263. Rész

x--- Zayn Malik ---x

Tegnap összeomlott a teste, bevérzett a hasa és ma nevet. Rémlik Noah milyen ideges volt rá. Tekintve, hogy addig húzta a dolgot Zoe éjjel, amíg majdnem újra kellett éleszteni megint. De Noah üvöltözése sem hatotta meg igazán ma már. Csak nevet... Eleve picinek tűnik az ágyban, fehér falak és fehér húzatok között. De most, hogy a szobájába próbálnak bezsúfolódni vagy húszan... még kisebbnek tűnik. Ide ért a katonai csapata... És a leghülyébb ajándékokat hozták neki. A kutyatápot talán még megértem, elvégre tudnak Khalidról. De nem fogom megérteni a hercegnős matricákat, a töltényeket, homokot üvegben és végképp nem értem meg az egyik fogat. Történeteket mesélnek nekik, elég véreseket de nevetnek rajta. Felidézik milyen volt vele és nevetnek én pedig a történetek felét soha nem is hallottam de Zoe nem szól rám, hogy ki kéne mennem. Helena is itt bent van, és ugyan úgy elbeszélget velük mint Zoe.

- Bocs, beférek még? - Elállok az ajtóból, tekintve hogy én eddig annak dőltem mert máshol nem nagyon volt hely.

- Persze - mit mondjak neki? Hogy nem?

- Hello - beköszön és Zoe szemöldöke a homloka közepére csúszik. A társaság fele rám néz, a másik Zoera.

- Szia Roger. - Mi a fasz van Rogerrel meg velem? Meg vele...? - Hát te? - Ő a csapat része vagy nem a csapat része?!

- Gondoltam megnézlek, ha már folyton haldokolni akarsz.

- Engedte a csapat főnököd? - Azt hiszem ő Adam. De ezek szerint nem az ő csapatukba tartozik. Peter mellém áll... miért?

- Engedte - biccent és a feszültség kezd sok lenni. Zoera nézek, kérdőn. Helena lehajtja a fejét. Azt hiszem értem. Oda megyek ezek szerint Rogerhez és halkan kérdezem meg tőle, hogy lefeküdt-e vele. Senki nem hallja, de mindenki megfeszülve várja, hogy megverem-e vagy sem. Először is, valószínűleg esélyem se lenne ellene. Másrészről belefáradtam. A szemembe néz, ezt legalább díjazom. Biccent.

- Többször? - Nehezen de újra biccent egyet. Szuper. Eljött a csávó aki megdugta Zoet, hogy megnézze jól van-e. Aki még mindig nem beszélt velem arról, hogy most mi van velünk, vele, velem, és azzal, hogy abba hagyja-e. Végig mérem Rogert, és valahogy csak arra tudok gondolni, hogy tényleg többször is lefeküdt vele Zoe. Persze, ő szakított velem. Megtehette. - Hagyok helyet, hello - nincs kedvem ott maradni tovább.

- Beférünk még?

- Be - menjenek be az ikrek, hátha feldobják az elkúrt hangulatot ott bent. Bár lehet már helyre is jött. Elindulok lefelé, nem köszönök el senkitől. Haza kell mennem... muszáj egyedül lennem. Túl sok ez a hét... kurvára túl sok. Átverekedem magam az aulában a SAS emberei között aztán kiérek az újságírókhoz. Kérdéseket ordítanak a fülembe, az arcomba... valahogy az a logikájuk hogyha minél közelebb jönnek hozzám és minél hangosabbak akkor annál inkább válaszolni fogok a kérdéseikre. Nem. Haza vezetek és  lehuppanok a kanapéra, Khalid társaságában. Meg egy üveg whiskey társaságában... lehet kikéne rúgnom a hámból. Biztos vagyok benne, hogy Zoe nem viseli annyira jól, mint mutatja. De én már nem tudom sehogy sem viselni. Lehet, hogy most majd egy gyenge szarnak tekint mindenki... de most nem megy. Most nem tudok bent lenni a kórházban. Tudom, hogy elmúltak azok az idők, hogy kint dolgozzon, és hogy másokkal legyen. De mégis csak velem feküdt le először és... amiért elengedtem mások is megkapták. Elengedtem valaha is? Inkább elbasztam. Logikai úton nem akadhatnék ki rá, nem volt velem együtt, minden joga meg van ahhoz hogy másokkal legyen, ha akar. De attól még fáj, főleg szemtől szembe találkozni egy ilyen gyökér hülye fasszal. Minek jön egyáltalán ide?!

- Merre vagy? - Harry hangjára még a cigit is majdnem kiejtem a kezemből.

- Mi a fasz? - miért van itt? Hogy jött be?!

- Mi a bajod? Miért nem vagy mellette? Most nem zavar, hogy majdnem meghalt? - Képen röhögöm, ez már abszurd.

- Ott voltam. Végig! Muszáj volt haza jönnöm.

- És lerészegedned mert szembenéztél valakivel aki megfarkalta.

- Ha tudod miért iszok, minek kérdezgetsz?

- Hogy rájöjjek miért vagy egy barom Malik! - levetődik mellém és elveszi tőlem az üveget. Tipikus, csak én nem iszogathatok egy kicsit a saját nyomoromban. - Rémlik milyen érzés volt az üres lakásodat látni, miután lelépett mert kidobtad?

- Hogy jön ez ide? - Nehéz volna elfelejteni.

- Rémlik, mikor mi turnéztunk és rátámadt a betege aki megakarta erőszakolni? Az a sok alkalom amikor a tévében láttad őt és nem tudtál segíteni neki? Mikor kiment Irakba?

- Rémlik.

- Akkor miért pont azért hagyod amit a múltban tett és amit bán?

- Mert rosszul esik Harry, azért - megvonom a vállam kérdőn nézek rá, hogy mit akar még tőlem. - Azt mondta, akkor hagyja abba, ha meghal. És meghalt. És még csak meg sem beszélt velem semmit, azon kívül hogy látta Waltert meg az apját. Fogalmam sincs, hogy együtt vagyunk-e. És az ígéretét sem fogja betartani szerintem, mert Albustól fegyvert kéregetett... csak szarul esik Harry. Ennyi, és semmi több. Nem haragszom rá, nem szeretem kevésbé csak fáj! Annyi éve egymás mellett vagyunk, még ha csak barátokként is néhány időszakban. Láttam még félénknek, most meg már egy gyilkológép akit a királynő pakolgat ide-oda. Én meg nem tudok kimenni az utcára, anélkül, hogy ne tépnék le rólam a ruhát minimum. Annyiszor volt már halál közeli állapotban, végig néztem, hogy meghal. Végignéztem, amint eltörik a bordáját és éppen csakhogy sikerül visszahozni az élők sorába. És annyit sem mond, hogy mi most együtt vagyunk, vagy nem. Azt sem tudom már lassan hány éve élek így Harry! Évek óta ez van közöttünk, nem tudom, hogy kapcsolatban vagyok-e vagy sem. Hogy elmondhatom normálisan, hogy szeretem, vagy sem. Titkolnom kell, vagy nem? Most van más az életében, esetleg már nem akar velem lenni mert a halála más útra térítette? Vagy csak egyedül akarna esetleg lenni?! 

- Kérdezd meg tőle ahelyett, hogy itt rinyálsz. - Pofán fogom baszni.

- Kérdezzem meg a lánytól, aki meghalt, hogy bocs, amúgy mi most járunk? - értetlenül nézek rá. - Azok után, hogy aligha tudjuk mit látott oda át? De abból a kevésből amit mesélt, a vége nem volt éppen felhőn ülős boldog pillanat. Este is összeomlott újra... és állítsak elé azzal, hogy mi van velünk.

- Jó, ez jogos... - Harry iszik egy újabb kortyot én pedig Khalid világos aranybarna szemeibe nézek és csak simogatom őt. Lenyugtat. Biztos hiányzik neki is Zoe... 

- Most meg ott van a férfi, aki valószínűleg minden álma megtestesítője mert elit katona és Irak... meg a többi faszság.

- Hiányol téged, azért jöttem utánad. Ne hidd, hogy érdekel a nyomorultságod amit magadnak kreálsz.

- Áruld már el, ezt most mégis miért kreálom magamnak?! - Biztosan megütöm.

- Többet is kibírtál. Végig nézted, hogy meghal. És most azért léptél le, mert feltűnt egy dugó pajti? - Kiröhög, szabályosan a képembe röhög. - Szánalmas vagy Malik. Ő szemtől szembe állt Perrievel nem egyszer.

- Csak egy napot kérek itthon, egymagamban a saját gondolataimmal és hidd el, holnap reggel már ott fogok ülni. Ezt te is tudod, ő is tudja. És én is tudom, nem is terveztem több időre lelépni tőle Harold! Csak egy picit... egy kis nyugalmat, csendet és otthon illatot szeretnék Khaliddal. Ennyi. 

- Felnőtt férfi vagy. Legalábbis a döntéseidet te tudod meghozni, szóval akkor élvezd a magányodat Zayn! - Ezzel a mondattal pedig fel is áll és egyedül elindul az ajtó felé. - Ha reggel nem leszel ott, a farkadnál fogva ráncigállak be! - Az ajtó csapódása a végszava. Óh én kegyetlen, igazságtalan szardarab aki csak egy kis időt akar magára. Pár órát... szerintem is a halált érdemlem emiatt.

---

- Khalid! - Érzem amint felemeli a fejét, én pedig nagy nehezen ránézek. Aztán realizálom, hogy nem morgást hallok, és ez nem ő, hanem rezgés és a telefonom. Megvakulok, de felveszem. - Hm...? - hajnali három van... mi a fa... - Baj van?! - Rögtön felülök, már ki is takarom magam. Kérlek ne legyen baja, soha nem bocsátom meg magamnak, ha pont ma éjjel nem vagyok bent mellette és baja lesz.

- Fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyunk jók vigasztalásban - csak egy fáradt hang Louis részéről. - Azt hiszem kicsit gyengébb lett az elméje, mint volt. Legalábbis nem láttam még így kiakadni valami miatt, és eléggé a szívére vette, hogy nem vagy itt és biztos megbántott... szokásos Zoe és Zayn dolog. Csak figyelembe kéne venni a csöveket ami kilóg belőle, meg hogy meghalt nemrég...

- Lou! Most csak sír, vagy baja is van?

- Pár belső varrat felszakadt és belső vérzése lett. De gondolom már tudod, hogy jól van, mivel felhívtalak. Éppen műtik, de Noah kijött az előbb és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Gondoltam tudni akarnál róla. Majd ha ide értél beszélünk - és ezzel ki is nyom. Bár nem téved sokat, a gatyámat már magamra rángattam. Istenem... miért nem hívtak fel, hogy ennyire felzaklatta a dolog?! Én nem gonosz akartam vele lenni, vagy kicseszni vele, csak lenyugodni és megnyugodni. Semmi több! Nem volt rossz szándékom csak össze akartam szedni magamat! Khaliddal együtt vezetek be, és meg sem állok addig, amíg oda nem érek hozzájuk. Khalid rögtön megörülök mindenkinek, én pedig egy gyors intés, és a szokásos gonosz nézések után bemegyek a szobájába. Annyira sápadt, vékony és törékeny. Hallgatom a gyenge szuszogását, az egyenletes pittyegést és őt elnézve valahogy a régi költök jutnak eszembe. Régen a legtöbb költő depresszív volt, és általában hiányleltárakat írtak. Versekben adták ki mind azt, ami nincs meg az életükbe és fáj nekik. Nincs szívem... nincs szívem mert itt hagytak. Nincs kitartásom, becsületem és erőm. Nincs lelkem, időm és döntésem. Nincs időm arra, hogy magammal törődjek, neki kell támaszt nyújtanom. És nincs döntésem, nem bírom őt itt hagyni. És már én sem vagyok magamnak, már rég nem a saját érdekeimet nézem először, hanem az övét. És ő minden, amim van. Az értékem és az okom, amiért folytatok mindent és próbálkozom. Ő a pozitívum a hiányleltáram végén. Végig simítok a pillangón a kézfején. És most? Vajon most mit jelent a pillangó neki, és mit jelent nekem?