2018. június 23., szombat

268. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Elfintorodom, közel állok a síráshoz de inkább csak egy fintorba torzítok mindent. Nézem, hogy sikítoznak, hogy Zayn kisétál a kamera elé értetlenül míg rám fegyvert fognak. És nézem a férfit, ahogy liheg és a fegyvert.
- Szerintetek ez egy kibaszott poén? - Szimplán rákérdezek, nem érdekel, hogy a trágár beszéd miatt az élő adás miatt beperelhetik a csatornát. Ha eljövök interjút adni... akkor miért kell ezt eljátszani velem. Mert hogy ez biztosan nem komoly!
- Kussolj! - Halkan súgja nekem én pedig felállok vele szemben.
- Háromig számolok, és rászól, hogy hagyja abba - a nőre nézek aki vezeti a műsort és most eljátssza, hogy fél. - Egy - kezdek bele. - Kettő...
- Azt akarod, hogy lelőjem?! - És most a nő felé fordítja a fegyvert.
- Három - unottan nézem őt tovább. - Oké, én szóltam... - megrántom a vállam és már meg is fogom a fegyvert. Kicsavarom a kezéből, ő a földre térdel én pedig állba rúgom. Elterül hátra, és most mindenki még jobban megijed. Feldobom a fegyvert és elkapom a kezemben. Ezt a szar kamu jelenetet... A fejemhez emelem és meghúzom a ravaszt rögtön.
- Ne! - Zayn rám ordít... én pedig fintorogva ránézek. Hát... még élek.
- Gondoltam kinézed belőlem, hogy súlyra is tudom, melyik igazi és melyik nem - vállat vonok felé fordulva. - Ennek még kivehető tára sincs - mutatom neki míg megnyomom a kamu gombot a fegyver markolaton, amitől elvileg kikéne esnie. - Nem azért mondom, hogy ijesztő színben tüntessem fel magam - közlöm a nő felé fordulva, motyogva a fegyvert nézegetve. - De sanszos, hogy eltörtem az állkapcsát és ki ficamítottam a csuklóját. Az utóbbin tudok segíteni, az elsőhöz rendes doki kéne. Agyrázkódása is lehet... - mondom a mentősnek aki besiet hozzánk. - Plusz... - elnevetem magam megjátszva a lányos zavaromat. - Egy kibaszott katona voltam, nem vicc ám a poszttraumás stressz szindróma mert alapvetően is képes vagyok valakinek eltörni a karját, ha úgy vélem fegyvert rántana rám a sarki kis boltban... nem pedig egy ilyen helyzetben. Megölhettem volna azt a férfit... ahogy magát is most mérgemben. Fogja vissza a nézettségvadász szuka énét én ne szórakozzon más emberek pszichés állapotával mert bármikor átkattanhat valaki - egy mosollyal dobom az ölébe a fegyvert és indulok el Zayn felé. - Lépjünk le a picsába innen.
- Ahha… nem kéne megnézni a csávót? - Kérdez rá értetlenül visszahúzva. - Tudod... most csináltál magadból instant címlaplányt de nem szexi ruhás címlaplányra gondolok. - Kirántom a kezemet a karjából és veszek egy mély levegőt. - Túlzá…
- Túlzás... az. - És ennyivel ott hagyom. Túlzás, hogy tudtam, hogy csak megjátsszák és mégis ezt tettem a férfivel? Inkább bosszú... nem egy kísérleti reakció vagyok kémia órán. Egy taxaiba ülök be, meghagyom Zaynnak a kocsimat, hogy haza tudjon menni. Elmotyogom a címet és hátra dőlve kifújom magam. Nekem ez nem megy... az emberek... meg én. Nem. Sietve igyekszem befelé az irodákhoz.
- Poszttraumás stresszel itt sem dolgozhatnál ám - Lehunyom a szememet és megállok Haydar mellet. - Huh... kussolok, értem én - az egyik kezét emeli fel megadás képen, a másikban tea van.
- Igaza van, beszéltél már róla valaki...
- Magammal beszélek róla.
- A legjobb pszichológust választod - röhög fel Jimmy én pedig csak ráemelem a tekintetem. Vicces.
- Zoe… - Haydar felpattan a székéből és felém lépked. - Cigi? - Hm... fejlődik. Tudja, mivel érjen el nálam mit. Rábiccentek és megindulunk mind ketten az épület egyik hátsó kijárata felé. Ő megtartja nekem az ajtót, én meg közben rá is gyújtok. - Ezek nem olyan dolgok, amikkel viccelhetsz. Poszttraumást stresszt érzékeltél magadnál? 
- És ha? - Mi közük van hozzá? Mintha nem tudnám uralni magamat.
- Tudom, hogy arra gondolsz, hogy tudod kezelni, és felismered, mikor éppen az egyik tünet van soron. De ha éppen akkor jön rád egy szomatoform zavar, amikor valaki más életét véded? Akkor nem tudod kezelni. Vagy ha netán éppen neked is hirtelen halál félelmed lesz? Vagy majd leblokkolsz mert újra átéled nem tudom melyik elbaszott jelenetet az agyadban? Ha pánik roham jön rád? Aztán nem kezeled és netán depressziós leszel? Aztán te is alkoholba menekülsz mint a betegek nagy része? - Egy szép egészen mély slukkig jutok míg végig hadarja.
- Mit vársz tőlem? 
- Mik jelentkeztek eddig? - Az ég felé fordítom a fejem és veszek egy mély levegőt.
- Szomatoform zavarok... halál félelem, folyton pörög és pörög sok jelenet. És kezdem kilátástalannak látni a helyzetem de az megszokott. 
- Specifikusan Zoe! - Még egy slukkot szívok míg állom a kemény tekintetét. Hogy mondjam ki ezeket a dolgokat hangosan, amikről én magam sem akartam eddig tudomást venni? Szomatoform zavarok... emlékszem amikor még az egyetemen tanultam a fogalmat és olyan nehezen tudtam elképzelni, hogy fájjon valami, aminek nincs semmi testi előzménye, csak a stressz... az elméd.
- Leginkább a sebek környékén érzek fájdalmat. Nagyon sokszor lezsibbad a mellkasom, ha ez lehetséges egyáltalán. Úgy érzem nem tudom kihúzni magam, hogy összeesek. A sebek nyilallóan fájnak... itt-ott fantom fájdalom. Úgy érzem tömegben, hogy bármikor rajtam üthetnek, vagy bárki máson. Hogy bárkinél lehet bomba... fegyver. És akármelyik pillanatban támadhat. 
- Nekem is fura volt vissza térni... de a szomatoform zavarok nem könnyen kezelhetőek. 
- A halál félelmemre gondolom meg azt fogod mondani, hogy ne féljek? - elnevetem magam, de a föld felé teszem ezt, míg eltaposom a cigit. - Haydar, tudom. Mindegyiket realizálom. Tudom, hogy nem fájhatnának a sebeim, hiába sebek. Tudom, hogy az agyam generálja. Mindent. De egyszerűen... hát... - megvonom a vállam míg rámosolygok. - Meghaltam. Szóval nem sietettem magam. Nem megyek terepre, emiatt nem kell aggódnod. Legalábbis egy ideig én is érzem, hogy nem. 
- Nem rázhatsz le így - utánam sétál, míg befelé lépkedem.
- Nem lerázlak, de nem tudsz segíteni.
- Dehogynem, elvégre ez a szakmám, a poszttraumás stressz...
- Cseszdmeg Haydar nem érted, hogy bármit mondhatsz, látni fogom a kissrác tekintetét, miközben felrobban mert benne is egy rohadt bomba van?! Ez nem olyan, amit átbeszélünk kétszer és minden rendben. Ez nem olyan, amit valaha elfelejtek, vagy majd jobb lesz. És nem lesz jobb arra emlékezni, te hogyan lőttel fejbe előttem másokat. Értékelem a személyiség fejlődésedet, de egy gerinctelen szar vagy még így is. - Dühösön veszem a levegőt és csak akkor realizálom, hogy mennyire kiborultam rá, és hogy felemeltem a hangomat. A tarkómat dörzsölöm mielőtt felnéznék csak azért, hogy ne kelljen mások szemébe néznem még.
- De értem. És tudom, hogy nehezebb amiért sok traumát én ültettem beléd. De ha megkéne tennem újra megtenném! - Olyan könnyedén von vállat, hogy abszolút nem segít abban, hogy lenyugtassam magam. És ő ezen elmosolyodik... észre veszi és mosolyog rajta. - Oh... mi lesz? Nekem esel Zoe? Kérlek... vertek már meg, kínoztak már meg. Ettől nem félek. És látod? Te sem félsz a ténytől, hogy neked eshetnék bármikor. Nem attól félsz, hogy fájni fog. Attól, hogy elbuksz. Ez az egyetlen amit nem lehet belőled kiirtani, bármennyire is próbáltam. Mert hiába hiszed, vagy sem, egy terepre járó pszichológus nem félhet a fájdalomtól, és hogy baja lesz. Rögtön tudnia kell a kukába dobni két életet azért, hogy megmentsen egyet, ha realizálja, hogy nincs más út. És tartanod kell a kibaszott hátad, akkor is ha centinkként vágják le a lábadat. És te ezt már tudod, de képtelen vagy elfogadni, hogy nem mindent te irányítasz, és az elméd pont ebben megy szarrá. Saját magadat sem tudod irányítani! Hogy várod el magadtól, hogy a világot majd tudod?! - Az ő hangja is emelkedik.
- Oh elnézést, a postán elveszett a köszönetet nyilvánító képeslapom?
- Azt hittem erős vagy... de nem - szinte látom a tekintetében, ahogy végig mér és lemond rólam. Látom, hogy csalódik és lenéz. Én pedig még csak válaszolni sem tudok rá semmit. Tényleg nem. Mert nem hiszem el, hogy egy ilyen gerinctelen alak, ezt mondja rólam. És mert valamilyen szinten úgy érzem igaza van és ez még jobban dühít.
- Álljatok le - Albus beáll kettönk közé, de látom rajta, hogy tart tőlünk. 
- Szerintem már leálltunk - Haydar ernyedt tartást vesz fel, de én nem bírok lelazulni. - Vagy talán nem? - Rám néz, de nem vár tőlem választ. - Küld el kivizsgálásra. Nincs jól. Függeszd fel egy kis időre - én pedig értetlenül nézek rá. Hogy mi? 
- Nem - nem függeszthetnek fel! Albus a homlokát dörzsöli én pedig értetlenül nézek rá. - Ezt te sem gondolod komolyan, hogy az ő szavára adsz!
- Zoe, komolyan nem vagy jól... ez nem normális amit csinálsz. Eltörted valaki állkapcsát, pedig vicc volt.
- Kurva jó poén volt!
- Nem ez a lényeg... - persze, hogy nem ez a lényeg. Nevetek... újra csak nevetek és megindulok kifelé.
- Ne fáradj... felmondtam! - szimplán kirontok az ajtón. Rágyújtok és tovább sétálok. Valaki a nevemet kiabálja a cigim végéhez érve, de nem hat meg. Nem akarok most feltétlen aláírásokat adni. Szimplán haza megyek... csak haza. És ott fogad az üres ház. Se Khalid se Zayn. Elvégre, mostanság nála tanyázunk. Leülök a kanapéra, és csak meredek magam elé egy darabig, meg sem mozdulok. Szétcsúszok. Soha nem éreztem még magam ennyire... darabokban. És valahogy tényleg fogalmam sincs, hogy ennyi minden után, mégis hogyan kéne össze raknom újra a darabkákat. Nézek ki az ablakon és arra gondolok, hányan haltak meg és hozták őket vissza. És vajon ők is így élték-e meg mint én. Nekik is nehéz felfogni és elfogadni? Belegondolni, hogy megöltek... mert megakartak ölni, és halott voltam egy kis ideig. És most itt van minden... minden visszacsapott eddig az életemből. És a legjobb kifejezés amit érzek... az-az, hogy szétcsúszok. Nem tudom megfogalmazni... a saját érzéseimet nem tudom már megfogalmazni.

6 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Miújság az érettségivel?

    Elmehetnek a sóbányába kapálni...mi az, hogy nem ez a megfelelő reakció mert csak poén volt?
    Hát dugják fel a tesztjüket, a kêtejüket és a humorukat a végbelükbe!
    Nehogy már nekik àlljon feljebb...
    Oké, hogy ez igy nem oké...mert igen is gond van, de az se oke amit csináltak eséha azt nézzük, termeszetestvolt a reakciores megértem hogy valahol bisszubol csakazert is adtak neki.
    Haydár...menj a feketelyukfeközelébe és hagyd hogy beszippantson...még êlveznêd is. Egytized banometernyi ideig eléiy hiszem hogy valamennyire érdeklődêséféleségvan benned Zoé hogyléte iránt...szaval a továbbiakat úgy intezd hogy jó legyen...
    Kíváncsian várom a következő részt!
    Nagyon szépen, köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    További szép hétvégét!
    Imádás van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs! Az érettségit még hagyjuk. Pár nap és én is porondra kerülök nulla tanulással de 100% önbizalommal hogy tudjak improzni valamit :D Veled minden rendben?

      Törlés
    2. Szia Szia!
      Szurkolok ám!
      Áh a nulla tanulás az több mint a nulla tanulás több mint a semmi ;) az önbizalom és az impró már félnyereség :)

      Köszönöm szêpen minden rendben :) Süt a nap, csirippelnek a papagájok ês a melohelyen van három pőrgős levegőfújó :D ennêl több perpillanat nem is kell :)

      Törlés
    3. Hahahaha, hát meglátjuk. Most majd jön még két nap 0-24-es tanulásdi, hátha lenyomok 100 tételt a semmiből :D Elhiszem, hogy nem kell több de egy rendes klíma talán több boldogságot tudna adni :D

      Törlés
  2. Majd meglátod ott olyanok jutnak eszedbe, hogy utólag majd csak nézel :) ott majd előjön aminek kell. Hát többet, de előbb nézik el hogy hűtőbe dugjuk a fejünket mint, hogy klíma legyen :D

    VálaszTörlés
  3. Jézus Krisztus.
    Először is önző kell, hogy legyek és ki kell jelentenem, hogy büszke vagyok magamra. Ugyanis yaaay, 4 nap alatt bepótoltam, amit egy éve legalább hanyagolok.
    Elképesztő amit 4 nap alatt olvastam a 104. résztől.
    Annyi minden történt, hogy szinte még most sem fogtam fel
    Egyik részhez sem kommenteltem, ide meg nem tudok mindent kifejteni. Annyi érzelem kavarog bennem
    Eszméletlen
    Soha, a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, mikor ezt a blogot elkezdted írni és én elkezdtem olvasni hogy valaha ilyen irányba fog ez elmenni.
    Komolyan, mikor már negyedszerre utasították egymást vissza, késztetést éreztem rá hogy írjak neked, és jól lebasszalak.
    De nem tettem
    És most nem írok ide többet, írok majd máshol neked
    Gratulálok
    Ennyi, amit mondani szeretnék
    Szeretnék olyan lenni, mint Zoe És huh
    Imádlak nagyon ❤️

    VálaszTörlés