2018. november 14., szerda

Fél előrelépéses segítségkérős kunyeráló nem rész

Gondolkoztam már az ötleten, hogy felrakjam a blogot Wattpadra is, mivel elvileg ha új storyt kezdek, akkor azt már ott kéne, tekintve, a blogger haldoklik nagyon sok szempontból. És egy kedves olvasóm már elkezdte felrakni! Ez körülbelül olyan érzés nekem, mint amikor rájössz, egy héttel később lesz csak a nagydolgozat, amit nem akarsz. (Annyira köszönöm!)
Szóval, ha esetleg a történet ott is életre kap, és úgy látom érdeklődne valaki az írásom iránt azon a jóval nagyobb platformon akkor sok kérdés megválaszolódna bennem. 
Szóval igazából arra kérnélek titeket, hogy akinek szokott Wattpadon lézengeni az adhatna egy kis boost-ot a történetnek, hogy nem olyan szörnyű és egy apró beleolvasást talán megér. 

2018. november 13., kedd

273. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Ez a terhesség dolog túl komplikált nekem. Megvenni mindent, az étkezés, vitaminok. Zayn! És itt jön be egy teljesen új szint a képbe amiről picit megfeledkeztünk. Hogy van családunk. El kellene mondani.
- Annyira izgulok - a gatyájába törli a kezét, az ajtó előtt várva. Bár nem tudom mire várunk. Őszintén, Trishára szükségem van. Azonnali hatállyal beszélnem kell vele erről az egész... szarságról. Bekopogok helyette, mert kétlem, hogy bejutnánk, ha Zaynon múlna ebben az állapotában. Mióta hallotta a szívdobogást bennem, ami határozottan nem az enyém volt azóta... ilyen. Izgatott. Azt hiszem felcserélődtek nálunk a szerepek. Fordítva kéne lennie, nem? Én még mindig nem tudom hova rakni. Mármint... könyörgöm! Én mint anya?! Wali nyitja ki az ajtót, Zayn pedig már be is vonul.
- Családi kupak tanács! - Elordítja magát én pedig azért megölelgetem Walit.
- Hello - én csukom be az ajtót, ő pedig értetlenül mered a bátyja után.
- Soha nem volt családi kupak tanácsunk - Trisha értetlenül jön le az emeltről ránk nézve. - És mi ez a váratlan látogatás? Főztem volna, ha tudom, hogy jöttök! - Megölel én pedig elnevetem magam.
- Ohh... főzni főzhetsz mostantól eleget - lelegyinti őt Zayn és vigyorogva leül a kanapéra, majd maga elé mutogat.
- Zoe, nyugtass meg, hogy jól van - Trisha kissé félve ül le. - Félnem kéne? - Zayn felém legyezget, hogy üljek le mellé. Én pedig teszem amit kér, míg Trishára mosolygok. Egyáltalán nem félek attól, hogy fognak reagálni. Tudom, hogy jól.
- Do, gyere már! - Zayn felfelé kiabál, én pedig hátra dőlök a táskámat pedig magam mellé rakom míg az ultrahangos képet keresem. Zayn ragaszkodott ahhoz, hogy legyen kétszer annyi, mint ahány fontos ember van az életünkben jelenleg. Biztosan kapjon mindenki egy képet az ő fiáról, aki már most tökös és belevaló és okos és jó hangja van és legjobb mindenki között. Kezdem úgy érezni ő az egyedüli szülő én meg csak hordozó. Tulajdonképpen, az vagyok. Egy portás és hordozó, aki szállítja ezt az izét, eteti és hozzá juttatja mindenhez amihez kell. Élősködik, egy parazita. Ez egy parazita! Safaa unottan telefonozik a fotelben míg Do behajol elénk és megölelget minket. Oké, most már kezdek izgulni. Nem rossz fajta izgulás, csak... várod, hogy tudják. És ez meglep. Ez olyan... anyai? - Oké, szóval - Zayn megköszörüli a torkát.
- Megöltél valakit, ugye? - Wali a hajába túr én pedig felnevetek.
- Az én vagyok, kedvesem - felröhögnek, pedig komoly témával vicceltem. Gyilkos vagyok. Oh... gyilkos vagyok. Gyilkos, és nevetnek rajta. Vajon, hogy magyarázzam el majd Aliennek, hogy az anyukája, egy gyilkos. Te jó ég...
- Komolyan! - Zayn átkarol és jobban magához húz. - Szeretnénk bejelenteni valamit - ezzel a szöveggel kéne majd a kölyköknek is előadni, hogy apucinak dührohamai vannak, mert anyucit őrültek rabolgatják el, aztán öli meg őket.
- Összeházasodtok! - Do rögtön talpra ugrik és ránk mutat, mint aki talált.
- Gyerünk, mond ki - Zayn rám vigyorog... imádja hallani ez a perverz idióta, ahogy kimondom, hogy... hát a tényt.
- Tulajdonképpen, szerintem neked kéne - jegyzem meg halkan.
- Zoe...
- Terhes vagyok - villantok rájuk egy kissé félszeg mosolyt és döbbent csend telepszik ránk.
- Fiú, és Nate lesz - teszi hozzá Zayn. - Tizenegy hetes - oda rakja a kis kávézóasztalra az ultrahang képet, mintha csak egy ász párja lenne, és most nyert volna meg több ezer dollárt. Mindenki rögtön talpon van. Wali sikít, mire Do is sikít. Aztán már Safaa is a kanapén ugrál. Trisha pedig csak bámul ránk.
- Nem hiszem el! A keresztanyja akarok lenni!
- Azt a címet azért köcsögség elvenni, tekintve, hogy te mindenképpen a rokona leszel - világít rá Zayn fintorogva, de én csak Trishát nézem. Ő pedig engem néz és elsírja magát ott ültében minden reakció nélkül. Oké, talán kicsit naiv és gyors felfogás volt a részemről, hogy mindenki örülni fog neki. Megszorítom Zayn kezét a combomon aki éppen azon veszekszik a lányokkal, hogy márpedig Nate lesz. És most először néz szerintem az anyja felé a sikítások között. - Remélem csak sokkot kaptál - nevet fel kissé feszülten, míg magához húz.
- Én... - megrázza a fejét és ránk mutat. - Mármint, igen. De... - megszorítom újra Zayn kezét és felállok míg a kezemet Trishának nyújtom. Gondolom van miről beszélnünk. Rögtön bele kapaszkodik és nyugodtan átvonulunk a konyhába. - Mióta tudod? - Kérdi lehuppanva a pulthoz.
- Nemrég óta.
- Szóval... cigi? - Fintorog rám, vagyis inkább a hasamra.
- Igen. Ittam is. Plusz a gyógyszerek. Amint egy kis esélyét láttam annak, hogy terhes lehetek leraktam mindent - a hajamba túrok és az ujjaimat kezdem tördelni. - Nemrég voltunk orvosnál. Eddig nincsen semmi baja, hallottuk a szívverését és... nem igazán tudom neked ezt kifejteni de tudom, hogy jól lesz - vállat vonok míg megerőszakolom magam és felnézek rá. - De nagyon félek és nagyon nem akarom ezt. Azért nem akarom, mert még nem hiszem, hogy készen állok rá. Őszintén Trisha... - felnevetek halkan míg a kezemet a hasamra húzom. Ez hihetetlen. - Nem csak mentálisan nem állok erre készen, szerintem még testileg sem az utolsó... incidensek után - hogy mondjam ki szépen, hogy a szívem nem olyan rég leállt.
- Szeretném, ha minden kivizsgáláson részt vennél és... - megfogom a kezét és elhallgat.
- Nem vagyok felelőtlen ennyire - nem készültem arra, hogy anya leszek. És bármennyire is nem akarom egyelőre, nem Aliennel fogok kibaszni.
- Tudom én csak... - leejti a vállait és újra elsírja magát. - Hirtelen? Azt hittem először házasság és...
- Én is - elnevetem magam míg letörölöm a saját könnyemet.
- Kisfiú? - Kérdi a pocakom felé mutatva egy halvány mosollyal.
- Nate - biccentek míg megfogom a kezét és a hasamra húzom. A másik kezét a szája elé szorítja és halkan sír tovább. - Mostantól nagyi vagy öreglány - ránevetek ő pedig hitetlenkedve mered rám míg egy újságpapírral kezd csapkodni. - Zayn! - Rögtön felállok és kifelé spurizok. Értetlenül nézek felém míg lehajolok az újságpapír halmok elől amiket utánam szór.
- Csak azért mert az unokám benned van, még elverlek! - Az ujjával fenyeget meg én pedig elnevetem magam.
- Anyu! - Zayn felhördül míg elbujtat az ölelésében.
- Ezért elfogom kényeztetni - fenyeget tovább Trisha míg vissza ül a fotelba.
- Mintha amúgy nem kényeztetnéd halálra - hördülök fel értetlenül. Trisha még engem is szétkényeztet, nemhogy az unokáját.
- Jogos - Zayn nevetve húz még jobban magához. - Szóval... senki nem tagad ki senkit? - Kérdezi kissé félve, leginkább az anyja felé nézve.
- Dehogy is! - Most egy párnát dob felénk, legalábbis inkább Zayn felé.
- Nagyi lett és megőrült - Do őszinte részvétet közvetít nekem szemmel és elröhögöm magam, ahogy őt is fejbe dobja Trisha.
- Egy feltétellel nem tagadlak ki - felvont szemöldökkel nézek Walire.
- És pedig? - Kérdezek rá kissé értetlenül.
- Videóra veszitek mikor először rátok kérdez - gonosz vigyorra húzza a száját én pedig elfintorodom.
- Előreláthatólag tizennyolc éves koráig magántanuló lesz internet nélkül - szúrom közbe könnyedén.
- Annyi szaftos dolgot tudok majd mesélni rólatok neki - Trisha összedörzsöli a tenyerét én pedig elképedve nézek rá. Most én fogom meg a párnát és dobom hozzá.
- Semmi szaftos sztori nincs rólunk - ellenkezem rögtön.
- Kit akartok majd keresztszülőknek.
- Jelképes keresztszülőknek - teszem hozzá rögtön.
- Gondoltam, hogy nem kereszteltetitek meg - horkan fel Wali a szemét forgatva.
- Olyat aki nem családtag - von vállat Zayn. - Hogy az legyen hivatalosan is.
- Helenára gondoltam - mondom kissé félénken.
- Viszont, jó hír hogy lesz még kölyök szóval lehet nemcsak nagynénik lesztek - legyinti le őket Zayn mire a vállába ütök. Idióta pöcs. 


Uhm, we have a new story ladies.  Zayn Malik ff, kövezzetek meg és ássátok mélyre a hullámat, arccal lefelé. (wordben már 50k szó felett járunk, kb hetvenoldal) talán még beszélünk majd róla :D Imádás van!
Plusz elkezdtem wattpadra is felrakni a stroyt lassacskán, akinek esetleg ott is tevékenykedik nyomhatna neki valami jelzést :D KLIKK

2018. október 12., péntek

272. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Megtennéd, hogy nem bámulsz rám így? - kérdezek rá konkrétan felé pillantva a laptopom elől.
- Terhes vagy - megkértem, hogy egy napot még adjon, mielőtt elmegyünk orvoshoz. És az ez a nap. De tegnap este óta le se veszi rólam a szemét. Furcsa és kicsit ijesztő.
- Igen - és utálom a tényt még mindig.
- Apuka leszek - elvigyorodik én pedig felnevetek. Csessze meg, mikor ilyeneket mond bedobog a szívem és feltör belőlem valami undorító anyai érzés ami biztosan a hormonok hatása.Vagy a szerelem. Mindegy, mindegyik szar.
- Elvileg igen, de elég sok mindent nem tudunk. Lehet valami baja van az Aliennek. Lehet probléma még a terhesség alatt, a szülés közben és az után is. Még én is belehalhatok. Lehet szülés utáni depresszióm amiben öngyilkos lehetek. És lehet olyan durva mentális betegségem a hormonok miatt amik most szétdarálják az agyamat, hogy Alient is megölhetem, vagy akár téged. Még semmi nem biztos a boldog család képedben. Lehet, hogy valami betegsége van. Plusz, az első tizenkét hétben a leggyakoribb a vetélés aránya, bár szerintem több mint két hónapos Mr.Alien. Cisztám is kialakulhat. Spontán vetélésem és...
- Mr. Alien? Aliennek hívod a gyerekünket és... honnan veszed, hogy Mr lesz? - Én csak meredek rá és felsóhajtok.
- Ez minden, amit kiragadtál a kontextusból?
- Apuka leszek, te meg az anyuka. Családom lesz és terhes vagy tőlem, leszarok minden mást. Minden rendben lesz - a nyelvét a fogai közé szorítja én pedig elröhögöm magam. - Szóval fiam lesz?
- Szerintem igen - biccentek neki mosolyogva.
- És honnan veszed? - Elfintorodom míg ránézek.
- Meghaltam. Onnan.
- Ohh - elnyílt szemekkel néz rám, és látom, hogy tovább gondolja. - Akkor tudod, hogy megszületik és nincs baja! Hány gyerekünk lesz? Milyen neműek? Hogy néznek ki?
- Nem mondok semmit - elröhögöm magam míg leemeli rólam a laptopot és a lábamhoz ül. - Eleve azt hittem előbb jön valami lánykérés, házasság és ház vétel aztán majd a gyerek. És most itt fekszem terhesen, szóval nem akarok mondani inkább semmit Zayn, hátha egyik sem jön be. - Rám fintorog míg a kanapén oda préseli magát mellém. A számra nyom egy puszit és tovább vigyorog. - Azt mondtad, nem örülnél most egy kölyöknek és...
- Tőled van. Szerintem még akkor is örültem volna neki, mikor tizennyolc voltam.
- Akkor én még csak tizenhét, te hü...
- Tudom - elröhögi magát és a hasamat nézi.
- Érzel valamit? - Kérdez rá halkan míg a kezét óvatosan a hasamra rakja. Én pedig nézem a kezét a még lapos hasamon és túl bizarr az egész.
- Nem - halkan mondom ki míg az arcát nézem, hogy teríti be a széttetovált keze a hasamat. Megnyugtat. Annyira látszik rajta, hogy rohadtul akarja és mennyire boldog, hogy ez megnyugtat. Ez lenyugtat. Elvégre, igaza van, együtt vagyunk ebben benne és így máris nem olyan rohadt ijesztő.
- Szeretlek - rám néz én pedig rá.
- Sajnálom Javadd. Tényleg. - Mit mondhatnék neki? Nem akartam szétcseszni az életét.
- Mit? - Rám nevet, őszintén nevet rám. - Szeretlek mióta megismertelek. Soha nem tudtalak elfelejteni, hiába akartam. Senkivel nem olyan jó mint veled. Kibaszott boldog vagyok veled... és most terhes vagy - röhögve bújtatja el a fejét az oldalamban de érzem, hogy tovább nevet. - Jézusom - megfogja a kezemet és a mellkasára húzza és érzem a heves szívdobogását. - Elakarom mondani mindenkinek, és baba cuccokat akarok venni veled. Faszságokért rohanni a boltba, ha megkívánod. Ha terveztem volna, nem mostanra időzítettem volna be ezt az egészet, de Zoe, én nem bánom. Én tényleg nem! Legalább fiatal szülök leszünk és így menők leszünk majd a gyerekeink barátai előtt és...
- Világsztár vagy. Mindenképp menő leszel a szemükben - lelegyintem, mintha nem is lenne nagy cucc amit mond. Mintha nem kezdene nekem is gyorsan verni a szívem amiatt, hogy ő ilyen izgatott és boldog az egésztől.
- Hmm - elmered felettem aztán vissza rám. - Szegények, kínos lesz nekik mikor ránk keresnek.
- Mire gondolsz? Az afférjaidra, és a történetünkre, vagy arra, hogy anyát miért ölték meg ennyiszer majdnem? - Újra felröhög és csak bámul rám a nyelvét a fogai közé szorítva.
- Anyát - hátra ejtem a fejemet és csak magamra húzom a plédet, hogy takarjam az arcomat előle. - Erre gondoltál már? Mi ilyen szülők leszünk? Akik anyunak és apunak szólítják a másikat?
- Én eddig azon gondolkoztam, hogy milyen betegségei lehetnek amiatt, hogy cigiztem és ittam. Vagy a sok stressz miatt, vagy gyógyszerek miatt amik bennem vannak. Illetve azon is, hogy mivel némileg a tapasztalatok is öröklődnek elvileg, vajon mit örököl tőlünk?
- Erre inkább nem válaszolnék - rám fintorog és most én nevetem el magam. - Félsz, ugye?
- Igen - ezen nem igazán tudok mit tagadni. Rettegek ettől az egésztől.
- Attól, hogy megváltozik az életed, vagy attól, hogy milyen anya leszel?
- Mind a kettő, és nem tudom egyelőre melyiktől jobban.
- Ígérd meg, hogy nem rohansz ezúttal el. - A kisujját mutatja felém én pedig beleakasztom az enyémet.
- Próbálkozom.
- Házat is vennünk kéne. Mindig is kertes házban szerettem volna gyereket.
- Kertes házba kutyát szoktak akarni, nem gyereket - ránevetek ő pedig elmosolyodik.
- Kutyánk már van - micsoda megfigyelő. Félek, félek, hogy baja van. - Menjünk most orvoshoz - felülök, nem várok a válaszára.
- Nemrég még könyörögtél ezért az egy nyugodt napé...
- Mert félek! - Mit olyan nehéz ezen megérteni?!
- Ezért nem értem, miért mondasz le erről a napról. - Értetlenül néz rám, míg az alkarján támaszkodik meg, félig fekve.
- Mert attól jobban félek, hogy elcsesztem valamit Aliennel - inkább Khalidra nézek, míg kimondom. Mi van ha tényleg valami baja lett, amiatt, ahogy éltem?
- Rendben, hozom a kulcsokat. Tudod, kihez akarsz menni? Magán klinika legyen, vagy...
- Jézusom! Biztosan nem megyek magánklinikára! - A két kezét felemelve oldalaz el mellettem, a kocsi kulcsokat felkapva az asztalról. - Még csak nem is a legjobb rátával rendelkező orvosok vannak ott. Emlékszel Benre? - Kérdezek rá míg szimplán a vállamra dobom a táskámat.
- Öhm... - csak bámul rám én pedig fintorogva neki dőlök a falnak.
- Szőke haj, szemüveges.
- Még mindig semmi - vállat vonva néz rám.
- Ő varrta össze ezt a nyílt törésemet a... - már mutatnám neki de csak felnyög és megindul az ajtó felé.
- Milyen orvos is ez a Ben? Ugye tudod, hogy annyit foltoztak, hogy nem igazán tudom fejben tartani melyik orvos barátod gyakorolhatott rajtad - megtartja nekem az ajtót én pedig felnevetek.
- Szülész, egyébként. És pont ezért tud szépen varrni, tudod a császár - kirázza a hideg és fintorogva néz rám. - Tudod, ha választhatnék, akkor császároznék, de nagyobb az esély a pszichopatára akkor. Szeretni fogsz kitágult vaginával is? - Most ő röhög fel, míg átkarolja a vállamat és magához húz.
- Igen.
- Mi van ha baja lesz? Vagy beteg? Megtartjuk? - Etikailag sem tudom mi lenne a helyes.
- Ezen akkor gondolkozzunk, ha beteg. - Kinyitja nekem a kocsi ajtaját én pedig egy sóhajjal ülök be. Izgulok... - Én azon gondolkoznék mi legyen a kis srác neve - mosolyogva nézek ki az ablakon.
- Lenne ötleted? - Kérdezek rá felé fordulva.
- Hát, sok olyan férfi ember volt az életünkben aki megérdemelné, hogy elnevezzük róla a kölyköt - kölyök.
- Túl sok, megsértődne valaki más - bár tetszene az ötlet, hogy valaki ilyenről nevezzük el.
- Tudom, kár - a kezével a combomat simogatja.
- De lehetne két neve is akár - dobom fel neki az ötletet, míg megfogom a kezét.
- Nem is tudom, én sem szeretem a másik nevem.
- Hívhatnák Zaynnak - rávigyorgok ő pedig felnyög.
- Szó sem lehet róla! Ha lányunk lesz sem hívhatják Zoenak.
- Miért? - Milyen jó volna, ha a fiát is Zaynnak hívnák?
- Belegondoltál milyen lenne neki felnőni? Zayn Malik névvel? Minden közösség oldalról kidobnák, amiért az én nevemet használja. Ugyan úgy igaz ez arra is, ha lányunk lenne és Zoenak neveznénk el. Mármint imádom a neved, de híresek vagyunk - senki nem szólt, hogy ilyenekre figyelnünk kell.
- Jó, de ha lány lenne, akkor Zoe Malik lenne, és nem Zoe Fable - nem mintha akarnám, hogy a lányomat feltétlen Zoenak hívják.
- Öhm, igen cica. Gyerekünk lesz.
- Tudom, és?
- Hát, tudod. Előbb utóbb a feleségem leszel, és akkor Zoe Malik leszel - felnevet míg felém néz. Ohh.
- Ohh. - Nem igazán tudok erre most mit reagálni. - Mrs. Zoe Malik. - Teszem hozzá. - Várjunk, mi van ha meglesz a doktori címem? Mrs. Dr. Zoe Malik? Vagy Dr. Mrs. Zoe Malik?
- Határozottan a Mrs. Dr. Zoe Malik - teljesen komolyan teszi hozzá míg felemeli a kezemet és puszit nyom bele. - Bármi is lesz, Zoe. Szeretlek, oké?
- Oké - összeakasztja a kisujjainkat és megrázza egy mosollyal. - Tudod, hogyha nem tartod be az ígéreted, akkor el kell, hogy törjem a kisujjad, ugye?
- Jézus, könyvet kellene írnom belőled, hogy a gyerekeinknek legyen esélye felnőni melletted - morogva száll ki én pedig boldogan lépek mellé.
- Zoe! Nincs ma kontroll, vagy én nem vagyok képben?
- Noah - vigyorogva ölelem őt át. - Nem hozzád jöttem kivételesen. Ben ügyel ma? - Kérdezek rá, jobban megszorítva Zayn kezét.
- Ben? - Kérdez rá értetlenül lepillantva a hasamra, aztán Zaynra. - Öhm. Ötödik emelet, ötszázötös - Zayn halkan felnevet én pedig egy mosollyal biccentve megköszönöm neki.
- Írnom kéne egy zenét erről a számról. Vagy elkéne neveznem így az egyik albumomat - nevetve szállok be vele a liftbe. Ketten vagyunk bent. Mind a ketten sokszor volt az ötszázötös szobában, jó pár hotelban.
- Hajrá, talán megveszem az albumod.
- Nagy lelkű vagy és támogató - megfogja a kezem és közelebb húz magához. - Mit szólnál ahhoz, ha úgy hívnák, hogy Nathan? - a lift csengője megszólal, miszerint megérkeztünk az ötödik emeletre. Ő megindul de én ott maradok. Nathan? Mint Nate. A fekete hajú zöld szemű kis srác a túlvilágomból? Nate. - Jól vagy? - Vissza lép, kissé értetlenül.
- A Nate tetszik.
- Máris becézed Mr.Alient? - Mosolyogva húz maga után, én pedig az oldalához bújok. Vigyorogva. Megnyugodtam. Az egész testem és lelkem. Tudom, hogy minden rendben lesz, hogy talán amit láttam valóra válhat. És ha az igaz, akkor nincsen semmi probléma sem.
- Egészséges - vigyorogva közlöm vele ő pedig kérdőn de azért értetlenül néz le rám.
- Honnan tudod, egészen eddig féltél tőle.
- Amikor meghaltam, tudtam, hogy Nate az egyikőjük neve. Nathan. - Megcsókol, nem mond semmit, csak rögtön megcsókol ott a folyóson. Én pedig átkarolom és kiélvezem. Kezdenek összeállni az apró kis részek, azt hiszem. Bekopogok az ajtón, és be is nyitok.
- Zoe - rögtön rám vigyorog, ahogy felfogja, hogy én vagyok az. Legalábbis a karikák a szemem alatt azt mondják, hogy jogosan kell neki pár másodperc mire felfogja mit lát. - Zayn - Biccent és rögtön feláll a székéből. - Minek köszönhetem a látogatást?
- Tudom, hogy időpontot szokás kérni meg ilyenek... de terhes vagyok - széttárom a karjaimat. Most mondom ki harmadjára, hogy terhes vagyok. Ben meredten bámul rám pár pillanatig.
- Te? - Kérdez rá újra, majd Zaynra néz megerősítés képen.
- Azt mondja, hogy terhes - von vállat felemelt kezekkel.
- És ezt mégis miből gondolod kedvesem? - Nevetve lépked felém.
- Terhességi teszt, két hónapja nem jött meg. De amúgy is varázsló vagyok, ismersz - nevetve nyitja ki a rendelőjéhez vezető ajtót és máris mögötte lépkedem.
- Persze... tisztában vagy vele, hogy...
- Hogy fél éve meghaltam, gyógyszereken élek, cigizek és iszom? Igen. De egyébként fiú, szerintem a nyolcadik vagy tizedik hétben járok és reménykedem, hogy egészséges és kivételesen igazam is van valami pozitívummal szemben - a fejét csóválva mutat az ágyra, amire fel is fekszem.
- Oké, nézünk egy ultrahangot, hátha. A szívverés...
- Tudom, általában tizedik héttől.
- Tizenegy, néha tíz. Ritka eset.
- Van amit te sem tudsz - Zayn felnevet mellett én pedig csak a hasába ütök.
- Tűrd fel a pólód - háttal áll nekem, míg ezt kéri én pedig rögtön felhúzom.
- Térjünk rá arra, amit nem tudok. Vizsgálatok, illetve milyen gyógyszerekkel álljak le, és mit szedjek? - Kérdezek rá, míg rám keni a gélt.
- Ezután lemegyünk szerintem együtt majd Noahhoz. Ő végzi a kontrolljaidat, nem?
- De.
- Vele összebeszélünk mi kell a testednek, mit kéne hanyagolni. Nem mondom, hogy a terhesség mintaképe vagy - a számat rágcsálva nézem a kis monitort amin semmi nincs csak szürkeség. Fehér zajhoz hasonló hangot ad ki. - Oha - felnevet. Miért nevet?! - Az a gyanúm, hogy a tizenegyedik hétben vagy. Innentől jön az igazi terhesség - nem is rám, hanem Zaynra. Hormon változások, kívánkozás. Hiszti, sírás és nevetés. - Jézusom.
- Jézusom - Zayn is csak ennyit nyög ki.
- Mostantól kezdhet növekedni a hasad. Krémezd mindennap. Komolyan, neked kötelező a sebek miatt. Nagy rá az esély, hogy jobban fognak fájni - oh te jóég. - És ha minden igaz, az első jó jel, ha megtaláljuk a szívhangot - ő is a monitort nézi míg lassan mozog a keze a hasamon, ezzel óvatosan mozgatva a dopplert. Zayn megmarkolja a kezemet és lehajtott fejjel felnevet. A fehér zajból hirtelen lesz egyenletes ütemes dobogás. - Meg is van - az alsó ajkamra harapok és nézem az ultrahangos képet. Nem akarom elhinni. Nem tudom felfogni. Ez a mi gyerekünk?! 


Kukucs! Nem igazán van erőm átnézni a részt és ezt sajnálom. Viszont tovább húzni sincs képem, szóval... here is it :D Imádás van!

2018. szeptember 16., vasárnap

271. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Szerintem el akar hagyni - megvonom a vállamat és csak a sört forgatom a kezemben míg London látképét nézem.
- Most vállaltátok fel egymást - Louis felhördül én pedig megcsóválom a fejem.
- Akkor is túl fura. Nagyon rövid idő alatt megváltozott a személyisége az ellentétére.
- Lehet, úgy éli meg a felvállalósdit, mint más nők a házasságot. Elő tőr belőle a sárkány - Danny nevet, és Xav is elenged egy mosolyt.
- Komolyan Danny, egyik napról a másikra - csettintek egyet, csak hogy szimbolizáljam milyen gyors az egész. És nem tudom miért, fogalmam sincs. Ahogy azt sem tudom, mit kéne most kezdenem vele, ha nem hajlandó beszélni róla.
- Nem faggattad ki Albust? - Kérdez most rá Larry.
- Helenát? - Veti fel Louis.
- Albust kérdeztem, nem mondott semmit. Helenát még nem - talán adnom kéne annak is egy esélyt. - De komolyan, az a logikus magyarázat, ha elakar hagyni. - Nincs más. Nem lehet más. Elutasító velem, mindenből kizár és hozzám sem szól. Látom, hogy baja van és fél valamitől és nem mond semmit.
- Hát, a hirtelen személyiség változás egyik oka lehet az agydaganat... - Larry vállat von én pedig komoran ránézek.
- Igen, meg a klimax is köcsög - Xavier tarkón üti aztán lehamuz. Mind cigizni jöttünk ki, és ő cigizni sem cigizik már.
- Ezeket inkább hagyjuk is - felhördülök és elnyomom a cigimet. Agydaganat... idióták. Ilyeneket inkább ne mondjanak nekem. Bemegyek, és egyenesen Helena mellé huppanok le egy mosollyal. Meghúzom a sörömet és tovább mosolygok rá, ő pedig értetlenül rám.
- Mit akarsz Malik?
- Átment hozzád Zoe, és azóta fura. Tényleg átment hozzád? Mással volt? Mi baja? Te tudsz valamit?! - Kétségbeesett vagyok és már az sem érdekel, ha ez látszik. Lehet, hogy beleszeretett valaki másba, és most viszont fél ezt közölni velem mert már éppen kiteregettük minden mocskunkat a világ elé.
- Te hülye vagy - felhördül és felállva a konyha felé indul. Én pedig utána.
- Helena, kétségbe vagyok esve. Te tudsz valamit? Jézusom legalább nyugtass meg ha igen. Elakar hagyni? Mit csináltam? - Ő tölt magának egy kis felest és le is húzza majd újra tölti és rám néz.
- Nem hiszem, hogy el fog hagyni.
- Nem hiszed?! - Felnyögök és elveszem előle a felest és most én húzom le.
- Tudom mi a baja - fintorogva néz rám én pedig lecsapom a felest az asztalra. Valaki! Végre!
- És mi?! - Gyorsan kérdezek rá mikor nem válaszol, miért nem mondja csak el?!
- Ez nem az én szerepbeosztásom Zayn. Ez rá tartozik, semmi jogom bármit is mondani erről a dologról.
- De milyen dolog? Milyen jellegű? Helena kikészültem ebben az egy hétben körülbelül. Nem szól hozzám, nem érhetek hozzá, alig alszik, alig eszik! Nem mond semmit, kizár mindenből! Veszekszik velem minden miatt, annyira megváltozott! És már nem is akar dolgozni, nem mert bemenni valahova ahova eddig mindig bement és én csak tu...
- Zayn - felemeli a kezét és megállok. - Beszélek vele majd, de csak hagyj neki egy kis időt, jó? - Gyenge mosolyt villant rám és leeresztem a vállaimat. Mi a faszom történik vele? És miért nem tudhatom, miért nem mondja el? Tölt nekem még egy felest, és magának is. - Húzd le, bulizz egyet, hagyd hogy ő is kicsit feloldódjon a baráti körében és élvezd az estét. Ne parázz - lehúzza a felest és kisétál. És én is lehúzom az enyémet. Mégis hogy kéne buliznom mikor ő ilyen velem? Hogy engedhetném így el magam. A legzavaróbb, hogy Helena tudja, és nem mondja el. Pont mint Zoe. Ez valami csajos szövetség?! Mit nem tudhatok én, amit Helena igen?! Én vagyok a párja! Lehúzok még egy felest és kisétálok a nappaliba. Dannyék tartanak most bulit, de a banda a szokásos. Zoe nem ivott ma semmit, nem is cigizik de legalább most nevet. Hosszú idő óta először.
- Xavier, a modest mindig is szar lesz - Niall elröhögi magát míg új sört bont magának.
- Örülök, hogy már nem vagyok benne, ami azt illeti.
- Megtudjuk érteni - Harry megrántja a vállát. - Nemsokára bejelentjük, hogy szünetel a csapat. Mindenkinek lehet egy kis szóló karriere.
- Előbb is bejelenthettétek volna, akkor nem ment volna rá a vagyonom fele - felhördülök és ők csak röhögnek.
- Bocs, mi sem így terveztük elhiheted. Attól a szerződés még kötelez minket. Arra hajtunk, hogy lejárjon a szünet alatt.
- Jó taktika - elvigyorodom és ők felemelik a piájukat. Én is felemelem a sörömet és iszok belőle.
- Én azon gondolkoztam, hogy a saját albumommal megyek egy turnét, hátha - osztom meg velük, és mindenki meglepődik és rögtön kapok egy kisebb tapsot. Bár nem őket nézem, hanem Zoet. Zoe csak mered rám.
- Turnézni akarsz menni?! - Élesen kérdez rá én pedig felvonom a szemöldökömet.
- Eddig nem volt bajod a turnékkal, és mivel most egyedül megyek ezért akár te...
- Mikor akarsz menni?! - Ő is jöhetne velem végig.
- Nem tudom, négy-hat hónap alatt lelehetne szervezni de te is jöhetnél velem. Legalább elkezdhetnénk utazgatni - vonok vállat könnyedén. Ezekből eddig soha nem volt vitánk, megtudtuk beszélni normálisan. Helena is Zoet szuggerálja, mindenki más pedig minket.
- Négy-hat hónap - maga elé motyogja és a térdeit nézi. Eddig nagyon támogatott a saját album ötlettel és megvalósításával. Mi történt... mi az ami miatt már nem támogat?!
- Oké szerintem váltsunk témát... - morogja Xavier a mentségemre.
- Jaj, múltkor úgy beparáztatott Kim... - Dannyre nézek. Imádom őket, mindig kihúznak a szarból.
- Mivel? - Kimmel már kezd tényleg komoly lenni a helyzet, lassan be kell mutassa.
- Azt hitte terhes, vagy két napon át paráztunk - elröhögöm magam. Szerintem nálunk Zoeval soha nem volt ilyen. Hogy attól féltünk volna, hogy terhes. Illetve, egyszer beszopattak Dooval karöltve, de nem volt semmi komoly. Zoe mindig tudta, és mindig védekezett.
- Kínos lenne a turnédra egy kölyök - Louis rám röhög és én is felröhögök.
- Nem tudnám pont most elképzelni, hogy... - eddig jutok és Zoe feláll. Helena is. Én pedig értetlenül nézek rá. Látom az összeszorított száját és csak mered rám. Látom, hogy remeg... hogy fél és hogy dühös. Mi a fasz.
- Zoe... - Helena halkan mondja ki először a nevét és én is felállok. Mi a fasz... mi a fasz. Kinyitja a száját és becsukja ahogy végig néz a társaságunkon. Mindenki őt nézi. Helena hozzá ér a kezéhez és látom, hogy ki akarná húzni a szobából, el tőlünk. A turné, vagy a gyerek említésére?!
- Terhes vagyok - rám néz is szimplán kimondja. Én pedig megszédülök, és rosszul leszek és a szívem olyan gyorsan kezd dobogni, hogy elzsibbadok. Kiesik a sör a kezemből és bámulok rá. A kezére ami átfonja a hasát. Terhes? Ez... ez az? Ez a baja? Terhes?
- Élet... - nem akarom elhinni. Tényleg terhes?! Szívat?! Gyerekünk lesz?!
- Elakarsz kísérni abortuszra? - Dühösen kérdez rá és nálam megduplázódik minden érzelem. A rosszullét, a szívverésem és a zsibbadás. Mi? Kisétál és becsapja maga után az ajtót.
- Zoe! - Helena utána kiabál és már fut is. Én pedig visszahuppanok a fotelba. Mi. A. Fasz. Mindenki csak bámul, és Xav kikapcsolja a zenét.
- Szerintem... utána kéne menned - közli a torkát köszörülve Louis.
- Támogatom - jegyzi meg Harry és Liam egyszerre.
- Baszki - Danny a hajába túr és rám néz. Nem bírok felállni. Terhes. Zoe, terhes. Zoe terhes?! Az én barátnőm? Tőlem? Mikor?! Mióta?! Abortusz... abortusz... azt mondta, abortusz. Hogy... Felállok és már sprintelek is. Látom, hogy a lift lefelé megy, én pedig máris lefelé kezdek rohanni a lépcsőn.
- Picsába, picsába, picsába! - Csak magamban motyogok míg lefelé rohanok. Mikor leérek a lift már ott van, de ők nincsenek. Szóval kirontok az utcára. És meglátom őt, lassan sétál el. Mögötte Helena én pedig ismét futok. És eltarolom Zoet Helena mellől.
- Baszki, élet! - Magamhoz szorítom és hallom a szipogását.
- Nem akarom. Nem akarom ezt a gyereket - eltol magától én pedig értetlenül nézek le rá. - Élni akarok, bulizni, inni, cigizni és dolgozni. Nem akarok otthon maradni és anyukásat játszani, míg te turnézol valahol mert nem repülhetnék terhesen! És nem mehetek terhesen dolgozni olyan helyekre ahova mennék. És nem csinálhatok semmit terhesen és én... én nem! És nem akarom ezt Zayn! - A mellkasomra üt én pedig csak meredek le rá. Össze van törve. Dühös, csalódott és... szomorú. Szomorú mert terhes tőlem.
- Ne mond ezt... Cica, kérlek ez... ez nem. Ennek nem így kéne lennie ez...
- Ez az! - Rám üvölt, ott az út közepén. - Nem így kéne lennie! Nem kéne terhesnek lennem huszonegy évesen Zain! - Zain. Szóval ennyire dühös rám, emiatt. - Elakarom vetetni.
- Nem - kilehelem csak a szót. - Zoe nem - újra kimondom, erőteljesebben. Megrázom a fejemet és elengedem őt. A kezeimet a tarkómra szorítom. Értetlenül nézek rá. Elvetetni? A gyerekünket?
- Ez egyelőre kurvára az én testem! - Magára mutat, dühös és ordít de még mindig sír.
- Zoe - Helena halkan szól hozzá. Óvatosan, míg lopva rám néz.
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Oh, azt hittem nem lenne jó ha most csúszna be egy gyerek a turnédra!
- Nyilván nem arra gondoltam, hogy terhes vagy! De szeretlek, és azt a gyereket is szeretem! Családot akarok veled és... hogy a picsába mondhatsz ilyet?! - Értetlenül nézek rá. - Azt hittem azért változott meg a személyiséged és lettél velem rideg, mert már nem szeretsz és el akarsz hagyni, nem azért mert terhes vagy és ennyire undorodsz a gondolattól! - Jézusom... uramatyám. Hányni fogok... biztosan hányni fogok. Mióta terhes? Egy hete tudja, ez biztos... azóta ilyen. De vajon... akkor hány hetes a baba és.. ő cigizett és ivott... és... - Hány hetes vagy? - Felzokog és eltakarja az arcát.
- Nem tudom! - Lehet, hogy baja lett a cigitől és alkoholtól? - Mi van? Attól félsz, kicsúsztam a három hónapból és már nem lehet elvetetni?
- Te teljesen megbolondultál. - Üveges tekintettel meredek rá ő pedig rám. - Szeretlek - halkan nyögöm ki neki míg felé lépek óvatosan, és ő nem lép hátrább. Szóval újra felé lépek, és átölelem. Magamhoz húzom, és érzem mennyire remeg. Szóval ettől rettegett, hogy terhes. Ezért nem szólt hozzám, nem ért hozzám és ezért tett mindent. - Együtt vagyunk mindenben élet. Te, én és a pici. Semmi baj, megoldjuk. Végig melletted leszek - ő zokog és csak zokog míg átkarol. És utálom, hogy ezt érzi, amiatt mert terhes. - Menő tetkós anyuka leszel... - és felnevet én pedig elmosolyodom. Csak mert ez azt jelenti, hogy akkor mégsem akarja elvetetni ha ezen nevet, ugye? - Én akarom ezt a babát... téged is akarlak. Megoldunk mindent, ígérem nem leszünk befásult szülök nulla élettel. Átbeszélünk mindent, jó? Ne mond, hogy abortuszt akarsz... - Jobban hozzám bújik.
- Félek - tudom. Tudom, hogy fél. Ez volt élete egyik legnagyobb félelme. Basszameg, én is félek!