x--- Zayn Malik ---x
Felsóhajtok, ahogy Hector leparkol a
házunk elé. Először is azért, mert ő rögtön kiszáll. Másodjára azért, mert Zoe
szaggatottan kifújja a levegőt egyenesen a nyakamra. Harmadjára mert szinte az
egész banda itt van... és negyedjére mert anya indul meg a kocsi felé
leggyorsabban.
- Szeretlek - súgom a fülébe még egy gyors
arcra puszi után majd kinyitom az ajtót.
- Kincsem! - rikkant fel anya, és most nem
szólok be neki, hogy én is itt vagyok ám ennyi nap után... rám néz. Ezzel pedig
mindent elmond. Én pedig szint úgy neki... csak segítsen neki. Nem érdekel más.
- Hello - mosolyog rá Zoe mintha semmi sem
történt volna és kiszáll az ölemből. Nem kukucs... egyszerű hello. A lábam kissé elzsibbadt, de soha nem
mondanám el neki. Anyu magához húzza és látom amint sután, fáradtan köré rakja
a karjait.
- Hallottam, hogy balhé volt a családoddal
- motyogja anya, míg megindulnak befelé, én pedig kiszállok... mint valami
drogos fasz, aki három napja nem aludt. Valószínűleg ilyen látványt nyújthatok
a fintorral az arcomon.
- Nekem nincs családom - morogja Zoe míg
kissé gyorsabbra veszi a lépteit.
- Szívem... itt mindig a családod vár -
fejemet lehajtom, ahogy anyám szavai még engem is szíven ütnek, majd bekíséri a
házba.
- Ekkora a gáz? - kérdi Danny, ahogy az
ajtó felé mered.
- Majdnem össze vert a helyi maffia -
nevetem el magamat, míg egy cigi után kutatok. Nos… igazából nekem is esett
Brian… ő meg valami fejes, nem?
- Mi történt? - sóhajt fel Xav, ahogy gyújtót
ad nekem.
- Semmi, elmondta a véleményét miután
kiakadtak a Harvard miatt, amit úgy tudtak meg, hogy majdnem agyonlőtték őt
élőadásban - mordulok rá, ahogy szívok egy slukkot a cigiből majd ellökőm magam
a kocsitól és fejemet rázva sétálgatni kezdek. - Mindjárt szétverek valamit -
orrom alatt motyogom csak, de tudom, hogy hallják.
- Nyugi - sóhajt fel Nick mire felé nézek.
- Te nem akarsz eltűnni innen a faszba?
Azt se tudod mi a lófaszról beszélek - hangom élesen csattan ő pedig feltartott
kezekkel kikerül és tényleg lelép. Uriellel együtt.
- Ne rájuk akadj ki - sóhajt fel Ant a
járdán ülve. Nem reagálok rá semmit, csak eltaposom a cigit.
- Aludnod kéne - szólal meg Xav engem
figyelve.
- Ja, kéne - vonom meg a vállamat a kocsit
szuggerálva. - Kösz a fuvart Hector, tényleg életmentő volt - ocsúdok fel, míg
egy fáradt sóhajtással kiveszem mindkettőnk bőröndjét.
- Elvigyük este inni... vagy mi legyen? -
kérdi Danny kissé feszengve.
- Ma még tuti nem... - túrok bele a hajamba,
míg szemeimet lehunyom egy pillanatra. Erőtlenül ülök le Ant mellé,
fejemet a térdemre hajtom és csak igyekszem kikapcsolni az agyamat. - Nem
tudom, mit csináljak - vallom be nekik mire hallom, hogy nyögve leülnek
mellénk.
- Erős csajszi - löki meg a vállamat Xav.
- Van amit már ő sem fog bírni. Nem is
akarja a Harvardot - röhögőm el magam keservesen, míg inkább egy újabb cigire
gyújtok.
- Itt leszünk neki, tudja, hogy akármikor
ide jöhet - jó volna ha Danny érve megnyugtatna. Kár hogy nem nyugszom meg
tőle.
- Be kéne mennem és beszélnem anyámmal és
vele is - motyogom magam elé meredve.
- Beszéltél eleget vele a kocsiban, mást
nem igazán tudsz már elmondani neki - szól közbe Hector mire elmosolyodom.
- Hidd el... kurva sok mindent tudnék még
mindig mondani neki - rázom meg a fejemet ismét. Annyira nem akarom ezt a
helyzetet, hogy szinte megfojt. Nem akarom őt sírni látni, képtelen vagyok
elviselni azt az érzést, amit kivált belőlem.
- Na jó, menj be. Majd csörögj, ha kell
valami, nem vagy te ilyen puhány - ránt fel a földről Danny. - Szívjatok el egy
spanglit, adj neki egy pohár bort, legyen egy szép estétek. És tudasd vele, mit
gondolsz miről... - rántja meg a vállát egyszerűen. Aztán gyorsan magához ölel.
- Azt is, hogy akár már most is mehetne a lakás dolog kissé átvariálva - súgja
a fülembe, mire megdermedek ő pedig ellenged. Dannynek elmondtam, hogy mit
beszéltünk Zoeval... mármint a lakás dolgokat. És jól tudom, mire gondol. Hogy
járhatna ide, az otthona helyett. Hogyha ideje van, lakhatna itt, míg a
Harvardon tölti minden idejét azért. Intek nekik, de mielőtt bemegyek, még egy
cigit elszívok. Nincs elég bátorságom, hogy felvessem ezt Zoenak... nem menne
bele. Kibaszottul nem menne bele. Megindulok a bejárati ajtó felé... fogalmam
sincs mikor voltam utoljára itthon, mégis félek most bemenni miatta. Lábam elé
dobom a csikket és rátaposok, majd mielőtt lenyomnám a kilincset kifújom a
füstöt és végül tényleg belépek.
- Elküldtem zuhanyozni - mosolyog rám anyu,
míg magához húz és megölel. Én pedig elengedem a két bőröndöt. - Nagyon
hiányoztál! - öleleget meg szorosabban mire kissé felnevetek. - A húgaid fent
vannak, ott is maradnak, amíg nem szólok nekik... - sóhajt fel, míg leül az
étkezőasztalhoz, és tekintettel engem is invitál. - Javarészt megismertem a
történetet, van plusz rész, amit tudnom kéne? - kérdi fintorogva, míg kezét az
enyémre simítja.
- Nem tudom, mit tudsz - motyogom a
kezünket nézve.
- Mindent - kuncog fel.
- Kissé... nem mondanám, hogy megvertem
csak helyre raktam a nővérének a pasiját - hajtom hátra a fejem, ahogy
elhadarom neki.
- Mondta - biccent nekem.
- És ki is osztottam... - fintorodom el.
- Gondolom akkor ő nem volt ott - utánozza
le az arcmimikámat.
- Hát nem - adok neki igazat rögtön. -
Nagyon... kivan. Mármint, nagyon-nagyon. Ő nem sír - nézek fel rá kissé
kétségbe esve.
- Tudom, már ezt is hallottam tőled egy
párszor - támasztja meg az állát engem nézve. - De semmi gond, mindent
megoldunk. Elmondtam neki, hogy szívesen látjuk a Malik házban mindig - mosolya
megnyugtat... mindig kézben tart mindent. - De persze elég kemény
kijelentéseket tett, és ahogy őt ismerem nem viccel. És az, hogy azt mondja,
nincs családja, be kell valljam aggaszt. Mondtam neki, hogy a család nem ér
véget a vérrel de... szerintem jó lenne, ha kicsit jobban mellette állnál most
- súgja halkan, mintha bárki meghallhatná.
- Igyekszem - felelem rekedtesen.
- Szólj, ha kell valami, akármi - mosolyog
rám, míg én felállok és kissé sután felsétálok a lépcsőn a bőröndjeinkkel.
Egyszerűen szinte bedobom a szobámba és megindulok a fürdő fele, de nem hallom
a víz csobogását. Várok pár másodpercet még, és csak nézem az ajtót. Majd
felsóhajtok és benyitok. Nem kapja fel a fejét, én viszont elmosolyodom, ahogy
a kádban fekszik, tele vízzel. Olyan kibaszott szép.
- Hello - köszönök neki halkan, míg
becsukom majd be is zárom magam mögött az ajtót.
- Kukucs - villant rám egy fintorgó
mosolyt - sajnálom, hogy így kiakadtam - motyogja, míg a vízzel kezd játszani
ahogy a kezét húzogatja a felszínen.
- Akadtam én már ki csúnyábban is - vonom
meg a vállamat, míg leülök a kád szélére és rámosolygok. Semmi nem látszik
rajta... semmi sem látszik abból, hogy órákat sírt.
- Nálad van a telefonod? - kérdi
felpillantva rám, és a hatalmas szemeitől egy pillanatra elfelejtem mit
kérdezett.
- Nincs - nyögőm ki kissé összezavarodva. Elmosolyodik,
majd megfogja a pólómat és egyszerűen behúz a kádba. Nem bírok megkapaszkodni
és egyszerűen csak ráesek. Ő kissé felnevet, ahogy megtámaszkodom mellette és
kissé felemelem magamat. Mosolyogva nézek vele farkasszemet, míg a hajamból is
csurog a víz, a ruháim pedig hirtelen túl nehéznek érződnek. Felnéz a hajamra
és kezeivel hátra simítja, majd ismét visszanéz a szemembe és közelebb hajol. Viszont
én is... szinte a kádhoz préselem, ahogy megcsókolom, érzem amint egyik lábát a
csípőmre fonja és lejjebb húz. Én pedig lassan engedem el magam a vízbe ezzel
ráfeküdve. Nem úgy tűnik, mintha zavarná, kezem végig fut csupasz oldalán majd
egy egyszerű mozdulattal átkarolom és fordítunk magunkon. - Szeretlek - súgom neki,
míg ismét oda hajolok az ajkaiért.
- Az a baj hogy én is - fintorodik el, míg
engem néz és lehúzza rólam a pólómat. Ami eléggé tapad...
- Baj? - nézek rá értetlenül, ahogy
feljebb tornázom magam a kádban.
- Soha nem mondod el nekem, hogy van
valami más lányokkal - vonja meg a vállát, míg egyszerűen kigombolja a
gatyámat. De inkább én húzom le magamról és dobom ki a kád mellé. Hangosan és
súlyosan loccsan a földön…
- Nincsenek más lányok - rázom meg a fejemet,
míg a mellkasomhoz húzom... máris jobb hogy érzem a bőrét.
- Zayn... - sóhajt fel fejét rázva, míg
szemeit lehunyja. Vizes tincsei rám tapadnak, én pedig csak végig nézek testén.
- Nem csallak meg - motyogom őt bámulva.
- Igen, tudom. Az már kibukott volna
belőled - pillant fel rám. - Ha egyszer... mégis lenne valami. Csak mond el,
jó? - kéri fintorogva, míg ujjait végig húzza arcom szélén.
- Nem lesz - súgom a nyakába, ahogy jobban
magamhoz szorítom.
- Szeretlek - elmosolyodom és csak puszit
nyomok füle mögé.
- Jól vagy? - kérdem halkan, míg kezem
végig simít hasán és végig nézek vékony lábain.
- Erről nem fogunk beszélni - rázza meg a
fejét rögtön. - De tényleg nem Zayn... könyörgöm, fel se hozd - hangja
keserves, én pedig csak fejemet hátra hajtom a kádra... vagy is inkább verem a
kádba. Vajon, hogy reagálna, ha azt mondanám neki megcsaltam? Nem csaltam meg!
De ha egyszer talán mégis... és én el is mondanám neki. Vajon mit reagálna?
Lehunyt szemeit nézem, nyugodtan emelkedő mellkasát... vagy inkább a melleit.
Köldökét, combjait, lábfejeit. Haja a víztől kissé sötétebb, így olyan mintha
enyhén lenne benne barna is. De ha megszáradna, tudom, hogy visszatérne ez az élénkvörös
szín. Kezeivel és ujjaival kezdek játszani, annyira hiányzott. Remélem én is
neki, legalább fele ennyire... lehet azért érzem most ezt mert majdnem
megölték.
- Nagyon féltettelek - súgom a fülébe, míg
puszit nyomok nyakára és jobban magamhoz húzom, ahogy a melle alatt átkarolom.
- Manipulálni jól tudok, ettől az egytől
nem kell - mosolyodik el, míg fejét a vállamra hajtja.
- Mikor fegyvert fognak a homlokodhoz nem
mondanám azt, hogy olyan helyzetben vagy, hogy manipulálj - motyogom a vizes
nyakába, majd egyszerűen megfordul és ráül csípőmre. Lábait derekam köré fonja
én pedig csak vissza fogom magam, ahogy inkább kissé elmerülök a vízben.
- Mindig manipulálásra kész helyzetben
vagyok - néz rám kissé morcosan, míg tenyereivel a mellkasomon támaszkodik meg.
- Nem mindig - mosolyodom el, míg kezeit
megfogom és széthúzom, emiatt pedig rám esik. Kissé elnyílt szemekkel néz fel
rám, mire mosolyom csak szélesebb lesz. Elneveti magát és puszit nyom a
mellkasomra mire mosolyom el is tűnik... annyira rég csinálta ezt. Mert annyira
régen láttam már. Ajkai a mellkasomat súrolják, ahogy felnéz rám újra, és a
zöld szemeket hiába tudnám már vakon is lerajzolni... folyton megakasztja
bennem a levegőt. Kissé feljebb nyomja magát és már meg is csókol. Én pedig
hálás vagyok emiatt... kezeim végig simítanak csupasz és vizes hátán majd
jobban magamhoz húzom fenekénél fogva. Érzem, amint fogai közé csippenti alsó
ajkamat én pedig készségesen mozdulok utána. Mégis felnevetek, ahogy visszalök
a kádhoz és ismét megcsókol. Dagadhatatlanul imádom mikor ilyen. Én mélyítem el
a csókunkat jobban, ahogy kezeit végig húzza az alhasam környékén.
- Fázok - motyogja, ahogy homlokát az
enyémnek dönti.
- Látom - kuncogok fel míg lepillantok
melleire ő pedig csak felnevet majd óvatosan kimászik a kádból. Rögtön utána
lépek és már adok is neki egy törölközőt. Amíg én a csípőm köré tekerek egyet
addig ő épp, hogy csak megtudja fogni a kezébe, lévén hogy dobtam neki. Látom,
amint kirázza a hideg mire mögé lépek és magamhoz húzom. A kis fehér anyagot
maga elé szorítja, míg én a nyakához hajolok. Beleharapok nyakába és hallom,
ahogy felszisszen, míg testét kicsit elhagyja, emiatt pedig csak magamhoz
szorítom. Megszívom a bőrt, ott ahol éppen szám pihen és hallom, ahogy
felmordul. Tudom, hogy valószínűleg szorosabban húzom magamhoz, de nem bírom...
Fogaim közé csippentve a bőrt újra megszívom és a karomra hullik a törölközője
ahogy ő elengedi.
- Zayn - szól rám kissé erélyesebben, míg
kezemet megmarkolja, de attól még meghúzom a bőrt a nyakán. Ő pedig karom
helyett a csapra támaszkodik rá. Elhúzódom tőle és felé nyújtom a törölközőt.
Elpirult arccal néz fel rám, míg végig simít nyakán, ami kissé piros most.
Zavarban tekeri maga köré, míg egyszerűen felkapom, ő pedig csak megforgatja a
szemét és jobban összehúzza magán a törölközőt.
- Na, ez az, amire nem vagyok kíváncsi! -
hördül fel Wali míg, ahogy kilép a szobájából egy szép fordulattal vissza is
sétál. Zoe felnevet, én pedig lábbal csukom be magunk után az ajtót. Óvatosa
rakom őt le a lábaira, míg én rögtön zenét kapcsolok magamnak a gépnél. Olyan
régen voltam itthon...
- Kölcsön vehetek egy pólót? - kérdi
halkan, mire csak felnevetek, és szerintem ezzel elárulom neki a választ. Hallom,
ahogy a törölköző a földön landol, én pedig visszafogom magam, hogy ne
forduljak hátra csak a zenék között keresgélek. Végül randomba benyomom az
összeset és már jogosan hátra nézek, így már nem vagyok olyan gáz, ugye?
Ajkaimat összepréselem, ahogy meglátom egy szál bugyiban amint a szekrényemet
nézi.
- A bőröndömben van pár olyan, amit
keresel szerintem - köhögők párat zavartan mire ő vörösen hátra fordul. Rámosolygok,
ő pedig elfintorodik. Én lépkedem oda a bőröndömhöz és dobok hozzá egy inget,
ami még tegnap volt rajtam. Édes... Végig nézem, ahogy belebújik és épp, hogy
takarja fenekét.
- Te nem szeretnél felvenni valamit? -
csak a mosolyát nézem, míg közelebb lépked hozzám. Mindig itt kötünk ki. A
szobámban. Ő meg én. Egy csomó szarság után. Karjait a derekam köré fonja, én
pedig csak tovább nézem őt. Annyian akarták, hogy szakítsak vele. Annyian azt hitték,
hogy kurvára nem tartok ki mellette ennyi ideig majd... és tudom, hogy ez az ő
oldaláról is igaz. Annyian akarták, hogy kibasszon engem a picsába. Azt hitték
majd úgyis szétmegyünk. De még mindig én vagyok, akit hív, ha baj van. Még
mindig miattam mosolyog. Kezeim közé fogom az arcát, míg a haját kissé hátrább
tűröm és képtelen vagyok levenni róla a tekintetemet. Fogalmam sincs, mióta
vagyunk együtt, nem tudom mit csináltam mielőtt ő bekerült az életembe. Ötletem
sincs, mit csinálnék utána. Minden egyes napom róla szól, valójában tényleg nem
tudom mit élveztem az életemben ő előtte. Fogalmam sincs mit csináltam
napközben, vagy este. Mit csinálhattam, ha nem vele kamoztam, vagy beszélgettem,
vagy voltam tényleg vele. Szerinte ennek vége lesz, de annyira nagyon nem akarom,
hogy vége legyen. Pedig miattam lesz, ő ezt hiszi.
- Szeretlek - hajtom homlokomat az övének,
míg szemeimet inkább lehunyom. Érzem, hogy végig simít a bőrömön aztán elenged
én pedig értetlenül nyitom ki a szemeimet. Ő viszont csak nyakam köré fonja a
karjait és magához húz, míg ő lábujjhegyre áll. Derekánál fogva ölelem át és
szorítom magamhoz, míg kissé felemelem. Arcomat a nyakába fúrom és kurvára nem
akarom elengedni őt. Majdnem lelőtték, és ő ezt leszarja. Majdnem elvesztettem,
és ő fel sem fogja. Ő nem látta, hogy kiborultam. Valószínűleg jobb is...
- Sajnálom - motyogja a fülembe, de én
csak megrázom a fejem. Nem tudom, mire érti, talán ő sem. Lehet, hogy a balhéra
náluk. Arra, hogy szerinte megint elrángatott engem és nem itt kéne lennem az
élő show előtt pár nappal. Talán a fegyveresre.
- Fű? - kérdem rekedtesen mire felkuncog.
- Ha szeretnél - nyom puszit az arcomra,
míg lerakom őt.
- Kéne - biccentek neki, míg az órára
nézek. Nemsokára este hét... oda sétálok a fiókhoz, kiszedem az alját és már
elém is tárul a rejtett pakk. Fogaimat összeszorítom, ahogy azt az egy darab
pengét beljebb pöckölőm majd kiveszem a kis zacsit és a cigipapírt. Visszatolom
a fiókot és tekerek egy cigit, aztán megérzem a karjait, ahogy ismét átkarol
hátulról és elmosolyodom. Megfordulok és felé mutatom a cigit, míg másik
kezemmel kinyitom az ablakomat.
- Nem gondoltam volna valaha, hogy ilyen
kapcsolatban leszek - motyogja, míg meggyújtom a cigit és szívok belőle egy
slukkot. Oda nyújtom neki egy mosollyal és végig nézem, amint letüdőzi.
- Hogy egy pöccsel össze jössz, de azt sem
tudod mikor, akit csak a neten ismertél meg, majd este vele tépsz be a
szobájában? - kérdem hadarva mire ő elneveti magát.
- Egy bunkó csajozós pöccsel - helyesbít ki,
míg még egy slukkot szív, aztán oda adja nekem. Mosolyogva szívok belőle, és
valahogy mintha ez a joint gyorsabban fogyna, mint amúgy szokott nálam. Imádom,
hogy a haja még élénkebbnek tűnik betépve. És az ajkai is valahogy erősebb
késztetést keltenek bennem. Óvatosan veszi át a végét, hogy még egyet szívjon
belőle majd elnyomja. Az arcomba fújja a füstöt én pedig felnevetek. Fejemet
rázva húzok fel egy alsógatyát és egy sima melegítőt.
- Én se gondoltam volna, hogy egy vörös
hajú ártatlan kislány mellett kötök ki - nevetek fel, ahogy rá nézek.
- Kislány?! - hördül fel végig nézve
magát.
- Olyan kis ártatlan kislány - vonom meg a
vállamat, ahogy az ölembe húzom, mikor eldőlök az ágyamon.
- Miattad nem vagyok ártatlan szóval
kussolj - lök meg a vállaimnál fogva én pedig csak elfekszem alatta. Minek
öltöztem fel...?
- De élvezed - mosolyodom el úgy igazán
mire ő lehajtja a fejét és a haja az arcába hullik.
- Talán - mutatja fel az ujját mire elnevetem
magam.
- Betéptél - rázom meg a fejemet, ahogy
ujjaimat az ujjára fonom és lehúzom az oldala mellé a kezét.
- Miből jöttél rá? Abból hogy veled
szívtam el a füves cigit vagy a szememből? - nevet fel, mire felülök és hátra
tűröm a haját. Majd tényleg megnézem a szemeit, kissé véreres lett. Nem is
olyan csodálkozóan figyelnek, kissé laposak.
- A viselkedésedből, de a szem is elég jó
- biccentek neki mosolyogva.
- Szerinted a tied jobb? - kérdi oldalra
döntve a fejét.
- Nem tudom, jobb? - féloldalasan elmosolyodom,
ahogy őt figyelem mire ő csak felsóhajt.
- Hogy nincs még eleged belőlem? - halkan kérdezi,
míg engem néz.
- Hogy lenne? - nézek rá értetlenül. Elmosolyodik,
majd egyszerűen eltarol. Én pedig nevetek, míg a nyakamba harap...Kukucs! Íme a következő rész:) Ne felejtsetek el pipálni, komizni és feliratkozni (és inni, nehogy nekem itt kiszáradjatok)! Imádás van:3
Ui.: Lányok, ha esetleg valaki közületek bloggolna, és bétát keres kérlek írjátok le komiba! Van egy lelkes lány aki szívesen vállalna bétaságot:)
Szuper lett! Hamar a következőt! ;) Imádom a storyt főleg Zoe pszichés énjét Zayn perverz énjét és úgy általában minden szereplőt! :*
VálaszTörlés(Ha lehet legyen benne több 1D pls.!!!! )
A részek előre megvannak írva, legalább 15 résszel, szóval mikor ilyeneket kértek, esetleg 20 rész után vennétek észre:D Szóval sajnálom, de ezen most így nem tudok már változtatni. Mindenesetre köszönöm szépen és imádás van! <3
TörlésTökéletes.
VálaszTörlésKöszönöm:) Imádás van!
TörlésHello!:)
VálaszTörlésBocsánat,hogy az előző részhez nem komiztam de olyan sok dolgom volt,hogy el sem tudtam olvasni csak ma.
Tökéletes ez a rész is.Ugyanúgy mint a többi. :)
Siess a kövivel!
Vivien
Semmi baj. Örülök, hogy most tudtál. Köszönöm szépen, imádás van!:3
TörlésImádom...siess a kövivel...
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem. imádás van
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAhhhw
VálaszTörlésImàdoooom kérleeek siess a kövivel!! Nagyon imàdom !! Minden óràban feljövök hàtha van újrész!! 🙊 (Amúgy nem szereted Harryt!?? .. Minden blogodban egy köcsög!) Hihi *.*
Köszönöm, igyekszem. Szeretem Harryt, csak valahogy mindig így jön ki:D De a blogokban semmi sem állandó...:)
TörlésImádlak. Remélem fognak páran jelezni a kiírásodra. Nem lenne rossz :)
VálaszTörlésA rész fenomenális :*
Majd még kiírom párszor:) Köszönöm szépen
TörlésMikor lesz rész? �� *.*
VálaszTörlésErre allergiás vagyok... akkor lesz, ha majd hozom:D Azért imádás van!:3
Törlés-ezeket így nem tudom megmondani előre, ha nem hozok részt, annak okai vannak, elnézést:/-