2017. december 7., csütörtök

254. Rész

x--- Zoe Fable ---x

A karjaimat magam előtt összekulcsolva lépkedem lassan és nézelődők. Fura ilyen ruhában lenni, mármint báli ruhában. Olyan… nagy. Hosszú ujjú, a háta kivágott. Elől viszont tetszik a dekoltázs rész, mivel inkább a vállaim felé húzódik, nem pedig lefele. Javarészt csipke és a fekete árnyalatait ölti magára. A szoknya a csípőmnél kezdődik és lazán lefelé lóg a lábaimra. Némi kékes színt is vélek benne felfedezni. Nem csúnya, vagy nem arról van szó, hogy ne tetszene a ruha csak fura. Nem ehhez szoktam hozzá. Soha nem volt ilyesfajta ruha rajtam. Jobban érzem magam egy katonai egyenruhában, vagy golyóálló mellényben, mint ebben. Így sem akkora mint itt másoknak, de nekem már ez is sok, mintha akadályozna a mozgásban.
- Hello – összerezzenek a kézre a vállamon és az élénk hangra, de rögtön meg fordulok és kissé kínosanm de rámosolygok Demire. Talán harminc év után nem rezzenek majd össze ilyenektől.
- Szia! – Rávigyorgok, úgy igazán. Mostanság nem jár el bulizni arra fele, mint én. Vagy legalábbis mint a srácok. Rég láttam őt.
- Hogy vagy? – Kissé oldalra dönti a fejét és ugyan úgy mosolyog tovább.
- Lehetőségekhez képest jól, élek – megvonom a vállam és villantok rá egy fintort.
- Perrie? – A fejével Zaynék fele int és máris eltűnik a mosolya, és én is vele fintorodom el.
- Perrie boldog Zaynnal. Sok a kamera, amúgy nincs semmi gond. Megvagyunk, azt hiszem… végre – elnevetem magam ő pedig csak a szemöldökét kezdi nekem emelgetni, míg kissé hátat fordít Zaynéknak és együtt indulunk tovább lagymatag sétánkra.
- Jó ezt hallani, végre. Sokan találgatnak megint, hogy együtt vagytok-e. Mármint a mi körünkben – rám mutat aztán magára.
- Mindig sokan találgatnak. Nem újdonság.
- Zayn mondta, hogy ideges vagy a mai nap miatt – nem tudom eldönteni milyen tekintet kapok tőle. Aggódót miattam, vagy aggódót a keletkezhető helyzet miatt.
- Sok olyan helyen dolgoztam, amik nem osztanak meg nagy információkat éppen azért, hogy a köznép ne pánikoljon. És eleget láttam az ilyen helyeken. Elég ember akart megölni ahhoz, hogy tudjam, nem igazán fognak elfogyni, és azzal is tisztában legyek, hogy ez mennyire jó helyzet lenne valami ilyennek.
- Szóval ennyire elvette minden apró örömödet a meló – nincs az arcán mosoly de én elmosolyodom.
- Nem éppen örömnek nevezném, hogy egyedül bámészkodók egy bálteremben egy csomó másik gazdag és híres ember között. De tény, hogy óvatosabb vagyok, mint normális lenne.
- A biztonsági örökkel nem haverkodtál le, hogy neked is adjanak egy rádiót? – Felnevet én pedig halkan kuncogok mellette.
- Nem túl barátságosak. - Vallom be őszintén. - Nagyon sok gazdag és befolyásos ember van most itt, és nyilvános esemény, kihasználnád?
- Nem.
- Mert közéjük tartozol - elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Te talán nem? - Megállunk a bárpult mellett és veszek egy mély levegőt. Lenézek a kezemre, a pillangóra a kézfejemen, aztán felemelem.
- Alapjáraton minden nevelés kérdése szinte, én rosszul érzem magam ha rosszat teszek. De nem azt jelenti, hogy nincs meg bennem a legnagyobb tehetség erre. Statisztika szerint elég jó vagyok a nyomozás segítésében, és azért mert azonosulni tudok. Ez pedig nem egészséges. A válaszom a kérdésedre nyilvánvalóan igen, de amolyan hamiskás igen. - Megvonom a vállamat és leengedem a kezemet. - Lehetek gazdag, de kicsit mocskosabb a melóm mint nektek.
- Ha te ezt kicsinek nevezed - a borospohárba horkant és oldalasan néz fel rám.
- Mihez képest kicsi - vonok vállat. 
- Gondolkoztál már azon, hogy felkeress egy kollégát a magad részéről? Én jártam és...
- Ms.Lovato! - Elharapja a mondatot és a férfi felé néz. Vissza rám és csak küld egy fintort én pedig biccentek és már lépked is egy mosollyal. Zaynékat keresem, de csak szemmel, és meg is találom őket, amint egymás mellett állnak és szintén valami újságíróval csevegnek. Ellököm magam a pultól és megindulok kifelé, vagy legalábbis a vécék irányába.
- Minden rendben? - Harry vigyorogva csapódik mellém én pedig rávigyorgom. 
- Túl aggódtok mindent, csak cigizni lógok ki a női mosdóba.
- Megtudom érteni, jesszus már lelépnék - felhördül és egy gyors kanyarral másik irányba indul. Én pedig folytatom az utamat. Csak egy valaki van bent rajtam kívül. Megállok a tükör előtt és a rúzsomat kezdem igazgatni, kínos lenne más előtt rágyújtani, nem? Egyszerre nézünk fel a szellőző nyílásra, mikor valami dobbanó szerű hang jön belőle. Ő egy hümmögéssel elintézi, én pedig próbálok nem paranoiás lenni. Beférne oda vajon egy ember? Nekem is szűkös lenne. Azért mégis feltűnés nélkül végig simítok a combon, hogy biztosan a helyén van-e az-az egyetlen egy kés amit elmertem magammal hozni. Ennyi eset után, már nem igazán mozdulok ki fegyver nélkül otthonról. Jó barátaim a kések, könnyen elférnek, nem feltétlen halálos sebet kell okozzak vele, ha támadok. Praktikusak. Megtámaszkodom a csapon és lehajtom a fejemet. Édes istenem, tényleg lehet túl parázom az egészet. Mégis inkább kimegyek egy cigi nélkül, és úgy döntök legalább egy őrnek szólok a zajról. Hátha... Véleményem szerint jobb leellenőrizni a dolgokat, mintsem a meglepetés. Mély levegővétellel és egyenes háttal indulok kifelé, és körbe pillantok egy őrt keresve. És abban a pár másodpercben már össze is zavarodok. Egyet sem látok. 
- Baszki...
- Elnézést? - Néz rám egy újságíró értetlenül. Én viszont máris megszaporázom a lépteimet, hol vannak? Miért nincs egy sem a bálteremben? Hirtelen irritálni kezd a klasszikus zene ami eddig egészen tetszett, de semmit nem hallok tőle. Az emberek túl hangosak, semmit nem hallok. De nem látom őket, hol vannak az őrök?! Zaynék felé tartok, ő pedig félúton vesz észre. Aztán meglátok egy őrt, amint kifelé tart. És elbizonytalanodok, most szóljak neki, hogy rögtön le kell lépnie mindenkinek vagy... vagy paranoiás vagyok? Megtorpanok és az őrt nézem. És inkább felé indulok el. Zayn értetlenül követ a szemével de aztán hátat fordítok neki és kissé kocogásba fogom a lépteimet. Az őr behúzza maga után az ajtót én pedig már másodperccel utána érek oda. Visszanézek Zaynra, villantok még neki egy mosolyt míg kilépek, aztán becsukom az ajtót és neki döntöm a fejem. Kérlek ne legyen semmi baj! Paranoid vagyok. Egy pillanatra arra gondolok, hogy miért rezzenek össze egy ember érintésétől, de miért nem egy lövés hangra és a puffanásra. Aztán hátra nézek és meglátom az őrt elterülni, és a három férfit akik rám bámulnak, fekete maszkban. A kurva...
- A kurva... - hangosan is kijön ennyi káromkodás. Lehajolok az első ütés elől, befordulok és hátra ütök. A szívem meglódul és az első ami eszembe jut, hogy nem juthatnak be a bálterembe. Megsorozom a bordáit de közben a másik kettő megfog és az ajtónak lök. Én pedig mielőtt megkapaszkodhatnék valamiben az ajtó kinyílik én pedig beesek. Fordulok párat mire megbírok állni és négykézlábra tornászom magam. Ez nem történhet meg... ez nem történhet meg velem. Mégis a bálterem padlóján vagyok és mindenki megdermed körülöttem.
- Zoe - hallom a hangját és csak még jobban félni kezdek. Ez nem történhet meg!
- Maradj ahol vagy - a kezemet emelem fel neki, de még a földet nézem és a tincseimet. Nézem a márvány padlót és a visszatükröződésemet. A zene és a csevegés elhallgat, csend van. Halálos csend. Felállok a földről és kihúzom magamat. Végig nézek a ruhámon, oda nyúlok a derék részéhez és szimplán leszedem magamról. Alatta egy sima fekete rövidnadrág van rajtam. A kezemben fogom a szoknyát, és tudom, hogy mindenki látja a combomra erősített kést. Megtörlöm az arcomat és felnézek, egyenesen a három faszira. Aztán még kettő bejön egy másik ajtón, és még kettő a harmadikon.
- Mindenki marad a kibaszott helyén! - Üvölt én pedig szinte elbőgöm magam.
- Egyetlen egyszer fogom elmondani - felemelem a hangomat és felemelem a kezemet is, amit mindenkitől várnak. - Takarodjatok innen, vagy ez lesz a nap amikor a saját kezeimmel ölők először - megrázom a fejemet és összeszorítom az ajkaimat. Rohadt kétségbeesettnek tűnhetek... de Zayn itt van. Itt a banda és... szinte minden barátunk a sztárvilágból. Anyukák és apukák vannak itt... és ha kell akkor ölők. Inkább omoljak össze később emiatt, mintsem amiatt hogy nem tudtam őket megvédeni. Remeg a kezem és várom mikor jön az érzés, amikor elmúlik. Mikor váltok át.
- Heten vannak ellened kislány... - rám nevet az egyik. De a mögötte lévő int a többinek és mindenki körém gyűlik.
- Kérlek... én tényleg nem akarom ezt - körbe fordulok, ránézek Zaynra és a megfeszült állkapcsára. A javarészt síró nőkre és aggodalommal teli férfiakra. 
- Megmondtam, hogy ki kell iktatni előbb - hallom mögöttem egy másik férfi hangját és lehunyom a szemeimet. Ez nem történhet meg.
- Fogd be a pofád és...
- Ha valakinek baja lesz itt még rajtam kívül, akkor egyesével kínozlak meg titeket - közlöm velük mérgesen. Ez jó, kezdek dühös lenne. 
- Ki a fasznak hiszed magad?! - Rám üvölt és közelebb lép a fegyverrel hadonászva.
- Miért vagytok itt? 
- Mond neked valamit az a név, hogy Jamal? - Először Zayn unokatesója ugrik be és nem értek semmit. - Aki ott rohadt meg a betoncellátokba, szenvedve?! - Amikor a halántékomhoz nyomja a fegyvert és a képembe ordít akkor kezd világos lenni az egész. Szóval SAS. Hogy nem tudott erről a SAS? Hogy ezt szervezik? 
- Az utolsó szavait akarod vissza hallani, vagy bosszút állni jöttél? - Felvonom a szemöldököm egy mosollyal őt pedig valaki visszahúzza hátra.
- Bosszú féle... sok információ birtokában álló személy vagy. De tudod, mióta megcsapoltatok minket, kell a pénz is, szóval... - a fegyverrel körbe mutat, körülöttünk mindenkire. - Így hát elfogadjuk az adományokat, kedves maguktól! - Elröhögi magát és a plafonba lő, mire több apró sikoly jön. 
- Minden amitek van azok töltények és a remény, hogy mire a fegyvereitek üresek lesznek, addigra nem állok a lábaimon - a férfira meredve közlöm ezt míg lehajolok és kibújok az egyik magassarkúmból. - Mert ha igen, nem lesz időtök újra tölteni a fegyvereiteket - halál nyugodtan közlöm velük míg a másik magassarkúmból is kibújok, és mellé rakom a ruhám szoknya részét.
- Melyik is a legkedvesebb embered innen? - A fegyvert a tömegen járatja, és automatikusan Zaynra nézek.
- Sajnálom - nem tudom, hogy neki intézem-e a szót, vagy a hét férfinak... vagy magamnak. Bosszút akarnak? Én vagyok a bosszú célpontja? Zayn által? Veszélybe sodorni Zaynt? Perrie tökéletes pszichológust akar? Egyszerűen sírni kezdek és a két kezemet imádkozó pózba rakva megyek a férfi felé, azért könyörögve, hogy ne. Ő vigyorogva tekint le rám, mindenki más pedig kissé értetlenül. Vagy legalábbis a barátaim. Abban a pillanatban, hogy egy méteres körzetében vagyok a szívem félredobban, mert tudom mit fogok tenni. De előre nyúlok, félre ütöm a fegyvert, de felfelé és így a golyó a plafon felé száll, nem pedig valaki felé. A nyakára ütök. Megfogom a fegyvert, hozzányomom a torkához, felfelé irányzok és meghúzom a ravaszt. Rám mered, abban a pillanatban amikor éppen megölöm. Mögé fordulok és máris célzok egy másikra. Ők pedig rám, de előttem a test felfogja. Még egyet lelövök... fejbe mindkettő. Más kérdés, hogy csak az egyiket tudom a homlokán fejbe lőni, a másikat a szemén keresztül találom el. A fegyver üresen kattan, én pedig hozzá vágom egy másikhoz. Aztán előre lendülök, becsúszok, megfogom a magassarkúmat és felugrásból szúrom bele a szemébe. A combomhoz nyúlok, megfogom a kést és minden erőmből elhajítom. És megyek is utána. Kihúzom a mellkasából, aztán visszahelyezem a nyakába. Öt halott... maradt kettő. A közönség látja amint gyilkolok, Zayn látja amint gyilkolok... látják a hullákat, szóval egy gyors mozdulattal terítem rá háromra a szoknyámat, hogy ne lássák. Az egyik üvöltve ugrik nekem, én pedig lehajolok az ütése elől. Dühösek és pontatlanok, ez pont jó nekem. A másikat nézem, aki elindul a tömegbe. Utána dobom a magassarkúmat, az pedig pontosan a tűsarok részével fejbe találja. Kiegyenesedem és könyökkel ütök a férfi torkára. Aztán az állkapcsára. Ököllel a hasába. Megsorozom, aztán egy rúgással földre viszem. Elveszem a fegyverét és lelövöm azt, amelyik a földön kúszik, a magassarkúmmal a fejében. Lenézek a földön fekvő utolsó életben maradtra. Oda sétálok a másik három hullához és az első asztalterítőt rájuk terítem. Aztán vissza megyek a hetedikhez, amelyik életben maradt.
- Attól a szervezettől jöttél? - Leguggolok és úgy kérdezek rá. - Válaszolj, vagy megkínozlak. - Megöltem hat embert.... megöltem őket. Veszek egy mély levegőt és térden lövőm a férfit ő pedig ordít. - Válaszolj - parancsolok rá újra. Ő pedig zokogva bólogat. - Hányan tudnak erről?
- Az egész kibaszott szervezet te kurva! - Összeszorítom az ajkaimat...
- Célpont vagyok? - Kissé megremeg a hangom míg felteszem neki a kérdést.
- Szopj le! - Lehunyom a szemeimet és ráfogom a fegyvert.
- Válaszolj és gyorsan vége lesz. Célpont vagyok? - Ez nem történhet meg. Ez nem történhet meg velem. Nem érek erre rá... tökön lövőm én pedig azon gondolkozom mikor hallottam utoljára ilyen sikolyt. 
- Igen! Igen! - Ordítva hajtogatja én pedig fejbe lövőm és csak nézem a hullát. Ott hever a lábaim előtt, én öltem meg. Ott állok félig báli ruhában, véresen... a barátaim és a párom előtt. Miután látták hogyan kínzok meg egy embert és hogyan ölök meg hetet. Mindössze... másfél perc alatt? Célpont vagyok. Öltem. A fegyverből kiveszem a tárat és rádobom a hullára. A hajamba túrok és megindulok az első hajtó felé. Te jó ég... te jó ég... te jó ég... megöltem őket. Megöltem őket... előttük. Megkínoztam az egyiket. Előttük. A rendőrök beözönlenek mielőtt én még kijutnék. Albust pedig rögtön kiszúrom és tovább sétálok kifelé.
- Mi történt?! - Szinte nekem ront.
- Megöltem őket - halkan suttogom neki és tovább megyek kifelé. - Előttük... mindenki előtt... megöltem őket és megkínoztam az egyiket.
- Mi? Zoe mit csináltál? - kiérek a folyósora és balra fordulok... Egy saroknyit bírok menni, hogy ne lásson mindenki. Ott pedig megállok, érzem a nehéz légzésemet és meredek a krémszínű falra, az arany mintára a falon. Aztán elordítom magma. Úgy rendesen, teli torokból, mélyen... szomorúan és dühösen. Tele méreggel. Úgy érzem felrobbanok és emiatt csak ordítok. Rá a falra... aztán egyszerűen beleütök. És újra... és újra és újra és újra.... Amíg a falnak kiabálok, mintha a fal hibája lenne az amit tettem. - Zoe! - Albus hátra lök de én még rárúgok egyet a falra. Aztán hátra lépkedem a másik falig és lecsúszok rajta. Ott és akkor már igazi zokogás tőr fel belőlem, nem úgy mint nemrég a mű sírás. - Zoe...
- Hagyj békén... csak hagyj békén. Mindenki hagyjon békén - olyan kicsire kuporodom össze, amennyire csak tudok és zokogok. Nem is az a legnagyobb problémám, hogy egy ekkora terror szervezet célpontja vagyok, hanem hogy öltem. Öltem, ráadásul hét embert, ráadásul nem humánusan... ráadásul... ráadásul előttük. Egy csomó kamera előtt. A barátaink előtt... Zayn előtt.

5 megjegyzés:

  1. Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaez ez nem lehet igaz.. az elözö részt vagy 10szer olvastam el es feldobtad vele az eléggé silany napomat.. 1000 hála.. de ez mi volt?? tátogok mint egy hal... 1. ne kötekedj Zoéval.. 2. ne fenyegesd a szeretteivel.. 3. túlerö számára mást jelent.. nem találok szavakat.. sírtam izgúltam, gyomorgörcsöm volt... ez (is)valami egészen elképesztö lett... légysiii siess a következövel mert addig a régi részeket olvasm el újra és újra.. köszönöm, hogy vagy, hogy olvshatom és hogy ilyen fantasztikusan írsz.. leges legjobb blog amit valaha olvastam.. pedig van pár külföldi is.. nyomodban sem érnek...

    VálaszTörlés
  2. Szia Des!
    Nagyon nagyon szépen köszönjük hogy már is olvashatjuk a következő részt!
    De még milyen részt, kikerekedett szemmel, hevesen dobogó szívvel és kevés légvétellel olvastam végig minden sor! Elkêpesztő vagy!
    -Zoé, -még akkor is ha sablonosan hangzik- nem tehettêl mást...
    Na és a humanitás? Ugyan Zoé ha humánus vagy nem usszátok meg te is tudod...és tudod hogy ők leszarnák a humanussagot és tudom te pont ezért sajnalod egyrészt hogy nem voltal az. De te nem vagy olyan mint ők.
    - Akik ott voltak pedig nem gondolnak semmi rosszat szerintem egyszerűen - miutan felocsudtak- csak halasak lesznek, hogy hals neked élhetnek. Aki máskepo gondolja azt meg merevul tojd le.
    Én azért aggodom, hogy megint cêlpont vagy és mêg felse dolgoztad az előző történéseket már is van ujj amit fel kell dolgozni...
    Na és Zayn ...és a kapcsolatotok...hát én bizok benne hogy ez most erősit és nem rombol. Tudom hogy ha nem vagytok együtt akkor is számithatok a másikra de remélem egyikőtökse dönt úgy hog, a történtek és az elkövetkezendő történések miatt újra külőn utakra kell lêpnetek.

    Des, Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam és nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    Jó éjszakát és szép napot holnapra valamint előre is szêp hétvégét!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
  3. Kedves Írónőnk!!
    Nagyon nagyon köszönöm hogy ilyen gyorsan kiraktál új részt! Egyszerűen imádom olvasni.
    Azt várom legjobban, hogy Zoé mikor “megy neki” Perrienek. Annyira irritáló a jelensége, mostmár igazán megérdemelné, hogy Zoétol kapjon és kikeszitse.
    Mégegyszer nagyon köszönöm ! ❤️
    Várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
  4. Szia/sztok!
    Még szeptemberben találtam rá a blogra. Az első mondatoktól kezdve megfogott. Ennyire még soha sem éltem bele magam semmibe.
    Zoe:
    Ő szerintem egy olyan karakter amelyik az elején és manapság is a legeslegjobb karakter. Annyira bele tudom magam élni. Rengeteg dologról nyitotta fel a szemem. Elgondolkodtató volt a nézete eggyes dolgokról.
    Zaynel kapcsolatba csak annyit hogy a mai "élő" világban történt tetteire választ kaptam volna.
    Imádom a haveri körüket.
    Nagyon hosszú lenne ide kiírnom minden eggyes gondolatom és érzelmem ezzel a történettel kapcsolatban.
    Nincsenek kifejezések arra milyen jól írsz. Köszönöm ezt a csodát amit kiadtál a kezed közül. Minél hamarabb hozd a következő részt.
    Minden esetre hozzá kezdek előröl!

    VálaszTörlés
  5. Szia! Nem tudom emlékszel-e rám (de gondolom nem xd) nagyon rég nem írtam neked, de ettől függetlenül még mindig olvasom a blogodat mert egyszerűen nem lehet megunni. Nem is tudom most mi késztetett arra hogy írjak, talán csak az hogy tudd hogy imádom ahogy írsz és mindig izgulva várom hogy mikor rakat fel új részt. Szeretem hogy nincs olyan hogy unalmas rész! Mindig viszel bele valami csavart, valamit ami izgalmassá teszi a részeket.
    Várom már a kövi részt! Csak így tovább! :))

    VálaszTörlés