261. Rész

x--- Zayn Malik ---x

Meghalt Zoe, végig néztem. Felkelt, lefogtam, altatják... és nem értem mi történt vele. És ez a fasz most azt mondja, nem tud megfelelő magyarázatot adni nekem?!

- Leszarom milyen magyarázata van, próbálja meg elmagyarázni nekem! - A falhoz lököm... kezd elfogyni minden türelmem.

- Zayn, kérlek. Erre nincs szükség. Nem tudok neked megfelelő orvosi...

- Akkor mondj személyeset, vagy eltöröm a nyakad - elengedem a vállát és próbálom visszafogni magam.

- Meghalt... mit vártál tőle? Zoe ki van képezve, egy olyan időszakából, ahol még magát kellett volna megtalálnia. Tizenévesen már megtanult automatikusan memorizálni. Zoe nem álmodik, ha álmodik, akkor azt ő irányítja mert mindent megvizsgál és rájön, hogy álom. Tudod, ez az embereknek ritkán megy, mert csak folynak az árral. De Zoe ösztön szerűen vizsgál mindent, ezért neki mindennapos. Én nem tudom mi van a halál után... nem is akarom tudni egyelőre, de ha Zoe odaát volt, egy létező helyen... Akkor azt Zoe tudta, és emlékszik is rá. Ezek után, mit vársz tőle? Megkérdezte tőlem, hogy hol lakik, hogy amnéziája van-e... hogy veled lakik-e együtt. Nem mondtam el neki, hogy meghalt. Rákérdezett - az orromon szívom be a levegőt és szimplán ott hagyom. Mond ki a legjobb barátod szemébe, aki egyben a szerelmed is, hogy meghalt. Nézd végig, hogy az agya elhagy téged mert próbálja felfogni, pont úgy mint te. Megfogtam a kezét, és ő is az enyémet, pedig halott volt. Segíteni akarok neki, csak éppen fogalmam sincs hogy mégis hogyan. Azt kérdezte van-e fekete versenyzongorám... akarok, de felesleges. Szóval nincs. Mit látott? Mit élt át odaát?

- Hey... - értetlenül nézek hátra... rá. - Shh... ne szólj senkinek... - megfogja a kezemet és már tovább is húz a lépcsők felé. Aztán leül, abban az ormótlan kórházi ruhában is jól néz ki... begipszelve.

- Kéne...

- Jól vagyok.

- Az altató? - Álmodok? Lehet, most én álmodok. Gyenge nevetés a válasza...

- Minél erősebb cuccokat szedsz, annál több vagy még erősebb kell, hogy hasson. Szimplán a mindennapokban rengeteg altatót szedtem, és a kínzások során is kaptam elég sokszor tetemes adagokat már életemben. Valószínűleg az altató orvos ezt nem vette figyelembe - megvonja a vállát és az ölébe helyezi a törött kezét. - Illetve kösz, nem kell olyan mint utolsó ébrenlétem során. És tudod, össze vagyok zavarodva, szóval előbb inkább veled beszélnék - neki dől a vállamnak én pedig átkarolom a derekát.

- Én is össze vagyok.

- Végig néztél mindent?

- Mármint azt, hogy leesel, hogy vérzel, hogy bevisznek és hogy meghalsz? Azt is, ahogy eltörik a bordád...

- Sajnálom, gondolom elég ne...

- Igen - nem magamról akarok beszélni.

- Hogy éltem túl?

- Még te is ráestél arra a sárga szarra. Csak már éppen amolyan kemény állapotába, szóval lepattantál. Viszont nem mondanám, hogy túlélted... - hümmög egyet aztán felnéz rám. Még mindig sebes az arca.

- Sajnálom, hogy kitettelek ennek.

- Miért kérdezted azokat, amiket?

- Nem tudom. Amíg nem jövök rá, nem is akarok róla beszélni. De talán láttam a saját padomat.

- Padodat? - Nem erre a válaszra számítottam. Milyen kibaszott padról beszél?!

- A papád, te mesélted. Egy padot látott, amin aztán később folyton üldögélt. Szerintem a saját verziómat láttam, de fogalmam sincs.

- Mit láttál?

- Tabu - felhördül és megrázom a fejemet. - De kellemes volt, míg rá nem jöttem, hogy ez nem a valóság. Nagyon jó érzésem volt. Mint a víz alatti nyugodtság... aztán... nem tudom - a hideg is kirázza én pedig értetlenül nézek rá. Szóval akkor tényleg van túlvilág?

- Aztán?

- Aztán újra verni kezdett a szívem.

- És?

- Mintha a legnagyobb félelmed testet öltene, és lerántana a semmibe. Szörnyű... Kitudja, lehet nem is a mennyországomat láttam, hanem éppen a pokolba vonszoltak le. Ami logikusabb - felnevet, én pedig vele nevetek. Ő egy angyal... és nem is tudja. A fejére nyomok egy puszit, bár véres a haja, mivel nem tudták neki még megmosni és el is tol magától. - Véres vagyok, büdös, koszos és meg is haltam egyszer. Ne puszilgass amíg nem tudok emberséges kinézetet összehozni magamnak!

- Ne tedd újra ezt velem... - magamhoz húzom, nem nagyon köt le.

- Eltört a bordám - elhaló hanggal nyögi ki, én pedig el is engedem.

- Sajnálom...

- Semmi gond. Itt van mindenki, ugye? - Fintorogva néz rám. - Címlap lettem?

- Igen, a leesett félhulla testeddel együtt.

- Láttam fent egy hírcsatorna helikopterét... basszák meg első sorban, nem fért oda a másik, és a szele is kurva rosszul jött. De elég megalázó is volt, hogy tudtam éppen a halálomat veszik filmre.

- Albus beperelte őket... de tudom. Látta mindenki. - Előre görnyed. Csak nézi a földet és nem mond semmit. Mindig kihúzza magát, és tudom, hogy hiába beszélgetünk nyugodtan, össze van törve belül. Szóval óvatosan simítok végig a gerince mentén.

- Láttam Waltert és apámat is... - megáll a kezem a hátán és a csomó nőni kezd a torkomban. Annyira, hogy mér nem csak nyelni nem tudok, levegőt sem venni. - Walter bemutatott nekem, amin apám röhögött. És apa felmutatta nekem a hüvelykujját.

x--- Zoe Fable ---x

- Nem várok erre reakciót - nyugtatom meg, míg hátrább dőlök. - Csak azt akartam, hogy tudd mit láttam. Legalábbis azt a részét, amit könnyen elhiszek, hogy tényleg láthattam.

- Ez rá vallana - vajon apámra, vagy a nagyapjára gondol? Mindenesetre a feszültség érezhetően megnő, szóval felállok.

- Fel fog tűnni, hogy meglógtam - rögtön feláll és támaszt nyújt, míg visszafelé lépkedünk.

- Neked nem kéne talpon lenned! -  Jake kapásból ordít rám. Látom amint Albus csak felvonja a szemöldökét. Aztán Helena sír... és inkább elfordulok. - Indulj befelé, muszáj megvizsgálnom.

- Pillanat - őszintén gondolom, mindjárt bemegyek és szétkínozhatja a testemet a hülye vizsgálataival. De előtte megfogom Zayn karját és magamhoz rántom. - Nincs itt senki a családomból? - Halkan kérdezek rá, ő pedig megfeszül. Ezzel válaszolt is... nincs itt senki. Pedig meghaltam.

- Azt mondtam nekik, hogy hívom őket, és üzenek nekik minden percről. Aggódnak és kere...

- Hagyd - kedves tőle, hogy védi őket. De attól tartok nem is őket védi, hanem engem. Hogy ne fájjon annyira. - Nemsokára itt vagyok köcsögök, addig szedjétek össze magatokat, szar rátok nézni! - Ezt a baráti társaságomnak intézem, Xavier az egyetlen aki felröhög rajta. De pár mosolyt még látok felvillanni.

- Húzz befele kislány! - Albus rámparancsol, én pedig feltartott kezekkel már be is megyek. Legalábbis, amennyire feltudom emelni azt, amelyik eltört.

- Panaszok? - röhejes.

- Mindenem fáj Jack. A talpamtól elkezdve a fejem tetejéig minden kibaszott pont - a fájdalom olyan hatással van rám körülbelül, mint az éhség. Rohadt morcos leszek tőle. Tekintve, hogy folyton fáj, zavar és szimplán... szimplán szar.

- Kicsit specifikusabban, ha kérhetem - a fejemen a varratokat nézi, míg halkan motyogja.

- Öhm.. tíz-tizenkettedik borda körülbelül. A C5 és C6 csigolya... pulzáló érzés a törött karomban. Húzódás a halántékomnál. Szúró érzés a tarkómban. A járás fáj. A bokám nyilall a lépéseknél. A bal csípőmnél olyan érzésem van, mintha bent hagytál volna egy kesztyűt.

- Nem műtöttelek arra fele. - Csak egy ironikus felhördülés jön ki belőlem.

- Rosszabbak a reflexeim, néha homályosan látok még. A gyomrom környékén is fáj... - És ez az első, mikor rám néz.

- Könnyebb veled mint egy átlag beteggel, hogy mindent szinte szakszerűen megnevezel, de ezt fejtsd ki kicsit konkrétabban míg a hátadra fekszel - és teszem amit mond míg nyomkodni kezd.

- Igen, ott fáj. De amúgy mindenhol... - közlöm vele egy fintorral.

- Oké rendben, kell egy röntgen a felsőtestről - a nővérnek közli az utasítást. Majd a fájdalomcsillapító mennyiségét.

- Nem kell fájdalomcsillapító. Magamnál akarok lenni, de köszi - nem vitatkozik velem, ez legalább már haladás.

- Egy CT vizsgálatot is kérek - behajlítja a lábamat, már amelyiket tudja én pedig csak fintorgok és tűröm. - Lehetnek még vérzéseid, felszakadhatnak még sebeid. Kérlek, ne állj még lábra, veszélyezteted magadat.

- Pontosan hol is lehetnek vérzéseim?

- Kívül, belül, mindenhol. Lezuhantál több tíz méter magasból. Leállt a szíved. Adj időt magadnak, ez nem olyan mint az eddigi baleseteid Zoe.

- Küld be Albust, ha kimentél, még az egész hülye vizsgálatosdi előtt.

- Miért?

- Mert beszélnem kéne már vele egy ideje arról, hogy kik és miért akarnak megölni milyen áron - komoly pillantást vet rám, mintha eddig ez lett volna a legkomolyabb dolog amit mondtam neki. Pedig ez közel sem az... ez olyan megszokott. Az, hogy meghaltam? És hogy mit éltem át ott? Az komolyabb mint az, hogy pár idióta azt hiszi, letudnak győzni.

Kukucs! Imádlak titeket meg minden, de azért ja :D Ettől a perctől számítva még kilenc órám van addig, amíg fel kell kelnem (és ebben nincs benne az alvás időm mert hát ugye az felesleges), ez idő alatt megírnom még három tételt, és tízet megtanulni, meg még a nyelvvizsgámra is készülni. Pls lányok, párkapcsolatban élek, nemsokára költözök össze vele, érettségi, ez-az, betegség, -20°. Kicsivel több türelmet kérek, próbálkozom, higgyétek el. Imádás mindenkinek, és ezer puszi meg kitartás!