tag:blogger.com,1999:blog-59989341549536235742024-03-05T13:36:08.748+01:00Electronic L0V3 [Zayn Malik Fanfiction]Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.comBlogger281125tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-34661106435029977802019-05-01T21:16:00.001+02:002019-05-01T21:16:36.226+02:00276. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vélemény? - Elnevetem magam míg megrázom a fejemet szimplán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Imádom a rajongóimat, rengeteg tisztelet van bennem feléjük... - de van egy prioritásom. Ami mindig is volt. Szimplán most hangot is adhatnék neki. - Mármint, nem mondom hogy ez faszság, de faszság - a képernyőre mutatok ezzel az összes tweetre utalva. - De nem hibásak, nem láttak semmit a kapcsolatunkból eddig. Nem tudják hogyan működünk együtt - vállat vonva fordulok vissza a nő felé. Ezt is csak azért kapták fel, mert ő Zoe Fable én pedig Zayn Malik vagyok. Akik együtt vannak. Én kamu kapcsolatot toltam eddig, ő meg nem is ismert engem elvileg. Most meg bejelentettük, hogy terhes. De hát már vagy hat éve ismerjük egymást és ebből lényegesen többet voltunk együtt mint külön. - Büszke vagyok rá, mindenért amit tett és elért. - Mint minden normális párkapcsolatban a másik fél. - Ahogy ő is büszke rám - és éppen ezért nem értem mi a baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább úgy érzik, hogy a te sikereiddel vágott vissza - elnevetem magam, csak úgy szimplán Zoera gondolva. Érett, önálló felnőtt nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érett önálló felnőtt nő aki nem függ senkitől és képes minden anyagi avagy lelki szükségletét egy magával megoldni. - Elhadarom, egy levegővel. - Ez egy fő mondat a kapcsolatunkban amit már azelőtt az elmémbe égetett, hogy egyáltalán felvették volna a Harvardra. Nem kell hozzá, hogy vissza vágjon valakinek. Másrészről viszont nyugodtan menőzhetne velem és vissza is vághatna az "én" - igyekszem kihangsúlyozni, mindenkinek - sikereimmel. Nem arról van szó, hogy az a kis pöcs nem feltétlen sikeres. Arról van szó, hogy sikeresebb vagyok - elfintorodom, csak a kontextus miatt ahogy kijött a számon. - Siker és siker között van különbség. Ő feltörekvő én meg ott vagyok ahol lenni akar - ezen nem tudok mit szépíteni ha akarok sem. - És ha beszól Zoenak, úgy hogy engem használ fel - mert pontosan ez történt - és erre ő úgy válaszol, hogy az én sikeremmel vág vissza, akkor áldásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen együtt voltak még is csak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor sem kedveltem - elmosolyodom ő pedig kínosan rám nevet. Utálom azt a pöcst. - A fanok nem tudják mi az amit átéltünk és fogalmam sincs, hogy eltudnánk-e nekik mondani mindent - valószínűleg, nem minden mindent...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az esély mindig meg van rá - a kamerára mutat én pedig végig simítok a tarkómon. - Hat év után - ezt valahogy mindenki az orrunk alá akarja dörgölni. De mit tehettünk volna?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felvállalhattuk volna egymást a banda kezdetén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Abban a pillanatban, ahogy bedobta őt az omegle... - elröhögöm magam, az abszurditásán a helyzetnek. Megpróbálom elmagyarázni a világnak, hogy Zoe mit jelent nekem. Túl sok mindent. - Végem volt. Imádtam őt. Az első kicseszett pillanatban belé zúgtam. Legalábbis a külsejébe már akkor is. Fogalmam sincs hányadik óránál realizáltam, hogy a személyiségét is imádom. Végig beszéltük az egész éjjelt, reggel hétkor ment el aludni és kilenckor már ráírtam mert nem bírtam. Izgatott voltam, féltem hogy elillan a lehetőségem, hogy majd ha reggel felkel másmilyen lesz - a gyűrűt forgatom az ujjamon. Azt az egyet amit ő adott nekem a kis villám jelekkel, amik szerinte Z betűk. - És onnantól kezdve egyszerűn tényleg elvesztem. Mindennap beszéltünk. Reggeltől egészen estig. Reggel ha felkeltem rögtön ráírtam, vagy megnéztem hogy ő mit írt még éjjel. A suliba vezető úton, órák alatt, szünetekben, haza felé, otthon és éjjel. Folyton beszéltünk és imádtam. Az első pillanattól kedveltem őt, pár óra után elég erősen bejött és fogalmam sincs mikor szerettem belé. Egyértelmű volt az egész, mintha folyton szerettem volna - beletúrok a hajamba. Nem sok embernek beszéltem róla. Soha nem volt rá lehetőségem. Sőt... titkolnom kellett. Visszafognom magam. Rég éreztem zavarban magam kamera előtt. - Az első találkozásunkkor, mikor legelőször megöleltem az egyik kedvenc pillanatom. Zoe eltudja hitetni az emberrel, hogy minden rendben van és rendben is lesz. Istenem... gyönyörű volt - elröhögöm magam, nem tudok mit kezdeni a zavarommal. - Féltünk először találkozni, mert tudtuk, hogy az olyan megmásíthatatlan lesz - felnézek fintorogva a nőre. - Tisztában voltam vele, hogy amint találkozom vele végleg belé fogok veszni. Ami azt illeti, így is lett. - Feljebb ülök a fotelban és csak veszek egy mély levegőt. - Onnantól kezdve találkozástól találkozásig éltünk. Ha úgy is volt, hogy én megyek hozzá egy hétre a haverjaimmal, akkor mikor hazamentem ő jött velem. A családom pedig imádja őt. Anyám jobban kedveli őt mint engem szerintem - a kamerába fintorgok. Soha nem fogom elmondani nekik, hogy imádom ezt. - Egyszer megpróbáltam elfelejteni őt és kizárni az életemből. Túlságosan féltem attól amit kiváltott belőlem. Nem jött össze. Ő is megpróbált engem, pedig akkor már próbáltam össze szedni minden bátorságomat, hogy hivatalossá tegyem vele... nem voltam elég gyors - egy idióta voltam. Egy komplett, beszari idióta. - Azok a napok... nem voltak jók - Anyámék többet is érdemelnének mint egy szimpla házat. - Ő vett rá, hogy egyáltalán átgondoljam a meghallgatás ötletét, de miután lelépett arról is lemondtam. Csak szenvedni akartam a saját önsajnálatomban. Aztán a meghallgatás napján ő keltett fel és elrángatott. Vissza felé az úton pedig megkapta a behívását a Harvardra. - Rohadt dühös volt rám. Ránk. - Az volt az a nap ahol felfogtuk mind a ketten, hogyha nekem és neki is összejön akkor... sok nehézségünk lesz - enyhén szólva sok? Kigondolta erre?! - Amióta ismerem őt csak ő körülötte forog mindenem. Ő volt az első akit felhívtam mikor rájöttem, hogy kiestem az X-factorból. Tudtam, hogy nem fog senki haragudni rám a családomból és a barátaimból, hogy nem vészes ez, mivel legalább addig eljutottam de ő... nála rettegtem. Azért mertem elküldeni őt a Harvardra, mert tudtam, hogy az a legjobb neki, de egyben azért is mert én is tudtam, hogy máshova megyek. Azért ment bele abba, mert én bele mentem az X-factorba. Féltem, hogy csalódni fog bennem, de akkor is őt hívtam fel legelőször, és akkor is mikor rájöttem, hogy egy bandába kerültem. Szóval ha a sikereimet felhozza érvként valaki más ellen akkor hajrá, mert nélküle el sem értem volna. - Egyiket sem. - Sokáig azt hittem, hogy rosszkor találtunk egymásra. De aztán mindig rájövök, hogy igazából vagy akkor vagy soha. Depressziós voltam és szuicid hajlamú. - Tiszta lap.... semmi hazugság és titok. - Nem is élnék - elnevetem magam, szimplán az abszurd gondolatra, hogy semmit nem éltem volna meg az életem legjobb szakaszából. - Miatta élek, miatta mentem az X-factorba, ő rugdosott végig az egészen. Ő volt az akihez haza tudtam menni a közös kis lakásunkba és panaszkodni arról, hogy hányan utálnak. Ha kellett végig olvasta az összes utálkozó levelet a telefonomban és kitörölte. Ha kellett felolvasta őket nekem és megcáfolta őket. Ha úgy éreztem nem megy tovább utánam repült és helyre rakott. Róla írtam dalokat, neki írtam azokat a dalokat - ismét csak felröhögök míg kihúzom magam. - Ha az "én" sikereimet hozza fel, akkor minden joga meg is van rá, mert a részese. Azért mert senki más nem látja - lelegyintem a riportert. - Mindenemet neki köszönhetem, szóval mindenki aki kedvel bennem valamit azt is neki köszönheti. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg ilyen intenzív kapcsolatotok volt? - Ráfintorgok Zaynra aki szimplán oldalt ül. Nincs bajom azzal, ha megoszt ilyeneket. Mármint fura, de nem rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont, hogy én beszéljek az érzelmeimről?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt? Intenzívebb mint valaha volt - felhördülök, ő pedig felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondta az első találkozásotoknál már elcsattant az első csók. Azonban mikor arról beszélt, hogy megkért volna téged a barátnő posztra te leléptél tőle. Mi történt a két esemény között?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előttem egy igazi csajozó gép volt - a nőre villantok egy bájos mosolyt. A kapcsolatunk elcseszett és imádom. Vajon milyen fényben fog ez feltüntetni engem, mint pszichológust? - Ez úton is, baszdmeg Amelia! - A középső ujjamat a kamera felé mutatom, továbbra is töretlen mosollyal. - Aki az exe - vissza fordulok a nő felé. - Szóval, mivel rosszfiú volt és csajozó gép ezért nem állapodhatott meg - Zaynra mutatok szem forgatva. - Szóval csak úgy... voltunk? A kapcsolatunk alapja az volt, hogyha látjuk egymást együtt vagyunk. Ha külön vagyunk akkor... - vállat vonok és hagyom, hogy mindenki kitalálja a mondat második felét. - Ezért léptem le. Nem volt egészséges kapcsolat, bár jobban zavart hogy tudtam másokat dug mikor nem velem van. Pont mint az X-factor alatt - az utolsó mondatomat már csak pár köhögés közé sűrítem. - Félt egy kapcsolattól ami komoly is lett volna. Mert az lett volna és ezt szimplán tudtuk. És! - Felemelem a kezemet, csak hogy senki ne kezdje támadni őt, sehol. - Tizenhat éves volt mikor megismert, én pedig tizennégy. Fiatalok voltunk, nagyon - nagyon rég volt. - Aztán idővel mikor ő már felakart volna vállalni én nem akartam őt. Egy részről a hírneve miatt, nem kellett hogy az emberek elvegyék minden magánszférámat. Nem hiányoztak a gyűlölködő levelek. Leginkább pedig nem hiányzott a karrieremnek. Úgy érzem elvágta volna ez egészet. Pszichológus, aki csak a barátján akar felkapaszkodni és hírnévre találni - megszokottam motyogom magam elé. Ezek mostanában feltűnő cikkek. - Sok problémám volt régen is, és ezek csak gyűltek. Amikor egyetemre jártam a professzorok és az óra adok általában nagyon aggódtak értünk - fura vissza emlékezni és belátni mennyire igazuk volt és van. - Rengeteg előadáson elmondták, hogy figyeljünk magunkra és a dolgokra amiket megélünk és tényleg éljük is meg. Például ha valakink meghal akkor egy átlagos ember megéli azt - a nő értetlenül néz rám. Oké, talán furán jött ki. - Mármint, tagadja aztán haragszik. Jön az alkudozó szakasz, vagyis a "mi lett volna ha" rész. Aztán depresszió és elfogadás. Egy sima ember nem feltétlen ismeri fel a szakaszokat. Na már most, ha egy pszichológussal történik - elnevetem magam. - Mi tudjuk. Tudunk mindent miért mikor és hogy érzünk. Tudjuk, hogy normális. Nem fogok átesni az első négy fázison, hanem rögtön az ötödikre ugrok. Ami nem jó, mert igazából nem megyek át rajtuk csak elfojtom őket. Mert hát, ha tudom hogy megy, akkor azzal is tisztában vagyok hogy semmit nem változtat az egészen, hogyha gyötröm magam. Ez egy komoly veszélye az egész szakmának. Könyvekbe, fogalmakba és esetekbe sűrítünk mindent amik vagyunk. - Azt hittem velem majd nem történik majd, hogy majd én átlátom. Mintha egy orvos drogozna és azt mondja tudja kezelni mivel ez a szakmája. Függő lesz, nem tudja megállni és kezelni. - Elég nagy probléma az életemben, hogy automatikusan ellököm azokat akikhez kötődni kezdek - óvatosan nézek Zayn felé ő pedig csak küld egy biztató mosolyt. - Néha fel se tűnik. Viszont megrémít, az biztos. Szóval mikor már Ő úgy volt vele, hogy fel kellene egymást vállalni akkor már nem akartam. Túl sok mindent történt az ismeretségünk óta. A karrierje, az én karrierem. A családjaink dolgai. Ott volt neki Perrie, nekem az őrültek. Mi meg csak sokszor szimplán mint barátok a másiknak. - Így vagy úgy, de ott voltunk a másiknak. - Rengeteget segített. Többet mint én neki. - Még ha nem is látja így. - Egy-egy eset után nagyon földre tudtam kerülni az elején. Az első alkalom mikor fegyvert fogtak a fejemhez. Amikor először meghalt egy betegem. Amikor először rám támadtak... sok ilyen van és mindegyiknél bármit megtett, hogy mellettem legyen és valahogy talpra állítson. Minden egyes alkalommal oda utazott volna hozzám, ha nem kérem őt, hogy ne. - Újra felé nézek és csak mosolyog rám. Nyugodt. - Nem engedek magamhoz túl közel embereket, vagy ha igen, akkor is nehezen és általában több mint egy évembe telik de ő... - megrázom a fejemet míg Zaynt nézem. - A legelső alkalommal ahogy bedobta őt az Omegle és lazán intett egyet és bemutatkozott, hogy ő Zain... elvesztem - elneveti magát, tudja hogy őt idézem. Férfi lett azóta. Pedig akkoriban is észveszejtőnek találtam, pont mint most. Ha az akkori énem tudta volna, hogy az akkori kinézete csak a kezdet... - Ő az egyetlen az egész életemben aki majdnem mindenről tud. Vannak dolgaim amikről nem bírok senkinek sem beszélni, még magamnak sem... de ő az aki mindig tudott mindenről. Ha nem mindent, akkor a legtöbbet. Ez pedig mindig megijesztett. Hogy milyen könnyen bánik velem, hogy mennyire ismer. - Felvonja az egyik szemöldökét kérdőn én pedig csak vállat vonok. - A közelembe mindenki tapasztalta milyen mikor ellököm de ő a leginkább. Főleg azért mert ő az egyetlen ember az egész rohadt földön akitől gyengének érzem magam - hátra dől a széken, de kihúzza magát. Soha nem mondtam ezt még így ki. Senkinek. - Tudtam, hogyha megkérem... sőt! Tudtam, hogyha nem beszélem le róla akkor bármikor futott volna utánam. Bárhol lettem volna és bármi bajom is lett volna, ő jött. Jött és segített volna és ezt... ezt nem bírtam elviselni. Meg van a képessége arra, hogy elhidd mellette, hogy mindent megold. És tényleg hihetsz is benne mert így van. Tudtam, hogy bármit megtenne azért, hogy megoldja az adott problémámat. Nem lett volna neki limit. Sem pénzben sem erkölcsben. Addig hajtotta volna magát míg valahogy helyre nem hozza. És ettől rettegtem. - Beletúr a hajába és csak mered rám. - Tudtam, hogy bármikor hívhatnám és számíthatnék rá de pont ezt nem akartam. Abban a pillanatban ahogy megláttam volna őt elhagyom magamat. Gyenge lettem volna. Ráhagyatkoztam volna és csak elengedve magam vártam volna, hogy megoldja és összerakjon engem is, hogy újra a régi legyek. Ha pedig kizártam őt, akkor haragudott rám vagy legalább tartott némi távolságot és nem jött én pedig nem hagytam el magamat és megtudtam oldani a saját gondomat. Nélküle. Gyűlölök akárkire is támaszkodni. A gondolattól hányingerem van, hogy függenem kéne valakitől. Mégis ő az egyetlen aki ezeket elviselte tőlem, és leszart mindent ha rólam volt szó. Ha zokogva hívtam fel akkor jött. Amikor meghalt apám és összeszedtem magamat, hogy felhívjam csak száraz tényként közöltem vele. Apa meghalt - eltépem róla a tekintetemet. Azt akarom, hogy tudják milyen jó ember. - Ennyi, nem bírtam mást mondani ő pedig annyit mondott, hogy jön. Fogalmam sincs hogy csinálta... turnéja volt, ott volt a banda az interjúk és a fotózás. A repülők nem szállhattak fel már arra sem emlékszem miért... és ő mégis ott volt a temetésen. Azzal a lendülettel ahogy átölelt én össze is törtem - vállat vonok és a gyűrűjeimmel kezdek játszani. - Ritkán volt olyan, hogy beadtam saját magamnak a derekamat és felhívtam de azért előfordult. Mikor kikerültek rólam a hiányos öltözékű képeim. Mikor lelőttek - elröhögöm magam, tekintve, hogy nem amiatt hívtam mert lelőttek. A családom miatt hívtam. - Ott volt a családom és miattuk hívtam. Az egész világ miatt hívtam mert mindenki megrökönyödött azon, hogy lelőttek pedig helyben elláttak és nem volt extrém. Rosszabb baleseteim voltak mégis mindenki akkor akart törődni velem. Túl sok minden jött össze, lecsúsztam a fal mentén és felhívtam hogy jöjjön haza. Könyörögtem neki egy mondattal és ismét annyit mondott, hogy jön. Azt sem tudom melyik országban volt minek a közepén de hét óra múlva már mellettem ült. Folyton mellettem van mikor kell és kérem. Még akkor is ha nem kérem - ránevetek ő pedig csak megdörzsöli az arcát. - Szeretlek, te pöcs - bemutat nekem én pedig elnevetem magam. - Tudom-tudom, nincs káromkodás Trisha - megforgatom a szememet a kamera felé vissza fordulok de így is hallom Zayn röhögését.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-48680156363429548852019-03-29T00:16:00.003+01:002019-03-29T00:16:31.062+01:00275. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a pár nyer, akiknél magasabb lesz az a pulzus szám! - Zayn lenéz rám, már fintorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén nem hiszem, hogy bármi esélyünk van, ha te ülsz oda... - végig simít a tarkóján míg azt nézzük mind a ketten hogy néhányan már a székekben ülnek, rákötve a kis monitorra ami jelzi a pulzus számát. - Nekem meg elég ha rád nézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos - megindítom a szék felé és röhögve huppan le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy szó kétszáz pontot ér, két szónál már csak száz pontot kaptok és így feleződik tovább - egy szóval minél magasabbra lökni a pulzus számot? Talán felhozhatnám neki a házat amit megvettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jézusom, az még nekem is megnöveli egy kicsit a pulzusomat... - Akinek a legmagasabb lesz a pulzusa plusz ötven pont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hotel, Californiában - értetlenül nézek oldalra az első párra akik már el is kezdik. A nő pulzus száma egy húszassal meg is ugrik. Két szó, szóval akkor ez száz pont nekik? A kijelzőre nézek, csak hogy biztosan értem-e a játékot. Oké, száz pont nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hotel és California? Lehet azt kéne neki mondanom, hogy ötszázöt. Sok szép emlékünk van sok ötszázötös szobával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Közelgő turné - elnevetem magam, ez szerintem minden énekesnél egy kis pulzus növelő. Szimplán bármelyik turné. Ez is jó volna Zaynnak, de nem hiszem hogy érne az, ha ismételném az előttem szólókat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy nincs mellettem konkrétan, szívesen összefűzném a kezeimet magam előtt. Viszont félek, ha megteszem akkor látszódni fog, hogy van egy kis pocakom már. Viszonylag szerencsések vagyunk, tekintve hogy senki nem néz rám furán amiért ennyit járok kórházba főleg az utolsó évem miatt... de még is cseszhetjük az egészet mivel mindenki tudja az utolsó évemet. F.B.I., katonaság, SAS... nem az a típus vagyok aki csak úgy meghízik egy picit, főleg nem csak hasra. Viszont a bő pólókkal és pulcsikkal sem keltek túl nagy feltűnést. Nem tudom meddig tudjuk húzni még, lassan vásárolnunk kéne, már a tizenhetedik hétben vagyok. Elvileg már bármikor megmozdulhat, bár még nem tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe? - Összerezzenek ahogy a műsor vezetőre nézek, aztán Zaynra. Kérdőn néz rám, tudom hogy rögtön ott hagyna mindent, ha bármi jelét adnám annak hogy nem vagyok jól. Fizikailag vagy akár mentálisan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Túl megértő velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szóval megnövelni a pulzusát.</div>
<div style="text-align: justify;">
A számat kezdem rágcsálni míg továbbra is csak meredek rá. Nem beszéltünk róla mikor vállaljuk fel és hogy. A baráti társaságunknak bejelentettünk újra, miután megegyeztünk velük, hogy elfelejtik a kis drámai incidensüket. Mind nagyon meglepődöttet játszottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Trisháék napi jelentéseket kérnek tőlünk és nincs is vele bajom. Albus csak tanácsokért hív és érdeklődni hogy jól vagyok, kérek-e valamit, van-e eredmény néhány vizsgálatról... tipikus apukát játszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy baj lenne-e Zaynnak ha bejelenteném anélkül, hogy beszélnénk róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül is, a SAS azt mondja jól haladnak a szervezet egész felszámolásával. Az életem kezd tényleg sínre kerülni, csak az elmémet kell még megoldanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zayn élne és halna is értem. Én is érte. Nem hiszem, hogy kiakadna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis csak a plafon felé fordítom a fejemet és elröhögöm magam az összes gondolatomon, az én szívem is gyorsabban kezd dobogni pedig nem is mondtam még semmit. Oké, felnőtt nő vagyok, voltam komolyabb helyzetekbe is... anyuka leszek. Anyuka leszek. Kőkemény, érett, felelősségteljes, jó anya leszek. Egy anyatigris. Nevetve nézek rá, ő pedig félig felvont szemöldökkel vissza rám, de azért halványan mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nate - a kezeimet az arcom elé emelem zavaromban míg ő meglepődve néz rám. Kissé szétnyitom az ujjaimat, hogy lássam őt rendesen. A pulzusa az egekbe szökik, hátra ejtett fejjel nevet fel. Aztán a karfára csap és csak elüvölti magát míg újra rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek - leszedi a kezéről a mérőkét és máris felém lépked. - Kibaszottul szeretlek - magához és már fel is emel. - Nate - a nyakamba nevet míg el sem enged és pedig átkarolom őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nate? - A műsor vezető értetlenül néz ránk mint mindenki más is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szabad? - Csak bólogatni tudok neki míg lerak a földre, de nem enged el. - Apuka leszek - megnézem azt a bizonyos mosolyt, ahogy a fogai közé szorítja a nyelvét míg közli a kamerába. Szeretem őt... annyira nagyon szeretem őt. Én érzem a sokkot és a döbbenetet magunk körül de szerintem ő nem. Úgy néz ki mint aki csak rám tud koncentrálni, ránk. A családjára. A kis kibővült családjára. - Szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
---</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a legcsúnyább emléke? - Egyetlen egy kérdés és úgy érzed nem történt veled semmi a legutolsó személyes kínzó kamrád óta. Mintha csak ott lennél, még mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába valónak érzem az összes éjjeli ébrenlétemet ahol igyekeztem saját magammal és az emlékeimmel elszámolni. Minden pillanatot, percet és tevékenységet amit azért tettem, hogy jobban legyek. Minden ilyen kérdés földhöz vág, mert rájövök hogy nem vagyok jól, még mindig nem vagyok jól. Az a rohadék érzés amikor nem akarsz valami gondolni és tudod, hogy nem akarsz arra a valamire gondolni de már közben is rágondolsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hullák.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tömérdeknyi, rengeteg hulla. Gyilkosok és áldozatok. Én is gyilkos vagyok. Az emlék ahogy én ölök, vagy döntök, hogy öljenek. Emlék a lányról akinek szétfeszítették egy pincében a hátát mintha pillangó lenne. Pince, kínzás... több emlék. Több rossz emlék. Kikötözve lenni és szenvedni. Mindegy, hogy egy beteg hírszerző farkától és kezétől, vagy Haydar kisujjlevágó technikájától.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emlék egy fagyasztó kamráról tele hullával. Szaggatottan fújom ki a levegőt míg lehunyom a szemeimet. A képek ugyan olyan élesek mintha most is ott állnék mindegyik előtt. Elvégre ezt gyakoroltam... minden emlék képem legyen éles.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miért akarják mindig tudni a legcsúnyább dolgokat az életemben? Miért akarják hallani azt a sok mocskot?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha a hulla merevséget megvárják, hogy elmúljon és utána fagyasztják le a testet akkor az akár egy báb is lehet. Csak el kell érni, hogy a végtagok úgy és arra álljanak míg megfagy. Mintha csak a ravatalra készítenének elő egy hullát. A szemek kitömve, az állkapocs összedrótozva. Undorító ha belenézünk, de kívülről jól néz ki. - Soha nem fogom elfelejteni, pedig elakarom. - Több háborús országban is gyűlölik a katonákat és megakarják őket ölni. Erre rengeteg kreatív módszer van - nem nézek fel a kezeimről. Nem akarom látni, hogy tényleg érdekli őket... de elegem van. Annyira elegem van. - Az út alá ásni a bombát ha arra hajtunk kocsival, kiállítani egy kis gyereket az út közepére hogy megálljunk majd oldalról szétlövik a kocsit. Amiből az jött le, hogy a vezető mindig legyen a legreálisabb és kőszívűbb ember. Az aki áthajt a kölykön. Ez berögzült taktika lett, szóval valahogy nekik is fejlődni kellett. Rejtsünk a kölyökbe bombát. - Ökölbe szorítom a kezeimet, aztán hagyom őket elernyedni. Most, hogy terhes vagyok... lényegesen mocskosabbnak látom az egészet mint azelőtt. Akkor is undorodtam az elgondolástól is, de most olyan dühöt és szomorúságot kelt bennem ami miatt nehéz vissza nyelni a hányásomat. - Ha elütöd, felrobbansz, ha megállsz szétlőnek. De őszintén, ha éppen most keltettek fel úgy, hogy egy bomba van benned, friss vágással és valahol akár csak fél percet kéne állnod...? Nem fest jól, és kilehet szúrni. Szóval ha fogsz egy kölyök hullát, megvárod míg elmúlik a hulla merevség, belevarrsz egy bombát aztán pedig eltöröd pár csontját, hogy úgy nézzek ki mint aki int a kezével egy mosollyal az arcán az úton? Az jobb taktika. - A combjaim közé szorítom a kezemet. - Kitörni a karját, hogy jó hely szögben álljon, a hátába szúrni egy vasdarabot hogy valami kitámassza hátulról és ne dőljön el. A szájának a sarkait felhúzni, a szemhéjait kifeszíteni, egyéb apró kis kozmetikai beavatkozások itt-ott aztán mehet a fagyasztóba majd ki az út közepére. Az a kis srác az egyik legcsúnyább emlékem az embertelen tartásával és arcával együtt. Azt soha nem fogom tudni elfelejteni, akármennyire is akarom - a nőre nézek, ő pedig csak bámul rám. Nem látok undort az arcán, inkább csak megilletődöttséget. Soha nem válaszolok erre a kérdésre. Talán csak azt várta, hogy ismét most is kiakadok amiért felmer tenni nekem ilyen kérdést. Fogalmam sincs mi igaz és mi nem igaz többé magammal kapcsolatban. Esküdt tettem, hogy segítek másokon... hogy majd segítek a világon és én... majd <i>én</i> leszek az ki változtat a világon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert akartam. Tényleg akartam tenni valami jót a ezen az elkúrt világon. Segíteni akartam. Azt hittem jó vagyok abban, hogy segítek másoknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig fogalmam sincs, hogy jó vagyok-e benne mikor mindenki... <i>mindenki</i> a rossz oldalamat akarja. Azt, amelyiket utálom. Aki tönkre tesz másokat, kínoz másokat és megöl másokat. Azt akarják, hogy beszéljem őket rá az öngyilkosságra inkább, mintsem hogy megmentsem őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert ebben vagyok jó. Ebben és nem abban, hogy segítek azoknak akiknek kell. Egy anya jó, kedves, szerethető és megértő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gyilkos. Határozottan nem egy gyilkos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Nem lett átnézve, megírtam és ki is rakom. Friss és ropog még. Viszont olyan régen posztoltam, hogy úgy érzem muszáj kiraknom most. Kifogom javítani, szóval addig is elnézést az elírásokért, valószínűleg rengeteg van benne és késő is van, szóval sajnálom. De imádás van! <3 </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-28855404289758978642019-01-12T20:03:00.002+01:002019-01-12T20:03:17.533+01:00274. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mind a ketten ülünk és nézzük a tévét ami élőben közvetíti a lövöldözést. Mármint ő a tévét nézi, én meg őt. Tisztán látszik rajta, hogy ideges. Megvan feszülve, az ujját harapdálja és fejjel lefelé fordítja a telefonját mikor nem hagyja abba a rezgést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vedd már fel! - Felmordulok, csak azért mert nem látja a kijelzőt, még hallani azt, hogy rezeg!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! - Kétségbeesetten néz rám. Átnyúlok rajta és én veszem fel a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albus, jó hogy keresed. Tippelhetek, hogy a híradó miatt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodás megérzés - nyögve adom oda Zoenak. Miért hívja őt fel?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm, mit akarsz tőlem? - Beletúr a hajába, míg tovább nézi az eseményeket. - Albus, terhes vagyok. Nem hiszem, hogy oda kéne mennem. - Lerakja a telefont és csak mered a tévére. Nem akarja ezt a gyereket. Mármint, néha akarja és néha nem. Most pedig gyűlöli. Teljes szívéből. Nem dolgozhat, nem úgy ahogy szeretne és tudna. Ez tartotta eddig szinte életben, a munkája. Még akkor is, ha emiatt halt meg annyiszor majdnem. Aztán egyszer tényleg... és még mindig most is menni akarna. Most is ott akarna lenni és utálja, hogy nem mehet mert felelősség teljesnek kell lennie. Nem nyúlok hozzá és nem tudok mit reagálni mikor elsírja magát. Nézi a tévét és szimplán sír. Hangtalanul először, de látom, hogy egyre jobban lekonyul a szája, aztán egyszerűen hangosan felzokog. Nem tudom, hogy ő most tört-e össze, vagy akkor mikor rájött, hogy terhes... de én most. Zokog amiatt mert terhes. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet... - megrázza a fejét és szimplán felpattan a kanapéról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyj békén egy kicsit - időm sincs nincs utáni nyúlni, már be is zárkózik a szobánkba és hallom, ahogy magára zárja az ajtót. Remek! Tönkre teszi őt a terhesség. És nem a testi dolgaira gondolok, hanem a lelki dolgaira. Kikapcsolom a tévét és hallgatom a zokogását a zárt ajtó mögül a csendes és homályos házban. Ha visszafogtam volna magamat, akkor most nem lenne ez. Nem lenne terhes és nem zokogna miatta. Dolgoznia kell, ezzel tudja egyedül egyben tartani magát. Nekem meg most végig kéne néznem lassan ahogy belepusztul abba, hogy szül nekem egy gyereket?! Felállok és bekopogok az ajtón de nem jön válasz. Leülök a fal mellé és tovább hallgatom lehunyt szemekkel azt, hogy sír. Nem enged be, nem tudok neki hogy segíteni. Ő valahogy mindig tudja, hogyan kell valakin segíteni, mit kell mondani. Hogy segítsek neki, ha én vagyok a gondjának a fő okozója? Utálja, hogy terhes, valószínűleg ha rám néz is szimplán utálja a tényt, hogy tőlem terhes. Megdörzsölöm az arcomat, aztán csak megtépem a saját hajamat. Mit kéne csinálnom?! Hajlandó volt elhagyni a munkája miatt engem... csak azért nem veteti el, mert nem akarom. Én nem akarom, hogy elvetesse. Annyira nem volt még készen erre! Nem mondom, hogy én készen álltam erre és pont most terveztem, hogy végre tényleg egy család legyünk. Viszont még így is jobb helyzetben vagyok, mint ő. Mert én legalább az elejétől kezdve akartam volna gyereket. Mert én könnyedén feladok bármit. Mert nem bennem van egy kölyök, de ha még bennem is lenne és tudnék dolgozni. Ő nem. Hogy tudna ő dolgozni, ha az a munkája szinte, hogy céltábla legyen?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet - újra bekopogok míg felállok. Kinyitja az ajtót és csak könnyes szemekkel, összetörve, félig átkarolva magát félve néz rám. - Sajnálom - átölelem, és elbújik az ölelésemben. Puszit nyomok a hajába és csak jobban felzokog. - Nehéz? - Bólogat, nem mond semmit. Lehet azért nem, mert zokog és alig kap levegőt. - Elakarod vetetni? - mintha csak a tévén megnyomod a némítás gombot... úgy hallgat el ő is. Eltol magától és értetlenül néz rám. Rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elakarod vetetni? - Nyelek egyet és csak pislogok, hogy újra rátudjak fókuszálni az arcára és ne lássak mindent homályosan. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs az abortusz ellen. Először is, pár éve felszólalt mellette, másodjára, megkérdezte, hogy elkísérem-e abortuszra. - Szeretlek. Alient is szeretném. De nem úgy, hogy beledöglesz - rámutatok és megrázom a fejemet. - Ez... ezt így nem lehet Zoe! Utálod őt és még meg sem született. Akkor jobb ha... ha nem - összefűzöm a kezeimet a tarkómon és csak megfeszítem a kezeimet hátha valahogy letudok vezetni egy kis feszültséget, kétségbeesést és félelmet. Aztán kattan nála valami, mert kihúzza magát és összeszorítja az ajkait. Dermedten bámulok rá, ahogy megpofoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert szétesek, rettegek még nem ajánlhatsz fel ilyeneket! - Mi a fasz... - Huszonegy éves vagyok Zayn! Nem család anya! Nem anya típus! Sehol nem szerepelt a gyerek a terveim között! A munkám volt a második, és néha az első, ha te nem voltál képbe! Nem te vagy rosszul olyan szagoktól amiket eddig szerettél! Nem te hánynád el magad szimplán éjjel kettőkor! Nem te nem folytathatod a melódat, mert valami él a hasadban! Abból sem szedtem össze magam még rendesen, hogy meghaltam most meg terhes vagyok. Sajnálom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké - felemelem a kezemet ő pedig csak vesz egy mély levegőt. Terhesség mi? Hormonok és hangulatingadozások... csodás. - Sajnálom. Próbálok melletted lenni, de nem tudom hogyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem tudom, de dugni tudtunk szóval találd ki! - Csak terhes, nem engem utál... csak terhes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öltözz fel, lent megvárlak - a kocsikulcsokért nyúlok és ott is hagyom. Ahogy bezárom magam után az ajtót máris telefonálni kezdek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello, pár címet áttudsz küldeni családi házakról?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Családi házakról? - Felsóhajtok míg kilököm az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen... típusra gondoltál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kertes, minimum hét szobás. Csak címeket adj... nincs árkeret. Fred gyorsan - sajnálom szerencsétlen csávót. Mindig ő mutatta meg a házakat, amiket eddig megvettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint, milyen gyorsan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Körülbelül két perc... harminc százalékot kapsz ha megtalálom ma a házat amit akarok - kinyom én pedig elmosolyodom. Öt százalékkal szokott dolgozni. A ház árának öt százalékát megkapja. Harmincért csak összehozza, hogy találjunk ma egy családi házat és kissé összekapjam ezzel Zoet, nem? A kocsinak dőlve várom őt. Nem fogok felmenni, tudom, hogy lejön majd. Az már kérdéses mennyi idő kell neki, most hogy terhes. Mármint, általában eddig csak felvett valamit és kész volt menni bárhova. Mostanában bő pólót választ mindig, hogy abszolút ne tudják meg, hogy terhes. Mármint, sem ő sem én nem akarjuk még, hogy tudja az egész világ. Kábé negyedórát várok míg megjelenik addig pedig két címet is kapok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szeretnél? - Unottan ül be, ahogy kinyitom neki az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Xanaxot, de terhes vagy - felhördül ahogy rácsukom az ajtót. - Elvesztél, ha nincs cél az életedben. És most, miután kábé féléve meghaltál, kiderült, hogy terhes vagy, gyógyszereket szedsz, gyógyulgatsz, felvállaltuk a kapcsolatunkat, abba kell hagynod a veszélyes részét a munkádnak plusz nikotin hiányod van úgy gondo...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kihagytad, hogy rosszul vagyok félóránként, pisilnem kell egy óránként és úgy érzem magam mint egy nyolcvanéves aki retteg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Plusz ezek... - biccentek neki mosolyogva. - Kell valami amivel lefoglalod magad, különben megőrülsz. És ez nem lehet az a meló, amit szeretsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi, eddig ezt nem tudtam - lehúzza az ablakot és bár félek, hogy megfázik... nem szólok semmit. Ő tudja mire van szüksége.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezd be a doktorit. Tarts előadásokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Szerintem megvan három hónap alatt, de érdekes lesz nagy hassal előállni gyilkosságokról beszélni és kriminálpszichológiáról mikor... - felnevet és felemeli a kezét, hogy várjak. - Az egész kibaszott világ kiakadt ránk azért, hogy több éve együtt vagyunk! - Elkiabálja magát én pedig csak a combjához nyúlok. - Plusz terhes vagyok ami nemsokára kifog derülni mert Alien éhes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előbb utóbb meg is fogsz szülni, szóval valamikor ki kell derülnie annak, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szülés a másik dolog amitől rettegek. Azt mondják olyan, mintha huszonkét csont egyszerre törne el a testedben! De muszáj kitolnom a vaginámon, hogy kevesebb legyen arra az esélye, hogy valami pszichés gondja lesz mert...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Levágták az ujjad és megkínoztak, Zoe jézusom. Ne viselkedj úgy, mint egy normális terhes húszéves!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Normális terhes húszéves... huszonegy vagyok! És attól még félhetek a szüléstől!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A lényeg a lényeg. A fájdalomküszöböd lényegesen magasabban van és kaphatsz epidurális érzéstelenítőt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Határozottan tudom, hogy nem kaphatok - összefont karokkal csapja magát dühösen hátra a székben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne kaphatnál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert lehet, hogy kicsit jobban bezsibbaszt majd mind kéne? Mondjuk a tüdőmnél is úgy fogom érezni... és tudod pont olyan érzés lenne mint amikor nem kaptam már levegőt és teljesen elzsibbadtam, mikor élve elástak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egy vicces nap volt, azt hittem pizzát hoztak, de csak Albus volt - nevetve üt bele a karomba, én pedig örömmel fogadom. Nevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Új melltartókat kell vennem... kezdenek picik lenni - a melleihez nyúl, még jó hogy végig nézem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod mennyi előnye van Natenek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fúj - rám fintorog, de ezzel sem tudja lemosni a mosolyomat. - Szóval? Mit csinálunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, először te mit csinálsz. Nyithatnál újra rendelőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Felejtsd el! Esküszöm rosszabb emlékeim vannak azzal mint Haydarral.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez elég erős túlzás - most komolyan, Haydar volt az egyik legrosszabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de akkor is. Nem - kirázza a hideg én pedig szólnék neki, hogy lehet az ablak miatt ami még mindig kissé le van húzva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- F.B.I? SAS? Nekem mindegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanácsadó, ami eredetileg voltál - hümmög egyet míg kissé jobban kinyújtja a lábait. - Félig megmaradna a melód. Jobb mint a semmi, gondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb mint a semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hajlandó vagyok belemenni abba is, hogy felőlem kimehetsz újra a csapatoddal ha Nate elmúlt féléves.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan? - Biccentek, nem nézek felé. Nem akarom tudni mennyire lesz izgatott ettől a ténytől. - Egyébként nem az én csapatom csak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bejöttek mikor meghaltál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted... el kéne mondanom a családomnak, hogy terhesek vagyunk? - Terhesek vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha szeretnéd nyilván elmehetünk hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adjak időt átgondolni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ühüm - átnyúl az én ülésemhez és a hajammal kezd játszani. Szeretem mikor a hajammal játszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor kéne elmondanunk szerinted? Mármint, a világnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, lassan elkezd nőni a hasam. Nem akarom, hogy pletykáljanak rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fognak, így is úgyis. - És már most tudom, hogy az ugyan ilyen szenvedés lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de az kínosabb ha találgatják, hogy terhes vagyok-e vagy csak felszedtem pár kilót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. De melletted leszek végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, te élveztél belém szóval ez a minimum - elnevetem magam míg kételkedve ránézek, ahogy leparkolok az első ház előtt elvileg. Bár kint van a kis tábla, hogy eladó, szóval remélem tényleg jó helyre jöttünk. - Eladó, mi? - Felhördül ahogy a házat nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hátha jobb kedved lesz attól ha milliókat költhetsz - nevetve száll ki én pedig rögtön sietek utána és átkarolom. - Fred, ő itt Zoe. Zoe ő itt Fred.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örvendek - kezet fognak Zoe pedig csak rávigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Házat nézünk magunknak? - Kissé kételkedve néz fel rám ahogy belépünk az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Este nyolc óra van Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? Anno hajnali háromkor újítottuk fel a házunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mennyire kurva jó lett - elnevetem magam míg összekócolom a haját. A nappali közepén állítom meg, ahonnan kilátni a nagy üveg ajtón át a kertre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A ház nagyobb mint a kert. Nyolc szobás a ház és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány gyerekünk lesz? - A fülébe suttogva kérdezem meg. - Csak befektetési célok miatt - elneveti magát ahogy a karomba kapaszkodik míg átkarolom hátulról őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Háromról tudok - a nyakába temetem az arcomat és igyekszem visszafogni az érzést ami bennem van. Szerintem ezt érzik a rajongóim is, ha meglátnak. Biztosan ezt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három fürdő van... - nehezen tudok rá figyelni. A három gyereken jár az eszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mind fiú? - Megrázza a fejét és elnevetem magam. Lesz egy lányom is minimum. Tetszik ahogy a házat nézi. Eltudnám képzelni magunkat itt. - Tetszik? - Nem engedem el a kezét ahogy kisétál az erkélyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól néz ki - biccent míg a keretet nézi innen fentről. - Nagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A másikat is megakarjátok azért nézni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahha, ha követlek az úgy jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - kinyitom Zoenak a kocsi ajtót és már nem is panaszkodik azért, hogy úriember vagyok. Elfogadja és beül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? Tíz pontból mennyit adnál a háznak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyolc - elfogadható.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valld be őszintén, láttad a házunkat? - Elneveti magát és nem mond semmit csak bámészkodik kifelé az ablakon. - Miért nem tudod megmondani, hogy ez volt-e az vagy sem. Sokkal jobb volna!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert azt gondoltam, előbb összeházasodunk, házat veszünk, lenyugszom és akkor jönnek a kölykök. Nem fogom befolyásolni a dolgokat azzal, hogy elmondom miket tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért nem dobtad fel a nevet sem, hogy Nate?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért - kidugja rám a nyelvét én pedig csak felhördülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igazságtalanság. Ez olyan mintha tudnád a jövőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem biztos, hogy létezik az a ház és tudod lehet csak az agyam végmunkája volt amit összerakott nekem az élet tapasztalatimból. Lehet valamiért gondoltam arra, hogy Natenek hívnád a fiadat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy csak embertelenül profi vagy és mikor meghalsz sem bírod kiélvezni a túlvilágot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kitudja - nem várja meg, hogy kiszálljak és kisegítsem a kocsiból kipattan most is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy hívják majd a lányunkat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha túlélem ezt a terhességet, megvitatjuk - az oldalamba csíp ahogy megindul Freddel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek a háznak csak hat szobája van. - Azért mondtam hetet, mert úgy gondoltam az ideális lenne. Nekünk egy szoba, plusz két melós szoba neki is és nekem is. Akkor marad még négy szoba. Ráadásul, ha három gyerekünk lesz akkor igazából csak egy szoba marad, vendégszobának - Vegyes tüzelésű, nagyobb a kertje mint az előzőnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megjegyzem, hogy lapos a teteje amit imádok - csak úgy oda veti foghegyről én pedig biccentek neki, hogy felfogtam. Izgatottnak tűnik ahogy belép az ajtón. Körbe néz és olyan bámészkodónak tűnik az arca. Aztán értetlenül ráncolja a homlokát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány fürdő van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három, itt is - nem rossz ha három gyerekkel számolunk alapvetően. - Négy szoba van fent és kettő itt lent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A tetőre fellehet menni? Biztonságos lenne kialakítani azt is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég erős a szerkezete a háznak, szóval el kell bírja elvileg. De egy építésszel beszéljétek ezt le inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet még bővíteni a házat telek szerint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen van rá lehetőség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor szerintem jó volna, ha még egy szobát hozzá tudnánk építeni nem? - Zoet kérdezem meg, hátha érdekli a szobák száma. De ő még mindig csak a nappaliban áll. Aztán oda sétál a falhoz és rárakja a kezét az üveg ajtóra. Frank értetlenül néz rám, de nem mintha tudnám mit csinál. Oda sétálok hozzá és a kezemet a vállára rakom. - Jól vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - halkan motyogja míg felém fordul és visszasétálunk a nappali közepére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A három fürdő közül, kettőben van kád és zuhanyzó. Az egyikben csak zuhanyzó - biccentek Frednek míg a telefonjáról olvassa nekünk a dolgokat. Zoet nézem, amint megindul az egyik folyóson én pedig követem. Engem pedig Fredd követ míg sorolja a ház pozitívumait. - Van egy építész ismerősöm, ha gondolom megtudom adni majd a számát. - Újra csak biccentek míg Zoe a fal felé fordul. Aztán lenéz a lábához. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy tetszik eddig ez a ház? - Azután kérdez rá, hogy kirázta őt a hideg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végig nézném még a szobákat - átkarolom őt. - Biztos jól vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok, ne kérdezz ilyeneket - elnevetem magam míg előre indulunk a folyóson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fürdő amelyikben nincs kád a második legnagyobb szobához tartozik, ha ez kompenzál valamit. A két másik fürdő külön van - Zoe biccent míg benyit az első szobába. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Általában amúgy is zuhanyzunk, lehetne ez a mi szobánk - Freddre nézek Zoe helyett. Lehetne ez a mi szobánk? Ez a fürdővel rendelkező szoba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, ha kölykökkel terveztek határozottan hasznos az, ha külön fürdötök van. Higgyétek el - összeszorítom az állkapcsomat, míg ők összenevetnek én pedig kinyitom az ajtót ami ebből a szobából nyílik. Fürdő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, senki nem mondta, hogy ez az a szoba, amelyikhez fürdő tartozik - felé fordulok, egy önelégült mosollyal. - Ez az a ház? - Összeszorítja az ajkait, de nem néz a szemembe. - Megvesszük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarjátok megnézni a többi szo...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvesszük - ez az a ház. Itt volt mikor meghalt.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-31660702472002746572018-11-14T16:39:00.004+01:002018-11-14T16:39:44.999+01:00Fél előrelépéses segítségkérős kunyeráló nem rész<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #e69138;">Gondolkoztam már az ötleten, hogy felrakjam a blogot Wattpadra is, mivel elvileg ha új storyt kezdek, akkor azt már ott kéne, tekintve, a blogger haldoklik nagyon sok szempontból. És egy kedves olvasóm már elkezdte felrakni! Ez körülbelül olyan érzés nekem, mint amikor rájössz, egy héttel később lesz csak a nagydolgozat, amit nem akarsz. (Annyira köszönöm!)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #e69138;">Szóval, ha esetleg a történet ott is életre kap, és úgy látom érdeklődne valaki az írásom iránt azon a jóval nagyobb platformon akkor sok kérdés megválaszolódna bennem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #e69138;">Szóval igazából arra kérnélek titeket, hogy akinek szokott Wattpadon lézengeni az adhatna egy kis boost-ot a történetnek, hogy nem olyan szörnyű és egy apró beleolvasást talán megér. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #cc0000;"> </span><a href="https://www.wattpad.com/593999522-electronic-l0v3-hivatalos-el%C5%91zetese" target="_blank"><span style="color: #cc0000;">---></span> KATT IDE <span style="color: #cc0000;"><---</span></a></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-58159423826531205502018-11-13T13:29:00.001+01:002018-11-14T16:32:03.803+01:00273. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a terhesség dolog túl komplikált nekem. Megvenni mindent, az étkezés, vitaminok. Zayn! És itt jön be egy teljesen új szint a képbe amiről picit megfeledkeztünk. Hogy van családunk. El kellene mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira izgulok - a gatyájába törli a kezét, az ajtó előtt várva. Bár nem tudom mire várunk. Őszintén, Trishára szükségem van. Azonnali hatállyal beszélnem kell vele erről az egész... szarságról. Bekopogok helyette, mert kétlem, hogy bejutnánk, ha Zaynon múlna ebben az állapotában. Mióta hallotta a szívdobogást bennem, ami határozottan nem az enyém volt azóta... ilyen. Izgatott. Azt hiszem felcserélődtek nálunk a szerepek. Fordítva kéne lennie, nem? Én még mindig nem tudom hova rakni. Mármint... könyörgöm! Én mint anya?! Wali nyitja ki az ajtót, Zayn pedig már be is vonul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Családi kupak tanács! - Elordítja magát én pedig azért megölelgetem Walit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello - én csukom be az ajtót, ő pedig értetlenül mered a bátyja után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha nem volt családi kupak tanácsunk - Trisha értetlenül jön le az emeltről ránk nézve. - És mi ez a váratlan látogatás? Főztem volna, ha tudom, hogy jöttök! - Megölel én pedig elnevetem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh... főzni főzhetsz mostantól eleget - lelegyinti őt Zayn és vigyorogva leül a kanapéra, majd maga elé mutogat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, nyugtass meg, hogy jól van - Trisha kissé félve ül le. - Félnem kéne? - Zayn felém legyezget, hogy üljek le mellé. Én pedig teszem amit kér, míg Trishára mosolygok. Egyáltalán nem félek attól, hogy fognak reagálni. Tudom, hogy jól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Do, gyere már! - Zayn felfelé kiabál, én pedig hátra dőlök a táskámat pedig magam mellé rakom míg az ultrahangos képet keresem. Zayn ragaszkodott ahhoz, hogy legyen kétszer annyi, mint ahány fontos ember van az életünkben jelenleg. Biztosan kapjon mindenki egy képet az ő fiáról, aki már most tökös és belevaló és okos és jó hangja van és legjobb mindenki között. Kezdem úgy érezni ő az egyedüli szülő én meg csak hordozó. Tulajdonképpen, az vagyok. Egy portás és hordozó, aki szállítja ezt az izét, eteti és hozzá juttatja mindenhez amihez kell. Élősködik, egy parazita. Ez egy parazita! Safaa unottan telefonozik a fotelben míg Do behajol elénk és megölelget minket. Oké, most már kezdek izgulni. Nem rossz fajta izgulás, csak... várod, hogy tudják. És ez meglep. Ez olyan... anyai? - Oké, szóval - Zayn megköszörüli a torkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megöltél valakit, ugye? - Wali a hajába túr én pedig felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én vagyok, kedvesem - felröhögnek, pedig komoly témával vicceltem. Gyilkos vagyok. Oh... gyilkos vagyok. Gyilkos, és nevetnek rajta. Vajon, hogy magyarázzam el majd Aliennek, hogy az anyukája, egy gyilkos. Te jó ég...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan! - Zayn átkarol és jobban magához húz. - Szeretnénk bejelenteni valamit - ezzel a szöveggel kéne majd a kölyköknek is előadni, hogy apucinak dührohamai vannak, mert anyucit őrültek rabolgatják el, aztán öli meg őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Összeházasodtok! - Do rögtön talpra ugrik és ránk mutat, mint aki talált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk, mond ki - Zayn rám vigyorog... imádja hallani ez a perverz idióta, ahogy kimondom, hogy... hát a tényt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tulajdonképpen, szerintem neked kéne - jegyzem meg halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok - villantok rájuk egy kissé félszeg mosolyt és döbbent csend telepszik ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiú, és Nate lesz - teszi hozzá Zayn. - Tizenegy hetes - oda rakja a kis kávézóasztalra az ultrahang képet, mintha csak egy ász párja lenne, és most nyert volna meg több ezer dollárt. Mindenki rögtön talpon van. Wali sikít, mire Do is sikít. Aztán már Safaa is a kanapén ugrál. Trisha pedig csak bámul ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem el! A keresztanyja akarok lenni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt a címet azért köcsögség elvenni, tekintve, hogy te mindenképpen a rokona leszel - világít rá Zayn fintorogva, de én csak Trishát nézem. Ő pedig engem néz és elsírja magát ott ültében minden reakció nélkül. Oké, talán kicsit naiv és gyors felfogás volt a részemről, hogy mindenki örülni fog neki. Megszorítom Zayn kezét a combomon aki éppen azon veszekszik a lányokkal, hogy márpedig Nate lesz. És most először néz szerintem az anyja felé a sikítások között. - Remélem csak sokkot kaptál - nevet fel kissé feszülten, míg magához húz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... - megrázza a fejét és ránk mutat. - Mármint, igen. De... - megszorítom újra Zayn kezét és felállok míg a kezemet Trishának nyújtom. Gondolom van miről beszélnünk. Rögtön bele kapaszkodik és nyugodtan átvonulunk a konyhába. - Mióta tudod? - Kérdi lehuppanva a pulthoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemrég óta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval... cigi? - Fintorog rám, vagyis inkább a hasamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Ittam is. Plusz a gyógyszerek. Amint egy kis esélyét láttam annak, hogy terhes lehetek leraktam mindent - a hajamba túrok és az ujjaimat kezdem tördelni. - Nemrég voltunk orvosnál. Eddig nincsen semmi baja, hallottuk a szívverését és... nem igazán tudom neked ezt kifejteni de tudom, hogy jól lesz - vállat vonok míg megerőszakolom magam és felnézek rá. - De nagyon félek és nagyon nem akarom ezt. Azért nem akarom, mert még nem hiszem, hogy készen állok rá. Őszintén Trisha... - felnevetek halkan míg a kezemet a hasamra húzom. Ez hihetetlen. - Nem csak mentálisan nem állok erre készen, szerintem még testileg sem az utolsó... incidensek után - hogy mondjam ki szépen, hogy a szívem nem olyan rég leállt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném, ha minden kivizsgáláson részt vennél és... - megfogom a kezét és elhallgat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok felelőtlen ennyire - nem készültem arra, hogy anya leszek. És bármennyire is nem akarom egyelőre, nem Aliennel fogok kibaszni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom én csak... - leejti a vállait és újra elsírja magát. - Hirtelen? Azt hittem először házasság és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is - elnevetem magam míg letörölöm a saját könnyemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kisfiú? - Kérdi a pocakom felé mutatva egy halvány mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nate - biccentek míg megfogom a kezét és a hasamra húzom. A másik kezét a szája elé szorítja és halkan sír tovább. - Mostantól nagyi vagy öreglány - ránevetek ő pedig hitetlenkedve mered rám míg egy újságpapírral kezd csapkodni. - Zayn! - Rögtön felállok és kifelé spurizok. Értetlenül nézek felém míg lehajolok az újságpapír halmok elől amiket utánam szór.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azért mert az unokám benned van, még elverlek! - Az ujjával fenyeget meg én pedig elnevetem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyu! - Zayn felhördül míg elbujtat az ölelésében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért elfogom kényeztetni - fenyeget tovább Trisha míg vissza ül a fotelba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha amúgy nem kényeztetnéd halálra - hördülök fel értetlenül. Trisha még engem is szétkényeztet, nemhogy az unokáját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos - Zayn nevetve húz még jobban magához. - Szóval... senki nem tagad ki senkit? - Kérdezi kissé félve, leginkább az anyja felé nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy is! - Most egy párnát dob felénk, legalábbis inkább Zayn felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyi lett és megőrült - Do őszinte részvétet közvetít nekem szemmel és elröhögöm magam, ahogy őt is fejbe dobja Trisha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy feltétellel nem tagadlak ki - felvont szemöldökkel nézek Walire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És pedig? - Kérdezek rá kissé értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Videóra veszitek mikor először rátok kérdez - gonosz vigyorra húzza a száját én pedig elfintorodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előreláthatólag tizennyolc éves koráig magántanuló lesz internet nélkül - szúrom közbe könnyedén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyi szaftos dolgot tudok majd mesélni rólatok neki - Trisha összedörzsöli a tenyerét én pedig elképedve nézek rá. Most én fogom meg a párnát és dobom hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi szaftos sztori nincs rólunk - ellenkezem rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kit akartok majd keresztszülőknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jelképes keresztszülőknek - teszem hozzá rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, hogy nem kereszteltetitek meg - horkan fel Wali a szemét forgatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyat aki nem családtag - von vállat Zayn. - Hogy az legyen hivatalosan is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helenára gondoltam - mondom kissé félénken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont, jó hír hogy lesz még kölyök szóval lehet nemcsak nagynénik lesztek - legyinti le őket Zayn mire a vállába ütök. Idióta pöcs. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Uhm, we have a new story ladies. Zayn Malik ff, kövezzetek meg és ássátok mélyre a hullámat, arccal lefelé. (wordben már 50k szó felett járunk, kb hetvenoldal) talán még beszélünk majd róla :D Imádás van!</span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><span style="color: #cc0000;">Plusz elkezdtem wattpadra is felrakni a stroyt lassacskán, akinek esetleg ott is tevékenykedik nyomhatna neki valami jelzést :D <a href="https://www.wattpad.com/593999522-electronic-l0v3-hivatalos-el%C5%91zetese" target="_blank">KLIKK</a></span></span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-47111509317973829022018-10-12T17:37:00.000+02:002018-10-12T17:37:03.066+02:00272. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtennéd, hogy nem bámulsz rám így? - kérdezek rá konkrétan felé pillantva a laptopom elől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagy - megkértem, hogy egy napot még adjon, mielőtt elmegyünk orvoshoz. És az ez a nap. De tegnap este óta le se veszi rólam a szemét. Furcsa és kicsit ijesztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - és utálom a tényt még mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apuka leszek - elvigyorodik én pedig felnevetek. Csessze meg, mikor ilyeneket mond bedobog a szívem és feltör belőlem valami undorító anyai érzés ami biztosan a hormonok hatása.Vagy a szerelem. Mindegy, mindegyik szar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elvileg igen, de elég sok mindent nem tudunk. Lehet valami baja van az Aliennek. Lehet probléma még a terhesség alatt, a szülés közben és az után is. Még én is belehalhatok. Lehet szülés utáni depresszióm amiben öngyilkos lehetek. És lehet olyan durva mentális betegségem a hormonok miatt amik most szétdarálják az agyamat, hogy Alient is megölhetem, vagy akár téged. Még semmi nem biztos a boldog család képedben. Lehet, hogy valami betegsége van. Plusz, az első tizenkét hétben a leggyakoribb a vetélés aránya, bár szerintem több mint két hónapos Mr.Alien. Cisztám is kialakulhat. Spontán vetélésem és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Alien? Aliennek hívod a gyerekünket és... honnan veszed, hogy Mr lesz? - Én csak meredek rá és felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez minden, amit kiragadtál a kontextusból?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apuka leszek, te meg az anyuka. Családom lesz és terhes vagy tőlem, leszarok minden mást. Minden rendben lesz - a nyelvét a fogai közé szorítja én pedig elröhögöm magam. - Szóval fiam lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem igen - biccentek neki mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És honnan veszed? - Elfintorodom míg ránézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghaltam. Onnan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh - elnyílt szemekkel néz rám, és látom, hogy tovább gondolja. - Akkor tudod, hogy megszületik és nincs baja! Hány gyerekünk lesz? Milyen neműek? Hogy néznek ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondok semmit - elröhögöm magam míg leemeli rólam a laptopot és a lábamhoz ül. - Eleve azt hittem előbb jön valami lánykérés, házasság és ház vétel aztán majd a gyerek. És most itt fekszem terhesen, szóval nem akarok mondani inkább semmit Zayn, hátha egyik sem jön be. - Rám fintorog míg a kanapén oda préseli magát mellém. A számra nyom egy puszit és tovább vigyorog. - Azt mondtad, nem örülnél most egy kölyöknek és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőled van. Szerintem még akkor is örültem volna neki, mikor tizennyolc voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor én még csak tizenhét, te hü...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - elröhögi magát és a hasamat nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érzel valamit? - Kérdez rá halkan míg a kezét óvatosan a hasamra rakja. Én pedig nézem a kezét a még lapos hasamon és túl bizarr az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - halkan mondom ki míg az arcát nézem, hogy teríti be a széttetovált keze a hasamat. Megnyugtat. Annyira látszik rajta, hogy rohadtul akarja és mennyire boldog, hogy ez megnyugtat. Ez lenyugtat. Elvégre, igaza van, együtt vagyunk ebben benne és így máris nem olyan rohadt ijesztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek - rám néz én pedig rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Javadd. Tényleg. - Mit mondhatnék neki? Nem akartam szétcseszni az életét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - Rám nevet, őszintén nevet rám. - Szeretlek mióta megismertelek. Soha nem tudtalak elfelejteni, hiába akartam. Senkivel nem olyan jó mint veled. Kibaszott boldog vagyok veled... és most terhes vagy - röhögve bújtatja el a fejét az oldalamban de érzem, hogy tovább nevet. - Jézusom - megfogja a kezemet és a mellkasára húzza és érzem a heves szívdobogását. - Elakarom mondani mindenkinek, és baba cuccokat akarok venni veled. Faszságokért rohanni a boltba, ha megkívánod. Ha terveztem volna, nem mostanra időzítettem volna be ezt az egészet, de Zoe, én nem bánom. Én tényleg nem! Legalább fiatal szülök leszünk és így menők leszünk majd a gyerekeink barátai előtt és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Világsztár vagy. Mindenképp menő leszel a szemükben - lelegyintem, mintha nem is lenne nagy cucc amit mond. Mintha nem kezdene nekem is gyorsan verni a szívem amiatt, hogy ő ilyen izgatott és boldog az egésztől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmm - elmered felettem aztán vissza rám. - Szegények, kínos lesz nekik mikor ránk keresnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire gondolsz? Az afférjaidra, és a történetünkre, vagy arra, hogy anyát miért ölték meg ennyiszer majdnem? - Újra felröhög és csak bámul rám a nyelvét a fogai közé szorítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyát - hátra ejtem a fejemet és csak magamra húzom a plédet, hogy takarjam az arcomat előle. - Erre gondoltál már? Mi ilyen szülők leszünk? Akik anyunak és apunak szólítják a másikat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én eddig azon gondolkoztam, hogy milyen betegségei lehetnek amiatt, hogy cigiztem és ittam. Vagy a sok stressz miatt, vagy gyógyszerek miatt amik bennem vannak. Illetve azon is, hogy mivel némileg a tapasztalatok is öröklődnek elvileg, vajon mit örököl tőlünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre inkább nem válaszolnék - rám fintorog és most én nevetem el magam. - Félsz, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - ezen nem igazán tudok mit tagadni. Rettegek ettől az egésztől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, hogy megváltozik az életed, vagy attól, hogy milyen anya leszel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mind a kettő, és nem tudom egyelőre melyiktől jobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérd meg, hogy nem rohansz ezúttal el. - A kisujját mutatja felém én pedig beleakasztom az enyémet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbálkozom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Házat is vennünk kéne. Mindig is kertes házban szerettem volna gyereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kertes házba kutyát szoktak akarni, nem gyereket - ránevetek ő pedig elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kutyánk már van - micsoda megfigyelő. Félek, félek, hogy baja van. - Menjünk most orvoshoz - felülök, nem várok a válaszára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemrég még könyörögtél ezért az egy nyugodt napé...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert félek! - Mit olyan nehéz ezen megérteni?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért nem értem, miért mondasz le erről a napról. - Értetlenül néz rám, míg az alkarján támaszkodik meg, félig fekve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert attól jobban félek, hogy elcsesztem valamit Aliennel - inkább Khalidra nézek, míg kimondom. Mi van ha tényleg valami baja lett, amiatt, ahogy éltem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, hozom a kulcsokat. Tudod, kihez akarsz menni? Magán klinika legyen, vagy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom! Biztosan nem megyek magánklinikára! - A két kezét felemelve oldalaz el mellettem, a kocsi kulcsokat felkapva az asztalról. - Még csak nem is a legjobb rátával rendelkező orvosok vannak ott. Emlékszel Benre? - Kérdezek rá míg szimplán a vállamra dobom a táskámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm... - csak bámul rám én pedig fintorogva neki dőlök a falnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szőke haj, szemüveges.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig semmi - vállat vonva néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő varrta össze ezt a nyílt törésemet a... - már mutatnám neki de csak felnyög és megindul az ajtó felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen orvos is ez a Ben? Ugye tudod, hogy annyit foltoztak, hogy nem igazán tudom fejben tartani melyik orvos barátod gyakorolhatott rajtad - megtartja nekem az ajtót én pedig felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szülész, egyébként. És pont ezért tud szépen varrni, tudod a császár - kirázza a hideg és fintorogva néz rám. - Tudod, ha választhatnék, akkor császároznék, de nagyobb az esély a pszichopatára akkor. Szeretni fogsz kitágult vaginával is? - Most ő röhög fel, míg átkarolja a vállamat és magához húz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van ha baja lesz? Vagy beteg? Megtartjuk? - Etikailag sem tudom mi lenne a helyes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezen akkor gondolkozzunk, ha beteg. - Kinyitja nekem a kocsi ajtaját én pedig egy sóhajjal ülök be. Izgulok... - Én azon gondolkoznék mi legyen a kis srác neve - mosolyogva nézek ki az ablakon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lenne ötleted? - Kérdezek rá felé fordulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, sok olyan férfi ember volt az életünkben aki megérdemelné, hogy elnevezzük róla a kölyköt - kölyök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl sok, megsértődne valaki más - bár tetszene az ötlet, hogy valaki ilyenről nevezzük el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, kár - a kezével a combomat simogatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De lehetne két neve is akár - dobom fel neki az ötletet, míg megfogom a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, én sem szeretem a másik nevem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hívhatnák Zaynnak - rávigyorgok ő pedig felnyög.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szó sem lehet róla! Ha lányunk lesz sem hívhatják Zoenak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - Milyen jó volna, ha a fiát is Zaynnak hívnák?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Belegondoltál milyen lenne neki felnőni? Zayn Malik névvel? Minden közösség oldalról kidobnák, amiért az én nevemet használja. Ugyan úgy igaz ez arra is, ha lányunk lenne és Zoenak neveznénk el. Mármint imádom a neved, de híresek vagyunk - senki nem szólt, hogy ilyenekre figyelnünk kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de ha lány lenne, akkor Zoe Malik lenne, és nem Zoe Fable - nem mintha akarnám, hogy a lányomat feltétlen Zoenak hívják.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm, igen cica. Gyerekünk lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, és?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, tudod. Előbb utóbb a feleségem leszel, és akkor Zoe Malik leszel - felnevet míg felém néz. Ohh.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh. - Nem igazán tudok erre most mit reagálni. - Mrs. Zoe Malik. - Teszem hozzá. - Várjunk, mi van ha meglesz a doktori címem? Mrs. Dr. Zoe Malik? Vagy Dr. Mrs. Zoe Malik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Határozottan a Mrs. Dr. Zoe Malik - teljesen komolyan teszi hozzá míg felemeli a kezemet és puszit nyom bele. - Bármi is lesz, Zoe. Szeretlek, oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké - összeakasztja a kisujjainkat és megrázza egy mosollyal. - Tudod, hogyha nem tartod be az ígéreted, akkor el kell, hogy törjem a kisujjad, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézus, könyvet kellene írnom belőled, hogy a gyerekeinknek legyen esélye felnőni melletted - morogva száll ki én pedig boldogan lépek mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe! Nincs ma kontroll, vagy én nem vagyok képben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Noah - vigyorogva ölelem őt át. - Nem hozzád jöttem kivételesen. Ben ügyel ma? - Kérdezek rá, jobban megszorítva Zayn kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ben? - Kérdez rá értetlenül lepillantva a hasamra, aztán Zaynra. - Öhm. Ötödik emelet, ötszázötös - Zayn halkan felnevet én pedig egy mosollyal biccentve megköszönöm neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Írnom kéne egy zenét erről a számról. Vagy elkéne neveznem így az egyik albumomat - nevetve szállok be vele a liftbe. Ketten vagyunk bent. Mind a ketten sokszor volt az ötszázötös szobában, jó pár hotelban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hajrá, talán megveszem az albumod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagy lelkű vagy és támogató - megfogja a kezem és közelebb húz magához. - Mit szólnál ahhoz, ha úgy hívnák, hogy Nathan? - a lift csengője megszólal, miszerint megérkeztünk az ötödik emeletre. Ő megindul de én ott maradok. Nathan? Mint Nate. A fekete hajú zöld szemű kis srác a túlvilágomból? Nate. - Jól vagy? - Vissza lép, kissé értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Nate tetszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máris becézed Mr.Alient? - Mosolyogva húz maga után, én pedig az oldalához bújok. Vigyorogva. Megnyugodtam. Az egész testem és lelkem. Tudom, hogy minden rendben lesz, hogy talán amit láttam valóra válhat. És ha az igaz, akkor nincsen semmi probléma sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egészséges - vigyorogva közlöm vele ő pedig kérdőn de azért értetlenül néz le rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod, egészen eddig féltél tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amikor meghaltam, tudtam, hogy Nate az egyikőjük neve. Nathan. - Megcsókol, nem mond semmit, csak rögtön megcsókol ott a folyóson. Én pedig átkarolom és kiélvezem. Kezdenek összeállni az apró kis részek, azt hiszem. Bekopogok az ajtón, és be is nyitok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - rögtön rám vigyorog, ahogy felfogja, hogy én vagyok az. Legalábbis a karikák a szemem alatt azt mondják, hogy jogosan kell neki pár másodperc mire felfogja mit lát. - Zayn - Biccent és rögtön feláll a székéből. - Minek köszönhetem a látogatást?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy időpontot szokás kérni meg ilyenek... de terhes vagyok - széttárom a karjaimat. Most mondom ki harmadjára, hogy terhes vagyok. Ben meredten bámul rám pár pillanatig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te? - Kérdez rá újra, majd Zaynra néz megerősítés képen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondja, hogy terhes - von vállat felemelt kezekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezt mégis miből gondolod kedvesem? - Nevetve lépked felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhességi teszt, két hónapja nem jött meg. De amúgy is varázsló vagyok, ismersz - nevetve nyitja ki a rendelőjéhez vezető ajtót és máris mögötte lépkedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze... tisztában vagy vele, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy fél éve meghaltam, gyógyszereken élek, cigizek és iszom? Igen. De egyébként fiú, szerintem a nyolcadik vagy tizedik hétben járok és reménykedem, hogy egészséges és kivételesen igazam is van valami pozitívummal szemben - a fejét csóválva mutat az ágyra, amire fel is fekszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, nézünk egy ultrahangot, hátha. A szívverés...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, általában tizedik héttől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tizenegy, néha tíz. Ritka eset.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van amit te sem tudsz - Zayn felnevet mellett én pedig csak a hasába ütök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tűrd fel a pólód - háttal áll nekem, míg ezt kéri én pedig rögtön felhúzom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Térjünk rá arra, amit nem tudok. Vizsgálatok, illetve milyen gyógyszerekkel álljak le, és mit szedjek? - Kérdezek rá, míg rám keni a gélt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezután lemegyünk szerintem együtt majd Noahhoz. Ő végzi a kontrolljaidat, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vele összebeszélünk mi kell a testednek, mit kéne hanyagolni. Nem mondom, hogy a terhesség mintaképe vagy - a számat rágcsálva nézem a kis monitort amin semmi nincs csak szürkeség. Fehér zajhoz hasonló hangot ad ki. - Oha - felnevet. Miért nevet?! - Az a gyanúm, hogy a tizenegyedik hétben vagy. Innentől jön az igazi terhesség - nem is rám, hanem Zaynra. Hormon változások, kívánkozás. Hiszti, sírás és nevetés. - Jézusom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom - Zayn is csak ennyit nyög ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostantól kezdhet növekedni a hasad. Krémezd mindennap. Komolyan, neked kötelező a sebek miatt. Nagy rá az esély, hogy jobban fognak fájni - oh te jóég. - És ha minden igaz, az első jó jel, ha megtaláljuk a szívhangot - ő is a monitort nézi míg lassan mozog a keze a hasamon, ezzel óvatosan mozgatva a dopplert. Zayn megmarkolja a kezemet és lehajtott fejjel felnevet. A fehér zajból hirtelen lesz egyenletes ütemes dobogás. - Meg is van - az alsó ajkamra harapok és nézem az ultrahangos képet. Nem akarom elhinni. Nem tudom felfogni. Ez a mi gyerekünk?! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Nem igazán van erőm átnézni a részt és ezt sajnálom. Viszont tovább húzni sincs képem, szóval... here is it :D Imádás van!</span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-13691095165919910932018-09-16T14:24:00.005+02:002018-09-16T14:24:49.568+02:00271. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem el akar hagyni - megvonom a vállamat és csak a sört forgatom a kezemben míg London látképét nézem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most vállaltátok fel egymást - Louis felhördül én pedig megcsóválom a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor is túl fura. Nagyon rövid idő alatt megváltozott a személyisége az ellentétére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, úgy éli meg a felvállalósdit, mint más nők a házasságot. Elő tőr belőle a sárkány - Danny nevet, és Xav is elenged egy mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan Danny, egyik napról a másikra - csettintek egyet, csak hogy szimbolizáljam milyen gyors az egész. És nem tudom miért, fogalmam sincs. Ahogy azt sem tudom, mit kéne most kezdenem vele, ha nem hajlandó beszélni róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem faggattad ki Albust? - Kérdez most rá Larry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helenát? - Veti fel Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albust kérdeztem, nem mondott semmit. Helenát még nem - talán adnom kéne annak is egy esélyt. - De komolyan, az a logikus magyarázat, ha elakar hagyni. - Nincs más. Nem lehet más. Elutasító velem, mindenből kizár és hozzám sem szól. Látom, hogy baja van és fél valamitől és nem mond semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, a hirtelen személyiség változás egyik oka lehet az agydaganat... - Larry vállat von én pedig komoran ránézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, meg a klimax is köcsög - Xavier tarkón üti aztán lehamuz. Mind cigizni jöttünk ki, és ő cigizni sem cigizik már.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezeket inkább hagyjuk is - felhördülök és elnyomom a cigimet. Agydaganat... idióták. Ilyeneket inkább ne mondjanak nekem. Bemegyek, és egyenesen Helena mellé huppanok le egy mosollyal. Meghúzom a sörömet és tovább mosolygok rá, ő pedig értetlenül rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz Malik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Átment hozzád Zoe, és azóta fura. Tényleg átment hozzád? Mással volt? Mi baja? Te tudsz valamit?! - Kétségbeesett vagyok és már az sem érdekel, ha ez látszik. Lehet, hogy beleszeretett valaki másba, és most viszont fél ezt közölni velem mert már éppen kiteregettük minden mocskunkat a világ elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy - felhördül és felállva a konyha felé indul. Én pedig utána.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helena, kétségbe vagyok esve. Te tudsz valamit? Jézusom legalább nyugtass meg ha igen. Elakar hagyni? Mit csináltam? - Ő tölt magának egy kis felest és le is húzza majd újra tölti és rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy el fog hagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszed?! - Felnyögök és elveszem előle a felest és most én húzom le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom mi a baja - fintorogva néz rám én pedig lecsapom a felest az asztalra. Valaki! Végre!</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi?! - Gyorsan kérdezek rá mikor nem válaszol, miért nem mondja csak el?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem az én szerepbeosztásom Zayn. Ez rá tartozik, semmi jogom bármit is mondani erről a dologról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De milyen dolog? Milyen jellegű? Helena kikészültem ebben az egy hétben körülbelül. Nem szól hozzám, nem érhetek hozzá, alig alszik, alig eszik! Nem mond semmit, kizár mindenből! Veszekszik velem minden miatt, annyira megváltozott! És már nem is akar dolgozni, nem mert bemenni valahova ahova eddig mindig bement és én csak tu...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn - felemeli a kezét és megállok. - Beszélek vele majd, de csak hagyj neki egy kis időt, jó? - Gyenge mosolyt villant rám és leeresztem a vállaimat. Mi a faszom történik vele? És miért nem tudhatom, miért nem mondja el? Tölt nekem még egy felest, és magának is. - Húzd le, bulizz egyet, hagyd hogy ő is kicsit feloldódjon a baráti körében és élvezd az estét. Ne parázz - lehúzza a felest és kisétál. És én is lehúzom az enyémet. Mégis hogy kéne buliznom mikor ő ilyen velem? Hogy engedhetném így el magam. A legzavaróbb, hogy Helena tudja, és nem mondja el. Pont mint Zoe. Ez valami csajos szövetség?! Mit nem tudhatok én, amit Helena igen?! Én vagyok a párja! Lehúzok még egy felest és kisétálok a nappaliba. Dannyék tartanak most bulit, de a banda a szokásos. Zoe nem ivott ma semmit, nem is cigizik de legalább most nevet. Hosszú idő óta először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Xavier, a modest mindig is szar lesz - Niall elröhögi magát míg új sört bont magának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy már nem vagyok benne, ami azt illeti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtudjuk érteni - Harry megrántja a vállát. - Nemsokára bejelentjük, hogy szünetel a csapat. Mindenkinek lehet egy kis szóló karriere.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előbb is bejelenthettétek volna, akkor nem ment volna rá a vagyonom fele - felhördülök és ők csak röhögnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, mi sem így terveztük elhiheted. Attól a szerződés még kötelez minket. Arra hajtunk, hogy lejárjon a szünet alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó taktika - elvigyorodom és ők felemelik a piájukat. Én is felemelem a sörömet és iszok belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én azon gondolkoztam, hogy a saját albumommal megyek egy turnét, hátha - osztom meg velük, és mindenki meglepődik és rögtön kapok egy kisebb tapsot. Bár nem őket nézem, hanem Zoet. Zoe csak mered rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Turnézni akarsz menni?! - Élesen kérdez rá én pedig felvonom a szemöldökömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig nem volt bajod a turnékkal, és mivel most egyedül megyek ezért akár te...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor akarsz menni?! - Ő is jöhetne velem végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, négy-hat hónap alatt lelehetne szervezni de te is jöhetnél velem. Legalább elkezdhetnénk utazgatni - vonok vállat könnyedén. Ezekből eddig soha nem volt vitánk, megtudtuk beszélni normálisan. Helena is Zoet szuggerálja, mindenki más pedig minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Négy-hat hónap - maga elé motyogja és a térdeit nézi. Eddig nagyon támogatott a saját album ötlettel és megvalósításával. Mi történt... mi az ami miatt már nem támogat?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké szerintem váltsunk témát... - morogja Xavier a mentségemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, múltkor úgy beparáztatott Kim... - Dannyre nézek. Imádom őket, mindig kihúznak a szarból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mivel? - Kimmel már kezd tényleg komoly lenni a helyzet, lassan be kell mutassa.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hitte terhes, vagy két napon át paráztunk - elröhögöm magam. Szerintem nálunk Zoeval soha nem volt ilyen. Hogy attól féltünk volna, hogy terhes. Illetve, egyszer beszopattak Dooval karöltve, de nem volt semmi komoly. Zoe mindig tudta, és mindig védekezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kínos lenne a turnédra egy kölyök - Louis rám röhög és én is felröhögök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudnám pont most elképzelni, hogy... - eddig jutok és Zoe feláll. Helena is. Én pedig értetlenül nézek rá. Látom az összeszorított száját és csak mered rám. Látom, hogy remeg... hogy fél és hogy dühös. Mi a fasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe... - Helena halkan mondja ki először a nevét és én is felállok. Mi a fasz... mi a fasz. Kinyitja a száját és becsukja ahogy végig néz a társaságunkon. Mindenki őt nézi. Helena hozzá ér a kezéhez és látom, hogy ki akarná húzni a szobából, el tőlünk. A turné, vagy a gyerek említésére?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok - rám néz is szimplán kimondja. Én pedig megszédülök, és rosszul leszek és a szívem olyan gyorsan kezd dobogni, hogy elzsibbadok. Kiesik a sör a kezemből és bámulok rá. A kezére ami átfonja a hasát. Terhes? Ez... ez az? Ez a baja? Terhes?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet... - nem akarom elhinni. Tényleg terhes?! Szívat?! Gyerekünk lesz?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elakarsz kísérni abortuszra? - Dühösen kérdez rá és nálam megduplázódik minden érzelem. A rosszullét, a szívverésem és a zsibbadás. Mi? Kisétál és becsapja maga után az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe! - Helena utána kiabál és már fut is. Én pedig visszahuppanok a fotelba. Mi. A. Fasz. Mindenki csak bámul, és Xav kikapcsolja a zenét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem... utána kéne menned - közli a torkát köszörülve Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Támogatom - jegyzi meg Harry és Liam egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki - Danny a hajába túr és rám néz. Nem bírok felállni. Terhes. Zoe, terhes. Zoe terhes?! Az én barátnőm? Tőlem? Mikor?! Mióta?! Abortusz... abortusz... azt mondta, abortusz. Hogy... Felállok és már sprintelek is. Látom, hogy a lift lefelé megy, én pedig máris lefelé kezdek rohanni a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Picsába, picsába, picsába! - Csak magamban motyogok míg lefelé rohanok. Mikor leérek a lift már ott van, de ők nincsenek. Szóval kirontok az utcára. És meglátom őt, lassan sétál el. Mögötte Helena én pedig ismét futok. És eltarolom Zoet Helena mellől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki, élet! - Magamhoz szorítom és hallom a szipogását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom. Nem akarom ezt a gyereket - eltol magától én pedig értetlenül nézek le rá. - Élni akarok, bulizni, inni, cigizni és dolgozni. Nem akarok otthon maradni és anyukásat játszani, míg te turnézol valahol mert nem repülhetnék terhesen! És nem mehetek terhesen dolgozni olyan helyekre ahova mennék. És nem csinálhatok semmit terhesen és én... én nem! És nem akarom ezt Zayn! - A mellkasomra üt én pedig csak meredek le rá. Össze van törve. Dühös, csalódott és... szomorú. Szomorú mert terhes tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mond ezt... Cica, kérlek ez... ez nem. Ennek nem így kéne lennie ez...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az! - Rám üvölt, ott az út közepén. - Nem így kéne lennie! Nem kéne terhesnek lennem huszonegy évesen Zain! - Zain. Szóval ennyire dühös rám, emiatt. - Elakarom vetetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - kilehelem csak a szót. - Zoe nem - újra kimondom, erőteljesebben. Megrázom a fejemet és elengedem őt. A kezeimet a tarkómra szorítom. Értetlenül nézek rá. Elvetetni? A gyerekünket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egyelőre kurvára az én testem! - Magára mutat, dühös és ordít de még mindig sír.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - Helena halkan szól hozzá. Óvatosan, míg lopva rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mondhatsz ilyet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, azt hittem nem lenne jó ha most csúszna be egy gyerek a turnédra!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyilván nem arra gondoltam, hogy terhes vagy! De szeretlek, és azt a gyereket is szeretem! Családot akarok veled és... hogy a picsába mondhatsz ilyet?! - Értetlenül nézek rá. - Azt hittem azért változott meg a személyiséged és lettél velem rideg, mert már nem szeretsz és el akarsz hagyni, nem azért mert terhes vagy és ennyire undorodsz a gondolattól! - Jézusom... uramatyám. Hányni fogok... biztosan hányni fogok. Mióta terhes? Egy hete tudja, ez biztos... azóta ilyen. De vajon... akkor hány hetes a baba és.. ő cigizett és ivott... és... - Hány hetes vagy? - Felzokog és eltakarja az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom! - Lehet, hogy baja lett a cigitől és alkoholtól? - Mi van? Attól félsz, kicsúsztam a három hónapból és már nem lehet elvetetni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te teljesen megbolondultál. - Üveges tekintettel meredek rá ő pedig rám. - Szeretlek - halkan nyögöm ki neki míg felé lépek óvatosan, és ő nem lép hátrább. Szóval újra felé lépek, és átölelem. Magamhoz húzom, és érzem mennyire remeg. Szóval ettől rettegett, hogy terhes. Ezért nem szólt hozzám, nem ért hozzám és ezért tett mindent. - Együtt vagyunk mindenben élet. Te, én és a pici. Semmi baj, megoldjuk. Végig melletted leszek - ő zokog és csak zokog míg átkarol. És utálom, hogy ezt érzi, amiatt mert terhes. - Menő tetkós anyuka leszel... - és felnevet én pedig elmosolyodom. Csak mert ez azt jelenti, hogy akkor mégsem akarja elvetetni ha ezen nevet, ugye? - Én akarom ezt a babát... téged is akarlak. Megoldunk mindent, ígérem nem leszünk befásult szülök nulla élettel. Átbeszélünk mindent, jó? Ne mond, hogy abortuszt akarsz... - Jobban hozzám bújik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Félek - tudom. Tudom, hogy fél. Ez volt élete egyik legnagyobb félelme. Basszameg, én is félek!</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-47763145505124726102018-09-08T19:02:00.004+02:002018-09-08T19:02:54.438+02:00270. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne merj rágyújtani itt bent - dühösen nézek rá ő pedig értetlenül pillant fel rám, a szájában a cigivel. Aztán összeráncolj a szemöldökét és elröhögi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem akarom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, minden rendben? Ez csak cigi, eddig nem volt vele semmi bajod. Három napja még te is itt bent szívtad - értetlenül néz rám továbbra is, de kiveszi a cigit a szájából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindegy, csak ne - kérem őt felnyögve ellazulva a kanapén újra a telefonommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké... Mármint, mostantól soha, vagy csa...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem cigizel már? - A kávézó asztalra rakja a cigijét és minden figyelmét rám szenteli. Én pedig a telefonomnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor és miért szoktál le? Nem mondtad, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három napja szoktam le és csak mert leakarok. Mert rászoktam, és nem akarom. Ennyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért vagy ilyen ideges pár napja? Nikotin hiány cica? - Rám röhög én pedig kitudnám tépni a szívét a helyéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj - ő pedig kussol. Motyog valamit az orra alatt, de feláll és kimegy az erkélyre cigizni. Nem tudom neki elmondani. Szimplán nem megy. Nem tudom, hogyan kéne elé állnom és kimondanom a szavakat. Ha kimondom, végképp valóság lesz. Helenával pedig megígértettem, hogy senkinek egy szót sem szólhat. Magam alá húzom a lábaimat és nézem őt kint az erkélyen. A korlátnak dől, és ő engem néz. Nincs rajta póló, látom a kidolgozott felsőtestét amit imádok. A tetkóival együtt. Látom amint felvonja a szemöldökét kérdőn, és közben a füst lassan ömlik ki a szájából. Hogy kéne neki elmondanom, és mégis igazából mit kéne neki mondanom? Annyira imádom őt. Azt, ahogy kinéz és azt, amilyen. Rohadtul oda vagyok érte, és félek, hogy vége az egésznek. Nem akarom, hogy vége legyen. Elvettem magamtól az időt, és nem lehetett fiatal bulizós időszakom. Nyilván, jártam bulizni, de nem éltem még ki magam. És... és ha terhes vagyok akkor ennek itt vége. Nem bulizhatok többet. Nem ihatok, nem cigizhetek, nem füvezhetek. Nem lehet majd egy jó estém. Mindent fel kell hogy adjak azért a valamiért ami bennem növekszik. Nem állok készen. Erre még nem állok készen, nekem ez így túl gyors és túl hirtelen. Nem akarom. Élni akarok, és bulizni és kiélvezni a húszaséveimet. Zaynnal akarom ezt. Kettesben akarok vele lenni, nem akarok egy plusz személyt amiért mind a kettőnknek túl sok mindent kell feladni. Nem akarom elveszteni őt. Nem akarom elveszteni azt amit tehetnénk és csinálhatnánk még. Ez nem jó időzítés, annyira nem jó!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami baj van - nyitva hagyja maga mögött az erkély ajtaját és leül velem szemben a fotelra. A fekete farmergatyája a csípőjén lóg és fáj látnom őt így. Ezután kevesebb lenne a szex is. Nem lehetek terhes. Nem akarok terhes lenni. Gyűlölöm a tudatot. Túl fiatal vagyok én még ehhez, pont mint Zayn! Én huszonegy vagyok, ő pedig huszonhárom. Ennek a gyerektémának egy évtizeddel később kellett volna felbukkannia. Összeszorítom az ajkaimat és elfordulok tőle. Terhes vagyok tőle és nem tudja, én pedig nem tudom, hogyan elmondani neki. Pont neki! - Hey, élet - könnyedén szólít meg újra míg feláll és felém lépked. És én is felállok és az ajtónk felé indulok. - Mi a baj? Nem értelek! Miért nem nyögöd csak ki! Nem vagyok gondolatolvasó mint te.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem... - Nem tudom. Képtelen vagyok rá. - Csak egyedül akarok lenni, lehuppanok a földre és a cipőt kezdem a lábamra húzni. Megfordul és elsétál, ott hagy a földön. Legalább ebben nem vitatkozik velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, amíg nem mondod el - rajta már volt cipő, de most éppen egy szürke pulcsit húz magára és keresztbe font karokkal áll felettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok róla beszélni Zayn! - Kivágom az ajtót és ő nem is zavartatja magát míg utánam lohol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne kímélj! Csak ki kell böknöd! - Istenem de idegesítő néha! És valahogy ez a gondolat menet, hogy ő mennyire idegesítő rögtön oda ugrik, hogy mi lesz, ha az a kis dolog ott bennem az ő személyiségét örökli. Örökölni. Az a valami a kettőnk közös dolga lenne. Az ő személyisége és az enyém. És az ő kinézete és... mi van ha lesz egy fiúnk aki úgy néz ki mint ő?! Nem.... nem, nem, nem! - Zoe, nem értelek - mellettem lépked. Hiába gyorsítok rá az utcán, neki könnyű a tempó. Zsebre dugott kezekkel lépked mellettem, halál lazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem kell mindig mindent értened Zayn. Néha vannak dolgok, amikkel először nekem kell csak szembe nézni és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha meggondoltad magad csak mond ki! - Erőteljesen de halkan sziszegi nekem az összeszorított ajkai közül míg én a metró felé lépkedem a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben gondoltam volna meg magam? - Kérdezek rá értetlenül megállva a sárga vonal előtt, a szele már itt is van, és az arcomba fújja a hajamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyha megbántad, hogy nyilvánosságra hoztuk magunkat. Mármint ne nézz pöcsnek, de körülbelül két hónapja, ha felvállaltuk magunkat és azóta sem csengett le és most hirtelen pár napja megváltoztál. De te ebből teljesen kizársz engem, nem mondasz semmit! - Széttárja a karjait én pedig még mindig csak bámulok fel rá. Két hónap. Picsába. Egyáltalán nem arról van szó, mint gondolja, hogy van szó. Azonban nem is hibáztathatom mert igaza van, kizárom ebből. Mert még nem tudom kimondani hangosan és nincs elég erőm, hogy foglalkozzak ezzel mint egy ténnyel. Mintha azért akarnám húzni ezt az egészet, mert addig nem is igaz. Addig nincs bennem valami... valami... élő. Felszállok a metróra, ő pedig hörögve lép utánam. Mindenki minket néz, talán miatta, talán miattam... talán miattunk. Ő is körbe néz és dühösen kifújja a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem bántam meg, nincs ehhez köze - le kéne nyugtatnom azért, nem? Ennyivel tartozom neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mégis mi?! - Halkan kérdi meg tőlem, közelebb húzódva hozzám. - Utálom a tömegközlekedést, mégis hova a faszba megyünk?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne káromkodj - rádörrenek, tekintve, hogy mellettünk ott egy kislány és az anyukája. Óh te jó ég... milyen szülők lennénk mi?! Cigizünk, iszunk, drogozunk... szörnyűek vagyunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jesszusom Zoe, úgy viselkedsz mint a nagyim.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, nem azt mondom, hogy feltétlen baj, csak elmondhatnád miért utálsz az utóbbi pár napban!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem utállak! Ahh Zayn, csak hagyj egy picit!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem érted, hogy nem akarlak újra elveszteni, és így veszítenélek el újra! - Hangosabb dörren rám és most már pár telefon is elő kerül. - Csodás - körbe néz én pedig megfogom a kezét és inkább leszállok a szerelvényről és felfelé indulok. - Elmentél Helenához és azóta fura vagy velem! Azóta nem cigizel, azóta lebaszol, nem nyúlsz hozzám, kerülsz és rideg vagy!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem igaz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh de igen, ez igaz Zoe! - A kezem után nyúl és vissza húz maga mellé. - Cica, mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi Zayn! - Nem történt semmi Helenánál. Jóval Helena előtt történt. Megdugott és hülyénk voltunk és most terhes vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van valaki más a képben esetleg? Már nem szeretsz? Helenával van valami? A meló miatt vagy ilyen görcsös, hogy Albus arra kért pihend ki magad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattad vagyok ilyen! - Rákiabálok ott az utca közepén és ő megdermed. Elfintorodik és megvárja, míg elsétálnak mellettünk azok, akik bámulnak minket. - Ez... Az egész ez a te... Argh! - Rácsapok a mellkasára és tovább indulok. Csak egyedül akarok sétálni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy miattam ilyen? Miért nem cigizel miattam? Sokkal egyszerűbb lenne, ha csak végre elém állnál és közölnéd mi bajod velem! Úgy nem tudok változtatni magamon, ha nem is mondod, min kéne! Már pedig és hajlandó vagyok változtatni és tenni azért, hogy újra jó kapcsolatunk legyen és rendben legyen kettőnk között minden. Élet, én tényleg akarlak! Mit tettem? Megállok és ő is megáll a kis bulihely előtt ahol túl nagy a hangzavar és ránézek. Mennyi mindenen lenne hajlandó vajon változtatni? Feladná a karrierjét, hogy ne hagyjon engem egyedül otthon egy kölyökkel, és ezentúl folyton kijárna cigizni? Nem csapná szét magát folyton és... család apává válna? Halkan és keservesen röhögök fel míg lehajtom a fejem. Nem lesz családapa egy napról a másikra, ahogy én nem leszek anyuka sem. Vagy legalábbis anyukának való. Tekintve, hogy elvileg... most már... azt hiszem annak számítok. Felnézek rá de ő nem rám néz, hanem előre, ahol valami csávó üvöltözik. Összeszorítja az ajkait, ahogy az első rendőr kocsik is megérkeznek. Felnézek a ház falára, hogy merre is vagyunk. Nem néztem merre jöttünk, csak jöttem. Nem a legjobb környék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is lehetne jobb ez a kurva nap - rászólnék, hogy ne káromkodjon, de akkor meglátom, hogy Albus száll ki a kocsiból, és hogy a csávó fegyverrel hadonászik. Albus értetlenül néz felénk, aztán a félőrült csávóra, amint ordibál. Biztosan részeg... Egy másik sráccal veszekszik, elég sok ember van körülöttük. Albus felém indul, két rendőr pedig a veszekedők felé. Miért ne erre felé lenne kihelyezve őrjáratba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Első kérdés, mit kerestek itt, de ezt később. Tudom, hogy azt mondtam ne dolgozz de jobb volna, mint, hogy valakit lelőjenek és a srác ma...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - megrökönyödve nézek rá. Menjek be és beszéljem le a csávót akinél egy fegyver van?! Zayn olyan értetlenül néz rám mint Albus. Tovább ordít a csávó és én meg sem mozdulok. Én... én nem mehetek be. A légzésem gyorsabb lesz, érzem, ahogy a szívem dübörög.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, bemehetsz. Tudom mennyit jelent neked a munka - Zayn a derekamra csúsztatja a kezét és félve nézek fel rá. Beengedne. Még be is engedne, csak hogy megtartson magának. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! - Hátrább lépek a helyzettől. Nem Zayntól, hanem a fegyvertől. Albus ugyan olyan értetlen mint Zayn. - Én... én nem. - Megrázom a fejemet és a kezeimet automatikusan fonom keresztbe, a hasamon. Mi van ha eltalál és baja lesz?! Mi van ha megsérül bennem ő?! Nem mehetek be, ez veszélyes! Ez nem csak rólam szól, hanem már róla is. És nem lehetek önző. És ez egy újabb indok miért gyűlölőm ezt az egészet. Mert már dolgozni sem dolgozhatok így. Mert figyelnem kell arra, hogy terhes vagyok. Nem kockáztathatom azt az életet ami bennem van... bárki másért. Zayn magához húz és elbújtat az ölelésében. Albus pedig csak mered rám. Mindenki összerezzen az első lövés hangra, aztán azt rögtön követi egy másik. Zayn beáll elém, mintha jobb lenne ha őt lőnék esetleg le mint engem. Albus még mindig engem néz. Én pedig azt, hogy a két srác hogy vérzik el a földön. És ettől felzokogok. Az eleve ordibáló srác lelőtte azt, akivel veszekedett, mire a rendőrök lelőtték azt, aki a fegyverrel hadonászott. És most mind a ketten halottak. Vagy legalábbis azok lesznek perceken belül. Zokogok és összegörnyedek míg tovább szorítom a hasam, Zayn pedig csak a haldokló srácokat nézi. Nem szokott hozzá, nem úgy mint Albus és én. Nem menthetek már meg két életet mert bennem van egy. Nem visz rá a lélek pedig akarom. És utálom, hogy tőlem és miattam halnak meg mikor tehetnék ellene. De még sem tehetek! Hogy tehetnék! Egy rendőr segítségért kiabál, és Zayn rám néz. Albus int neki, hogy menjen és mellém lép. Zayn a mentőket kezdi hívni, míg a rendőrök próbálják megtartani azt a kis kört, hogy ne alakuljon ki pánik. Albus félre húz és csak néz rám míg zokogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe? - Halkan kérdez rá és én erősebben zokogok míg hozzábújok. Nem a félelem és zokogás a normális reakció nálam ilyen helyzetben. Ha felajánlják, hogy menjek be egy fegyveres helyzetbe, főleg ha Zayn is áldását adja az inkább izgalom szokott lenni. Ez most színtiszta pánik és gyűlölet. Gyűlölet valami iránt ami bennem van. - Mi a baj? - És emiatt a gyűlölet miatt, magamat is gyűlölni kezdem, mert nem tehetném meg, hogy azt a valamit gyűlölöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok - megdermed, lenéz rám és én fel rá. Látom, amint lesápad, amint a hasamra néz és vissza rám. Aztán mögém, gondolom Zaynt nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mi? - Kissé abszurdan nevet fel míg berogyasztja a lábait, hogy jobban rám nézzen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három napja tudom. Helena az egyetlen aki még tud róla, és utálom és nem akarom ezt és annyira félek! Gyűlölöm! - Egyszerre tőr fel belőlem minden és újra zokogni kezdek. Nem akarom ezt! Annyira nem akarom! Én dolgozni akarok, és bulizni és élni az életem Zaynnal, ketten! Nem akarok szülni, nem akarom azt a fájdalmat, nem akarom, hogy a testem megváltozzon. Nem akarom figyelni valakire, nem akarok felelősséget vállalni ezért az egészért. A picsába csak egy kis nyugit akartam magamnak. Nem akarok gyereket, nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shhh - végig simít a hátamon és úgy érzem, hátha ezt is majd megoldja ő. Albus mindig mindent megold, megoldhatná ezt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cica - Zayn végig simít a kezemen. - Hívtam taxit - Albus nem enged el. Hogy kéne elmondanom mindezt Zaynnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs semmi baj, Zoe - a fülembe suttog Albus, és tudom hogy Zayntól is véd most. - Magunkra hagynál egy picit? - Kérdez rá konkrétan és Zayn rögtön elsétál. - Ő sem tudja? - Megrázom a fejemet és ő élesen szívja be a levegőt. - Hány hetes vagy? - Az ajkaimat lebiggyesztem és újra felzokogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - nem akarom tudni.<br /><br /><br /><span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Felpörögtem tegnap óta :D Megtaláltam a megoldást a komi írásra is. Illetve... nem tudom még pontosan, hogyan fejezem be ezt a sztorit. Mármint, oké nyilván tudok valamit de, hogy hány részen belül azt nem, de lassan itt a vége. Első tippre szerintem 300-ra meglenne már a vége. Szóval az a kérdésem, hogy olvasnátok-e még sztorikat tőlem, ami már nem fanfiction lenne (Bár gondolom mindenki tudja mi a pasi ideálom szóval arra számíthat). És ha esetleg igen, akkor ezt milyen platformon tenné szívesen? Avagy milyen fajtát olvasna szívesen? Több story lézeng a fejemben, van balletosom, fantasym - ebből elég sok. Köszönöm előre a válaszokat és mindenkinek jó iskolakezdést kívánok, éljétek túl. Imádás van! Minden komira ígérem, hogy fogok válaszolni most már!</span><br /> </div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-22462922549380789592018-08-14T21:39:00.005+02:002018-08-16T15:54:51.987+02:00269. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hüvelykujjamra harapok rá míg a kád szélén ülök. Baszki. Baszki. Baszki. Újra felállok és ismét végig túrom a szennyest az alsóneműimet átnézve. Persze, ha valaki azt mondja nekem kétségbeesetten keres egy cseppnyi vért pár használt bugyin akkor pofán röhögöm. Bármikor mondhatták volna ezt, közöltem volna vele, hogy örült. De nincs semmi... sehol semmi. Nézzük csak... körülbelül öt hónapja haltam meg, és a szexuális életemet nézve éppenséggel nem mondanám, hogy a csúcsát éli mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Lefeküdtem Zaynnal... de csak kétszer ebben az öt hónapban! Kétszer! Felállok és kisietek a fürdőből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey... - Zayn felnéz rám a kottájából én pedig a telefonomért nyúlok. - Minden o... hova mész? - Most már feláll mikor a cipőmet veszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találkoznom kell Helenával. - Jézusom jézusom jézusom....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elvigyele...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne! - Vágom rá rögtön őt nézve. Basszameg... nem lehetek terhes. Ugye nem? - Majd... jövök - és ezzel ott is hagyom. Minden ölelés, puszi vagy csók nélkül. Csak a liftbe lépek és toporzékolok míg megcsörgetem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csá csajszi, pont aka...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fekete kód. Ismétlem, fekete kód Helena... - remegve fújom ki a levegőt és túrok a hajamba. Remeg a kezem, nem tudok vezetni, így nem tudok vezetni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! El kell ásni valakit?! Ezt nem telefono...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell elásni senkit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom - hallom, hogy elakad a lélegzete. - Átmenjek? Tudod vagy még ne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ha bemegyek terhességi tesztet kérni én egy gyógyszertárba nem tudom, hogy milyen gyorsan megy szét a híre...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, futok, veszek! Aztá...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Átmegyek hozzád, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben! Tíz perc múlva nálam. Engedd be magad ha előbb oda érsz - ezzel kinyomom és csak kirontok az utcára. Leintek egy taxit és már el is hadarom Helena címét. A szívem örülten dobog. Szétszórt vagyok mostanában, amiért azt hiszem nem lehetek magamra mérges. De arra igen is az vagyok, hogy nem tűnt fel, hogy két hónapja nem jött meg a menstruációm. Talán a tudatalattim csak élvezte, hogy egy nyűggel kevesebb, fogalmam sincs. De ösztönből akartam venni otthonra tampont mikor realizáltam, hogy... hát nem használtam egy ideje. Istenem... láttam és kölyköket és szeretnék is Zaynnal, elhiszem, hogy vele lehet és megoldanánk és lenyugtatna de... hangosan felnyögök míg a fejemet a tenyerembe temetem. Előbb házat kéne vennünk, össze szednem magam. A munkámat, az életemet, az elmémet és a testemet. Nem utolsó sorban pedig a rohadt kapcsolatomat Zaynnal. Tudja, hogy nem tudok neki megnyílni úgy mint eddig. De senkinek. És tudom, hogy nehéz neki, de nekem is! Főleg, most hogy ennyi szar zúdul ránk a médiából. A taxis félre húzódik én pedig felocsúdva nyomom a kezébe az összeget amit kér. Nyúlok a zsebemhez, hogy elszívjak egy cigit, mielőtt felfútok de a kezem megáll félúton. Mi van ha... nem cigizhetek. Izzad a tenyerem, még sem lépcsőzök fel, mint ahogy szoktam, hogy levezessem a stresszt hanem csak várok a liftre. Mi van, ha terhes vagyok?! Én nem állok még készen erre... A homlokomból hátra söpörve a hajamat lépek be és nyomom be azt a rohadt gombot vagy hatszor. Idegesen rágom a számat és lehunyt szemekkel várok. Úgy sietek Helenához, mint régen. Régen amikor bajom volt... kizártam őt ezekből a dolgokból, pont mint mindenki mást. Benyitok, és az ajtó be is enged. Ő pedig a nappaliban ziláltan néz fel rám. Nem mond semmit először, csak megölel és magához húz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki - felsóhajt én pedig elengedem. - Mib...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jött meg két hónapja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet, hogy a kórház és a...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs - az orrnyergemet kezdem masszírozni míg ő a kezembe nyomja egy gyenge mosollyal a terhességi tesztet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondják a reggeli első vizelet a legbiztosabb de kettőt vettem, hogy akkor is letudjuk majd ellenőrizni, de szerintem most is... - Újra megölelem és csak várok pár másodpercet. Nem lehetek terhes... fogalmam sincs, mit csinálok, ha esetleg... ha esetleg mégis. Egy biztató mosollyal kísér végig szemmel míg elvonulok a fürdőbe. - Oké - Helena felsóhajt míg a kis kávézó asztalra rakja le és rám néz. Távol akarok maradni a terhességi teszttől mintha bánthatna. - Nem lesz semmi baj - megszorítja a kezemet és leülünk a fal tövébe. Tisztes távolságtól a sátán pálcikájától. - Zaynnek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Rögtön eljöttem otthonról ahogy realizáltam és meg sem álltam amíg nem értem ide - a fejemet a falnak döntöm és nézem tovább a kis kávézó asztalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cigiztem. Cigiztem minden egyes nap, ittam is vagy két pohár bort két nappal ezelőtt és félek belegondolni miket tettem ez alatt a két hónap alatt. Ez azt jelenti, hogy ha esetleg... ha tényleg van bennem valami akkor már csak egy hónapom vagy kevesebb lenne az abortu...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! - Helena értetlenül húzódik el tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem állok készen erre. Nekem ez nem megy... annyi minden darabokban van most bennem és körülöttem, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - olyan halkan szól közbe. Szinte csak suttogás. - Állj le. Csak gondolj bele, kérlek. Ha esetleg, ami még mindig nem biztos, de talán terhes vagy. Akkor... akkor az a gyerek Zayntól van. Akivel már mióta együtt vagy. Felvállaltátok egymást. Túlélsz bármit és bárkit. Ne mond ezt... tudod jól, hogy a végén te is, és Zayn is összeomlana, ha elvetetnéd. Ez a te gyereked! Ez most nem más gyereke lesz... hanem a tied. Ha lesz. Zoe könyörgöm, ez nem te vagy. Gondold át miket beszélsz. Elhiszem, hogy félsz. Rengeteg minden mentél át ebben az elmúlt egy évben, sőt az egész életedben de most egy életről beszélünk. Még egy idióta gyilkosért is oda vetnéd magad, de a saját gyerekedet... a ti gyereketeket elvetetnéd?! - És most már hirtelen én érzem magam a leggonoszabb embernek a világon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod? - Keserűen mosolygok rá és megrázom a fejem. - Szörnyű anya lennék, és ezzel van itt a probléma. Ez... ez most nem jönne jókor. - Úgy érzem magam mint régen a gimiben. Vagy mint egy fegyveres merénylő látókörében. Képtelen vagyok elképzelni, hogy engem hívnak ki felelni, vagy éppen rajtam állapodik meg a fegyver csöve. És mivel képtelen vagyok elképzelni, ezért szent meggyőződésem, hogy nem is történhet meg. És így vagyok a terhességgel is. Nem lehet a sátán pálcikáján egy plusz jel, mert... mert nem tudnék mit kezdeni a helyzettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó lennél, csak félsz tőle. Felőled aztán soha nem jön jókor!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... előbb rendezni kellett volna a kapcsolatunkat, a munkaviszonyomat, az ő munka viszonyát, a nyílt kapcsolatunkat. A szerződések és szardobálásról nem is beszélve. Aztán házasság és ház. Vagy ház és házasság... és akkor... utána gyerekek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki mondta ezt a faszságot, hogy így kell lennie? Anyád? Mi vagy te, valami sztereotip álmodozó hercegnő? - Értetlenül nézek rá ő pedig vesz egy mély levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam. Amikor meghaltam. - És most ő néz rám értetlenül. Most, hogy kimondtam hülyének hangzom. De senkivel nem beszéltem még erről... sőt a problémáimról is rég beszéltem bárkinek is. - Amikor meghaltam... sok mindent láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval akkor - elhallgat és csak néz rám. Vissza dől a falhoz, megfogja a kezemet és felsóhajt. - Ezért voltál úgy összezavarodva?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túlságosan élethű volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtörtént már valami abból, amit láttál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi - elnevetem magam és ránézek. - A házat láttam, tudtam milyen és mi hol van, pedig csak egy szobában voltan. Ott volt egy zongora, Zayn azon játszott de... sehol nem találtam azt a zenét. Szerintem ő írta, csak még nem most. Tudtam, hogy ott vagytok ti... és a gyerekek - ő pedig felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A ti gyerekeitek? Innen jött az egész sorrend dolog? - Én komolyan nézek rá ő pedig próbálja moderálni magát. Jófej.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helena. Én... én nem vagyok még jól. - Az ujjaimat nézem. Fogalmam sincs mikor mondtam ezt ki ennyire konkrétan. - Elfogadtam, hogy egyszer majd lesz gyerekem. És akartam is Zaynnal. De ez most annyira nem jó alkalom. Én még nem... - Fogalmam sincs hogy fejezzem ki magam. Vagy éppen az a problémám, hogy nem tudom, hogyan kéne elmondanom mindent ami zavar, fáj és rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erős vagy - oda nyúl a kezemhez és megszorítja. Ránevetek és egy ideig csak nézünk egymásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghaltam. A mai napig néha rémálmom van azzal az érzéssel ami körülvett mikor visszatértem az életbe. A mai napig hallom azt a rohadt dallamot a fejemben, amit Zayn játszott. Még nem dolgoztam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán ha beszélnél róla akkor lehet, hogy előbb...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbálok. Neked mondtam ezt most el először. Nem akarom, hogy kérdezgessenek róla mit láttam odaát. Milyen volt odaát. Milyen meghalni. Mert szar... az-az érzésem elsiettem az életemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, elsietni elsietted. Ebben nem tudok vigaszt nyújtani. Viszont, szerintem egész jók vagyunk - megrántja a vállát és kinéz az ablakon, én pedig követem a tekintetét. - Örülök, hogy megismertelek a Harvardon. Az volt az életem egyik legszebb szakasza veled és az ikrekkel. Örülök, hogy ide jöttem veled Londonba. Minden sínen van. Hozzá szoktam az életmódhoz amit fojtatsz. A veszélyes, önpusztító barom énedhez. Ne ostorozd magad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez baromi nagy közhely volt - halkan nevetünk egyet aztán újra csak megszorítja a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túlgondolod, megint. tényleg ne gondolkozz ezeken sokat. Meghaltál, igen. Szar volt, igen. De élsz, túlélted és vissza jöttél. Nem melózhatsz mert szétszeded magad amiatt, amit láttál, legalábbis szerintem. Emiatt vállaltad fel a kapcsolatotokat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyban hozzájárult, de inkább maga a tény, hogy meghaltam és mi lett volna ha úgy ér véget az életem. Nem tetszett volna a végkimenetel amiket előtte tettem és amiket nem tettem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval ha meghalnál fél év múlva, nem bánnád, hogy elveteted a kölyköt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először is, még nem biztos, hogy van... másodszorra megbánnám de félek tőle és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg fura dolgoktól félsz. Nem féltél kiállni és lezuhanni, majd megmenteni azt aki megölt téged, de attól félsz, hogy lesz egy édes kölykötök akinek én leszek a keresztanyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az az érzésem kicsit előre szaladtál - felhördül és szúrósán felém fordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh értem, szóval csak te szaladhatsz előre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Épphogy nemrég szedtél le rólam a gipszeket Helena!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát mér lent vannak! - Úgy néz rám mintha én lennék a hülye. - Szeretlek, bármiben segítek és meghallgatom az idióta nyafogásodat. Viszont ha adsz szerény véleményemre, ami tudjuk, hogy reálisabb mint az idióta gondolataid... - forgatja meg a szemét míg elnyújtja a mondata második felét. - Akkor megbeszélném Zaynnal a helyedben. Az a srác mindig tudja mit mondjon neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kizárt dolog El - megrázom a fejemet és még belegondolni is félek, hogy közöljem vele: azt hiszem terhes vagyok. Csendben ülünk egymás mellett, aztán rákérdezek mi van vele és boldogan mesél. Míg aztán rá nem jövők, hogy már én beszélek és a problémáimról és félelmeimről. És ő lenyugtat, pont mint régen egy szobában a Harvardon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmered nézni? Fél órája lejárt az idő, amire elvileg ki kellene jeleznie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismered Schrödinger macskáját? - Kérdezek rá röhögve. A macska a dobozban három hét után, nem halott és nem él, addig amíg meg nem nézed. Mint ha kihozzák neked a letakart ételt amit kértél. Lehet, hogy azt az ételt kapod, amit kértél vagy egy teljesen másikat a menüről. De addig, amíg nem emeled le róla a fedőt, bármelyik lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idióta vagy Zoe, csak nézd meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cigiztem és ittam is az elmúlt két hónapban... - a számra harapok ő pedig felsóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha nem késő... - ezzel pedig felhúz a földről. Izzadni kezd a tenyerem és csak a lábaimra nézek, nem pedig a kis kávézó asztalra. Mi van ha tényleg terhes vagyok... mi van ha... mi van ha... - Zoe! Gyerünk - lök rajtam egy aprót én pedig veszek egy mély levegőt. Merénylőkkel néztem farkasszemet. Bombákkal, tetemekkel és fegyverekkel. Ez csak egy terhességi teszt. Oda lépünk egyszerre és ő a kezét a szájához kapja.<br />
- Basszameg - a hajamba túrok míg nézem a plusz jelet. Ez nem lehet...
ez nem lehet. Édes istenem, mond, hogy ez csak egy rossz poén! Nem
lehetek terhes! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Tudom későn jöttem ezzel a résszel, elnézést de HUUUUH sok minden történt. Nem tudom kit érdekel, de azért bejelentem, hogy sikeres érettségi tétel után, felvettek az egyetemre, ahova menni akartam szóóóóóval izgulás meg minden. Remélem tetszik a rész, és hagytok valami jelet magatok után. Imádás van! </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-67962719873194846782018-06-23T21:44:00.002+02:002018-06-23T21:44:22.769+02:00268. Rész<div style="text-align: justify;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elfintorodom, közel állok a síráshoz de inkább csak egy fintorba torzítok mindent. Nézem, hogy sikítoznak, hogy Zayn kisétál a kamera elé értetlenül míg rám fegyvert fognak. És nézem a férfit, ahogy liheg és a fegyvert.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek ez egy kibaszott poén? - Szimplán rákérdezek, nem érdekel, hogy a trágár beszéd miatt az élő adás miatt beperelhetik a csatornát. Ha eljövök interjút adni... akkor miért kell ezt eljátszani velem. Mert hogy ez biztosan nem komoly!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj! - Halkan súgja nekem én pedig felállok vele szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Háromig számolok, és rászól, hogy hagyja abba - a nőre nézek aki vezeti a műsort és most eljátssza, hogy fél. - Egy - kezdek bele. - Kettő...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt akarod, hogy lelőjem?! - És most a nő felé fordítja a fegyvert.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három - unottan nézem őt tovább. - Oké, én szóltam... - megrántom a vállam és már meg is fogom a fegyvert. Kicsavarom a kezéből, ő a földre térdel én pedig állba rúgom. Elterül hátra, és most mindenki még jobban megijed. Feldobom a fegyvert és elkapom a kezemben. Ezt a szar kamu jelenetet... A fejemhez emelem és meghúzom a ravaszt rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne! - Zayn rám ordít... én pedig fintorogva ránézek. Hát... még élek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam kinézed belőlem, hogy súlyra is tudom, melyik igazi és melyik nem - vállat vonok felé fordulva. - Ennek még kivehető tára sincs - mutatom neki míg megnyomom a kamu gombot a fegyver markolaton, amitől elvileg kikéne esnie. - Nem azért mondom, hogy ijesztő színben tüntessem fel magam - közlöm a nő felé fordulva, motyogva a fegyvert nézegetve. - De sanszos, hogy eltörtem az állkapcsát és ki ficamítottam a csuklóját. Az utóbbin tudok segíteni, az elsőhöz rendes doki kéne. Agyrázkódása is lehet... - mondom a mentősnek aki besiet hozzánk. - Plusz... - elnevetem magam megjátszva a lányos zavaromat. - Egy kibaszott katona voltam, nem vicc ám a poszttraumás stressz szindróma mert alapvetően is képes vagyok valakinek eltörni a karját, ha úgy vélem fegyvert rántana rám a sarki kis boltban... nem pedig egy ilyen helyzetben. Megölhettem volna azt a férfit... ahogy magát is most mérgemben. Fogja vissza a nézettségvadász szuka énét én ne szórakozzon más emberek pszichés állapotával mert bármikor átkattanhat valaki - egy mosollyal dobom az ölébe a fegyvert és indulok el Zayn felé. - Lépjünk le a picsába innen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahha… nem kéne megnézni a csávót? - Kérdez rá értetlenül visszahúzva. - Tudod... most csináltál magadból instant címlaplányt de nem szexi ruhás címlaplányra gondolok. - Kirántom a kezemet a karjából és veszek egy mély levegőt. - Túlzá…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túlzás... az. - És ennyivel ott hagyom. Túlzás, hogy tudtam, hogy csak megjátsszák és mégis ezt tettem a férfivel? Inkább bosszú... nem egy kísérleti reakció vagyok kémia órán. Egy taxaiba ülök be, meghagyom Zaynnak a kocsimat, hogy haza tudjon menni. Elmotyogom a címet és hátra dőlve kifújom magam. Nekem ez nem megy... az emberek... meg én. Nem. Sietve igyekszem befelé az irodákhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Poszttraumás stresszel itt sem dolgozhatnál ám - Lehunyom a szememet és megállok Haydar mellet. - Huh... kussolok, értem én - az egyik kezét emeli fel megadás képen, a másikban tea van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaza van, beszéltél már róla valaki...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magammal beszélek róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legjobb pszichológust választod - röhög fel Jimmy én pedig csak ráemelem a tekintetem. Vicces.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe… - Haydar felpattan a székéből és felém lépked. - Cigi? - Hm... fejlődik. Tudja, mivel érjen el nálam mit. Rábiccentek és megindulunk mind ketten az épület egyik hátsó kijárata felé. Ő megtartja nekem az ajtót, én meg közben rá is gyújtok. - Ezek nem olyan dolgok, amikkel viccelhetsz. Poszttraumást stresszt érzékeltél magadnál? </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha? - Mi közük van hozzá? Mintha nem tudnám uralni magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy arra gondolsz, hogy tudod kezelni, és felismered, mikor éppen az egyik tünet van soron. De ha éppen akkor jön rád egy szomatoform zavar, amikor valaki más életét véded? Akkor nem tudod kezelni. Vagy ha netán éppen neked is hirtelen halál félelmed lesz? Vagy majd leblokkolsz mert újra átéled nem tudom melyik elbaszott jelenetet az agyadban? Ha pánik roham jön rád? Aztán nem kezeled és netán depressziós leszel? Aztán te is alkoholba menekülsz mint a betegek nagy része? - Egy szép egészen mély slukkig jutok míg végig hadarja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit vársz tőlem? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mik jelentkeztek eddig? - Az ég felé fordítom a fejem és veszek egy mély levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szomatoform zavarok... halál félelem, folyton pörög és pörög sok jelenet. És kezdem kilátástalannak látni a helyzetem de az megszokott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Specifikusan Zoe! - Még egy slukkot szívok míg állom a kemény tekintetét. Hogy mondjam ki ezeket a dolgokat hangosan, amikről én magam sem akartam eddig tudomást venni? Szomatoform zavarok... emlékszem amikor még az egyetemen tanultam a fogalmat és olyan nehezen tudtam elképzelni, hogy fájjon valami, aminek nincs semmi testi előzménye, csak a stressz... az elméd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leginkább a sebek környékén érzek fájdalmat. Nagyon sokszor lezsibbad a mellkasom, ha ez lehetséges egyáltalán. Úgy érzem nem tudom kihúzni magam, hogy összeesek. A sebek nyilallóan fájnak... itt-ott fantom fájdalom. Úgy érzem tömegben, hogy bármikor rajtam üthetnek, vagy bárki máson. Hogy bárkinél lehet bomba... fegyver. És akármelyik pillanatban támadhat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is fura volt vissza térni... de a szomatoform zavarok nem könnyen kezelhetőek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A halál félelmemre gondolom meg azt fogod mondani, hogy ne féljek? - elnevetem magam, de a föld felé teszem ezt, míg eltaposom a cigit. - Haydar, tudom. Mindegyiket realizálom. Tudom, hogy nem fájhatnának a sebeim, hiába sebek. Tudom, hogy az agyam generálja. Mindent. De egyszerűen... hát... - megvonom a vállam míg rámosolygok. - Meghaltam. Szóval nem sietettem magam. Nem megyek terepre, emiatt nem kell aggódnod. Legalábbis egy ideig én is érzem, hogy nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem rázhatsz le így - utánam sétál, míg befelé lépkedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lerázlak, de nem tudsz segíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem, elvégre ez a szakmám, a poszttraumás stressz...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cseszdmeg Haydar nem érted, hogy bármit mondhatsz, látni fogom a kissrác tekintetét, miközben felrobban mert benne is egy rohadt bomba van?! Ez nem olyan, amit átbeszélünk kétszer és minden rendben. Ez nem olyan, amit valaha elfelejtek, vagy majd jobb lesz. És nem lesz jobb arra emlékezni, te hogyan lőttel fejbe előttem másokat. Értékelem a személyiség fejlődésedet, de egy gerinctelen szar vagy még így is. - Dühösön veszem a levegőt és csak akkor realizálom, hogy mennyire kiborultam rá, és hogy felemeltem a hangomat. A tarkómat dörzsölöm mielőtt felnéznék csak azért, hogy ne kelljen mások szemébe néznem még.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De értem. És tudom, hogy nehezebb amiért sok traumát én ültettem beléd. De ha megkéne tennem újra megtenném! - Olyan könnyedén von vállat, hogy abszolút nem segít abban, hogy lenyugtassam magam. És ő ezen elmosolyodik... észre veszi és mosolyog rajta. - Oh... mi lesz? Nekem esel Zoe? Kérlek... vertek már meg, kínoztak már meg. Ettől nem félek. És látod? Te sem félsz a ténytől, hogy neked eshetnék bármikor. Nem attól félsz, hogy fájni fog. Attól, hogy elbuksz. Ez az egyetlen amit nem lehet belőled kiirtani, bármennyire is próbáltam. Mert hiába hiszed, vagy sem, egy terepre járó pszichológus nem félhet a fájdalomtól, és hogy baja lesz. Rögtön tudnia kell a kukába dobni két életet azért, hogy megmentsen egyet, ha realizálja, hogy nincs más út. És tartanod kell a kibaszott hátad, akkor is ha centinkként vágják le a lábadat. És te ezt már tudod, de képtelen vagy elfogadni, hogy nem mindent te irányítasz, és az elméd pont ebben megy szarrá. Saját magadat sem tudod irányítani! Hogy várod el magadtól, hogy a világot majd tudod?! - Az ő hangja is emelkedik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh elnézést, a postán elveszett a köszönetet nyilvánító képeslapom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem erős vagy... de nem - szinte látom a tekintetében, ahogy végig mér és lemond rólam. Látom, hogy csalódik és lenéz. Én pedig még csak válaszolni sem tudok rá semmit. Tényleg nem. Mert nem hiszem el, hogy egy ilyen gerinctelen alak, ezt mondja rólam. És mert valamilyen szinten úgy érzem igaza van és ez még jobban dühít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Álljatok le - Albus beáll kettönk közé, de látom rajta, hogy tart tőlünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem már leálltunk - Haydar ernyedt tartást vesz fel, de én nem bírok lelazulni. - Vagy talán nem? - Rám néz, de nem vár tőlem választ. - Küld el kivizsgálásra. Nincs jól. Függeszd fel egy kis időre - én pedig értetlenül nézek rá. Hogy mi? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - nem függeszthetnek fel! Albus a homlokát dörzsöli én pedig értetlenül nézek rá. - Ezt te sem gondolod komolyan, hogy az ő szavára adsz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, komolyan nem vagy jól... ez nem normális amit csinálsz. Eltörted valaki állkapcsát, pedig vicc volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kurva jó poén volt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ez a lényeg... - persze, hogy nem ez a lényeg. Nevetek... újra csak nevetek és megindulok kifelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne fáradj... felmondtam! - szimplán kirontok az ajtón. Rágyújtok és tovább sétálok. Valaki a nevemet kiabálja a cigim végéhez érve, de nem hat meg. Nem akarok most feltétlen aláírásokat adni. Szimplán haza megyek... csak haza. És ott fogad az üres ház. Se Khalid se Zayn. Elvégre, mostanság nála tanyázunk. Leülök a kanapéra, és csak meredek magam elé egy darabig, meg sem mozdulok. Szétcsúszok. Soha nem éreztem még magam ennyire... darabokban. És valahogy tényleg fogalmam sincs, hogy ennyi minden után, mégis hogyan kéne össze raknom újra a darabkákat. Nézek ki az ablakon és arra gondolok, hányan haltak meg és hozták őket vissza. És vajon ők is így élték-e meg mint én. Nekik is nehéz felfogni és elfogadni? Belegondolni, hogy megöltek... mert megakartak ölni, és halott voltam egy kis ideig. És most itt van minden... minden visszacsapott eddig az életemből. És a legjobb kifejezés amit érzek... az-az, hogy szétcsúszok. Nem tudom megfogalmazni... a saját érzéseimet nem tudom már megfogalmazni.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-59744311052404750842018-05-18T13:57:00.001+02:002018-05-18T13:57:35.565+02:00267. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, hé, hé - arrébb lök valakit a közelemből én pedig értetlenül nézek fel rá míg átölel. - Nem! - Rámutat és elég határozottan néz a csávó szemébe. - Egy méter távolság vagy bárkit aki közelebb megy hozzá arrébb rakok - édes tőle, de még mindig a férfival nézek farkas szemet aki lekurvázott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak menjünk - a kezére rakom a kezem, tudom, hogy most úgy érzi már megvédhet rendesen, de ennek nincs értelme. Megindul és fogja a kezemet. Húz maga után, ki a tömegből. Vagy legalábbis próbálja. Még mindig fura látvány a kezem. Bár leszedték róla a gipszet, de látszik, hogy az öklöm még nem gyógyult be, és hogy sokkal soványabb lett az a kezem, mint a másik. Erős szorítás a bal vállamon én pedig reflexből nyúlok hátra a kézért, fordulok egyet vele, és már a földön is van. Aztán a kezemet a számhoz kapom, mert megijedek. Magamtól... saját magamtól ijedek meg. - Jézusom... sajnálom. Elnézést... én csak... reflex - nyúlok a férfi felé, hogy felsegítsem de elüti a kezemet. - Sajnálom - a hajamba túrok és hátrább lépek. Zayn maga mögé tol és lenéz a férfira.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne érjen hozzá - megrázza a fejét és hátat fordít neki. Lenéz rám egy fintorral és tovább próbál előre lökdösni, ki a tömegből a kocsi felé. De lassan megy, mivel a lábamon még mindig gipsz van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feljelentelek a picsába!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh jézusom... - Zayn csak morog és tovább küzd velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy gyilkoló gép vagy! Semmi több! - Lehajtom a fejem, próbálom takarni magam. - Takarodj a pokolba! Egy semmirekellő mocsko...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogja már be! - Elordítom magam és megállok. Vissza bicegek a csávó elé, aki az orrán át véve a levegőt dühösen bámul rám. - Talán a férfi egoját bántottam, hogy földre vittem?! Hozzám ért úgy, hogy nem akartam! Mit vár tőlem?! Kiképeztek, elit vagyok minden szinten amit csinálok! Emberből vagyok és én is félhetek dolgoktól! Igen is reflexből újra a földre küldeném magát a kinti szolgálatok miatt. És nem érdekel mi a nyomora kivételesen, mert nem hagyom, hogy semmirekellőnek hívjon! Én az életemet is feláldoznám másokért maga meg itt fényképezget és a elküld engem a pokolba?! Átéltem! - A képébe ordítok és mindenki elhallgat. - Annyi abúzust szenvedtem el, hogy a testemen egy ép hely nincs azért, hogy másokat megmentsek, vagy legalább megpróbáljam! Bemerek sétálni egy lövöldözés kellős közepére, kiállni a peremre, vagy szembe nézni egy fegyvercsővel! Nem vagyok semmirekellő. Nem vagyok kurva. Semmit nem tud rólam, szóval fogja be a pofáját és ne nekem hisztizzen arról, hogy lenyúzta a könyökét - hátat fordítok neki és vissza lépek Zayn mellé. Biccent nekem egyet elismerően és újra csak lépked mellettem míg próbál figyelni rám. Én ezt nem bírom... az emberek teljesen meghülyültek körülöttem. Zayn is úgy néz rám, mintha valami csodálatos földöntúli lény lennék. Egyszerre szállunk be a kocsiba és rögtön felsóhajtok ahogy becsukom az ajtót. A tenyereimbe temetem az arcomat és úgy is maradok. Teret akarok... csak egy kis teret és időt. Nem akarok híres lenni. Rohadtul nem akarok az lenni! Csak egy egyszerű bevásárlást akartam, semmi többet. Zayn nem piszkál egészen hazáig, és akkor sem hozza fel az esetet mikor már haza érünk. Hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz valamit enni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legkevésbé sem vágyok semmilyen kajára most - azért villantok neki egy féloldalas mosolyt a gesztus miatt. Szerzek magamnak egy injekciót és a napi rutint folytatva, szimplán ott állva beleszúrom a hasamba. Véralvadásgátló... kezdek hozzá szokni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inni sem? - A kanapéra már a kezemben egy pohár teával huppanok le, ha akarom, ha nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az király, én annyira nem - fintorogva fekszik el a kanapén és pakolja a lábait az ölembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd lecseng.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd - elnevetem magam, ő pedig a lábát az arcomba nyomja. Én viszont megharapom szóval rögtön fel is ül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülye - a számra nyom egy puszit aztán ott hagy és a konyhába megy. A telefonomat nekem dobja, míg újra leül mellém, most már egy cigis dobozzal és hamutállal. Lopok tőle egy cigit és a fejemet a támlára hajtva fújom ki az első slukkot. - Még mindig nem hiszik el sokan, hogy együtt vagyunk és még nem akarok interjúkat adni. - A telefonomat újra előveszem, hiába dobtam még csak most félre. Bekapcsolom a fényképezőgépet és ránézek. Némán kérdezem tőle, hogy kirakjunk-e mi egy képet. Bár körbe járta már a világot a kép, ahol megcsókolom, sokan azt hiszik, hogy a kép hamis. Szóval... vagy mi rakunk ki valamit, vagy bejelentjük, vagy valami lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahh... live - megrázza a fejét és inkább az ő telefonját veszi elő rögtön. Nekem mindegy, és csak várok. Aztán rám néz, lop tőlem egy csókot és felemeli a telefonját. - Hello - int egyet a saját telefonjának kezdésnek. - Nos mint tudjátok elég sok minden történt az elmúlt... pár hónapban - rám néz megerősítés képen én pedig biccentek. Mondható hónapoknak ez az időszak. - Mellesleg, ő is itt van ám - a telefont felém fordítja én pedig egy fintorral intek az egyre nagyobb nézettségnek. - Tudom, hogy nem egyszerű ez az egész, de nekünk sem az. - Közel sem az! - És tudjuk, hogy lehetetlen eligazodnotok ebben az egész zűrzavarban és káoszban, szóval gondoltunk itt az ideje tisztázni pár dolgot. - Újra rám néz, én pedig csak beleszívok a cigibe. Tisztázni pár dolgot. Az elmúlt éveinket... biccentek neki újra. Ha az ad erőt neki, akkor bármit. - Mondj már te is nekik valamit - felhördül, és a telefont lerakja az asztalra, kitámasztva a vázával, hogy minket vegyen és ne kelljen tartania.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom a rajongókat és elnézést is kérek. Körülbelül öt... hat éve velem van - kicsit elbizonytalanodom. Nem tudom, hány éve már... - Az X-factor előtt egy évvel, körülbelül - ránézek, most nekem kell erősítés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valamikor akkortájt ismertük meg egymást. Zoenak volt egy interjúja, ahol igazából elmondta az egészet, érdemes vissza nézni - elneveti magát és én is elmosolyodom. Tényleg elmondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ha azon gondolkoztok, hogy akkor mi volt ezalatt Perrie... és a másik két lány. Meg a többi - Zaynra nézek, szúrósan. - Az első kettővel tényleg megcsalt - Zayn a tarkóját vakarja meg, míg elnéz valamerre másfele. - Perrie szerződés volt, de azért volt időszak mikor valóban tényleg saját akartból voltak együtt. Szóval igen, voltak megszakításaink és sok-sok nehéz időszak de... itt vagyunk - széttárom a kezeimet és ránézek. Nem tudom mit kéne még mondanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először nem akartam felvállalni, mert látszódott merre tart a banda. Hírnév és egyéb ilyen dolgok... csak azt nem hittük ekkora lesz. - Kínosan nevet fel. - Így mire rájöttem, hogy felkéne vállaljam, mert ezzel így megöljük a kapcsolatunkat, addigra nem igazán tudtam volna már felvállalni, és ő sem akarta továbbra sem - mutat rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozzá tenném, hogy én soha nem akartam híres lenni, mint te - hördülök fel. - És most sem akarnék az lenni, és soha nem is akartam az lenni a saját erőmből sem, vagy a tiedből. Ezért akartam, hogy ne derüljön ki, hogy együtt vagyunk. De közben engem is felkapott a média azért mert őrült vagyok, őt meg azért mert helyes - elneveti magát én pedig rejtve a mosolyomat beleszívok még egyet a cigibe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem első tisztázásnak elég ennyi... nekünk is fura erről beszélni ténylegesen. De... hát talán így könnyebb lesz majd - elmered előre egy darabig én pedig végi simítok a combján és vissza zökken. - Jóéjt - én csak felemelem a kezemet, úgy köszönök el, majd kinyomja. Hát akkor... benne vagyunk most már a szarban rendesen. Nincs hátra arc... ezt már végig kell csinálnunk.<br /><br /><br /><span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Köszönöm szépen a kommenteket! Remélem ez a rész is tetszeni fog:) Imádás van!</span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-12056698728580379312018-05-12T14:22:00.001+02:002018-05-12T14:22:11.660+02:00266. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hála Noahnak és a rábeszélő képességemre nincs itt bent senki. Mindenkit hazaküldött miszerint a magány jót tesz majd nekem. Mert én ezt kértem. És úgy érzem jót tett. Tény, hogy vagy három napja nem aludtam... de azt hiszem újra átrágtam az életem minden egyes apró kis mozdulatát. És pont most, hogy nincs itt bent senki, örülnék ha lenne. Hiányoznak, és nem akarok egyedül lenni. És pont most, Noah közli velem, hogy hazamehetek. Végre haza mehetek innen. De... fogalmam sincs, hogy itt van-e a kocsim. Gipszben van a lábam és mankóval kell mennem. Illetve a kezem is gipszben van. Oh és persze plusz nem erőltethetem meg magam mert van bennem és rajtam pár varrat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyek - nem érdekel, hogyan de haza megyek. Én nem maradok itt bent tovább. Tény mi tény, hogy imádom a kórházakat és az atmoszféráját de ha én vagyok a beteg, akkor gyűlölőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mentek - csóvája meg a fejét míg a papírokat írja alá sorban a kezében. - Már felhívtam Zaynt egy ideje - felnéz rám én pedig ráfintorgok. - Túlságosan kiismerhető vagy ilyen téren, egyedül is elindulnál annak ellenére, hogy alig bírsz menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Voltam rosszabb helyzetbe - pár gipsz csak nem fog ki rajtam!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel mindenki tisztában van, hogy a legrosszabb körülmények között is azt mondod, hogy voltál már annál rosszabb helyzetben. De egyelőre fogadd el, hogy meghaltál, dolgozd fel, ne verd szét semmidet, ezeket pedig szedd napi kétszer. - A kezembe nyom vagy három doboz gyógyszert én nekem pedig még időm sincs elolvasni mik ezek. - Nem erőltetheted meg magad, ha lehet a gipszelt lábadra minimális súlyt helyezz. Gondolom az alapokat tudod, víz ne érje... - az orra alatt motyogja míg oda adja most nekem a papír halmokat. Én pedig elkezdem ugyan úgy sorban alá írni őket. - A varratokat ne piszkáld, max krémezd. Ne erőltesd a varratokat, semmi hasizom, hátizom, combizom és felkarizom gyakorlat. A gyomrodat kíméled, semmi nehéz kaja. Bármit észlelsz amitől rosszabbul érzed magad, vagy fáj valami mentőt hívj. Három nap múlva pedig vissza kell jönnöd egy teljes kontrollra. Napi vérhígító a hasba injekció formájában. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tolod túl egy picit? - Még mindig a papírokat írom alá de egy pillanat erejéig azért felpillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltűnt, hogy szétverted a falat és nincs bőr jelenleg a kezeden illetve meghaltál, ugye? - Ideiglenesen szétcsúsztam, mi ezzel a baj?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - nem vitatkozom, úgyis mindegy. Zayn minden előzetes nélkül lép be a szobába egy halvány mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leviszem a cuccokat a kocsiba, addig semmit mentőexpedíciót ne szervezz magadnak. - Ráfintorgok, oda jön elém és a homlokomra nyom egy puszit és már le is lép. Noahnak pedig csipognak és elköszönöm tőlem, szóval én is elindulok. Hátra se nézek a kórházi szobámra, nem érdekel, csak a lift felé haladok. Vagy legalábbis bicegek de a tőlem telhető leggyorsabban igyekszem csinálni. Meglátom kint a fotósok tömegét és rájövök, hogy rendesen most először fogunk együtt mutatkozni Zaynnal. Eltekintve attól, hogy megfogtam a kezét nyilvánosan, de az még nem azt jelenti, hogy együtt vagyunk. Hát... azt mondta neki oké. Én meg meghaltam és láttam amit láttam, szóval bassza meg mindenki, senki miatt nem fogom vissza fogni azt amit akarok. Szóval kilépek. És rögtön mintha nem is éjjel lenne, annyi vaku villan, hogy lassan úgy érzem tényleg fényes nappal van. Egy fintorral nézek feléjük míg megindulok a parkoló felé. Felnéz rám, lecsukja a csomagtartót, látom hogy morog aztán felém kocog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Véletlen sem várnál, ugye? - Kérdez rá átkarolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudok még járni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudnék ellene érvelni - halkan kuncog fel míg lenéz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lejutottam! - Ő hevesen bólogat nekem, én pedig hozzá bújok. - Szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is szeretlek cica.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van a neten? Tudják, hogy együtt vagyunk és Perrie kamu volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Mármint, találgatnak, sok teória van, és van amelyik az igazság de semmit nem tisztáztam még. - Oké...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megcsókolsz? - Kérdezek rá megállva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megcsókolsz most? - Ismétlem el neki újra a fotósok felé mutatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagy te ebben? - Elröhögöm magam és lehúzom magamhoz a tarkójánál fogva. Beszívja a levegőt és szinte megfagy. Mintha soha nem csókolóztunk volna. Apró puszit nyomok az ajkára, és rögtön jobban magához húz. - Őrült vagy - halkan suttogja a hajamba bújva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey, most kimegy a hír. Mire felkelek már szinte le is csengett. Szerintem jó ötlet volt - elnevetem magam és ő is elneveti magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon magabiztos lettél a halálod óta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom amit tudok a jövőmmel kapcsolatban - vonok vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint papádnak a pad. - Úgy nekem ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ettől most értenem kéne mindent?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk úgy, hogy nem tudom miben higgyek már, de ha papádnak az a pad volt a boldogsága a mamáddal, akkor nekem te vagy - értetlenül néz le rám. - Meg valami zongora - teszem hozzá, hogy ne nézzen hülyének. Beültet a kocsiba és rögtön be száll ő is, de nem indítja el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te... velem voltál odaát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez így elég drámai megfogalmazás. Sok minden volt "odaát" - mutatok neki macskakörmöket. - Sok minden ami most nincs jelen ebben az idősíkban. Nagyon sok minden... - előre meredek míg arra a zenére gondolok amit énekelt. És a... gyerekeinkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit láttál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiszek abban, hogy alakul majd magától, nem fogok befolyásolni semmit Zayn. Ha megtörténik, majd elmondom - bekötöm magam és ezzel lezártnak tekintem a témát. Bekapcsolom a rádiót, hátha eloszlatja a feszültséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn Malik egészen eddig így megtudott volna vezetni mindenkit? Zoeból még ki is tudom nézni, de hogy Za... - kikapcsolom. Tényleg rólunk beszélnek?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdv a kinti világban - felmordul és elindulunk a kocsival.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondom, hogy hiányzik a telefonom és az internet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondom, hogy folyton nézegetem - vállat von, a keze a lábamra csúszik és látom amint elröhögi magát és elhúzza a kezét. Azon a lábamon gipsz van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig jó érzés volt - tovább nevet és vált majd megáll egy pirosnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És most mik a terveid?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt majd átbeszéljük közösen otthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lett volna a következő kérdésem hova vigyelek, és most akkor az, hol is van az-az otthon? - Elindul én pedig csak felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Khalid nálad van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - biccent egyet és látom a félmosolyt az ajkain. Jézusom, azért a félmosolyért már régen is bárkit megöltem volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mehetek hozzád esetleg? - teszem fel a költői kérdést. Megengedi. Mindig megengedte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen - rám vigyorog, de aztán elnéz inkább másfele és a mosolya rám ragad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És neked mik a terveid ezután?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fele a tieidtől függ. A másik pedig, hogy kiadok végre egy solo albumot. Végig rohadok egy csomó interjút és elmondok mindent - felsóhajt és leparkol. - Mindent Zoe - rám néz és megvonja a vállát. - Abszurd még a gondolat is, hogy elmondjak mi folyt a bandában, miket kellett megtennünk és hogy mennyit szívtam Perrievel. És hogy elmondjam, hogy már előtte is veled voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik a terved - megszorítom a kezét, oda hajolok és adok neki még egy csókot. Mosolyogva száll ki és mosolyogva segít ki engem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én meg kíváncsi vagyok a tiedre - a hátára dobja a cuccaimat a másik kezével pedig engem támogat. Megtartja nekem még az ajtót is...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még gondolkozom mi is a tervem - ráfintorgok a liftbe lépve ő pedig röhögve a fejét csóválja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Félsz beadni, mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán, tekintve, hogy erősen függ tőled - miért félnék ettől? Ha majd nemet mond, beletörődök. Bár volt bent a kórházban Khalid is, de valahogy olyan távolinak tűnik az, hogy találkoztam vele. Zayn bezárja az ajtót és ledobja a cuccomat én pedig csak ülök ott a földön Khaliddal. Bár a telefonom be van kapcsolva egy ideje, most sem foglalkozom az értesítésekkel, csak a kanapéra dobom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? - Leül velem szembe Zayn, leveszi a pólóját én pedig csak nézek rá, ott előttem. Ahogy játszik Khaliddal. Félmeztelenül, szét varrva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek - egyszerűen hozzá bújok, ő pedig átkarol. Az arcom a bőréhez ér és csak így akarok maradni, nagyon sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, gyere - feláll, aztán felkap engem is és bevisz a szobába. Végig nézem, ahogy ledobja magáról a gatyáját aztán segít levenni a pólómat és a gatyámat is. Látom, amint a szeme átjár rajtam mindent, de úgy érzem nem a melleimet nézi, hanem az újabb öltéseket, horzsolásokat és foltokat. Azt a kis égés nyomot a mellkasomon. Vagy a törött bordám okozta lila foltot? Valami ilyent nézhet. - Szép vagy - ennyi, és befekszik mellém úgy, hogy égve hagyja a kis villanyt. Magára húz engem, és átkarol. Ránk húzza a takarót és jobban hozzá bújok, amennyire tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtam akkor hagyom abba, ha meghalok - azt hiszem erre a lehetőségre így nem gondoltam igazán...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ezen nekem is járt az agyam - felnevet, én pedig élvezem, hogy rázkódik a mellkasa. Felnézek rá, ő pedig le rám, és mosolyog. - De képtelen vagy abba hagyni, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha akarod, abba hagyom. De őszintén nem tudom, miből élnék meg azután, tekintve semmi máshoz nem értek. És tény, hogy úgy érzem ezt kell csinálnom, mert jó vagyok benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg abba hagynád? - Értetlenül néz rám, de hiába keres valami hazugságra utaló jelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy mondtam, nem tudom mi volt az amit átéltem, de vagy valami halál utáni dolog, vagy a tudatalattim, de tudom mi tesz majd boldoggá és ha nem hagyom abba, és ezzel veszélybe sodornám a kapcsolatunkat akkor abba hagyom. Ha megengeded akkor pedig folytatnám, úgy mint eddig. Kicsit óvatosabban azért - a mellkasát simogatom, régen értem hozzá és most rohadt jó érzés. Megnyugtat...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg nem fogod elmondani, mit éltél át ott, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - biztosítom őt rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit - rázom meg a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az után is szeretnéd ezt csinálni, hogy ezt mind átélted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, szerintem igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megöltek, megakartak ölni és sikerült nekik - a fejét az ágy támlájához vágja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn... megakartak ölni, de minden ami előttem állt csak egy kétségbe esett családapa volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh hát lentről nagyon úgy tűnt, hogy tökéletes gyilkos is - csak a szemeimet forgatom meg ő pedig jobban magához húz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, mert lent azt láttad, hogy zuhanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh életem, lent láttam, hogy zuhansz felém és képzeld azt is hogyan érsz földet, törik ki a lábad, törik be a fejed és törik el még jó pár másik csontod is. Ja meg persze az apró tényről ne feledkezzünk el, hogy láttam hogyan halsz meg és hogyan élesztenek újra de persze... jó család apa.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, persze. Megértem. Biztos nehéz volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehéz?! Te most meg akarsz őrjíteni?! - felhördül és értetlenül néz rám. - Zoe! Meghaltál! Fogd már fel! - szinte rám kiabál én pedig elhúzódom tőle. Egy kézzel dörzsölöm meg az arcomat és felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért akarok vissza menni. - Nem nézek rá, a falat nézem. - Mert meghaltam Zayn. És ezen mindenki kiakadt és nem bírja feldolgozni de én már túl vagyok rajta - értetlenül nézek rá. - Annyi minden vagyok túl, ezt te tudod a legjobban. Egyszerűen többet bír az agyam é...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ameddig nem őrülsz meg újra - bők a gipszes kezemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emberből vagyok én is - puszit nyomok a kezére és élvezem, ahogy végig simít az arcomon. - De te nem segítenél, ha tudnád, hogy néhány helyzetben csak te tudsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha majd tényleg meghalsz? Ha újra meghalsz?! - felemeli a fejemet az államnál fogva én pedig rámosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogom örökké ezt csinálni, nem fogok örökké besétálni mindenhova. Javadd... pontosan tudom meddig csinálhatom ezt. Pontosan tudom, meddig fogok vissza jönni a halálból, ha oda jutnék. Addig a pontig csinálhatnám ezt, ha akarnám ahol voltam veled. Az a pont, amit muszáj megélnem, addig nem fogok meghalni. De már előtte leállok majd. Szóval nem, nem kell eltemetned majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért állnál le te előbb, mint ameddig húzhatod? - Értetlenül néz rám én pedig lesütöm a fejem. Kiráz a hideg végig gondolva, hogy azok ott a gyerekeink voltak szerintem. Legalábbis akkor ott úgy éreztem. És belegondolni, hogy tényleg lehet gyerekünk, abba az érzésbe belegondolni, amit ott éreztem mikor rájuk néztem?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm... - életemben először talán nem tudok rögtön rávágás szerűen kamuzni valamit. Ez még nekem is fura...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cica...? - Értetlenül néz rám én pedig csak újra rádőlök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? Engeded, vagy inkább nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha elmondod miért állnál le előbb. Egy indokot sem tudok... rákos leszek? - Felnevet én pedig szimplán ráütök az oldalára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel ne is poénkodj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Más dolgot nem nagyon tudok elképzelni mi tartana téged vissza, ha csak nem valaki halála vagy haldoklása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn, megmondtam, hogy nem fogok elmondani semmit többet abból ami ott volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez szimplán már csak egy érdekes kérdés, hogy mi tartana téged vissza ettől. - És tényleg látom rajta, hogy nagyon gondolkozik. Szóval inkább megcsókolom, hátha nem gondolja tovább. És úgy tűnik vevő rám, mert minden koncentrációját nekem szánja. Aztán hirtelen hajol hátra. - Egy gyerek... egy gyerek tartana téged vissza - még le is sápad esküszöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok még terhes! - Csattanok rá én is megijedve az ő reakciójától.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még?! - Mi?! Oh jézusom! - Te azt láttad, hogy terhes vagy?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor már gyerekünk volt?! Neked ez rendben van? Boldog voltál úgy, hogy ott volt egy gyerek?! Tőlem volt? Neked?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn! - Rákiabálok ő pedig befogja a száját és csak bambul rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lesz gyerekünk? - Könnybe lábad a szeme én pedig csak kapkodom a levegőt. - Neked meg nekem? Egy kicsi Zoe? - összeszorítja az ajkait nekem pedig kifacsarodik a szívem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most örömteli érzés számodra, vagy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh istenem Zoe... tudod, hogy örömteli - magához húz, el sem enged. Az sem érdekli őt, hogy amúgy szinte kitörik a nyakam. Érzem, a heves szívdobogását, hogy milyen szorosan ölel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már mondtam neked, hogy lehet gyerekünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez más... - csak motyog és ölel engem. Ez más...?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Fogalmam sincs mit csinálok, mit fogok csinálni, mi lesz az elkövetkezendő négy hónapban de gondolom majd minden jön magától! :D A blog az én részemről meghalt, mármint komit még mindig elképesztő szenvedéssel tudok össze hozni, és a chatet sem látom, de találtam mindegyikre alternatívát, hogy láthatom, vagy írhatok. Plusz, Klauról nagyon... nagyon sok ideje nem hallottam semmit, elérhető sem volt, szóval vele sem tudom mi van. A részek az utóbbi hónapokban azért vannak tele helyesírási hibával. És hát ugye rendszerességet sem tudok bevezetni. De igyekszem... köszönöm azoknak, akik még olvasnak. Imádás van, egytől egyig! </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-76677857532708422212018-05-06T15:44:00.000+02:002018-05-06T15:44:01.597+02:00265. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira megszokott a kórház már. Szinte mintha otthon lennék. A telefonom a szoba közepén van, a padlón. Túl sok értesítés jön, túl sokat rezeg, nem tudom sehova sem lerakni. De ha valaki hívna... nem kapcsolhatom ki. Szóval csak nézem, amint mozog ott középen, lassan de egyenletesen. Most hogy láttak minket Zoeval.. ráadásul egymást kezét is megfogtuk... lecsenghetne már ez az egész. Fáradt vagyok. Zoe is elvonult, hogy átgondolj mindent. Amire Noah szerint hatalmas szüksége is van. Szóval hagyjuk. És tény, hogy most még több mindent kell átgondolnia. Most már engem is át kell gondolnia, hogy kiléptem. Hogy nem vagyok többé egy szerződéshez kötve, és mától azt teszek amit csak akarok. Mert így van. Két nővér is ellejt előttem én pedig utánuk nézek. Ketten? Éjjel? Látom a kezükben a tableteket és egyáltalán nem értem. Megállnak minden szoba előtt, majd tovább haladnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozz egy másikat... - az egyik nővér elküldi a másikat, én pedig felé lépkedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - Hátha tudok segíteni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem hallod? - Kérdez rá értetlenül. - A tompa hang - magyaráz tovább. Hallom, már egy ideje hallom én is. - Senkinél nem nagy a vérnyomás, vagy a pulzus szám, nem tudom honnan jön - rázza meg a fejét elnézve mögém. - Lehet elromlottak a készülékek - mutat a tabletre. És látom, amint ott van mindenki adata... úgy mond élőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem néznek be?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert itt majdnem mindenki szinte rehabilitáción van. Pihenniük kell. Csak rendkívüli esetekben zavarjuk őket este. A műszak váltást sem a szobájukban intézzük. - Tompa zaj.. több mint egy fél órája. Sehol nincs kiemelkedő pulzus szám és ha nem a nővérek csinálják vagy a karbantartók akkor... megfordulok és veszek egy mély levegőt míg benyitok Zoehoz. Ott áll a fal előtt, rám néz és elneveti magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fáj - csak néz rám és nevet. Én pedig nézem a lába előtt lévő törött gipsz darabokat és a szintén törött csempe darabokat. A kezéről leverte a gipszet... és a falat elnézve minden mást is levert magáról. Látom, hogy a fal véres, a csempék a lába körül véresek. A keze pedig tiszta vér...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - beljebb lépek, mögöttem pedig a nővérem hallom ahogy elejti a tabletet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fáj! - És újra beleüt a falba. Teljes erejét beleviszi, látom amint még csípőből is ráfordul és a tompa hangot most már párosítja az elmém. Ő verte egész végig a falat. - Nem... - újra beleüt - érzek - ismét - semmit! - Mögé lépek és hátra rántom a kezét. Az alkarját szorítom, nézem a szétvert falat, ahonnan a csempét is lebontotta majd ránézek a kezére. És látom a bütykeinél a csontot... a vért, az ínt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom... - hátra lépek tőle, megrémít a látvány. A keze látványa, hogy ezt saját maga csinálta. Ő is nézi, látom hogy nézi és próbálja feldolgozni amit lát. Vagy talán csak értelmezni inkább. Újra rám néz és egy apró keserves nevetésre telik tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fáj - ökölbe szorítja a kezét és az még jobban vérezni kezd. Lehuppan az ágyra és csak bámul rám. Én pedig szintén csak bámulom őt. A nővér tűt nyom a kezébe és ő továbbra is csak engem néz egy halvány mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj ki - az egyik nővér máris kifelé tol, aztán rám csapják az ajtót. Tovább hátrálók és szinte beleesek az egyik székbe. Életemben először, mióta ismerem... komolyan el gondolkozom azon, hogy lehet megőrült.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nézem a bekötözött kezemet és újra csak felnevetek. Ez őrültség... miért nem érzek semmit?! Láttam a saját csontomat és nem történt semmi emberi velem. Nem sírtam és üvöltöttem a fájdalomtól. Szinte nem éreztem semmit sem. Ez nem normális... nem normális...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - megrázom a fejem és csak nevetek a saját keserűségemen. Haydart most ne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem rád fér valaki, akit nem készítesz ki öt perc alatt - Albus rám mordul én pedig Haydart nézem, ő pedig engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Két perc alatt ölöm meg... - vonok vállat lazán. - Takarodj innen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottam kezdesz begolyózni - én pedig most tényleg jóízűen felnevetek. Édes istenem... A lámpát emelem fel és vágom hozzá minden erőmből és már fel is pattanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdek?! - a falhoz szorítom és úgy kérdezem meg tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Határozottan igen a válaszom - kissé fuldoklóan válaszol, de válaszol. Ellök magától én pedig hátra tántorodom. - Ami meglepő, azok után, hogy nálam teljesen épelméjű voltál végig - Helena elfordul... legalább mindenki végig fogja nézni, hogy megölöm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezer mínusz hét... - veszek egy mély levegőt míg lehunyom a szemeimet. - Kilencszázkilencvenhárom mínusz hét... - számolj vissza hetesével ezertől. A legnagyobb fájdalmak közepette is megmarad a józan eszed.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szükséges volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szükséges volt szarrá kínozni - újra csak nevet és újra felé ütök. - Miattad van... te idió...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattam nem roppantál össze eddig - a falnál csattan a hátam és csak nézek rá. - Ha nem mész át azokon, amiken nálam, akkor nem lennél ennyire jó a szakmádban - én pedig biccentek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ec-pec kimehetsz... - bólogatok vissza emlékezve. - Válassz... mindig választani kell - rémlik minden. - Válassz. A jobb vagy a bal kezed - rávigyorgok Albus pedig beáll elém. - Vidd innen... - A fejemre szorítom a kezemet. Tisztán él bennem minden kis külön órája. Amikor mindig elém cipelt két embert, mondván válasszak, melyik haljon meg, vagy ha jobban tetszik, válasszak melyik éljen. Mindig egy nőt és férfit hozott. Először képtelen voltam választani míg ott sírtak és ordítottak. Mindkettőt megölte. Aztán azt választottam amelyik kérte, hogy ő haljon meg. És Haydar akkor is megölte mind a kettőt, mondván nem jól választottam, a férfi értékesebb lett volna mintsem az a nő. És addig játszotta ezt, amíg meg nem tanultam rögtön rávágni. Szerinte jobb, ha előbb túlesek ezen, hogy megtanuljam nem mindig lehet megmenteni mindenkit. - Vidd ki! - Felordítok és a fal felé fordulok, hogy ne is lássam. A gyors döntések, hogy magamat vágtam, hogy mások éljenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább tisztában vagy vele, hogy kezdesz megőrülni. - Talán ez a legszarabb...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - tisztában vagyok vele. Érzem. Tudom mi lenne a helyes válasz és reakció és azt is érzem, hogy az agyam nem racionálisan próbálja felfedezni azt, miért is nem azokat érzem és tenném.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ez nem tesz neki jót - nahát Noah... azt hiszed nem tesz jót az amúgy is széteső elmémnek, hogy ide hozzátok azt aki miatt elkezdett szétesni legelőször. Kilencszáznyolcvanhat. Kilencszázhetvenkilenc.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjetek ki - Haydar felsóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - Zayn vágja rá először is elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán tudsz érte tenni semmit, nem azok a lelkek vagyunk akiket pátyolgatni kell. Vagy megőrül vagy össze szedi magát. Ezen egy pszichológus nem segít. Nem neki. Előbb csinálná ki ő azt a pszichológust.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is pszichológus vagy - Albus felhördül én pedig megrázom a fejem. Haydar halkan nevet fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem vagyok. Csak jól manipulálok és kitanultam amit kilehetett. Zoet se mondanám konkrét pszichológusnak - lazán von vállat és sétál az ablak elé. Szóval most mindenki azért van itt mert lassan megőrülök. A hátamat a falnak döntőm míg körülöttem arról vitáznak mi is lenne jobb. Lassan beleütöm a fejem a falba. Aztán újra. És újra és újra. Haydar pedig felpattan és a kijárat felé siet. Albus pedig megfogja a karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most lelépünk, mind annyian - gyorsan hadar én pedig ellököm magam a faltól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haydar... - Ismeri ezt a ritmust. Ő is mindig ezt a ritmust veszi elő, ha ideges vagy valamit csinálni fog. Gyorsabb mint egy másodperc, lassabb mint egy nyugodt szívdobbanás. Felém fordul, vesz egy mély levegőt és megrázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kapd össze magad, én elhiszem, hogy nehéz de...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi nehéz? Felfogni, hogy nincs többé fájdalom küszöböm. Hogy tudom ki mit gondol és mit fog tenni jó pár másodperccel előre? Hogy hinnél a kegyes hazugságoknak csak látod őket? Vagy azt hiszed, látod őket a szakmai ártalmak miatt és már semmiben nem bízol. Hogy mikor hozzád érnek reflexből ütnél? Vagy az nehéz, hogy a döntéseimnek már mekkora súlya van és hányat hoztam?! Az nehéz, hogy együtt kell élnem mindennap azzal, hogy hány embert öltem meg vagy okoztam a halálát valamilyen formában?! Vagy az nehéz, hogy a testem egy szétszabdalt húscafattá vált?! Vagy hogy a barátom világsztár és minden lépésemet figyelik fényképezőgéppel?! Melyik nehéz?! - A végére üvöltök és már azt sem érdekel ki válaszolja meg csak válaszolják meg! - Az elmúlt éveimben többször próbáltak megölni mint ahány szülinapom volt ez idáig. Annyi hullát láttam, hogy nem emlékszem már párra! Mit vársz?! Hogy ne örüljek meg mikor nekem még volt lelkem te szadista barom! - Úgy vélem jó ötlet hozzá vágni az üveges üdítőmet. - Csak te kényszerítettél arra, hogy öljek meg legalább tizenöt embert nálad! Én nem gyilkos vagyok! Én nem ezért tanultam, nem erre tettem esküt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokakat megmentettél - Helena édesen és félve próbálkozik be de csak egy sanyarú mosolyra telik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt mond annak a párnak, akiket elém lökött ez a féreg - mutatok Haydarra. - Keresd meg a férfit és mond ezt a szemébe, aki az én szemembe nézett míg kimondtam, hogy öljék meg a szerelmét. - Megvonom a vállamat és vissza ülök az ágyra, nekik háttal. - Mond meg annak a huszonhárom éves lánynak a szüleinek, aki miattam halt meg mert féltem elvállalni egy munkát korábban. A kisgyereknek, akire parancsot adtam, hogy lőjék le mert feltételezhetően bomba volt nála. Mond ezt...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég - Albus felnyög szinte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? Sok a gyomrodnak? - Felnevetek és előre dőlök a lábaimra. - Ha hallgatni nem bírod, hogy várod el, hogy ép ésszel kijussak abból, hogy meghaltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval ez a bajod - Haydar felnevet. A nevetés furán hat. Én nevetek itt, senki más nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haltál már meg? - Kérdezek rá értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor honnan tudod milyen? - Megvonom a vállam. - Ugyan ez volt a kérdése a sorozat gyilkosnak is amelyik meg akart ölni... - szinte magamnak motyogom. Ő azt kérdezte erőszakoltam-e már meg valakit. Hiszen amíg nem tettem, nem tudhatom ő mit élvez benne. Ők nem tudhatják mitől félek a halálban. A visszatérés volt a legrosszabb... </div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-47351157988092067472018-04-23T16:50:00.001+02:002018-04-23T16:50:54.966+02:00264. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megoldom - veszek egy mély levegőt és csak várok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet, muszáj itt bent maradnom hölgyem e...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjen már ki! - Dühösen csattanok az ápolóra és pár másodperc ácsorgás után kimegy. Egyedül is letudom mosdatni magamat... Tény, hogy nehezebben mintha ő segítene. Fáj, és sokkal tovább tart levenni a kórházi ruhát, mintha segítene... de nem akarom, hogy akárki is segítsen. És akkor végre, hosszú idő után végig tudok nézni a saját testemen a tükörben. És levegőt sem nagyon kapok. Látom a lábamat gipszben, a kezemet. A piszkos hajamat és bőrömet. A vágásokat, hegeket, öltéseket. Látok mindent. Soha életemben nem néztem még ki ilyen szarul. A halvány kockák a hasamon már nem is látszanak. Csak a bordáim. Azt hiszem picit lefogytam... De lehet, hogy szimplán csak a halál maga... szörnyen nézek ki. Fogom a szivacsot és átdörzsölöm vele magam. Hosszú idő után, valahogy jobb érzés mint régen valaha is volt. Lehet, mivel akkor nem becsültem meg. Nézem, hogy jön le a bőrömről a kosz, betadin és mindenek alatt a vér. Mindennap újra és újra átgondolom. Hogyan jutottan el idáig, mit vesztettem és mit nyertem. De legtöbbször azt a beszélgetést gondolom át. Mit mondhattam volna máshogy, nem szabadott volna kétségbeesnem. Rémlik az esés. Tudom, hogy nem csuktam be a szemem, csak bámultam felfelé. Még mindig feltudom idézni az érzést. A heves szívdobogást, a szél süvítését a fülemben. Ahogy a hajamat is látom. A tehetetlenségemet. Rémlik minden amit átéltem "odaát". Bármi is volt az. Nem tudom, hogy az tényleg egy túlvilág volt, vagy csak az agyam, ahogyan leállt. De azt hiszem, azt az érzést soha nem fogom tudni elfelejteni. Az tényleg olyan volt, mint a színtiszta félelem, amikor lerántottak. Nem igazán éreztem még azt a fajta csontig hatoló félelmet. Talán csak amikor élve eltemettek. Halkan kuncogok fel és nézek szembe a saját tükörképemmel. Vizes hajjal, végre újra tisztán. Tényleg kimondtam magamban azt, hogy csak akkor, amikor élve elástak. Hányan mondanak ki magukban még ilyeneket? Csak egy bugyit veszek fel és egy sport melltartót és kirontok a fürdőnek nevezett steril csempe szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm... nem felejtettél el valamit? Mármint nekem oké - von vállat Xav végig mérve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek ez normális? - Mutatok végig a testemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, hogy fehérneműben jössz ki mindenki elé? Nem - hördül fel Zayn értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vonatkoztass el az óvó-védő ösztöneidtől - intem le gyorsan. - A testemre gondoltam. Látjátok ti is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A tested? Igen, látjuk - Larry látom, hogy össze néz Helenával. - Bedrogozták?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, demonstrálom! - Miért kerülgetik velem a témákat?! Felhúzom Danny pólóját és rámutatok a hasára ő pedig lenéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én fiú vagyok, te lány. - Lehunyom a szememet egy pillanatra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Könyörgöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálad normális. - Zayn szólal meg először engem pedig csak újra elönt a méreg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálam?! Nálam normális... nálam normális, hogy megerőszakolnak, elásnak élve, megvernek, elrabolnak, meglőnek, leszúrnak, megkínoznak... nálam normális, hogy meghalok. Nálam normális! - Rákiabálok ő pedig felvonja az egyik szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - Mintha fogta volna a benzint és meglocsolt volna vele. Ilyen higgadtan, hogy tudja velem ezt közölni?! Ez nem normális! - Mivan Zoe? Beütött a rendes tudatod? Nem láttam vagy öt éve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez kurvára nem vicces Zain!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttál nevetni az elmúlt években? - Félre dönti a fejét és hallom magunk mögül a sóhajtásokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos. Nem nagyon szoktál kiakadni ezeken. Mármint ha a testedre gondolsz, és hogy tele van sebbel. Régen te mondtad, hogy a munkáddal jár. Mint egy festőnek a festék a kezén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de ezek vágások a bőrömön!</div>
<div style="text-align: justify;">
- És hányszor mondtuk ezt el neked? Főleg Zayn? - Nem segítenek... abszolút nem. Leülök az ágyamra, nem megy még túl sokáig ez az állós dolog. Csak ülök és bámulom a lábaimat. Az a zuhanás ott soha nem ér véget. Úgy érzem még mindig zuhanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nagyon elbaszott vagy - felocsúdok Laurenre, amint rám bámul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit - megvonja a vállát és egy halvány mosolyt kapok azért tőle. Összerezzenek, mikor Zayn a hátamra teríti a köntösömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El kell szívnom egy cigit. - És ezzel a kijelentéssel már fel is állok. Rendesen eltakarom magamat a köntössel, belelépek a cipőmbe és elindulok kifelé. Legalábbis csak az egyikbe, a gipsz még mindig rajtam van. Viszont ahogy én kilépek az ajtón, valamiért mindenki más is velem együtt jön. Jó rég óta nem szívtam el egy cigit... és most elfogok. - Nem kell ekkora kíséret.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is elszívnék egyet - tulajdonképpen, mindenki egyszerre biztosít engem arról, hogy szívesen cigiznek velem. Beszállunk a liftbe, én pedig megnyomom a földszint gombot. És akkor... akkor történik valami a liftben. Mert mindenki egyszerre kérdez rá, miért nem a tetőre megyünk, ahol van kijelölt rész erre, és miért lefelé, és hogy lehet megállítani a liftet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lent egyszerűbb, mi a bajotok vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
- SAS. Lent van a SAS. Macerás átjutni rajtuk, aztán visszajutni és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- A SAS az én csapatom volt, dolgoztam velük. Átengednek - tényleg azt hiszik, ezt beveszem? Valamit nem akarnak, hogy tudjak... Zayn csak a korlátnak dől, és néz rám. Nem szól semmit, míg mindenki más megpróbál meggyőzni, hogy nekem lent nem lesz jó. - Mit csináltál Malik? - Egyenes ránézek. Vagy ő tett valamit, vagy ő hozzá van köze annak, amit nem kéne megtudnom. - Megint elvettél valakit, amíg haldokoltam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivételesen nem csináltam semmi ilyen jellegű dolgot, kösz a bizalmat - és csönd. Senki nem szól semmit, én pedig csak várok. Egy halk hangjelzés a lift részéről, hogy megérkeztünk. Én pedig kilépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És újra lábra állt - Zack felröhög amint meglát, fegyverrel és teljes harci díszletben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kurva vicces vagy Zack. Piros kódnál a barátaimat lődd le, zöldnél mindenki mást. - Jobb ha előre megbeszéli az ember, milyen helyzetben mi a teendő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is kurva vicces vagy - Xavier felmordul én pedig villantok rá egy mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova-hova?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cigizni. És ha nem állsz el az utamból Matt, széttöröm rajtad a gipszemet - csak sóhajtok egyet míg beletúrok a hajamba. Rám fintorog... Ennyi akadályt egy cigiért!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hárman menjetek ki és tisztítsátok meg a terepet - már a rádiójába beszél. - Tom, nézz körül a tetőkön, a csomag cigizik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha még egyszer csomagnak mersz hívni a lábamon lévő gipszet is széttöröm rajtad! Én nem egy küldetés vagyok! - Dühösen nézek fel rá, és állom a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Abban biztos vagyok, hogy széttörnéd rajtam a gipszeidet. Szolgáltam veled, ha rémlik belőle valami...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehéz elfelejteni - mutatom fel neki az ép kezemen a kisujjamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez ilyen - vállat von. Ők az egyedüliek akiktől nem kapok szomorú tekintetet csak egy vállrántást. És ezen elmosolyodom. Nekik is éppen olyan természetes az, hogy levágták a kisujjamat, mint nekem. A melóval jár. Valakinek az jár vele, hogy stresszes, vagy festékes lesz... minket szétvernek és megkínoznak. Talán ezért éreztem én is mindig normálisan, hogy ennyi mindent visel emlékeztetőül a testem. Miattuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetek már? - Kérdezek rá a kinti eseményekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész? - Kérdez rá a ismét a rádión.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Innen fentről nézve mint a hangyák, leadjak egy figyelmeztető lövést?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom Tom, ezek csak firkászok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha a helyükben lennék, én firkásznak álcáznám magam, a fotós táska tökéletes rejtekhely lenne egy jó kis mezei bombának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem túlzás ez egy kicsit? - Kérdez közbe vonakodva Larry. Matt felvont szemöldökkel néz át a fejem felett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam már egy kislány holtestébe elrejtett víz bombát. Semmi nem túlzás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Matt... - felnyögök. - Nekik ez túlzás, zökkenj ki egy kicsit, nem a bázison vagy hanem normális emberek között - bele ütök egy finomat a karjába. - Vigyázok magamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vettem észre, hogy vigyázol magadra - csak mordul aztán a fegyverével int az ajtó felé, miszerint mehetek. És én megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De mi az a víz bomba... nem hangzik veszélyesnek így elsőre - motyogja Ant kifelé menet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A víz bomba egy olyan fajta bomba, ami akkor aktiválódik, ha a víz átlép egy bizonyos szintet. Mondjuk van egy dobozod, azt feltöltöd a feléig, benne a bombával. A szint amit megadsz az pontosan a vízszint felett van egy centivel. Amint megmozdítod... - megvonom a vállam és csak ránézek. - Egy mezeit arrébb tudsz vinni, egy víz bombát nem. Az visz téged arrébb - halkan nevetek fel és látom amint mindenki csak fintorog rám. - Jó, tudom, hogy betegnek tűnök, de én szolgáltam kint. Ezek... ezek mindennaposak voltak. Ha mindennap a lábtörlődre raknak egy döglött patkányt hozzá szoksz. A kinti dolgok is ilyenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egy csodálatos hasonlat volt - Helena csak a fejét csóválja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát mégsem mondhattam valami szép virágcsokrot, egyik nap sem kellemes de hozzá szoksz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Együtt vannak?! - Értetlenül nézek a tömeg felé akik most fényképezgetnek minket, de a srácok vissza fogják őket. A fegyvereknél nem mernek tovább menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kiléptem a bandából és nyilvánosan kétségbeestem mikor leestél. - Zayn az ajkai közé szorít egy szál cigit, kattan az öngyújtója és a kezeivel árnyékolja, hogy meg is tudja gyújtani. Látom amint beleszív és a füst felszáll és utána néz rám. Lehuppanok a padra és én is előveszek egy cigit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kiléptél? - kérdezek rá újra most már próbálva a cigin levezetni a kétségbeesésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Perrie?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A srácok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csalódottak, de jóba vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szerződések?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg van a mellékesem, szóval nem igazán csesztek ki velem, hogy mennyit vettek el. - Oké... Ez így sok. Kilépett és csak így közli?! Miért pont mindenki előtt? Elmondta volna, hogyha nem jövök ki cigizni?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kiléptem, mert kiakartam. Már egy ideje kiakarok, magam miatt is. Nem csak miattad. - Csodás...</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mondtál még valami mást? Csináltál esetleg még valamit? Mit tud a világ? Tudja, hogy velem vagy? Tudják, hogy Perrie csak egy szerződés volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet, még én sem tudom, hogy velem vagy-e... - felröhög és a lába elé dobja a cigit aztán rátapos. - Elfelejtetted megbeszélni velem mit is akarsz azok után, hogy meghaltál. Valahogy az egyetlen dolog a fejedben az volt, hogy fegyvert kell szerezned, szóval nem tudom, mond meg te - megvonja a vállát és felém fordul. A cigibe szívok mielőtt mondanék még bármit is. Lehet erre bármi jót felelni? Van erre jó válasz? Vagy csak a legjobb válaszra lenne lehetőségem, ami még mindig tartalmaz magában rossz kimenetelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert megakartak ölni. Ezért akartam fegyvert. Mert ha még mindig megakarnak, és ti a közelemben vagytok... én nem akarom, hogy bajotok legyen. Mióta dolgozom ez az egyetlen amit próbálok elkerülni, hogy titeket belevonjanak. Zayn... - csak elhallgatok és nem tudok neki mit mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ez életük első nyilvános vitája - Danny suttogása így is elér az agyamig. Szóval a fotósok és riporterek felé fordulok. Tényleg nyilvánosan vitázunk. Nem felejtettem el vele megbeszélni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... én azt hittem egyértelmű mi van közöttünk - értetlenül nézek újra rá. - Csak azért mert meghaltam... - felhördülök és értetlenül próbálok újra kiolvasni valamit a szeméből. Még halálomban is mellette voltam... azt hiszi nem akarnék vele lenni? Nekem ez egyértelmű!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok benne biztos, mi is az-az egyértelmű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy igen! Javaad! - A kezéhez nyúlok, bele se gondolok csak megszorítom. - Szeretlek... - halkan mondom neki, kicsit még zavarba is jövők, hogy tényleg először mondom ezt neki ennyi ember előtt. Bár a fotósok nem hallhatják, elég távol vannak tőlünk, de azt biztosan látják, hogy megfogtam a kezét. Ő pedig csak bámul a kezünkre.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-15092610523149755522018-03-22T22:41:00.001+01:002018-03-22T22:41:07.726+01:00263. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap összeomlott a teste, bevérzett a hasa és ma nevet. Rémlik Noah milyen ideges volt rá. Tekintve, hogy addig húzta a dolgot Zoe éjjel, amíg majdnem újra kellett éleszteni megint. De Noah üvöltözése sem hatotta meg igazán ma már. Csak nevet... Eleve picinek tűnik az ágyban, fehér falak és fehér húzatok között. De most, hogy a szobájába próbálnak bezsúfolódni vagy húszan... még kisebbnek tűnik. Ide ért a katonai csapata... És a leghülyébb ajándékokat hozták neki. A kutyatápot talán még megértem, elvégre tudnak Khalidról. De nem fogom megérteni a hercegnős matricákat, a töltényeket, homokot üvegben és végképp nem értem meg az egyik fogat. Történeteket mesélnek nekik, elég véreseket de nevetnek rajta. Felidézik milyen volt vele és nevetnek én pedig a történetek felét soha nem is hallottam de Zoe nem szól rám, hogy ki kéne mennem. Helena is itt bent van, és ugyan úgy elbeszélget velük mint Zoe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, beférek még? - Elállok az ajtóból, tekintve hogy én eddig annak dőltem mert máshol nem nagyon volt hely.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - mit mondjak neki? Hogy nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello - beköszön és Zoe szemöldöke a homloka közepére csúszik. A társaság fele rám néz, a másik Zoera.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Roger. - Mi a fasz van Rogerrel meg velem? Meg vele...? - Hát te? - Ő a csapat része vagy nem a csapat része?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam megnézlek, ha már folyton haldokolni akarsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedte a csapat főnököd? - Azt hiszem ő Adam. De ezek szerint nem az ő csapatukba tartozik. Peter mellém áll... miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedte - biccent és a feszültség kezd sok lenni. Zoera nézek, kérdőn. Helena lehajtja a fejét. Azt hiszem értem. Oda megyek ezek szerint Rogerhez és halkan kérdezem meg tőle, hogy lefeküdt-e vele. Senki nem hallja, de mindenki megfeszülve várja, hogy megverem-e vagy sem. Először is, valószínűleg esélyem se lenne ellene. Másrészről belefáradtam. A szemembe néz, ezt legalább díjazom. Biccent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Többször? - Nehezen de újra biccent egyet. Szuper. Eljött a csávó aki megdugta Zoet, hogy megnézze jól van-e. Aki még mindig nem beszélt velem arról, hogy most mi van velünk, vele, velem, és azzal, hogy abba hagyja-e. Végig mérem Rogert, és valahogy csak arra tudok gondolni, hogy tényleg többször is lefeküdt vele Zoe. Persze, ő szakított velem. Megtehette. - Hagyok helyet, hello - nincs kedvem ott maradni tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beférünk még?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be - menjenek be az ikrek, hátha feldobják az elkúrt hangulatot ott bent. Bár lehet már helyre is jött. Elindulok lefelé, nem köszönök el senkitől. Haza kell mennem... muszáj egyedül lennem. Túl sok ez a hét... kurvára túl sok. Átverekedem magam az aulában a SAS emberei között aztán kiérek az újságírókhoz. Kérdéseket ordítanak a fülembe, az arcomba... valahogy az a logikájuk hogyha minél közelebb jönnek hozzám és minél hangosabbak akkor annál inkább válaszolni fogok a kérdéseikre. Nem. Haza vezetek és lehuppanok a kanapéra, Khalid társaságában. Meg egy üveg whiskey társaságában... lehet kikéne rúgnom a hámból. Biztos vagyok benne, hogy Zoe nem viseli annyira jól, mint mutatja. De én már nem tudom sehogy sem viselni. Lehet, hogy most majd egy gyenge szarnak tekint mindenki... de most nem megy. Most nem tudok bent lenni a kórházban. Tudom, hogy elmúltak azok az idők, hogy kint dolgozzon, és hogy másokkal legyen. De mégis csak velem feküdt le először és... amiért elengedtem mások is megkapták. Elengedtem valaha is? Inkább elbasztam. Logikai úton nem akadhatnék ki rá, nem volt velem együtt, minden joga meg van ahhoz hogy másokkal legyen, ha akar. De attól még fáj, főleg szemtől szembe találkozni egy ilyen gyökér hülye fasszal. Minek jön egyáltalán ide?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre vagy? - Harry hangjára még a cigit is majdnem kiejtem a kezemből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a fasz? - miért van itt? Hogy jött be?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a bajod? Miért nem vagy mellette? Most nem zavar, hogy majdnem meghalt? - Képen röhögöm, ez már abszurd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott voltam. Végig! Muszáj volt haza jönnöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És lerészegedned mert szembenéztél valakivel aki megfarkalta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudod miért iszok, minek kérdezgetsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy rájöjjek miért vagy egy barom Malik! - levetődik mellém és elveszi tőlem az üveget. Tipikus, csak én nem iszogathatok egy kicsit a saját nyomoromban. - Rémlik milyen érzés volt az üres lakásodat látni, miután lelépett mert kidobtad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy jön ez ide? - Nehéz volna elfelejteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rémlik, mikor mi turnéztunk és rátámadt a betege aki megakarta erőszakolni? Az a sok alkalom amikor a tévében láttad őt és nem tudtál segíteni neki? Mikor kiment Irakba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rémlik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért pont azért hagyod amit a múltban tett és amit bán?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert rosszul esik Harry, azért - megvonom a vállam kérdőn nézek rá, hogy mit akar még tőlem. - Azt mondta, akkor hagyja abba, ha meghal. És meghalt. És még csak meg sem beszélt velem semmit, azon kívül hogy látta Waltert meg az apját. Fogalmam sincs, hogy együtt vagyunk-e. És az ígéretét sem fogja betartani szerintem, mert Albustól fegyvert kéregetett... csak szarul esik Harry. Ennyi, és semmi több. Nem haragszom rá, nem szeretem kevésbé csak fáj! Annyi éve egymás mellett vagyunk, még ha csak barátokként is néhány időszakban. Láttam még félénknek, most meg már egy gyilkológép akit a királynő pakolgat ide-oda. Én meg nem tudok kimenni az utcára, anélkül, hogy ne tépnék le rólam a ruhát minimum. Annyiszor volt már halál közeli állapotban, végig néztem, hogy meghal. Végignéztem, amint eltörik a bordáját és éppen csakhogy sikerül visszahozni az élők sorába. És annyit sem mond, hogy mi most együtt vagyunk, vagy nem. Azt sem tudom már lassan hány éve élek így Harry! Évek óta ez van közöttünk, nem tudom, hogy kapcsolatban vagyok-e vagy sem. Hogy elmondhatom normálisan, hogy szeretem, vagy sem. Titkolnom kell, vagy nem? Most van más az életében, esetleg már nem akar velem lenni mert a halála más útra térítette? Vagy csak egyedül akarna esetleg lenni?! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezd meg tőle ahelyett, hogy itt rinyálsz. - Pofán fogom baszni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezzem meg a lánytól, aki meghalt, hogy bocs, amúgy mi most járunk? - értetlenül nézek rá. - Azok után, hogy aligha tudjuk mit látott oda át? De abból a kevésből amit mesélt, a vége nem volt éppen felhőn ülős boldog pillanat. Este is összeomlott újra... és állítsak elé azzal, hogy mi van velünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, ez jogos... - Harry iszik egy újabb kortyot én pedig Khalid világos aranybarna szemeibe nézek és csak simogatom őt. Lenyugtat. Biztos hiányzik neki is Zoe... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most meg ott van a férfi, aki valószínűleg minden álma megtestesítője mert elit katona és Irak... meg a többi faszság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányol téged, azért jöttem utánad. Ne hidd, hogy érdekel a nyomorultságod amit magadnak kreálsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áruld már el, ezt most mégis miért kreálom magamnak?! - Biztosan megütöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Többet is kibírtál. Végig nézted, hogy meghal. És most azért léptél le, mert feltűnt egy dugó pajti? - Kiröhög, szabályosan a képembe röhög. - Szánalmas vagy Malik. Ő szemtől szembe állt Perrievel nem egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy napot kérek itthon, egymagamban a saját gondolataimmal és hidd el, holnap reggel már ott fogok ülni. Ezt te is tudod, ő is tudja. És én is tudom, nem is terveztem több időre lelépni tőle Harold! Csak egy picit... egy kis nyugalmat, csendet és otthon illatot szeretnék Khaliddal. Ennyi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Felnőtt férfi vagy. Legalábbis a döntéseidet te tudod meghozni, szóval akkor élvezd a magányodat Zayn! - Ezzel a mondattal pedig fel is áll és egyedül elindul az ajtó felé. - Ha reggel nem leszel ott, a farkadnál fogva ráncigállak be! - Az ajtó csapódása a végszava. Óh én kegyetlen, igazságtalan szardarab aki csak egy kis időt akar magára. Pár órát... szerintem is a halált érdemlem emiatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
---</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Khalid! - Érzem amint felemeli a fejét, én pedig nagy nehezen ránézek. Aztán realizálom, hogy nem morgást hallok, és ez nem ő, hanem rezgés és a telefonom. Megvakulok, de felveszem. - Hm...? - hajnali három van... mi a fa... - Baj van?! - Rögtön felülök, már ki is takarom magam. Kérlek ne legyen baja, soha nem bocsátom meg magamnak, ha pont ma éjjel nem vagyok bent mellette és baja lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyunk jók vigasztalásban - csak egy fáradt hang Louis részéről. - Azt hiszem kicsit gyengébb lett az elméje, mint volt. Legalábbis nem láttam még így kiakadni valami miatt, és eléggé a szívére vette, hogy nem vagy itt és biztos megbántott... szokásos Zoe és Zayn dolog. Csak figyelembe kéne venni a csöveket ami kilóg belőle, meg hogy meghalt nemrég...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lou! Most csak sír, vagy baja is van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár belső varrat felszakadt és belső vérzése lett. De gondolom már tudod, hogy jól van, mivel felhívtalak. Éppen műtik, de Noah kijött az előbb és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Gondoltam tudni akarnál róla. Majd ha ide értél beszélünk - és ezzel ki is nyom. Bár nem téved sokat, a gatyámat már magamra rángattam. Istenem... miért nem hívtak fel, hogy ennyire felzaklatta a dolog?! Én nem gonosz akartam vele lenni, vagy kicseszni vele, csak lenyugodni és megnyugodni. Semmi több! Nem volt rossz szándékom csak össze akartam szedni magamat! Khaliddal együtt vezetek be, és meg sem állok addig, amíg oda nem érek hozzájuk. Khalid rögtön megörülök mindenkinek, én pedig egy gyors intés, és a szokásos gonosz nézések után bemegyek a szobájába. Annyira sápadt, vékony és törékeny. Hallgatom a gyenge szuszogását, az egyenletes pittyegést és őt elnézve valahogy a régi költök jutnak eszembe. Régen a legtöbb költő depresszív volt, és általában hiányleltárakat írtak. Versekben adták ki mind azt, ami nincs meg az életükbe és fáj nekik. Nincs szívem... nincs szívem mert itt hagytak. Nincs kitartásom, becsületem és erőm. Nincs lelkem, időm és döntésem. Nincs időm arra, hogy magammal törődjek, neki kell támaszt nyújtanom. És nincs döntésem, nem bírom őt itt hagyni. És már én sem vagyok magamnak, már rég nem a saját érdekeimet nézem először, hanem az övét. És ő minden, amim van. Az értékem és az okom, amiért folytatok mindent és próbálkozom. Ő a pozitívum a hiányleltáram végén. Végig simítok a pillangón a kézfején. És most? Vajon most mit jelent a pillangó neki, és mit jelent nekem?</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-12322026122019702292018-03-11T21:45:00.001+01:002018-03-11T21:45:11.163+01:00262. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Levegőt sem bírok venni, míg beérek a kórház nyújtotta biztonságos terepre. Kint a sajtó tépne szét, idebent az F.B.I. és a SAS... csodálatos. Felmutatom a személyimet, mintha nem lenne egyértelmű ki vagyok és tovább megyek míg próbálom rendbe szedni magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem irigyellek - Larry a kávéautomatától várja az energiát, de már a szagától is rosszul vagyok... mindent végig próbáltam abban a hülye automatában már. Háromszor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tulajdonképpen, elég jó életem van. - Rám néz és elröhögi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiatal felnőtt éveid nagy részét elkúrtad valamire, amire nem is igazán akartad, míg végig kísért egy se veled se nélküled kapcsolat. És mikor azt mondod a világnak, hogy bocs, de ez nekem annyira nem jön be... akkor ez történik - gondolom a kinti idilli állapotokra mutat. - Azaz, más megfogalmazásban, nem tudsz bejutni a barátnődhöz, akit újra élesztettek mert meg akarták ölni. Vissza tart egy újságíró horda, aminek a fele a csajod miatt van itt, a másik fele meg miattad, hogy azt mondtad kilépsz. És mindeközben mindenki azon gondolkozik, hol a faszban van Perrie?! És te miért Zoeval vagy? És miért hívod nyilvánosan őt cicának és életnek? Szóval három nyílt titok van ebben a kórházban. Kiléptél. Együtt vagytok. És szétkamuztátok a fél életeteket. Plusz egy fél nyílt titok, hogy Zoe meghalt. Hozzá vehetném a régi elbaszott életeteket, de szerintem ennyi érv is elég volt az állításom bebizonyítására. Szar életed van, kurvára nem irigyellek. Gazdag vagy, és nézd mit érsz vele. Nézd ő mit ért vele - újra csak elneveti magát. A barátok arra vannak, hogy a maradék életkedvedet is a földbe tiporják és előtted locsolják le benzinnel majd gyújtsák fel. Gondolom én... - És kihagytam a tényt, hogy még nem kapott telefont vagy laptopot a kezébe, hogy értesüljön minderről. Az emberek véleményéről. Szóval én védeném a farkamat a helyedben!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz - tovább indulok vele. Azért annyira szar életem tényleg nincs. És elvégre... Zoeval elvileg... talán együtt vagyunk. Akkor meg már minden mindegy. Csak az egyik szemöldököm vonom fel a látványra, hogy Zoe egy kerekesszékben, a már kissé családiassá alakított térben fegyvert fog Albusra. Dühösen. Zoe helyett inkább Albusra nézek kérdőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem állhat még fel, de ülni ülhet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem éppen erre a részletre voltam kíváncsi - miért fog rá egy fegyvert?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs is megtöltve! - Zoe érve nem a legjobb...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor süsd el, ha tényleg úgy hiszed. - Albus válasza pedig még annál sem jobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, akkor én ezt most itt meg is szakítom. Mi a fasz?! - Kiveszem Zoe kezéből a fegyvert és kiveszem a tárat. Tényleg üres. De azért a padló felé lövők egyet, viszont a csőben sincs semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert mondtam, hogy akarok egyet, ha már meg akarnak ölni, de ez a fasz, csak ezt adta. - Ha... ha megakarják ölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - veszek egy mély levegőt mire úgy érzem kezd kitisztulni az elméje. - Elhiszem, hogy egy terminátor is tudsz lenni, láttuk is. De jelenleg a végtagjaid fele be van gipszelve. A többi testrészed pedig törött vagy megzúzódott, szóval nem kell neked fegyver. Másrészről, ha valaki lent átjut azon az elit katona tömegen, akkor mi már nem sok mindent tudnánk vele kezdeni. Ott a szád fegyvernek - ezzel pedig vissza is adom Albusnak az üres pisztolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem igazság, még is csak jobban érezném magam, ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vitát indítottam, kijelentettem - kell egy kis idő, hogy össze szedje magát, azt hiszem. Illetve nekem is... leülök mellé, vagy legalábbis egy másik székre. A kórháznak vannak kisebb szobái, amik el vannak különítve, csak éppen a családtagoknak, ha tovább kéne itt maradniuk. Nincs ágy, vagy ilyesmi, csak egy kis szoba, székkel és asztallal. Leginkább székkel. Szóval abban az egy hétben amit körülbelül itt töltöttünk, eléggé jól belaktuk. Pár napja még mindenki itt dolgozta fel a tényt, hogy halott volt, most meg itt morgolódik velünk... és fegyvert akar. Újra az-az első neki, hogy fegyvert akar. És mi még csak meg sem beszéltünk, hogy most hogyan állunk. Pedig azt mondta, hogy abba hagyja, legalább amíg össze szedi magát. Most pedig duplán annyi összeszedni valója volna. Fáj. Fáj ugyan úgy, mint az elmúlt órák, napok, hetek, hónapok és évek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyűlölök gyenge lenni. Legtöbbször pedig megtagadom magamtól, hogy az legyek. Viszont már több mint fél órája úgy érzem, hogy meghalok. Legalábbis rohadt szarul vagyok. És most éppen a büszkeségem és a józan eszem küzd, hogy hívjak-e egy nővért, vagy vészeljem túl az éjjelt. Ha megkérdeznék mi bajom, nem biztos, hogy tudnék válaszolni. Szimplán rosszul vagyok. Mindenhol, és mindenhogy. Végül jó pár gyötrelmes perc után hajlandó vagyok megnyomni azt a rohadt nővérhívót. Mire kettőt pislogok, pedig már egy orvos is bent van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello Noah - fő az udvariasság, ha már éjjel felkeltem szegényt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? - A szemembe világít, és tekintve, hogy szerintem három órája a sötétséget bámulom, ez kifejezetten fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rosszul vagyok... - tényleg nem tudom kifejteni. Pedig ő néz rám, várva hogy folytassam, ahogy mindig is. De nem tudom. És talán ezt ő is realizálja, miközben a pulzusomat méri. Aztán tű hegyek, és siető kezek. Furcsa érzés rosszul lenni. Életem során azt hiszem kicsit többször éreztem azt, hogy bármit megtennék, csak azonnal múljon el az-az érzés. De az fájdalom volt. Agyban dől el, tehetettem ellene. Ez rosszullét. Minden rossz, egy mozdulat sem esik jól, nehéz jobbra vagy balra nézni. Nem egy bizonyos pont fáj, hanem minden rossz. Másabb mint amihez hozzá vagyok szokva. Összeszorítom a számat, mikor megindul az ágyam, először csak azt hiszem szédülök, de tényleg tolnak az ágyon. Rákérdeznék, mégis mi történik, de úgy érzem túl sok energiába fájna, szóval csak hagyom. Eljutottam idáig is, mikor a testemnek nem tudok parancsolni és elhagyva magamat rábízom másokra az életemet. Bár eljutottam addig is, hogy meghaljak. Egyre nehezebb eldöntenem, hogy vajon jó életem volt-e ebben a húsz évben. Hogy hasznosan töltöttem, és segítettem-e. Hogy megérte és hogy büszke vagyok-e rá. Már nem tudok tiszta választ adni... nem tudom kimondani, hogy igen vagy nem. Fogalmam sincs. Azt hiszem nem itt lenne a helyem ennyi idősen. Nem kéne a műtőbe tolni, miután már egyszer meghaltam. Valahol át léptem egy bizonyos vonalat amit nem kellett volna és akkor talán nem itt lennék. De melyik volt az a vonal az életemben ahol túl messzire mentem. A katonai csapat pszichológusi állásom volt az? Vagy előtte mikor megakartak erőszakolni és nem tettem semmit a gyógyulásom érdekében? Vagy az, hogy már megerőszakoltak és akkor is csak elraktam egy gondosan lezárt dobozba az egészet és mehetett minden tovább? Ott léptem át, hogy előrébb helyeztem a munkát minden másnál? Vagy eleve már akkor átléptem, mikor az embertömeg alkotta gyűrűt is átléptem és oda mentem szemtől szembe egy elit katonához hogy rám fogja a fegyvert még anno, a Harvardos időszakomból. Nem tudom. Nem tudom mit tettem jól és mit tettem rosszul... nem tudom. <br /><br /><br /><span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Oké, fogalmam sincs miért nem tudok komizni a saját blogomhoz... DE NEM TUDOK. Szóval csajok, várom az ötleteket, a chat is szarakszik, azzal is próbáltam mit kezdeni. Azt hiszem az oldal kezd elavulni... ha még vannak olyan oldalak amik elvállalnak blog designt pls kérlek egy linkel szálljatok meg! Imádás van!:3</span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-89808933762912916272018-03-06T19:56:00.003+01:002018-03-06T19:56:36.292+01:00261. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meghalt Zoe, végig néztem. Felkelt, lefogtam, altatják... és nem értem mi történt vele. És ez a fasz most azt mondja, nem tud megfelelő magyarázatot adni nekem?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom milyen magyarázata van, próbálja meg elmagyarázni nekem! - A falhoz lököm... kezd elfogyni minden türelmem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn, kérlek. Erre nincs szükség. Nem tudok neked megfelelő orvosi...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mondj személyeset, vagy eltöröm a nyakad - elengedem a vállát és próbálom visszafogni magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghalt... mit vártál tőle? Zoe ki van képezve, egy olyan időszakából, ahol még magát kellett volna megtalálnia. Tizenévesen már megtanult automatikusan memorizálni. Zoe nem álmodik, ha álmodik, akkor azt ő irányítja mert mindent megvizsgál és rájön, hogy álom. Tudod, ez az embereknek ritkán megy, mert csak folynak az árral. De Zoe ösztön szerűen vizsgál mindent, ezért neki mindennapos. Én nem tudom mi van a halál után... nem is akarom tudni egyelőre, de ha Zoe odaát volt, egy létező helyen... Akkor azt Zoe tudta, és emlékszik is rá. Ezek után, mit vársz tőle? Megkérdezte tőlem, hogy hol lakik, hogy amnéziája van-e... hogy veled lakik-e együtt. Nem mondtam el neki, hogy meghalt. Rákérdezett - az orromon szívom be a levegőt és szimplán ott hagyom. Mond ki a legjobb barátod szemébe, aki egyben a szerelmed is, hogy meghalt. Nézd végig, hogy az agya elhagy téged mert próbálja felfogni, pont úgy mint te. Megfogtam a kezét, és ő is az enyémet, pedig halott volt. Segíteni akarok neki, csak éppen fogalmam sincs hogy mégis hogyan. Azt kérdezte van-e fekete versenyzongorám... akarok, de felesleges. Szóval nincs. Mit látott? Mit élt át odaát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey... - értetlenül nézek hátra... rá. - Shh... ne szólj senkinek... - megfogja a kezemet és már tovább is húz a lépcsők felé. Aztán leül, abban az ormótlan kórházi ruhában is jól néz ki... begipszelve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kéne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az altató? - Álmodok? Lehet, most én álmodok. Gyenge nevetés a válasza...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minél erősebb cuccokat szedsz, annál több vagy még erősebb kell, hogy hasson. Szimplán a mindennapokban rengeteg altatót szedtem, és a kínzások során is kaptam elég sokszor tetemes adagokat már életemben. Valószínűleg az altató orvos ezt nem vette figyelembe - megvonja a vállát és az ölébe helyezi a törött kezét. - Illetve kösz, nem kell olyan mint utolsó ébrenlétem során. És tudod, össze vagyok zavarodva, szóval előbb inkább veled beszélnék - neki dől a vállamnak én pedig átkarolom a derekát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is össze vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végig néztél mindent?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint azt, hogy leesel, hogy vérzel, hogy bevisznek és hogy meghalsz? Azt is, ahogy eltörik a bordád...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, gondolom elég ne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - nem magamról akarok beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy éltem túl?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még te is ráestél arra a sárga szarra. Csak már éppen amolyan kemény állapotába, szóval lepattantál. Viszont nem mondanám, hogy túlélted... - hümmög egyet aztán felnéz rám. Még mindig sebes az arca.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy kitettelek ennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért kérdezted azokat, amiket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Amíg nem jövök rá, nem is akarok róla beszélni. De talán láttam a saját padomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Padodat? - Nem erre a válaszra számítottam. Milyen kibaszott padról beszél?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A papád, te mesélted. Egy padot látott, amin aztán később folyton üldögélt. Szerintem a saját verziómat láttam, de fogalmam sincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit láttál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tabu - felhördül és megrázom a fejemet. - De kellemes volt, míg rá nem jöttem, hogy ez nem a valóság. Nagyon jó érzésem volt. Mint a víz alatti nyugodtság... aztán... nem tudom - a hideg is kirázza én pedig értetlenül nézek rá. Szóval akkor tényleg van túlvilág?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aztán?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aztán újra verni kezdett a szívem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha a legnagyobb félelmed testet öltene, és lerántana a semmibe. Szörnyű... Kitudja, lehet nem is a mennyországomat láttam, hanem éppen a pokolba vonszoltak le. Ami logikusabb - felnevet, én pedig vele nevetek. Ő egy angyal... és nem is tudja. A fejére nyomok egy puszit, bár véres a haja, mivel nem tudták neki még megmosni és el is tol magától. - Véres vagyok, büdös, koszos és meg is haltam egyszer. Ne puszilgass amíg nem tudok emberséges kinézetet összehozni magamnak!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne tedd újra ezt velem... - magamhoz húzom, nem nagyon köt le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eltört a bordám - elhaló hanggal nyögi ki, én pedig el is engedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond. Itt van mindenki, ugye? - Fintorogva néz rám. - Címlap lettem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, a leesett félhulla testeddel együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam fent egy hírcsatorna helikopterét... basszák meg első sorban, nem fért oda a másik, és a szele is kurva rosszul jött. De elég megalázó is volt, hogy tudtam éppen a halálomat veszik filmre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albus beperelte őket... de tudom. Látta mindenki. - Előre görnyed. Csak nézi a földet és nem mond semmit. Mindig kihúzza magát, és tudom, hogy hiába beszélgetünk nyugodtan, össze van törve belül. Szóval óvatosan simítok végig a gerince mentén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam Waltert és apámat is... - megáll a kezem a hátán és a csomó nőni kezd a torkomban. Annyira, hogy mér nem csak nyelni nem tudok, levegőt sem venni. - Walter bemutatott nekem, amin apám röhögött. És apa felmutatta nekem a hüvelykujját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem várok erre reakciót - nyugtatom meg, míg hátrább dőlök. - Csak azt akartam, hogy tudd mit láttam. Legalábbis azt a részét, amit könnyen elhiszek, hogy tényleg láthattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez rá vallana - vajon apámra, vagy a nagyapjára gondol? Mindenesetre a feszültség érezhetően megnő, szóval felállok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fel fog tűnni, hogy meglógtam - rögtön feláll és támaszt nyújt, míg visszafelé lépkedünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked nem kéne talpon lenned! - Jake kapásból ordít rám. Látom amint Albus csak felvonja a szemöldökét. Aztán Helena sír... és inkább elfordulok. - Indulj befelé, muszáj megvizsgálnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pillanat - őszintén gondolom, mindjárt bemegyek és szétkínozhatja a testemet a hülye vizsgálataival. De előtte megfogom Zayn karját és magamhoz rántom. - Nincs itt senki a családomból? - Halkan kérdezek rá, ő pedig megfeszül. Ezzel válaszolt is... nincs itt senki. Pedig meghaltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtam nekik, hogy hívom őket, és üzenek nekik minden percről. Aggódnak és kere...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyd - kedves tőle, hogy védi őket. De attól tartok nem is őket védi, hanem engem. Hogy ne fájjon annyira. - Nemsokára itt vagyok köcsögök, addig szedjétek össze magatokat, szar rátok nézni! - Ezt a baráti társaságomnak intézem, Xavier az egyetlen aki felröhög rajta. De pár mosolyt még látok felvillanni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Húzz befele kislány! - Albus rámparancsol, én pedig feltartott kezekkel már be is megyek. Legalábbis, amennyire feltudom emelni azt, amelyik eltört.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Panaszok? - röhejes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenem fáj Jack. A talpamtól elkezdve a fejem tetejéig minden kibaszott pont - a fájdalom olyan hatással van rám körülbelül, mint az éhség. Rohadt morcos leszek tőle. Tekintve, hogy folyton fáj, zavar és szimplán... szimplán szar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit specifikusabban, ha kérhetem - a fejemen a varratokat nézi, míg halkan motyogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm.. tíz-tizenkettedik borda körülbelül. A C5 és C6 csigolya... pulzáló érzés a törött karomban. Húzódás a halántékomnál. Szúró érzés a tarkómban. A járás fáj. A bokám nyilall a lépéseknél. A bal csípőmnél olyan érzésem van, mintha bent hagytál volna egy kesztyűt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem műtöttelek arra fele. - Csak egy ironikus felhördülés jön ki belőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rosszabbak a reflexeim, néha homályosan látok még. A gyomrom környékén is fáj... - És ez az első, mikor rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Könnyebb veled mint egy átlag beteggel, hogy mindent szinte szakszerűen megnevezel, de ezt fejtsd ki kicsit konkrétabban míg a hátadra fekszel - és teszem amit mond míg nyomkodni kezd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ott fáj. De amúgy mindenhol... - közlöm vele egy fintorral.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké rendben, kell egy röntgen a felsőtestről - a nővérnek közli az utasítást. Majd a fájdalomcsillapító mennyiségét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell fájdalomcsillapító. Magamnál akarok lenni, de köszi - nem vitatkozik velem, ez legalább már haladás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy CT vizsgálatot is kérek - behajlítja a lábamat, már amelyiket tudja én pedig csak fintorgok és tűröm. - Lehetnek még vérzéseid, felszakadhatnak még sebeid. Kérlek, ne állj még lábra, veszélyezteted magadat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan hol is lehetnek vérzéseim?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kívül, belül, mindenhol. Lezuhantál több tíz méter magasból. Leállt a szíved. Adj időt magadnak, ez nem olyan mint az eddigi baleseteid Zoe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Küld be Albust, ha kimentél, még az egész hülye vizsgálatosdi előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert beszélnem kéne már vele egy ideje arról, hogy kik és miért akarnak megölni milyen áron - komoly pillantást vet rám, mintha eddig ez lett volna a legkomolyabb dolog amit mondtam neki. Pedig ez közel sem az... ez olyan megszokott. Az, hogy meghaltam? És hogy mit éltem át ott? Az komolyabb mint az, hogy pár idióta azt hiszi, letudnak győzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Imádlak titeket meg minden, de azért ja :D Ettől a perctől számítva még kilenc órám van addig, amíg fel kell kelnem (és ebben nincs benne az alvás időm mert hát ugye az felesleges), ez idő alatt megírnom még három tételt, és tízet megtanulni, meg még a nyelvvizsgámra is készülni. Pls lányok, párkapcsolatban élek, nemsokára költözök össze vele, érettségi, ez-az, betegség, -20°. Kicsivel több türelmet kérek, próbálkozom, higgyétek el. Imádás mindenkinek, és ezer puszi meg kitartás! </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-24038530584165953132018-02-03T20:45:00.002+01:002018-02-03T21:44:28.123+01:00260. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ülök a széken és meredek magam elé. Nem igazán tudok kommunikálni senkivel. Java részt itt van a szűk családja. És tényleg az igazi családját értem ez alatt. Én, anyámék, és a barátai. Azok, akiket ő választott családnak. És mindenki csak itt bent van, és ül. Van aki beszélgetni akar, hogy oldja a feszültséget, és talál magának erre is megfelelő egyedet. Illetve vannak a magam fajták. Akik csak ülnek, és próbálják felfogni, hogy meghalt... hogy halott volt kilencvenhat másodpercig. Folyton újra számolom magamban. Nézem az órát a kezemen és folyton újra számolok kilencvenhat másodpercet. Folyton újra és újra gondolom az egészet. Meghalt. Elég nehéz felfogni ezt az egészet, pedig láttam a testét amint nincs benne élet, és azt is láttam, ahogyan vissza hozzák. De még így sem értem, hogy történhetett meg. Számítani a halálára és átélni teljesen más. Hiába volt annyiszor a szélén még akkor sem történt meg. Soha többé nem szeretnék létezni egy világban, amiben ő nincs benne. Még ha csak kilencvenhat másodpercről van szó, akkor sem. Ebben a négy napban elég sok ideje volt mindenkinek, mégis ugyan olyan, mintha két perce történt volna minden. Kómában van, magától. A doki azt mondta, felkel, ha a teste úgy érzi bírja a fájdalmat és eléggé felépült. Azóta is folyton arra gondolok amit mondott, hogy itt az ideje a sírásnak. És Zoe tényleg sírt. Később megkérdeztem, azt mondta, hogy eddig mindenki, akit visszahozott, sírt. Nincsenek maguknál, csak folyik a könnyük. Érdekes, nem tudott rá magyarázatot adni... de tény, hogy érdekes. Szóval... vajon milyen volt neki odaát?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ülök a zongorán és mosolygok kifelé. Imádom ezt a házat, a legjobb választásunk amink csak lehetett! Ez a szoba überkirály! Az házhoz egy hozzá építés, így viszont a szoba minden másik fala üvegből van. A teteje is. És csodálatos a csillagos égbolt, főleg így... Zaynnal. Zayn és a zongorázása őszintén sokat dob hozzá ehhez az egészhez. Bár magában is elég jó látvány lenne. Kinézek a kertre és látom amint Nate és Keira játszik apával és Watlerrel. Walter bemutat nekem... apám pedig csak röhög és felmutatja a hüvelykujját. Hunyorogni kezdek... olyan rosszul látom őket. Hol vannak a többiek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is furán látsz ki az ablakon? Lehet le kellene mosnom őket - hátra fordulok Zaynhoz, míg elnevetem magam. Semmi kedvem a ház összes ablakát végig mosni, de azért ezzel a szobával tudnék kivételt tenni. Zaynnak ez lett a zene szobája, a gyerek is szeretnek itt lenni. Én is szeretek itt lézengeni és olvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- 'Cause I'm a fool for you, and the things you do - ő is homályos... rám se néz. Csak énekel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn? - Miért homályos?! Felnézek... csillagok, a kertben világos van... mi a fasz?! - Ez meg mi?! - Én ezt nem értem... nem értem... Kimerednek a szemeim a fájdalomra. Mintha megfulladnék. Vagy akarnék legalábbis. Mintha kirántanának a nyugtató víz alól a rideg felszínre. Felpattanok és feltépem az ajtót, itt a nappalinknak kéne lennie... nem... nem ürességnek. Nem látok magam előtt semmit. Megfordulok és minden elmosódik. Aztán mintha egy csomó kéz fogna meg hátulról és rántana ki ebből a nyugodt idilli állapotból...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
---</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mély levegőt véve ülök fel, zihálva. Mi a fasz volt ez... mi a rohadt élet volt ez?! - Mi történt?! - Soha nem álmodtam még ilyent... ez... ez túl más volt. A nővér ijedten néz rám. - Mi történt?! - Miért vagyok kórházban, miért néz rám félve?! Mi a faszom történt?! A kezem gipszben... látom a lábamat is gipszben. Úr isten... Leestem. Leestem és... élek?! Nem... ez lehetetlen. Akkora esést... hogyan? A tüdőm szúr. A fejem hasítani kezd. A testem minden egyes pontjába fájdalom nyíllal én mégis felállok. Tudatomnál voltam... tudtam mi hogyan néz ki a házban és a gyerekek... az enyémek. Én...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - Jake úgy néz rám mintha egy csoda lennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jake... - érzem amint a könnyeim össze gyűlnek. Valaki magyarázza ezt meg... ez túl valóságos volt és nyugodt. Mintha kitéptek volna a biztonságomból. Fáj.. annyira rohadtul fáj mindenem. Szédülök... elfogom magam hányni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felkelt?! - Hallom kintről Lau hangját. Lauren?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várjátok meg, amíg beszélek vele... - Jake kifelé beszél, nem hozzám. Nekünk nincs olyan házunk. Nekünk nincs Zaynnal gyerekünk... és tisztán éreztem, hogy ők azok voltak. Az a zene... rémlik a ritmusa... a szöveg. Milyen zene az? Kinek a zenéjét énekelte Zayn? Soha nem álmodtam arról, hogy Zayn énekelne... Aztán ránézek a székekre előttem és beugrik a pad. Az amit Zayn mesélt a nagyapjáról és arról a rohadt padról. Arról a kurva padról! Szóval szinte letépem magamról a pólót és látom a kék és lila foltokat a mellkasomon és... a kisebb égés nyomot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghaltam...? - Egyszerre mondom ki, ahogy az agyamban is előjön a lehetőség. Meghaltam... halott voltam. Az a... túlvilágom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt... honnan...? - Azt kérdezi ezt... honnan tudom?! Azt kérdi tőlem honnan tudom... hogy meghaltam?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghaltam?! - Rá ordítok... - Mi?! Hogyan... én... - halott voltam? Az... az nem álom volt, hanem... a túlvilágom? - Hol lakom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, ülj le... - felém jön én viszont nem értek semmit. Álmodtam? Vagy igaz? Túl valósághű volt... kiesett volna valami? Amnéziám van és most realizálom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beütöttem a fejem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amnéziám lehet? - A fejemhez nyúlok. - Hányadika van? Van gyerekem? - Olyan értetlenül néz rám, hogy egy pillanat alatt felfogom, hogy nincs. Vagy talán van, és azért ilyen fura kérdés. - Válaszolj már baszki! - A mellkasomhoz nyúlok, annyira fáj...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj ki - a nővérnek szól, aki rögtön ki is spurizik. - Nem... nem hiszem, hogy amnéziád van. Nincs gyereked. Négy napig voltál kómában, nem tovább. Leállt a szíved.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs...? És... és hol lakom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van egy panel lakásod a belvárosban és a külvárosban is van egy amit az F.B.I. ad a...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Le kell feküdnöd, kárt teszel magadban - lenyom az ágyra, legalábbis leültet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány másodperc volt? - Nyel egyet míg hátrább lép és a zsebébe rakja a kezét. - Ne játszd meg nekem a protokollt a picsába is már!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kilencvenhat másodpercig nem vert a szíved. - Csak nézek rá... és nézek rá és próbálom feldolgozni. Több mint egy percig halott voltam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adj egy tollat és papírt! - Megrázza a fejét és nyitja a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Le kell feküdnöd és első sorba...</div>
<div style="text-align: justify;">
- A férfi... meghalt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majdnem. Zayn majdnem megölte... - Ökölbe szorítom a kezemet... Kell egy papír... le kell írnom amire emlékszem... le kell írnom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kell egy papír - felállok, ő pedig beáll elém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe! - De már kicsapom az ajtót. - Eltörtem a bordád újraélesztésnél, nem mászkálhatsz törött bordával! Agyrázkódásod is van! És vérömleny is keletkezhetett, a sebeid jobban véreznek a vérhígító miatt. Zavarok léphetnek még fel és... - Csak jön utánam én pedig előre... kell egy kurva papír és toll. - Adjon már valaki nyugtatót és altatót!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Papírt adj! - Ráüvöltök és úgy érzem mindjárt összeesek. Kapkodom a levegőt, újra a mellkasomhoz nyúlok... nagyon fáj... nehezen jön a levegő. Érzem, hogy mindenki engem bámul, és oldalra nézek. És... mindenki. Ott van mindenki. Zayn, a családja, és a barátaim. Zayn pedig csak néz rám, érthetetlenül. - Együtt lakunk? - Muszáj rákérdeznem talán Jake nem tudja hogy mi van a magánéletemben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm... - a dokira néz. - Ez... amnéziája van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is ezt kérdeztem, de erre is alig tud válaszolni mert egy puhapöcs és egy kurva lapot sem kaphatok! Együtt lakunk?! Az isten szerelmére, tudom ki vagy és mi van közöttünk. Van fekete versenyzongorád vagy nincs?! Együtt lakunk?! - Mindenki ijedten néz rám én pedig eltakarom az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A halál könnyen össze tudja zavarni az embert, tekintve, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki ne merj oktatni - felemelem a kezem és rögtön elhallgat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lakunk még együtt. És nincs versenyzongorám... - úristen. Jake elém áll, az államnál fogva emeli fel a fejemet, előkapja a kis zseblámpáját és a szemembe világít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van veled...? - Halkan kérdi meg tőlem én pedig nem tudok mit mondani. Megörültem...? Kapaszkodva a szédülés miatt, de tovább megyek. A büfét a sarok után meg is találom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kaphatnék egy szalvétát és egy tollat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze aranyom! - És már kapok is... halálom után már csak a büfés néni ért meg? Konkrétan leesem az egyik székre, és a szalvétákra kezdek írni. A dal szövegét, a ház kinézetét, minden amit tudok róla. A gyerekek nevét és nemét és kinézetét. A zongorát, Zaynt... mindent amit csak láttam és tudtam abban a pillanatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet... - leül velem szembe én pedig összegyűröm a szalvétát és az ölembe rakom, hogy ne lásson semmit. Vajon... megőrültem, és álom volt. Vagy... az-az én padom? Mint a nagyapjának, az a kis pad amin haláláig üldögélt és imádta. De mikor halott volt pár másodpercig ő is a padon volt. Ő ott volt a legboldogabb. És én? Én a zongorán? Nem merek ránézni... meghaltam. Halott voltam. - Láttalak meghalni, és láttam, ahogy újra élesztenek. Négy napja nem aludtam, és négy napja arra várok, hogy legalább a szemembe nézz. Tovább mint tíz másodperc. Zoe! - Felnézek rá, és látom a karikákat a szeme alatt. És látom, amint bekönnyezik. - Mi az? Mi a baj? Mi történt? - Megvonom a vállam... honnan tudhatnám? Hogyan érthetném meg ennyi idő alatt? És mégis hogyan tudnám rögtön szavakba is önteni úgy, hogy ne nézzenek őrültnek, mikor még én is annak érzem magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - halkan suttogom neki, mert tényleg fogalmam sincs. - Mi történt? - Hátha ő érti, mert én rohadtul nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghaltál... - Egyszerűen egy pillanatra felnevetek... ez röhejes. Hiszen élek és itt vagyok! Hogy halhattam volna meg? Átnyúlt az asztalon és megfogja a kezemet. - Komolyan halott voltál. Nem dobogott a szíved, és nem reagáltál. - A kedves kézfogásból aztán egy gyengéd szorítás lesz, a kézfejemet az asztalra nyomja és szomorúan rám néz, ott hagyva a tekintetével a pillangót. - Szeretlek - Jake minden előjáték nélkül a kezembe döfi a tűt én pedig értetlenül nézek rájuk. Nem vagyok őrült... <br />
<br />
<br />
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Próbáltam komizni, tényleg akartam válaszolni nektek és valamiért nem adja be a blog... mármint próbáltam már névtelenül mert a google fiókot sem engedi... szóval ennek megpróbálok még jobban utánanézni, nem tudom miért nem hagyja, semmilyen formában. Sajnálom, viszont olvastam az összeset egytől egyig. És imádni valóak vagytok, köszönöm! Imádás van! <3 </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-80095719862248610562018-01-18T20:35:00.004+01:002018-01-18T20:35:49.027+01:00259. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Albus mellettem szinte megörül. Vagy maga köré ordibál utasításokat, vagy egy rádióba vagy telefonon. Én pedig csak állok ott a mozgolódó hangyarajban és meredek felfelé mintha akármit is láthatnék. Szóval inkább egy telefonra meredek mellettem, valamelyik rendőré... de így láthatjuk élőben a fenti adást. Amitől Albus szintén kiborult, mert nem tudja leszedni őket, esetlegesen lelőni mert képes lenne rá, csak éppen akkor itt lent nyilván mindenki meghal... viszont látjuk Zoekat, ami jó. De miután ötöst mutatott, amit Albus egy káromkodással megfűszerezett imával fogadott, minden a feje tetejére állt. És úgy veszem ki, hogy ez nagyon nem jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van?! - Kérdezek most már rá, megfogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvannak a skálák, de ötöst soha nem mutatott, bajban van... - Zoe bajban van? Értetlenül nézek rá, és még hagyom is elmenni tőlem intézkedni. Szimplán olyan, mintha részeg lenne... képtelenségeket beszél. Zoe soha nem kerül igazán bajba, mindig kihúzza magát belőle, hogy-hogy most azt jelzi, hogy nem megy neki. Röhejesnek tartom az elgondolást, hogy valami szuicid hajlamú férfi aki magával végezni akar, Zoera veszélyt jelentene. Pont most... mikor az elmúlt hónapban éppen újra kialakul a kapcsolatunk. Mikor nemrég beszéltük meg, hogy annak ellenére is szeretem, hogy gyilkolt mert eddig azt hitte nem így van... mert elzárkózott előlem és most... most állást foglaltunk egymás mellett újra. Az elmúlt hetekben csak ezt csináljuk. Egymás mellett döntünk és elhatározzuk, hogy újra kezdjük. Mindig újra és újra átbeszéljük, mintha mind ketten megadnánk a másiknak a lehetőséget, hogy leléphessen ha akar. De végleg. Viszont mindig maradunk, mind ketten. Azzal viccelődtünk, hogy nem ma hal meg... Nem halhat meg... el nevetem magam. Több értetlenül néznek rám. Én pedig rájuk. Aztán Albus elém áll. - Szedd össze magad, nem vicceltem. Ha úgy ítéli meg, akkor baj van fent! Mi pedig nem tudjuk mi az Zayn. Készülj a legrosszabbra! - Rácsap a vállamra és ott hagy. Mi a faszról pofáznak ezek? Mi a legrosszabb? Nem értem... mi történik...? Sikítás a tömegből, felnézek de aligha látok valamit... vagy nem feltétlen értem mit látok. A telefonra nézek és látom... látom amint ott lóg a levegőben és kapaszkodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszátok meg mozogjatok! Húzzatok fel még egy ponyvát! Azonnal! Készüljetek a kézi... - Albus osztja az utasításokat, én pedig nézem a kis telefont, mikor minden felettem történik élőben. Zoe ott fogja a fémet. Rajta csimpaszkodik a férfi, fújja a haját a szél. Egyszerre hagy ki három ütemet a szívem, mégis szilárdan állok míg lecsúszik a keze. Én pedig nem érnék fel, nem tudom elkapni csak állni ott és nézni. A telefonban látszik, amint belenéz a kamerába, ahogy a haja előre hull. Lassítva mozog a világ. Mintha én állítanám meg. Felfelé nézek, és látom amint eltávolodnak egymástól, látom Zoe testét milyen nyugodtan zuhan felém míg mellette a férfi csapkod. Lassan zuhan, mint amikor a moziban lelassítják, hogy jobban elöntsön az adrenalin. Biztosan betömsz három marék pattogatott kukoricát a szádba, és rögtön lehúzol fél liter kólát. Rosszul leszek, ahogy a vérem gyorsan kezd száguldani az ereimben. Ha levágnák a kezemet most, akkor biztosan több méterre spriccelne a vérem, annyira dolgozik a szívem. Annyira erősen adja a vért... az erőt... hogy megmentsem. Én pedig ott állok, pontosan úgy, mint mindenki más és végig nézem, hogy lezuhan mint egy beletörődött angyal. Talán nem én állítom meg az időt, talán mind egyszerre állítjuk meg az időt. Felemelem a kezem, mintha egy szuperhős lennék és lenne valami képességem, hogy megfogjam. Tudom, hogy lehetetlen de... valóban az? Tényleg <i>képtelen</i> vagyok megmenteni? Csak ott log magam előtt a kezem, sápadtan, halálra rémülve és értetlenül míg a férfi azon a fakult sárga felfújt szaron landol. Aligha pár másodperc... szerintem két szívdobbanásomba sem telik, de a mostani tempójából kiindulva ez talán három másodperc lehet. Zoe mellé érkezik három méterrel. A férfi mellé... a férfi ahogy belehuppan és könnyedén felfogja a testét mint egy madártollat, addig Zoe a ponyva már éppen megfeszülő részére érkezik, pontosan a szélére. Az jut eszembe, hogyha elég magasról esik valaki a vízbe, akkor az olyan, mintha a betonra érkezne. Szóval míg egy rohadt mocsadék gerinctelen férget rendeltetés szerűen megment az a szar... addig én végig nézem, amint Zoe konkrétan még le is pattan róla. A rohadt törékeny kis testét szinte kilöki az a semmirekellő életmentő ponyva. Nyög... hallom a tömegen át, ennyi méteren keresztül is, azt az apró elhaló és meglepődő nyögést amint belecsapódik a számára kemény sárga felületbe. Egy apró nyögés... semmi több. Aztán végig nézem, hogy lepattanva a betonra esik, olyan erővel, hogy fordul kettőt. Majd megáll a teste. Ott fekszik a fekete betonon, arccal lefelé, a haja eltakar mindent, a keze és az egyik lába olyant pózt vesz fel, hogy nem bírok pislogni csak nézni a nem emberi kinézetet. Csend... nem szól senki és semmi sem. Még a madarak zaját sem hallom, semmi éjszakai buli foszlányát. Nem hallom a kihallatszódó tévénézőket. Azért mert mind az ablakban van... és lefelé néznek ránk. Zoera.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cica... - én vagyok az első. Azt sem tudom, hogy mit csinálok, fogalmam sincs, hogy jön ki hang a torkomon. - Élet... - felé sétálok, senki nem mozdul. Mindenkit sokkolt. Nem csak engem... Albust, a rendőröket, a mentősöket. Akik erre vannak kiképezve... Ez nem történhetne meg. Zoe halhatatlan. - Élet! - erőteljesen szólok rá míg egyre közelebb verekszem magam a kővé dermedt testeken át. Meglátom, amint a hajánál pár árnyalattal erősebb vörös szín folyni kezd a betonon a feje irányából. Vérzik... vérzik a feje?! - Zoe... - olyan halkan nyögöm ki tőle három méterre. Aztán egyik pillanatról a másikra, mintha eltűnne a szuper erőm. Sikítás, mozgolódás, parancsok és emberek akik rögtön mellé mennek. A hátára fordítják a mentősök. És meglátom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe... ne csináld ezt velem - hallom a morgását a mentősnek, látom a lenyúzott és betört arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szedjétek ki! - Albus hangja mindent felülmúl. A ponyvára nézek, amiből segítik ki a férfit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Stabilizálni kell, azonnal! Nyissák meg az utat! Kórházba kell vinnünk! Le fog állni a légzése! - Értetlenül nézem, amint ott a földön kötik be neki az infúziót. Meg fog halni? Haldoklik...? Tényleg? A férfi remegve nézi a mögöttem elterülő haldoklót. Zoet nézi. Nem gondolkozok... ahogy azt mondják, hogy gyenge a pulzusa... túl gyenge úgy érzem mintha én sokkal erősebb lennék. Mintha az a dolog amit mindig vissza fogtam volna, most a holdra vonyítana... minden düh egyszerre robbanna fel bennem. És egyetlen egy célpontom van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mozdítom el amíg nem adnak rögtön egy műtőt! Sérülhetett a gerince! Meghal pár percen belül ne szórakozzatok baszdmeg! - Ordítanak a telefonba... és ennyi kell. Megindulok, nem sietek, nem megyek lassan. A férfit szemelem ki magamnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megöllek! - nem ordítok, csak közlöm vele. Albus is megy, de félre lököm, valaki beáll elém de már a földön van. Nem veheti el tőlem senki...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondta - motyogja rám nézve, halkan és bambám. Megmondta...? Mit mondott meg?! - Hogy ez lesz... te vagy a férfi...? - Nem kéne ilyeneket mondania nekem most...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zain ne! - Hiába kiabál rám Albus, addigra már ütöm. Mindenhol. Teljes erőmből. Olyan erősen, amennyit soha nem mertem kiengedni,<i> hátha megölök valakit</i>. De most megakarom. Azt akarom, hogy halott legyen és én akarom megölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj a kórházba vele! Szüksége van rád! - Albus leránt róla, Zoe felé lök... vagy legalábbis a lány felé, ami még maradt belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn, ugye? - Rám néz a mentős ez pedig kitép abból, hogy megöljem azt a férget... - Veled van együtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod...? - Zoe ezt elmondta ennyi embernek? Akárhányszor bekerültem valami rendőrségi ügybe, vagy egészségügybe mindig mindenki tudta, hogy nem csak Zayn vagyok... hanem Zoe velem van együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mesélt rólad - rám mosolyog. - Gyere - rám parancsol, én pedig ahogy nézem a lehorzsolt, elájult lányt, törött végtagokkal... csak cselekedem és teszem amit mond. Szinte nem is emelkedik a mellkasa. - Te vagy az értesítendő személy nála... tudod a vércsoportját?</div>
<div style="text-align: justify;">
- B... mínusz - közlöm leülve a mentőben míg őt berakják. És indulunk is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szólj be, hogy készítsenek vért B mínuszhoz! - Előre kiabál, én pedig Zoet nézem. - Oké haver, velünk kell maradnod - megpaskolja az arcomat míg átmászik a mentő másik oldalába és sorra injekciókat nyom Zoeba. - Mire allergiás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi komoly... - motyogom az egyre inkább fehéredő bőrét nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden komoly!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Por - nézek rá értetlenül. A porra allergiás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké... bocs - jegyzi meg míg a sebei köré nyom be most két-két tűt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyire... rossz? - Zoe halhatatlan, soha nem hal meg. Egy kőkemény másodpercig a szemembe néz a mentős. Rendesen a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erős lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ezt kérdeztem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kevés - a másik mentős szól hozzám. Újra ránézek Zoera... annyiszor... a hajamba túrok és megtépem magamat. Annyiszor meghalhatott volna... miért most?! Hogy most?! Miért így?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet... - megszorítom a kezét... jég hideg. Nem szorít vissza. Nem történik... semmi. Csak fekszik ott öntudatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készüljetek a szállításra! - A sofőr kiabál hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj fel, mikor mi is, utánunk gyere csak ki, aztán kövess minket. Sietnünk kell. A másodpercek sorsdöntők. - Zsibbadtnak érzem magam. Mintha nem is lennék a saját testemben. De teszem amit mondanak, követem őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom... mi történt veled kislány? - Az orvos olyan döbbenten nézi Zoet. Egy pillanatra le is dermed az ágy mellett. Követem őket, leginkább futva... és a kórház minden egyes dolgozója döbbenten nézi őt. Páran még keresztet is vetnek, legszívesebben letépném a fejüket. Olyan érhetetlen dolgokat hadarnak egymás között, amit valószínűleg Zoe röhögve fordítana le nekem emberi nyelvre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érzem a pulzusát - egy nővér közli ezt be... a doki pedig rögtön felé hajol. Azt hiszem ki kéne küldeni engem, de senki nem vesz észre a műtőben. Eszembe jut Birmingham. Az, ahogy kitöltettem vele a jelentkezési lapját, és az, hogy milyen ideges voltam az egész miatt, hogy elfog hagyni. És most nézem őt, a műtő asztalon, amint levágják róla a pólót. Hallgatom a gyorsuló pittyegő hangot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emelkedik a vérnyomás - hallok pár halk káromkodást és csak nézem őt... ez nem történhet meg. Tíz másodperc alatt legalább tíz pittyegő hang is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Aztán csak sípolás.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne, ne, ne! Gyerünk kicsi lány, ne add fel! - A doki ráordít, aztán egy ápolóra és látom a defibrillátort. Bennem pedig megáll minden. Neki dőlök a falnak és nézem Zoe élettelen testét. Nem dobog a szíve. Leállt a szíve. A teste ívbe feszül ahogy a mellkasára szorítják a defibrillátort. A másodpercek bennem lassan törnek össze mindent. A sípolás töröl az agyamból mindent és marad Zoe csupasz lénye helyette. Halott. A tizenhetedik másodpercben már a falnak dőlök és levegőt sem bírok venni. Zoe meghalt... a szemem előtt. <i>Éppen most.</i> Kiengedtem a karjaimból és meghalt. Most halt meg... Ez a Joker kérésem... valaki rugdalja vissza, könyörgöm! Bármimet oda adnám érte... az életemet, a lelkemet!<i> - </i>Adrenalint! - Végig nézem amint beledöfik a szívébe. Látom, amint az orvos szinte rátehénkedik és szívmasszást végez. Nem fogom fel mi történik, de azt igen, hogy soha nem is fogom felfogni azt ami most történt. Nem értem, milyen az a világ, amelyikben ő nem lélegzik. Olyan szürreális, mintha egy álom lenne. Ránézek az órára, aztán újra Zoera és vissza az órára. Azt mondta ha túl horror szerű a helyzet, ő mindig ezt csinálja, hogy megtudja, vajon álmodik-e. Mivel az álmokban az órák sosem működnék. De ez ugyan úgy kattog tovább... negyven másodperce halott. Negyven másodpercet már léteztem egy világban amelyikben ő nem. És úgy érzem az én szívem is mindjárt leáll. Annak ellenére, hogy mindenki kapkod, ordít és mozgolódik, ő duplán olyan nyugodtnak tűnik. Talán azért mert halott. Álmában sem ilyen nyugodt, vagy a karjaimban. Soha nem ölelhetem meg többé a meleg bőrét, és nem érezhetem amint rám csimpaszkodik. Nem fogom látni, a tetkóit és nem ad majd puszit a mellkasomra. Éveket basztam el. Faszságokon akadtam ki... és most itt van amitől mindig is rettegtem. A holtteste. Előttem fekszik és küzdenek az életéért. Amikor először eljött velem bulizini, amikor haza vittem magamhoz, és mikor életemben először aludtam vele... nem gondoltam erre. Ahogy akkor sem, mikor összeköltözünk. Vagy mikor kidobtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Átléptük az egy percet Jason - halkan szólal meg egy nővér. Egy perc. Egy perc túlságosan megváltoztathatja az életedet. Pontosan tisztában vagyok ezzel. Az életem csupa egy perces téteken alapult. Egy perc alatt léptem be az omeglébe. Egy perc alatt varázsolt el Zoe. Egy perc volt bejutnom az X-faktroba és egy percembe került az is, hogy megkérjem a kezét. Ahogyan az is, hogy kimondjuk azt, hogy vége. És most egy perce halott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne... - csak ennyi jön ki belőlem. És abban sem vagyok biztos, hogy tényleg én mondom-e ki. A doki nyom rajta még egyet, aztán hátrább lép. Az a sípoló hang ketté tépi a gondolataimat. Arra késztet hogy puszta kézzel elpusztítsak egy országot. Állunk ott mindannyian és nézzünk amint egy halhatatlan meghal. Az a rohadt sípolás ami emlékeztet, hogy nem ver a szíve... az a sípolás ami most olyan, mintha a halál röhögne mindenki képébe ebben a teremben. A sípolás ami az én életemet is elveszi nem csak az övét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fable! - A doki ráordít, és végig nézem amint ökölbe szorított kezekkel méreggel a mellkasára üt. Összerezzenek, annyira csúnya az-az erős ütés, a bordája reccsenése és ahogy a teste kicsit megemelkedik. - Gyerünk baszdmeg! Ne szórakozz kislány! - És újra ráüt arra a törékeny testre ami már így is összetört. Megindulok, hogy beleverjem a fejét a falba... aztán megszakad a sípolás és helyette jön egy abszurdan ható pittyegés. Aztán még egy... és még egy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen - a mentős leheli ki, aztán újra mindenki körülötte van. A doki párat hátrább lép, kapkodja a levegőt, látom amint megtörli az arcát. Rám néz, megrázza a fejét és vissza lép.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány másodpercig volt halott? - A doki kérdez rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kilencvenhat - lecsúszok ott a padlón és ráütök. Édes istenem... köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk kislány, jöjjön az a halál utáni sírás! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #6aa84f;">Nem jövök mentségekkel, sajnálom. </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-52070913291708920632018-01-09T19:33:00.002+01:002018-01-09T19:33:33.469+01:00258. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Arra gondolok, hogy Zayn pont ezt mondta: le akar vadászni egy terror szervezet, nem biztos hogy mennem kéne. Arra gondolok, hogy azt mondtam nem ma halok meg. Arra gondolok, hogy azt mondtam ez az utolsó munkám most egy ideig, míg rendbe nem szedem magam. És mikor olyan szomorúan néz rám a férfi, de úgy fordul felém, hogy bármikor megtudjon ragadni, ha menekülni akarnék, szimplán annyi jön ki, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - ...ne. Ne most.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - újra zokogni kezd, hát így nekem is lassan zokogni van kedvem. - Ha közelebb jönnek leugrok és magammal rántom! - Kiordít én pedig összerezzenek, a vörös hajtincseimen át nézem őt. Mindenkinek más a halál, nekem most ez a férfi lesz? Annyi mindent túléltem és pont ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell ezt tennie. Higgye el, mi is tudunk annyit fizetni, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem teszem, akkor megölnek. Engem és a családomat is! Mindenkit! - Rám ordít én pedig összeszorítom az ajkaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pszichológus vagyok... a legjobb. Tudom, hogy nem ezért hívott ide, hanem azért, hogy megkapja amit akar és ez jelen esetben a halálom és a vele járó beígért pénz amire semmi garancia sincs, hogy megkapja, de elismétlem: A legjobb vagyok. Elsorolom mi történhet - széttárom a karomat és veszek egy mély levegőt. - Megpróbálok hátrafelé vissza menekülni, maga pedig utánam veti magát és leesünk. Megpróbálok elugrani a tetőig, ha összejön, maga rám ugrik és leránt. Ha nem jön össze, csak utánam ugrik. Megpróbálnak értem jönni a fiúk a tetőn, de meglátja és leránt magával a mélybe. Következő lépés: zuhanás. Zuhanni fogunk, maga úgy fog járni mint minden más öngyilkos: a zuhanás háromnegyedénél rájön, hogy élni akar és pánikba esik. Csapkodni fog. Én nyugodtan fogok zuhanni lefelé. Innen sok lehetőség ágazik. Mindketten ráesünk a ponyvára, és nagy eséllyel mindketten meghalunk, mert a fejünk összekoccan, mivel túl magasan vagyunk. Talán az egyikünk előbb leér, így a másik már a kifeszített ponyvára érkezik... szinte mint a beton. Vagy persze egyikünk sem esik a ponyvára. Zuhanunk... én vagyok a legjobb, szóval elfogom önt magamtól lökni, feltehetően abba az irányba amerre a ponyvát vélem. Ön a ponyván landol, egyelőre élve és sokkosan. Én a betonon, mindenki mást sokkolva. A kamerák felfogják venni, ahogy szétloccsan az agyam, és valószínűleg minden csontom eltörik. Ez lesz a pillanat amikor mindenki sokkot fog kapni oda lent... mindenki. Szóval még önt sem fogják kihúzni a ponyvából, onnan pedig egyedül nem fog kijönni. Ott fogok feküdni holtan, aztán kihúzzák magát, meglátja mi lett a testemből, arra gondol, hogy ezt már elmondtam magának - elmosolyodom... - Megfogja bánni, újra sokkot kap, hogy megölt valakit. Azzal akarja majd közben nyugtatni magát, hogy ezt kellett tennie. És a pillanat... ez az a pillanat - felemelem az ujjamat - A pillanat, amiért hiába haltam meg. Mert maga élni fog miután földet értünk, mert ez a munkám és ha beledöglök is túl fogja ön élni... de emlékszik arra, mit mondtam a gyerek kérdésre? A srácot? Ott van lent. Szóval életem szerelme, akit ismerek tini korom óta, aki miatt itt vagyok most, látni fogja a holttestemet. És az lesz a pillanat, ahol mindenki meghal, aki az útjába áll, csak hogy megölje magát. És az fájdalmasabb lesz, higgyen nekem - összeszorítom a fogaimat, visszafogom a sírást, vissza akarom fogni. - Mert ismerem azt a férfit, és tudom, hogy a poklot elő tudná hozni, ha előtte halnék meg. Ha akkor halnék meg, mikor már megkapott és ő kiengedett a kezei közül azért, hogy feljöjjek ide mikor pont ezen viccelődtünk, hogy nem ma halok meg! - Ez kurvára nem lehet igaz! - Vagy meggondolja magát, vissza megyünk a tetőre és segítek megmenteni a családját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érti... nem érted!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magyarázza el! - rákiabálok. Életemben először egy kezeltemre rákiabálok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs menekvés! Elmondta, hogy nincs menekvés! Ha nem halok meg, majd megöl más. A barátja... azok a tagok! Ha nem halok meg, és maga sem hal meg, akkor a családom hal meg! Ebben sehogy sem nyerhetek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gyerekei apa nélkül fognak felnőni, ráadásul úgy, hogy tudják az apjuk egy gyilkos. Maga szerint ez a jobb út mintsem az, hogy elköltözzenek?! - Miért nem értem néha az embereket... miért nem tudom felfogni miért választotta ezt az utat?! Egyszerűen rám ordít, elordítja magát. Úgy ahogyan én tettem, azután hogy megöltem annyi embert. Szimpla ordítás. Amolyan kétségbeesett vad állatéhoz hasonló. A szél fúj, hideg van... Zayn azt mondta megfázok. És valóban erre gondolnék, hogy megfogok fázni ha hamarosan nem jutok be az épületbe... de nagyon úgy tűnik, hogy már nem fogok bejutni az épületbe. Erőteljesen kár a nátha miatt aggódnom. A szél olyan bizonytalanná tesz a fém pallón... a hajamat az arcomba fúj, átkozom magam a hajgumi hiánya miatt. Nézem a beesett és sötét karikás szemű férfit előttem, erős barna hajjal. Csapzott öltönyben, szét hullva. Mikor megkérdezték, hogy néz ki a halál egy csontvázat képzeltem el kaszával és fekete csuklyás ruhában. Aztán némi idő elteltével már egy szobát láttam ha a halálra gondoltam. Aztán egy képzeletbeli arcot, örült és keskeny szemek. Keskeny száj, nagy orr. Kopaszodó, fura és beteg mozgás... de erős alkat. Valahogy</div>
<div style="text-align: justify;">
összegyúrtam az embereket akik valaha meg akartak ölni. Szóval fogtam ezt az alakot, beleraktam abba a szobába és ezt láttam, ha a halálról kérdeztek. És most itt látok, egy vézna férfit, még csak nem is szörnyű megjelenéssel, egy tető tetején... és ő a halál? Ez lenne a halál? A halálom ez a férfi és a mélység alattam? Röhejes. Meghalni ilyen fiatalon? Kiábrándító... és bénító. Nem félsz a haláltól míg nincs vesztenivalód. És hosszú idő óta úgy érzem újra, hogy van. És ez rohadt rosszkor jön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe! - Oldalra nézek, tudom hogy a srác azt várja tőlem, hogy mondjak valamit, vagy jelezzek valamit, hogy mégis mi legyen. De nem tudom... nem tudok minimális esélyt adni egy ötletemnek sem... már ami van. Fogalmam sincs hogy juthatnék ki ebből a szituációból. Szóval megvonom a vállam és vissza nézek a saját, megszabott, egyéni halálomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos...? Átgondolta amit mondtam? - Nem rám néz, a helikopterre, ami olyan közel van hozzánk hogy legszívesebben káromkodnék és lecseszném a pilótát, mert kurva erős szelet csinál... ami nem segít. A megjelenésével, pedig a kedves úr figyelmét is eltereli rólam. Ami pont annyira elég, hogy ne reagáljon semmit arra, amit kérdeztem, de annyira nem, hogy mozoghassak. Én is szemügyre veszem a helikoptert... a reflektor könnyedén égeti ki a retinámat... ez nem szövetségi gép. Ezek sajtósok?! Ki a faszom enged ide...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh... - csak ennyi jön ki mikor felismerem az egészet. Már értem miért vannak itt. És miért nem hat rájuk a felszólítás, vagy miért ignorálják. <i>Lefogják filmezni a halálomat... kaszálni fognak vele.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - lefelé mered a férfi, és most már én is lenézek. Azért még mutatok egy gyenge kabbét a kamerásnak. Ez undorító. Ebből gazdag lesz valaki... hogy meghalok. Mi van a halál után? Úgy érzem elkéstem a témával... előbb kellett volna letisztáznom ezt magamban. Hirtelen úgy érzem nincs semmire időm és túl sok mindenre kellene még. Nem tudom mi van a halál után... vagy apám vár a fehér alagút végén, vagy szimplán elúszik a tudatom és... és nem lesz semmi. Konkrétan fájóan semmi.<i> </i>Nem akarom elveszteni a tudatomat... nem akarok elfeledkezni az életemről... túl sok minden történt velem, nem akarom kidobni a kukába. Egy kukához hasonlítom a halált... talán a halál előtt szokás megőrülni is? Nem rémlik erről semmilyen tanulmány. Legalábbis nem konkrét. Újra felnézek a férfira...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sosem hagyom magam... - én nem szoktam belenyugodni. Én küzdök... Kibaszott Fable vagyok... eltemettek, megkínoztak... nem fogok vele kézen fogva leugrani!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - Halott szemekkel néz rám, mintha ő már földet is ért volna. Láttam ezt a tekintet a tükörben már. Láttam ezt már Zayn szemében is. Zayn. Ha túlélem poénkodna vele. Ahogy mindenki más is... Az ikrek biztos mondanának valami szar poént, mondjuk hogy nem fájt-e mikor leestem a mennyből mert egy angyal vagyok. Úgy kell majd a cafatkáimat összekaparni a betonról és majd slaggal lemosni a vért. Egy mosolyt mégis megengedek magamnak, a szar vicc miatt amit most találtam ki a saját halálomra. Lenézek a kézfejemre, arra amelyiken a kisujjam már rég halott. A pillangóra. A halál pillangójára. Veszek egy mély levegőt... nyomok a saját kézfejemre egy puszit, ez az egyik kedvenc tetkóm Zayntól magamon. Aztán hátrább csúsztatom a lábam... és felveszem a védekező pózomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga lesz a harmadik akit nem tudtam megmenti, és a következő akit megölök azért, mert a helyzet kikényszeríti. Kérem, gondolja át - félek. Nagyon régen féltem és most annyira kislánynak érzem magam. Felzokog és nekem ront. Elütöm az egyik karját, az egyik kezemmel támaszkodom a kevés kis helyen a lábam előtt. Felé rúgok, veszélyes de szükséges mozdulat, nem tudok máshogy védekezni. És kidől az egyensúlyából... Elakad a lélegzetem ahogy dőlni kezd, én viszont ott maradok még egyenesbe. A lábam félig a levegőbe valami capoeira mozdulat közben. Próbálnék elhúzódni tőle, a szemében látom a színtiszta pánikot. Próbál belém kapaszkodni... bárhol. Látom, hogy felém nyúl. A hajamban érzem a kezét, a másikat pedig a kezemen amivel támaszkodom. És ő zuhan... és ő fog engem. Így én is átlendülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki! - Reflexszerű reakció tőlem, azt hiszem amint érzem a súlyát magamon. Aztán már fejjel lefelé találom magam... összekulcsolt lábakkal a vasrúd körül. Fáj... a vádlim sikít, hogy engedjem el... de mindeközben lefelé nézve látom a férfit rajtam lógni és a több tíz méter mélységet. - Úristen - talán ideje hívőnek lenni. Ideje elmondani egy imát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dögölj már meg! - A képembe ordít, míg cibál én pedig tartom minden erőmmel. Minden régi táncos és balettos erőmmel, minden edzésemmel amit a lábaimra szenteltem... az izomzatomra. De fáj... annyira rohadtul fáj! A karom, a hajtövem a lábaim... a gerincem. Összeszorítom a fogaimat és várok, hátha jön valaki aki felhúz majd... mert jönnie kell, ugye? Felnézek, próbálok felnézi és felhúzni magam. Esélytelen. Főleg miközben ez az idióta himbálódzik és rángat engem. A vér kezd a fejembe szállni. Pedig mindössze hat kemény másodperce lehetünk itt, mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Sokszor éreztem már, hogy a testem feladja... de most elutasítom ezt az egészet. Csak várok, hátha. És mikor ordítok a fájdalomtól akkor látom meg az első fejet kikukucskálni a peremről. Azt hitték leestem?! Miért nem jöttek eddig?! Látom a döbbenetet a szemén... aztán ahogy óvatosan átmászna... Valami apró nyüszítés szerű hang jön ki belőlem míg a lábam lecsúszik. Ne... kérlek istenem ne... könyörgöm ne! Aztán megérzem a zuhanás hatását. A gyomrom liftezését, a hajam felfelé száll. A kezem úgy nyújtom a saját kollégám felé mintha még megfoghatná... aztán észbe kapok a mellettem lévő üvöltözésre. Zuhanunk, megfogok halni és muszáj őt megmentenem. Szóval felé fordulok, aztán hassal a föld felé. Édes istenem, elzsibbadok. Megnézem a sárga ponyvaszerűséget, becélzom a férfit és arra taszítom, így eltávolodik tőlem, bár némi hajjal a kezében. Aztán újra hátat fordítok a földnek és a távoldó emeletet nézem, mintsem azt, mikor ér utol a vég. Elrontottam... nem akarok meghalni. A kamerán lévő vakú pedig mégis olyan mint a fehér fény. Könyörgöm... istenem... nem akarok meghalni!</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-34401886980043555002017-12-30T18:03:00.001+01:002017-12-30T18:03:30.872+01:00257. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Izgulsz ilyenkor? - Értetlenül nézek fel Zaynra. Éppen a cipőmet kötöttem újra a kocsiban. Szokásom, ha tetőre megyek... nem akarok egy cipőfűző miatt elbukni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyenkor nem. Mikor kiállok a peremre, szoktam. - Annyira ritkán kérdez a munkámról, és hogy mit érzek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért állsz ki a peremre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ezt tanították. El kell nyernem a bizalmát. Ez csak akkor megy, ha a közelébe vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És nem biztosíthatnának ki téged? - Felkuncogok, és elernyedek az ülésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, akkor nem bízna bennem. Látná, hogy félek a haláltól. Hogy félek attól, hogy leesek. Hogy a magam épsége fontosabb mint az övé, ezeket illik elkerülni ilyen esetekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aggódok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, mindig aggódsz. De elvileg rutin - vonok vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elvileg - horkan fel míg bekanyarodik az utcába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez embertől, helytől, időjárástól... és úgy húsz évre visszamenőleg általában függ mindentől, hogy milyen lesz az eset.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vajon, ha nem támad rád a beteged úgy... és még mindig szimplán egy irodában ülő híres pszichológus lennél, kimagasló rátával és csoda ésszel, aki mindenkit meggyógyít... akkor hogy alakult volna az életünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodtabban, én pedig boldogabban, de unalmasabban. Majd túl jutok a krízis pontjaimon, ígérem. Igyekszem majd olyan lenni mint régen, legalábbis hasonlítani a volt önmagamra. Lerendezem ezt és utána összekapom magam, jó? - Én rakom most a kezemet a combjára, ő pedig olyan mélyet sóhajt, hogy ennyiből tudom mennyit jelent neki szimplán az, hogy ezt mondom. Még ha nem is tettem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó... - leparkol, én pedig kiszállok. Ő pedig mellettem lépked, nem érdeklik a fotósok, engem sem. Csak Albust keresem szemmel. Felnézek, mikor Zayn nyög egyet, az épület teteje fura. Mármint látom, hol áll az ember, de az nem a tető. Van maga a tető, az ember pedig valami vaspalló szerűségen áll, mármint mint egy kiugró, de középen lyukas. Szóval gondolom kisétált szimplán. Az egész épület teteje ezzel van szegélyezve. Ennek nagyon örülök... a picsába. - Ilyenekre gondoltál, mikor azt mondtad hogy függ a helytől is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan ilyenre gondoltam - elfintorodom, aztán tovább megyek. Mintha vasból hatalmas szögletes C betűket formáztak volna és oda ragasztották volna a peremhez... néhány építésszel elbeszélgetnék, hogy ugyan miért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey - ennyit kiállt nekem, és már előttem áll, én pedig előtte, Zayn pedig mellettünk. Mindenki más pedig szintén körülöttünk. Hozzászoktam. - Egy lakó telefonált a szemben lévő házból, kijöttünk, felment valaki, érted őrjöngött, majdnem leugrott, úgy háromszor. Azt mondta ne hívjuk sehogyan sem őt... szóval nem tudom mi a neve. Nem ismeri senki egyelőre, csak hogy melyik cégnél dolgozik. Te tudod mire kiadják az infokat is...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodás... Mit tudott meg az előttem lévő? - Megindulok az épület felé, mindenki jön velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apuka, muszáj megtennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint mit? Hogy leugrik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - megállok az ajtóban, valaki rögtön nyúl felém, a kabátomat akarja... mindig leveszem a kabátomat, ha felmegyek. Zayn értetlenül néz az egyenruhás férfira... Én pedig sóhajtok, leveszem a kabátomat és Zayn kezébe nyomom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feszélyez a mozgásban - hadarom el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen mozgásban?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha leugrik és meg kellene fogni. Szimplán utálom, ha rajtam van ilyenkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megfogsz fázni! - Ledermedek és felnézek rá. Mi? Megfázok? Éppen több tíz méter magasba fogok kiállni egy akkora helyre, ahol a két lábam sem fér el egymás mellett kényelmesen. És azt mondja megfázok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek - egyszerűen rámosolygok, aztán vissza Albusra. - Végig jelezni fogok, kapcsolatban vagytok a géppel? - Kérdezek rá, míg a csuklómra nézek... nincs nálam hajgumi, a fenébe! Fent van egy helikopter, mindig valaki közeli nézi, hogy mit jelzek. Hogy baj van, hogy úgy érzem ugrani fog, hogy jó úton haladok. Mindenre van egy jelzésünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, maradj lent Zaynnal - egyszerre kérdeznek vissza, hogy mi. Én pedig nem válaszolom meg, csak belépek az épületbe. Valaki a lifthez kísér. Összedörzsölöm a kezeimet és belelehelek. Hideg... nem tetszik. Jobb egy meleg érintés oda fent mint a jéghideg. Türelmesen várok... aztán kilépek a legfelső emelten. Egyedül is megtalálom a létrát, és egyedül is feltudnék rugaszkodni rá, mégis segítenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felmehetünk? - Kérdez rá az egyik férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak úgy, hogy ne vegyen titeket észre, ne kockáztassátok - egy fintort küldök még felé, aztán tovább mászok. A hajamba máris belekap a szél és újra elátkozom magam, amiért nem hoztam hajgumit. Oda sétálok a férfi felé, veszek egy mély levegőt, a szívem kihagy két ütemet majd óvatosan rálépek a vas elemre. Négyszög alakú, a két lábam elférne rajta, ha nagyon összeszorítanám. Kinyúlik vagy három métert, majd elkanyarodik jobbra, és mikor vissza kanyarodni az épülethez, abban a sarokban áll a férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélgessünk, mit szól? - Kérdezek rá, megállva a másik saroknál. Te jó ég... nagyon fúj a szél. Annyira bizonytalannak érzem magam itt. A férfi rám néz, szinte elsírja magát, aztán vissza a mélybe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - jó kezdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nevem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe. Zoe Fable. Tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig bemutatkozok, erre neveltek - ismét zokogó szerű hangot hallat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szereti a szüleit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatni. Apám meghalt, anyám még él. Nem volt velük soha a legjobb kapcsolatom de sokat tettek értem és ezt tisztelem - biccentek neki. Mégis mit kéne mondanom a szüleimmel való kapcsolatomról?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akar gyereket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A mai este után azt hiszem igen - apró mosoly kúszik az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy fiú miatt - hát nem amiatt, mert ide ki kell állnom. A térdeim kicsit rogyasztva vannak, hátha jobb lesz az egyensúly érzékem. Felnéz rám, szomorúan... annyira szomorúan amit ritkán látok még a tükörben is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira sajnálom - zokogva, előreesett vállakkal csak áll ott, mintha nem érezné a szelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit sajnál? Miért szeretne véget vetni az életének? - Óvatosan kérdezek rá, míg közelebb lépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Muszáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy muszáj, miért kéne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert így jobb életük lesz. A családomnak. Adósságunk van, a cégem csődbe ment! A feleségem családja már évtizedek óta birtokában van annak a háznak és most csak úgy elvinné az ország! - Dühösen néz rám. - Van egy fiam és két lányom... nem kerülhetnek az utcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, hogy leugrik, nem fog megoldódni semmi. És higgyen nekem, jobb egy rossz házban, de apával felnőni mint anélkül. Ott a családja... ott a felesége, a három gyermeke. Ez sokkal több mint ami jó pár embernek megadatik. - Rám néz, olyan szemekkel mintha már rég halott lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. Meg kell, hogy öljelek - egy mondat és a szívem egyszerre hagy ki nyolc ütemet. Mi? Nem értem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fizetnek érte... átutalják a családomnak - fizetnek érte... fizetnek érte... mármint kik?! Az a szervezet akik kitűzték élet célnak, hogy megölnek csak mert megkínoztam mentálisan pár tagjukat?! Haydart miért nem akarják megölni?! Miért én vagyok előrébb és nem ő?! Ennyivel rosszabbat tettem én mint bárki más aki benne van ebben?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh istenem - ne. Ez egy szar vicc. Automatikusan hátrább lépek, de ő utánam is nyúl, a lábam pedig meg is csúszik. Fent maradok, de megingok, amitől még jobban félni kezd. Elütöm a kezét és elhűlten nézek rá. Nem tudok vissza ugrani a tetőre. Nem tudok vissza lépkedni a tetőre mert akkor megfog és leránt magával... nem érnének ide időben a tetőn lévők. És ha lezuhanunk ketten... a fejünk valószínűleg összekoccanna oda lent a ponyvában, és túl erős ütés lenne mert túl magasan vagyunk. Aki leér... így is el fog törni pár dolga A hátam mögé teszem a kezemet ökölbe szorítva. Ez jelenti azt, hogy baj van. Aztán ezután mutathatok egy számot, hogy mekkora. Az egyes, mikor úgy vélem még habozik. A kettes mikor úgy érzem jobban hajlik arra, hogy ugorjon. A hármas, hogy ugorni fog. A többi csak egy skála... nincs megnevezése nálam. De most ötöt mutatok. Nem tudok hova hátrálni a helyzetből...életveszélyben vagyok egy átlag ember miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kukucs! Igen, igen tudom. Most felcsigáztam mindenkit és akkor vajon mikor lesz rész? Jövőre, de hamar :) Addig is kitartást, boldog újévet és mindenféle ünnepet. Remélem senki nem kap alkohol mérgezést, de azért jó lesz az éjjele! Imádás van! <3 </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-31249043789704770532017-12-24T16:59:00.003+01:002017-12-24T16:59:47.600+01:00256. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert én vagyok a legjobb! - Szimplán ráüvöltök, mert elszakad a cérna nálam is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legjobb?! A legjobb aki annyira rohadt labilis, hogy elfordulni sem merek! - Albus pedig simán vissza ordít. A képembe. Mindenki előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenki tudja jól, hogyha nem engem küldesz oda be, hanem ezt az istenverte puha pöcst, akkor meghalnak bent! - Ez a srác egy nyomorék!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod - széttárom a karomat... régen éreztem magam ilyen kétségbeesettnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albus, figyelj é...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint a főnököd és felettesed mondom, hogy nem! Megtagadod a parancsot?! - Elhallgatok és csak megszeppenve nézek rá... aztán a srácra. Greg? Azt hiszem Greg. - Indulj be most, gyerünk! - Albus lök rajta egyet és kissé megszeppenve de egy gúnyos mosollyal elindul. Helyettem. Kibaszottul helyettem! Életemben először végig nézem, hogy valaki más elvesz tőlem egy ügyet. Hogy mást választanak helyettem a szakterületemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cseszd meg Albus... - motyogva jelentem ki neki, míg nézem, amint belép a bankba aminek elől üvegek a falai.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe, én csak védelek és... - megrázom a fejemet és összeszorítom az ajkaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha nem történt még velem ilyen, soha... ez... ez szégyen - végig nézni, hogy egy frissen szabadult diplomást előbb beküldenek oda mint engem. Nem tartom magam sokra, alapvetően mint ember nem. Nem vagyok jobb, talán megkockáztatom, hogy rosszabb vagyok mint mások. De a szakmámban... mint pszichológus, mint túsztárgyaló... ez... ez fáj. Soha nem utasítottak még el munkában. Minden más téren igen, de munkában még soha sem. Szóval csak állok ott és nézem a kézmozdulatokat. Nem alakul jól... vagy már csak ezt akarom bele látni mert megbántott vagyok. Percek... feszült percek és semmi nem történik. Mármint számunkra. Semmi jelzés Greg felől. Nincs több halott, nem mehet be a mentős, nem jön ki senki. Csak a gesztikulálások. Sok ilyen helyzetben voltam... tudom mikor mi történhet, ha nem is sokkal előrébb, de tíz másodperccel korábban már megtudom mondani, hogy ki mit fog tenni. Szóval most lassan felemelem a kezem, mert nem vagyok odabent és nem hallom a hangsúlyokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? - Albus dühösen mordul rám, én viszont nem tépem el a tekintetemet róluk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fedezékbe! - Elkiabálom magam és abban a pillanatban már át is csúszok a kocsi motorháztetején és lekuporodom a kocsi mögé. Jó tudni, hogy van még szavam, mert mindenki rögtön követ, és rá pár másodpercre meghallom, hogy kitörik az üveg... a golyók pattogását a kocsikon. A sikolyokat. A kocsinak dőlve meredek előre, míg körülöttem megkezdődik a lövöldözés. És szimplán várok míg vége lesz... mert beszélni már nem tudok, fegyverem nincs. És ha lenne sem emelném fel. Szóval ülök és várok a pattogó hangok között. Míg végül felállhatok újra és végig nézhetem hány sebesült lett... hány embert raknak hullás zsákba. És milyen rémült fejjel ül a lépcsőn Greg. Én pedig Albusra nézek aki feszültnek tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom rám amúgy nincs is szükség - megveregetem a vállát, és hallom, hogy mordul egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne Zoezz nekem! Én szóltam neked előre! Ismersz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak fejében döntöttem úgy, ahogy... mert ismerlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudnod kéne, hogy minden ami megnyugtat az a munkám és hogy bemehetek oda! - A pusztításra mutatok. - És te elvetted tőlem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden ami megnyugtat? Nem látom bent Zaynt...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert Zayn már elég rég óta nem játszik olyan szerepet az életemben, hogy beszélhessünk róla. És ezt is kurvára tudod Albus!</div>
<div style="text-align: justify;">
- És azóta őrült módjára próbálod magad kinyíratni, hogy hősi halált halj! - Rám ordít, én pedig megszeppenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez... nem igaz - higgadtan válaszolok neki. - Lehet, hogy vakmerőbb lettem, de sosem vártam és álltam tétlenül, hogy megöljenek, és igen is mindig küzdöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn nem az aki lenyugtat téged? Hallod te magad... dehogy nem az...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Főnökként mi közöd a magánéletemhez?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Barátként van hozzá közöm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, a barátaim megbíznak bennem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátod vagyok, és a főnököd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem tartasz alkalmasnak a feladatra, akkor minek alkalmazol?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jelenleg nem tartalak rá alkalmasnak, alapvetően...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj... - felemelem a kezemet és körbe se nézve indulok meg haza. A SAS elég jónak tart, de az F.B.I. már nem. Szétesik az életem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
---</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember mindig meglepődik azon, hogy mennyit változik. Lehet az egy évtized, egy év, pár hónap... vagy egy hét. Van, hogy történik valami és onnantól kezdve van az előtte és az utána. Az első nagyon erős választóvizem apa volt. Aztán az első halál közeli élmény... aztán újra és újra és újra. És mindig meglep és mindig más és mindig félek és... mindig túl élek. Mégis... a mostani énem és az-az énem aki felvételt nyert a Harvardra... nem bírom felfogni. Fogalmam sincs, hogyan lehetettem az-az ember és most hogyan lehetek ez. Nem tudom ép ésszel felfogni azt, hogy lehetek ennyire más, mint ott és akkor. Megkeseredtem. Megnyomorodtam az élettől. Röhejes, húsz évesen nem kéne így lennie. Húsz évesen nem kéne idősnek éreznem magamat. Oldalra hamuzok és újra beleszívok a cigibe. Szóval alapvetően, jobban pofán vág egy videó a régi önmagamról, mint az, hogy meg akar ölni valami terror szervezet. Mint hogy elutasítják a munkámat... mert szíven vág ez az egész. Rémlik mikor Zayn azt mondta nekem, hogy részvétem, amiért meghalt a lány akit szeretett. Jobban fáj most, mint amikor mondta... jobban fáj most, így, hogy látom is. Hogy valójában... tényleg meghalt. Őt megölték, őt tényleg megölték. És most az internet ismét tele van velem... újra. Mert most ők is felfogták hogy... meghalt az a lány. Szóval most R.I.P.ZoeFable... mindenki ezt írja. Én pedig ülök egy padon, lélegzem, szívom a cigit éjjel, hallom a tücsköket, az éjszakai várost... és... és gyászolnak. Újra. Újra meggyászolnak, mint Haydarnal. Felállok és megindulok... elfogok késni. Nem szeretek késni. Soha nem szerettem... Átkarolom magamat, hideg van... jó ötletnek tűnt kiszellőztetni a fejemet és nem kocsival jönni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello szépség - elfintorodom míg felnézek rá és csak arra tudok gondolni mit reagált volna erre a régi énem. Mosolygott volna és elpirult volna... most pedig... röhejesen szar köszönésnek érzem tőle, mikor tudja hogy nézek ki. Ismeri a testemet és azt a rohadt sok heget rajta...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia? Na most mi? - Kérdez rá tovább vigyorogva. Tudja... tudnia kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hazudj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- R.I.P. - biccent nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy érzed? - Kíváncsian néz le rám, én pedig fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy maradtál ugyan az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattad - megvonja a vállát szimplán. - Vissza rángattál mindig, de egyébként én is változtam csak... csak nem annyit cica. De ezzel nincs baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint mivel nincs baj velem kapcsolatban? Az öngyilkos merényleteimmel, a megcsömörödött személyiségemmel, vagy a leszarom énemmel. Aki kimer veled jönni éjjel egy sétára és cigire mintha normálisak lennénk mikor meg akarnak ölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Téged mindig megakarnak ölni Zoe - felhördül én pedig egy mosolyt megengedek neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó volna visszarázódni, tényleg. Csak már nem tudom, hogyan kéne. Nem megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy kiégtél - átkarol és magához húz én pedig felpillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak akkor hagyom abba, ha meghalok. Ezt már megbeszéltük Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan át kellene gondolnod, nem azt mondtam, hogy hagyd ott. Csak hogy pihenj. Lassan öt éve hajtasz egyfolytában... a tini, bulizós éveidet dolgoztad el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy te is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Melós volt, de buli. Én rengeteget buliztam... és éltem meg. Ahogy te is, de máshogyan. Én jó értelemben. Én nem fegyverek között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom... komoly témákat is felhozhatok így este? - Halkan kérdez rá, míg cigire gyújt, szóval követem a példáját. Hiszek neki, ha cigi kell hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Este mindig mindenki őszintébb, a mai napig nem tudom miért... de amúgy persze. - Vállat vonok, sokkal több szar nem történhet már velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár hónap és lejár a szerződésem... - Ennyi idő el is telt?! Öt éve a bandában van már?! Elképedve nézek fel rá... beugrik a kis kép rólunk, még fiatalabban... sokkal kevesebb tapasztalattal. Náluk, Bradfordban. Annyival férfiasabb lett... magasabb, izmosabb... és tele tetkóval. A legtöbbje miattam. Elmosolyodom... nemsokára lejár a szerződése.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? Mit tervezel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha maradok a bandában, marad Perrie. Ha kilépek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha kilépsz nem marad semmi, csak a mocsok és utálkozás és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te. - Beleszívok a cigibe válasz helyett először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúk tudják?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem sejtik... mindegyikünknek ki van a fasza már a szerződésekkel és csicskáztatással. Zoe én énekelni akarok... de azt amit akarok. Énekelni azokról a dolgokról amiket át is érzek, amikből van tapasztalatom. A szerelmes számok jók, átérzem én őket de... de nem ilyen formában. Magam akarom írni, magam elénekelni és eldönteni hogyan adom elő. Szabadabban írni. És ha ez csak annyit jelent, hogy egyetlen egy káromkodást is belerakhatnék végre egy számomba akkor már jobban érzeném magam igen is. Szimplán... úgy érzem túlnőttünk már mindannyian ezen a bandán. Ki akarok lépni... és... ha esetleg... szóval ha mi... összejönnénk újra. Igazán, nyilvánosan. Rendesen! - nem néz rám, a cigijébe szív és oldalra pillant, de nem rám. - Örülnék neki, úgy érzem újra helyre jönne az életem minden kis részlete. Akkor nem érdekelne mit mondanak rólam. Mert ha elmegy minden pénzem akkor is elmondom, hogy ismerlek régóta, és te löktél oda közéjük és te voltál a támaszom. Büszke vagyok rá, szóval el akarom majd mondani mindenkinek, ha beleegyezel. Viszont úgy érzem, akkor is kifogok lépni, ha nem támogatod és nem jössz velem újra össze. Azt hiszem sikerült eldöntenem... remélem - kifújja a füstöt és nézem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval kilépsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor mondod el nekik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor lebeszéltem már az ügynökséggel is. - A lába elé dobja a cigit és rátapos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy elképesztő reko...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Világ elsők vagyunk, a legnagyobbak, a leghíresebbek, ezeregy dolog amit megdöntöttük rekordok terén. Levettük a világot a lábáról... mindenki ismer, hatalmas a nevem... de... jó ez. Ez így jó volt, örülök, hogy elértem. De ugyan arra a sorsa jutok mint te, ha nem lépek ki. És te szarul nézel ki - kicsit nekem jön vállal, tudom, hogy nem megbántani akar de azért az őszinte szavak néha igen is marnak. - És te? Te folytatod, nem változtatsz semmit és az a sorsom, hogy végig nézzem amint elpusztítod önmagadat? Vagy ami megmaradt belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez vagyok én, Zayn. Nem csak egy részem maradt meg... csak átalakult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van ilyen visszafordító varázslatod? Szerettem a lányt aki képes volt velem táncolni az utca közepén és sírásig nevetni velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod hol van az a lány...</div>
<div style="text-align: justify;">
- R.I.P. - Halkan morogja de meghallom és csak elfintorodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom mi lesz. Bele kellene gondolnod, hogy egy terror szervezet megfog ölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélhetőleg nem ma este, szóval beszélhetünk a jövőről... vagy jövőnkről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kérdezed, hogy mit kezdek munka téren, vagy azt kérdezed mit teszek veled?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Is-is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Korrekt. - Felsóhajtok ő pedig elmosolyodik. - Minek tepersz még mindig értem? Felfoghatatlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek... sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálod? - Felemelem az egyik szemöldökömet és úgy nézek fel rá, ő pedig csak elvigyorodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén nem, de úgy éreztem elvárod, hogy szabadkozzak emiatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem várok el soha semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen nem vártál el soha semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem változtam meg teljesen...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kerülöd a témát és nem akarsz nekem nyíltan nemet mondani, vagy konkrétumot is mondasz végre, Zoe? - Beáll elém, én pedig megtorpanok míg felnézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok lesz a mocsok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egy igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki fognak készíteni téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - Teljesen őrült...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha elmondod az igazat, mindenről, akkor...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor oda mindenem amim valaha volt, a pénzemtől a szerződéseimen át minden. De megoldom, talpra állok majd valahogy, viszont akkor is elakarom mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy nekem még van munkám és lesz, és vagyonom és házaim és te... meg én... szóval közös kassza?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te tényleg közös kasszaként jelented ki nekem, hogy van esélyünk együtt? - Az arcomba nevet, felszabadultan és tényleg boldogan én pedig elvigyorodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szimplán azt mondtam, hogy számíthatsz rám, és fent tudom tartani az elvárásaidat és szükségleteidet ha a pénz szemszöget néztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máshogy is fent tudod tartani őket. Más szemszögből is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dolgozni akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élni akarok, veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most már végleg szól vagy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rajtad múlik, ha kidobsz akkor nem mondom, hogy örökké - közelebb lép hozzám én pedig kissé megszeppenek a közelségétől. Régen csókoltam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn, ez elég komoly kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég ideje agyalok ezen, én tisztában vagyok azzal mit akarok és hogyan. Te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek, de ne utálj a munkám miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig ez a feltételed, én meg már leszarom. Csak... lehetne, hogy végre mi ketten, nyugodtan legalábbis a körülményekhez képest? Szeretlek Zoe... tudsz rólam mindent, én rólad mindent. Nyitott könyvek vagyunk egymásnak... nem tudom kivel élhetném le az életemet, ha nem veled. Jó volna, ha újra a barátnőm lennél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De szigorúan akkor hozzuk nyilvánosságra, ha lejárt a lemezszerződés - felmutatom a kisujjamat ő pedig lehunyja a szemeit és a homlokát az enyémnek dönti. Érzem a kezeit a derekam körül. Átkarolom a nyakát és hozzá bújok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon... nagyon hiányoztál, élet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hozz zavarba, nem akarok elérzékenyülni - a nyakába motyogom ő pedig halkan felkuncog. Hátrább hajol, látom azt a mosolyt ami még mindig azt érezteti velem, hogy csak tizenhat éves vagyok. Ez a mosoly vissza tud repíteni az időben. És amikor újra megcsókol? Ennyi szar után? Mámorító... annyira ellazít... akkora megkönnyebbülést érzek a testemben és az elmémben. Kettőnk közül viszont ő húzódik el, mikor a telefonom másodjára is rákezd a rezgésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hajrá - előveszem és megnézem a nevet... Albus. Szerintem ő is letudja olvasni. - Hajnali egykor kétlem, hogy jóéjszakát akar kívánni - halkan motyogja én pedig felveszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A városban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zaynnal el...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kellesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most? Miért? Nem lehetne, hogy most ne? Tudod eléggé...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Múltkor ez volt a bajod, hogy nem téged hívlak. Azonnal gyere a címre amit átküldök, valaki leakar ugrani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mások is lebeszélhetik erről, húzzatok fel egy olyan nagy felfújható izét alá és kész...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érted kiabál Zoe. Ráadásul valami menő cég igazgatója szóval elég sok a kamerás...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem kiabál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mondtad, hogy egy terror szervezet akar megölni, én nem mennék - Zayn morogva közli a véleményét mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felsőbb utasítást kaptam, hogy hívjalak téged...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felsőbbet? Kezd elegem lenni a nagy fejesekből, tisztában vagy vele, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak gyere... - kinyom, aztán rá három másodperce ott a cím a telefonomon...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább ezt már le akartad mondani miattam, értékelem - felmutatja a kocsikulcsát és megindul. Gondolom elvisz, mert hátra néz rám... szóval akkor most dolgoznom kell?<br /><br /><span style="color: #6aa84f;">Boldog Karácsonyt drágáim! Élvezzétek ki és pihenjetek sokat! <3 </span></div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-24940909060184789992017-12-18T22:18:00.000+01:002017-12-18T22:18:13.677+01:00255. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zoe Fable ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajkaimat csipkedem míg nézelődök kifelé az ablakon. Lassan egy napja történt az egész, de nem vagyok hajlandó találkozni senkivel. Ülök az irodában és próbálkozom felfogni, hogy mi történt ott és mit kéne tennem. Visszafordulok a laptopfelé... a közösségi hálók felrobbantak az egésztől. Megoszló vélemények... vagy hős vagyok vagy szörny. A szörnyre hajazok. Belefáradtam az olvasásukba, mások szerint le kellett volna őket beszélni. De ha bosszút akartak rajtam állni... valaki által akit kedvelek, mégis hogyan kellett volna lebeszélnem őket?! Sikerült volna? Gyáva voltam megkockáztatni. Meglátom az eltéveszthetetlen kék hajat mint videó és kissé gyomorgörcsösen de rámegyek. Helena videót csinált az üggyel kapcsolatban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussoljon mindenki el! Zoe ott kibaszott életeket mentett meg, és sajnálom, ha a módszert a gyomrotok nem veszi be, de valószínűleg Zoe undorodik a legjobb tőle. Éveket laktam vele! Tisztában vagyok azzal, hogy elsírta magát azon, hogy megölt egy kis bogarat. Zoe nem kedvtelésből csinálja! De úgy látom mindenki elfeledkezett arról az ici-pici tényről, hogy azon felül hogy ő pszichológus az F.B.I.-nak dolgozik. És a katonaságnak is... és volt kint csapattal, elit csapattal. Ahol megkínozták. Hogy hány őrült rabolta őt el... és kínozták meh. Hány őrült volt a nyomába. Hányszor támadtak rá. Nem kell minden szarról tudnotok! De egy kezemen nem bírom megszámolni az őrülteket akik komolyabban az életére törtek. És nem pár levágott galamb fejre gondolok, hanem akik személyesen oda mentek megpróbálni megölni vagy elrabolni őt barmok! És már az sem titok, hogy a SAS-nak dolgozott. Basszátok meg, felfogtátok kik mentek el a végletekig, hogy megszerezzék maguknak?! A legdurvább különleges alakulat a picsába is már! Szerintetek virágokat szed?! Nem! Az élete és a karriere pont azt mutatja, hogy másfél perc alatt egy karcolás nélkül megöl hét embert... és tudjátok miért? A barátaiért faszarcok. Mert azok ott a barátai... és semmit nem tudok! Kurvára semmit! - A videónak vége én pedig csak pislogok. Az én életemről van szó, de még nekem is nagyon szarul hangzik. Kopogás az ajtón én pedig felnézek, ahogy Albus bejön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vannak. - SAS. Biccentek és felállok, kifelé menet. És az első akit meglátok Haydar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy valószínűleg emészted magadat és utálod azt ami történt, de ha szakmai szemmel kérdezel, csodálatos volt. Egyszerűen remekmű szerű. Egy sérült sincs, ami után tudomást szereztél az ügyről, és a lehető leggyorsabban kiiktattad őket!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban szép munka volt - biccent nekem Jamie, vele voltam sokszor szolgálatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megöltem hét embert, a barátaim előtt - ez csak nekem ennyire szíven ütő? Csak nekem jelent ennyit ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tény - biccent nekem Mr.faszfej. Szóval él? Kár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A következő a problémám... - mosolygok fel rá. - Ha úgy vesszük, hogy körülbelül száz szál volt a születésem pillanatában ami visszatartott attól, hogy egy vérengző fenevad legyek aki bárkit lemészárol akkor három nappal ezelőtt már csak két cérnaszálam volt. És tegnap elvágtam az egyiket. Egyetlen egy maradt... Szóval remélem megérti, hogy az emberségem és a személyiségem egy jó nagy részét kidobtam tegnap a kukába. Plusz egy nem számít... szóval... - kínosan nevetek fel míg megvonom a vállamat. Aztán megfogom a karját, csavarok rajta egyet és a falhoz lököm. Hátra rántom, és vissza lököm úgy, hogy rám nézzen. Beletérdelek a hasába, aztán megfogom a nyakánál fogva és ott tartom. - Hogy lehet az, hogy nem tudtak az akcióról?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtuk miért mennek - nem ő válaszol, hanem mögülem egy hang.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rengetegen voltak ott, nagyon sok fontos ember!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fontos? Fontos a királynő, fontos a fia... fontos az amerikai elnök... de ők csak híresek - hörög, nekem hörgi ezt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nekem fontosak... és rémlik mit mondtam? Ha baja lesz a barátaimnak, akkor előbújik belőlem a kis szörnyeteg - hogy meri?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem lett - gyenge mosoly tőle, míg fulladozik. Kicsit magam felé húzom aztán a falnak csapom minden erőmmel. Ez az egész miatta van. Nem kellett volna belekeverniük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem ehhez az egészhez nem is kéne, hogy legyen közöm! Tudja mit tett?! Nyilvánosságra hozta az arcommal, hogy közöm volt minden egyes ember halálának abban a hülye szervezetben! Nyilvánosságra hozta, hogy van valami komoly baj! Híres vagyok! Tudja mennyi információ van rólam a neten?! Ha valakimnek baja lesz, megölöm magát. Esküszöm az életemre, hogy megkínzom amíg nem könyörög a halálért!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe - Albus hozzá ér a kezemhez én pedig lerázom magamról. - A baj már megvan, meg kell oldani, nem generálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon jól kiképezte, csodás a karrier története - Mr.Faszfej a torkát markolászva néz Albusra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rá se nézz te köcsög! - Albus újra vissza rántja a kezemet én pedig csak mordulok egyet... tényleg oda minden emberségem. - A SAS-ból akarok minimum egy embert a listán szereplő emberek mellé. Nyugdíjas tagokat is visszahívhat... az F.B.I.-tól pedig minimum öt embert. Folyton legyenek szem előtt, vécére ne engedjék őket egyedül. Nulla-huszonnégy órás ügyeletet akarok nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen lista? - Néz rám az egyik csoport vezető.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amit átfogok adni - család és barátok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Korlátozott számnak kell lennie, mert nem lesz elég emberünk az akcióra és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs korlátozott szám, maguk baszták el. Mindenki megkapja azt, amit mondtam. Adjanak egy fegyvert és egy címet és levadászom akit kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egészen eddig te voltál a megtestesült jótékonyság és emberség aki nem bánt senkit, most pedig beadod a derekad? - Haydar felvont szemöldökkel néz rám én pedig elfintorodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig is bántottam másokat. Azért választottam ezt a pályát, hogy segítsek másoknak... mégis mindenki azt akarja tőlem hogy a rossz énemet használjam. Készítsem ki azt, szedjem ki ebből ezt, kínozzam meg szavakkal amazt, tegyem örülté őt... öljem meg azokat. - Felnézek Mr.Faszfejre és sóhajtok egyet. - Célpont vagyok, azonnal megakarom ezt szüntetni. És megvan a megfelelő kiképzésem az egészhez. Mind katonai, mind rendőri és mind elitalakulat részről. Plusz a pszichológia. Merthogy maguk csak nézik mi történik, nem tesznek ellene!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nincs rutin - Albus rám mordul én pedig felnézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haydar... képes lennék egyedül elpusztítani egy falut?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, idő kérdése de igen - határozott válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy várost?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idő kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy országot?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Necces.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok az igenlő válasszal - megvonom a vállamat és tovább nézek Albusra. - Tönkre tudok tenni egy jól működő országot pár hírrel, véleménnyel, kamuval és megjelenéssel. Idő kérdése és tönkre teszem magát. Egy szervezet? Főleg, hogy ennyi mindent tudok róla? Célpontnak tettek meg és fenyegetve vannak a szeretteim? Hogy megvan a kiképzésem és a plusz is, hogy tökéletes gyilkoló gép legyek? Úgy érzi itt akárki is, hogy nem menne nekem? Emberi voltam amíg nem játszotta el ezt a szobában lévők kurva nagy része. A másik fele halott, akik közre játszottak. Miért hoztál el a Harvardról, ha nem ezért Albus?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan kopogok be és csak hallgatom a saját nehéz légzésem. Aztán benyitok, lévén nem is vártam választ. Lassan sétálok be a megszokott folyosó szerűségen és ott is maradok a nappali küszöbén. Amint ül a földön, törökülésben, előregörnyedve és zokog. Maga mellett egy fegyverrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira rohadtul utálom magam. Annyira kurvára utálom... - felnéz rám én pedig le rá aztán újra a fegyverre. - Én... soha nem akartam ölni. Öltem már de nem így. Soha senki nem meredt még rám míg megöltem én őt. Nektek pedig... neked... soha nem kellett volna ezt látni. Ezt az énemet. Ezt az egész szart! Édesistenem... annyira sajnálom Zayn... annyira nagyon sajnálom! - Tudom, hogy sajnálja. Hallottam azt a kétségbeesett üvöltést, láttam a véres falat és beszélgettem Albussal. Olvastam az interneten mindent, és tudom, hogy ő is olvasta. Azokat mondjuk nem, amiket én írtam neki... de amiket mások azt biztos olvasta. Nem hazudok, kurva félelmetes volt látni, hogy ilyen kevés idő alatt erre képes. De Helenának valamilyen szinten igaza volt. Nem várhatták az emberek, hogy nem képezik ki erre, sőt. Nem képezi ki saját magát erre, mikor annyi szaron ment keresztül. Mikor annyian elkapták és annyian meg akarták ölni. Logikus cselekedet a részéről. Hogy az a hét ember vajon megölt volna valakit a biztonsági őrökön kívül? Nem tudom. Valószínűleg igen. Én azok csoportját népesítem akik azt mondják, Zoe jól cselekedett mert kétlem, hogy szép szóval mind a hetet letudta volna szerelni úgy, hogy ne történjen belőle baleset. Vagy plusz hulla... mármint. Rajtuk kívül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Élet... nincs semmi gond. A munkádat csináltad, megmentettél ott minde...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őket nem! Nem érted?! Én az olyan embereknek kéne, hogy segítsek mint ők! Én pedig... én pedig csak megöltem őket! - Letérdelek elé és elhúzom mellőle a fegyvert. Albus felhívta erre a figyelmemet, hogy szerinte Zoe túl sokat szemez a fegyverrel és nem egy jó fajta nézést ad neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit gondoltál ott? - Az ölembe húzom és lassan ringatni kezdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy könnyebb lesz feldolgozni, hogy megölöm őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint, hogy valakinek baja essen - hazudós egy szépség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint, hogy nekem bajom essen. Pontosan rám néztél cica... ne hazudj - hozzám bújik és újra sírni kezd. - És nem esett bajom. Ahogy másnak sem. És neked sem. És ez a legfontosabb. Ha szeretnéd én is megölök hét embert a kedvedért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn ne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. Te vagy jó a vigasztalásban nem én - szorosabban bújik hozzám de mintha az erős zokogás mellett lett volna egy fél nevetés. Akkor az már siker, nem? Lassan de biztosan... mint ahogy lassan csúsztatom mindig kicsit még messzebb a fegyvert tőlünk. Biztos ami biztos alapon.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-87274925232690715122017-12-07T17:41:00.000+01:002017-12-07T17:41:55.195+01:00254. Rész<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
x--- Zoe
Fable ---x</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A karjaimat
magam előtt összekulcsolva lépkedem lassan és nézelődők. Fura ilyen ruhában
lenni, mármint báli ruhában. Olyan… nagy. Hosszú ujjú, a háta kivágott. Elől viszont
tetszik a dekoltázs rész, mivel inkább a vállaim felé húzódik, nem pedig
lefele. Javarészt csipke és a fekete árnyalatait ölti magára. A szoknya a
csípőmnél kezdődik és lazán lefelé lóg a lábaimra. Némi kékes színt is vélek
benne felfedezni. Nem csúnya, vagy nem arról van szó, hogy ne tetszene a ruha
csak fura. Nem ehhez szoktam hozzá. Soha nem volt ilyesfajta ruha rajtam.
Jobban érzem magam egy katonai egyenruhában, vagy golyóálló mellényben, mint
ebben. Így sem akkora mint itt másoknak, de nekem már ez is sok, mintha akadályozna a mozgásban.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Hello –
összerezzenek a kézre a vállamon és az élénk hangra, de rögtön meg fordulok és
kissé kínosanm de rámosolygok Demire. Talán harminc év után nem rezzenek majd
össze ilyenektől.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Szia! –
Rávigyorgok, úgy igazán. Mostanság nem jár el bulizni arra fele, mint én. Vagy
legalábbis mint a srácok. Rég láttam őt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Hogy vagy?
– Kissé oldalra dönti a fejét és ugyan úgy mosolyog tovább.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
-
Lehetőségekhez képest jól, élek – megvonom a vállam és villantok rá egy
fintort.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Perrie? –
A fejével Zaynék fele int és máris eltűnik a mosolya, és én is vele fintorodom
el.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Perrie
boldog Zaynnal. Sok a kamera, amúgy nincs semmi gond. Megvagyunk, azt hiszem…
végre – elnevetem magam ő pedig csak a szemöldökét kezdi nekem emelgetni, míg
kissé hátat fordít Zaynéknak és együtt indulunk tovább lagymatag sétánkra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Jó ezt
hallani, végre. Sokan találgatnak megint, hogy együtt vagytok-e. Mármint a mi
körünkben – rám mutat aztán magára.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mindig
sokan találgatnak. Nem újdonság.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Zayn
mondta, hogy ideges vagy a mai nap miatt – nem tudom eldönteni milyen tekintet
kapok tőle. Aggódót miattam, vagy aggódót a keletkezhető helyzet miatt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Sok olyan
helyen dolgoztam, amik nem osztanak meg nagy információkat éppen azért, hogy a
köznép ne pánikoljon. És eleget láttam az ilyen helyeken. Elég ember akart
megölni ahhoz, hogy tudjam, nem igazán fognak elfogyni, és azzal is tisztában
legyek, hogy ez mennyire jó helyzet lenne valami ilyennek. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Szóval
ennyire elvette minden apró örömödet a meló – nincs az arcán mosoly de én
elmosolyodom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Nem éppen
örömnek nevezném, hogy egyedül bámészkodók egy bálteremben egy csomó másik
gazdag és híres ember között. De tény, hogy óvatosabb vagyok, mint normális
lenne.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- A
biztonsági örökkel nem haverkodtál le, hogy neked is adjanak egy rádiót? –
Felnevet én pedig halkan kuncogok mellette.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Nem túl
barátságosak. - Vallom be őszintén. - Nagyon sok gazdag és befolyásos ember van most itt, és nyilvános esemény, kihasználnád?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mert közéjük tartozol - elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Te talán nem? - Megállunk a bárpult mellett és veszek egy mély levegőt. Lenézek a kezemre, a pillangóra a kézfejemen, aztán felemelem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Alapjáraton minden nevelés kérdése szinte, én rosszul érzem magam ha rosszat teszek. De nem azt jelenti, hogy nincs meg bennem a legnagyobb tehetség erre. Statisztika szerint elég jó vagyok a nyomozás segítésében, és azért mert azonosulni tudok. Ez pedig nem egészséges. A válaszom a kérdésedre nyilvánvalóan igen, de amolyan hamiskás igen. - Megvonom a vállamat és leengedem a kezemet. - Lehetek gazdag, de kicsit mocskosabb a melóm mint nektek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Ha te ezt kicsinek nevezed - a borospohárba horkant és oldalasan néz fel rám.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mihez képest kicsi - vonok vállat. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Gondolkoztál már azon, hogy felkeress egy kollégát a magad részéről? Én jártam és...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Ms.Lovato! - Elharapja a mondatot és a férfi felé néz. Vissza rám és csak küld egy fintort én pedig biccentek és már lépked is egy mosollyal. Zaynékat keresem, de csak szemmel, és meg is találom őket, amint egymás mellett állnak és szintén valami újságíróval csevegnek. Ellököm magam a pultól és megindulok kifelé, vagy legalábbis a vécék irányába.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Minden rendben? - Harry vigyorogva csapódik mellém én pedig rávigyorgom. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Túl aggódtok mindent, csak cigizni lógok ki a női mosdóba.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Megtudom érteni, jesszus már lelépnék - felhördül és egy gyors kanyarral másik irányba indul. Én pedig folytatom az utamat. Csak egy valaki van bent rajtam kívül. Megállok a tükör előtt és a rúzsomat kezdem igazgatni, kínos lenne más előtt rágyújtani, nem? Egyszerre nézünk fel a szellőző nyílásra, mikor valami dobbanó szerű hang jön belőle. Ő egy hümmögéssel elintézi, én pedig próbálok nem paranoiás lenni. Beférne oda vajon egy ember? Nekem is szűkös lenne. Azért mégis feltűnés nélkül végig simítok a combon, hogy biztosan a helyén van-e az-az egyetlen egy kés amit elmertem magammal hozni. Ennyi eset után, már nem igazán mozdulok ki fegyver nélkül otthonról. Jó barátaim a kések, könnyen elférnek, nem feltétlen halálos sebet kell okozzak vele, ha támadok. Praktikusak. Megtámaszkodom a csapon és lehajtom a fejemet. Édes istenem, tényleg lehet túl parázom az egészet. Mégis inkább kimegyek egy cigi nélkül, és úgy döntök legalább egy őrnek szólok a zajról. Hátha... Véleményem szerint jobb leellenőrizni a dolgokat, mintsem a meglepetés. Mély levegővétellel és egyenes háttal indulok kifelé, és körbe pillantok egy őrt keresve. És abban a pár másodpercben már össze is zavarodok. Egyet sem látok. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Baszki...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Elnézést? - Néz rám egy újságíró értetlenül. Én viszont máris megszaporázom a lépteimet, hol vannak? Miért nincs egy sem a bálteremben? Hirtelen irritálni kezd a klasszikus zene ami eddig egészen tetszett, de semmit nem hallok tőle. Az emberek túl hangosak, semmit nem hallok. De nem látom őket, hol vannak az őrök?! Zaynék felé tartok, ő pedig félúton vesz észre. Aztán meglátok egy őrt, amint kifelé tart. És elbizonytalanodok, most szóljak neki, hogy rögtön le kell lépnie mindenkinek vagy... vagy paranoiás vagyok? Megtorpanok és az őrt nézem. És inkább felé indulok el. Zayn értetlenül követ a szemével de aztán hátat fordítok neki és kissé kocogásba fogom a lépteimet. Az őr behúzza maga után az ajtót én pedig már másodperccel utána érek oda. Visszanézek Zaynra, villantok még neki egy mosolyt míg kilépek, aztán becsukom az ajtót és neki döntöm a fejem. Kérlek ne legyen semmi baj! Paranoid vagyok. Egy pillanatra arra gondolok, hogy miért rezzenek össze egy ember érintésétől, de miért nem egy lövés hangra és a puffanásra. Aztán hátra nézek és meglátom az őrt elterülni, és a három férfit akik rám bámulnak, fekete maszkban. A kurva...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- A kurva... - hangosan is kijön ennyi káromkodás. Lehajolok az első ütés elől, befordulok és hátra ütök. A szívem meglódul és az első ami eszembe jut, hogy nem juthatnak be a bálterembe. Megsorozom a bordáit de közben a másik kettő megfog és az ajtónak lök. Én pedig mielőtt megkapaszkodhatnék valamiben az ajtó kinyílik én pedig beesek. Fordulok párat mire megbírok állni és négykézlábra tornászom magam. Ez nem történhet meg... ez nem történhet meg velem. Mégis a bálterem padlóján vagyok és mindenki megdermed körülöttem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Zoe - hallom a hangját és csak még jobban félni kezdek. Ez nem történhet meg!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Maradj ahol vagy - a kezemet emelem fel neki, de még a földet nézem és a tincseimet. Nézem a márvány padlót és a visszatükröződésemet. A zene és a csevegés elhallgat, csend van. Halálos csend. Felállok a földről és kihúzom magamat. Végig nézek a ruhámon, oda nyúlok a derék részéhez és szimplán leszedem magamról. Alatta egy sima fekete rövidnadrág van rajtam. A kezemben fogom a szoknyát, és tudom, hogy mindenki látja a combomra erősített kést. Megtörlöm az arcomat és felnézek, egyenesen a három faszira. Aztán még kettő bejön egy másik ajtón, és még kettő a harmadikon.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mindenki marad a kibaszott helyén! - Üvölt én pedig szinte elbőgöm magam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Egyetlen egyszer fogom elmondani - felemelem a hangomat és felemelem a kezemet is, amit mindenkitől várnak. - Takarodjatok innen, vagy ez lesz a nap amikor a saját kezeimmel ölők először - megrázom a fejemet és összeszorítom az ajkaimat. Rohadt kétségbeesettnek tűnhetek... de Zayn itt van. Itt a banda és... szinte minden barátunk a sztárvilágból. Anyukák és apukák vannak itt... és ha kell akkor ölők. Inkább omoljak össze később emiatt, mintsem amiatt hogy nem tudtam őket megvédeni. Remeg a kezem és várom mikor jön az érzés, amikor elmúlik. Mikor váltok át.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Heten vannak ellened kislány... - rám nevet az egyik. De a mögötte lévő int a többinek és mindenki körém gyűlik.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Kérlek... én tényleg nem akarom ezt - körbe fordulok, ránézek Zaynra és a megfeszült állkapcsára. A javarészt síró nőkre és aggodalommal teli férfiakra. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Megmondtam, hogy ki kell iktatni előbb - hallom mögöttem egy másik férfi hangját és lehunyom a szemeimet. Ez nem történhet meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Fogd be a pofád és...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Ha valakinek baja lesz itt még rajtam kívül, akkor egyesével kínozlak meg titeket - közlöm velük mérgesen. Ez jó, kezdek dühös lenne. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Ki a fasznak hiszed magad?! - Rám üvölt és közelebb lép a fegyverrel hadonászva.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Miért vagytok itt? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mond neked valamit az a név, hogy Jamal? - Először Zayn unokatesója ugrik be és nem értek semmit. - Aki ott rohadt meg a betoncellátokba, szenvedve?! - Amikor a halántékomhoz nyomja a fegyvert és a képembe ordít akkor kezd világos lenni az egész. Szóval SAS. Hogy nem tudott erről a SAS? Hogy ezt szervezik? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Az utolsó szavait akarod vissza hallani, vagy bosszút állni jöttél? - Felvonom a szemöldököm egy mosollyal őt pedig valaki visszahúzza hátra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Bosszú féle... sok információ birtokában álló személy vagy. De tudod, mióta megcsapoltatok minket, kell a pénz is, szóval... - a fegyverrel körbe mutat, körülöttünk mindenkire. - Így hát elfogadjuk az adományokat, kedves maguktól! - Elröhögi magát és a plafonba lő, mire több apró sikoly jön. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Minden amitek van azok töltények és a remény, hogy mire a fegyvereitek üresek lesznek, addigra nem állok a lábaimon - a férfira meredve közlöm ezt míg lehajolok és kibújok az egyik magassarkúmból. - Mert ha igen, nem lesz időtök újra tölteni a fegyvereiteket - halál nyugodtan közlöm velük míg a másik magassarkúmból is kibújok, és mellé rakom a ruhám szoknya részét.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Melyik is a legkedvesebb embered innen? - A fegyvert a tömegen járatja, és automatikusan Zaynra nézek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Sajnálom - nem tudom, hogy neki intézem-e a szót, vagy a hét férfinak... vagy magamnak. Bosszút akarnak? Én vagyok a bosszú célpontja? Zayn által? Veszélybe sodorni Zaynt? Perrie tökéletes pszichológust akar? Egyszerűen sírni kezdek és a két kezemet imádkozó pózba rakva megyek a férfi felé, azért könyörögve, hogy ne. Ő vigyorogva tekint le rám, mindenki más pedig kissé értetlenül. Vagy legalábbis a barátaim. Abban a pillanatban, hogy egy méteres körzetében vagyok a szívem félredobban, mert tudom mit fogok tenni. De előre nyúlok, félre ütöm a fegyvert, de felfelé és így a golyó a plafon felé száll, nem pedig valaki felé. A nyakára ütök. Megfogom a fegyvert, hozzányomom a torkához, felfelé irányzok és meghúzom a ravaszt. Rám mered, abban a pillanatban amikor éppen <i>megölöm</i>. Mögé fordulok és máris célzok egy másikra. Ők pedig rám, de előttem a test felfogja. Még egyet lelövök... fejbe mindkettő. Más kérdés, hogy csak az egyiket tudom a homlokán fejbe lőni, a másikat a szemén keresztül találom el. A fegyver üresen kattan, én pedig hozzá vágom egy másikhoz. Aztán előre lendülök, becsúszok, megfogom a magassarkúmat és felugrásból szúrom bele a szemébe. A combomhoz nyúlok, megfogom a kést és minden erőmből elhajítom. És megyek is utána. Kihúzom a mellkasából, aztán visszahelyezem a nyakába. Öt halott... maradt kettő. A közönség látja amint gyilkolok, Zayn látja amint gyilkolok... látják a hullákat, szóval egy gyors mozdulattal terítem rá háromra a szoknyámat, hogy ne lássák. Az egyik üvöltve ugrik nekem, én pedig lehajolok az ütése elől. Dühösek és pontatlanok, ez pont jó nekem. A másikat nézem, aki elindul a tömegbe. Utána dobom a magassarkúmat, az pedig pontosan a tűsarok részével fejbe találja. Kiegyenesedem és könyökkel ütök a férfi torkára. Aztán az állkapcsára. Ököllel a hasába. Megsorozom, aztán egy rúgással földre viszem. Elveszem a fegyverét és lelövöm azt, amelyik a földön kúszik, a magassarkúmmal a fejében. Lenézek a földön fekvő utolsó életben maradtra. Oda sétálok a másik három hullához és az első asztalterítőt rájuk terítem. Aztán vissza megyek a hetedikhez, amelyik életben maradt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Attól a szervezettől jöttél? - Leguggolok és úgy kérdezek rá. - Válaszolj, vagy megkínozlak. - Megöltem hat embert.... megöltem őket. Veszek egy mély levegőt és térden lövőm a férfit ő pedig ordít. - Válaszolj - parancsolok rá újra. Ő pedig zokogva bólogat. - Hányan tudnak erről?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Az egész kibaszott szervezet te kurva! - Összeszorítom az ajkaimat...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Célpont vagyok? - Kissé megremeg a hangom míg felteszem neki a kérdést.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Szopj le! - Lehunyom a szemeimet és ráfogom a fegyvert.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Válaszolj és gyorsan vége lesz. Célpont vagyok? - Ez nem történhet meg. Ez nem történhet meg velem. Nem érek erre rá... tökön lövőm én pedig azon gondolkozom mikor hallottam utoljára ilyen sikolyt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Igen! Igen! - Ordítva hajtogatja én pedig fejbe lövőm és csak nézem a hullát. Ott hever a lábaim előtt, én öltem meg. Ott állok félig báli ruhában, véresen... a barátaim és a párom előtt. Miután látták hogyan kínzok meg egy embert és hogyan ölök meg hetet. Mindössze... másfél perc alatt? Célpont vagyok. Öltem. A fegyverből kiveszem a tárat és rádobom a hullára. A hajamba túrok és megindulok az első hajtó felé. Te jó ég... te jó ég... te jó ég... megöltem őket. Megöltem őket... előttük. Megkínoztam az egyiket. Előttük. A rendőrök beözönlenek mielőtt én még kijutnék. Albust pedig rögtön kiszúrom és tovább sétálok kifelé.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mi történt?! - Szinte nekem ront.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Megöltem őket - halkan suttogom neki és tovább megyek kifelé. - Előttük... mindenki előtt... megöltem őket és megkínoztam az egyiket.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Mi? Zoe mit csináltál? - kiérek a folyósora és balra fordulok... Egy saroknyit bírok menni, hogy ne lásson mindenki. Ott pedig megállok, érzem a nehéz légzésemet és meredek a krémszínű falra, az arany mintára a falon. Aztán elordítom magma. Úgy rendesen, teli torokból, mélyen... szomorúan és dühösen. Tele méreggel. Úgy érzem felrobbanok és emiatt csak ordítok. Rá a falra... aztán egyszerűen beleütök. És újra... és újra és újra és újra.... Amíg a falnak kiabálok, mintha a fal hibája lenne az amit tettem. - Zoe! - Albus hátra lök de én még rárúgok egyet a falra. Aztán hátra lépkedem a másik falig és lecsúszok rajta. Ott és akkor már igazi zokogás tőr fel belőlem, nem úgy mint nemrég a mű sírás. - Zoe...</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Hagyj békén... csak hagyj békén. Mindenki hagyjon békén - olyan kicsire kuporodom össze, amennyire csak tudok és zokogok. Nem is az a legnagyobb problémám, hogy egy ekkora terror szervezet célpontja vagyok, hanem hogy öltem. Öltem, ráadásul hét embert, ráadásul nem humánusan... ráadásul... ráadásul előttük. Egy csomó kamera előtt. A barátaink előtt... Zayn előtt. </div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5998934154953623574.post-31871171947305024192017-12-04T20:58:00.001+01:002017-12-04T20:58:54.025+01:00253. Rész<div style="text-align: center;">
x--- Zayn Malik ---x</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova mész? - Értetlenül követem végig, amint felhúzza a futó cipőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Edzeni - szűk válasz, kemény hangsúly. Tettem valamit? Elfelejtettem valamit? Kihagytam valamit?! Mi a baj?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet... a lőtt sebed, emlékszel? - Kérdezek rá kissé félve, hátha robban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Edzeni megyek Zayn. Majd jövök - gyors ölelést kapok, szóval gondolom nem én vagyok a baja. Én viszont utána megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Edzeni mennél - helyesbítem ki megfogva a karját. Baja lehet, ha edz. Akkor inkább engem ver szét, és nem me...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig mindenki azt mondja, hogy soha nem fog drogozni - értetlenül nézek rá... túl nagy váltás. - Aztán egyszer engednek a kísértésnek, és utána már kívánják, akármi is van. Ellehet fojtani, de azért kívánjuk néha - felnéz rám... tudom miről beszél. De most azért menne edzeni, mert kívánja jelenleg? - A sorozatgyilkosok azért gyilkolnak mert a neuron szintjük megemelkedik, ez olyan mint a drogosoknál amikor nem bírják tovább és kísértésbe esnek. Ha átlép egy bizonyos határt, akkor ölnek. Ha egyszer kipróbálták... akkor utána többet akarnak. - Vesz egy mély levegőt és felnéz rám. Sorozat gyilkosok és drog... mi?! Néha nehéz követni Zoet. - Én ténylegesen megöltem már embereket Zayn... ha felfogod, ha nem. Szavakkal tettem, nem értem hozzájuk, mások tették meg de részem volt benne még ha nem is egy százszázalékos ölésnek mondjuk. Van ez az énem, meg az-az énem. Amit soha nem engedek ki, de Haydar rátett egy lapáttal és így néha elég nehéz ellenállni és nem leveleket írni másoknak, vagy csak úgy beszélni, hogy öngyilkosok legyenek... vagy másnak beszélni róluk, hogy megöljék. Tudod van az-az énem akivel én is félek kettesben lenni... és mikor egy... - elharapja a mondandóját, az hogy ideges, abban biztos vagyok. De hogy min húzta fel úgy magát, hogy ölne, azt nem tudom. - Szóval amikor valaki próbál nekem keresztbe tenni... és nekem higgadtan kell tűrnöm mert "én" én vagyok. Profi pszichológus meg minden fos! De amikor elküldtek terápiára akkor senkinél nem volt két kezelésnél többet, mert rögtön tovább passzoltak vagy felmondtak. Szóval amikor a drága exed valami olyant tesz amit tett... akkor elengedsz edzeni vagy lemészárolom a családját - kirántja a kezét a kezemből. - Szeretlek, nem rád vagyok dühös, de szükségem van egy végkimerüléses edzésre - beletúr a hajába, a combjára csap és Khalid máris mellette van. - Ne aggódj, tudom a határaimat - becsukja az ajtót én pedig értetlenül meredek utána. Mit csinált Perrie? Miért nem mondta, hogy az a kötelező terápia ebbe fulladt? És miért nem beszél nekem ilyenekről már?! Megdörzsölöm az arcomat és csak leülök a laptop elé. Gondolom könnyű lesz megtalálni, mi a téma tárgya. Könnyebb mint hinném... lévén ő bejelentkezve maradt. És az első amit meglátok az a nővérétől jött üzenet. Elég egyszerűen közli vele, hogy csináljon valamit ezzel mert ő öl meg valakit. Zoe nem válaszolt... rámegyek a linkre és szimplán annyi telik tőlem hogy felnyögök. Ezt komolyan Perrie hozta össze?! "Mitől jó egy pszichológus? Avagy Zoe Fable" Remek főcím. Szívesen olvasnám végig a cikket alkohollal, de tippem szerint utána úgyis autóba ülök, szóval lemondok róla. Gyorsan futom végig a cikket és szimplán a saját kezemet tördelem. Lényegében az első bekezdés arról szól, hogy kéne viselkednie egy profi pszichológusnak. Kiegyensúlyozott háttér, tökéletes család, mindent megold... Aztán a többi része a családja és az élete. Konkrétan taglalják az apját és az alkoholizmust, a két nővérét, az anyját és annak a párkapcsolatát. Zoet és a baráti körét, azt hogy baj, hogy iszik, cigizik és felvállalja azt, hogy füvezik. Hogy nem tesz a pletykák ellen, hogy velem volt vagy van. Hogy elfut a problémák elől, mert olyan gyorsan ment ki Irakba, és vajon miért. Hogy nem képes ezekről beszélni, szóval feldolgozni sem. És kétlem, hogy az lenne a baja, hogy róla beszélnek... a baj, hogy a barátait veszik számba és családját. Hogy róluk beszélnek és az ő cselekedeteiket hozzák fel. És ez tényleg csúnya... ez olyan, mintha azt mondanék rossz nagytestó vagyok, amiért Walia iszik. Rossz gyerek, amiért apám megcsalta anyámat. Ezek faszságok! De leginkább személyesek... Túl személyesek. Azt viszont tény, hogy rossz barát vagyok. Ez miattam van és nem kéne ilyenekkel törődnie pont neki. A telefonért nyúlok és már fel is állok. Ha nem Zoe, akkor én ölök meg valakit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - Utálom ezt az embert már.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bemegyek, hívd Perriet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A cikk miatt, ami Zoeról szól és amit Perrie intézett - tudnia kell, mert hogy mindent lejelentenek a személyek akik összefogják a banda minden tagját. Mindenükről tudnak, ami nekünk is jó mert elsimítják.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne Zaynozz nekem... hívd be! - Kinyomom, csak a kulcsomat emelem el, és máris lefelé tartok. Ez így rohadtul nem jó. Az még oké, hogy vele kéne lennem mert kötelező... ezt még feldolgozom úgy, ha Zoe is elfogadja. De hogy ne is hagyjon minket nyugodtan élni... azt nem. Azt rohadtul nem. Elegem van... annyira rohadtul elegem van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még megbeszélése van, Mr.Malik... kérem... - megbeszélése?! Annyiszor játszották már el ezt a kifogást, hogy meg sem hallom a titkárnőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Velem van megbeszélése - egyszerűen óvatosan de arrébb tolóm a nőt és belépek. Becsapom magam után az ajtót és dühösen nézek Perriere, az ügyvédjére, a menedzserré és rá... Itt van a részemről ugyan ez a két személy, meg a modest egyik feje... de senki nem foghat vissza attól, hogy kettétépjek valakit, ha úgy tartja kedvem. - Belementem, hogy egy ilyen idióta lánnyal legyek nyilvánosan, de abba nem, hogy elengedjék a pórázát és ilyeneket tegyen az igazi barátnőm ellen - mutatok rá Perriere, míg mindenki máshoz beszélek, csak hozzá nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha fenyegetve érzem magamat... - hördül fel előre fordulva, el tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fenyegetve?! Fasznak kell olyan helyekre tolnod a segged, ahol ott vagyok... direkt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted álom veled lenni? - Néz rám felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh! Remélem mindenki hallotta, szedjük szét magunkat mint egy párt. Zoe is elég nagy bevétel lenne ha kiderülne, hogy vele vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn... ülj le - mutat maga mellé Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedvem bocs... azért aggódok, hogy jól van-e a barátnőm ezek miatt a szarságok miatt! Ez túl mély szint Perrie... túlságosan személyes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint a mi kapcsolatunk, amit szétbaszott?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A minket? - Elröhögöm magam... milyen kapcsolat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kérdted meg a kezemet!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod miért? Zoe miatt. Mert felbaszott - istenem, csak szabadítsanak már meg tőle! - Oké... - leülök az egyetlen megmaradt üres székre. - Tisztázzuk akkor - vonom meg a vállamat. - Konkrétan mennyi is az a pénz összeg amit ki kell fizetnem, ha elmondok mindent őszintén... azon kívül, hogy ti persze és a cég is csődbe megy - nézek Perriere majd a főfaszra. Akármennyit meg ér most már.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az automatikus kilépés a bandából - automatikus kilépés... kilépés... - Mihez kezdenél egyedül Zayn? - Értetlenül néz rám az a pöcs én pedig elmosolyodok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tekintve, hogy a zenék háromnegyede az enyém... elég sok mindent kezdenék egyedül. Kezdetnek boldog lennék, hogy nem kéne vele szégyenkeznem - mutatok Perriere, rá se nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egész vagyonod oda lenne... talán több is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm... az sok - jegyzem meg elgondolkodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt a szerződésed, ha nem emlékeznél rá - elém dobja a papír köteget én pedig elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek... érdekel ha elveszitek minden pénzemet? Az érzés, hogy titeket is tönkre teszlek... már megérte. De legalább azzal lennék, akivel tényleg vagyok - vállat vonok. - Nem érdekeltek, még egy ilyen és kitálalok minden lapnak és minden interjúban... részletesen. Az egészről, amióta ide kerültem. Szóval... húzzátok rövidebbre azt a pórázt rajta - Perrie mutatok míg elveszem a szerződésemet. - Addig jó, amíg én jövök ide, és nem Zoe szólal meg. Ne játssz vele, a saját érdekeben - erőt veszek magamon, amíg leérek a kocsimig és rögtön olvasni kezdem a szerződést. Picsába az egésszel... hiába mondom, hogy nem baj ha elveszik a vagyonomat, mikor igen is baj... mi a faszomból élek addig, amíg felépítenék egy másik karriert?! És a srácok is... a fejemet a kormányra hajtom... meg sem próbálom visszafogni magam, mert tudom, hogy nem jönne össze. Addig ütöm teljesen erőmből a kormányt, amíg van dühöm. Utálom az ilyen fos helyzeteket! - Faszomat... - megkeresem a telefonomat és felhívom Zoet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm? - Hallom, hogy szuszog én pedig egy kicsit lehiggadok. - Edzek... tudod, F.B.I. meg a sok edzőterem amiért nem kell fizetnem és nem bámulnak meg. Jól vagyok, majd megyek - kinyom minden további nélkül. Én pedig megindulok... gyorsabban érek oda, mint kéne a szabályok, lámpák és táblák szerint, de nem köt le. Leparkolok és elindulok befelé. Majd ott kitalálom, merre van Zoe. Ahogy belépek, Albus szinte fellök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te? - Néz rám értetlenül. - Oh... Zoe... várj - megrázza a fejét és megfog valakit aki mellette siet el. - Vidd le őt az edző termekhez, Zoe Fable.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ismerem őt személyesen, nem tudom ho...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lent már megtalálom. Kösz - Albussal kezet fogok és máris követem a srácot. - Siethetünk, nem akarlak fent tartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Nem tartasz fel - hadarja el zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz - beszállok vele a liftbe és kissé félre dobban a szívem arra, ahogy valaki éppen fegyvert tölt. De ezen nem kéne meglepődnöm, ugye? Ahogy kilép a srác én is utána rögtön. Érzem, hogy zavarban van miattam, de nem teszem szóvá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát... itt vannak az edző termek... de nem tudom hogy találod meg. Van uszoda és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol fáradhat ki a legjobban? - Kérdezek rá, hátha szeparált edzőtermek vannak. Tudom, hogy harcolni is tanulnak itt, szóval nem egy olyan helyen keresném először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van erősítésre külön termünk - zavartan motyogja míg megindul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Körülbelül három - sokan dolgoznak itt, nem lepődök meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Keress valami bámészkodó tömeget - kérem őt a tarkómat masszírozva. Irak után láttam mire képes... ember feletti ideig fut és edz. Látszik, hogy kint mivel töltötte az idejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez? - Kérdez rá megállva egy ajtóban. A legtöbben sűrűn pillantgatnak valahova jobbra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz - motyogom neki, míg belépek. Elnézek arra amerre ők... látom amint egy futógépen fut. Fut... inkább rohan, innen nézve is a legnagyobb fokozaton minden értelemben. Oda lépkedem zsebre tett kezekkel és megállok előtte. Értetlenül pislog rám, én pedig villantok egy mosolyt. Leállítom a gépet, minden kérdés nélkül. - Mióta rohansz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Negyven perc... azt a kurva kislány - egy férfi ellépked aki eddig nézte és fejet rázva megy tovább. Ebben a tempóban és meredekségben negyven perc?! Jézusom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja - csak egy mély levegő után tudja kinyögni míg leszáll és a falnak dől. Aztán lecsúszik a földre én pedig mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetünk? - csak a kezével mutatja, hogy várjak. Nem csodálom, hogy nem bír megszólalni. - Feljössz a hátamra? - Kérdezek rá ő pedig csak egy féloldalas mosolyt küld a padlónak míg továbbra is csak kapkodja a levegőt. Egy tincse az arcába hullik és valahogy itt és most sikerül felfognom, hogy Zoe tényleg veszélyes. Mármint, tud veszélyes lenni. Ezt nehéz elhinni egy százhatvan centi alatt lévő törékeny vékony lányról meseszerű arccal. Valahogy nem tudod elhinni. Elképzelni sem. Pedig már láttam őt, mikor ilyen... és még sem. Nehéz felfogni. Kamaszkora óta ismerem, amikor még semmi nagyon rossz nem történt vele. Mármint a mostani életéhez képest...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akármi történik, mindig el fogok tudni sétálni - meglöki a vállamat, de vigyorogva míg feláll.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A határaidat súrolod - túl makacs, hogy valahonnan ne sétáljon el emelt fővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom a határaimat, a közelükben sem jártam most - megrázza a fejét míg beül a kocsiba mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A közelükben sem? - Kérdezek rá hátra dobva a szerződést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szerződésem, válaszolj - utálom mikor nem válaszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elit csapat küldetésen... szerinted milyen egy napi edzés? Mit csinálhatsz ha unatkozol? Mennyit bírsz teljesíteni stresszhelyzetben? Mennyire ugrik meg a fájdalom küszöböd olyanok után amik velem történtek. Én már csak akkor állok le, ha tényleg nem bírja a testem és elájulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te az ájulást is tudod kontroll...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - rám mosolyog míg újra felköti a haját és még én is képes vagyok számolni a másodperceket mi alapján szívja be a levegőt és fújja ki. - A barátnőd nincs tisztában azzal, hogy profi pszichológus vagyok ha kell, de a magánéletemben jobban szeretek ember lenni aki hibázik. Ha nem lennék profi, akkor megöletném, vagy én ölném meg, vagy tönkre tenném.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátnőm te vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, mond ezt valamelyik menő show vezetőjének - rám nevet és hátra nyúl a szerződéshez. - Gondolom ezért voltál ott - legyezi meg előttem a szerződést. - Mit mondtál kinek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak felvázoltam, hogy fogják rövidebbre Perriet, vagy kilépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre ők?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csiribu-csiribá hajléktalan vagy - kocogtatom meg neki a szerződést. Elneveti magát és csak az ölébe ejti a papírokat. Kiszáll, mielőtt akármit is mondana én pedig akkor realizálom, hogy Khalid nincs is vele. - Khalid?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albusnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Albussal összefutottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mármint kiképzésen... Albus vitte el - hátra néz rám míg megáll az ajtóban és bevár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen kiképzés még?! Lassan olyan lesz mint egy ember - komolyan, akármit mondok neki megérti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak felfrissítik amit már tud. Albus szeretné, ha ki lenne képezve, hátha megtámadnak és akkor jó hogy ott van. Mint amikor megkéseltek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg amikor lelőttek, elraboltak, neked ugrottak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kuss - rám fintorog a liftből, én pedig elmosolyodom. Amint bezáródik megcsókolom ő pedig lábujjhegyen áll emiatt. Előre engedem az ajtónál ő pedig ledobja a szerződésemet a kávézó asztalra. Elterül a kanapén és máris rágyújt egy cigire. - Akkor megbeszéljük? - Csatlakozom hozzá, a lábai az ölemben, az én lábam az asztalon, a hamutartó közöttünk. - Hallgatlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oda a vagyonom - vonok vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A ház a kocsi és minden más? Ami jelenleg van, vagy minden ami volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs - fintorogva nézünk egymásra végül felül és a szerződésért nyúl. Vagy hat cigit elszívok míg ő olvas. Végül felül és nekem dőlve olvas tovább. - Elviszem egy ügyvéd haveromhoz, oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy aligha fognak segíteni... mármint a modest megszerezi magának ami...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoe Fable vagyok. Majdnem profi - felmosolyog rám én pedig csak szívok még egy mély slukkot. - Vannak barátaim. Anno... - elhallgat és nem mond semmit. - Egy meló során, lényegtelen - rázza meg a fejét vissza dobva az asztalra. - Estére áthívom, az jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tökéletes - biccentek neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel nem azt mondom, hogy lépj ki a bandából és adj fel értem mindent, csak jó volna most már tudni mivel fenyegetőznek. Semmiféle választás elé nem állítalak - az arcomra nyom egy puszit míg elsétál mögöttem én pedig elmosolyodom. Soha nem állítana választás elé. És a választásomat nem fogadja el, ha nem érzi helyesnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz - megköszörülöm a torkomat és hátra nézek rá, amint a telefonjában keresi máris a nevet. - Vissza vágsz neki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én? - Néz fel rám értetlenül a fülén a telefonnal egy gonosz mosollyal. - Megteszik helyettem mások. Én a szemtől szembe stílus vagyok. Lesz pár interjúm mostanság - ellejt előttem a konyha felé... - Hello, Zoe Fable vagyok - a csicsergő hangja ártalmatlannak tűnik. De istenem... én tényleg nem mernék vele baszakodni.</div>
Destinyhttp://www.blogger.com/profile/05153504141037121120noreply@blogger.com1