Dermedten figyelem a középkorú nőt amint a betonon fekszik, ahogy
a vér terjed míg ő a hasát fogja összegörnyedve.
- A kurva élet - nyögőm ki sokkosan.
Aligha van tíz méterre tőlem a férfi... tőlünk. A stáb pedig csak veszi...
Oldalra nézve letudom olvasni a BBC felíratott és a hányinger elkap.
- Ezt nem kéne - nyögi ki Lau hátrább
lépve.
- Takarodjanak vagy szét lövöm az agyukat!
- ordítja fröcsögő nyállal a férfi. Larry megfogja a kezemet és már húzna is hátra,
de nem mozdulok.
- Okozzatok valamit a BBC-vel - motyogom nekik,
míg megindulok a férfi felé. Oké... annak a nőnek mentő kell. Kurva gyorsan!
Remegő léptekkel, a srácok káromkodását hallgatva a piától elázva megyek
közelebb és közelebb. -
- Nem érted?! Takarodj innen! - ordít rám
a férfi, ahogy rám fogja a fegyvert. Én pedig megdermedek... miért is jöttem
ide?! Nyelek egy nagyot, ahogy kezeimet kissé felemelem, jelezve, hogy nem
azzal a szándékkal jöttem, hogy akármiféle eséllyel is rátámadjak, vagy ha azt
hinné bántanám… mintha tudnám! A kakas ki van biztosítva... oh te jó ég. A
gyomrom fordul egyet, ahogy felfogom, hogy egy kibiztosított fegyvert rám
szegeznek. Értek a fegyverekhez... egy szar mozdulat és megdöglök... de jó...
oh a picsába is már!
- Kérem... beszélgessünk - nyögőm ki és
bár én mindjárt elájulok a hangom magabiztosan cseng. Folyton ezzel kezdek
mindenhol és mindenkinél... beszélgessünk. Hogy beszélgessek úgy, hogy fegyvert
fognak rám?!
- Miről akar?! Meggyőzni, hogy ne öljek
itt meg mindenkit?! Elegem van érted baszdmeg?! - mutat magára a fegyverrel és elfintorodom,
ahogy fejem lejátssza a jelentet amint véletlenem magába lő. Az sem lenne jó
opció. Mondjuk... inkább az talán mintsem, hogy belém.
- Miből van elege? - továbbra is
magázom... lehet át kéne váltanom tegezésre, ő is tegez. Bár mikor hogy... csak
ha éppen közli, hogy basszam meg.
- Az emberiségből! - vicsorog rám és érzem,
ahogy állkapcsom megfeszül.
- Ezt tökéletesen meg tudom érteni,
esküszöm. De nem az a módja, hogy lelőjünk pár embert - azt mondják, hogy ez
skill. Azt mondják a pszichológia skill és hogy nekem meg van ez a skillem.
Most először értek egyet ezzel. Ugyanis fogalmam sincs mit csinálok, és hogyan
bírok állva maradni. Vagy éppen kedves hangot megütni...
- Én csak segítek nekik! - zokog fel a
férfi leengedve a fegyvert. - Ebből a mocsokból megszabadulni! Ki akar itt
élni?! Ez egy fertő! - mutat körbe, ami miatt a fegyver végig suhan úgy...
nyolcan lehetséges áldozaton.
- Esküszöm, még mindig igazat adok
magának, de van egy fajta... réteg. Ami jó. Ami tényleg érdemes erre, csak meg
kell találni magának is a saját rétegét, amit élvez - mutatok most én is körbe
és óvatosan ismét közelebb lépek. Talán hámorméterre lehetek tőle... mit kéne
csinálnom? Hogyan szereljem le? El kell tőle vennem azt a fegyvert... oda kell,
hogy adja nekem. Egy pszichológiás könyvemben sincs ilyen eset! Egy eset tanulmány
sem került a kezem közé, ami erről szólna! Ezekről mindenki hallgat… de miért?!
- Akkor meg?! - vicsorog rám és látom,
amint a nyála fröccsen... minden egyes rohadt mondatánál.
- Én naiv vagyok, én hiszem, hogy meglehet
változtatni a világot - vonom meg a vállamat őt nézve. - Baszki... - nyögők fel
elfeledve a szerepet mikor nyakában meglátom a dögcédulát... ez katona?!
Baszki... a kurva életbe. Meg fogok halni... le fog lőni. Cambridge egyik
utcáján fogok elvérezni este anélkül, hogy a családom tudná, mi a faszért
vagyok én itt.
- Baszki bizony - mosolya eszembe juttatja
Zaynét. A veszélyes mosoly. Amit csak én szeretek és én nem félek tőle... Most
mégis rettegek... Valamit csinálni fog, ez az a mosoly, mielőtt valamit
csinálnak, vagy valamit akarnának. Tudom, ismerem ezt Zayntól.
- Várjunk! - emelem fel hirtelen a
kezeimet ezzel megrekesztve őt. Bár a fegyvert rám fogja, a szívem pedig olyan
nagyon erősen dobog, hogy beleszédülök. A fülem zúg, de a rendőrautó hangját
hallom... hallok mindent... és valahogy mégsem. Tompa a külvilág.
- Mire kedvesem?! - ordít rám ismét. -
Tudod te mit láttam én?! Mennyi halált?! Ennek soha nem lesz vége. Soha!
- ordít rám ismét majd körbe fordul és a fegyverrel rálő egy rendőr kocsira. Én
összerezzenek, de mielőtt észrevehetné, már kis is egyenesedem.
- Tudom! - ordítok rá ezzel ismét rám
vonva a figyelmét. - Édes apám katona volt...
- Meghalt? Megölték azok a mocskok mi?! -
nevet a képembe. - Hogy vagy képes akkor még mindig az embereket védeni? - a
képembe ordít... a gyűlölet szinte beterít. Hátrább lépek egyet, ahogy ő felém
magasodik és homlokomnak nyomja a fegyvert. Soha nem éreztem még a hideg cső
érintését, és most legszívesebben bőgnék miatta. Szeretem a fegyvereket... de
nem olyankor mikor valaki más egy töltött fegyverrel a homloklebenyere céloz.
- Dobja el a fegyvert! - ordít ránk
valaki, valahol, valamerre, oldalról. De a férfi tovább néz engem. Én pedig
őt... fakó barna szemei és a ráncok körülötte... ilyen csak egy katona arca
lehet.
- Zoenak hívnak... édes apám nyugdíjas.
Alkoholista. Talán van oka rá. Hogy hívják önt? - kérdem meg halkan. Bár a
szememet zavarja a piros és kék fény, az ordibálás körülöttünk valahogy most
már minden mindegy. Maximum meghalok... a halál nem olyan rossz dolog. - Zoe
Fable - teszem hozzá. Oké, erről legalább már olvastam. Ha a személy tud neked
személyiséget adni, akkor nehezebben öl meg. És erre kezdetnek elég a nevem és
egy kis családi háttér sztori. Egyelőre még eléggé kételkedem abban, hogy ez
most megmenti az életemet. Csak jussak ki ebből a szituációból és soha többet
nem csinálok ilyent!
- Jason - mondja hezitálva.
- Jason... - ismétlem meg bólintva egyet,
ezzel kissé megmozdítva a fegyvert is a fejemmel.
- Sajnálom apádat - mondja halkan.
- Én is... önt is. Rakja le a fegyvert,
hívjunk mentőt a nőhöz a földön... beszélek a rendőrökkel ígérem. De ez nem
vezet sehova - emelem fel óvatosan a kezemet a fegyverhez. Könnyek gyűlnek a szemébe,
míg továbbra is engem bámul. Markomat a fegyver csővére fonom, de nem mozdítom
még el... Kétlem, hogy engedné.
- Idegenlégiós vagyok - nyomja az arcomba
a dögcéduláját, és meglátom rajta az apró jelzést, amely tényleg azt jelenti.
- Hallottam milyen kemény - motyogok,
ahogy tovább nézem a kis fémből készült alig párcentis lapot. Apától hallottam
csak erről is.
- Megölték a feleségemet. Két napja.
Fogalma sincs senkinek ez milyen kemény... csak azért mert ott hagytam őket
kilenc év után és nem húztam le még egyet! De ha le is húzom, akkor is mindegy!
- ordít a képembe ismét és tudom, hogy ezt elbasztam... - Ötévente szerződés az
életemre! Eltudod képzelni milyen ez?! Senki nem tudja! - szabad karjával
rámutat a körénk gyűlt emberekre, akiket már terelnek el... bár nehezen. -
Értük halunk meg és le se szarják! - most már ki ordít, egyenesen a kamerába én
pedig lehunyom a szemeimet. - Ha meg lett volna a tíz évem jön a következő
kurva szerződés addig amíg meg nem kínoznak egy küldetés alatt! Ez a kilenc év
is rekordnak számít... már nem is élhetnék - összeszorított fogai között a
szavak sziszegésnek tűnnek. Az izzadság cseppek megcsillannak a homlokán, ahogy
ajakit összepréseli és jobban marokra zárja a fegyvert, ami még mindig a
homlokomat karcolja. Én viszont már rég leengedtem a kezemet. A fegyver
nélkül... - Azt hiszik megölhetnek... az összessel elbánnák, egyedül - suttog,
állkapcsa megfeszül, ahogy a fegyvert az én homlokomról a saját halántékának
nyomja. Rendőrökkel? Hát azt elhiszem... velük talán még én is.
- Én ezt tudom, és Jason... maga is tudja
- rázom meg a fejemet. - De azt is tudja, hogy ez tényleg nem megoldás. Az
életét feláldozta ezekért ez emberekért - mutatok oldalra ahogy ő könnyekkel az
arcán végig néz az embereken. - Nem azért tett mindent az eddigi életében, hogy
az a nő ott most elvérezzen - mutatok a földön fekvő agonizáló nőre. Ő megrázza
a fejét én pedig a mentősök felé biccentek és a nőre mutatok. Akik rögtön futni
kezdenek felé... faszért nem tudnak ezek előbb oda menni?! - Rakja le a
fegyvert, kérem Jason - lépek egy kicsit közelebb az ajaki remegni kezdenek és
a szemeit összepréseli. Lábujjhegyre állva húzom el a fegyvert onnan és
irányítom kezében fogva a föld felé. Egyszerűen térdre rogy, ahogy a fegyver
kihullik a kezéből és fémes csattanással a földre huppan. Nekem pedig a vérem
zubogni kezd erre a hangra... Derekamat öleli át, én pedig csak tartom, ahogy a
pólómba zokog, míg magam elé meredek és nyelek egy nagyot, ahogy lehunyom a
szememet. Hányni fogok... úgy érzem hányni fogok. Fogalmam sincs, hogy Jason
remeg-e vagy én. A rendőrök futva indulnak meg felénk és csak villantok rájuk
egy jeges pillantást.
- Ne merjék bántani - közlöm velük ridegen
- el se merjék vinni! Idegenlégiós, ügyvédet akarok neki és egy katonai
pszichológust - kötöm a lelkükre míg egy újabb kocsi is megérkezik. Értetlenül
néznek rám, de amint megindul felénk egy katona ruhás egyén tudom, hogy nála
már jó kezekben lesz... kérhetnek neki amnesztiát szerintem az országért tett
szolgálatai miatt. És ezt rögtön a fülébe is súgom, hogy tegye ezt, ha a
bíróság elé kerül. Hátra fogott kezekkel vezetik el tőlem én pedig abban a
pillanatban lerogyok a földre. Szaggatottan veszek levegőt, ahogy rádőlök a
térdemre... mi a jó büdös kurva élet történt?! Saját magamat ringatom előre és hátra,
de a szívem tovább zakatol és a fülem zúg.
- Max vagyok - térdel le mellém valaki
mire felnézek egy mentősre amint kezemet a kezébe veszi és a pulzusomat kezdi
mérni. - Elképesztő volt, tényleg. Gratulálok - biccent nekem. Alsó ajkamat
beharapom és fejemet megrázom, ahogy a vértócsára nézek ahol az imént még az a
nő feküdt. - Rendbe fog jönni, nem talált fontos szervet. Egy kis hasizom újra
építés és még jobban is fog kinézni - villant rám egy mosolyt.
- Az a felvétel nem jelenhet meg a tévében
- nyögőm ki remegő hangon, ahogy realizálom kik is vették fel az egészet.
- Élő volt, de perelhetsz - fintorodik el
én pedig felnyögők. A nyál összegyűlik a számba, a hasam mintha fordulna egyet.
Aztán érzem, hogy lesápadok, majd egyszerűen oldalra hajolok és elhányom magam.
Az utca közepén, mindenki előtt, egyszerűen csak elhányom magam, ahogy arra gondolok,
hogy ezt láthatta a családom is... valakinek látnia kellett. Egy ismerősnek.
- Rendben, nyugalom... nem csodálom, hogy
kiakadtál. Kérsz nyugtatót? - hangja kedves, vajon hány ilyen helyzete volt
mentősként? A hátamon végig sémit, én viszont tovább öklendezem. Nem tudhatják
meg, hogy itt vagyok... nem, nem, nem! Remegek, úgy érzem el fogom magam bőgni.
Állkapcsomat mégis inkább összeszorítom és csak megrázom a fejemet. Nem kell
nyugtató. Felhúz a földről, és elkezd oldalra vezetni. Lau és Larry dermedten
figyelnek engem.
- Köszönöm - szólok vissza Maxnek ahogy
átlépek két kordon között, oda a srácokhoz. Meredten figyelnek egy darabig, én
pedig őket. Karomat összefonom magam előtt és megrázom a fejemet.
- Elnézést, be kéne jönnöd az őrse. Jegyző
könyv - érinti meg a karomat egy rendőr mire dermedten kezdem őt figyelni.
- Persze - nyögőm ki rögtön. - Őket... el
tudnák vinni? - kérdem a fejemmel a srácok felé biccentve.
- Hogyne - bólint rögtön a férfi, ahogy
elkezd minket egy rendőrautó irányába terelni. - Cím? - kérdi, ahogy beül a
kormány mögé, én pedig középre, a két fiú közé. Larry ölel át először és most
először nem lökőm el, ugyan is kibaszottul szükségem van erre.
- Harvard - mondja Lau mire értetlenül
ránk néz a rendőr.
- Tehetséggondozó program. Igen, ő
pszichológia - hadarja el Larry míg az ablakon át kezdi nézni a tájat.
Dermedten figyelem az utat egészen addig, míg fel nem tűnik az ismerős épület.
Az ikrek kiszállnak de Lau még megölel gyorsan.
- Megvárunk - súgja a fülembe és már be is
csukja az ajtót. Aztán még látom amint sietős léptekkel inkább az árnyékos
részeken haladva megpróbálnak feltűnés nélkül bejutni... de mindegy. Élőben
közvetítették... Basszameg... ezt elkúrtam. Rohadtul...
x--- Zayn Malik ---x
- Faszom - morgom, ahogy a telefont az
ágyra dobom. Nem válaszol, semmit. Ezek szerint mégis elment bulizni. Azért valamit
visszaírhatna! Akármit... mondjuk egy "rendben, ez tök fasza te
gyökér" sem lenne rossz. Vagy valamit... akármit.
- Holnap úgyis válaszol - rántja meg a
vállát Harry.
- Akkor is - motyogom mérgesen, míg
eldőlök az ágyon.
- Inkább aludj, holnap úgyis megyünk
vissza Londonba. - int le engem Liam. Ez van, akkor is rohadtul zavar, hogy még
csak válaszolni sem volt képes. Bejutottam az élőshowba, egy gratulálok-ot
elvártam volna tőle! Ha már miatta vagyok itt és ezekkel az emberekkel. Ja
persze, az én álmom. Faszomat az álmom ez... nekem nem álmom egy csapatban
lenni, még akkor sem, ha nem olyan rossz arcok. Nekem nem álmom
kompromisszumokat kötni. Miatta csinálom, mert rohadtul jót érdemelne és így
talán... talán én... picsába. A párnámat a falhoz vágom mire Lou felsóhajt és
már ki is vonulnak. Emlékszem, mikor azt hittem nem tudják mikor kell egyedül
hagyni, de tudják. Mindenki kivonul, de az ajtót nyitva hagyják nekem. Édes
gesztus... kár, hogy rohadtul leszarom most. Ott már éjfél is elmúl és nem bír
válaszolni. Annyira elbaszunk mindent. Én itt vagyok miatta, holott igazából
annyira nem vágyom rá. Ő meg ott van miattam, holott nem vágyik rá. Ahelyett
hogy egymás mellett lennénk... amire még vágyunk is.
- Zayn! - kiabál fel nekem Harry, de meg
sem mozdulok. - De ő az! Zayn baszki gyere már! - ordít tovább Harry mire
értetlenül felállok és kisétálok. Aztán valahogy úgy az ajtóban dermedek meg
mikor meglátom a tévét.
- Baszdmeg - nyögők fel, ahogy felismerem
őt. BBC?! Mi a kurva élet?! Az egy fegyver?! Miért fognak rá fegyvert?! -
Picsába, mi a lófasz?! - úgy két lépésembe telik, hogy mögöttük legyek a
kanapénál. Látom, hogy beszél, keze a fegyverre csúszik, de csak fogja. A lábam
remegni kezd, sápadtan és hányingerrel küzdve ülök le a kanapéra.
- Élő - súgja Liam.
- Ez ő? - kérdi Lou, de nem válaszolok.
Szerintem tudják.
- Az ott vér? - hangom remeg, a srácok tudják,
mire gondolok. A kamera bal felső sarkában látni. És én csak reménykedem, hogy
nem Zoe. Hogy került ilyen helyzetbe?! Kezeim ökölbe szorulnak, ahogy a férfi
körbe mutat, látom, hogy ordít. Azt is, ahogy az ő arca megrezdül, míg a képébe
nyomj a férfi... - Oh cseszd meg! - állok fel, ahogy elönt az idegesség.
Dögcédula?! Ez most komoly?! - A kurva életbe! - huppanok vissza ahogy Zoe
biccent. Mintha nekem tenné, bár tudom, hogy ez lehetetlen.
- Értük halunk meg és le se szarják! - bár
a férfi ordít, a hang tompán jön a város zajai és a rendőrautó miatt. Visszafordul
felé és tovább magyaráz mire Zoe keze visszahanyatlik az oldala mellé. Fejét
megrázza majd a fegyver Zoeról a férfi halántékára mered. Én pedig remegve
fújom ki a levegőt. Nem lőhetik le... én ezt nem bírom. Nem eshet baja, hogy
kerülhet ilyen helyzetbe a Harvardon?! Csak lássam meg... leordítom. Biztosan
le fogom. Vagy legalábbis közlöm vele, hogy ne merje... és bár hiába
megnyugtató erre gondolni egyelőre kurvára ott van egy töltött fegyver és egy
pszichopata katona társaságában! A tudat megbénít, hogy most komolyan baja
eshet. Hogy akár... megölhetik. Hallom amint felnyögők, bár nem akarok,
valahogy mégis kicsúszik. Tekintetét elkapja a férfiről és látom amint
valakinek biccent. Majd rögtön beszélni kezd tovább, és a háttérben látom amint
felvesznek egy nőt... hordágyra. Ő vérzett. Te jó ég, az a férfi már lelőtt
valakit és Zoe ott van!
- Nyugalom - nyögi ki Liam, ahogy
megszorítja a vállam, de a hangja alapján ő sem nyugodt. És ők még csak nem is
ismerik. Én ismerem. Én szeretem. És én nem tudnék nélküle élni... ha baja
lesz... képtelen vagyok belegondolni mit tennék akkor. Nem bírnám, ezt nem. Ezt
tényleg nem. Nyugalom... hogy nyugodhatnék meg mikor Zoe még közelebb lép?!
Lábujjhegyre áll, pont úgy, mint mikor engem szokott megcsókolni. De most a
fegyvert húzza el a férfi halántéktól, és a föld felé irányítja a csövet. Pár
pillanat és a fegyver kiesik a férfi kezéből, ahogy letérdel Zoe elé. Majd
átöleli a derekát, és látom amint Zoe felnyögve előre görnyed... és ez csak még
szarabb. Hogy ő is félt, ő sem tudta mi lesz.
- Oh te jó ég - dőlök hátra, ahogy arcomat
eltakarom a kezeimmel. És mire visszanézek, már azt látom, hogy elviszik a
férfit, Zoe pedig leül a koszos betonra és előre hajolva ringatja magát. Oda
kell mennem. Beszélnem kell vele, muszáj. Látnom kell!
- A kurva élet... mindig ilyeneket csinál?
- kérdi felhördülve Niall és most először hallom őt káromkodni. Én pedig a
fejemet csak megrázni bírom, míg tehetetlenül nézem, hogy mellé sétál egy
mentős. Majd pármásodperc és egyszerűen elhányja magát. És bár láttam már
hányni, ez most mégis inkább szívszorítóbb. És nekem kéne végig simítanom a
hátán, nem annak a mentősnek.
- Ez most... ez mi volt? - kérdi halkan
Harry mire megrázom a fejem ismét.
- Elmegy a Harvardra, és ez történik! -
tárom szét a karomat idegesen.
- Én nem mondom, hogy szar, hogy van
barátnőd, tök jó dolog. De ilyenek egy szóval nem említettél mikor meséltél
róla! - mutat a tévé felé idegesen Louis.
- Bassza meg! Nem is szokott ilyen durva
dolgokat csinálni! - felállok idegességemben. Kezeimet összefűzőm a tarkómon és
felhördülök tehetetlenségemben. Aztán megdermedek... - a picsába - nézek Liamra
elsőnek. Csak azért rá, mert ha sikerül szavakba öntenem ami eszembe jutott, ő
lesz az első aki felfogja. - A kurva életbe! - nyögőm ki és már futok is be a
telefonomért.
- Mi van? - kérdi értetlenül utánam jőve.
- A családja nem tudja, hogy tehetséggondozó
programban van a Harvardon. Azt sem tudják, hogy ott van! - hadarom el, míg a
névjegyek között keresgélek.
- BBC, internet - motyogja Louis.
- Ezt elbasztuk - morgom, ahogy már Li
telefonját hívom.
- Igen? - szól bele idegesen.
- Oké, figyelj, beszélgessünk jó? - kérem
idegesen őt.
- Zayn... ő is mindig ezzel kezd mindent.
És most jobban értékelném, ha az az idióta hívna fel! - hangját felemeli,
ismerem őt Zoe miatt. Kurvára kiakadt... és ő még a család megértő része.
- Harvard, tehetséggondozó program, pszichológia.
Lehet, hogy felveszik, lerakta már az irodalom, nyelvtan és francia emeltet is.
És minden felesleges tantárgyból is. Én sem tudom mi volt ez, de azt el tudom
mondani miért volt ott - hadarom el neki, ahogy leülök az ágyra.
- Tehetséggondozó program? - kérdez vissza
pár másodperc után - Harvard?! - ordít a telefonba. - Te most szopatsz engem
Zain?! Az én húgomról beszélsz?! Aki csak középiskolába jár és túl sokat jár
bulizni mostanában, ugye? - olyan gyorsan hadar, hogy alig bírom megérteni. Zoe
mesélt erről, hogy Li beszédhibás. Elharapja a szavak végét és túl gyorsan
beszél, bár Zoe is hadar, így könnyebb megértenem.
- Csak nem merte elmondani, amíg nem
biztos - nyögők fel, ahogy a srácokra nézek, akik csendben figyelnek.
- Te jó ég - hangja megremeg, én pedig
csak nyelek egyet. - Jó rendben... beszéltél már vele? Kétlem, hogy a családból
más tudna erről, csak a vizsgákra tanultam... és akkor láttam... - közli
dadogva. Legalább nem csak én készültem ki ettől ennyire.
- Még nem, gondoltam előbb felhívlak - nyögőm
ki zavartan.
- A húgom a Harvardon van, majdnem lelövik
miközben egy idegenlégióst lebeszél a mészárlásról, erre felhív a palija, aki
meg az X-factorban van... - kissé röhög, azt hiszem ezt hívják úgy, hogy
agyfasz. Vagy éppen idegösszeomlás.
- Bocs - ez minden, amit ki tudok nyögni.
- Ez még kemény menet lesz a családdal.
Velem is kemény menete lesz - morogja végül idegesen.
- Értsd meg, te is tudod miért nem mondta
el - és bár halkan próbálom a szavak kiszűrni ajkaimon keresztül, jól tudom,
hogy mindenki hallja.
- Én azt leszarom Zayn, nekünk van egy
olyan kapcsolatunk és azt hittem... hogy...
- Lilith - nyögők fel megakasztva őt. -
Zoe szeret is téged, egyszerűen gáznak tartja magát, hogy elmondja ezt, mivel
még nincs bent. És fél attól, hogy nem is fog bekerülni, rohadt kemények a
feltételek - a lábam idegesen jár, legszívesebben lecsapnám a picsába a telefont,
hogy felhívjam őt, de egyelőre tartozom annyival, hogy igyekszem kimagyarázni
legalább Li előtt.
- Fogalmam sincs, hogy intézzük ezt el...
Nan... te jó ég - nyög fel és valahogy olyan nagyon hasonlít a hanglejtésük
egymáséra. Ettől pedig le kell hunyjam a szememet, ahogy még próbálom lenyelni
a kétségbeesésemet... annyira kurvára féltem... még egy lépcsőtől is, nem hogy
egy fegyvertől!
- Éppen ezért nem mondta el - szúrom közbe
idegesen.
- Én most lerakom, kösz hogy hívtál és
elmondtad de... sokk. Ezt át kell gondolnom és feldolgoznom. Ha elérem Zoet
küldök üzenetet, de ha esetleg neked írna... csak írj, hogy jól van-e az az
idióta - hangja elcsuklik a végére majd ki is nyom. És talán ekkor realizálom,
hogy ők végig nézték premier plánból, hogy milyen, ha valaki elveszti a
testvérét, még nehezebb nekik. De abban biztos vagyok, hogy tovább padlón
lennék mint ők, vagy legalábbis mint a családja nagy része. Ha vele történne
valami... nem csak hogy padlóra kerülnék, fel sem állnék már onnan. Nélküle
hogyan is állnék fel? Mindig ő az, aki felhúz... de ha... megölnék?! A hányinger elkap és
fejemet a térdeimre hajtom.
- Hozzak piát? - kérdi Lou halkan mire
Liam felhördül.
- Hozzak valami nyugtatót? - kérdezi meg
Niall mire biccentek, főleg mivel ebbe már nem köt bele Liam. Egy egész életet
adott Zoe nekem, mert én eldobtam volna... de éveket vesz el belőle egy-egy
ilyen húzásával... megpusztulok, ha nem látom őt egy napon belül...
Sziasztok!
VálaszTörlésKlau koszonjuk szepen!
Tokeletes kifejezes 'kozszenvedes'
Des Tiny kedves!
A gyomrom apronyira zsugorodott...
Folyik rolam a vi ....
Ez volt atripla nem semmi!
Zoe maga a csoda!
Zayn....imadom hogy szinte egybol felhivta Li-t...
Imadtam ahogy erzekeltetted kozben Zain erzeseit...
Es nagyon tetszett ahogyan bemutattad hogyan alakul a csapat kapcsolata...
Szerintem 'ma még jövök'
Imadtam koszonom szepen mindkettotoknek, hogy ezt a reszt is olvasjattam!
Sziasztok
Örülök hogy ennyire tetszett és hogy úgy érzed, jól írtam meg <3
TörlésJézusom. ... ez durva. .. kíváncsi vagyok, Zoe mit fog mondani Zayn-nek, mivrl magyarázza meg, hogy kishíján öngyilkos lett. Hamar a következőt! !! ^-^
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszett <3
TörlésHello!:)
VálaszTörlésTudtam!Én tudtam!!:)
Hát ez valami fenomenális rész lett!!!!
Zoe hülye és ugyanakkor bátor.Kishíján öngyilkos lett!Remélem Zayn elbeszélget vele!:)
Siess a következő résszel!:D
Vivien
Hahaha, örülök hogy tetszett. Igyekszem <3
TörlésSziasztok!
VálaszTörlésÚjra itt..elolvastam újra...
Az agyam egész éjszaka, jobbanmondva már reggeledet..szaval egész reggel járt...
Des Tiny a betyárját...eszméletlen részt, hoztál megint össze....
Nem is Zoe lett volna, ha nem adja Önmagát... és a fantasztikusan ábrázoltad... a mind a két természetes reakcióját..., a félelmet..a rettegést... és az ösztönös Pszichológiai ellemzését.., na és a végén ahogy igen természetes módon lecsapódott nálla minden és ki adta amit kikellett... szaval annyit makognék én itt...,hogy annyira élethű volt az egész..MEGINT? MINDIG.., hogy eszem megáll...
Imádtam!
Egy másodperc töredéke alatt, realizálja a vért meg úgy az egészet,
Lehet, hogy már elkésett, és az egészet "eheti az enyészet"
Mit, mondhat ennek a hapsinak, hiszen részben igaza van,
A fene enné meg, hiszen nyakában dögcédula van
A fegyver pedig pont az Ő homlokának van szegezve..,
Rögtön le lett tegezve..,
Ha, ennek egyszer vége elteszi az egészet, egy tegezbe..,
Jól be lesz hegesztve,
Emlékezetébe vésve,
Hogy ilyet többet ne tegyen,
De, most még ott van a helyszínen..,
Lehet, a kijutás nem másban lesz mint egy tepsiben...
Valamit még is tenni-e kell, de septiben...
Információkat oszt meg röptiben..,
Közben jön a rendőrség, a mentők...
És talán még pár őrség....
A fene se tudja.., egy biztos itt már nagy a hőség...
Kint a tv.., hogy a fene enné meg...
Lebukás veszélye forog fent....
Miután mindennek vége...
Még be kell menni az őrsre vallomást tenni.., kicsit levegőt vehet végre,
De ez se tart sokáig,
Kiderül trugyiban úszik bokáig....
Ugyan is a tv adás élőben volt...
Szaval mindenki nézte, aki akkor fontos volt...
Zayn...látta az egészet,
Az idegeit eszi "az idegbántalmazó baktériumtenyézet"
Felkell hívnia Zoe családját, és valahogy meg kell magyaráznia az egészet...
Lil-t hívta.., reakciója természetes volt..,
Miután letette, a sor a kiboruláson volt,
Felmerült az alkohol és a nyugtató kérdése..,
Végül az alkohol merült feledésbe..,
Jött a nyugtató idesded pihenést igérete...
Kész! Végem van!....Des Tiny...már biztos mondtam, de nem lehet elégszer..CSODÁS! ELKÉPESZTŐ mennyi mindent sugall a történeted......kb. az egész világot magába öleli... és mindezt olyan repettül természetesen...., hogy hidbamegyek tőle rendszeresen
Idegrendszert szétszaggatóan csúszfenomenálisan csodás volt!
Köszönöm szépen az élményt!
u.i. tuti hogy még ezer dolgot nem írtam le..., de legfejebb majd jövök még egyszer :D :) <3
Imádás van!
Teletabis nagy ölelés!
Óh, oh tudom... kihagytam... Zayn elképesztő gondolatait, hogy biztos hiányzolná a családja is..., de Ő tovább... Ő nem tudna Zoe nélkül élni... itt konkrétan.. új szervekre lett volna szükségem.....
Azt hiszem ennyi...:)
Tüntem szia :)
Jaj te nő... el se tudod hinni, hogy mennyivel feldobtad a mínuszban lévő kedvemet blogolás terén. Nagyon szépen köszönöm a hosszú kifejtést, és hogy tényleg így érzed. Rengeteget jelent. A versen pedig most is felevettem néhány csodás részén. Köszönöm szépen <3
TörlésÚristen....ez annyira de annyira jó....imádom....kíváncsi vagyok mi lesz ebből...várom a kövit
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igyekszem <3
TörlésÚr Isten. Erre nem gondoltam, hogy valami ilyesmi fog történni. Ez eszméletlen volt. Nem tudom, honnan jönnek neked ilyen ötleteid de nagyon örülök neki 😊 Nem találok szavakat ... Imádom a történeted, folytatást kérek 😊❤
VálaszTörlésKöszönöm szépen, tényleg! Igyekszem <3
TörlésÖööööömmmm.... kb ez volt a reakcióm... azóta 4. szerre olvasom el és még mindig nem fogtam fel honnan jön neked ilyen rész.. PER-FECT.. egyszerüen nem találom a szavakat.. végig libaböröztem és faltam minden szavát.. gyorsan hozzd mert nagyon kiváncsi vagyok...
VálaszTörlésPER-FECT....:D örülök hogy tetszett:) <3
TörlésSzia!
VálaszTörlésNem mondom, hogy rendszeres olvasód vagyok, de azért bizonyos időközönként benézek és átbogarászom a részeket.
Tetszett a rész, viszont volt egy dolog, ami nagyon szúrja a szemem, és egyszerűen nem tudom megállni, hogy nem jelezzem.
Amit te amnéziának írtál, az amnesztia. Bocsi, ha ez most így rosszul jött le.
Izzie
Hát, a semminél jobb ha az is ha már néha-néha benézel a blogra. A rész átolvasás nélkül került ki, és éjjelente írom. Elnézést a hibáért, teljesen jogos. Köszönöm az észrevételt.
Törlés