2017. március 14., kedd

186. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Az elkövető tudatában van annak, amit tesz. Ügyel arra, hogy eltüntesse a nyomokat, az áldozatnak mindig piros magassarkúja van és vörös a haja - sóhajtok fel a képekre mutatva az áldozatokról. - A támadás előtt ellepi az agyát az adrenalin és az élvezet. Kielégíti magát, de nem erőszakolja meg az áldozatait - magyarázom tovább az embereknek az asztal körül ülve. - Gyerekkori elnyomás... az alárendeltségét átviszi a szexbe, ahol felül rendeli magát. Fojtással kezdi az aktusokat - általában ebbe halt bele az összes szerencsétlen. - Valószínűleg rendes életet él, feleség, gyerek... - sorolom lepillantva a lapomra. - Sapkát visel és motorral közlekedik. Egy-nyolcvan magas, könnyed testalkat, de erős - sorolom tovább.
- Köszönjük, egyéb? - kérdi meg Martin rám mosolyogva. - Saját vélemény, tapasztalat - vonja meg a vállát, míg átrendezi a lapjait.
- Egyre sűrűbben csap le... havi egyről eljutottunk a heti egyre. Szóval egyre inkább sóvárog, nemsokára szétszórt lesz. Ez meg fog mutatkozni a családi életében. Talán figyelhetnénk a bejelentéseket családi erőszakról. - Adom a következő tippemet. - Nem tervezi elrejteni a hullákat már... élvezi, hogy róla beszélnek az emberek. Egy sajtótájékoztató rontana rajta, mivel csak felkorbácsolná őt - mivel sajtótájékoztatót akarnak tartani.
- Vagy akár provokálhatnánk - veti fel egy nő.
- Ez a legszarabb ötlet - jelentem ki őszintén.
- Miért?!
- Mert vörös vagyok - fintorgok rá. Nem tervezek sorozatgyilkos maradvány lenni. Egy kicseszett hónapja megy ez az ügy... és azt akarom, hogy vége legyen. Kaptam egy... házat. Egy kerteset... Khalid miatt. És kiköltöztem Helenáéktól. Legalábbis addig, amíg ez megy... nem akarom, hogy veszélybe sodorjam őket. Mindenesetre ők aggódnak értem, hogy már egyedül lakom. És ez engem annyira nem érdekel... muszáj.
- Ugyan kérlek! - csattan rám egy férfi.
- Akár... ezt is felhasználhatnánk - néz fel rám óvatosa egy másik.
- Egy melltartó, egy negyvenkettes magassarkú, egy paróka és maga is megpróbálhatja - vigyorgok rá könnyedén.
- Ezen a héten még nem csapott le, és már péntek van... lehet, hogy vár? - néz rám Martin, figyelmen kívül hagyva mindenkit körülöttünk.
- Lehet, hogy próbálja visszafogni magát. De így annyit fog elérni, hogy robbanni fog belőle, és lehet, hogy megint beéri egy gyerekkel - emiatt pedig aggódok. - Viszont biztosan robbanni fog.
- Ami azt jelenti, könnyebben tudnánk csapdába csalni - dől hátra a tollát az asztalhoz ütögetve egy fekete hajú, negyvenes csávó.
- Talán fél a haláltól, Zoe? - vigyorog rám egy nő.
- Attól pont nem. A halál nemétől félek. És akármilyen hihetetlen, nem akarom, hogy megfojtsanak és meggyalázzák a holttestemet. Megcsonkítsanak, majd egy tóba dobjanak, vagy a Temzébe... esetleg elássanak. - hördülök fel a fejemet rázva. Ahj istenem...
- Akkor várunk - szól közbe egy férfi, nyugtatva a kedélyeket. Haljon meg még valaki?!

---

Idegesen kopogok be Khalid fejét simogatva... Perrie nyit ajtót.
- Szia - köszönök neki halkan. Pizsiben van... tudom, hogy késő este van...
- Mit szeretnél? - úgy áll be az ajtó résébe, hogy csak őt lássam, és más ne lásson engem.
- Figyelj... alapvetően egy dolog miatt jöttem ide. De ha már itt vagyunk, tisztáznám, hogy ne féltsd Zaynt. Szeret téged, oké? Nem fog megcsalni - mert már megcsalt -, főleg nem velem - de már megtette. - Szóval kérlek... nagyon szépen kérlek, ne utálj - sóhajtok fel az orrnyergemet masszírozva.
- Ha ennyi, akkor mehetsz is - suttogja halkan, de mérgesen.
- Ajánlom neked, hogy ne amiatt legyél vele, hogy felhúzd a bandádat, különben széttépetlek vele - mutatok Khalidra, mire morogni kezd, ő pedig jól láthatóan lesápad. - Kurvára ajánlom, hogy szeresd, megértettél?! - kérdezek rá, úgy érzem elérve a türelmem végét. - És most küld ki, mert egyszerűen itt akarom hagyni Khalidot. De nem nálad, hanem nála. Szóval, ha lehetne... kérlek... - a fejemet a plafon felé biccentem.
- Kinek hiszed magad? Van már közös kutyánk, szóval...
- Perrie... kérlek... befogok neki szólni, ha nem küldöd ki egy perc után - mordulok rá. - Leszarom, mit hiszel rólam. Nem vagyunk együtt, és hidd el, ennek leginkább csak hozzád van köze. Szóval gyerünk - intek az ajtó felé.
- Tartsd távol tőle magad - fenyeget meg az ujjával, míg eltűnik az ajtó mögött. Elröhögöm magam és a fejemet megrázom a csukott ajtóra. Rátenyerelek a csengőre... és most már Zayn jön kinyitni. Nem vagyok benne biztos, hogy Perrie elmondta, itt állok... csak mert nagyon meglepődik. Vagy már nála is meglepődött.
- Mit keresel itt? - becsukja maga mögött az ajtót, én pedig sóhajtok egyet.
- Vigyáznál Khalidra? Nem kellene sokáig... csak pár nap. Max egy hét - vagy megölnek és akkor már örökre.
- Miért? - kérdi, míg leguggol hozzá. - Miért nem válaszoltál a...
- Hallgatózik - mutatok az ajtó felé. Biztos vagyok benne. - Sajnálok mindent, oké? - motyogom fáradtan, leguggolva Khalidhoz. - Csak vigyázz rá, rendben? - megsimogatom Khalidot, aki szimplán hozzám bújik.
- Zoe... kerestelek. Nagyon sokáig.
- És semmi értelme nincs annak, hogy keresel - halkan beszélek vele, hogy Perrie nehogy meghallja.
- Van... beszélni akartam veled.
- Már mindegy szerintem - vonok neki vállat egy mosollyal.
- Az ajándék...
- Vigyázol rá? - vágok közbe lehajtva a fejemet.
- Hova mész?
- Sehova.
- Akkor miért passzolod le nekem?
- Mert most le kell passzoljam, Zain! - förmedek rá idegesen, ahogy felállok. Mire ő is kiegyenesedik.
- Zoe... mi a baj? - értetlenül néz rám, de Khalid fejét simogatja. Mi lenne a baj?! Arra hajtok, hogy egy sorozatgyilkos elkapjon... semmi baj nincs. Az ég adta világon semmi baj... ugyan már... Lenézek a magassarkúmra... piros... Ő is lenéz. Aztán vissza rám. Számolni kezdek magamban. Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Újra lenéz a cipőmre. Kilenc. Tíz. Tizenegy. Tizenkettő. - Zoe?! - túl hangos. - Mi a faszért van rajtad piros magassarkú, mikor...
- Pont azért, Zayn - mosolygok fel rá. - Szóval, vigyázol rá? - kérdek Khalid felé mutatva.
- Te tiszta hülye vagy... nem... nem, nem, nem! Adok egy másik cipőt, haza viszlek! Jó? Kérlek... had vigyelek haza, Zoe - ahhoz képest, hogy tizenkét másodpercébe telt, mire leesett neki, elég szimplán négy, és máris kétségbeesett.
- Hol lehetnék nagyobb biztonságban, mint egy csomó fegyveres faszival körülvéve? Martin vigyáz rám, nyugi - vonok vállat lazán a fekete gatyámba dugva a kezeimet.
- Ki a faszom az a Martin? És miért gondolod, hogy ez jó ötlet?! Ez soha nem jó ötlet! Nem néztél még elég filmet Élet?! - ordít... és elnémulok az Élet megnevezésre.
- Shh - kérem őt az ajtóra nézve. - Az élet egy nagyon jó rövid film volt - mondom hagosan az ajtónak címezve, mire ő értetlenül néz rám. - Ne vágd magad alatt a fát, és azt csinálok, amit akarok. Nem rossz ötlet, csak kétségbeesett ötlet. Martin pedig egy ügynök, akit végre esélyesnek látok, egy kapcsolatra. Azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, vigyázol Khalidra, vagy sem? Mert az én kutyámat senki nem öli meg! Amennyiben azt mondod nem, már itt sem vagyok - a mellkasára csapok, csak, hogy végre észhez térjen.
- Zoe... kérlek...
- Igen, vagy nem? - sóhajtok fel unottan.
- Igen - ahogy kimondja, máris lehajolok Khalidhoz és megszeretgetem.
- Legyél jó fiú, ő az alfa hím, fogadd el - a pofijába vigyorgok, míg a mancsát fogdosom. - Ne morogj Perriere, jó? Komolyan ne - fenyegetem meg az ujjammal. - Szia - a homlokomat az arcához érintem és élvezem, ahogy átkarolom őt.
- Tiszta hülye vagy - morogja nekem Zayn. Egy vigyorral hajolok meg előtte és már meg is fordulok, hogy lelépjek. - Komolyan... ne... kérlek... - visszahúz. Átölel, én pedig értetlenül bámulom a kék pólóját. Nem merem őt átkarolni. Nem merek megmozdulni, még levegőt is elfelejtek venni.
- Engedj el - nyögöm ki ellökve őt magamtól. - Baszki... - magamban morgom, míg a hajamba túrok és a liftbe szállok. Mérgesen néz rám, de ez aligha hat meg. Komolyan... ha azt mondják nekem, hogy egy kisgyerek, vagy én... még jó, hogy én! Ki választana a másik áldozat lehetőségét?!

4 megjegyzés:

  1. Sziaa!
    Haj, haj, miert erzem ugy hogyha el is kapják azt a faszrágôt, akkor is balul sul el a dolog...mondjuk nem ernek oda idobe es Zoe megserul....vagy felismeri a gennyedek mielott oda ernenek...jaj mar annyiszot esett baja
    ..most neg kell usza...mondjuk nem igen fogja....jaj annyira remelem hogy nem helyesek a felveteseim..

    -Perrie érzes ezt? Êpp megtéplek arany zsiráf!....fuh....komolyan...eret en valahol mit miert teszel de akkor is most szarok bele mit erzel nagy a veszely es valoszinuleg neked is leesett hogy valami nagyobb dologvan ha oda vitte Khalidot...es akkot is csak a feltekenysegedet helyezed eloterbe....es fogadjunk panppgsz Zaynek meg egy sort ...jaj es szarok bele hogy van kutyatok Khalid marad Zayn szamara a favorit es ez boki a csorod....barmilyen zsebkutyatok van nem er fel Khaliddal.

    Elnézést a kirobbanôan csunya szavakert!
    Köszönöm szêpen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket! <3

    VálaszTörlés
  2. Itt abbahagyniii??? Imädom a krimiket.. de ha Zoé életéröl van szó akkor mär annyira nem... légyszi léhysziiiii siess.. mert mi szeretünk titeket ti szetettek minket.. sok puszi egy törzsrajongo olvaso

    VálaszTörlés
  3. Ilyenkor mondom, hogy a főszereplő sosem hal meg, de ez a rész annyira búcsú szagú volt, hogy kezdek kétségbe esni! Perrie itt is egy ribi, oké, hogy féltékeny de nem értem miért kell szemétnek is lennie... Nagyon kíváncsivá tett a rész, várom a kövit. XxViki

    VálaszTörlés
  4. Még mindig együtt van Perrievel?? Nee... Nem erre számítottam :( Annyira vártam, hogy hátha valami olyasmi hogy kibékülnek.
    Szegény Zoe... Már megint min kell keresztül mennie. Remélem nem lesz semmi baja.
    Zayn... Megint csalódtam benned.
    Nagyon várom a következő részt.
    Puszi, imádás van! ❤❤

    VálaszTörlés