2018. szeptember 8., szombat

270. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Ne merj rágyújtani itt bent - dühösen nézek rá ő pedig értetlenül pillant fel rám, a szájában a cigivel. Aztán összeráncolj a szemöldökét és elröhögi magát.
- Miért?
- Mert nem akarom!
- Zoe, minden rendben? Ez csak cigi, eddig nem volt vele semmi bajod. Három napja még te is itt bent szívtad - értetlenül néz rám továbbra is, de kiveszi a cigit a szájából.
- Mindegy, csak ne - kérem őt felnyögve ellazulva a kanapén újra a telefonommal.
- Oké... Mármint, mostantól soha, vagy csa...
- Soha.
- Nem cigizel már? - A kávézó asztalra rakja a cigijét és minden figyelmét rám szenteli. Én pedig a telefonomnak.
- Nem.
- Mikor és miért szoktál le? Nem mondtad, hogy...
- Három napja szoktam le és csak mert leakarok. Mert rászoktam, és nem akarom. Ennyi.
- Ezért vagy ilyen ideges pár napja? Nikotin hiány cica? - Rám röhög én pedig kitudnám tépni a szívét a helyéről.
- Kussolj - ő pedig kussol. Motyog valamit az orra alatt, de feláll és kimegy az erkélyre cigizni. Nem tudom neki elmondani. Szimplán nem megy. Nem tudom, hogyan kéne elé állnom és kimondanom a szavakat. Ha kimondom, végképp valóság lesz. Helenával pedig megígértettem, hogy senkinek egy szót sem szólhat. Magam alá húzom a lábaimat és nézem őt kint az erkélyen. A korlátnak dől, és ő engem néz. Nincs rajta póló, látom a kidolgozott felsőtestét amit imádok. A tetkóival együtt. Látom amint felvonja a szemöldökét kérdőn, és közben a füst lassan ömlik ki a szájából. Hogy kéne neki elmondanom, és mégis igazából mit kéne neki mondanom? Annyira imádom őt. Azt, ahogy kinéz és azt, amilyen. Rohadtul oda vagyok érte, és félek, hogy vége az egésznek. Nem akarom, hogy vége legyen. Elvettem magamtól az időt, és nem lehetett fiatal bulizós időszakom. Nyilván, jártam bulizni, de nem éltem még ki magam. És... és ha terhes vagyok akkor ennek itt vége. Nem bulizhatok többet. Nem ihatok, nem cigizhetek, nem füvezhetek. Nem lehet majd egy jó estém. Mindent fel kell hogy adjak azért a valamiért ami bennem növekszik. Nem állok készen. Erre még nem állok készen, nekem ez így túl gyors és túl hirtelen. Nem akarom. Élni akarok, és bulizni és kiélvezni a húszaséveimet. Zaynnal akarom ezt. Kettesben akarok vele lenni, nem akarok egy plusz személyt amiért mind a kettőnknek túl sok mindent kell feladni. Nem akarom elveszteni őt. Nem akarom elveszteni azt amit tehetnénk és csinálhatnánk még. Ez nem jó időzítés, annyira nem jó!
- Valami baj van - nyitva hagyja maga mögött az erkély ajtaját és leül velem szemben a fotelra. A fekete farmergatyája a csípőjén lóg és fáj látnom őt így. Ezután kevesebb lenne a szex is. Nem lehetek terhes. Nem akarok terhes lenni. Gyűlölöm a tudatot. Túl fiatal vagyok én még ehhez, pont mint Zayn! Én huszonegy vagyok, ő pedig huszonhárom. Ennek a gyerektémának egy évtizeddel később kellett volna felbukkannia. Összeszorítom az ajkaimat és elfordulok tőle. Terhes vagyok tőle és nem tudja, én pedig nem tudom, hogyan elmondani neki. Pont neki! - Hey, élet - könnyedén szólít meg újra míg feláll és felém lépked. És én is felállok és az ajtónk felé indulok. - Mi a baj? Nem értelek! Miért nem nyögöd csak ki! Nem vagyok gondolatolvasó mint te.
- Nem... - Nem tudom. Képtelen vagyok rá. - Csak egyedül akarok lenni, lehuppanok a földre és a cipőt kezdem a lábamra húzni. Megfordul és elsétál, ott hagy a földön. Legalább ebben nem vitatkozik velem.
- Nem, amíg nem mondod el - rajta már volt cipő, de most éppen egy szürke pulcsit húz magára és keresztbe font karokkal áll felettem.
- Nem akarok róla beszélni Zayn! - Kivágom az ajtót és ő nem is zavartatja magát míg utánam lohol.
- Ne kímélj! Csak ki kell böknöd! - Istenem de idegesítő néha! És valahogy ez a gondolat menet, hogy ő mennyire idegesítő rögtön oda ugrik, hogy mi lesz, ha az a kis dolog ott bennem az ő személyiségét örökli. Örökölni. Az a valami a kettőnk közös dolga lenne. Az ő személyisége és az enyém. És az ő kinézete és... mi van ha lesz egy fiúnk aki úgy néz ki mint ő?! Nem.... nem, nem, nem! - Zoe, nem értelek - mellettem lépked. Hiába gyorsítok rá az utcán, neki könnyű a tempó. Zsebre dugott kezekkel lépked mellettem, halál lazán.
- Mert nem kell mindig mindent értened Zayn. Néha vannak dolgok, amikkel először nekem kell csak szembe nézni és...
- Ha meggondoltad magad csak mond ki! - Erőteljesen de halkan sziszegi nekem az összeszorított ajkai közül míg én a metró felé lépkedem a lépcsőn.
- Miben gondoltam volna meg magam? - Kérdezek rá értetlenül megállva a sárga vonal előtt, a szele már itt is van, és az arcomba fújja a hajamat.
- Hogyha megbántad, hogy nyilvánosságra hoztuk magunkat. Mármint ne nézz pöcsnek, de körülbelül két hónapja, ha felvállaltuk magunkat és azóta sem csengett le és most hirtelen pár napja megváltoztál. De te ebből teljesen kizársz engem, nem mondasz semmit! - Széttárja a karjait én pedig még mindig csak bámulok fel rá. Két hónap. Picsába. Egyáltalán nem arról van szó, mint gondolja, hogy van szó. Azonban nem is hibáztathatom mert igaza van, kizárom ebből. Mert még nem tudom kimondani hangosan és nincs elég erőm, hogy foglalkozzak ezzel mint egy ténnyel. Mintha azért akarnám húzni ezt az egészet, mert addig nem is igaz. Addig nincs bennem valami... valami... élő. Felszállok a metróra, ő pedig hörögve lép utánam. Mindenki minket néz, talán miatta, talán miattam... talán miattunk. Ő is körbe néz és dühösen kifújja a levegőt.
- Nem bántam meg, nincs ehhez köze - le kéne nyugtatnom azért, nem? Ennyivel tartozom neki.
- Akkor mégis mi?! - Halkan kérdi meg tőlem, közelebb húzódva hozzám. - Utálom a tömegközlekedést, mégis hova a faszba megyünk?!
- Ne káromkodj - rádörrenek, tekintve, hogy mellettünk ott egy kislány és az anyukája. Óh te jó ég... milyen szülők lennénk mi?! Cigizünk, iszunk, drogozunk... szörnyűek vagyunk!
- Jesszusom Zoe, úgy viselkedsz mint a nagyim.
- Nem érdekel!
- Oké, nem azt mondom, hogy feltétlen baj, csak elmondhatnád miért utálsz az utóbbi pár napban!
- Nem utállak! Ahh Zayn, csak hagyj egy picit!
- De nem érted, hogy nem akarlak újra elveszteni, és így veszítenélek el újra! - Hangosabb dörren rám és most már pár telefon is elő kerül. - Csodás - körbe néz én pedig megfogom a kezét és inkább leszállok a szerelvényről és felfelé indulok. - Elmentél Helenához és azóta fura vagy velem! Azóta nem cigizel, azóta lebaszol, nem nyúlsz hozzám, kerülsz és rideg vagy!
- Ez nem igaz!
- Oh de igen, ez igaz Zoe! - A kezem után nyúl és vissza húz maga mellé. - Cica, mi történt?
- Semmi Zayn! - Nem történt semmi Helenánál. Jóval Helena előtt történt. Megdugott és hülyénk voltunk és most terhes vagyok!
- Van valaki más a képben esetleg? Már nem szeretsz? Helenával van valami? A meló miatt vagy ilyen görcsös, hogy Albus arra kért pihend ki magad?
- Miattad vagyok ilyen! - Rákiabálok ott az utca közepén és ő megdermed. Elfintorodik és megvárja, míg elsétálnak mellettünk azok, akik bámulnak minket. - Ez... Az egész ez a te... Argh! - Rácsapok a mellkasára és tovább indulok. Csak egyedül akarok sétálni!
- Miért vagy miattam ilyen? Miért nem cigizel miattam? Sokkal egyszerűbb lenne, ha csak végre elém állnál és közölnéd mi bajod velem! Úgy nem tudok változtatni magamon, ha nem is mondod, min kéne! Már pedig és hajlandó vagyok változtatni és tenni azért, hogy újra jó kapcsolatunk legyen és rendben legyen kettőnk között minden. Élet, én tényleg akarlak! Mit tettem? Megállok és ő is megáll a kis bulihely előtt ahol túl nagy a hangzavar és ránézek. Mennyi mindenen lenne hajlandó vajon változtatni? Feladná a karrierjét, hogy ne hagyjon engem egyedül otthon egy kölyökkel, és ezentúl folyton kijárna cigizni? Nem csapná szét magát folyton és... család apává válna? Halkan és keservesen röhögök fel míg lehajtom a fejem. Nem lesz családapa egy napról a másikra, ahogy én nem leszek anyuka sem. Vagy legalábbis anyukának való. Tekintve, hogy elvileg... most már... azt hiszem annak számítok.  Felnézek rá de ő nem rám néz, hanem előre, ahol valami csávó üvöltözik. Összeszorítja az ajkait, ahogy az első rendőr kocsik is megérkeznek. Felnézek a ház falára, hogy merre is vagyunk. Nem néztem merre jöttünk, csak jöttem. Nem a legjobb környék.
- Nem is lehetne jobb ez a kurva nap - rászólnék, hogy ne káromkodjon, de akkor meglátom, hogy Albus száll ki a kocsiból, és hogy a csávó fegyverrel hadonászik. Albus értetlenül néz felénk, aztán a félőrült csávóra, amint ordibál. Biztosan részeg... Egy másik sráccal veszekszik, elég sok ember van körülöttük. Albus felém indul, két rendőr pedig a veszekedők felé. Miért ne erre felé lenne kihelyezve őrjáratba?
- Első kérdés, mit kerestek itt, de ezt később. Tudom, hogy azt mondtam ne dolgozz de jobb volna, mint, hogy valakit lelőjenek és a srác ma...
- Nem - megrökönyödve nézek rá. Menjek be és beszéljem le a csávót akinél egy fegyver van?! Zayn olyan értetlenül néz rám mint Albus. Tovább ordít a csávó és én meg sem mozdulok. Én... én nem mehetek be. A légzésem gyorsabb lesz, érzem, ahogy a szívem dübörög.
- Zoe, bemehetsz. Tudom mennyit jelent neked a munka - Zayn a derekamra csúsztatja a kezét és félve nézek fel rá. Beengedne. Még be is engedne, csak hogy megtartson magának.
- Nem! - Hátrább lépek a helyzettől. Nem Zayntól, hanem a fegyvertől. Albus ugyan olyan értetlen mint Zayn. - Én... én nem. - Megrázom a fejemet és a kezeimet automatikusan fonom keresztbe, a hasamon. Mi van ha eltalál és baja lesz?! Mi van ha megsérül bennem ő?! Nem mehetek be, ez veszélyes! Ez nem csak rólam szól, hanem már róla is. És nem lehetek önző. És ez egy újabb indok miért gyűlölőm ezt az egészet. Mert már dolgozni sem dolgozhatok így. Mert figyelnem kell arra, hogy terhes vagyok. Nem kockáztathatom azt az életet ami bennem van... bárki másért. Zayn magához húz és elbújtat az ölelésében. Albus pedig csak mered rám. Mindenki összerezzen az első lövés hangra, aztán azt rögtön követi egy másik. Zayn beáll elém, mintha jobb lenne ha őt lőnék esetleg le mint engem. Albus még mindig engem néz. Én pedig azt, hogy a két srác hogy vérzik el a földön. És ettől felzokogok. Az eleve ordibáló srác lelőtte azt, akivel veszekedett, mire a rendőrök lelőtték azt, aki a fegyverrel hadonászott. És most mind a ketten halottak. Vagy legalábbis azok lesznek perceken belül. Zokogok és összegörnyedek míg tovább szorítom a hasam, Zayn pedig csak a haldokló srácokat nézi. Nem szokott hozzá, nem úgy mint Albus és én. Nem menthetek már meg két életet mert bennem van egy. Nem visz rá a lélek pedig akarom. És utálom, hogy tőlem és miattam halnak meg mikor tehetnék ellene. De még sem tehetek! Hogy tehetnék! Egy rendőr segítségért kiabál, és Zayn rám néz. Albus int neki, hogy menjen és mellém lép. Zayn a mentőket kezdi hívni, míg a rendőrök próbálják megtartani azt a kis kört, hogy ne alakuljon ki pánik. Albus félre húz és csak néz rám míg zokogok.
- Zoe? - Halkan kérdez rá és én erősebben zokogok míg hozzábújok. Nem a félelem és zokogás a normális reakció nálam ilyen helyzetben. Ha felajánlják, hogy menjek be egy fegyveres helyzetbe, főleg ha Zayn is áldását adja az inkább izgalom szokott lenni. Ez most színtiszta pánik és gyűlölet. Gyűlölet valami iránt ami bennem van.  - Mi a baj? - És emiatt a gyűlölet miatt, magamat is gyűlölni kezdem, mert nem tehetném meg, hogy azt a valamit gyűlölöm.
- Terhes vagyok - megdermed, lenéz rám és én fel rá. Látom, amint lesápad, amint a hasamra néz és vissza rám. Aztán mögém, gondolom Zaynt nézi.
- Hogy mi? - Kissé abszurdan nevet fel míg berogyasztja a lábait, hogy jobban rám nézzen.
- Három napja tudom. Helena az egyetlen aki még tud róla, és utálom és nem akarom ezt és annyira félek! Gyűlölöm! - Egyszerre tőr fel belőlem minden és újra zokogni kezdek. Nem akarom ezt! Annyira nem akarom! Én dolgozni akarok, és bulizni és élni az életem Zaynnal, ketten! Nem akarok szülni, nem akarom azt a fájdalmat, nem akarom, hogy a testem megváltozzon. Nem akarom figyelni valakire, nem akarok felelősséget vállalni ezért az egészért. A picsába csak egy kis nyugit akartam magamnak. Nem akarok gyereket, nem!
- Shhh - végig simít a hátamon és úgy érzem, hátha ezt is majd megoldja ő. Albus mindig mindent megold, megoldhatná ezt is.
- Cica - Zayn végig simít a kezemen. - Hívtam taxit - Albus nem enged el. Hogy kéne elmondanom mindezt Zaynnak.
- Nincs semmi baj, Zoe - a fülembe suttog Albus, és tudom hogy Zayntól is véd most. - Magunkra hagynál egy picit? - Kérdez rá konkrétan és Zayn rögtön elsétál. - Ő sem tudja? - Megrázom a fejemet és ő élesen szívja be a levegőt. - Hány hetes vagy? - Az ajkaimat lebiggyesztem és újra felzokogok.
- Nem tudom - nem akarom tudni.


Kukucs! Felpörögtem tegnap óta :D Megtaláltam a megoldást a komi írásra is. Illetve... nem tudom még pontosan, hogyan fejezem be ezt a sztorit. Mármint, oké nyilván tudok valamit de, hogy hány részen belül azt nem, de lassan itt a vége. Első tippre szerintem 300-ra meglenne már a vége. Szóval az a kérdésem, hogy olvasnátok-e még sztorikat tőlem, ami már nem fanfiction lenne (Bár gondolom mindenki tudja mi a pasi ideálom szóval arra számíthat). És ha esetleg igen, akkor ezt milyen platformon tenné szívesen? Avagy milyen fajtát olvasna szívesen? Több story lézeng a fejemben, van balletosom, fantasym - ebből elég sok. Köszönöm előre a válaszokat és mindenkinek jó iskolakezdést kívánok, éljétek túl. Imádás van! Minden komira ígérem, hogy fogok válaszolni most már!

5 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    A részt még nem tudom elolvasni de a kerdeseidre valaszolnek. En mar korabban is emlotettem es teljesen verkomolyan gondoltam hogy barmit barmikor barmilyen mennyisegben olvasnek tolled azt meg hogy hol...igazabol edes mindegy...amig itt közlőd a linket/eleresi utvonalat...a holdra is felmaszok -olvasás cêljából.
    Imádás van <3 (jövök amint lesz időm olvasni) Köszönönünk szêpen mindent ami tőled/általad jön

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Des!
      Zoe, utálni fogsz ezért, de természetes amit erzel. Azol utan, amiken keresztül mentêl...ráadául mindezt ilyen fiatalon.., de erzodik hogy a "gyulolet" mellett ott a mar is feltetlen osztonos szeretet. Es en hiszem, hogy ketten tökéletes szülők lennêtek(??)/lesztek.

      Des, imádtam ahogy most is megjelenitetted a merleg ket oldalat...ervek, ellenervek..ok, okozat...cselekedet, következmêny!
      Imádtam! Fájt..facsarodik a szivem...de igy egyutt volt ez a resz tokeletes...es es igy amblokk imadtam!
      Kicsit azert felve várom a következő részt... Mert bajlos sejtêseim vannak...de majd meglátjuk...mindenesetre magyon kiváncsi vagyok :)

      Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a rêszt is olvashattam!

      És hogy olyen hamar olvashattuk!
      További kellemes napot/szêp hetet Kívánok Neked!
      Imádás van!

      Törlés
    2. Kukucs!
      Köszönöm szépen! A következő részt tervei szerint ma ki is rakom, bár nem is tudom, picit szétcsúsztam így a blog vége felé és ezt érzem is de majd lesz ami lesz ami még félig nem tudom mi lesz, de általában Zoe és Zayn alakítja magától az eseményeket rendesen. :D
      Köszönöm szépen a biztatást is az írással kapcsolatban, imádás van! <3

      Törlés
  2. Jaaj, imádom,hogy terhees. Remélem így is marad és semmi probléma nem leesz. Alig vároom hogy Zayn megtudjaa, biztos örülnii foog.
    Ui.úgy olvasnék Jade-ről is.
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Hahahahha :D Nemsokára felrakom a következő részt és lesz ami lesz :D
      A Jádésre nemsokára kirakok egy hírt aminek szerintem nem fognak örülni az emberek de ott megvitatjuk :| Imádás van! <3

      Törlés