2017. augusztus 20., vasárnap

240. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Hiába csörgetem, szimplán kinyom én pedig idegesen állok meg az utca közepén és elgondolkozom azon, hogy földhöz vágjam a telefonomat. Négy napja nem veszi fel nekem a telefont Zayn! Azóta, mióta volt az a rohadt esemény! És utálom, hogy ignorál... rohadtul ignorál. Kiállok az ember tömegből és neki dőlök a falnak. A fejemet is neki döntöm és lehunyom a szemeimet... lassan veszek mély levegőt, és ugyan ilyen lassan is fújom ki. Elvileg kaptunk egy új ügyet, mivel az előzőt megoldottuk és Albus berendelt... de a kocsim az ikreknél, a buszt lekéstem és semmi kedvem metrózni a föld alatt... de szerintem már most elkéstem. Oké... semmi gond, sorban gondolkozom. Mint egy normális ember, nem párhuzamosan. Egyszerre csak egy dolog... oda kell érnem. Munka. Aztán a magánélet. Mint mindig is... hiszen ezért lett vége vele, nem?! Elindulok újra, és csak megyek, próbálom kizárni a dolgokat. Csak nézelődök... csak nézek és nézek és részletek. Mert a részletekben veszek el folyton, soha nem látom az egészet. Vagy csak túl későn látom az egészet. Szóval nézem az embereket akik engem néznek, és nem tetszenek. A telefonom csörögni kezd, én pedig felveszem. Hátha Zayn... hátha végre nem ignorál.
- Szia Zoe - Danny hangja megnyugtat, de van tippem kié nyugtatna meg jobban.
- Szia - köszönök bele körül nézve. Miért néznek ennyien? Legalább húsz embert össze tudok számolni akik konkrétan engem bámulnak. Nem néznek el, ha oda nézek.
- Mikor beszéltél Zaynnal utoljára? - Lelassítok és megállok, mikor megindul felém az egyik férfi.
- Négy napja nem veszi fel... - motyogom körbe nézve. Még valaki megindul felém... - Danny... akartam én veled erről beszélni de azt hiszem gáz van - közlöm vele halkan, teljesen megfordulva, hogy azt lássam egy harmadik férfi is megindult felém. - Én most lerakom, és megtennéd, hogy felhívod nekem Albust? - Elhadarom neki a teret, ahol vagyok. - Felejtsd el... benne leszek a hírekben - nyögök fel meglátva azt a bizonyos mozdulatot. Azt a mozdulatot, amit már annyiszor láttam... egy kézzel hátra nyúlni... be a kabát alá. Ebből fegyver lesz.
- Most... most mi van?! - Kérdez rá idegesen.
- Komolyan mennem kell Danny, szia és bocs - kinyomom és a hátsó zsebembe süllyesztem a telomat, mintha lenne esélyem.
- Beszéljük meg? - Kezdek rá kiabálva feléjük, mire mindenki felém néz. Soha nem bánthatnak embereket, ha én is ott vagyok valahol... azt nem hagyom. Mögülem jön egyetlen egy lövés, hátra nézek, de  csak a levegőbe tartja a fegyvert a férfi és mindenki ijedten rohanni kezd. Mi a fasz... mi a fasz... oh baszki, oh baszki, oh baszki... - Indok? - Nézek rá a közeledő férfira... legalábbis a legközelebb lévőre felém. Megfogom a táskámat és óvatosan magam mellé rakom. - Persze... nehogy megszólalj - vigyorgok rá kedvesen... hátha. De nem tesz semmit, szóval előbb mozdulok, mint számítana rá... és valószínűleg arra sem számít hogy rögtön a fejbe akarom rúgni... de megtörténik és én is meglepődök rajta, hogy bejön. Kiesik a kezéből a fegyver, egy meglepődött tekintettel fűszerezve, én pedig utána nyúlok. Hátra ütök, a fegyverrel, hogy nagyobbat szóljon. Lehajolok és kitérek az ütés elől. Remegek a félelemtől, de szerzek még egy fegyvert és szimplán mindkettőre rácélzok... szóval megállnak és nem jönnek közelebb én pedig ennyitől kapkodom a levegőt. Te jó ég... mi a fasz van...?! - Nem beszélhetnénk meg? - Kérdezek rá kifújva az arcomból azt a zavaró tincset, míg koncentrálok, hogyha megindulnának egyszerre, mindegyikbe beletudjak lőni.
- Rakd le a fegyvert - szól rám egy harmadik, egyenesen felém célozva.
- Melyiket? - Kérdezek rá fintorogva.
- Míg teheted... - közli velem minden választási lehetőség nélkül. Akármit teszek, ez megöl, hacsak nem azt amit mond. Nem tetszik a helyzet... főleg hogy semmi előzményt nem tudok. Felelem a két fegyvert, rájuk nézek, csak hogy tudjam milyen fajták. Ez... ezeket nálunk használják. Mármint hivatali intézményeknél általában. Megnyomom a tárkioldó gombját, és hallom a töltények csattanását a lábamnál. A levegőbe lövök, hogy biztosan ne legyen bennük golyó, aztán a földre dobom őket, és feltartom a kezeimet. A telefonom pedig rezegni kezd... a csengő hangom pedig szólni a síri csendben... legalább az egyik kedvenc Dubsteppemre halok meg, az is valami, nem? - Hozzátok - int nekik a fejével a férfi, és nem bírok kettőt pislogni, máris a földön vagyok. - Pánikra semmi ok! - Ordítja el magát a faszi. - Rendőrség! - Nézem, amint tényleg felmutat egy jelvényt, én pedig végképp összezavarodok. Hogy mi?! Engem most éppen letartoztatnak? A bilincs tényleg csattan a csuklómon én pedig értetlenül nézek fel.
- Na, ez kellemetlen, tekintve, hogy az F.B.I.-nak dolgozom - sziszegem a férfinek. Mi a faszom ez?! Nincs ellenem semmi nyomozás, vagy feljelentés.
- Ez a baj - néz rám mindenfajta érzelem nélkül.
- Excuzes-moi?! - Nézek rá értetlenül.
- Hét.
- Mi hét? - Nézek rá értetlenül míg belöknek egy rabszállító hátuljába.
- Hétszer kerestük önt meg - mosolyog rám az... ügyvéd kinézetű csávó. Aki munka ajánlatot tett.
- Hát ezzel rohadtul nem vesznek meg maguknak! - Dörrenek rájuk, míg rázva a kezemet, jelezve a bilincsek idegesítő létét. - Én erre nem érek rá, ez enge...
- Nem kérdeztük meg, hogy ráér-e... mint látja - néz rám nyugodtan. - Vannak nálunk nagyobb dolgok.
- Magánál nagyobb fasz kétlem, hogy van - vágok vissza rögtön, mire hallok egy elfojtott röhögést. Aztán mindenkiből kitör, én pedig értetlenül nézem a férfiakat magam körül, ahogy felszabadultan röhögnek. Semmi nyoma annak, hogy nemrég még fegyvert fogtak rám és földre nyomtak. A férfi csak fintorogva néz rám.
- Nos, megannyi sorozatgyilkos után, ez kicsit valóban fájt - sóhajt fel.
- Mi ez az egész? - Nézek körbe értetlenül.
- Mi a szakma csúcsa az ön esetében? - Kérdez rá könnyedén. A szakmám csúcsa...?
- Attól függ, hogy nézzük - nem akarok ilyenekre válaszolni.
- A maga szemszögéből nézze.
- Ott vagyok.
- Ne hazudjunk egymásnak.
- Katonaság... csapathoz kihelyezés...
- És ott is a legnagyobb csapat, nemde? - Mosolyog rám. - Üdvözlőm a SAS-ban - érezted már azt, hogy a vér megáll az ereidben egy pillanatra és megdermedsz? Hogy aztán a szíved kétszer akkora erővel pumpálja a vért, és az ereid szétdurrantak benned? Hogy az agyad belepusztul a feldolgozásba, és megőrjíti a tested, mert nem fogja fel mit hallottál? Remegni kezdek... rosszul leszek és úgy érzem hányni fogok. Elönt az adrenalin... a félelem és a pánik. SAS? Mármint nem csak Britannia legveszélyesebb és legelitebb különítménye... hanem... hanem az egész világé?


x--- Zayn Malik ---x


- Albus... mit értesz az alatt, hogy tényleg hivatalosan letartoztatták de... nem tudsz róla semmit? - Kérdezek rá újra. Zoet letartoztatni... mégis miért? Túl kedves volt?
- Baszki, én is értetlen vagyok! Danny az előbb hívott, azt mondta volt nála az előbb... én... én felmondok. Én ezt nem értem - Albus felnyög, én pedig értetlenül meredek a falra. Miért volt Zoe pont Dannynél? Hallom a kopogást az ajtómon... legyünk pontosabbak... dörömbölés.
- Vagy engem is letartoztatnak, vagy nálam van most Zoe - közlöm kissé elbizonytalanodva Albusal. - Hívlak majd - közlöm vele és máris a fotelra dobom a telefonom és kinyitom az ajtót. Aztán meglátom őt... vörös fejjel, csupa dühvel a szemében és komolyan hátrább lépek a látványa miatt. Soha nem nézett rám így.
- Te hülye fasz! - Meglök a mellkasomnál és pedig kényszeresen lépek most már hátrább. Becsapja az ajtót... felhördülök és besétálok a nappalimba. Hogyne.
- Kibaszott félévig ignoráltál, és én voltam a fasz... négy napja csinálom és én vagyok a hülye fasz! - Ráüvöltök... mert már én sem értek semmit. Már soha senki nem ért semmit.
- Cseszd meg Zain! - Megdermedek... csak mert Zaint mondott... és csak akkor mond Zaint ha tényleg rohadtul utál. - Leszarom mit csinálsz velem - üvölt... teljes mértékben teljes torka szakadtából teljesen őrülten... üvölt. - Kurvára nem érdekel, hogy ignorálsz! Túl teszem magam rajta! Hozzá szoktam, hogy a kapcsolatunk egyszer fent és egyszer lent! Kitudom várni, míg egyensúlyba kerülünk de van bőr a képeden neked?! - Üvölt és meglöki a mellkasomat, én pedig nem értem miről van szó, ha nem arról, hogy ignoráltam őt... elég rendesen.
- Mi a...
- Ne kérdezz rá mi van, te gerinctelen féreg! - Oké... soha a büdös életben nem mondott nekem ilyent. - Képes vagy.... hogy vagy... hogy tehetted... - mély levegőt, vesz, látom hogy remeg a keze. Látom, hogy árad belőle a gyűlölet és nem értem mit történik. Aztán megértem... egy pillanat alatt minden világos lesz... Dannytől jött. - Hogy bírtad a képébe mondani a két legjobb barátodnak azt hogy... hogy hagyjátok egymást végleg? - Felnéz a szemembe, és bár ne tenné mert meghalok attól a tekintettől. - Hol a gerinced Malik?! Hogy bírtad Danny képébe mondani egyenesen ezt azok után amiket tett érted?! Hogy mered nekik ezt mondani, azok után mennyi mindenen mentek át csak is érted! - A mellkasomra bök, én pedig zsibbadva nézem őt. - Közöd nincs ahhoz a férfihoz, akiben tiszteltem valamit! Semmi közöd ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes voltam, vagy akit a barátomnak bírtam mondani. Hogy lehetsz ekkora aljas... adj egy szótárt! Nincs rád kifejezésem, annyira undorító ez! - Mered rám és állja a tekintetemet de... én nem állom az övét. Igen, azt mondtam Dannynek és Xaviernek, hogy hanyagoljuk egymást. Én képtelen vagyok ennyi mindent fent tartani. A jó látszatot, a bandát, a karrieremet, a turnét, a dalokat, az interjúkat, Perrievel a kamut... az életemet. Nekem ez nem megy. Ahogy nekik sem megy. Én szimplán nem bírom azt, hogy folyton veszekednek már velem, mert hülye vagyok. Tudom, hogy az vagyok... csak éppen tényleg tudatosan vagyok az, mert annak kell lennem. Mert különben cseszhetem az életemet, hála a szerződéseknek. - Nézz már a szemembe! - Rám ordít én pedig nem merek belenézni. Látom, hogy emeli a kezeit, lehunyom a szememet és várok a pofonra... de helyette csak óvatosan megfogja az arcomat és maga felé fordítja a fejemet. Könnyes szemekkel néz fel rám, továbbra is mérgesen és... csalódottan. Lehuppanok a fotelba, és a kezeim mögé temetem az arcomat. - Javadd... az isten szerelmére nem érdekel mit csinálsz velem - hallom a remegő hangját, és nem... tényleg nem bírok rá felnézni. - De esküszöm neked... hogy szétrúgom a golyóidat, ha nem kapod össze magad és kérsz tőlük bocsánatot! Ez... ez nem te vagy. És ha nem kérsz tőlük bocsánatot... akkor... akkor mindent elmondtál magadról, amit tudnunk kell. Mert ez undorító... és tudod, ezerszer szívesebben fogadnék egy pofont tőled, mint ezt! - Értetlenül nézek fel rá, és a továbbra is haragos és könnyes arcára. Ez most komoly? Jobban fogadná, ha képes lennék megütni őt? - Mert ez rohadtul nem te vagy, és ég a pofám helyetted is, hogy egyáltalán képes voltál erre. Szóval nem érdekel mi a nyomorod, rohadtul leszarom mert itt ebben a baráti körben mindenkinek megvan a maga baja és mindenki küzd vele, hogy a többieknek jobb legyen! - Leguggol, a kezeit a térdemre rakja, én pedig meg sem bírok szólalni... gyűlölöm őt így látni... - Javadd... kérlek... belehalok ha benned csalódok... mi van veled? - szimplán lehuppan a lábaim előtt a földre és csak megtörten néz fel rám. Belehal, ha bennem csalódik, pedig elvileg már megtette. És én is csalódtam már benne...
- Veled mi van cica? - Halkan kérdezem meg tőle... velünk mi van? Vele meg velem. És külön is... mi van vele. És mi van velem? Nem tudom.
- Nem tudom.
- Én sem. - Összeszorítom az ajkaimat, ő pedig feláll és az ölembe mászik.
- Nincs semmi gond - átkarol, én pedig hozzábújok. Remegnek a kezeim, és azzal próbálom eltüntetni ennek a nyomait, hogy szorosabban húzom magamhoz.
- Letartoztattak.
- Megoldom, semmi gond... nem lesz semmi gond sehol. Mielőtt vissza mész csinálunk egy bulit, jó? Megoldunk mindent, mielőtt jön a káosz - végig simít az arcomon, és nem értem milyen káoszról beszél.
- Zoe komolyan... mi volt az?
- Megoldom, jó? Csak... csak... később átbeszéljük ezt, rendben? - Letörlőm a könnyeit, mert utálom, őt így látni.
- Sajnálom.
- Én sajnálom - meghalok nélküle. Meghalnék nélküle.
- Lehetne ma este az a buli...? - Kérdezek rá halkan.
- Nem érek rá, holnap?
- Miért nem? - Miért nem ér rám?!
- Mert el kell intéznem pár dolgot.
- Mit?
- Zayn...
- Köze van a...
- Igen.
- Mi történik ve...
- Megoldom - kijelenteni. Minden kétely nélkül kijelenteni, magabiztosan.
- Feljelentettek vagy va...
- Hazaárulás - féloldalasan mosolyodik el és lehajtja a fejét. - Egyszer elmagyarázom ezt a kamu indokot neked, rendben? Csak most... bízz bennem és szedjük össze magunkat, oké szépfiú? - Végig fut rajtam a hideg... és egy kicsit újra szerelmes leszek. Mert ennyi szar után, ekkora vita után az ölemben ül, biztat, bízik bennem és arra kér én bízzak benne és... szépfiúnak hív. Ami röhejes de imádom tőle.
- Féltelek.
- Pont ezért fogom megoldani - az arcomra nyom egy puszit, aztán a vállamra hajtja a fejét és csak ölel...


Kukucs! Elfoglaltam voltam a pár napban de most aktívan válaszolni fogok a komira, vagy komikra:) Köszönöm az eddigieket! Imádás van.

4 megjegyzés:

  1. Drága Des!
    Azt a dörgedelmes-földrengést előidéző múmia hadjáratot!

    Zoê...a SAS? Megoldod? Miêrt remeg ettől minden szervem? Miert erzem ugy hogy nem 'csak' azert szidtad le Zayn mert ez tényleg 'bújj a föld alá, ha ezt tetted' a legjobb barataiddal, a 'testvereiddel' dolog, hanem szeretnéd, ha a földrengés végkifejleténél mellette lennének a barátai?
    - Zayn.. Nem csoda, hogy te is, testileg lelkileg kikêszültél és már szinte elhalványul ön-ön magad képe.... De csak Zoéra és a srácokra kell nézned na meg a szived legnelyebe es mindent tudni fogsz...na igen a redvás szerződés miatt nem teszed meg .. De erre is jőnni fog valami fuvallat ami magaban fogja hordozni q megoldás kulcsát...
    Egyébként, ha már így us úgy is mindig egymást nyugtatjátok.... Egymásba kapaszkodtok... Nem lehet, hogy egymásban van a megoldásotok kulcsa is? Nem lehet, hogy csak együtt tudjátok legYőzni a bennetek lévő démont, felkelteni az önbizalmatokat és özönvizet ereszteni a 'múmia gadseregre' ? Érten én, hogy szerződés...de előbb utobb ezesetben reméljük előbb másnak is feltünk hogy valami nem stimm és nem bántani fog benneteket hanem azon szurkolni hogy minden rendben legyen.... És hátha ez álltal valahogy több bátorságot kaptok és találtok valami igazán frankô kiskaput a szerzôdésben amit eddig nem vettetek êszre..
    És...egy rémálom, hamarabb érne véget ..

    Imádtam, mint mindig!
    Des, nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További szép délutánt kívánok neked, valamint előre is szêp hetet!

    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm ezt a kiveséző komit. Megoldások, problémák... írtam még pár fura dolgot a megmaradt részekben az biztos. De nyilvánvalóan alakulnak a dolgok ahogy alakulnak majd.:) Köszönöm a biztatást és a töretlen lelkesedésedet. Imádás van! és viszont kivánom azt a szép hetet. <3

      Törlés
  2. Mindig megtudsz lepni! Mindig amikor elhiszem/elhisszuk hogy most mar nyugisak a dolgok valami tortenik es ujabb keserves napok jonnek amikor azon kattoghatok/kattoghatunk hogy vajon mi fog tortenni.:D De ez a tortenet igy jo es igy imadom.!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök!:D Köszönöm szépen, tényleg! Imádás van! <3

      Törlés