272. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Megtennéd, hogy nem bámulsz rám így? - kérdezek rá konkrétan felé pillantva a laptopom elől.

- Terhes vagy - megkértem, hogy egy napot még adjon, mielőtt elmegyünk orvoshoz. És az ez a nap. De tegnap este óta le se veszi rólam a szemét. Furcsa és kicsit ijesztő.

- Igen - és utálom a tényt még mindig.

- Apuka leszek - elvigyorodik én pedig felnevetek. Csessze meg, mikor ilyeneket mond bedobog a szívem és feltör belőlem valami undorító anyai érzés ami biztosan a hormonok hatása.Vagy a szerelem. Mindegy, mindegyik szar.

- Elvileg igen, de elég sok mindent nem tudunk. Lehet valami baja van az Aliennek. Lehet probléma még a terhesség alatt, a szülés közben és az után is. Még én is belehalhatok. Lehet szülés utáni depresszióm amiben öngyilkos lehetek. És lehet olyan durva mentális betegségem a hormonok miatt amik most szétdarálják az agyamat, hogy Alient is megölhetem, vagy akár téged. Még semmi nem biztos a boldog család képedben. Lehet, hogy valami betegsége van. Plusz, az első tizenkét hétben a leggyakoribb a vetélés aránya, bár szerintem több mint két hónapos Mr.Alien. Cisztám is kialakulhat. Spontán vetélésem és...

- Mr. Alien? Aliennek hívod a gyerekünket és... honnan veszed, hogy Mr lesz? - Én csak meredek rá és felsóhajtok.

- Ez minden, amit kiragadtál a kontextusból?

- Apuka leszek, te meg az anyuka. Családom lesz és terhes vagy tőlem, leszarok minden mást. Minden rendben lesz - a nyelvét a fogai közé szorítja én pedig elröhögöm magam. - Szóval fiam lesz?

- Szerintem igen - biccentek neki mosolyogva.

- És honnan veszed? - Elfintorodom míg ránézek.

- Meghaltam. Onnan.

- Ohh - elnyílt szemekkel néz rám, és látom, hogy tovább gondolja. - Akkor tudod, hogy megszületik és nincs baja! Hány gyerekünk lesz? Milyen neműek? Hogy néznek ki?

- Nem mondok semmit - elröhögöm magam míg leemeli rólam a laptopot és a lábamhoz ül. - Eleve azt hittem előbb jön valami lánykérés, házasság és ház vétel aztán majd a gyerek. És most itt fekszem terhesen, szóval nem akarok mondani inkább semmit Zayn, hátha egyik sem jön be. - Rám fintorog míg a kanapén oda préseli magát mellém. A számra nyom egy puszit és tovább vigyorog. - Azt mondtad, nem örülnél most egy kölyöknek és...

- Tőled van. Szerintem még akkor is örültem volna neki, mikor tizennyolc voltam.

- Akkor én még csak tizenhét, te hü...

- Tudom - elröhögi magát és a hasamat nézi.

- Érzel valamit? - Kérdez rá halkan míg a kezét óvatosan a hasamra rakja. Én pedig nézem a kezét a még lapos hasamon és túl bizarr az egész.

- Nem - halkan mondom ki míg az arcát nézem, hogy teríti be a széttetovált keze a hasamat. Megnyugtat. Annyira látszik rajta, hogy rohadtul akarja és mennyire boldog, hogy ez megnyugtat. Ez lenyugtat. Elvégre, igaza van, együtt vagyunk ebben benne és így máris nem olyan rohadt ijesztő.

- Szeretlek - rám néz én pedig rá.

- Sajnálom Javadd. Tényleg. - Mit mondhatnék neki? Nem akartam szétcseszni az életét.

- Mit? - Rám nevet, őszintén nevet rám. - Szeretlek mióta megismertelek. Soha nem tudtalak elfelejteni, hiába akartam. Senkivel nem olyan jó mint veled. Kibaszott boldog vagyok veled... és most terhes vagy - röhögve bújtatja el a fejét az oldalamban de érzem, hogy tovább nevet. - Jézusom - megfogja a kezemet és a mellkasára húzza és érzem a heves szívdobogását. - Elakarom mondani mindenkinek, és baba cuccokat akarok venni veled. Faszságokért rohanni a boltba, ha megkívánod. Ha terveztem volna, nem mostanra időzítettem volna be ezt az egészet, de Zoe, én nem bánom. Én tényleg nem! Legalább fiatal szülök leszünk és így menők leszünk majd a gyerekeink barátai előtt és...

- Világsztár vagy. Mindenképp menő leszel a szemükben - lelegyintem, mintha nem is lenne nagy cucc amit mond. Mintha nem kezdene nekem is gyorsan verni a szívem amiatt, hogy ő ilyen izgatott és boldog az egésztől.

- Hmm - elmered felettem aztán vissza rám. - Szegények, kínos lesz nekik mikor ránk keresnek.

- Mire gondolsz? Az afférjaidra, és a történetünkre, vagy arra, hogy anyát miért ölték meg ennyiszer majdnem? - Újra felröhög és csak bámul rám a nyelvét a fogai közé szorítva.

- Anyát - hátra ejtem a fejemet és csak magamra húzom a plédet, hogy takarjam az arcomat előle. - Erre gondoltál már? Mi ilyen szülők leszünk? Akik anyunak és apunak szólítják a másikat?

- Én eddig azon gondolkoztam, hogy milyen betegségei lehetnek amiatt, hogy cigiztem és ittam. Vagy a sok stressz miatt, vagy gyógyszerek miatt amik bennem vannak. Illetve azon is, hogy mivel némileg a tapasztalatok is öröklődnek elvileg, vajon mit örököl tőlünk?

- Erre inkább nem válaszolnék - rám fintorog és most én nevetem el magam. - Félsz, ugye?

- Igen - ezen nem igazán tudok mit tagadni. Rettegek ettől az egésztől.

- Attól, hogy megváltozik az életed, vagy attól, hogy milyen anya leszel?

- Mind a kettő, és nem tudom egyelőre melyiktől jobban.

- Ígérd meg, hogy nem rohansz ezúttal el. - A kisujját mutatja felém én pedig beleakasztom az enyémet.

- Próbálkozom.

- Házat is vennünk kéne. Mindig is kertes házban szerettem volna gyereket.

- Kertes házba kutyát szoktak akarni, nem gyereket - ránevetek ő pedig elmosolyodik.

- Kutyánk már van - micsoda megfigyelő. Félek, félek, hogy baja van. - Menjünk most orvoshoz - felülök, nem várok a válaszára.

- Nemrég még könyörögtél ezért az egy nyugodt napé...

- Mert félek! - Mit olyan nehéz ezen megérteni?!

- Ezért nem értem, miért mondasz le erről a napról. - Értetlenül néz rám, míg az alkarján támaszkodik meg, félig fekve.

- Mert attól jobban félek, hogy elcsesztem valamit Aliennel - inkább Khalidra nézek, míg kimondom. Mi van ha tényleg valami baja lett, amiatt, ahogy éltem?

- Rendben, hozom a kulcsokat. Tudod, kihez akarsz menni? Magán klinika legyen, vagy...

- Jézusom! Biztosan nem megyek magánklinikára! - A két kezét felemelve oldalaz el mellettem, a kocsi kulcsokat felkapva az asztalról. - Még csak nem is a legjobb rátával rendelkező orvosok vannak ott. Emlékszel Benre? - Kérdezek rá míg szimplán a vállamra dobom a táskámat.

- Öhm... - csak bámul rám én pedig fintorogva neki dőlök a falnak.

- Szőke haj, szemüveges.

- Még mindig semmi - vállat vonva néz rám.

- Ő varrta össze ezt a nyílt törésemet a... - már mutatnám neki de csak felnyög és megindul az ajtó felé.

- Milyen orvos is ez a Ben? Ugye tudod, hogy annyit foltoztak, hogy nem igazán tudom fejben tartani melyik orvos barátod gyakorolhatott rajtad - megtartja nekem az ajtót én pedig felnevetek.

- Szülész, egyébként. És pont ezért tud szépen varrni, tudod a császár - kirázza a hideg és fintorogva néz rám. - Tudod, ha választhatnék, akkor császároznék, de nagyobb az esély a pszichopatára akkor. Szeretni fogsz kitágult vaginával is? - Most ő röhög fel, míg átkarolja a vállamat és magához húz.

- Igen.

- Mi van ha baja lesz? Vagy beteg? Megtartjuk? - Etikailag sem tudom mi lenne a helyes.

- Ezen akkor gondolkozzunk, ha beteg. - Kinyitja nekem a kocsi ajtaját én pedig egy sóhajjal ülök be. Izgulok... - Én azon gondolkoznék mi legyen a kis srác neve - mosolyogva nézek ki az ablakon.

- Lenne ötleted? - Kérdezek rá felé fordulva.

- Hát, sok olyan férfi ember volt az életünkben aki megérdemelné, hogy elnevezzük róla a kölyköt - kölyök.

- Túl sok, megsértődne valaki más - bár tetszene az ötlet, hogy valaki ilyenről nevezzük el.

- Tudom, kár - a kezével a combomat simogatja.

- De lehetne két neve is akár - dobom fel neki az ötletet, míg megfogom a kezét.

- Nem is tudom, én sem szeretem a másik nevem.

- Hívhatnák Zaynnak - rávigyorgok ő pedig felnyög.

- Szó sem lehet róla! Ha lányunk lesz sem hívhatják Zoenak.

- Miért? - Milyen jó volna, ha a fiát is Zaynnak hívnák?

- Belegondoltál milyen lenne neki felnőni? Zayn Malik névvel? Minden közösség oldalról kidobnák, amiért az én nevemet használja. Ugyan úgy igaz ez arra is, ha lányunk lenne és Zoenak neveznénk el. Mármint imádom a neved, de híresek vagyunk - senki nem szólt, hogy ilyenekre figyelnünk kell.

- Jó, de ha lány lenne, akkor Zoe Malik lenne, és nem Zoe Fable - nem mintha akarnám, hogy a lányomat feltétlen Zoenak hívják.

- Öhm, igen cica. Gyerekünk lesz.

- Tudom, és?

- Hát, tudod. Előbb utóbb a feleségem leszel, és akkor Zoe Malik leszel - felnevet míg felém néz. Ohh.

- Ohh. - Nem igazán tudok erre most mit reagálni. - Mrs. Zoe Malik. - Teszem hozzá. - Várjunk, mi van ha meglesz a doktori címem? Mrs. Dr. Zoe Malik? Vagy Dr. Mrs. Zoe Malik?

- Határozottan a Mrs. Dr. Zoe Malik - teljesen komolyan teszi hozzá míg felemeli a kezemet és puszit nyom bele. - Bármi is lesz, Zoe. Szeretlek, oké?

- Oké - összeakasztja a kisujjainkat és megrázza egy mosollyal. - Tudod, hogyha nem tartod be az ígéreted, akkor el kell, hogy törjem a kisujjad, ugye?

- Jézus, könyvet kellene írnom belőled, hogy a gyerekeinknek legyen esélye felnőni melletted - morogva száll ki én pedig boldogan lépek mellé.

- Zoe! Nincs ma kontroll, vagy én nem vagyok képben?

- Noah - vigyorogva ölelem őt át. - Nem hozzád jöttem kivételesen. Ben ügyel ma? - Kérdezek rá, jobban megszorítva Zayn kezét.

- Ben? - Kérdez rá értetlenül lepillantva a hasamra, aztán Zaynra. - Öhm. Ötödik emelet, ötszázötös - Zayn halkan felnevet én pedig egy mosollyal biccentve megköszönöm neki.

- Írnom kéne egy zenét erről a számról. Vagy elkéne neveznem így az egyik albumomat - nevetve szállok be vele a liftbe. Ketten vagyunk bent. Mind a ketten sokszor volt az ötszázötös szobában, jó pár hotelban.

- Hajrá, talán megveszem az albumod.

- Nagy lelkű vagy és támogató - megfogja a kezem és közelebb húz magához. - Mit szólnál ahhoz, ha úgy hívnák, hogy Nathan? - a lift csengője megszólal, miszerint megérkeztünk az ötödik emeletre. Ő megindul de én ott maradok. Nathan? Mint Nate. A fekete hajú zöld szemű kis srác a túlvilágomból? Nate. - Jól vagy? - Vissza lép, kissé értetlenül.

- A Nate tetszik.

- Máris becézed Mr.Alient? - Mosolyogva húz maga után, én pedig az oldalához bújok. Vigyorogva. Megnyugodtam. Az egész testem és lelkem. Tudom, hogy minden rendben lesz, hogy talán amit láttam valóra válhat. És ha az igaz, akkor nincsen semmi probléma sem.

- Egészséges - vigyorogva közlöm vele ő pedig kérdőn de azért értetlenül néz le rám.

- Honnan tudod, egészen eddig féltél tőle.

- Amikor meghaltam, tudtam, hogy Nate az egyikőjük neve. Nathan. - Megcsókol, nem mond semmit, csak rögtön megcsókol ott a folyóson. Én pedig átkarolom és kiélvezem. Kezdenek összeállni az apró kis részek, azt hiszem. Bekopogok az ajtón, és be is nyitok.

- Zoe - rögtön rám vigyorog, ahogy felfogja, hogy én vagyok az. Legalábbis a karikák a szemem alatt azt mondják, hogy jogosan kell neki pár másodperc mire felfogja mit lát. - Zayn - Biccent és rögtön feláll a székéből. - Minek köszönhetem a látogatást?

- Tudom, hogy időpontot szokás kérni meg ilyenek... de terhes vagyok - széttárom a karjaimat. Most mondom ki harmadjára, hogy terhes vagyok. Ben meredten bámul rám pár pillanatig.

- Te? - Kérdez rá újra, majd Zaynra néz megerősítés képen.

- Azt mondja, hogy terhes - von vállat felemelt kezekkel.

- És ezt mégis miből gondolod kedvesem? - Nevetve lépked felém.

- Terhességi teszt, két hónapja nem jött meg. De amúgy is varázsló vagyok, ismersz - nevetve nyitja ki a rendelőjéhez vezető ajtót és máris mögötte lépkedem.

- Persze... tisztában vagy vele, hogy...

- Hogy fél éve meghaltam, gyógyszereken élek, cigizek és iszom? Igen. De egyébként fiú, szerintem a nyolcadik vagy tizedik hétben járok és reménykedem, hogy egészséges és kivételesen igazam is van valami pozitívummal szemben - a fejét csóválva mutat az ágyra, amire fel is fekszem.

- Oké, nézünk egy ultrahangot, hátha. A szívverés...

- Tudom, általában tizedik héttől.

- Tizenegy, néha tíz. Ritka eset.

- Van amit te sem tudsz - Zayn felnevet mellett én pedig csak a hasába ütök.

- Tűrd fel a pólód - háttal áll nekem, míg ezt kéri én pedig rögtön felhúzom.

- Térjünk rá arra, amit nem tudok. Vizsgálatok, illetve milyen gyógyszerekkel álljak le, és mit szedjek? - Kérdezek rá, míg rám keni a gélt.

- Ezután lemegyünk szerintem együtt majd Noahhoz. Ő végzi a kontrolljaidat, nem?

- De.

- Vele összebeszélünk mi kell a testednek, mit kéne hanyagolni. Nem mondom, hogy a terhesség mintaképe vagy - a számat rágcsálva nézem a kis monitort amin semmi nincs csak szürkeség. Fehér zajhoz hasonló hangot ad ki. - Oha - felnevet. Miért nevet?! - Az a gyanúm, hogy a tizenegyedik hétben vagy. Innentől jön az igazi terhesség - nem is rám, hanem Zaynra. Hormon változások, kívánkozás. Hiszti, sírás és nevetés. - Jézusom.

- Jézusom - Zayn is csak ennyit nyög ki.

- Mostantól kezdhet növekedni a hasad. Krémezd mindennap. Komolyan, neked kötelező a sebek miatt. Nagy rá az esély, hogy jobban fognak fájni - oh te jóég. - És ha minden igaz, az első jó jel, ha megtaláljuk a szívhangot - ő is a monitort nézi míg lassan mozog a keze a hasamon, ezzel óvatosan mozgatva a dopplert. Zayn megmarkolja a kezemet és lehajtott fejjel felnevet. A fehér zajból hirtelen lesz egyenletes ütemes dobogás. - Meg is van - az alsó ajkamra harapok és nézem az ultrahangos képet. Nem akarom elhinni. Nem tudom felfogni. Ez a mi gyerekünk?! 

Kukucs! Nem igazán van erőm átnézni a részt és ezt sajnálom. Viszont tovább húzni sincs képem, szóval... here is it :D Imádás van!