255. Rész

x--- Zoe Fable ---x

Az ajkaimat csipkedem míg nézelődök kifelé az ablakon. Lassan egy napja történt az egész, de nem vagyok hajlandó találkozni senkivel. Ülök az irodában és próbálkozom felfogni, hogy mi történt ott és mit kéne tennem. Visszafordulok a laptopfelé... a közösségi hálók felrobbantak az egésztől. Megoszló vélemények... vagy hős vagyok vagy szörny. A szörnyre hajazok. Belefáradtam az olvasásukba, mások szerint le kellett volna őket beszélni. De ha bosszút akartak rajtam állni... valaki által akit kedvelek, mégis hogyan kellett volna lebeszélnem őket?! Sikerült volna? Gyáva voltam megkockáztatni. Meglátom az eltéveszthetetlen kék hajat mint videó és kissé gyomorgörcsösen de rámegyek. Helena videót csinált az üggyel kapcsolatban?

- Kussoljon mindenki el! Zoe ott kibaszott életeket mentett meg, és sajnálom, ha a módszert a gyomrotok nem veszi be, de valószínűleg Zoe undorodik a legjobb tőle. Éveket laktam vele! Tisztában vagyok azzal, hogy elsírta magát azon, hogy megölt egy kis bogarat. Zoe nem kedvtelésből csinálja! De úgy látom mindenki elfeledkezett arról az ici-pici tényről, hogy azon felül hogy ő pszichológus az F.B.I.-nak dolgozik. És a katonaságnak is... és volt kint csapattal, elit csapattal. Ahol megkínozták. Hogy hány őrült rabolta őt el... és kínozták meh. Hány őrült volt a nyomába. Hányszor támadtak rá. Nem kell minden szarról tudnotok! De egy kezemen nem bírom megszámolni az őrülteket akik komolyabban az életére törtek. És nem pár levágott galamb fejre gondolok, hanem akik személyesen oda mentek megpróbálni megölni vagy elrabolni őt barmok! És már az sem titok, hogy a SAS-nak dolgozott. Basszátok meg, felfogtátok kik mentek el a végletekig, hogy megszerezzék maguknak?! A legdurvább különleges alakulat a picsába is már! Szerintetek virágokat szed?! Nem! Az élete és a karriere pont azt mutatja, hogy másfél perc alatt egy karcolás nélkül megöl hét embert... és tudjátok miért? A barátaiért faszarcok. Mert azok ott a barátai... és semmit nem tudok! Kurvára semmit! - A videónak vége én pedig csak pislogok. Az én életemről van szó, de még nekem is nagyon szarul hangzik. Kopogás az ajtón én pedig felnézek, ahogy Albus bejön.

- Itt vannak. - SAS. Biccentek és felállok, kifelé menet. És az első akit meglátok Haydar.

- Tudom, hogy valószínűleg emészted magadat és utálod azt ami történt, de ha szakmai szemmel kérdezel, csodálatos volt. Egyszerűen remekmű szerű. Egy sérült sincs, ami után tudomást szereztél az ügyről, és a lehető leggyorsabban kiiktattad őket!

- Valóban szép munka volt - biccent nekem Jamie, vele voltam sokszor szolgálatban.

- Megöltem hét embert, a barátaim előtt - ez csak nekem ennyire szíven ütő? Csak nekem jelent ennyit ez?

- Tény - biccent nekem Mr.faszfej. Szóval él? Kár.

- A következő a problémám... - mosolygok fel rá. - Ha úgy vesszük, hogy körülbelül száz szál volt a születésem pillanatában ami visszatartott attól, hogy egy vérengző fenevad legyek aki bárkit lemészárol akkor három nappal ezelőtt már csak két cérnaszálam volt. És tegnap elvágtam az egyiket. Egyetlen egy maradt... Szóval remélem megérti, hogy az emberségem és a személyiségem egy jó nagy részét kidobtam tegnap a kukába. Plusz egy nem számít... szóval... - kínosan nevetek fel míg megvonom a vállamat. Aztán megfogom a karját, csavarok rajta egyet és a falhoz lököm. Hátra rántom, és vissza lököm úgy, hogy rám nézzen. Beletérdelek a hasába, aztán megfogom a nyakánál fogva és ott tartom. - Hogy lehet az, hogy nem tudtak az akcióról?

- Nem tudtuk miért mennek - nem ő válaszol, hanem mögülem egy hang.

- Rengetegen voltak ott, nagyon sok fontos ember!

- Fontos? Fontos a királynő, fontos a fia... fontos az amerikai elnök... de ők csak híresek - hörög, nekem hörgi ezt.

- De nekem fontosak... és rémlik mit mondtam? Ha baja lesz a barátaimnak, akkor előbújik belőlem a kis szörnyeteg - hogy meri?!

- De nem lett - gyenge mosoly tőle, míg fulladozik. Kicsit magam felé húzom aztán a falnak csapom minden erőmmel. Ez az egész miatta van. Nem kellett volna belekeverniük.

- Nekem ehhez az egészhez nem is kéne, hogy legyen közöm! Tudja mit tett?! Nyilvánosságra hozta az arcommal, hogy közöm volt minden egyes ember halálának abban a hülye szervezetben! Nyilvánosságra hozta, hogy van valami komoly baj! Híres vagyok! Tudja mennyi információ van rólam a neten?! Ha valakimnek baja lesz, megölöm magát. Esküszöm az életemre, hogy megkínzom amíg nem könyörög a halálért!

- Zoe - Albus hozzá ér a kezemhez én pedig lerázom magamról. - A baj már megvan, meg kell oldani, nem generálni.

- Nagyon jól kiképezte, csodás a karrier története - Mr.Faszfej a torkát markolászva néz Albusra.

- Rá se nézz te köcsög! - Albus újra vissza rántja a kezemet én pedig csak mordulok egyet... tényleg oda minden emberségem. - A SAS-ból akarok minimum egy embert a listán szereplő emberek mellé. Nyugdíjas tagokat is visszahívhat... az F.B.I.-tól pedig minimum öt embert. Folyton legyenek szem előtt, vécére ne engedjék őket egyedül. Nulla-huszonnégy órás ügyeletet akarok nekik.

- Milyen lista? - Néz rám az egyik csoport vezető.

- Amit átfogok adni - család és barátok.

- Korlátozott számnak kell lennie, mert nem lesz elég emberünk az akcióra és...

- Nincs korlátozott szám, maguk baszták el. Mindenki megkapja azt, amit mondtam. Adjanak egy fegyvert és egy címet és levadászom akit kell.

- Egészen eddig te voltál a megtestesült jótékonyság és emberség aki nem bánt senkit, most pedig beadod a derekad? - Haydar felvont szemöldökkel néz rám én pedig elfintorodom.

- Eddig is bántottam másokat. Azért választottam ezt a pályát, hogy segítsek másoknak... mégis mindenki azt akarja tőlem hogy a rossz énemet használjam. Készítsem ki azt, szedjem ki ebből ezt, kínozzam meg szavakkal amazt, tegyem örülté őt... öljem meg azokat. - Felnézek Mr.Faszfejre és sóhajtok egyet. - Célpont vagyok, azonnal megakarom ezt szüntetni. És megvan a megfelelő kiképzésem az egészhez. Mind katonai, mind rendőri és mind elitalakulat részről. Plusz a pszichológia. Merthogy maguk csak nézik mi történik, nem tesznek ellene!

- De nincs rutin - Albus rám mordul én pedig felnézek rá.

- Haydar... képes lennék egyedül elpusztítani egy falut?

- Igen, idő kérdése de igen - határozott válasz.

- Egy várost?

- Idő kérdése.

- Egy országot?

- Necces.

- Tisztában vagyok az igenlő válasszal - megvonom a vállamat és tovább nézek Albusra. - Tönkre tudok tenni egy jól működő országot pár hírrel, véleménnyel, kamuval és megjelenéssel. Idő kérdése és tönkre teszem magát. Egy szervezet? Főleg, hogy ennyi mindent tudok róla? Célpontnak tettek meg és fenyegetve vannak a szeretteim? Hogy megvan a kiképzésem és a plusz is, hogy tökéletes gyilkoló gép legyek? Úgy érzi itt akárki is, hogy nem menne nekem? Emberi voltam amíg nem játszotta el ezt a szobában lévők kurva nagy része. A másik fele halott, akik közre játszottak. Miért hoztál el a Harvardról, ha nem ezért Albus?

x--- Zayn Malik ---x

Óvatosan kopogok be és csak hallgatom a saját nehéz légzésem. Aztán benyitok, lévén nem is vártam választ. Lassan sétálok be a megszokott folyosó szerűségen és ott is maradok a nappali küszöbén. Amint ül a földön, törökülésben, előregörnyedve és zokog. Maga mellett egy fegyverrel.

- Annyira rohadtul utálom magam. Annyira kurvára utálom... - felnéz rám én pedig le rá aztán újra a fegyverre. - Én... soha nem akartam ölni. Öltem már de nem így. Soha senki nem meredt még rám míg megöltem én őt. Nektek pedig... neked... soha nem kellett volna ezt látni. Ezt az énemet. Ezt az egész szart! Édesistenem... annyira sajnálom Zayn... annyira nagyon sajnálom! - Tudom, hogy sajnálja. Hallottam azt a kétségbeesett üvöltést, láttam a véres falat és beszélgettem Albussal. Olvastam az interneten mindent, és tudom, hogy ő is olvasta. Azokat mondjuk nem, amiket én írtam neki... de amiket mások azt biztos olvasta. Nem hazudok, kurva félelmetes volt látni, hogy ilyen kevés idő alatt erre képes. De Helenának valamilyen szinten igaza volt. Nem várhatták az emberek, hogy nem képezik ki erre, sőt. Nem képezi ki saját magát erre, mikor annyi szaron ment keresztül. Mikor annyian elkapták és annyian meg akarták ölni. Logikus cselekedet a részéről. Hogy az a hét ember vajon megölt volna valakit a biztonsági őrökön kívül? Nem tudom. Valószínűleg igen. Én azok csoportját népesítem akik azt mondják, Zoe jól cselekedett mert kétlem, hogy szép szóval mind a hetet letudta volna szerelni úgy, hogy ne történjen belőle baleset. Vagy plusz hulla... mármint. Rajtuk kívül.

- Élet... nincs semmi gond. A munkádat csináltad, megmentettél ott minde...

- Őket nem! Nem érted?! Én az olyan embereknek kéne, hogy segítsek mint ők! Én pedig... én pedig csak megöltem őket! - Letérdelek elé és elhúzom mellőle a fegyvert. Albus felhívta erre a figyelmemet, hogy szerinte Zoe túl sokat szemez a fegyverrel és nem egy jó fajta nézést ad neki.

- Mit gondoltál ott? - Az ölembe húzom és lassan ringatni kezdem.

- Hogy könnyebb lesz feldolgozni, hogy megölöm őket.

- Mint?

- Mint, hogy valakinek baja essen - hazudós egy szépség.

- Mint, hogy nekem bajom essen. Pontosan rám néztél cica... ne hazudj - hozzám bújik és újra sírni kezd. - És nem esett bajom. Ahogy másnak sem. És neked sem. És ez a legfontosabb. Ha szeretnéd én is megölök hét embert a kedvedért.

- Zayn ne...

- Sajnálom. Te vagy jó a vigasztalásban nem én - szorosabban bújik hozzám de mintha az erős zokogás mellett lett volna egy fél nevetés. Akkor az már siker, nem? Lassan de biztosan... mint ahogy lassan csúsztatom mindig kicsit még messzebb a fegyvert tőlünk. Biztos ami biztos alapon.