2017. április 7., péntek

195. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Mikor jön? - Xavier felnéz rám, én pedig csak a piát nézem a kezemben, hogy ne öntsem félre.
- Pár perc és itt van, Xav... - egy órája kérdezgeti, és kezd az idegeimre menni. Én is azt akarom, hogy Zoe ideérjen végre, de könyörgöm... nem tud gyorsabban menni! Persze tudna... de ne legyen balesete. Megdermedek egy pillanatra annak a gondolatára, hogy autóbalesete lehetne. Az agyam levetíti, hogy belé mennek előröl... és képszakadás. Fogalmam sincs, nem tudom tovább elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy nézne ki, ha... halott... és milyen lenne a temetése és utána az élet. Puszta üresség felel meg a fejemben ezeknek a képeknek. Nincs... nem bírom elképzelni. Arrébb rakom a vodkát, amit éppen kimérve töltöttem volna és máris felhívom. Ami hülyeség, mert telefonálás közben még előbb lehet balesete, de mégis kell...
- Hm? - lazán szól bele, én pedig megkönnyebbülök. Tiszta hülye vagyok...
- Csak tudni akartam, hogy minden oké-e - nem mondhatom el neki, hogy megijedtem attól, hogy balesete van a semmi miatt...
- Mindjárt ott vagyok, ígérem - elneveti magát és kinyom. Előadást tartott... amúgy valami sötét buliban vagyunk. Mármint... ismét olyan régi Bradford buli. Az a mocskos getto féle. Leszámítva, hogy most nem a megszokott csapat vagyunk. Nem csak Danny, Ant és Xavier... itt van a banda is. És Niall csaja... és remélem ide ér most már Zoe is. Nem láttam már egy napja... látni akarom. A piát lepasszolom Daisy-nek, én pedig toporogva nézem az ajtót.
- Nyugodj már le! - Harry csak röhög, de nem érti. Tényleg nem érti, hogy másfél nap is kurva hosszú, ha több mint egy évig nem volt az enyém. A testek összemosódnak... mindenki hozzáér mindenkihez... a zene hangos, túl hangos. A cigifüsttől tompulnak a színek... fülledt a levegő. Abban a pillanatban megindulok az ajtó felé, ahogy ő belép rajta. Látom a haját... azt semmi nem tompítja. Annyi embert lökök fel megbánás nélkül, hogy mögöttem szerintem látszódik az út, merre indultam. És amint meglátom őt, már nyúlok is érte. Rám mosolyog. Annyi időt hagyok magamnak, hogy elvesszek az mosolyában, amíg átkarolom a derekát, magamhoz húzom és felemelem. Aztán még egy kis időt hagyok magamnak a szemeiben is elveszni, ahogy elneveti magát. Nekem nevet.
- Kukucs - átkarolja a nyakamat. Én pedig megcsókolom... másfél nap maga a pokol. Több mint egy év rosszabb volt, mint a pokol, ami nagyon durva. De ez a másfél nap tényleg katasztrófa volt. Túlságosan hiányzik. Élvezem, ahogy beletúr a hajamba, ahogy szorosabban ölel. Élvezem, hogy érzem a szívének a dobogását. És végtelenül évezem, a kissé piros arcát, ahogy lerakom a földre. Aztán újra adok magamnak időt, hogy kicsit meghaljak, ahogy végig nézek rajta. A világ legfeszülősebb fekete gatyája, ami a csípőjén van... de megkockáztatom, hogy ez a világ csípő gatyájának a bajnoka. Nézem azt a toppot, ami rajta lóg, és rálátást nyerek a hasára. Arra a kicseszett izmos és gyönyörű hasára a tetkókkal együtt. Az a kis... trikó szerű valami... ami a melle alatt nem sokkal véget ér, nem meglepően fekete. Rajta fehér felirattal, hogy NOPE. Ráadásul még az egyik kicseszett fekete és piros kockás ingem is ott lifeg a derekán, mert oda kötötte. Hát... én így meghaltam itt. Lényegtelen az életem. Tök felesleges... - Ne már! - rám nevet és közelebb bújik hozzám.
- Meghaltam - morgom a fülébe a hátára simítva a kezemet. Érzem a bőrét... mások látják őt így...
- Szedd össze magad szépfiú - kissé megpaskolja az arcomat. Megfogom a kezét és a tenyerébe puszilok.
- Nem... téged szedlek össze és megyünk valami elhagyatott helyre - tutira nem bírom ki. Már most nem bírom.
- Én megismerkedem Daisy-vel, szóval el a kezekkel! - olyan határozottan jelenti ki, hogy tényleg elhúzom a kezeimet. Ő rám vigyorog, hátra dobja a haját egy kis megjátszott kurvasággal és máris ellejt mellettem. Utána fordulok, még csak leplezni sem akarom, hogy utána fordulok. A haja most is kissé hullámos, a hátán rugózik fel-le, a lábán bakancs... nézem azokat az eszméletlen lábakat. Nézem, hogy riszálja a fenekét, amit takar az ing. Nézem a szabad bőrfelületet a hátán, ahogy az izmok néhány mozdulatánál kirajzolódnak. A plafon felé nézek és felnyögök.
- Köszönöm, akármivel is érdemeltem ezt ki - széttárom a karjaimat. Őt még nyilvánosan is hajlandó vagyok megköszönni. Utána indulok, csak mert ennyi távolság bőven sok közöttünk.
- Kukucs! Zoe vagyok! - becsúszik Daisy elé a kis boxba, én pedig mellé. Daisy mellett Niall ül. A többiek meg, ahova férnek... Xavier egy széken tekeri a cigit és nagyon koncentrál. Louis fogta magát és idehúzott konkrétan még egy asztalt az ülős résszel együtt... szóval Lou, Harry, Liam és Danny ott csöveznek. Ant pedig fogalmam sincs, hol van.
- Daisy - a kezét nyújtja Zoenak, kissé meglepődve, de Zoe áthajol és megöleli. Imádom őt... istenem esküszöm bármimet odaadnám érte.
- Kérdezz bátran - biztatja visszahuppanva mellém. A kezemet a dereka köré fonom, érezni akarom a bőrét... Niall rám vigyorog. Én pedig elfordulok, hogy halkan röhöghessek. Daisy Niallre néz. Zoe rám. Egyszerre emeljük fel a kezeinket védekezően. Zoe megforgatja a szemét, Daisy elfintorodik.
- Hogy megyünk hova? - rám néz és már mászik is át rajtam, míg int Daisynek.
- Taxi, hotel? - ajánlom fel neki. Kettesbe akarok vele lenni, teljesen nagyon kettesben. Tudom, hogy anyuhoz kéne mennem, de akkor is.
- Itt a kocsim - fintorog rám, míg az ölembe huppan egy pillanatra, én pedig máris magamhoz húzom jobban.
- Majd másnap visszajövünk érte.
- Oké, akkor iszok.
- Ájulásig - hagyom rá rögtön, ahogy tovább is mászik.
- Nem cipellek haza és nem takarítok hányást, szóval te ne ájulásig - rám nevet és már el is tűnnek a bárpult felé Daisy-vel.
- Azt hiszem, ki fognak jönni - Niall hátra dől és megdörzsöli az arcát.
- Igen... biztosan kifognak - Zoe, ha nem akarna vele, még akkor is kijönnének, mert nekem fontos Niall. Niallnek meg Daisy. Szóval Zoenak is fontos Daisy. Beszélgetek a srácokkal, mindenről... de akkor is a tömeget nézem végig, mikor bukkan végre újra fel. És amikor röhögve lépked az asztal felé máris kikapcsol az a kis része az agyamnak, ami a fiúkra figyelt. És tudom, hogy emiatt Zoe lebaszna, miszerint nem lehetünk ilyen pár, akik elhanyagolják a barátaikat de had legyek már kicsit ilyen, mikor több, mint egy évig nem volt az enyém.
- Szia - az ölembe húzom, ő pedig mosolyogva karol át. - Hiányoztál - igen, erre a kevesebb, mint egy órára is hiányzott.
- Te is - az alsó ajkát beharapja és rám mosolyog. Részeg... Közelebb hajol és nyom egy puszit a számra.
- Jaj de édesek - Liam elneveti magát én pedig ráfintorgok.
- Shhh - szól rá Zoe. - Sírni fogok, ha basztatsz - fenyegeti meg a kezével. Jobban magamhoz húzom a derekát, hogy ne dőljön ki az ölemből.
- Isten ments csajszi - sóhajt fel Danny a fejét rázva, míg a telefonját bámulja.
- Helyes - zárja le egy biccentéssel. - Milyen napod volt? - közelebb bújik hozzám, én pedig mosolyogva élvezem azt, hogy hozzám ér a teste, hogy érzem az illatát.
- Tökéletes - így hogy már itt van, tökéletes.
- Meg akarlak csókolni - a fülembe suttogja, én pedig elmosolyodom.
- Mi tart vissza?
- A közönség - rám fintorog. És míg én a tömeg felé nézek, ő addig a társaságunkra. Aztán értetlenül nézünk egymásra. - Ők - mutat a srácokra. - Nem ők - a tömegre mutat, én pedig szimplán három szó miatt megint szerelmes leszek belé. Magam mellé ültetem, kimászok a boxból és már húzom is magam után.
- Hova? - néz rám értetlenül Xav.
- Táncolni - régen táncolt velem. Táncolni akarok vele... baszki, ezt kimondtam magamban?! Táncolni akarok...
- Szeretlek - nekem csapódik valahol a tömeg közepén.
- Nem bírom elmondani mennyire és ez zavar - átkarolja a nyakamat. Mozgatni kezdi a csípőjét. Valahogy az ing miatt sokkal jobban néz ki az, ahogyan köröz a csípőjével.
- Tudom - úgy pillant fel rám a pillái alól, hogy magamban számolni kezdem visszafelé a másodperceket, mennyi időt adok neki arra, hogy lekapjon.
- Fogalmad sincs - tényleg nem tudja. A tarkómra csúsztatja a kezét és lehúz magához. A két kezemet a derekára rakom és szinte körbe érem őt. Élvezem, ahogy lábujjhegyre áll. Ahogy a nyelve végig simít az én nyelvemen. Leginkább azt élvezem, hogy ezt egy tömött bulihely közepén csinálja velem. Ráadásul kicsit sem visszafogottan. Szuszogni kezd úgy fél perc után és imádom ezt a kis hangot. Jobban imádnám, ha a zene nem nyomná el. A kezemet az inge alá bújtatom. Senki nem látja, hogy belemarkolok a fenekébe, de ő erősebben kezd csókolni. Hátrább húzódik és elneveti magát.
- Utoljára több éve csináltuk ezt - a mellkasomra hajtja a homlokát. Elnevetem magam és a nyakához nyomom a fejem.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek. Cigizünk? - Olyan hatalmas szemekkel néz fel rám, hogy ha nem akarnék is igent mondanék. Megindul visszafelé az asztalunk felé. Én pedig a kezét fogom és úgy követem. - Valaki cigi? - kérdi az asztalon behajolva a doboz cigiért. Én pedig a fenekét nézem. Danny felnevet, ránézek és ő engem néz. Elmosolyodom, nem bírom tagadni... ez van! - Finom, nem kóstolod meg? - kérdi Daisy felé pillantva.
- Nem szeretem, hogy keserű - hárítja helyette Niall.
- Ettől édes lesz az ajkad, eskü - háttal nekem dől, és én átkarolom. - Ugye?! - felnéz rám, én pedig biccentek.
- Eskü - mosolygok Niallre.
- Túlteszed magad rajta, ha nem... - röhögi el magát Daisy és már mászik is ki.
- Veletek tartok - tápászkodik fel Louis is.
- Én sem szeretem, ha keserű utána a szád - röhögi el magát Harry. Zoe kuncog és felnéz rám. Én pedig lemosolyogok rá.
- Nekem mindegy - a fülébe suttogom. Akármikor megcsókolom. Ha kissé keserkés a cigi miatt a nyelve és ha nem, akkor is.
- Szeretlek - átkarolja a nyakamat.
- Túl sok a szerelem, menjetek - int nekünk Xavier mosolyogva.
- Te nem jössz?
- Az előbb voltam - rázza meg a fejét. Zoe megindul Daisy mellett.
- Minden oké? - néz rám Louis.
- Azt hiszem - biccentek neki rögtön. Elmosolyodom, ahogy Zoet nézem. Végül fel is nevetek, ahogy Loura nézek... - Kicseszett boldog vagyok - röhögve paskolja meg a hátamat. Meglepően hideg van, ahogy kilépünk. Zoe nekem adja a doboz cigijét és máris magára kapja az inget. - Bemenjek a kabátomért? - Túl fázos.
- Nem kell - odanyújtom a dobozt, mindenki vesz egy szálat és a zsebebembe rakom. Zoe a kezembe nyomja az öngyújtóját és a másik kezemmel árnyékolva a cigit a szél miatt megnyújtom. Visszaadom neki. Nagyon édes ez a cigi... nem rossz, de tényleg képtelen lennék mindig ezt szívni. Zoe képes, bár imádja az édes dolgokat, szóval érthető. Az első slukk után megnyalja az ajkát és mosolyogva mellém lép.




- Wow - Daisy a cigit nézi merengve.
- Ühüm - kuncog fel Zoe.
- Hát ez rohadt édes - fintorodik el Louis.
- Végre valaki megért - Zoe a hasamra csap, én pedig csak magamhoz húzom. Az ég felé néz, úgyhogy én is felnézek, de semmi sem látszik. Felhős az ég.
- Nem baj, ha bemennék? Rohadt hideg van - Daisy már vacog, míg elnyomja a cigit.
- Majd mondd el, Niall hogy reagált - szól utána Zoe.
- Fel is veszem, ha akarod - lép be utána Louis. Én pedig rögtön oda hajolok hozzá, és megcsókol. Édes az ajka... most is. És elképesztően élvezem. Hátrább húzódik és beleszív még egyet a cigiéjébe majd a földre dobja és eltapossa... az enyémmel együtt.
- Beszéltél már Paullal? - A zsebeibe dugja a kezeit, én felsóhajtok és oldalra nézek inkább.
- Nem.
- Perrievel?
- Nem.
- Kéne.
- Tudom! - De nem akarom elbaszni a saját kedvem. Most minden olyan jó... nem akarok problémákat. Nem érdekelnek...
- Mikor tervezed? - néz rám értetlenül.
- Majd.
- Egy hónapja vagyunk így együtt lassan - közli a lábait nézve. Előre-hátra dülöngél... nem válaszolok neki és felnéz rám. - Zayn, ha nem akarod akkor...
- Nem erről van szó cica! Csak nincs kedvem a veszekedésekhez és...
- De akkor el lenne intézve és nem csak itt bulizhatnánk, hanem Londonban is! - Azt hiszem London felé mutat a kezével. - Akkor nyilvánosan is lehetnénk akár é...
- Egész eddig nem akartál felvállalni, egy hónapba nem halsz bele - nem értem őt. Néha annyira nem értem őt! Meglepődve néz fel rám, a karjait összefonja maga előtt és ezzel mindent elárul: megbántottam.
- Ha arra kerül a sor, hogy beszélsz Perrievel, azt akarom, hogy csókold meg egyszer. Hátha még mindig szereted. Olyankor rájön az ember. Tudod, ha félrever tőle a szíved és úgy vagy vele, hogy ezt még sokáig akarod - rám mosolyog, de ez a mosoly akkor sem jó mosoly.
- Nem fogom megcsókolni! - Zoeval vagyok! Miért csókolnék meg mást?! Főleg Perriet?!
- Én kérlek rá. Csak hogy biztos legyél benne, érted? Szánalomból nem kell velem lennie - elröhögi magát, megrázza a fejét és oldalra néz.
- Szánalomból? Élet te miről beszélsz?
- Csak csókold meg egyszer, ha már úgy vagy vele hogy megéri elrendezni ezt az egész fost - az erősebb hangnem eléggé arról árulkodik, hogy nem akar erről többet beszélni.
- Ezt az egész fost? - kérdezek vissza. Fos ez az egész?
- Nem úgy értettem - a tenyereibe temeti az arcát és felnyög. - Bemegyünk?
- Menj - kint kell még maradnom, különben egy köcsög leszek mindenkivel és ahhoz most nincs kedvem. Nem néz rám, de maga után hangosan csapódik be az ajtó. A falnak dőlök... a fejemet is neki hajtom. Beszívom a hideg levegőt és rágyújtok még egy cigire. Csókoljam meg Perriet?! Szánalomból vele lennie? Fos az egész? Baszki...


Kukucs! Elég sok hullám csapott össze a fejem fölött, elnézést. Remélem azért tetszik, a komikra válaszolok. A hétvégén több részt is szeretnék majd hozni! Imádás van és hatalmas ölelés nektek!

4 megjegyzés:

  1. Szia, nos az előző részhez nem rég írtam hogy remélem hamar hozol új rész s mikor elküldtem akkor láttam hogy már fent is van szóval gyors volt xdd
    Na de a részről: nekem tetszett. De a végén a kisebb veszekedés nem. Miért húzza ennyire az időt Zayn? Ezzel csak Zoet bántja meg. Nagyon kíváncsi vagyok hogy a következő részben végre fog-e beszélni Zayn Perrivel és Paullal és hogy mi lesz a reakciójuk. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Örülök, hogy olvasod a blogot, és hogy komentelsz is nekem:3 A következő részt mindjárt fel is rakom, szóval kifog derülni:D Imádás van! <3

      Törlés
  2. Szia Des!

    Des én eléggé hideg vérű teremtés vagyok és ha még is beüt a kachk akkor viszonylag hamar lenyugszom ha elém tolnak egy bögre kávét és megdobálnak ét/ vagy sztacsatellás csokival, vagy megyes bocival...de ....most zsong a vérem.... most semmi se használna....ELKÉPESZTŐ MIT ALKOTSZ ITT! - csak nyomatékosítás, nem kiabálok-

    - Zayn, egyszerúen imádtam, ahogyan vártad Zoét és, ahogy elgondolkodtál azon a szörnyű lehetőségen, hogy baleset éri...., birtam a gondolatmenetedet és ahogy felhívtad Zoét
    - Zoé örülök, hogy -úgy nézki- elég jól kifogtok, jönni Daisyvel
    - Kedves Író Nő! Olvasom, olvasom és egyszerűen át fut az agyamon, hogy annyira nyugis...-imádom, ahogy imádják egymást, ahogyan kapaszkodnak egymásba...de nem azért mert, menedéket keresnek, mert csak egymást ismerik igazán, mert csak egymásban biznak igazán, mert csak a másik tudja egy pillantásból mi is van, hanem azért mert végre újra együtt lehetnek és már nagyon rég várnak arra, hogy újból megtehessék azt ami most..- valami suggalta, hogy valami jön...erre olvasom, olvasom és tessék.....Imádlak ám, tényleg elképesztő amit itt véghez viszel <3
    - Zoé, most komolyan én elhiszem, hogy valahol hihetetlen az egész helyzet és, hogy kételkedsz továbbra is magadban..., de azt te is érzed, hogy Zayn téged szeret.......(!!!!!!!)
    Az megeshet, hogy valahol egy-tizedmásodperc-százalékig Perrit is szereti, de nem úgy ahogy TÉGED (!!!!!) Zaynel együtt engem is kikészítesz...-de, a gáz az az, hogy én is ezt tenném...- , de akkor is ez a srác téged szeret és senki mást .....csak is téged.....
    -Zayn megértem, hogy félsz elindítani illetve tovább görgetni a galiba gombócot és a fejetek tetejére zúdítani egy egész lavinát, de mostmár muszáj lesz....és én és sokan mások szurkolunk, hogy épp bőrrel és összeforrasztott szívvel és lélekkel - és ZOÉVAL továbbra is EGYPÁRKÉNT- gyertek ki az egészből. Jaj igen Zoéról jut eszembe, ne hallgas rá...valahol teljesen érthetőek az évei, de akkor se hallgas rá...helyette is bizz benne ;) na meg magadban és a szerelmelmetekben...:)-benned és a szerelmetekben ő is bízik...csak magában nem és abban, hogy VELE, tartós lehet egy kapcsolat.....tudod önbizalom hiány és a sok minden ami mögötte/mögöttetek van...

    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket <3


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs életem!
      Hát, néhány résznél nem tűntél a hidegvérőség megtestesítőjének:D
      Szeretem, hogy így leírod szerinted mi miért van a részekben, vagy éppen a szereplőkben. Remélem mások is így gondolkoznak rajta:D Elég jól kitalálod a mögöttes tartalmakat.
      De komolyan, ez a buzdítás neki... néha én érzem szarul magma tőle, hogy milyen faszságokat írok mégis mikor te itt úgy biztatod őket:D
      Köszönöm a lélekemelő komijaidat, rám fért ma:) Imádás van! <3

      Törlés