x--- Zoe Fable ---x
Ahogy kiérek az épületből egyszerűen futni
kezdek. A koli felé... nem fogom fel. Nem akarok felfogni. Nem akarom ezt.
Egész eddig azt hittem talán akarom, de nem. Utálom, el akarok menekülni,
rohadtul nem vágyom erre! Zihálva kezdem a lépcsőfokokat venni. Minél
gyorsabban és akkor sem állok meg, mikor megbotlom. Ahogy kiérek a tetőre
megpróbálok mély levegőket venni, bár nem túl sok sikerrel. A széléhez
botorkálók és lenézek a mélybe, majd egyszerűen lerogyok és törökülésbe össze
kuporodom. Az épület szélén... a térdeim lelógnak. És bassza meg mindenki,
kurvára nem mennék beljebb, ha kérnék. Felpillantok miután a szívem nem a futás
miatt ver már csak hevesen, a nap épp, hogy most kezd feljönni, nekem pedig az
egész életem megváltozott egy kicseszett éjszaka miatt. Egy kis iszogatás
miatt...
- Lófaszt - súgom magam elé, ahogy
könnyekkel megtelik a szemem. Ez nem egy éjszaka történt. Ez nyár közepén
történt. Mikor Doniya önkényesen beadta a jelentkezésemet. Aztán miután a
srácok... újra beadták. És mikor én elfogadtam, hogy ide jöjjek beszélgetésre.
Aztán minden egyes pillanatban mikor nem tettem ez ellen semmit. Mikor alá
írtam a papírokat és most...?! Felvettek... emiatt a szar miatt... Telefonom
csörögni kezd és a hányinger elkap... nem akarok senkivel beszélni. Elegem van
a telefonhívásokból mára már. Harmadjára is újra kezdi... én pedig oda pillantok,
majd felveszem. - Emlékszel, mikor egyszer megkérdezted miért utálok
telefonálni? Mert kurvára gyűlölők beszélgetni, hallgatni, hogy lebasznak...
egy újabb eszköz, amivel akárki elérhet, soha nem lehetek egyedül. Ezért is
utálok telefonálni - hadarom el neki, ahogy hangom néhol elcsuklik.
- Szeretlek nyugi - sóhajt fel.
- Nem vagyok nyugodt! Nem nyugszom meg! -
akadok ki most már azt hiszem végleg.
- Zoe... - nyög fel ő mire fejemet
megrázom, de ő ezt úgysem látja... mert ez csak egy kurva telefon.
- Nem merek hazamenni - súgom halkan és
félve.
- Hazamegyek veled, oké? - olyan gyorsan
vágja rá, hogy még a szipogást is abba hagyom.
- Zayn... felvettek - ahogy ezt kimondom,
egyszerűen felzokogok.
- Mi...? - kérdez vissza lefagyva.
- Felvettek - hadarom el neki újra - és
nem akarom ezt - hangom hisztérikus, de még enyhe ahhoz képest, amit érzek.
- Hey nyugi, babe, ez jó. Pszicho...
vannak ott barátaid. Leléphetsz, oda költözök meg minden... könyörgöm, nyugodj
már le! - egyszerűen olyan mintha rám ordítana én pedig tényleg lenyugszom...
vagy inkább megszeppenek. - Remek, mély levegő ki és be. Csupa pozitív
gondolat... Birminghamben találkozunk, szólj mikor érsz oda, én is megyek - hadar,
sürgetően én pedig csak nézem ahogy a nap lassan felemelkedik.
- Ki fognak csinálni - súgom maga elé.
- Kit? - kérdez vissza rögtön, de valahogy
tudom, hogy már pakol. Már most pakolna értem...
- Téged, engem... minket... - nevetek fel
halkan, bár ez már csak beletörődött nevetés, annyira mindegy az egész.
- Állok elébe, tudod, hogy nem az a fajta vagyok,
aki összeszarja magát, nem? És különben is, elegem van. Basszák meg
mindannyian! - Hangja élesen csattan... azt hiszem kikészült.
- Ne haragudj - kérem csendesen, míg a
napot nézem és nem érdekel, hogy kissé fáj néznem mivel egyre élesebb és
fényesebb. Nem tudok elszakadni a látványtól, képtelen vagyok rá.
- Rád soha - fújja ki a levegőt fáradtan.
- Nem akarok haza menni - rázom meg a fejemet,
ahogy hajamba túrok és lehajtom fejemet.
- Tudom, ezért találkozunk, oké? Akármi
gáz van, mehetünk hozzám. Sőt, szétverek a kedvedért akárkit - nevet fel
gyengéden.
- A családomat Zayn? - kérdek vissza
értetlenül, elvégre róluk van szó.
- Úgy mondod, mintha nem lenne ott is elég
ember, akit megverhetnék jogosan - halkan mondja, fél, hogy megbánt. A család
nem egyszerű téma... nem nálam.
- Mrs. Fable! - szól rám az érdes hang
mire hátra pillantok.
- Bob - nyögőm ki.
- Kérem, jöjjön beljebb! - sétál felém
félénken és idegesen feltartott kezekkel.
- Hol vagy? - Zayn hangja úgy vált át idegesbe,
ahogy meghallhatja Bob-ot.
- A koli tetején - motyogom, míg felállok
és beljebb sétálok - Nyugi - ezt mindkettőjüknek szánom.
- Össze pakoltam önnek - szól rám halkan Bob,
ahogy kinyitja nekem az ajtót.
- Ennek nem örülök... - mordulok rá, ahogy
belegondolok, hogy ez azt jelenti hogy mindenemhez hozzá ért.
- Ott várlak - és ezzel Zayn lerakja...
ismét.
x--- Zayn Malik ---x
Magam elé meredek, míg lábam idegesen jár.
Úgy másfél órája. Majdnem meghalt és ő attól fél, hogy hazamenjen. Vagyis
jöjjön... és már itt várok rá. Nem értem az embereket... Mindenki ordít, amiért
ide jövők, mindenki kiakad. Halt már meg valakijük? Mert nekem a tudat, hogy ő
majdnem... elviselhetetlen kishíján. Ők nem tudják a múltamat. Anya a lelkemre kötötte,
hogy legalább telefonon had beszéljen majd vele, ha nem kötünk ki nálunk. És
őszintén? Tudom, hogy ott fogunk. Nincs olyan, hogy nem. Ami szomorú. Kár hogy ismerem
Zoe családját. És őt is... bassza meg... hogy lehet ilyen?! Oda megy egy emberhez,
aki katona és töltött fegyver van nála, amivel már lőtt. Melyik épeszű megy
oda?! Senki sem... bár soha nem mondtam, hogy neki ép az esze. Érzem, hogy a
vasas íz elönti a számat és már meg sem lepődőm. Azóta a pillanat óta
harapdálom a számat véresre... Kezemet ökölbe szorítva rakom zsebre... hogy
magyarázom ki neki a véres bütyköket? Tudni fogja, mindig mindent tud. De ott
akkor azt nem tudta, hogy túléli-e vagy sem. Csak meredek magam elé továbbra is,
ahogy a padló visszatükröződésében nézem a digitális órát. Egészen addig, amíg
meg nem látom azt az egy dolgot, ami akárhol ki tudna zökkenteni akármiből. Azt
a vörös hajat. Felpillantok és akkor már a zöld szemeket is meglátom. Kurvára
nincs még egy ilyen lány. Nyelek egyet, ahogy őt nézem, amint felém jön. Egy
sima fekete gatyában és.... egy bő ingben. Az enyémben. Ebben volt este is? Nem
emlékszem a felvételre… csak arra, hogy bepánikoltam. A bőröndjét húzza maga
után, léptei egyre sietősebbek lesznek, majd egyszerűen beleesik az ölembe. Én
pedig nyelek egyet a csomó miatt a torkomban.
- Te idióta picsa - motyogom a hajába,
ahogy csak jobban magamhoz szorítom, míg belekuporodik az ölembe. - Megdöglök
nélküled, mi a lófaszt képzeltél mikor oda mentél? - hangom fojtott... a csomó
nem enged beszélni.
- Szeretlek - búj hozzám jobban én pedig a
nyakára nyomok egy puszit mire érzem, hogy markai közé kerül a pólóm.
- Tetszik a felsőd - súgom a fülébe, mire
megrázza a fejét.
- Tetszik a kezed - simít végig rajta. A
bütykökön.
- Komolyan élet... meghalok nélküled -
nézek a szemeibe, míg a haját hátra tűröm csak, hogy lássam az arcát.
Szeretem... Ajkait lebiggyeszti, látom, hogy megtelik könnyel a szeme, én pedig
csak felsóhajtok. - Minden rendben, nem? - kérdem, ahogy magamhoz húzom újra, ő
pedig a nyakamba temeti az arcát.
- Nem - szipogja. Hát... konkrétan közli
legalább. Érzem, hogy telefonja rezeg ő pedig figyelembe sem veszi.
- Hányadszorra hívnak és kik? - kérdem meg
kissé ismét eltolva. Ő pedig épp, hogy megtörli a szemét majd előhúzza.
- Nem érdekel - rázza meg a fejét összeszorított
ajkakkal. Közelebb hajolok hozzá és szájára nyomok egy hosszú csókot. És ennyi
elég, hogy ismét nekem dőljön jobban. Ajkai közé veszi az ajkaimat én pedig végig
simítok a csípőjén még így is, hogy oldalasan ül az ölemben. Hiányzott... minden.
Ő... nagyon. Kezét megérzem a mellkasomon, míg a másikkal átkarolja a nyakamat
és jobban magához húz. Én pedig nem ellenkezem, főleg, hogy megérzem a nyelvét
végre. Hallom, hogy szuszogni kezd, és nem akarok tudomást venni a saját
lélegzetvételeimről. Pihegve váll el és néz rám, nekem pedig ismét csomó kerül
a torkomba a tekintetétől.
- Hívd fel őket - súgom neki halkan, míg
homlokomat az övének döntöm. Ő biccent és látom, amint keresgél a névjegyek
között.
- Kuk... - nem jut tovább, mikor tárcsázni
kezd, a másik oldalról rögtön jön az üvöltés. - Jó - feleli ridegen és már le
is csapja majd rám néz. - Szerintem maradnod kéne - halkan közli, míg kinéz az
ajtók felé.
- Szerintem nem - rázom meg a fejemet. Tudom,
hogy muszáj ott lennem... vagy ő tör össze, vagy mások. És ha mások, akkor őt
akarják majd összetörni. De akkor én török össze valakit. Senki ne baszakodjon
Zoeval, még a családja se. Ha rajtam múlik, akkor ne.
- Nan küld értem egy kocsit... náluk
megbeszéljük azt mondta - nyelvével megnedvesíti az ajkait és elmosolyodik.
- Akkor főleg megyek - mordulok fel, míg ő
lerakja a lábait és feláll, majd én is felülök pár óra várakozás után. Kissé
elzsibbadtam...
- Tudod milyen - néz fel rám egyet nyelve.
- Igen - mosolyodom el, ahogy össze fűzőm
az ujjainkat.
- Tudnád csinálni... a Bradford dolgodat?
- néz fel rám kissé zavarban.
- Mármint? - nevetek fel, míg kinyílik
előttünk a fotocellás ajtó.
- Hogy olyan leszel, mint ott. Csak mert
ha nem, akkor tényleg ne gyere - neveti el magát míg megáll előttünk egy fekete
kocsi.
- Hozzá szoktam a titokzatos családi
maffia dolgaidhoz - morgom oda neki, míg ott hagyja a járdán a bőröndjét és
beül hátra a kocsiba. Én pedig mellé.
- Nem mondanám maffiának. Csak vannak
barátok - neveti el magát. Ő már felvette az itteni külsejét.
- Akármi is van, szeretlek - karolom át,
ahogy magamhoz húzom őt.
- Az jó... az most tényleg jól fog jönni -
néz fel rám kissé félve, míg hátra berakják a bőröndjeinket.
- Brian azt mondta csak érted jöjjek - ül
be a vezető ülésbe egy csávó.
- Úgy nézek ki, mint aki egyedül van? -
mordul fel flegmán mire én csak kinézek az ablakon.
- Nan ki van akadva Zoe - csóválja meg a
fejét.
- Ki volt akadva, ki van akadva, ki lesz
akadva - monoton hangon mondja... azt hiszem ez az átlag Nannel kapcsolatban.
- Vannak ott... páran - néz hátra a
visszapillantó tükörbe a srác.
- Minek? - kérdez vissza rögtön idegesen.
- Kik?
- Haverok - néz előre újra az útra.
- Mégis miért? Szétvereti a saját húgát? -
nevet fel keservesen a fejét csóválva, míg ő is kifordul és a tájat nézi. Karom
megfeszül, mire ő csak összekulcsolja a kezeinket. Ez poénnak is szar volt.
- Brian hívta őket, mert Nancy kiakadt, és
tudod milyen, ha kiakad - röhög fel, bár csak ő nevet. Mi nem. - Elég köcsögség,
hogy nem szóltál arról, ho....
- Én még nem voltam köcsög Art - rekeszti
belé a szót. - Azért küldtek ide, hogy adj egy kibaszott fuvart, semmi másért.
Nem érdekel a véleményed, Nancy nem tudja milyen, mikor köcsög vagyok.
Egyikőtök sem tudja, most elegem van. Lépj arra a kurva gázra - mondanivalója
csattan, mondjuk inkább Art számára olyan, mint egy tökön rúgás, ahogy az arcát
nézem. Nekem pedig egy kis ízelítő abból, hogy Zoe valójában mindig vissza
fogja magát. De hát... az én barátnőm. Karját simogatom, de szuszogása nem
múlik, ideges. És emiatt féltem őket. Felsóhajtok és fejemet hátra hajtom amíg
tényleg igyekszem teljesen lenyugodni. Hát akkor... gondolom bemutatkozom a
családnak. A kocsi megáll úgy fél óra nyomasztó csend után és egyszerre szálunk
ki Zoeval. Délután három környéke lehet... fogalmam sincs mióta nem aludt már,
de látom a karikákat a szeme alatt, és nem tetszik. Mellé lépve karolom át a derekát,
ahogy benyit a kapun. Két francia bulldog rögtön a lábunkhoz szalad Zoe pedig
elenged egy halvány mosolyt.
- Magyarázattal tartozol! - ront ki az
ajtón egy szőke lány. Szőke... de arcán látom a halovány szeplőket, zöld szeme
pedig nem tagadhatná le, hogy testvérek.
- Mondjuk ott bent? - vonja fel kérdőn a
szemöldökét Zoe míg lök a testvérén egyet, ezzel ő bemegy az ajtón. Ő viszont
lecövekel és kipillant a kapun és látom amint megszámolja a kocsikat majd
felsóhajt és belép. - Moderáld magad - inti le rögtön Nancyt.
- Ez ki? - kérdi rám pillantva dühösen.
Mire mindenki rám néz... mármint konkrétan mindenki. Úgy húszan.
- Zayn - adom meg a választ én, ahogy
Nancy felé pillantok.
- Zain Javadd Malik, betűzzem? - kérdi morogva,
ahogy egy csávó felé fordul. Nan biccent neki mire Zoe felröhög. - Nem igazán
van ehhez jogod - morogja idegesen.
- Róla se szóltál, had tudjam már meg
kivel jársz - hangosan beszél... bántóan hangosan.
- Most komolyan utánam néz? - csak Zoe
fülébe suttogok, nem kell, hogy értsék. Ő biccent egy aprót és megforgatja a
szemét.
- Higgadjunk le, én tudtam róla - lép a
színre most már Li is.
- Persze, hogy csak engem hagytok ki
mindenből - nevet fel keserűen Nan.
- Mert soha nem érsz ránk, és ha közlöm,
hogy van valakim lenyomozod. Előre közlöm, hogy nem tiszta - tárja szét a
karját.
- Drogos? - kérdi egy hang, ami túlismerős...
Brian.
- Nem - rázom meg a fejem.
- Mióta vagy a húgommal? - áll fel Nan
mire Zoe megrázza a fejét.
- Elég ideje - mosolygok rá mire látom
hogy elfintorodik.
- Térjünk a lényegre... mi a fasz volt ez?
- Li hangja mindenkit visszaránt, míg megöleli Zoet. De ő rövidre fogja, aztán visszalép
mellém, és hozzám bújik. Én pedig állom a tekinteteket.
- Harvard, tehetséggondozó program. Én
pszichológiába mentem. Felvettek, addig nem akartam szólni, amíg nem biztos.
Előrehozottakat raktam le, kissé úgy csináltam mintha levelezős lennék eddig -
fordul végig Li felé, azt hiszem csak neki szán magyarázatot. Talán nem érzi úgy,
hogy másnak tartozna ezzel.
- Felvettek a Harvardra - rogy le egy
fotelbe Li, ahogy egy cigire próbál rágyújtani sürgetően. Én pedig csak dobok
neki egy öngyújtót. Biccent nekem majd vissza is dobja, ahogy meggyújtja. - Azt
hittem szopattok... mi volt az a fegyveres?! - kétségbe esetten néz Zoera,
legalább nem csak engem viselt meg.
- Amíg elmeséli mi beszélgessünk -
mosolyog rám Brian míg megindul felém.
- Felejtsd el - emeli fel a kezét Zoe. -
Kurvára verd ezt ki a fejedből Brian és takarodj vissza a helyedre, amíg még
szépen kérem - hangja erőteljesen csattan én pedig csak elmosolyodom. Fogalmuk
mik sincs mire képes. Semmit nem tudnak róla... semmit.
- Ez egyelőre az én házam - ordít rá
Brian.
- Távozhatok is - emeli fel a két kezét
Zoe egy mosollyal.
- Mindenki marad, ahol van - csóválja meg
a fejét Nan.
- Felőlem beszélgethetünk - unottan
közlöm, tudom, hogy így akárkit ki tudok hozni a sodrából. Bár ezt is csak Zoen
keresztül tanultam meg.
- Nem - fordul hátra hozzám Zoe.
- Ismersz - súgom a fülébe, míg végig
simítok a karján aztán kisétálok a bejárati ajtón. Mi történhet? Megpróbálnak
megverni? Némi esélyem van.
- Zoe a csajod? - kezd bele rögtön a
kemény szerepbe, kár hogy ismerem ezt... Dannyékkel sok mindent eljátszottunk
már.
- A barátnőm - mosolygok rá, ahogy
előveszek egy szál cigit és meggyújtom az orra előtt.
- Megfektetted? - egy lépéssel közelebb
jön, a másik két srác csak áll és cigizik mellettünk simán. Ő akarja nekem
leadni az apuka beszédet?
- Megfektetni? Elég lekezelő jelző, nem
gondolod? Te megfekteted Nancyt? Csak mert akkor sajnálom. Egyébként, ez
magánügy. Ha igen, akkor igen, ha nem, akkor nem. Ez rajta múlik, nem rajtatok
- állkapcsom érzem, hogy megfeszül, érzékeny téma. Ő a szex és én... túl
érzékeny nekem. Főleg mivel én voltam neki az első.
- Ha megbántod, akkor azt vedd beutalónak
a kórházba - ujja mellkasomba bők, én pedig az arcába fújom a füstöt.
- Ez a saját családjára miért nem jogos? -
hangom undorral teli, kérdésemtől hátrább hajol. - Mindketten tudjuk, hogy ti
miattatok előbb jönne hozzám mintsem miattam hozzátok - rázom meg a fejemet
felnevetve. Annyira utálom a családját... annyira kibaszottul utálom, hogy
leszarják.
- Ne vedd a szádra a családját - látom
amint kihúzza magát, így pedig épp, hogy egy kicsit lesz magasabb, mint én.
- Ne vedd a szádra őt - vonom meg a
vállamat egyszerűen, ahogy újabb slukkot szívok a cigiből. - Figyelj, ismerem
őt. Szóval titeket is, ne játszd meg magad. És főleg ne idegesítsd fel Zoet,
mert akkor itt sírás lesz. És ha ezt nem hiszed el, akkor semmit nem tudsz róla
- kissé elfordulok tőle, csak hogy megnézzem a másik két faszt. - Ahelyett hogy
támogatnátok a Harvard miatt inkább lebasszátok. Pedig elárulok neked egy
titkot - lépek közelebb hozzá, ahogy eltaposom a cigit. - Egyikőtök sem jutna
be oda, mivel kis híján lehetetlen, ő pedig megcsinálta, úgy hogy még a gimit
sem járta ki. Szóval húzzátok végre össze magatok egyszer és próbáljátok már
meg életében először támogatni - erőteljesen szuszog, ahogy a szemeimbe néz.
Annyira kibaszott jó érzés volt elmondani végre valakinek ezt... és
elmondanám az összes kibaszott családtagjának.
- Ki a fasznak hiszed magad? - fejével
kissé biccent nekem mire elmosolyodom.
- Pont annyinak amennyi vagyok, látom te
kicsit többnek - nevetem el magam. Látom, ahogy a keze lendül, de csak ellépek
előle. Megfordul, ahogy bentről hívják... mint egy kutya. Ellépek mellette és
kezemet így húzom fel fejéig majd így karolom át és húzom le. Ettől ő begörnyed,
míg az oldalamhoz szorul a feje, csinálhat bármit, maximum a hátamat tudja ütni.
De azt sem erősen... legalább egy fele nézünk így... Kissé le hajolok hozzá, de
ő is hajol velem mivel fogom továbbra is. - Ne kóstolgass - súgom oda neki
halkan majd megindulok vele befelé. Csak hogy tudják mi történt oda kint... Zoe
felvont szemöldökkel figyel minket. Mindenki felugrik, én pedig elengedem őt és
majdnem, hogy előre esik. Zoe rögtön mellém lépked és aggódva néz fel rám.
Gondolom valami sebet keres... imádom, hogy aggódik.
- Azért tudd hol a határ - szól rám Nancy
idegesen, és hangosan... Ha egy jellemzőt kérne valaki erről a lányról, azt
mondanám hangos.
- Te is - szól közbe Zoe. - Ha a pasid
megfenyegetheti az enyémet, akkor ne sírjon a szája, ha kiderül, hogy balfasz
ebben is - úgy tárja szét a karjait és rántja meg a vállát, hogy még én is elhiszem,
hogy ő csak egy ártatlan kislány.
- Is? - hördül fel Brian.
- Hát, mint az ágyban - Zoe mosolya
lehengerlő, én viszont többekkel együtt szisszenek fel... égés. El fogom magam
röhögni… elröhögőm magam… te jó ég.
- Honnan veszed ezt te kis...
- Grafológia - szakítja félbe mielőtt még
akármit is mondhatna.
- Tartózkodjunk a verekedéstől - szólalok
fel Brianre nézve.
- Miért lenne verekedés fiam? - szól előre
egy idősebb, aki a konyhapultot támasztja.
- Amennyiben valaki a szájára veszi Zoet -
válaszolok elég hangosan ahhoz, hogy mindenki értse.
- Nyugi - súgja a nyakamba ő, ahogy
derekamat átkarolja.
- Na, ebből elég volt! - ordítja el magát
Nan és tudom, hogy jön a bomba... - Eltitkolsz mindent a családod elől. Hogy
jelentkezel egy másik iskolába! Hogy barátod lesz... Hogy hol vagy! végig
hazudozol hónapokat és azt kéred, ne akadjunk ki?! Aztán ide jössz ég az én
házamba és kiosztasz?! Hát tudd merre hány méter kis csillagom. Még mindig csak
egy taknyos tizenéves vagy nulla élettapasztalattal szóval jó lenne ha...
- Nekem nincs családom mostantól kezdve -
súgja maga elé Zoe a fejét rázva és egyszerűen megfordul. - Tudod, hogy te de - szól
még hátra franciául és gondolom ezt szánja Li-nek. - Ha baja van akárkinek is,
ott rohadhat meg, aztán meglátjuk mennyire voltam eddig taknyos tizenéves -
fordul még vissza idegesen.
- Itt ne merj hagyni! - ordít rá Nan.
- Szerintem mindent elmondtál neki -
szólók rá erőteljesen, míg megindulok Zoe után telefonommal a kezemben, míg már
Hectort hívom. - Most azonnal szedj fel minket Welsallban, meglátogatod Xaviert
- hadarom el neki, mire ő belenyög.
- Jó - és ezzel ki is nyom.
- Mi a faszt akarsz még?! - ordít vissza
Zoe, ahogy Nan kiviharzik. - Minden lófaszban segítettem nektek, de aztán
tényleg mindenben! - csapja a szét a karját. - Akárhányszor bajod volt az
elintéztem! Te se mondasz ám el mindent Nancy! Akkor nekem mi a lófaszért
kéne?! Nem beszéltem Zaynról? Mert kurvára nem bízok meg bennetek. Nem mondtam
a Harvardot?! Biztos sem volt! És hogy hazudtam?! Őszintén tudod mit? Az igazi
családomnak még egyszer sem hazudtam! - gondolom ezt szánhatja végszónak, bár
már szemtől szembe állnak Nancyvel, én mégis megfeszülve állok, mint mindenki
más... ugrásra kész ha esetleg Nan agya elborulna. Őszintén kissé féltem Zoet,
még csak nem is a nővérétől, hanem attól hogy most mit érez. - Kurvára soha nem
támogattatok semmiben, és ha azt kérdezed, miért vagyok jóba Livel és veled nem
annyira, egyszerű a válasz. Az egész kikúrt családból ő az egyetlen, aki
figyeli azt is, hogy nekem jó, csak ő támogatna közületek akármiről is lenne
szó, basszátok meg mindannyian - rázza meg a fejét, ahogy megfordul és megindul
felém. És látom, ahogy ajkait lebiggyeszti. A kaput kinyitom, ő pedig rögtön
átsétál a karom alatt, kifele.
- Nem hazudtál a családodnak még?! Nekünk
kurva sokszor sikerült mégis! - felsóhajtok az ordításra... az egész utca
tudhatja valószínűleg, hogy ez csak tipikus Fable...
- Azt mondtam nem hazudtam a családnak -
fordul vissza Zoe érzelemmentes arccal. Hector begördül, én pedig hálát adok az
égnek, hogy ide ért ilyen hamar... - Nem is hazudtam a családomnak, de közöltem,
hogy ti kurvára nem vagytok a családom - szavai közönyössége még engem is
mellbe üt. Nem hogy a saját testvérét hogy mellbe ütheti...
- Kicsim... - nyög fel valaki sírva de Zoe
keze csak ökölbe szorul.
- Kicsim... kicsim... mivan?! Te meg Jayt
választottad a gyerekeid helyett? Jó ég... kurva szánalmasok vagytok! - nevet fel,
ahogy lehajtja a fejét. Szóval az ott az anyja... egész eddig itt volt? - Tudod
mit?! - néz fel össze szűkített ajkakkal én pedig felsóhajtok.
- Mi most lépünk - lökőm meg őt kicsit,
ahogy vetek rá egy jeges pillantást. - Megbánnád élet - súgom neki, ahogy
becsapom magam mögött a kaput. - Szállj be - nyitom ki neki az ajtót, mire
behuppan hátra és látom hogy fejét a térdére hajtja. Oda sétálok a kocsihoz,
amivel jöttünk és kiveszem a két bőröndöt belőle.
- Hova viszed?! - tépi fel az ajtót rögtön
Nan.
- El - adom a tömör választ, ahogy
bebaszom Hector kocsijába a csomagokat.
- Nem viheted el - indul meg a kocsi felé
mire elállok.
- Ezt már kurvára elbasztátok, mindenki
jobban jár, ha elviszem... most pedig szépen kérlek, fordulj meg, menj be. És
intézd el Zoe feladatát, vigasztalj meg mindenkit - akaratom ellenére lesz
gyűlölködő hangom, elképedve néz rám, majd beülök Zoe mellé Hector pedig rögtön
a gázra lép én pedig felnyögők, ahogy magunk mögött hagyjuk a házat. - Zenét - kérem Hectort mire rögtön benyomja
nekem. Imádom a mélynyomóit... Felhúzom Zoet ő viszont inkább csak takarja az
arcát. Az ölembe húzom, ő pedig egyszerűen felzokog. Nem szólok semmit, csak
hagyom neki, hogy sírjon. A hátát simogatom és közben próbálom eltüntetni az
érzést magamban, hogy szétszakad a szívem... miatta.
- Ez annyira kurva gáz volt - hüppög nekem
szaggatottan.
- Sok mindent láttam már veled élet...
semmi extra nincs, rendben? Nyugodj meg... szeretlek. Minden nyugi lesz, okés? Tudod,
hogy mindig szívesen lát anyám és az egész családom - halkan motyogok a fölébe,
míg orrommal megböködőm arcát, de ismét csak felzokog. Nekem pedig összeszorul
a gyomrom. Jobban magamhoz húzom, ő pedig a pólómba kapaszkodik. Államat a
fejére teszem és lehunyom a szemeimet... csak várok.
- Hé kislány... nyugi - szól hátra Hector
mire még inkább hozzám bújik, kár, hogy lehetetlen. Szinte remeg... én pedig
annyira nagyon segíteni akarnék neki! Bassza meg a családja!
- Kérlek... babe - emelem fel a fejét mire
végig nézem, ahogy egy könny leszalad az arcán és mindössze annyi telik tőlem,
hogy nyelek egyet. Ajkaimat összepréselem, ő lebiggyeszti őket. Mégis nyomok rá
egy puszit. Hiába üvölt a kocsiba a zene, egyszerűen dúdolni kezdek a fülébe,
minden egyes nyugis számot, ami eszembe jut, hogy hallgattuk valaha is együtt.
Fejét nyakhajlatomba fúrja, én pedig egyik kezemet arra használom, hogy
játsszak a hajával. Míg a másikkal csak magamhoz húzom a derekánál fogva. Érzem,
hogy remeg, még mindig... és annyira kurvára felbasz és elkeserít az amit
érzek. Annyira segíteni akarnék neki és annyira kibaszottul tehetetlennek érzem
magam...
Kukucs... Klau egy ideig nem lesz elérhető, szóval be kell érnetek az ilyen javítatlan dolgokkal. Szép nyarat...
Annyira imádom..<3
VálaszTörlésKérlek nagyon siess a következővel!
Örülök, hogy tetszik. Ma este hozom:)
TörlésHello! A többiek nevében is mondom, nekünk tökéletes, így, javítatlanul is! :D
VálaszTörlésEz a rész is tetszett, bàr szerintem eddig meg nem volt olyan, amelyiknél nem így lett volna. Minél hamarabb hozd a következô fejezetet, és így tovàbb.. Szép nyarat Neked is!
Puszi, Rius💋👋
Persze, ezt gondoltam. Dehát azért mégiscsak élvezhetőbb ha nincs tele ilyen szar hibákkal. Imádás van! <3
TörlésMáris jöhet a következő! ;) szerintem jobb a több javítatlanul mint a kevesebb javítottan ;) hamar a következőt :*
VálaszTörlésHahaa, este hozom. Imádás van! <3
TörlésHmmm azt hiszem sokkot kaptam.. ttegnap este elolvastam es nem tudtam Kommentet irni.. egyszerüen annyira ätereztem a szitut.. együtt sírtam zoeval.. frenetikus, fenomenälis, tökeletes .. nem talälok szavakat rä.. ja es ha az ember a hatäsa alatt van akkor nem veszi eszre a hibäkat.. csak a 2. Elolvasäsnäl lättam 2 apro hibät szoval inläbb minden nap hibäs rész mint minden mäsnap szepen kijavitott.. puszii
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire magával tudott ragadni:3 Imádás van! <3
TörlésAnnyira imádom....siess a kövivel
VálaszTörlésEnnek örülök, este hozom:) <3
Törlés