki retteg.
- Plusz ezek... - biccentek neki mosolyogva. - Kell valami amivel lefoglalod magad, különben megőrülsz. És ez nem lehet az a meló, amit szeretsz.
- Köszi, eddig ezt nem tudtam - lehúzza az ablakot és bár félek, hogy megfázik... nem szólok semmit. Ő tudja mire van szüksége.
- Fejezd be a doktorit. Tarts előadásokat.
- Oké. Szerintem megvan három hónap alatt, de érdekes lesz nagy hassal előállni gyilkosságokról beszélni és kriminálpszichológiáról mikor... - felnevet és felemeli a kezét, hogy várjak. - Az egész kibaszott világ kiakadt ránk azért, hogy több éve együtt vagyunk! - Elkiabálja magát én pedig csak a combjához nyúlok. - Plusz terhes vagyok ami nemsokára kifog derülni mert Alien éhes.
- Előbb utóbb meg is fogsz szülni, szóval valamikor ki kell derülnie annak, hogy...
- A szülés a másik dolog amitől rettegek. Azt mondják olyan, mintha huszonkét csont egyszerre törne el a testedben! De muszáj kitolnom a vaginámon, hogy kevesebb legyen arra az esélye, hogy valami pszichés gondja lesz mert...
- Levágták az ujjad és megkínoztak, Zoe jézusom. Ne viselkedj úgy, mint egy normális terhes húszéves!
- Normális terhes húszéves... huszonegy vagyok! És attól még félhetek a szüléstől!
- A lényeg a lényeg. A fájdalomküszöböd lényegesen magasabban van és kaphatsz epidurális érzéstelenítőt is.
- Határozottan tudom, hogy nem kaphatok - összefont karokkal csapja magát dühösen hátra a székben.
- Miért ne kaphatnál?
- Mert lehet, hogy kicsit jobban bezsibbaszt majd mind kéne? Mondjuk a tüdőmnél is úgy fogom érezni... és tudod pont olyan érzés lenne mint amikor nem kaptam már levegőt és teljesen elzsibbadtam, mikor élve elástak.
- Az egy vicces nap volt, azt hittem pizzát hoztak, de csak Albus volt - nevetve üt bele a karomba, én pedig örömmel fogadom. Nevet.
- Új melltartókat kell vennem... kezdenek picik lenni - a melleihez nyúl, még jó hogy végig nézem.
- Látod mennyi előnye van Natenek?
- Fúj - rám fintorog, de ezzel sem tudja lemosni a mosolyomat. - Szóval? Mit csinálunk.
- Nem, először te mit csinálsz. Nyithatnál újra rendelőt.
- Nem. Felejtsd el! Esküszöm rosszabb emlékeim vannak azzal mint Haydarral.
- Ez elég erős túlzás - most komolyan, Haydar volt az egyik legrosszabb.
- Oké, de akkor is. Nem - kirázza a hideg én pedig szólnék neki, hogy lehet az ablak miatt ami még mindig kissé le van húzva.
- F.B.I? SAS? Nekem mindegy.
- Mármint?
- Tanácsadó, ami eredetileg voltál - hümmög egyet míg kissé jobban kinyújtja a lábait. - Félig megmaradna a melód. Jobb mint a semmi, gondolom.
- Jobb mint a semmi.
- Hajlandó vagyok belemenni abba is, hogy felőlem kimehetsz újra a csapatoddal ha Nate elmúlt féléves.
- Komolyan? - Biccentek, nem nézek felé. Nem akarom tudni mennyire lesz izgatott ettől a ténytől. - Egyébként nem az én csapatom csak...
- Bejöttek mikor meghaltál.
- Ja...
- Szóval ha...
- Szerinted... el kéne mondanom a családomnak, hogy terhesek vagyunk? - Terhesek vagyunk.
- Ha szeretnéd nyilván elmehetünk hozzájuk.
- Nem tudom.
- Adjak időt átgondolni?
- Ühüm - átnyúl az én ülésemhez és a hajammal kezd játszani. Szeretem mikor a hajammal játszik.
- Mikor kéne elmondanunk szerinted? Mármint, a világnak.
- Nem tudom, lassan elkezd nőni a hasam. Nem akarom, hogy pletykáljanak rólam.
- Fognak, így is úgyis. - És már most tudom, hogy az ugyan ilyen szenvedés lesz.
- Oké, de az kínosabb ha találgatják, hogy terhes vagyok-e vagy csak felszedtem pár kilót.
- Tudom. De melletted leszek végig.
- Hát, te élveztél belém szóval ez a minimum - elnevetem magam míg kételkedve ránézek, ahogy leparkolok az első ház előtt elvileg. Bár kint van a kis tábla, hogy eladó, szóval remélem tényleg jó helyre jöttünk. - Eladó, mi? - Felhördül ahogy a házat nézi.
- Hátha jobb kedved lesz attól ha milliókat költhetsz - nevetve száll ki én pedig rögtön sietek utána és átkarolom. - Fred, ő itt Zoe. Zoe ő itt Fred.
- Örvendek - kezet fognak Zoe pedig csak rávigyorog.
- Házat nézünk magunknak? - Kissé kételkedve néz fel rám ahogy belépünk az ajtón.
- Ahha.
- Este nyolc óra van Zayn.
- És? Anno hajnali háromkor újítottuk fel a házunkat.
- És mennyire kurva jó lett - elnevetem magam míg összekócolom a haját. A nappali közepén állítom meg, ahonnan kilátni a nagy üveg ajtón át a kertre.
- A ház nagyobb mint a kert. Nyolc szobás a ház és...
- Hány gyerekünk lesz? - A fülébe suttogva kérdezem meg. - Csak befektetési célok miatt - elneveti magát ahogy a karomba kapaszkodik míg átkarolom hátulról őt.
- Háromról tudok - a nyakába temetem az arcomat és igyekszem visszafogni az érzést ami bennem van. Szerintem ezt érzik a rajongóim is, ha meglátnak. Biztosan ezt.
- Három fürdő van... - nehezen tudok rá figyelni. A három gyereken jár az eszem.
- Mind fiú? - Megrázza a fejét és elnevetem magam. Lesz egy lányom is minimum. Tetszik ahogy a házat nézi. Eltudnám képzelni magunkat itt. - Tetszik? - Nem engedem el a kezét ahogy kisétál az erkélyre.
- Jól néz ki - biccent míg a keretet nézi innen fentről. - Nagy.
- A másikat is megakarjátok azért nézni?
- Ahha, ha követlek az úgy jó?
- Persze - kinyitom Zoenak a kocsi ajtót és már nem is panaszkodik azért, hogy úriember vagyok. Elfogadja és beül.
- Szóval? Tíz pontból mennyit adnál a háznak?
- Nyolc - elfogadható.
- Valld be őszintén, láttad a házunkat? - Elneveti magát és nem mond semmit csak bámészkodik kifelé az ablakon. - Miért nem tudod megmondani, hogy ez volt-e az vagy sem. Sokkal jobb volna!
- Mert azt gondoltam, előbb összeházasodunk, házat veszünk, lenyugszom és akkor jönnek a kölykök. Nem fogom befolyásolni a dolgokat azzal, hogy elmondom miket tudok.
- Ezért nem dobtad fel a nevet sem, hogy Nate?
- Ezért - kidugja rám a nyelvét én pedig csak felhördülök.
- Ez igazságtalanság. Ez olyan mintha tudnád a jövőt.
- Nem biztos, hogy létezik az a ház és tudod lehet csak az agyam végmunkája volt amit összerakott nekem az élet tapasztalatimból. Lehet valamiért gondoltam arra, hogy Natenek hívnád a fiadat.
- Vagy csak embertelenül profi vagy és mikor meghalsz sem bírod kiélvezni a túlvilágot.
- Kitudja - nem várja meg, hogy kiszálljak és kisegítsem a kocsiból kipattan most is.
- Hogy hívják majd a lányunkat?
- Ha túlélem ezt a terhességet, megvitatjuk - az oldalamba csíp ahogy megindul Freddel.
- Ennek a háznak csak hat szobája van. - Azért mondtam hetet, mert úgy gondoltam az ideális lenne. Nekünk egy szoba, plusz két melós szoba neki is és nekem is. Akkor marad még négy szoba. Ráadásul, ha három gyerekünk lesz akkor igazából csak egy szoba marad, vendégszobának - Vegyes tüzelésű, nagyobb a kertje mint az előzőnek.
- Megjegyzem, hogy lapos a teteje amit imádok - csak úgy oda veti foghegyről én pedig biccentek neki, hogy felfogtam. Izgatottnak tűnik ahogy belép az ajtón. Körbe néz és olyan bámészkodónak tűnik az arca. Aztán értetlenül ráncolja a homlokát.
- Hány fürdő van?
- Három, itt is - nem rossz ha három gyerekkel számolunk alapvetően. - Négy szoba van fent és kettő itt lent.
- A tetőre fellehet menni? Biztonságos lenne kialakítani azt is?
- Elég erős a szerkezete a háznak, szóval el kell bírja elvileg. De egy építésszel beszéljétek ezt le inkább.
- Lehet még bővíteni a házat telek szerint?
- Igen van rá lehetőség.
- Akkor szerintem jó volna, ha még egy szobát hozzá tudnánk építeni nem? - Zoet kérdezem meg, hátha érdekli a szobák száma. De ő még mindig csak a nappaliban áll. Aztán oda sétál a falhoz és rárakja a kezét az üveg ajtóra. Frank értetlenül néz rám, de nem mintha tudnám mit csinál. Oda sétálok hozzá és a kezemet a vállára rakom. - Jól vagy?
- Persze - halkan motyogja míg felém fordul és visszasétálunk a nappali közepére.
- A három fürdő közül, kettőben van kád és zuhanyzó. Az egyikben csak zuhanyzó - biccentek Frednek míg a telefonjáról olvassa nekünk a dolgokat. Zoet nézem, amint megindul az egyik folyóson én pedig követem. Engem pedig Fredd követ míg sorolja a ház pozitívumait. - Van egy építész ismerősöm, ha gondolom megtudom adni majd a számát. - Újra csak biccentek míg Zoe a fal felé fordul. Aztán lenéz a lábához. 
- Hogy tetszik eddig ez a ház? - Azután kérdez rá, hogy kirázta őt a hideg.
- Végig nézném még a szobákat - átkarolom őt. - Biztos jól vagy?
- Terhes vagyok, ne kérdezz ilyeneket - elnevetem magam míg előre indulunk a folyóson.
- A fürdő amelyikben nincs kád a második legnagyobb szobához tartozik, ha ez kompenzál valamit. A két másik fürdő külön van - Zoe biccent míg benyit az első szobába. 
- Általában amúgy is zuhanyzunk, lehetne ez a mi szobánk - Freddre nézek Zoe helyett. Lehetne ez a mi szobánk? Ez a fürdővel rendelkező szoba?
- Hát, ha kölykökkel terveztek határozottan hasznos az, ha külön fürdötök van. Higgyétek el - összeszorítom az állkapcsomat, míg ők összenevetnek én pedig kinyitom az ajtót ami ebből a szobából nyílik. Fürdő. 
- Zoe, senki nem mondta, hogy ez az a szoba, amelyikhez fürdő tartozik - felé fordulok, egy önelégült mosollyal. - Ez az a ház? - Összeszorítja az ajkait, de nem néz a szemembe. - Megvesszük.
- Nem akarjátok megnézni a többi szo...
- Megvesszük - ez az a ház. Itt volt mikor meghalt.

2018. november 14., szerda

Fél előrelépéses segítségkérős kunyeráló nem rész

Gondolkoztam már az ötleten, hogy felrakjam a blogot Wattpadra is, mivel elvileg ha új storyt kezdek, akkor azt már ott kéne, tekintve, a blogger haldoklik nagyon sok szempontból. És egy kedves olvasóm már elkezdte felrakni! Ez körülbelül olyan érzés nekem, mint amikor rájössz, egy héttel később lesz csak a nagydolgozat, amit nem akarsz. (Annyira köszönöm!)
Szóval, ha esetleg a történet ott is életre kap, és úgy látom érdeklődne valaki az írásom iránt azon a jóval nagyobb platformon akkor sok kérdés megválaszolódna bennem. 
Szóval igazából arra kérnélek titeket, hogy akinek szokott Wattpadon lézengeni az adhatna egy kis boost-ot a történetnek, hogy nem olyan szörnyű és egy apró beleolvasást talán megér. 

2018. november 13., kedd

273. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Ez a terhesség dolog túl komplikált nekem. Megvenni mindent, az étkezés, vitaminok. Zayn! És itt jön be egy teljesen új szint a képbe amiről picit megfeledkeztünk. Hogy van családunk. El kellene mondani.
- Annyira izgulok - a gatyájába törli a kezét, az ajtó előtt várva. Bár nem tudom mire várunk. Őszintén, Trishára szükségem van. Azonnali hatállyal beszélnem kell vele erről az egész... szarságról. Bekopogok helyette, mert kétlem, hogy bejutnánk, ha Zaynon múlna ebben az állapotában. Mióta hallotta a szívdobogást bennem, ami határozottan nem az enyém volt azóta... ilyen. Izgatott. Azt hiszem felcserélődtek nálunk a szerepek. Fordítva kéne lennie, nem? Én még mindig nem tudom hova rakni. Mármint... könyörgöm! Én mint anya?! Wali nyitja ki az ajtót, Zayn pedig már be is vonul.
- Családi kupak tanács! - Elordítja magát én pedig azért megölelgetem Walit.
- Hello - én csukom be az ajtót, ő pedig értetlenül mered a bátyja után.
- Soha nem volt családi kupak tanácsunk - Trisha értetlenül jön le az emeltről ránk nézve. - És mi ez a váratlan látogatás? Főztem volna, ha tudom, hogy jöttök! - Megölel én pedig elnevetem magam.
- Ohh... főzni főzhetsz mostantól eleget - lelegyinti őt Zayn és vigyorogva leül a kanapéra, majd maga elé mutogat.
- Zoe, nyugtass meg, hogy jól van - Trisha kissé félve ül le. - Félnem kéne? - Zayn felém legyezget, hogy üljek le mellé. Én pedig teszem amit kér, míg Trishára mosolygok. Egyáltalán nem félek attól, hogy fognak reagálni. Tudom, hogy jól.
- Do, gyere már! - Zayn felfelé kiabál, én pedig hátra dőlök a táskámat pedig magam mellé rakom míg az ultrahangos képet keresem. Zayn ragaszkodott ahhoz, hogy legyen kétszer annyi, mint ahány fontos ember van az életünkben jelenleg. Biztosan kapjon mindenki egy képet az ő fiáról, aki már most tökös és belevaló és okos és jó hangja van és legjobb mindenki között. Kezdem úgy érezni ő az egyedüli szülő én meg csak hordozó. Tulajdonképpen, az vagyok. Egy portás és hordozó, aki szállítja ezt az izét, eteti és hozzá juttatja mindenhez amihez kell. Élősködik, egy parazita. Ez egy parazita! Safaa unottan telefonozik a fotelben míg Do behajol elénk és megölelget minket. Oké, most már kezdek izgulni. Nem rossz fajta izgulás, csak... várod, hogy tudják. És ez meglep. Ez olyan... anyai? - Oké, szóval - Zayn megköszörüli a torkát.
- Megöltél valakit, ugye? - Wali a hajába túr én pedig felnevetek.
- Az én vagyok, kedvesem - felröhögnek, pedig komoly témával vicceltem. Gyilkos vagyok. Oh... gyilkos vagyok. Gyilkos, és nevetnek rajta. Vajon, hogy magyarázzam el majd Aliennek, hogy az anyukája, egy gyilkos. Te jó ég...
- Komolyan! - Zayn átkarol és jobban magához húz. - Szeretnénk bejelenteni valamit - ezzel a szöveggel kéne majd a kölyköknek is előadni, hogy apucinak dührohamai vannak, mert anyucit őrültek rabolgatják el, aztán öli meg őket.
- Összeházasodtok! - Do rögtön talpra ugrik és ránk mutat, mint aki talált.
- Gyerünk, mond ki - Zayn rám vigyorog... imádja hallani ez a perverz idióta, ahogy kimondom, hogy... hát a tényt.
- Tulajdonképpen, szerintem neked kéne - jegyzem meg halkan.
- Zoe...
- Terhes vagyok - villantok rájuk egy kissé félszeg mosolyt és döbbent csend telepszik ránk.
- Fiú, és Nate lesz - teszi hozzá Zayn. - Tizenegy hetes - oda rakja a kis kávézóasztalra az ultrahang képet, mintha csak egy ász párja lenne, és most nyert volna meg több ezer dollárt. Mindenki rögtön talpon van. Wali sikít, mire Do is sikít. Aztán már Safaa is a kanapén ugrál. Trisha pedig csak bámul ránk.
- Nem hiszem el! A keresztanyja akarok lenni!
- Azt a címet azért köcsögség elvenni, tekintve, hogy te mindenképpen a rokona leszel - világít rá Zayn fintorogva, de én csak Trishát nézem. Ő pedig engem néz és elsírja magát ott ültében minden reakció nélkül. Oké, talán kicsit naiv és gyors felfogás volt a részemről, hogy mindenki örülni fog neki. Megszorítom Zayn kezét a combomon aki éppen azon veszekszik a lányokkal, hogy márpedig Nate lesz. És most először néz szerintem az anyja felé a sikítások között. - Remélem csak sokkot kaptál - nevet fel kissé feszülten, míg magához húz.
- Én... - megrázza a fejét és ránk mutat. - Mármint, igen. De... - megszorítom újra Zayn kezét és felállok míg a kezemet Trishának nyújtom. Gondolom van miről beszélnünk. Rögtön bele kapaszkodik és nyugodtan átvonulunk a konyhába. - Mióta tudod? - Kérdi lehuppanva a pulthoz.
- Nemrég óta.
- Szóval... cigi? - Fintorog rám, vagyis inkább a hasamra.
- Igen. Ittam is. Plusz a gyógyszerek. Amint egy kis esélyét láttam annak, hogy terhes lehetek leraktam mindent - a hajamba túrok és az ujjaimat kezdem tördelni. - Nemrég voltunk orvosnál. Eddig nincsen semmi baja, hallottuk a szívverését és... nem igazán tudom neked ezt kifejteni de tudom, hogy jól lesz - vállat vonok míg megerőszakolom magam és felnézek rá. - De nagyon félek és nagyon nem akarom ezt. Azért nem akarom, mert még nem hiszem, hogy készen állok rá. Őszintén Trisha... - felnevetek halkan míg a kezemet a hasamra húzom. Ez hihetetlen. - Nem csak mentálisan nem állok erre készen, szerintem még testileg sem az utolsó... incidensek után - hogy mondjam ki szépen, hogy a szívem nem olyan rég leállt.
- Szeretném, ha minden kivizsgáláson részt vennél és... - megfogom a kezét és elhallgat.
- Nem vagyok felelőtlen ennyire - nem készültem arra, hogy anya leszek. És bármennyire is nem akarom egyelőre, nem Aliennel fogok kibaszni.
- Tudom én csak... - leejti a vállait és újra elsírja magát. - Hirtelen? Azt hittem először házasság és...
- Én is - elnevetem magam míg letörölöm a saját könnyemet.
- Kisfiú? - Kérdi a pocakom felé mutatva egy halvány mosollyal.
- Nate - biccentek míg megfogom a kezét és a hasamra húzom. A másik kezét a szája elé szorítja és halkan sír tovább. - Mostantól nagyi vagy öreglány - ránevetek ő pedig hitetlenkedve mered rám míg egy újságpapírral kezd csapkodni. - Zayn! - Rögtön felállok és kifelé spurizok. Értetlenül nézek felém míg lehajolok az újságpapír halmok elől amiket utánam szór.
- Csak azért mert az unokám benned van, még elverlek! - Az ujjával fenyeget meg én pedig elnevetem magam.
- Anyu! - Zayn felhördül míg elbujtat az ölelésében.
- Ezért elfogom kényeztetni - fenyeget tovább Trisha míg vissza ül a fotelba.
- Mintha amúgy nem kényeztetnéd halálra - hördülök fel értetlenül. Trisha még engem is szétkényeztet, nemhogy az unokáját.
- Jogos - Zayn nevetve húz még jobban magához. - Szóval... senki nem tagad ki senkit? - Kérdezi kissé félve, leginkább az anyja felé nézve.
- Dehogy is! - Most egy párnát dob felénk, legalábbis inkább Zayn felé.
- Nagyi lett és megőrült - Do őszinte részvétet közvetít nekem szemmel és elröhögöm magam, ahogy őt is fejbe dobja Trisha.
- Egy feltétellel nem tagadlak ki - felvont szemöldökkel nézek Walire.
- És pedig? - Kérdezek rá kissé értetlenül.
- Videóra veszitek mikor először rátok kérdez - gonosz vigyorra húzza a száját én pedig elfintorodom.
- Előreláthatólag tizennyolc éves koráig magántanuló lesz internet nélkül - szúrom közbe könnyedén.
- Annyi szaftos dolgot tudok majd mesélni rólatok neki - Trisha összedörzsöli a tenyerét én pedig elképedve nézek rá. Most én fogom meg a párnát és dobom hozzá.
- Semmi szaftos sztori nincs rólunk - ellenkezem rögtön.
- Kit akartok majd keresztszülőknek.
- Jelképes keresztszülőknek - teszem hozzá rögtön.
- Gondoltam, hogy nem kereszteltetitek meg - horkan fel Wali a szemét forgatva.
- Olyat aki nem családtag - von vállat Zayn. - Hogy az legyen hivatalosan is.
- Helenára gondoltam - mondom kissé félénken.
- Viszont, jó hír hogy lesz még kölyök szóval lehet nemcsak nagynénik lesztek - legyinti le őket Zayn mire a vállába ütök. Idióta pöcs. 


Uhm, we have a new story ladies.  Zayn Malik ff, kövezzetek meg és ássátok mélyre a hullámat, arccal lefelé. (wordben már 50k szó felett járunk, kb hetvenoldal) talán még beszélünk majd róla :D Imádás van!
Plusz elkezdtem wattpadra is felrakni a stroyt lassacskán, akinek esetleg ott is tevékenykedik nyomhatna neki valami jelzést :D KLIKK

2018. október 12., péntek

272. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Megtennéd, hogy nem bámulsz rám így? - kérdezek rá konkrétan felé pillantva a laptopom elől.
- Terhes vagy - megkértem, hogy egy napot még adjon, mielőtt elmegyünk orvoshoz. És az ez a nap. De tegnap este óta le se veszi rólam a szemét. Furcsa és kicsit ijesztő.
- Igen - és utálom a tényt még mindig.
- Apuka leszek - elvigyorodik én pedig felnevetek. Csessze meg, mikor ilyeneket mond bedobog a szívem és feltör belőlem valami undorító anyai érzés ami biztosan a hormonok hatása.Vagy a szerelem. Mindegy, mindegyik szar.
- Elvileg igen, de elég sok mindent nem tudunk. Lehet valami baja van az Aliennek. Lehet probléma még a terhesség alatt, a szülés közben és az után is. Még én is belehalhatok. Lehet szülés utáni depresszióm amiben öngyilkos lehetek. És lehet olyan durva mentális betegségem a hormonok miatt amik most szétdarálják az agyamat, hogy Alient is megölhetem, vagy akár téged. Még semmi nem biztos a boldog család képedben. Lehet, hogy valami betegsége van. Plusz, az első tizenkét hétben a leggyakoribb a vetélés aránya, bár szerintem több mint két hónapos Mr.Alien. Cisztám is kialakulhat. Spontán vetélésem és...
- Mr. Alien? Aliennek hívod a gyerekünket és... honnan veszed, hogy Mr lesz? - Én csak meredek rá és felsóhajtok.
- Ez minden, amit kiragadtál a kontextusból?
- Apuka leszek, te meg az anyuka. Családom lesz és terhes vagy tőlem, leszarok minden mást. Minden rendben lesz - a nyelvét a fogai közé szorítja én pedig elröhögöm magam. - Szóval fiam lesz?
- Szerintem igen - biccentek neki mosolyogva.
- És honnan veszed? - Elfintorodom míg ránézek.
- Meghaltam. Onnan.
- Ohh - elnyílt szemekkel néz rám, és látom, hogy tovább gondolja. - Akkor tudod, hogy megszületik és nincs baja! Hány gyerekünk lesz? Milyen neműek? Hogy néznek ki?
- Nem mondok semmit - elröhögöm magam míg leemeli rólam a laptopot és a lábamhoz ül. - Eleve azt hittem előbb jön valami lánykérés, házasság és ház vétel aztán majd a gyerek. És most itt fekszem terhesen, szóval nem akarok mondani inkább semmit Zayn, hátha egyik sem jön be. - Rám fintorog míg a kanapén oda préseli magát mellém. A számra nyom egy puszit és tovább vigyorog. - Azt mondtad, nem örülnél most egy kölyöknek és...
- Tőled van. Szerintem még akkor is örültem volna neki, mikor tizennyolc voltam.
- Akkor én még csak tizenhét, te hü...
- Tudom - elröhögi magát és a hasamat nézi.
- Érzel valamit? - Kérdez rá halkan míg a kezét óvatosan a hasamra rakja. Én pedig nézem a kezét a még lapos hasamon és túl bizarr az egész.
- Nem - halkan mondom ki míg az arcát nézem, hogy teríti be a széttetovált keze a hasamat. Megnyugtat. Annyira látszik rajta, hogy rohadtul akarja és mennyire boldog, hogy ez megnyugtat. Ez lenyugtat. Elvégre, igaza van, együtt vagyunk ebben benne és így máris nem olyan rohadt ijesztő.
- Szeretlek - rám néz én pedig rá.
- Sajnálom Javadd. Tényleg. - Mit mondhatnék neki? Nem akartam szétcseszni az életét.
- Mit? - Rám nevet, őszintén nevet rám. - Szeretlek mióta megismertelek. Soha nem tudtalak elfelejteni, hiába akartam. Senkivel nem olyan jó mint veled. Kibaszott boldog vagyok veled... és most terhes vagy - röhögve bújtatja el a fejét az oldalamban de érzem, hogy tovább nevet. - Jézusom - megfogja a kezemet és a mellkasára húzza és érzem a heves szívdobogását. - Elakarom mondani mindenkinek, és baba cuccokat akarok venni veled. Faszságokért rohanni a boltba, ha megkívánod. Ha terveztem volna, nem mostanra időzítettem volna be ezt az egészet, de Zoe, én nem bánom. Én tényleg nem! Legalább fiatal szülök leszünk és így menők leszünk majd a gyerekeink barátai előtt és...
- Világsztár vagy. Mindenképp menő leszel a szemükben - lelegyintem, mintha nem is lenne nagy cucc amit mond. Mintha nem kezdene nekem is gyorsan verni a szívem amiatt, hogy ő ilyen izgatott és boldog az egésztől.
- Hmm - elmered felettem aztán vissza rám. - Szegények, kínos lesz nekik mikor ránk keresnek.
- Mire gondolsz? Az afférjaidra, és a történetünkre, vagy arra, hogy anyát miért ölték meg ennyiszer majdnem? - Újra felröhög és csak bámul rám a nyelvét a fogai közé szorítva.
- Anyát - hátra ejtem a fejemet és csak magamra húzom a plédet, hogy takarjam az arcomat előle. - Erre gondoltál már? Mi ilyen szülők leszünk? Akik anyunak és apunak szólítják a másikat?
- Én eddig azon gondolkoztam, hogy milyen betegségei lehetnek amiatt, hogy cigiztem és ittam. Vagy a sok stressz miatt, vagy gyógyszerek miatt amik bennem vannak. Illetve azon is, hogy mivel némileg a tapasztalatok is öröklődnek elvileg, vajon mit örököl tőlünk?
- Erre inkább nem válaszolnék - rám fintorog és most én nevetem el magam. - Félsz, ugye?
- Igen - ezen nem igazán tudok mit tagadni. Rettegek ettől az egésztől.
- Attól, hogy megváltozik az életed, vagy attól, hogy milyen anya leszel?
- Mind a kettő, és nem tudom egyelőre melyiktől jobban.
- Ígérd meg, hogy nem rohansz ezúttal el. - A kisujját mutatja felém én pedig beleakasztom az enyémet.
- Próbálkozom.
- Házat is vennünk kéne. Mindig is kertes házban szerettem volna gyereket.
- Kertes házba kutyát szoktak akarni, nem gyereket - ránevetek ő pedig elmosolyodik.
- Kutyánk már van - micsoda megfigyelő. Félek, félek, hogy baja van. - Menjünk most orvoshoz - felülök, nem várok a válaszára.
- Nemrég még könyörögtél ezért az egy nyugodt napé...
- Mert félek! - Mit olyan nehéz ezen megérteni?!
- Ezért nem értem, miért mondasz le erről a napról. - Értetlenül néz rám, míg az alkarján támaszkodik meg, félig fekve.
- Mert attól jobban félek, hogy elcsesztem valamit Aliennel - inkább Khalidra nézek, míg kimondom. Mi van ha tényleg valami baja lett, amiatt, ahogy éltem?
- Rendben, hozom a kulcsokat. Tudod, kihez akarsz menni? Magán klinika legyen, vagy...
- Jézusom! Biztosan nem megyek magánklinikára! - A két kezét felemelve oldalaz el mellettem, a kocsi kulcsokat felkapva az asztalról. - Még csak nem is a legjobb rátával rendelkező orvosok vannak ott. Emlékszel Benre? - Kérdezek rá míg szimplán a vállamra dobom a táskámat.
- Öhm... - csak bámul rám én pedig fintorogva neki dőlök a falnak.
- Szőke haj, szemüveges.
- Még mindig semmi - vállat vonva néz rám.
- Ő varrta össze ezt a nyílt törésemet a... - már mutatnám neki de csak felnyög és megindul az ajtó felé.
- Milyen orvos is ez a Ben? Ugye tudod, hogy annyit foltoztak, hogy nem igazán tudom fejben tartani melyik orvos barátod gyakorolhatott rajtad - megtartja nekem az ajtót én pedig felnevetek.
- Szülész, egyébként. És pont ezért tud szépen varrni, tudod a császár - kirázza a hideg és fintorogva néz rám. - Tudod, ha választhatnék, akkor császároznék, de nagyobb az esély a pszichopatára akkor. Szeretni fogsz kitágult vaginával is? - Most ő röhög fel, míg átkarolja a vállamat és magához húz.
- Igen.
- Mi van ha baja lesz? Vagy beteg? Megtartjuk? - Etikailag sem tudom mi lenne a helyes.
- Ezen akkor gondolkozzunk, ha beteg. - Kinyitja nekem a kocsi ajtaját én pedig egy sóhajjal ülök be. Izgulok... - Én azon gondolkoznék mi legyen a kis srác neve - mosolyogva nézek ki az ablakon.
- Lenne ötleted? - Kérdezek rá felé fordulva.
- Hát, sok olyan férfi ember volt az életünkben aki megérdemelné, hogy elnevezzük róla a kölyköt - kölyök.
- Túl sok, megsértődne valaki más - bár tetszene az ötlet, hogy valaki ilyenről nevezzük el.
- Tudom, kár - a kezével a combomat simogatja.
- De lehetne két neve is akár - dobom fel neki az ötletet, míg megfogom a kezét.
- Nem is tudom, én sem szeretem a másik nevem.
- Hívhatnák Zaynnak - rávigyorgok ő pedig felnyög.
- Szó sem lehet róla! Ha lányunk lesz sem hívhatják Zoenak.
- Miért? - Milyen jó volna, ha a fiát is Zaynnak hívnák?
- Belegondoltál milyen lenne neki felnőni? Zayn Malik névvel? Minden közösség oldalról kidobnák, amiért az én nevemet használja. Ugyan úgy igaz ez arra is, ha lányunk lenne és Zoenak neveznénk el. Mármint imádom a neved, de híresek vagyunk - senki nem szólt, hogy ilyenekre figyelnünk kell.
- Jó, de ha lány lenne, akkor Zoe Malik lenne, és nem Zoe Fable - nem mintha akarnám, hogy a lányomat feltétlen Zoenak hívják.
- Öhm, igen cica. Gyerekünk lesz.
- Tudom, és?
- Hát, tudod. Előbb utóbb a feleségem leszel, és akkor Zoe Malik leszel - felnevet míg felém néz. Ohh.
- Ohh. - Nem igazán tudok erre most mit reagálni. - Mrs. Zoe Malik. - Teszem hozzá. - Várjunk, mi van ha meglesz a doktori címem? Mrs. Dr. Zoe Malik? Vagy Dr. Mrs. Zoe Malik?
- Határozottan a Mrs. Dr. Zoe Malik - teljesen komolyan teszi hozzá míg felemeli a kezemet és puszit nyom bele. - Bármi is lesz, Zoe. Szeretlek, oké?
- Oké - összeakasztja a kisujjainkat és megrázza egy mosollyal. - Tudod, hogyha nem tartod be az ígéreted, akkor el kell, hogy törjem a kisujjad, ugye?
- Jézus, könyvet kellene írnom belőled, hogy a gyerekeinknek legyen esélye felnőni melletted - morogva száll ki én pedig boldogan lépek mellé.
- Zoe! Nincs ma kontroll, vagy én nem vagyok képben?
- Noah - vigyorogva ölelem őt át. - Nem hozzád jöttem kivételesen. Ben ügyel ma? - Kérdezek rá, jobban megszorítva Zayn kezét.
- Ben? - Kérdez rá értetlenül lepillantva a hasamra, aztán Zaynra. - Öhm. Ötödik emelet, ötszázötös - Zayn halkan felnevet én pedig egy mosollyal biccentve megköszönöm neki.
- Írnom kéne egy zenét erről a számról. Vagy elkéne neveznem így az egyik albumomat - nevetve szállok be vele a liftbe. Ketten vagyunk bent. Mind a ketten sokszor volt az ötszázötös szobában, jó pár hotelban.
- Hajrá, talán megveszem az albumod.
- Nagy lelkű vagy és támogató - megfogja a kezem és közelebb húz magához. - Mit szólnál ahhoz, ha úgy hívnák, hogy Nathan? - a lift csengője megszólal, miszerint megérkeztünk az ötödik emeletre. Ő megindul de én ott maradok. Nathan? Mint Nate. A fekete hajú zöld szemű kis srác a túlvilágomból? Nate. - Jól vagy? - Vissza lép, kissé értetlenül.
- A Nate tetszik.
- Máris becézed Mr.Alient? - Mosolyogva húz maga után, én pedig az oldalához bújok. Vigyorogva. Megnyugodtam. Az egész testem és lelkem. Tudom, hogy minden rendben lesz, hogy talán amit láttam valóra válhat. És ha az igaz, akkor nincsen semmi probléma sem.
- Egészséges - vigyorogva közlöm vele ő pedig kérdőn de azért értetlenül néz le rám.
- Honnan tudod, egészen eddig féltél tőle.
- Amikor meghaltam, tudtam, hogy Nate az egyikőjük neve. Nathan. - Megcsókol, nem mond semmit, csak rögtön megcsókol ott a folyóson. Én pedig átkarolom és kiélvezem. Kezdenek összeállni az apró kis részek, azt hiszem. Bekopogok az ajtón, és be is nyitok.
- Zoe - rögtön rám vigyorog, ahogy felfogja, hogy én vagyok az. Legalábbis a karikák a szemem alatt azt mondják, hogy jogosan kell neki pár másodperc mire felfogja mit lát. - Zayn - Biccent és rögtön feláll a székéből. - Minek köszönhetem a látogatást?
- Tudom, hogy időpontot szokás kérni meg ilyenek... de terhes vagyok - széttárom a karjaimat. Most mondom ki harmadjára, hogy terhes vagyok. Ben meredten bámul rám pár pillanatig.
- Te? - Kérdez rá újra, majd Zaynra néz megerősítés képen.
- Azt mondja, hogy terhes - von vállat felemelt kezekkel.
- És ezt mégis miből gondolod kedvesem? - Nevetve lépked felém.
- Terhességi teszt, két hónapja nem jött meg. De amúgy is varázsló vagyok, ismersz - nevetve nyitja ki a rendelőjéhez vezető ajtót és máris mögötte lépkedem.
- Persze... tisztában vagy vele, hogy...
- Hogy fél éve meghaltam, gyógyszereken élek, cigizek és iszom? Igen. De egyébként fiú, szerintem a nyolcadik vagy tizedik hétben járok és reménykedem, hogy egészséges és kivételesen igazam is van valami pozitívummal szemben - a fejét csóválva mutat az ágyra, amire fel is fekszem.
- Oké, nézünk egy ultrahangot, hátha. A szívverés...
- Tudom, általában tizedik héttől.
- Tizenegy, néha tíz. Ritka eset.
- Van amit te sem tudsz - Zayn felnevet mellett én pedig csak a hasába ütök.
- Tűrd fel a pólód - háttal áll nekem, míg ezt kéri én pedig rögtön felhúzom.
- Térjünk rá arra, amit nem tudok. Vizsgálatok, illetve milyen gyógyszerekkel álljak le, és mit szedjek? - Kérdezek rá, míg rám keni a gélt.
- Ezután lemegyünk szerintem együtt majd Noahhoz. Ő végzi a kontrolljaidat, nem?
- De.
- Vele összebeszélünk mi kell a testednek, mit kéne hanyagolni. Nem mondom, hogy a terhesség mintaképe vagy - a számat rágcsálva nézem a kis monitort amin semmi nincs csak szürkeség. Fehér zajhoz hasonló hangot ad ki. - Oha - felnevet. Miért nevet?! - Az a gyanúm, hogy a tizenegyedik hétben vagy. Innentől jön az igazi terhesség - nem is rám, hanem Zaynra. Hormon változások, kívánkozás. Hiszti, sírás és nevetés. - Jézusom.
- Jézusom - Zayn is csak ennyit nyög ki.
- Mostantól kezdhet növekedni a hasad. Krémezd mindennap. Komolyan, neked kötelező a sebek miatt. Nagy rá az esély, hogy jobban fognak fájni - oh te jóég. - És ha minden igaz, az első jó jel, ha megtaláljuk a szívhangot - ő is a monitort nézi míg lassan mozog a keze a hasamon, ezzel óvatosan mozgatva a dopplert. Zayn megmarkolja a kezemet és lehajtott fejjel felnevet. A fehér zajból hirtelen lesz egyenletes ütemes dobogás. - Meg is van - az alsó ajkamra harapok és nézem az ultrahangos képet. Nem akarom elhinni. Nem tudom felfogni. Ez a mi gyerekünk?! 


Kukucs! Nem igazán van erőm átnézni a részt és ezt sajnálom. Viszont tovább húzni sincs képem, szóval... here is it :D Imádás van!