2019. január 12., szombat

274. Rész

x--- Zayn Malik ---x


Mind a ketten ülünk és nézzük a tévét ami élőben közvetíti a lövöldözést. Mármint ő a tévét nézi, én meg őt. Tisztán látszik rajta, hogy ideges. Megvan feszülve, az ujját harapdálja és fejjel lefelé fordítja a telefonját mikor nem hagyja abba a rezgést.
- Vedd már fel! - Felmordulok, csak azért mert nem látja a kijelzőt, még hallani azt, hogy rezeg!
- Nem! - Kétségbeesetten néz rám. Átnyúlok rajta és én veszem fel a telefont.
- Hello...
- Albus, jó hogy keresed. Tippelhetek, hogy a híradó miatt?
- Csodás megérzés - nyögve adom oda Zoenak. Miért hívja őt fel?!
- Öhm, mit akarsz tőlem? - Beletúr a hajába, míg tovább nézi az eseményeket. - Albus, terhes vagyok. Nem hiszem, hogy oda kéne mennem. - Lerakja a telefont és csak mered a tévére. Nem akarja ezt a gyereket. Mármint, néha akarja és néha nem. Most pedig gyűlöli. Teljes szívéből. Nem dolgozhat, nem úgy ahogy szeretne és tudna. Ez tartotta eddig szinte életben, a munkája. Még akkor is, ha emiatt halt meg annyiszor majdnem. Aztán egyszer tényleg... és még mindig most is menni akarna. Most is ott akarna lenni és utálja, hogy nem mehet mert felelősség teljesnek kell lennie. Nem nyúlok hozzá és nem tudok mit reagálni mikor elsírja magát. Nézi a tévét és szimplán sír. Hangtalanul először, de látom, hogy egyre jobban lekonyul a szája, aztán egyszerűen hangosan felzokog. Nem tudom, hogy ő most tört-e össze, vagy akkor mikor rájött, hogy terhes... de én most. Zokog amiatt mert terhes.
- Élet... - megrázza a fejét és szimplán felpattan a kanapéról.
- Hagyj békén egy kicsit - időm sincs nincs utáni nyúlni, már be is zárkózik a szobánkba és hallom, ahogy magára zárja az ajtót. Remek! Tönkre teszi őt a terhesség. És nem a testi dolgaira gondolok, hanem a lelki dolgaira. Kikapcsolom a tévét és hallgatom a zokogását a zárt ajtó mögül a csendes és homályos házban. Ha visszafogtam volna magamat, akkor most nem lenne ez. Nem lenne terhes és nem zokogna miatta. Dolgoznia kell, ezzel tudja egyedül egyben tartani magát. Nekem meg most végig kéne néznem lassan ahogy belepusztul abba, hogy szül nekem egy gyereket?! Felállok és bekopogok az ajtón de nem jön válasz. Leülök a fal mellé és tovább hallgatom lehunyt szemekkel azt, hogy sír. Nem enged be, nem tudok neki hogy segíteni. Ő valahogy mindig tudja, hogyan kell valakin segíteni, mit kell mondani. Hogy segítsek neki, ha én vagyok a gondjának a fő okozója? Utálja, hogy terhes, valószínűleg ha rám néz is szimplán utálja a tényt, hogy tőlem terhes. Megdörzsölöm az arcomat, aztán csak megtépem a saját hajamat. Mit kéne csinálnom?! Hajlandó volt elhagyni a munkája miatt engem... csak azért nem veteti el, mert nem akarom. Én nem akarom, hogy elvetesse. Annyira nem volt még készen erre! Nem mondom, hogy én készen álltam erre és pont most terveztem, hogy végre tényleg egy család legyünk. Viszont még így is jobb helyzetben vagyok, mint ő. Mert én legalább az elejétől kezdve akartam volna gyereket. Mert én könnyedén feladok bármit. Mert nem bennem van egy kölyök, de ha még bennem is lenne és tudnék dolgozni. Ő nem. Hogy tudna ő dolgozni, ha az a munkája szinte, hogy céltábla legyen?!
- Élet - újra bekopogok míg felállok. Kinyitja az ajtót és csak könnyes szemekkel, összetörve, félig átkarolva magát félve néz rám. - Sajnálom - átölelem, és elbújik az ölelésemben. Puszit nyomok a hajába és csak jobban felzokog. - Nehéz? - Bólogat, nem mond semmit. Lehet azért nem, mert zokog és alig kap levegőt. - Elakarod vetetni? - mintha csak a tévén megnyomod a némítás gombot... úgy hallgat el ő is. Eltol magától és értetlenül néz rám. Rémülten.
- Mi?
- Elakarod vetetni? - Nyelek egyet és csak pislogok, hogy újra rátudjak fókuszálni az arcára és ne lássak mindent homályosan. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs az abortusz ellen. Először is, pár éve felszólalt mellette, másodjára, megkérdezte, hogy elkísérem-e abortuszra. - Szeretlek. Alient is szeretném. De nem úgy, hogy beledöglesz - rámutatok és megrázom a fejemet. - Ez... ezt így nem lehet Zoe! Utálod őt és még meg sem született. Akkor jobb ha... ha nem - összefűzöm a kezeimet a tarkómon és csak megfeszítem a kezeimet hátha valahogy letudok vezetni egy kis feszültséget, kétségbeesést és félelmet. Aztán kattan nála valami, mert kihúzza magát és összeszorítja az ajkait. Dermedten bámulok rá, ahogy megpofoz.
- Azért, mert szétesek, rettegek még nem ajánlhatsz fel ilyeneket! - Mi a fasz... - Huszonegy éves vagyok Zayn! Nem család anya! Nem anya típus! Sehol nem szerepelt a gyerek a terveim között! A munkám volt a második, és néha az első, ha te nem voltál képbe! Nem te vagy rosszul olyan szagoktól amiket eddig szerettél! Nem te hánynád el magad szimplán éjjel kettőkor! Nem te nem folytathatod a melódat, mert valami él a hasadban! Abból sem szedtem össze magam még rendesen, hogy meghaltam most meg terhes vagyok. Sajnálom!
- Oké - felemelem a kezemet ő pedig csak vesz egy mély levegőt. Terhesség mi? Hormonok és hangulatingadozások... csodás. - Sajnálom. Próbálok melletted lenni, de nem tudom hogyan.
- Én sem tudom, de dugni tudtunk szóval találd ki! - Csak terhes, nem engem utál... csak terhes.
- Öltözz fel, lent megvárlak - a kocsikulcsokért nyúlok és ott is hagyom. Ahogy bezárom magam után az ajtót máris telefonálni kezdek.
- Hello, pár címet áttudsz küldeni családi házakról?
- Családi házakról? - Felsóhajtok míg kilököm az ajtót.
- Igen.
- Milyen... típusra gondoltál?
- Kertes, minimum hét szobás. Csak címeket adj... nincs árkeret. Fred gyorsan - sajnálom szerencsétlen csávót. Mindig ő mutatta meg a házakat, amiket eddig megvettem.
- Mármint, milyen gyorsan?
- Körülbelül két perc... harminc százalékot kapsz ha megtalálom ma a házat amit akarok - kinyom én pedig elmosolyodom. Öt százalékkal szokott dolgozni. A ház árának öt százalékát megkapja. Harmincért csak összehozza, hogy találjunk ma egy családi házat és kissé összekapjam ezzel Zoet, nem? A kocsinak dőlve várom őt. Nem fogok felmenni, tudom, hogy lejön majd. Az már kérdéses mennyi idő kell neki, most hogy terhes. Mármint, általában eddig csak felvett valamit és kész volt menni bárhova. Mostanában bő pólót választ mindig, hogy abszolút ne tudják meg, hogy terhes. Mármint, sem ő sem én nem akarjuk még, hogy tudja az egész világ. Kábé negyedórát várok míg megjelenik addig pedig két címet is kapok.
- Mit szeretnél? - Unottan ül be, ahogy kinyitom neki az ajtót.
- Xanaxot, de terhes vagy - felhördül ahogy rácsukom az ajtót. - Elvesztél, ha nincs cél az életedben. És most, miután kábé féléve meghaltál, kiderült, hogy terhes vagy, gyógyszereket szedsz, gyógyulgatsz, felvállaltuk a kapcsolatunkat, abba kell hagynod a veszélyes részét a munkádnak plusz nikotin hiányod van úgy gondo...
- Kihagytad, hogy rosszul vagyok félóránként, pisilnem kell egy óránként és úgy érzem magam mint egy nyolcvanéves aki retteg.
- Plusz ezek... - biccentek neki mosolyogva. - Kell valami amivel lefoglalod magad, különben megőrülsz. És ez nem lehet az a meló, amit szeretsz.
- Köszi, eddig ezt nem tudtam - lehúzza az ablakot és bár félek, hogy megfázik... nem szólok semmit. Ő tudja mire van szüksége.
- Fejezd be a doktorit. Tarts előadásokat.
- Oké. Szerintem megvan három hónap alatt, de érdekes lesz nagy hassal előállni gyilkosságokról beszélni és kriminálpszichológiáról mikor... - felnevet és felemeli a kezét, hogy várjak. - Az egész kibaszott világ kiakadt ránk azért, hogy több éve együtt vagyunk! - Elkiabálja magát én pedig csak a combjához nyúlok. - Plusz terhes vagyok ami nemsokára kifog derülni mert Alien éhes.
- Előbb utóbb meg is fogsz szülni, szóval valamikor ki kell derülnie annak, hogy...
- A szülés a másik dolog amitől rettegek. Azt mondják olyan, mintha huszonkét csont egyszerre törne el a testedben! De muszáj kitolnom a vaginámon, hogy kevesebb legyen arra az esélye, hogy valami pszichés gondja lesz mert...
- Levágták az ujjad és megkínoztak, Zoe jézusom. Ne viselkedj úgy, mint egy normális terhes húszéves!
- Normális terhes húszéves... huszonegy vagyok! És attól még félhetek a szüléstől!
- A lényeg a lényeg. A fájdalomküszöböd lényegesen magasabban van és kaphatsz epidurális érzéstelenítőt is.
- Határozottan tudom, hogy nem kaphatok - összefont karokkal csapja magát dühösen hátra a székben.
- Miért ne kaphatnál?
- Mert lehet, hogy kicsit jobban bezsibbaszt majd mind kéne? Mondjuk a tüdőmnél is úgy fogom érezni... és tudod pont olyan érzés lenne mint amikor nem kaptam már levegőt és teljesen elzsibbadtam, mikor élve elástak.
- Az egy vicces nap volt, azt hittem pizzát hoztak, de csak Albus volt - nevetve üt bele a karomba, én pedig örömmel fogadom. Nevet.
- Új melltartókat kell vennem... kezdenek picik lenni - a melleihez nyúl, még jó hogy végig nézem.
- Látod mennyi előnye van Natenek?
- Fúj - rám fintorog, de ezzel sem tudja lemosni a mosolyomat. - Szóval? Mit csinálunk.
- Nem, először te mit csinálsz. Nyithatnál újra rendelőt.
- Nem. Felejtsd el! Esküszöm rosszabb emlékeim vannak azzal mint Haydarral.
- Ez elég erős túlzás - most komolyan, Haydar volt az egyik legrosszabb.
- Oké, de akkor is. Nem - kirázza a hideg én pedig szólnék neki, hogy lehet az ablak miatt ami még mindig kissé le van húzva.
- F.B.I? SAS? Nekem mindegy.
- Mármint?
- Tanácsadó, ami eredetileg voltál - hümmög egyet míg kissé jobban kinyújtja a lábait. - Félig megmaradna a melód. Jobb mint a semmi, gondolom.
- Jobb mint a semmi.
- Hajlandó vagyok belemenni abba is, hogy felőlem kimehetsz újra a csapatoddal ha Nate elmúlt féléves.
- Komolyan? - Biccentek, nem nézek felé. Nem akarom tudni mennyire lesz izgatott ettől a ténytől. - Egyébként nem az én csapatom csak...
- Bejöttek mikor meghaltál.
- Ja...
- Szóval ha...
- Szerinted... el kéne mondanom a családomnak, hogy terhesek vagyunk? - Terhesek vagyunk.
- Ha szeretnéd nyilván elmehetünk hozzájuk.
- Nem tudom.
- Adjak időt átgondolni?
- Ühüm - átnyúl az én ülésemhez és a hajammal kezd játszani. Szeretem mikor a hajammal játszik.
- Mikor kéne elmondanunk szerinted? Mármint, a világnak.
- Nem tudom, lassan elkezd nőni a hasam. Nem akarom, hogy pletykáljanak rólam.
- Fognak, így is úgyis. - És már most tudom, hogy az ugyan ilyen szenvedés lesz.
- Oké, de az kínosabb ha találgatják, hogy terhes vagyok-e vagy csak felszedtem pár kilót.
- Tudom. De melletted leszek végig.
- Hát, te élveztél belém szóval ez a minimum - elnevetem magam míg kételkedve ránézek, ahogy leparkolok az első ház előtt elvileg. Bár kint van a kis tábla, hogy eladó, szóval remélem tényleg jó helyre jöttünk. - Eladó, mi? - Felhördül ahogy a házat nézi.
- Hátha jobb kedved lesz attól ha milliókat költhetsz - nevetve száll ki én pedig rögtön sietek utána és átkarolom. - Fred, ő itt Zoe. Zoe ő itt Fred.
- Örvendek - kezet fognak Zoe pedig csak rávigyorog.
- Házat nézünk magunknak? - Kissé kételkedve néz fel rám ahogy belépünk az ajtón.
- Ahha.
- Este nyolc óra van Zayn.
- És? Anno hajnali háromkor újítottuk fel a házunkat.
- És mennyire kurva jó lett - elnevetem magam míg összekócolom a haját. A nappali közepén állítom meg, ahonnan kilátni a nagy üveg ajtón át a kertre.
- A ház nagyobb mint a kert. Nyolc szobás a ház és...
- Hány gyerekünk lesz? - A fülébe suttogva kérdezem meg. - Csak befektetési célok miatt - elneveti magát ahogy a karomba kapaszkodik míg átkarolom hátulról őt.
- Háromról tudok - a nyakába temetem az arcomat és igyekszem visszafogni az érzést ami bennem van. Szerintem ezt érzik a rajongóim is, ha meglátnak. Biztosan ezt.
- Három fürdő van... - nehezen tudok rá figyelni. A három gyereken jár az eszem.
- Mind fiú? - Megrázza a fejét és elnevetem magam. Lesz egy lányom is minimum. Tetszik ahogy a házat nézi. Eltudnám képzelni magunkat itt. - Tetszik? - Nem engedem el a kezét ahogy kisétál az erkélyre.
- Jól néz ki - biccent míg a keretet nézi innen fentről. - Nagy.
- A másikat is megakarjátok azért nézni?
- Ahha, ha követlek az úgy jó?
- Persze - kinyitom Zoenak a kocsi ajtót és már nem is panaszkodik azért, hogy úriember vagyok. Elfogadja és beül.
- Szóval? Tíz pontból mennyit adnál a háznak?
- Nyolc - elfogadható.
- Valld be őszintén, láttad a házunkat? - Elneveti magát és nem mond semmit csak bámészkodik kifelé az ablakon. - Miért nem tudod megmondani, hogy ez volt-e az vagy sem. Sokkal jobb volna!
- Mert azt gondoltam, előbb összeházasodunk, házat veszünk, lenyugszom és akkor jönnek a kölykök. Nem fogom befolyásolni a dolgokat azzal, hogy elmondom miket tudok.
- Ezért nem dobtad fel a nevet sem, hogy Nate?
- Ezért - kidugja rám a nyelvét én pedig csak felhördülök.
- Ez igazságtalanság. Ez olyan mintha tudnád a jövőt.
- Nem biztos, hogy létezik az a ház és tudod lehet csak az agyam végmunkája volt amit összerakott nekem az élet tapasztalatimból. Lehet valamiért gondoltam arra, hogy Natenek hívnád a fiadat.
- Vagy csak embertelenül profi vagy és mikor meghalsz sem bírod kiélvezni a túlvilágot.
- Kitudja - nem várja meg, hogy kiszálljak és kisegítsem a kocsiból kipattan most is.
- Hogy hívják majd a lányunkat?
- Ha túlélem ezt a terhességet, megvitatjuk - az oldalamba csíp ahogy megindul Freddel.
- Ennek a háznak csak hat szobája van. - Azért mondtam hetet, mert úgy gondoltam az ideális lenne. Nekünk egy szoba, plusz két melós szoba neki is és nekem is. Akkor marad még négy szoba. Ráadásul, ha három gyerekünk lesz akkor igazából csak egy szoba marad, vendégszobának - Vegyes tüzelésű, nagyobb a kertje mint az előzőnek.
- Megjegyzem, hogy lapos a teteje amit imádok - csak úgy oda veti foghegyről én pedig biccentek neki, hogy felfogtam. Izgatottnak tűnik ahogy belép az ajtón. Körbe néz és olyan bámészkodónak tűnik az arca. Aztán értetlenül ráncolja a homlokát.
- Hány fürdő van?
- Három, itt is - nem rossz ha három gyerekkel számolunk alapvetően. - Négy szoba van fent és kettő itt lent.
- A tetőre fellehet menni? Biztonságos lenne kialakítani azt is?
- Elég erős a szerkezete a háznak, szóval el kell bírja elvileg. De egy építésszel beszéljétek ezt le inkább.
- Lehet még bővíteni a házat telek szerint?
- Igen van rá lehetőség.
- Akkor szerintem jó volna, ha még egy szobát hozzá tudnánk építeni nem? - Zoet kérdezem meg, hátha érdekli a szobák száma. De ő még mindig csak a nappaliban áll. Aztán oda sétál a falhoz és rárakja a kezét az üveg ajtóra. Frank értetlenül néz rám, de nem mintha tudnám mit csinál. Oda sétálok hozzá és a kezemet a vállára rakom. - Jól vagy?
- Persze - halkan motyogja míg felém fordul és visszasétálunk a nappali közepére.
- A három fürdő közül, kettőben van kád és zuhanyzó. Az egyikben csak zuhanyzó - biccentek Frednek míg a telefonjáról olvassa nekünk a dolgokat. Zoet nézem, amint megindul az egyik folyóson én pedig követem. Engem pedig Fredd követ míg sorolja a ház pozitívumait. - Van egy építész ismerősöm, ha gondolom megtudom adni majd a számát. - Újra csak biccentek míg Zoe a fal felé fordul. Aztán lenéz a lábához. 
- Hogy tetszik eddig ez a ház? - Azután kérdez rá, hogy kirázta őt a hideg.
- Végig nézném még a szobákat - átkarolom őt. - Biztos jól vagy?
- Terhes vagyok, ne kérdezz ilyeneket - elnevetem magam míg előre indulunk a folyóson.
- A fürdő amelyikben nincs kád a második legnagyobb szobához tartozik, ha ez kompenzál valamit. A két másik fürdő külön van - Zoe biccent míg benyit az első szobába. 
- Általában amúgy is zuhanyzunk, lehetne ez a mi szobánk - Freddre nézek Zoe helyett. Lehetne ez a mi szobánk? Ez a fürdővel rendelkező szoba?
- Hát, ha kölykökkel terveztek határozottan hasznos az, ha külön fürdötök van. Higgyétek el - összeszorítom az állkapcsomat, míg ők összenevetnek én pedig kinyitom az ajtót ami ebből a szobából nyílik. Fürdő. 
- Zoe, senki nem mondta, hogy ez az a szoba, amelyikhez fürdő tartozik - felé fordulok, egy önelégült mosollyal. - Ez az a ház? - Összeszorítja az ajkait, de nem néz a szemembe. - Megvesszük.
- Nem akarjátok megnézni a többi szo...
- Megvesszük - ez az a ház. Itt volt mikor meghalt.

4 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Remélem, remekül kezdődött az éved :)

    Zayn igen nem utál "csak terhes"
    Elképesztő, hogy felvetetted az abortuszt nézve Zoê többletes érdekeit, de mindennek ellenêre nem szeretnê elvetetni...tudod jól hogy természetesek azok a folyamatok amik most lezajlanak főleg a hátteret/eket nêzve.
    Imádtam amikor levezettétek, mihez is kezdhetne Zoê...és azt is, hogy benne lennêl hogy vissza menjen majd, úgy ahogy igazán szeretene. Most látszik csak mennyire őssze értetek.
    Na és a ház. .basszus. Hát persze..:)

    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a rêszt is olvashattam! Kíváncsian várom a következő részt!
    További kellemes hétvêvêt, szêp hetet Kívánok Neked!
    Imádás van! <3

    VálaszTörlés
  2. Nem mindig írok hozzászólást, de mindig várom és elolvasom az új részt💕

    VálaszTörlés
  3. Szia pár napja kezdtem el olvasni ezt a köyvet és meg kell mondanom,hogy imádom. Alig várom az új rész. Légyszi hozzd minnél hamarabb! ��❤��

    VálaszTörlés
  4. Your post is really good. Useful content.

    VálaszTörlés