2017. március 10., péntek

185. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Idegesen toporgok... hideg van. De felmenni nem merek. Annak ellenére, hogy Danny közölte, menjek fel, ő lerendez értem akárkit. Akkor sem fogok felmenni a bulira, amit a barátnője szervezett. Nem akarok vele úgy találkozni, hogy már tudja, együtt voltam Zaynnal. Szóval csak szívom a második cigimet, megállás nélkül... nem hagyok magamnak időt tiszta oxigénre. A hátsó ajtónál vagyok, és úgy érzem még csak felhívni sem merem. Aztán mikor már a túl sok cigitől szédülni kezdek, végül ráveszem magam, és felhívom őt. Körülbelül kettőt cseng, és már fel is veszi.
- Hali - olyan mosolygós a hangja...
- Kukucs - kezdem, de olyan gyorsan hadarom el, hogy félre nyelek és bekönnyezek, ahogy visszafogom a fulladás rohamomat. - Izé... nem szeretnék zavarni, se semmi. De gondoltam az ajcsidat azért megkaphatnád - mit mondjak neki?!
- Ajándék...? Tudod, hogy nem kell semmi - elneveti magát... én pedig elmosolyodom.
- Persze-persze. Ez nem apelláta - hördülök fel. - Végre törvényesen vehetsz piát! - Elneveti magát. Aztán hallom, amint megkérdezik tőle, ki az. Ő pedig elhallgat.
- Csak egy barát - csak egy barát... gondolom Perrie-nek szól ez. - Zoe - tuti Perrie-nek szól ez. Remek, csúcs szuper.
- Mit akar? - alig hallom, de jól értem. A falnak dőlök és a párát nézem, ami kiszáll a számon. Vajon a lelkemet lehelem ilyenkor ki? Lehet, folyton azt lélegezzük ki... egyszerűen csak olyan forró, hogy hidegben látszik csak.
- Nem tudom még - sóhajt fel, és valahogy hallom a hangján, hogy fintorog. Vagy az orrnyergét masszírozza.
- Csak odaadni az ajándékodat, ha ráérsz. Amennyiben nem, megyek is tovább - hadarom el zavarban. Istenem, de gáz...
- Ezt most nem gondolod komolyan...?! - Perrie hangja éles... jogos. Az exe le akarja hívni, hogy odaadjon neki egy ajándékot... baszki, de hülye vagyok.
- Öhm... izé... szerintem... ezt most nem tudom megoldani... szóval... - elnézek az út fele és csak arra gondolok, hogy elvállalom az ügyet, amit átküldött egy számomra ismeretlen nyomozó.
- Oké, szia. Boldog születésnapot! - És ezzel kinyomom. A kabátom zsebébe süllyesztem a telót. A fejemet a falnak hajtom... A szabad kezemmel dörzsölöm meg az arcomat. Elküldött. Azért, mert Perrinek nem tetszett volna. Szóval, már ajándékot sem vehetek neki. Remek... kurvára remek. Rágyújtok egy újabb cigire. A borús eget figyelem. Ahogy a felhők gyorsan mozognak a szél miatt. A lábam idegesen jár. A cigi két percembe telik. Ennyi idő alatt, eléggé kibambulom magam, míg hagyok magamnak időt összeomlani. Megindulok a kocsim felé... idegesen szorongatom a kezemben a lapot. Négy kicseszett napom ment el ezzel a fossal a semmiért. Kurva négy nap. Az ügyön kezdek gondolkodni. Hogy megöltek egy kislányt... meg is erőszakolták, majd a vízbe dobták. Brutális, undorító... felháborító, mégis jobban esik erre gondolni, mint arra, mit hagyok magam mögött a házban.
- Zoe! - Danny rám kiabál, míg kinyitom a kocsiajtómat. Veszek egy mély levegőt és rámosolygok.
- Hello Danny - átkarolom a derekát. Ő magához húz és kissé lihegve, de rám mosolyog.
- Baszki... bocs. De tényleg, én... - megrázom a fejem.
- Nem akarok róla beszélni, oké? Neked főleg nem kell mentegetőzni. - Utálom, ha valaki bocsánatot kér valaki más miatt. Én folyton ezt csinálnom, mindig bocsánatot kérek mindenért. Még akkor is, ha valaki szimplán fázik, mert esik az eső. Ez lett belém nevelve, vagy szimplán magamba neveltem ezt. De mégis idegesít, hogy Danny bocsánatot kér tőlem azért, mert Zayn továbblépett. Ez nincs rendjén. - Ezt... ezt azért oda baszod hozzá? Túl sokat intézkedtem, hogy meglegyen és kár lenne kidobnom - odanyújtom neki az összehajtott lapot.
- Lelépsz?
- Mit csináljak? - vonom meg a vállamat, míg elveszi a papírt.
- Fű? - fintorog rám, mikor nem adok neki mást.
- Perrie a drogok ellen van - nevetek rá, míg újra átkarolom, egy röpke másodpercig. - Lépek... tényleg dolgom van amúgy.
- Ha ide jöttél, akkor az lemondható dolog - az ajtómban támaszkodik meg, míg én beülök a kocsiba.
- De nem maradok itt, szóval elintézendő dolog - világitok rá a tényre.
- Mit csinálsz?
- Halál... vér... emberi mocsok és förtelem - elmosolyodom, míg lehunyom a szemeimet. - A szokásos, tudod... amitől eret vágok - vonok vállat lazán, hátra dobva a hajamat és beindítva a kocsit.
- Remekül hangzik.
- Hát nem? - nevetek rá szarkasztikusan. - Ha esetleg több napig maradsz és Maliknak barátnős dolgokon kéne részt vennie, vagy sztáros dolgokon, hívj fel. Szívesen várom, hogy meghívj egy kávéra - rávigyorgok... pszichológus vagyok. Fél évembe telt a Zaynnal való szakításunk után, hogy felfogjam ezt. Pszichológus vagyok, és nem omlok össze. Nem omolhatok össze. Objektíven akarok nézni mindent... és kizárok mindent, aminek esélye lenne eltarolni engem. Pszichológus vagyok... szóval, ha Danny képébe mosolygok, akkor az őszinte lesz.
- Úgy lesz - az öklét felém nyújtja. Röhögve koccantom vele össze az enyémet, rám csukja az ajtót. Látom, hogy kinyitja a lapot. Elkerekednek a szemei és rám néz... vigyorogva hajtok el tőle, a hullaházig. Igen... sok időmbe telt megszerezni egyetlen egy lapot. Dehát... Zayn oda és vissza van a képregényekért. A Marvel világot jobban szereti, mint a DC-t. De mindegyiket imádja... élete egyik hatalmas értelme pedig Stan Lee. És irtó jó arc az öreg... komolyan kedves. Sajnálom, hogy feleslegesen pazarolta az idejét...
És mégis... valahogy bűntudatom lesz, ahogy a tíz-tizenkét éves kislány három hetes vízihulláját nézem... felboncolva. A megduzzadt és színtelen teste. A kitüremkedő nyelve... a megduzzadt hasa és lábfeje. A felnyitott mellkasa... semmi problémám nincs az égvilágon. Tökéletes életem van, ehhez a kislányéhoz képest.
- Nos... segít? - kérdi meg Martin mellettem állva, a kislányt nézve ő is.
- Igen - nem bírok most mást mondani. Zayn egyáltalán nem probléma. Semmilyen problémám nincs. Semmi rosszat nem éltem meg... ehhez a kislányhoz képest biztosan nem. Nincs jogom arra, hogy problémázzak, mikor ez a látvány terül elém. Egy hülye picsa vagyok... semmi több...

x--- Zayn Malik ---x


- Komolyan, nem lehetek kettesbe a haverommal?! - nyög fel Danny Perriet nézve.
- Nem ezt mondtam, csak ugye nemsokára megint turné és...
- Kicsim... - sóhajtok fel megdörzsölve az arcomat.
- Jó... - hördül fel és máris az ajtó felé lépked. Utána megyek... én azért még megcsókolom őt. Az arcába vigyorgok, amiért visszacsókol. Nevetve üt a hasamra, és már be is csukja maga után az ajtót. Visszafelé lépkedem... aztán az arcomba repül a párna.
- Danny - sóhajtok fel, mikor még egyet hozzám vág. Aztán igazából ott állok addig, amíg dühösen nem vágja hozzám az összeset. Mind a tizenkettőt.
- Az asztalt is hozzád basznám, te idióta fasz! - ordít rám végre. Tegnap óta látszik rajta, hogy ordítani fog.
- Jó... - hagyom rá, lehuppanva a kanapéra. Tegnap volt a szülinapom... ő meg Perrie itt aludt. Xav közölte, hogy már vissza is kell mennie, mert elvileg csinál pár rap számot, amit tökre támogatok. De Danny így megöl. Mondjuk Xav sem volt túl barátságos kedvében. - Kérlek... kímélj meg a hegyi beszédtől - nézek rá unottan.
- Hegyi beszéd?! Hegyi beszédnek tartod azt, hogy kifejtem, miért vagy ekkora pöcs, hogy elküldted Zoet?! Perrie miatt?! Mert féltékeny?! Szerinted Zoe akár megölelt volna előtte?! Kurvára nem! Egyszerűen oda akarta adni az ajándékod és...
- De Pez a barátnőm! - visszaordítok és végre befogja. - Cseszd meg, még jó, hogy Perriet választom Zoe helyett, mikor már nem vele járok! Mit vársz tőlem, baszki?! Hogy akárhányszor úgy gondolja Zoe, hogy ismét belép az életembe, tárt karokkal várjam és dobjak el érte mindent?! Eldobok, ha felvállal! Kétlem, hogy egy videofelvételt kapok róla, amin felvállal egy interjúban úgy igazán! - Hozzávágom az egyik párnát mérgemben, míg tovább ordítok.
- Rendben - feláll és az ajtó felé lépked.
- Jó, lépj le te is végül is - sóhajtok fel a térdemre hajtva a fejemet.
- Le is lépek... nem tartok hegyi beszédet. Egyedül is kijutok a reptérre - az előszobából magyaráz. Nem állok fel... nem bírok most felállni és odamenni. Ezért küldte el Perriet... hogy ordítozzunk egymással... remek!
- Oké - most mégis mit kéne neki mondanom?! Igazam van!
- Tessék - az ölembe dob egy gyűrött lapot. - Ezt akarta odaadni. És hidd el... amint megnézed, azt kívánod, bárcsak hegyi beszédeztem volna - a képembe hajol, én pedig hátrább. Nem merek a laphoz nyúlni az ölemben. - Amíg Perrie vesz neked egy több ezer dolcsis gitárt... addig Zoe ad neked valami ilyet. Remélem mindent elmondtam, te seggfej - és ezzel tényleg ott hagy. Becsapja maga után az ajtót. Én pedig a kissé gyűrött lapot méregetem. Zoe... ezt adta nekem? Egy lapot?! Mi a fasz lehet egy lapban?! Ugye nem... terhes? Vagy valami ilyen... kérlek ne. Ez elég motiváció, hogy hozzáérjek a papírhoz. Remegő kezekkel hajtogatom szét és egyszerűen fájdalmasan jön utána a levegő. A számat elnyitom arra a szar érzésre magamban... Három rajz... fel van osztva a lap. És... ott van... ott van Stan Lee aláírása... te jó ég. A hajamba túrok, míg remegő kezekkel lerakom a lapot. Stan Lee egy isten... hogy hozta ezt össze Zoe?! Két képen én vagyok... mint szuperhős. Teljes Marvel stílusban megrajzolva... a harmadikon pedig én és... Perrie. Együtt. Annak a lánynak ott szőke a haja. Fájdalmasan mosolygok a rajzon... mert irtóra tetszik. Elképesztő... lenyűgöző és túlságosan is megtisztelő. Végül a mosolyból fájdalmasan összeszorított ajkak lesznek... nézem a rajzot... az aláírást... saját magamat és... Perriet. És egyszerűen zokogni kezdek... A fejemet a combomra hajtom, a hajamat tépem és próbálom kiverni az egészet a fejemből. Próbálok átlendülni azon, hogy Zoenak ez mennyi pénzébe és idejébe... és kérésébe kerülhetett. Próbálok átlendülni azon, hogy tudta, mennyire örülnék ennek és mit imádok igazán. Át akarok lendülni azon, hogy Perrie-től mennyire semmilyen ajándékot kaptam ez mellett. Őszintén szólva, az összes szarnak tűnik ez mellett. Zoe ledarálja a szívemet, azzal a szőke hajjal ott a harmadik rajzon. Eléri, hogy lerajzoljon egy legenda és... Perriet adja meg maga helyett. Csak úgy zokogok... mint amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé és elbasztam mindent. Mert most újra úgy érzem, elbasztam mindent. Idegesen állok és már lefelé rohanok. Nem... nem... még egyszer nem... Nehezen és akadozva jön a levegő, míg a kocsit beindítom és elindulok. Az úton is úgy érzem, hogy most, ha nem figyelnek mások, akkor meghalok, mert remegnek a végtagjaim. Alig látok a kicseszett könnyektől. Úgy érzem meghalok... mégis rohanni azért bírok. Főleg, mikor dörömbölni kezdek az ajtaján. Nem csinálhatja ezt velem... nem teheti ezt velem minden alkalommal. Nem bírom ezt! Helena nyit ajtót és egyszerűen kiszalad belőlem egy nyögés, hogy ismét kék fogad piros helyett.
- Hol van?! - nem bírok kedves lenni és udvariasan köszönni... látnom kell, beszélnem kell vele. Meg kell vele beszélnem, hogy mi van közöttünk. Leginkább azt, mi nincs. Látnom kell és meg kell győznöm, hogy mellettem van a helye... muszáj... különben meghalok. Itt helyben összeesek, ha nem mond nekem igent.
- Zayn? Jól vagy? - Helena arrébb lép, én pedig be annak a reményébe, hogy Zoe a fotelban fog ülni, karikás szemekkel a laptopján gépelve.
- Nem! Hol van?! Zoe! - Könyörgöm, nyögje már ki!
- Öhm... én... én nem láttam tegnap óta, miután elment. Azt hittem, ott aludt nálad, mert megint szex lett a vége, de...
- Kurvára fel se jött, mert elküldtem! Hol a picsába  van?! - jézusom... jézusom... jézusom...
- Nem tudom! Faszomat! - Helena máris idegesen keresi a telóját... az ikrek pedig csak bámulnak rá.
- Hívom - motyogja Lau már a fülénél a telefonnal. Remeg a kezem, szóval inkább a zsebembe rejtem. Nem jött haza... hol van?! Kivel van?! Miért nem közölte, hogy ennyire fontos?! Miért hagyta, hogy elengedjem?! Muszáj megbeszélnem vele... szükségem van rá... Lau csak a lábát nézi... hümmög, én pedig komolyan visszafogom magam, hogy ne tépjem ki a kezéből a telefont. De esélyem sincs, mivel a pultra dobja... és rám néz.
- Szállodában - néz Helenára végül, mintha meg akarná nyugtatni. - Azt állítja, jól van, de a meggyilkolt kislány családjával van egy helyen, ha szükségük lenne rá - Milyen meggyilkolt kislány?!
- Melyik szállodában? - muszáj odamennem... istenem, esküszöm a holdat is megveszem neki, csak jöjjön vissza hozzám. Vissza kell jönnie. Nincs olyan, hogy nem!
- Zain... nem fogom elmondani - Lau keresztbe fonja a kezeit, én pedig értetlenül nézek rá. - Szarul van, biztosan szarul van, ahogy te is, bár nem tudom, mi történt. De Zoe a barátom, és most már úgy érzem, bőven elég volt belőled számára. Elhiszem, hogy egy pöcsnek tartasz, de... nemsokára egy éve leszel együtt Perrie-vel. Mégis mit akarsz tőle, hm? Őszintén mondd el nekem, mit akarsz és elmondom a szálloda nevet - nézek rá... mintha ő döntött volna a szívem sorsáról és vége. Neki ugornék és agyonverném, de tudom, hogy Zoe megutálna érte. Helena be is áll elém.
- Zayn, menj haza... Gondold át, hogy tényleg találkozni akarsz-e vele. De én kérlek rá, hogy ezt jól gondold át. Ha egy nap múlva is úgy érzed, hogy igen, megadom a szálloda címét, rendben? De túl sokat mesélt nekem... hogy már nem szereted, hogy tovább léptél. Amivel nincs baj... de lehet, hogy ez most csak egy hirtelen fellángolás, értesz engem, Zayn? Nyugodtan itt maradhatsz, ha szükséged van valakire... de most nem engedlek Zoehoz. A barátnőm, és már így is sokkal mélyebben van, mint hinnéd. Szóval gondold át... mert ha még egyetlen egyszer otthagynád, nem élnéd meg, hogy lásd, hogyan pusztítja el magát, mert én téplek ketté. Felfogtad? - Zoe mélyebben van, mint hinném... egy nap... ennyit kell várnom és beszélhetek vele?! Mi alapján döntik el, mi jó neki és nekem?!
- Most elmondanám neked a szálloda címet, ha biztosan tudnám, hogy nem vagy boldog Perrie-vel. Elmondanám, ha úgy érzeném, jót tennél ezzel Zoenak. De nem mennél hozzá vissza... Ha... ha nem ment fel hozzád, akkor az a te hibád Zayn. És akkor ott döntöttél, hogy megutáljon-e, vagy visszamenjen hozzád. Szóval viseld a következményeit, de őt ne rántsd magaddal. Számomra az első Zoe, még akkor is, ha nekem fog esni, mikor ezt megtudja - mutat körbe Larry. Nem bírom őket tovább hallgatni... szimplán kisétálok. Zoe haverjai vették el tőlem az esélyt, hogy visszaszerezzem... a ház falába ütök, a vakolat pedig kissé megreped, majd a következő ütésre le is esik egy kis darab. Addig ütöm a falat, amíg bírom, amíg nem jut el a tudatomig a fájdalom. Aztán tényleg elindulok a kocsimhoz. A vért a nadrágomba törlöm... a fejemet a kormányra hajtom. Fogalmam sincs, hogy vezetek haza, és az sem igazán tiszta, hogyan húzok le ennyi piát egyszerre. De a fejem tökéletesen kitisztul, ahogy előkeresem a ceruzáimat. A földre kuporodom és lassan, óvatos vonásokkal kezdem a szőkét vörösre alakítani. Életemben nem hallottam még arról, hogy valaki Stan Lee rajzát szétcseszte volna. Én viszont most ezt teszem... az egyik legkedvesebb híresség rajzát szétcseszem. Egy emberét, akiért rajongok... most rárajzolok. Remegő kezekkel... összeszorított ajkakkal húzom az óvatos vonalakat. Míg annyival játszok, hogy próbálom elérni Zoet. És ő folyton hangpostára irányít. Nem veszi fel nekem... Emlékszem a múzeumos beszélgetésünkre. Vége van... tettem valamit, amiért véglegesen megutált... és tettem valamit, amivel elvágtam mindent közöttünk. Kopognak az ajtón, de nem érdekel. Csak rajzolom tovább a hajat. Kezd szép vöröses lenni... kezd igazán jó lenni... meg lesz ez...
- Zayn? - Liam hangjára se fordulok hátra. Csak az apró ceruzavonásokra figyelek. - Haver... hívott Danny... és Helenáék is - végig simít a hátamon. Mellém ül... nézi a képet. Felszisszen és én csak a fejemet rázom.
- Elbasztam... - suttogásnak jön ki, félek erősebben beszélni, mert biztosan elsírnám magam újra. Én viszont nem sírok mások előtt. Anya, a tesóim és Zoe... ennyi... csak előttük.
- Nem biztos, ez... - elé lököm a telefont, míg az egyik apró tincsen dolgozom. Harminchét... ennyi alkalommal próbáltam hívni. - Lehet, csak idő kell neki és...
- Elbasztam! - a ceruzát a falhoz vágom, a hegye kitörik... valószínűleg el is törik benne a bél... A kezeimet az arcomra szorítom.
- Haver... bármit megoldunk együtt, oké? Semmi para nincs - kétségbeesetten simít végig a hátamon újra.
- Istenem... tényleg vége... rendesen elbasztam az egészet! - a hajamba túrok, a képet nézem és széttép, hogy a csaj egyik fele szőke, a másik pedig vörös...
- Oké... kerítünk neked egy nyugtatót, jó? - Felhúz a földről... én pedig csak lerogyok az egyik székbe. - Zoe szeret...
- És már képes ezt leszarni - lefejelem az asztalt. Aztán újra és újra... és újra... és újra... Kérlek, ne... kérlek, ne!

5 megjegyzés:

  1. Annyira imádom💜💜💜...remélem hamarosan minden rendben lesz köztük.....Perrie egy dög

    VálaszTörlés
  2. Úr Isten! Nem tudok mit mondani.
    Ez egyszerűen hipermegagigabaszottul eszméletlén, szenzációs rész volt. Ezért megérte várni.
    Ez a Perrie... Jó én is féltékenytípus vagyok de ez már nekem is sok... Meg, hogy még Dannyvel se akarja kettesben hagyni...
    Dannyt imádom. Nagyon jó srác, titokban volt, hogy reménykedtem, hogy hátha vele összejön Zoe vagy Xav, de gondoltam, hogy nem lesz belőle semmi. Nem tennék meg a haverjukkal. Szeretem, hogy hogy kiállnak még mindig Zoe mellett.
    Szegény Zoe... És megint ő lett elküldve... Megértem, hogy nem vette fel Zaynnek a telefont. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz, hogy fog vele viselkedni, visszaküldi e Zaynt Perriehez.
    Zayn... H tehetted? Hányszor kell még a földbe tipornod szegény lányt??? Meg is érdemled, hogy most te szenvedsz.
    Perrie meg egy ragaszkodó picsa ezt kihagytam az elejéről. Ha valaki egyébként kedveli, azért elnézést kérek, én valahogy sose voltam oda értük, a számaikat se nagyon hallgatom.
    Nagyon imádtam a részt, és nagyon nagyon imádkozom érte, hogy ma még rakjatok fel.
    Imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt még elfelejtettem, hogy imádom Zoe barátait. Tényleg mindig kiállnak mellette, és nagyon tetszett, hogy végre valakiknek Zoe az első.
      Nah csak ennyit szerettem volna.
      Remélem hamarosan olvashatom a következő részt, mert nagyon várom! :) ❤

      Törlés
  3. Szia!

    Azta világvége hangulató-zakkant -féltékeny liba fétisű- teljesen mindent elcseszős-barátok a bajban is igazi barátok-mindenségit neki!

    -Zoé, elképesztő milyen ajándékot szereztél neki! Rengeteg idődbe és erőfeszítésedbe és kapcsolatok megmozgatásába kerülhetett! Ő egy igazi pöcs, ..., de ezt eddig is tudtad...
    -Zoé, igaz, hogy az ember problémái olyankor eltörpülnek sőt semmisé válnak amikor olyat látnak, olyan részesévé válnak mint a kislány ügye-de rosz ezt így leírni, de sajnos ügyé vált- és örülök, hogy te nem tudod "csak" ügy ként kezelni... Szaval ilyenkor minden gond semmisé válik és értékelni kezdi az ember még azt a szart is amiben benne van..,-könnyű ezt mondani, mert valószínűleg én is így érezném magam-de attól még ne érezd szar embernek magad, sőt szarul se érezd magad, mert problémáztál a problémádon...mert tényleg probléma volt...akkor ott annak számított..sőt ha kikerülsz abból ami most körbe vesz...úgyan úgy fejbe csak a te valóságod, a te gondod...
    -Elképesztő vagy, hogy a szülők közelében maradtál....nem is te lennél ha nem így lenne...küldjük az energiát ...
    -Danny, ikrek, Helena, Liam: Nektek is kitartás, és elképesztőek vagytok, hogy így kiálltok mellettük és hogy megmondtátok amit gondoltok...és még, ha nekik per pillanat nem is tetszik/nem fog tetszenni ahogyan ezt teszitek...mellettük vagytok..és mindenképpen csak is az igazat mondjátok...olyan jó, hogy ti vagytok a józan ész akkor is amikor nekik nagy homály van....nagyszerűek vagytok...ez sokszor nagyon nehéz...kitartás...
    -Zayn, nem az ikrek és nem is Helena vette el az esélyét annak, hogy akkor találkozzatok, hogy bármi is történjen...ennek az esélyét TE -nyomatékosítás-baltáztad el...senki más....
    És igen Zoé nagyon mélyen van...nagyon nagyon mélyen...de reméljük még egy elég hosszú kéz egy elég erős rántással -erőss és mély szívdobogással-felszínre tudja rántani...
    -Zayn nem nem szarja le Zoé....csak a megállapodásotok szerint cselekszik...hisz a kutya fáját...nehogy már neked álljon fejebb én értem, hogy te is szenvedsz...de nehogy már te vászonozd be a cserebogarat...ez nem így működik....


    Nagyon imádtam! Eszméletlen volt!

    Nagyon szépen köszönöm, mindkettőtöknek, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket! <3

    VálaszTörlés
  4. Ahhhj zayn..mi a fasz?!?!? 😢😬..
    Nem kell perrrie!! 💔💔 zoe kell!

    VálaszTörlés