2016. július 12., kedd

93. Rész

Dermedten figyelem a középkorú nőt amint a betonon fekszik, ahogy a vér terjed míg ő a hasát fogja összegörnyedve.

- A kurva élet - nyögőm ki sokkosan. Aligha van tíz méterre tőlem a férfi... tőlünk. A stáb pedig csak veszi... Oldalra nézve letudom olvasni a BBC felíratott és a hányinger elkap.
- Ezt nem kéne - nyögi ki Lau hátrább lépve.
- Takarodjanak vagy szét lövöm az agyukat! - ordítja fröcsögő nyállal a férfi. Larry megfogja a kezemet és már húzna is hátra, de nem mozdulok.
- Okozzatok valamit a BBC-vel - motyogom nekik, míg megindulok a férfi felé. Oké... annak a nőnek mentő kell. Kurva gyorsan! Remegő léptekkel, a srácok káromkodását hallgatva a piától elázva megyek közelebb és közelebb. -
- Nem érted?! Takarodj innen! - ordít rám a férfi, ahogy rám fogja a fegyvert. Én pedig megdermedek... miért is jöttem ide?! Nyelek egy nagyot, ahogy kezeimet kissé felemelem, jelezve, hogy nem azzal a szándékkal jöttem, hogy akármiféle eséllyel is rátámadjak, vagy ha azt hinné bántanám… mintha tudnám! A kakas ki van biztosítva... oh te jó ég. A gyomrom fordul egyet, ahogy felfogom, hogy egy kibiztosított fegyvert rám szegeznek. Értek a fegyverekhez... egy szar mozdulat és megdöglök... de jó... oh a picsába is már!
- Kérem... beszélgessünk - nyögőm ki és bár én mindjárt elájulok a hangom magabiztosan cseng. Folyton ezzel kezdek mindenhol és mindenkinél... beszélgessünk. Hogy beszélgessek úgy, hogy fegyvert fognak rám?!
- Miről akar?! Meggyőzni, hogy ne öljek itt meg mindenkit?! Elegem van érted baszdmeg?! - mutat magára a fegyverrel és elfintorodom, ahogy fejem lejátssza a jelentet amint véletlenem magába lő. Az sem lenne jó opció. Mondjuk... inkább az talán mintsem, hogy belém.
- Miből van elege? - továbbra is magázom... lehet át kéne váltanom tegezésre, ő is tegez. Bár mikor hogy... csak ha éppen közli, hogy basszam meg.
- Az emberiségből! - vicsorog rám és érzem, ahogy állkapcsom megfeszül.
- Ezt tökéletesen meg tudom érteni, esküszöm. De nem az a módja, hogy lelőjünk pár embert - azt mondják, hogy ez skill. Azt mondják a pszichológia skill és hogy nekem meg van ez a skillem. Most először értek egyet ezzel. Ugyanis fogalmam sincs mit csinálok, és hogyan bírok állva maradni. Vagy éppen kedves hangot megütni...
- Én csak segítek nekik! - zokog fel a férfi leengedve a fegyvert. - Ebből a mocsokból megszabadulni! Ki akar itt élni?! Ez egy fertő! - mutat körbe, ami miatt a fegyver végig suhan úgy... nyolcan lehetséges áldozaton.
- Esküszöm, még mindig igazat adok magának, de van egy fajta... réteg. Ami jó. Ami tényleg érdemes erre, csak meg kell találni magának is a saját rétegét, amit élvez - mutatok most én is körbe és óvatosan ismét közelebb lépek. Talán hámorméterre lehetek tőle... mit kéne csinálnom? Hogyan szereljem le? El kell tőle vennem azt a fegyvert... oda kell, hogy adja nekem. Egy pszichológiás könyvemben sincs ilyen eset! Egy eset tanulmány sem került a kezem közé, ami erről szólna! Ezekről mindenki hallgat… de miért?!
- Akkor meg?! - vicsorog rám és látom, amint a nyála fröccsen... minden egyes rohadt mondatánál.
- Én naiv vagyok, én hiszem, hogy meglehet változtatni a világot - vonom meg a vállamat őt nézve. - Baszki... - nyögők fel elfeledve a szerepet mikor nyakában meglátom a dögcédulát... ez katona?! Baszki... a kurva életbe. Meg fogok halni... le fog lőni. Cambridge egyik utcáján fogok elvérezni este anélkül, hogy a családom tudná, mi a faszért vagyok én itt.
- Baszki bizony - mosolya eszembe juttatja Zaynét. A veszélyes mosoly. Amit csak én szeretek és én nem félek tőle... Most mégis rettegek... Valamit csinálni fog, ez az a mosoly, mielőtt valamit csinálnak, vagy valamit akarnának. Tudom, ismerem ezt Zayntól.
- Várjunk! - emelem fel hirtelen a kezeimet ezzel megrekesztve őt. Bár a fegyvert rám fogja, a szívem pedig olyan nagyon erősen dobog, hogy beleszédülök. A fülem zúg, de a rendőrautó hangját hallom... hallok mindent... és valahogy mégsem. Tompa a külvilág.
- Mire kedvesem?! - ordít rám ismét. - Tudod te mit láttam én?! Mennyi  halált?! Ennek soha nem lesz vége. Soha! - ordít rám ismét majd körbe fordul és a fegyverrel rálő egy rendőr kocsira. Én összerezzenek, de mielőtt észrevehetné, már kis is egyenesedem.
- Tudom! - ordítok rá ezzel ismét rám vonva a figyelmét. - Édes apám katona volt...
- Meghalt? Megölték azok a mocskok mi?! - nevet a képembe. - Hogy vagy képes akkor még mindig az embereket védeni? - a képembe ordít... a gyűlölet szinte beterít. Hátrább lépek egyet, ahogy ő felém magasodik és homlokomnak nyomja a fegyvert. Soha nem éreztem még a hideg cső érintését, és most legszívesebben bőgnék miatta. Szeretem a fegyvereket... de nem olyankor mikor valaki más egy töltött fegyverrel a homloklebenyere céloz.
- Dobja el a fegyvert! - ordít ránk valaki, valahol, valamerre, oldalról. De a férfi tovább néz engem. Én pedig őt... fakó barna szemei és a ráncok körülötte... ilyen csak egy katona arca lehet.
- Zoenak hívnak... édes apám nyugdíjas. Alkoholista. Talán van oka rá. Hogy hívják önt? - kérdem meg halkan. Bár a szememet zavarja a piros és kék fény, az ordibálás körülöttünk valahogy most már minden mindegy. Maximum meghalok... a halál nem olyan rossz dolog. - Zoe Fable - teszem hozzá. Oké, erről legalább már olvastam. Ha a személy tud neked személyiséget adni, akkor nehezebben öl meg. És erre kezdetnek elég a nevem és egy kis családi háttér sztori. Egyelőre még eléggé kételkedem abban, hogy ez most megmenti az életemet. Csak jussak ki ebből a szituációból és soha többet nem csinálok ilyent!
- Jason - mondja hezitálva.
- Jason... - ismétlem meg bólintva egyet, ezzel kissé megmozdítva a fegyvert is a fejemmel.
- Sajnálom apádat - mondja halkan.
- Én is... önt is. Rakja le a fegyvert, hívjunk mentőt a nőhöz a földön... beszélek a rendőrökkel ígérem. De ez nem vezet sehova - emelem fel óvatosan a kezemet a fegyverhez. Könnyek gyűlnek a szemébe, míg továbbra is engem bámul. Markomat a fegyver csővére fonom, de nem mozdítom még el... Kétlem, hogy engedné.
- Idegenlégiós vagyok - nyomja az arcomba a dögcéduláját, és meglátom rajta az apró jelzést, amely tényleg azt jelenti.
- Hallottam milyen kemény - motyogok, ahogy tovább nézem a kis fémből készült alig párcentis lapot. Apától hallottam csak erről is.
- Megölték a feleségemet. Két napja. Fogalma sincs senkinek ez milyen kemény... csak azért mert ott hagytam őket kilenc év után és nem húztam le még egyet! De ha le is húzom, akkor is mindegy! - ordít a képembe ismét és tudom, hogy ezt elbasztam... - Ötévente szerződés az életemre! Eltudod képzelni milyen ez?! Senki nem tudja! - szabad karjával rámutat a körénk gyűlt emberekre, akiket már terelnek el... bár nehezen. - Értük halunk meg és le se szarják! - most már ki ordít, egyenesen a kamerába én pedig lehunyom a szemeimet. - Ha meg lett volna a tíz évem jön a következő kurva szerződés addig amíg meg nem kínoznak egy küldetés alatt! Ez a kilenc év is rekordnak számít... már nem is élhetnék - összeszorított fogai között a szavak sziszegésnek tűnnek. Az izzadság cseppek megcsillannak a homlokán, ahogy ajakit összepréseli és jobban marokra zárja a fegyvert, ami még mindig a homlokomat karcolja. Én viszont már rég leengedtem a kezemet. A fegyver nélkül... - Azt hiszik megölhetnek... az összessel elbánnák, egyedül - suttog, állkapcsa megfeszül, ahogy a fegyvert az én homlokomról a saját halántékának nyomja. Rendőrökkel? Hát azt elhiszem... velük talán még én is.
- Én ezt tudom, és Jason... maga is tudja - rázom meg a fejemet. - De azt is tudja, hogy ez tényleg nem megoldás. Az életét feláldozta ezekért ez emberekért - mutatok oldalra ahogy ő könnyekkel az arcán végig néz az embereken. - Nem azért tett mindent az eddigi életében, hogy az a nő ott most elvérezzen - mutatok a földön fekvő agonizáló nőre. Ő megrázza a fejét én pedig a mentősök felé biccentek és a nőre mutatok. Akik rögtön futni kezdenek felé... faszért nem tudnak ezek előbb oda menni?! - Rakja le a fegyvert, kérem Jason - lépek egy kicsit közelebb az ajaki remegni kezdenek és a szemeit összepréseli. Lábujjhegyre állva húzom el a fegyvert onnan és irányítom kezében fogva a föld felé. Egyszerűen térdre rogy, ahogy a fegyver kihullik a kezéből és fémes csattanással a földre huppan. Nekem pedig a vérem zubogni kezd erre a hangra... Derekamat öleli át, én pedig csak tartom, ahogy a pólómba zokog, míg magam elé meredek és nyelek egy nagyot, ahogy lehunyom a szememet. Hányni fogok... úgy érzem hányni fogok. Fogalmam sincs, hogy Jason remeg-e vagy én. A rendőrök futva indulnak meg felénk és csak villantok rájuk egy jeges pillantást.
- Ne merjék bántani - közlöm velük ridegen - el se merjék vinni! Idegenlégiós, ügyvédet akarok neki és egy katonai pszichológust - kötöm a lelkükre míg egy újabb kocsi is megérkezik. Értetlenül néznek rám, de amint megindul felénk egy katona ruhás egyén tudom, hogy nála már jó kezekben lesz... kérhetnek neki amnesztiát szerintem az országért tett szolgálatai miatt. És ezt rögtön a fülébe is súgom, hogy tegye ezt, ha a bíróság elé kerül. Hátra fogott kezekkel vezetik el tőlem én pedig abban a pillanatban lerogyok a földre. Szaggatottan veszek levegőt, ahogy rádőlök a térdemre... mi a jó büdös kurva élet történt?! Saját magamat ringatom előre és hátra, de a szívem tovább zakatol és a fülem zúg.
- Max vagyok - térdel le mellém valaki mire felnézek egy mentősre amint kezemet a kezébe veszi és a pulzusomat kezdi mérni. - Elképesztő volt, tényleg. Gratulálok - biccent nekem. Alsó ajkamat beharapom és fejemet megrázom, ahogy a vértócsára nézek ahol az imént még az a nő feküdt. - Rendbe fog jönni, nem talált fontos szervet. Egy kis hasizom újra építés és még jobban is fog kinézni - villant rám egy mosolyt.
- Az a felvétel nem jelenhet meg a tévében - nyögőm ki remegő hangon, ahogy realizálom kik is vették fel az egészet.
- Élő volt, de perelhetsz - fintorodik el én pedig felnyögők. A nyál összegyűlik a számba, a hasam mintha fordulna egyet. Aztán érzem, hogy lesápadok, majd egyszerűen oldalra hajolok és elhányom magam. Az utca közepén, mindenki előtt, egyszerűen csak elhányom magam, ahogy arra gondolok, hogy ezt láthatta a családom is... valakinek látnia kellett. Egy ismerősnek.
- Rendben, nyugalom... nem csodálom, hogy kiakadtál. Kérsz nyugtatót? - hangja kedves, vajon hány ilyen helyzete volt mentősként? A hátamon végig sémit, én viszont tovább öklendezem. Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok... nem, nem, nem! Remegek, úgy érzem el fogom magam bőgni. Állkapcsomat mégis inkább összeszorítom és csak megrázom a fejemet. Nem kell nyugtató. Felhúz a földről, és elkezd oldalra vezetni. Lau és Larry dermedten figyelnek engem.
- Köszönöm - szólok vissza Maxnek ahogy átlépek két kordon között, oda a srácokhoz. Meredten figyelnek egy darabig, én pedig őket. Karomat összefonom magam előtt és megrázom a fejemet.
- Elnézést, be kéne jönnöd az őrse. Jegyző könyv - érinti meg a karomat egy rendőr mire dermedten kezdem őt figyelni.
- Persze - nyögőm ki rögtön. - Őket... el tudnák vinni? - kérdem a fejemmel a srácok felé biccentve.
- Hogyne - bólint rögtön a férfi, ahogy elkezd minket egy rendőrautó irányába terelni. - Cím? - kérdi, ahogy beül a kormány mögé, én pedig középre, a két fiú közé. Larry ölel át először és most először nem lökőm el, ugyan is kibaszottul szükségem van erre.
- Harvard - mondja Lau mire értetlenül ránk néz a rendőr.
- Tehetséggondozó program. Igen, ő pszichológia - hadarja el Larry míg az ablakon át kezdi nézni a tájat. Dermedten figyelem az utat egészen addig, míg fel nem tűnik az ismerős épület. Az ikrek kiszállnak de Lau még megölel gyorsan.
- Megvárunk - súgja a fülembe és már be is csukja az ajtót. Aztán még látom amint sietős léptekkel inkább az árnyékos részeken haladva megpróbálnak feltűnés nélkül bejutni... de mindegy. Élőben közvetítették... Basszameg... ezt elkúrtam. Rohadtul...
x--- Zayn Malik ---x
- Faszom - morgom, ahogy a telefont az ágyra dobom. Nem válaszol, semmit. Ezek szerint mégis elment bulizni. Azért valamit visszaírhatna! Akármit... mondjuk egy "rendben, ez tök fasza te gyökér" sem lenne rossz. Vagy valamit... akármit.
- Holnap úgyis válaszol - rántja meg a vállát Harry.
- Akkor is - motyogom mérgesen, míg eldőlök az ágyon.
- Inkább aludj, holnap úgyis megyünk vissza Londonba. - int le engem Liam. Ez van, akkor is rohadtul zavar, hogy még csak válaszolni sem volt képes. Bejutottam az élőshowba, egy gratulálok-ot elvártam volna tőle! Ha már miatta vagyok itt és ezekkel az emberekkel. Ja persze, az én álmom. Faszomat az álmom ez... nekem nem álmom egy csapatban lenni, még akkor sem, ha nem olyan rossz arcok. Nekem nem álmom kompromisszumokat kötni. Miatta csinálom, mert rohadtul jót érdemelne és így talán... talán én... picsába. A párnámat a falhoz vágom mire Lou felsóhajt és már ki is vonulnak. Emlékszem, mikor azt hittem nem tudják mikor kell egyedül hagyni, de tudják. Mindenki kivonul, de az ajtót nyitva hagyják nekem. Édes gesztus... kár, hogy rohadtul leszarom most. Ott már éjfél is elmúl és nem bír válaszolni. Annyira elbaszunk mindent. Én itt vagyok miatta, holott igazából annyira nem vágyom rá. Ő meg ott van miattam, holott nem vágyik rá. Ahelyett hogy egymás mellett lennénk... amire még vágyunk is.
- Zayn! - kiabál fel nekem Harry, de meg sem mozdulok. - De ő az! Zayn baszki gyere már! - ordít tovább Harry mire értetlenül felállok és kisétálok. Aztán valahogy úgy az ajtóban dermedek meg mikor meglátom a tévét.
- Baszdmeg - nyögők fel, ahogy felismerem őt. BBC?! Mi a kurva élet?! Az egy fegyver?! Miért fognak rá fegyvert?! - Picsába, mi a lófasz?! - úgy két lépésembe telik, hogy mögöttük legyek a kanapénál. Látom, hogy beszél, keze a fegyverre csúszik, de csak fogja. A lábam remegni kezd, sápadtan és hányingerrel küzdve ülök le a kanapéra.
- Élő - súgja Liam.
- Ez ő? - kérdi Lou, de nem válaszolok. Szerintem tudják.
- Az ott vér? - hangom remeg, a srácok tudják, mire gondolok. A kamera bal felső sarkában látni. És én csak reménykedem, hogy nem Zoe. Hogy került ilyen helyzetbe?! Kezeim ökölbe szorulnak, ahogy a férfi körbe mutat, látom, hogy ordít. Azt is, ahogy az ő arca megrezdül, míg a képébe nyomj a férfi... - Oh cseszd meg! - állok fel, ahogy elönt az idegesség. Dögcédula?! Ez most komoly?! - A kurva életbe! - huppanok vissza ahogy Zoe biccent. Mintha nekem tenné, bár tudom, hogy ez lehetetlen.
- Értük halunk meg és le se szarják! - bár a férfi ordít, a hang tompán jön a város zajai és a rendőrautó miatt. Visszafordul felé és tovább magyaráz mire Zoe keze visszahanyatlik az oldala mellé. Fejét megrázza majd a fegyver Zoeról a férfi halántékára mered. Én pedig remegve fújom ki a levegőt. Nem lőhetik le... én ezt nem bírom. Nem eshet baja, hogy kerülhet ilyen helyzetbe a Harvardon?! Csak lássam meg... leordítom. Biztosan le fogom. Vagy legalábbis közlöm vele, hogy ne merje... és bár hiába megnyugtató erre gondolni egyelőre kurvára ott van egy töltött fegyver és egy pszichopata katona társaságában! A tudat megbénít, hogy most komolyan baja eshet. Hogy akár... megölhetik. Hallom amint felnyögők, bár nem akarok, valahogy mégis kicsúszik. Tekintetét elkapja a férfiről és látom amint valakinek biccent. Majd rögtön beszélni kezd tovább, és a háttérben látom amint felvesznek egy nőt... hordágyra. Ő vérzett. Te jó ég, az a férfi már lelőtt valakit és Zoe ott van!
- Nyugalom - nyögi ki Liam, ahogy megszorítja a vállam, de a hangja alapján ő sem nyugodt. És ők még csak nem is ismerik. Én ismerem. Én szeretem. És én nem tudnék nélküle élni... ha baja lesz... képtelen vagyok belegondolni mit tennék akkor. Nem bírnám, ezt nem. Ezt tényleg nem. Nyugalom... hogy nyugodhatnék meg mikor Zoe még közelebb lép?! Lábujjhegyre áll, pont úgy, mint mikor engem szokott megcsókolni. De most a fegyvert húzza el a férfi halántéktól, és a föld felé irányítja a csövet. Pár pillanat és a fegyver kiesik a férfi kezéből, ahogy letérdel Zoe elé. Majd átöleli a derekát, és látom amint Zoe felnyögve előre görnyed... és ez csak még szarabb. Hogy ő is félt, ő sem tudta mi lesz.
- Oh te jó ég - dőlök hátra, ahogy arcomat eltakarom a kezeimmel. És mire visszanézek, már azt látom, hogy elviszik a férfit, Zoe pedig leül a koszos betonra és előre hajolva ringatja magát. Oda kell mennem. Beszélnem kell vele, muszáj. Látnom kell!
- A kurva élet... mindig ilyeneket csinál? - kérdi felhördülve Niall és most először hallom őt káromkodni. Én pedig a fejemet csak megrázni bírom, míg tehetetlenül nézem, hogy mellé sétál egy mentős. Majd pármásodperc és egyszerűen elhányja magát. És bár láttam már hányni, ez most mégis inkább szívszorítóbb. És nekem kéne végig simítanom a hátán, nem annak a mentősnek.
- Ez most... ez mi volt? - kérdi halkan Harry mire megrázom a fejem ismét.
- Elmegy a Harvardra, és ez történik! - tárom szét a karomat idegesen.
- Én nem mondom, hogy szar, hogy van barátnőd, tök jó dolog. De ilyenek egy szóval nem említettél mikor meséltél róla! - mutat a tévé felé idegesen Louis.
- Bassza meg! Nem is szokott ilyen durva dolgokat csinálni! - felállok idegességemben. Kezeimet összefűzőm a tarkómon és felhördülök tehetetlenségemben. Aztán megdermedek... - a picsába - nézek Liamra elsőnek. Csak azért rá, mert ha sikerül szavakba öntenem ami eszembe jutott, ő lesz az első aki felfogja. - A kurva életbe! - nyögőm ki és már futok is be a telefonomért.
- Mi van? - kérdi értetlenül utánam jőve.
- A családja nem tudja, hogy tehetséggondozó programban van a Harvardon. Azt sem tudják, hogy ott van! - hadarom el, míg a névjegyek között keresgélek.
- BBC, internet - motyogja Louis.
- Ezt elbasztuk - morgom, ahogy már Li telefonját hívom.
- Igen? - szól bele idegesen.
- Oké, figyelj, beszélgessünk jó? - kérem idegesen őt.
- Zayn... ő is mindig ezzel kezd mindent. És most jobban értékelném, ha az az idióta hívna fel! - hangját felemeli, ismerem őt Zoe miatt. Kurvára kiakadt... és ő még a család megértő része.
- Harvard, tehetséggondozó program, pszichológia. Lehet, hogy felveszik, lerakta már az irodalom, nyelvtan és francia emeltet is. És minden felesleges tantárgyból is. Én sem tudom mi volt ez, de azt el tudom mondani miért volt ott - hadarom el neki, ahogy leülök az ágyra.
- Tehetséggondozó program? - kérdez vissza pár másodperc után - Harvard?! - ordít a telefonba. - Te most szopatsz engem Zain?! Az én húgomról beszélsz?! Aki csak középiskolába jár és túl sokat jár bulizni mostanában, ugye? - olyan gyorsan hadar, hogy alig bírom megérteni. Zoe mesélt erről, hogy Li beszédhibás. Elharapja a szavak végét és túl gyorsan beszél, bár Zoe is hadar, így könnyebb megértenem.
- Csak nem merte elmondani, amíg nem biztos - nyögők fel, ahogy a srácokra nézek, akik csendben figyelnek.
- Te jó ég - hangja megremeg, én pedig csak nyelek egyet. - Jó rendben... beszéltél már vele? Kétlem, hogy a családból más tudna erről, csak a vizsgákra tanultam... és akkor láttam... - közli dadogva. Legalább nem csak én készültem ki ettől ennyire.
- Még nem, gondoltam előbb felhívlak - nyögőm ki zavartan.
- A húgom a Harvardon van, majdnem lelövik miközben egy idegenlégióst lebeszél a mészárlásról, erre felhív a palija, aki meg az X-factorban van... - kissé röhög, azt hiszem ezt hívják úgy, hogy agyfasz. Vagy éppen idegösszeomlás.
- Bocs - ez minden, amit ki tudok nyögni.
- Ez még kemény menet lesz a családdal. Velem is kemény menete lesz - morogja végül idegesen.
- Értsd meg, te is tudod miért nem mondta el - és bár halkan próbálom a szavak kiszűrni ajkaimon keresztül, jól tudom, hogy mindenki hallja.
- Én azt leszarom Zayn, nekünk van egy olyan kapcsolatunk és azt hittem... hogy...
- Lilith - nyögők fel megakasztva őt. - Zoe szeret is téged, egyszerűen gáznak tartja magát, hogy elmondja ezt, mivel még nincs bent. És fél attól, hogy nem is fog bekerülni, rohadt kemények a feltételek - a lábam idegesen jár, legszívesebben lecsapnám a picsába a telefont, hogy felhívjam őt, de egyelőre tartozom annyival, hogy igyekszem kimagyarázni legalább Li előtt.
- Fogalmam sincs, hogy intézzük ezt el... Nan... te jó ég - nyög fel és valahogy olyan nagyon hasonlít a hanglejtésük egymáséra. Ettől pedig le kell hunyjam a szememet, ahogy még próbálom lenyelni a kétségbeesésemet... annyira kurvára féltem... még egy lépcsőtől is, nem hogy egy fegyvertől!
- Éppen ezért nem mondta el - szúrom közbe idegesen.
- Én most lerakom, kösz hogy hívtál és elmondtad de... sokk. Ezt át kell gondolnom és feldolgoznom. Ha elérem Zoet küldök üzenetet, de ha esetleg neked írna... csak írj, hogy jól van-e az az idióta - hangja elcsuklik a végére majd ki is nyom. És talán ekkor realizálom, hogy ők végig nézték premier plánból, hogy milyen, ha valaki elveszti a testvérét, még nehezebb nekik. De abban biztos vagyok, hogy tovább padlón lennék mint ők, vagy legalábbis mint a családja nagy része. Ha vele történne valami... nem csak hogy padlóra kerülnék, fel sem állnék már onnan. Nélküle hogyan is állnék fel? Mindig ő az, aki felhúz... de ha... megölnék?! A hányinger elkap és fejemet a térdeimre hajtom.
- Hozzak piát? - kérdi Lou halkan mire Liam felhördül.
- Hozzak valami nyugtatót? - kérdezi meg Niall mire biccentek, főleg mivel ebbe már nem köt bele Liam. Egy egész életet adott Zoe nekem, mert én eldobtam volna... de éveket vesz el belőle egy-egy ilyen húzásával... megpusztulok, ha nem látom őt egy napon belül...

Kukucs! Közszenvedésre hoztam is a következő részt. Remélem tetszik... imádás van! <3 

16 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Klau koszonjuk szepen!
    Tokeletes kifejezes 'kozszenvedes'

    Des Tiny kedves!
    A gyomrom apronyira zsugorodott...
    Folyik rolam a vi ....
    Ez volt atripla nem semmi!
    Zoe maga a csoda!

    Zayn....imadom hogy szinte egybol felhivta Li-t...
    Imadtam ahogy erzekeltetted kozben Zain erzeseit...
    Es nagyon tetszett ahogyan bemutattad hogyan alakul a csapat kapcsolata...

    Szerintem 'ma még jövök'

    Imadtam koszonom szepen mindkettotoknek, hogy ezt a reszt is olvasjattam!
    Sziasztok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy ennyire tetszett és hogy úgy érzed, jól írtam meg <3

      Törlés
  2. Jézusom. ... ez durva. .. kíváncsi vagyok, Zoe mit fog mondani Zayn-nek, mivrl magyarázza meg, hogy kishíján öngyilkos lett. Hamar a következőt! !! ^-^

    VálaszTörlés
  3. Hello!:)
    Tudtam!Én tudtam!!:)
    Hát ez valami fenomenális rész lett!!!!
    Zoe hülye és ugyanakkor bátor.Kishíján öngyilkos lett!Remélem Zayn elbeszélget vele!:)
    Siess a következő résszel!:D
    Vivien

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!
    Újra itt..elolvastam újra...
    Az agyam egész éjszaka, jobbanmondva már reggeledet..szaval egész reggel járt...
    Des Tiny a betyárját...eszméletlen részt, hoztál megint össze....

    Nem is Zoe lett volna, ha nem adja Önmagát... és a fantasztikusan ábrázoltad... a mind a két természetes reakcióját..., a félelmet..a rettegést... és az ösztönös Pszichológiai ellemzését.., na és a végén ahogy igen természetes módon lecsapódott nálla minden és ki adta amit kikellett... szaval annyit makognék én itt...,hogy annyira élethű volt az egész..MEGINT? MINDIG.., hogy eszem megáll...

    Imádtam!

    Egy másodperc töredéke alatt, realizálja a vért meg úgy az egészet,
    Lehet, hogy már elkésett, és az egészet "eheti az enyészet"
    Mit, mondhat ennek a hapsinak, hiszen részben igaza van,
    A fene enné meg, hiszen nyakában dögcédula van
    A fegyver pedig pont az Ő homlokának van szegezve..,
    Rögtön le lett tegezve..,
    Ha, ennek egyszer vége elteszi az egészet, egy tegezbe..,
    Jól be lesz hegesztve,
    Emlékezetébe vésve,
    Hogy ilyet többet ne tegyen,
    De, most még ott van a helyszínen..,
    Lehet, a kijutás nem másban lesz mint egy tepsiben...
    Valamit még is tenni-e kell, de septiben...
    Információkat oszt meg röptiben..,
    Közben jön a rendőrség, a mentők...
    És talán még pár őrség....
    A fene se tudja.., egy biztos itt már nagy a hőség...

    Kint a tv.., hogy a fene enné meg...
    Lebukás veszélye forog fent....

    Miután mindennek vége...
    Még be kell menni az őrsre vallomást tenni.., kicsit levegőt vehet végre,
    De ez se tart sokáig,
    Kiderül trugyiban úszik bokáig....
    Ugyan is a tv adás élőben volt...
    Szaval mindenki nézte, aki akkor fontos volt...

    Zayn...látta az egészet,
    Az idegeit eszi "az idegbántalmazó baktériumtenyézet"
    Felkell hívnia Zoe családját, és valahogy meg kell magyaráznia az egészet...

    Lil-t hívta.., reakciója természetes volt..,
    Miután letette, a sor a kiboruláson volt,
    Felmerült az alkohol és a nyugtató kérdése..,
    Végül az alkohol merült feledésbe..,
    Jött a nyugtató idesded pihenést igérete...



    Kész! Végem van!....Des Tiny...már biztos mondtam, de nem lehet elégszer..CSODÁS! ELKÉPESZTŐ mennyi mindent sugall a történeted......kb. az egész világot magába öleli... és mindezt olyan repettül természetesen...., hogy hidbamegyek tőle rendszeresen

    Idegrendszert szétszaggatóan csúszfenomenálisan csodás volt!
    Köszönöm szépen az élményt!

    u.i. tuti hogy még ezer dolgot nem írtam le..., de legfejebb majd jövök még egyszer :D :) <3
    Imádás van!

    Teletabis nagy ölelés!

    Óh, oh tudom... kihagytam... Zayn elképesztő gondolatait, hogy biztos hiányzolná a családja is..., de Ő tovább... Ő nem tudna Zoe nélkül élni... itt konkrétan.. új szervekre lett volna szükségem.....

    Azt hiszem ennyi...:)

    Tüntem szia :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj te nő... el se tudod hinni, hogy mennyivel feldobtad a mínuszban lévő kedvemet blogolás terén. Nagyon szépen köszönöm a hosszú kifejtést, és hogy tényleg így érzed. Rengeteget jelent. A versen pedig most is felevettem néhány csodás részén. Köszönöm szépen <3

      Törlés
  5. Úristen....ez annyira de annyira jó....imádom....kíváncsi vagyok mi lesz ebből...várom a kövit

    VálaszTörlés
  6. Úr Isten. Erre nem gondoltam, hogy valami ilyesmi fog történni. Ez eszméletlen volt. Nem tudom, honnan jönnek neked ilyen ötleteid de nagyon örülök neki 😊 Nem találok szavakat ... Imádom a történeted, folytatást kérek 😊❤

    VálaszTörlés
  7. Öööööömmmm.... kb ez volt a reakcióm... azóta 4. szerre olvasom el és még mindig nem fogtam fel honnan jön neked ilyen rész.. PER-FECT.. egyszerüen nem találom a szavakat.. végig libaböröztem és faltam minden szavát.. gyorsan hozzd mert nagyon kiváncsi vagyok...

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Nem mondom, hogy rendszeres olvasód vagyok, de azért bizonyos időközönként benézek és átbogarászom a részeket.
    Tetszett a rész, viszont volt egy dolog, ami nagyon szúrja a szemem, és egyszerűen nem tudom megállni, hogy nem jelezzem.
    Amit te amnéziának írtál, az amnesztia. Bocsi, ha ez most így rosszul jött le.

    Izzie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, a semminél jobb ha az is ha már néha-néha benézel a blogra. A rész átolvasás nélkül került ki, és éjjelente írom. Elnézést a hibáért, teljesen jogos. Köszönöm az észrevételt.

      Törlés