2017. március 2., csütörtök

181. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Minden oké? - ül le mellém Zayn a lépcsőre.
- Nem akartam bent cigizni - motyogom felemelve az égő szálat.
- Megfázol - motyogja engem nézve, míg a hátamra rakja a kabátját.
- Tragédia... - sóhajtok fel az utat nézve. A ház előtt még mindig ott van az a pad. Ott zokogtam, és ő úgy megcsókolt, hogy abba hagytam.
- Velem alszol? Vagy leköltözzek a kanapéra? - keze a combomra csúszik... az oldala hozzám ér. Lehajtom a fejemet és nézem a lábaimat. Rövid gatyában vagyok és pólóban. Már lezuhanyoztam...
- Kérsz? - nyújtom felé a cigim. Beleszív, úgy, hogy az ujjaim között tartom. Egy mosollyal fújja az arcomba, végül megfogja a derekamat, kinyújtja a lábait és az ölébe húz.
- Félesélyes a gyerek, ne fázz fel. Rontod az esélyeidet - fintorog rám.
- Nem akarok gyereket Zayn - sóhajtok oldalra hamuzva. Lehajtja a fejét... a vállamra. Beleszívok a cigibe, és nem mondok semmit. Utálom, hogy ezt csinálja. Pontosan tudom, hol fogunk kilyukadni és utálni fogom magam.
- Tudom - motyogja halkan.
- Akkor?
- Más akarhat.
- Szomorú, majd megbirkózik vele - vágom rá rögtön.
- Amúgy... soha nem mondtad, miért nem akarsz. Igazából miért félsz tőle... nem csak a mai világ miatt... széppé lehet ezt tenni - felemeli a fejét és rám néz.
- Nem lennék jó anya. Én pedig nem akarom a gyerekemnek azt, amit én kaptam - ki ne félne ettől? De jogosan teszem, szörnyű anya lennék.
- Ez faszság. Türelmes vagy, Safaának bírtad egy hétig a miért korszakát, mikor már mindenki eret akart vágni!
- Ez csak a pszichológia része. Soha nem bírnék anya lánya kapcsolatot kialakítani vele... vagy mit - motyogom magam elé meredve. Fogalmam sincs az milyen. Milyennek kéne lennie.. nem... nem tudom.
- Jó anyuka leszel - megpuszilja az arcomat és elfintorodom.
- Nem - jelentem ki újra.
- Bemehetnénk? Éjjel van, hideg... és havazik - sóhajt fel, ahogy elnyomom a cigimet mellette. Az arcába fújom a füstöt és rámosolygok. Tél van, havazik... éjjel van és hideg. Én itt vagyok pizsiben, ahogy ő is. Póló nélkül van itt kint, egy hosszú gatyában. Ennyi az egész szerelése. A kabátját már nekem passzolta, de közben ő papol nekem arról, hogy felfázok.
- Szeretem az éjjeleket - döntöm oldalra a fejemet fintorogva. Barátnője van... neki barátnője van. Tényleg van valakije. Együtt van valakivel. Zayn Malik együtt van valakivel. Életemben nem tapasztaltam még ilyet, és fogalmam sincs, hogy kéne hozzá viszonyulnom.
- Megfogom nézni, hogy tényleg édes-e az ajkad - jelenti ki lazán.
- Nem, nem fogod - teszem a kezem a mellkasára. Előre hajol, én hátrább. Megtart a derekamnál fogva. A nyelve végig szánt az ajkamon. Két másodperc, ahogy rám mered, és után megszívja az alsó ajkam. Szerintem édes... Visszamozdulok felé, az ajkaimat ízleli, nem is rendes csók. De élvezem... megharapja, újra megszívja és egyszerűen végig simítok a felsőtestén. Élese szívja be a levegőt, míg hátrább hajol.
- Édes - a hangja kissé rekedtes, kirázza a hideg, aztán feláll. Úgy, hogy az ölében vagyok. Egyszerűen megtart, semmi nehézséget nem látok benne. - Ha kint akarsz még maradni, akkor hozok takarót és ruhát, de így nem leszel kint tovább - figyelmeztet, ahogy benyit velem a házba és becsukja lábbal az ajtót. Végig simítok az arab szövegen a kulcscsontja alatt. Légy őszinte magadhoz... végig simítok rajta. Fellépked velem a lépcsőn és elképesztőnek találom, hogy a karjaiban cipel fel a szobájába, úgy, hogy szakítottunk több, mint egy éve. És, hogy neki hónapok óta barátnője van. Lenyomom a kilincset, csak, hogy könnyebb legyen neki. - Szóval? Velem alszol?
- Ez nem helyes - fintorgok rá, ahogy neki dől az ajtónak, és így az becsukódik.
- Nem helyes? Ezt akarom. Ez esik jól... akkor nem helyes?
- Ez már etikai kérdés. Akkor sem helyes alapvetően - motyogom neki, ahogy lerak az ágyára és felém mászik.
- Megvitatom veled, nagyon szívesen - biztosít rögtön.
- Barátnőd van.
- És téged szeretlek.
- Ez nem ér! - hördülök fel.
- Mert te is szeretsz engem, csak gyökér vagy.
- Ahogy te is - csapok a mellkasára. De mégis elmosolyodik, ahogy a lábaim közé fészkeli magát. A csípője az enyémhez nyomódik és egyszerűen megfeszítem mindenemet.
- Igen, én is szeretlek - mosolyog rám, míg a csípőjét előre mozdítja.
- Gyökér vagy - suttogom az oldalán végig húzva az ujjaimat.
- Akárminek hívhatsz. Látni akarom azt a tetkót - suttogja a fülembe, ahogy a keze máris a póló alá simul a derekamra.
- Hát az kellemetlen, tekintve a tényt, hogy a melleim alatt és között van. Micsoda kár, hogy barátnőd van és nem... - megakadok, ahogy feljebb csúszik a keze és a csípőjét újra nekem nyomja. - ... lehet - fejezem be értetlenül őt nézve.
- Tudod, Amelia volt, az első lány az életemben. És szar választás volt. Te voltál az igazi, nagybetűs, körül rajzolt BOOM-om az életemben.
- PEW akarok lenni - fintorgok rá, míg végig simít a mellemen.
- Boom és pew... akkor is te voltál A nő. Az egyetlen személy, akinél szarul éreztem magam, ha megcsaltam. Az egyetlen, akit nem is akartam igazán megcsalni. Az egyetlen, akinél nem érte meg, mert nem volt jobb a szex! És te tényleg azt hiszed, érdekel, hogy megcsalom a mostani barátnőmet? - nyelek egyet, keze beteríti a mellkasomat szinte.
- Hagyd a melleimet - motyogom neki zavartan.
- Először is, lazán lejjebb mehetnék, mert hagynád. Másodjára, utálom, hogy utálod a melleidet, mert én imádom. Szóval rábasztál, ma leszarom, mit akarsz - kapok tőle egy fintorgós mosolyt. Elkezdi feljebb tűrni a pólómat, én pedig megfogom a kezét.
- Oké... figyelj... én nem tudtam róla! - kezdek bele, lévén a combjaim remegnek, és ő tényleg lefogja szarni, ha azt mondom nem. Szóval tudom, mi lesz ennek a napnak a vége... de a tetkót ki kell magyaráznom.
- Miről? - megakad a keze, figyel rám, de nem tudom, hogy mondjam el.
- Bob csinálta - motyogom neki.
- Bob látott téged melltartó nélkül és hozzád ért? - kérdez vissza a "Bob csinálta" szinonimájával.
- És fél óráig nem bírt rám nézni, mert félt tőled, szóval eszedbe se jusson neki ugrani, mert olyan csajosnak érzem magam ettől - motyogom elpirulva és oldalra fordulva.
- Attól, hogy Bob látott?!
- A tetkótól te fasz! - röhögök rá.
- Értem... de nem értem. Hova akarsz kilyukadni?
- Random és betépve mentem oda - nyögök fel eltakarva az arcomat. - És nem tudtam, mit akarok, csak aztán megláttam egy tetkót és nagyon tetszett...
- Másokat is szoktak inspirálni tetkók - csóválja meg a fejét. Én pedig kissé kikúszok alóla, csak hogy a kislámpáját felkapcsoljam. - Egyre jobban tetszik, ha úgy vesszük - néz le rám, ahogy vissza húz maga alá rendesen.
- Szóval... én nem tudtam róla, oké? Hiszel nekem? - hadarva kérdezem meg, ahogy hátra lököm és felülök. Félek... annyira félek.
- Miről nem tudtál Élet? - nyög fel értetlenül. Megfogom a pólóm alját és lehúzom magamról. Beharapja az alsó ajkát és egy féloldalas mosollyal nézi a tetkót. Aztán... azt hiszem realizálja, mert lepillant a kezére. A kézfején van a tetkóm egy darabja... - Ez komoly? - nyög fel oda rakva a kezét a mellemre. Lepillantok rá... így pont kiadja az egész virágot. Megfordít, elém lógatja a kezét, így pedig a keze tökéletesen beleillik a tetkómba.
- Te mi a faszt csinálsz? - nyögök fel, ahogy a telefonját elénk emeli.
- Kussolj a picsába - morogja a nyakamba. Eltakarom a másik mellem, míg ő lefényképezi.
- Én ehhez nem adom az engedélyem! - nyögök fel a képet nézve.
- Gyönyörű vagy - suttogja a számra, ahogy elfektet maga alatt.
- Zayn az a kép...
- A tetkó is gyönyörű - megcsókol, de próbálnám a tudtára hozni, hogy ez így nem oké. Miért nem akad ki?
- Miért nem akadsz ki? - kérdezem meg eltolva magamtól végre.
- Mert tetszik. Mert elképesztően dögös. És mert a kezemen van a darabkája, amit imádok - a nyakamba dörmögi a válaszát. Értetlenül nézek rá, ahogy csókokat kezd nyomni a bőrömre... a mellemre.
- Zayn... - kezdem zavartan. De le se szar... a hajába túrok és felhúzom a fejét.
- Kicseszettül imádom a melleidet, és unom, hogy nem élvezhetem ki őket, szóval hagyj - lefogja a kezeimet magam mellé. Elpirulva és összeszorított ajkakkal, lehunyt szemekkel várok, hogy vége legyen. - Istenem Zoe... tökéletesek a melleid!
- Nem azok! - hördülök fel, és elhúznám a kezem, de oda szorítja az ágyhoz.
- Miért zavar téged, hogy nem túl nagyok?
- Azért, mert egyáltalán nem nagyok. Azért, mert kicsik - mit nem ért ezen?!
- De szépek! - néz rám értetlenül.
- De kicsik!
- De szépek! - röhög rám. Megharapja, én pedig kissé elnyílt ajkakkal nézek rá. Felnéz rám... én pedig tutira elvörösödöm. Sok mindenhez hozzá szoktam, de ehhez nem. - Azok - motyogja a bőrömre, és igen is kihasználja, hogy le van fogva a kezem. Szuszogni kezdek... nem bírom. Ő pedig mosolyogva fojtatja. A szájával fedezi fel a tetkóm minden kis részletét. Úgy érzem, a nyelvével akár újra is rajzolta már. A köldökömtől kezdve, egészen a tetkó tetejéig hagy még egy nedves csíkot. Elengedi a kezem, a nyakamhoz hajol. Beleharap és még a csípőjét is nekem nyomja, én pedig nem értem, hogy képes ennyi mindent ilyen gyors egymásutáni cselekedetbe fűzni. Felnyögök, végig simítok a hátán. - Áruld el nekem, mi a fasz az a tetkó, ott a könyök hajlatodban? - kérdi a fülembe suttogva, engem pedig kiráz a hideg.
- Illik hozzám - védem meg magam, ahogy kezem a gatyája alá téved.
- Ez a világ legnagyobb faszsága... ki engedte ezt meg? - a szemembe néz és dühös. Nem láthatta még, egész eddig hosszú ujjúban voltan. A bal kezemnél, a könyök hajlatomba varrattam. De Bob nem vállalta el szintén, szóval mással kellett. Egy fordított háromszög, benne egy körrel. A háromszög a nőiességet jelöli. Bár a fekete mágiának is mondják és az istentől való elfordulásnak. Jelképezi ezen kívül a testet, a lelket és a szellemet. A benne lévő kör a határtalanságot, világmindenséget... a megújulást. Az abszolút semmit jelenti, a kígyót vagy a sárkányt, ami saját magát eszi, így a körforgást, hogy képes mindent elnyelni és újra teremteni. Mindezt én rajzoltam le... remegő vonalakkal. A kör még kissé ki is lóg a háromszögből. Betépve rajzoltam le... az utolsó kiakadásomnál. Akkor akadtam ki utoljára azon, hogy Zayn mással van. Szóval ja... A kis sajátos szimbólum alá pedig oda írtam, egy szabályos betűtípussal, hogy "Majdnem". Majdnem sikerült... szerintem hozzám tökéletesen illik!
- Nem kértem engedélyt senkitől - rázom meg a fejemet őt nézve.
- Férfiak... millió csorgatják a nyálukat. És ez nem egy légből kapott szám, tényleg több millióan oda vannak érted! Több tíz millióan! És te képes vagy magadra varratni, hogy nem vagy nőies?
- Először is, miért tudod mit jelent? És azért, ennél sokkal többet jelent - védem meg magam.
- Ez csupán szart jelent! - mutat a kezemre.
- Honnan veszed, hogy a nőiességre gondoltam? Istentől való elfordulás... fekete mágia! Mind illik hozzám - felnyög, ahogy a kezem megmozdítom rajta.
- Elképesztő nagy problémáid vannak, ha nem látod, hogy mennyire szép vagy. Istenem... egy pillanatra látnád magad úgy, ahogy én látlak - megremeg felettem, én pedig egy mosollyal nézem. - Szerinted... képes még valakie erre? Hogy ennyitől már koncentrálnom kell, hogy ne menjek el a kezedbe?!
- El is engedheted magad - ajánlom fel neki, kissé felhajolva hozzá.
- Nagy nehezen megkaplak... nem fogok... - a hangja elhal, ahogy ismét kissé jobban rámarkolok. - Kérlek ne... nem akarok - komolyan megsajnálom őt.
- Egyszer komoly lesz vele a kapcsolatod, ugye tudod? Már most is az - úgy érzem, ezt tudnia kell. Csak mert nem érzem helyénvalónak azt, ami történik. Pedig ez még csak pettingnek megy el.
- Ne legyél ilyen idegesítően kedves velem - hördül fel, míg a hátára dől, én pedig a csípőjére ülök.
- Milyen legyek? - Mit akar tőlem?
- Őszinte - ajánlja fel félvállról.
- Őszinte? Szétmardos a bűntudat, de rohadtul akarlak - keze a fenekemre simul. Letolja a gatyámat, és már le is varázsolom magamról. Ahogy az övét is.
- Az első részét nem érzem át, a másodikat igen - motyogja, ahogy visszaülök a csípőjére. Ahogy ráülök... és csak ott ülök egy darabig. Remegő combokkal... és nézem őt. Míg ő inkább azt nézi, hol találkozunk össze. Olyan mély szinten, amit amúgy nem lát. Istenem... ezt nagyon kéne szégyellnem. Ezt nagyon fogom szégyellni. Végig simít a tetkón újra... és újra... aztán a fenekemhez nyúl és kissé megemel. A levegő megakad bennem, ahogy visszahuppanok és egyszerűen megkarmolom a hasát... véletlen. Tényleg véletlen, csak egyszerűen annyira... rég éreztem. - Tudod, mikor szoktál ilyen érzékeny lenni? Mikor több hónap után, újra találkozni tudtunk - én attól felnyögök, hogy maga alá fordít.
- Ne... - kérem őt, de mozogni kezd és egyszerűen az ujjamra harapok. És minden egyes alkalommal, ahogy a csípőjét az enyémnek löki felnyögök. Édesjóistenemmiahalál... Kapkodom a levegőt, mikor nem mozdul a csípője... egyszerűen az enyémhez préseli az övét és elhúzza kezemet a számtól.
- Beszélj... nyugodtan - végig simít az ajkamon. Ráharapok az ujjára. Aztán egyszerűen eltűnik belőlem. Összerezzennek... kellemetlenül nyögök fel... ez szörnyű érzés. Egy mosollyal nézi végig azt, hogy én kis híján meghalok.
- Ne csináld ezt! - Befogom, ahogy széthúzza a lábaimat újra. Olyan gyorsan kerül vissza belém, hogy egyszerűen kiszalad egy nagy nyögés. Pedig nem akarok felkelteni senkit.
- Mi lenne, ha elengedném magam, és tényleg úgy dugnálak meg, ahogy akarlak? - kérdi a fülembe suttogva, míg átkarolja a csípőmet.
- Nem bírnám - rázom meg a fejemet... ne csinálja, mert tényleg felkelnek és az nagyon kínos lesz.
- Ha most egy hotel szobában lennének... a falat is lekaparnád - vigyorog rám puszit nyomva az ajkaimra.
- A hátadat sem merem egyelőre - lassan kezd mozogni, és én valahogy gyorsabban is akarom, meg erősebben is, de közben már így is nehéz visszafognom magam.
- Csináld... szard le, mi lesz velem. Szard le, mi lesz holnap, csak élvezd már egy kicsit, hogy együtt vagyunk - a hátába kapaszkodom meg, ahogy erősebben kezd mozogni. Felszisszen, de hát az ő hibája, mert tényleg gyorsítani kezd. A haját tépem, a nyaka tompítja a hangomat...
- Te se fogd vissza magad - a nyakamba harap... egyszerűen ő tényleg nem fogja vissza magát. Csodálom, hogy az ágy egyben marad. Én biztosan nem. Megcsókol, de nem bírok visszacsókolni. Kihúzódik belőlem, én pedig értetlenül nézek rá, míg lehunyt szemekkel kapkodja a levegőt.
- Én nem fogom vissza magam, de megmondtam, hogy nem akarom lezavarni ezt gyorsan - lihegi a köldökömbe.
- Ez nem ér - felülök, ahogy rám néz, míg a nyelve végig szánt bennem. - Javadd... - a haját tépem meg... látom a hátát. Hogy vörös... hogy pár karmolás véres is. Látom a nyakát most már, hogy mennyire szétharaptam és milyen sok folt van rajta. - Komolyan... ez nem ér - összerándulok, ahogy megszív. - Most én kérlek - mordulok rá, mire abba hagyja. A térdein támaszkodik meg, magához húz és megcsókol. Felnyögök... olyan mélyen és olyan sürgetően csinálja, hogy pont nem úgy érzem, hogy nem sietünk sehova. - Oké... egyezzünk ki abba, hogy nem ez az utolsó alkalom, csak ne csináld ezt - kérem őt ismét a levegőt kapkodva. Ha még egyszer képes félbeszakítani mindent, lekötözöm.
- Szavadon foglak - a hasamra fordít. Két év alatt megtanultam, hogy tök mindegy mit hiszek, össze fogok esni... szóval egyszerűen már a könyökölős, elnyúlós pózból indítok. A párnába fúrom a fejem, legalább tompít. Tökéletes... érzem, amint végig simít a fenekemen. Ahogy fölfelé, a gerincem mentén... beletúr a hajamba és hátra húzza a fejemet, én pedig felnyögök. A biztonságot nyújtó párnám! - Erre a látványra, eleve elmennék - sziszegi, ahogy próbálok hátra nézni rá... őszintén... erre a látványra, amit ő nyújt, én is megkockáztatnék egy instant orgazmust. Rám vigyorog, oldalra húzza a fejem, így szinte ott tart. Felszisszenek az érzésre.
- Javadd... hangos leszek... - hadarom neki lihegve. Nem bírom... tényleg nem bírom. Elenged... a fejemet a párnába fúrom és rögtön felnyögök,, hogy nem kell legalább a hangomra figyelnem.
- Te jó ég... - hördül fel, ahogy kissé jobban bepucsítok... nehezen bírom ezen a ponton ficánkolás nélkül. A párnába nyögök, ahogy érzem, ahogy elmegy. A lepedőt markolom... ő pedig a fenekemet és a derekamat. Aztán lomhán lök még egyet, és végem. Én ott meghalok a párnájába. Konkrétan még a térdem is kicsúszik alólam. Ő pedig rám. Érzem, hogy liheg... érzem a nyakamnál és a tarkómnál. Hallom is. Én pedig olyan szinten kapkodom a levegőt, ami nem normális. Hiába tűnik el Zayn a hátamról, máris magához húz. Hevesen ver a szíve, de semmi az enyémhez képest. Remegő kezekkel karolom át a derekát, és valahogy én még mindig nem tettem túl magamat rajta.
- Baszki - motyogom a mellkasának. Megcsalta Perriet. Velem... harmadik személy lettem. Tudtam a barátnőjéről és lefeküdtem vele. Ennek ellenére valahogy újra és újra megtenném. A fejét a hajamhoz fúrja. Magunkra rántja a takarót, de valahogy több helyen ér hozzám az ő teste, mint maga a takaró...
- Boldog karácsonyt - nevet a fülembe.
- Boldog karácsonyt...

Sziasztok!
Ühm... Mit szoltok ehhez a részhez? Szerintetek végre együtt lesznek? Véleményeket szeretnék! :) 
Puszi: Klau

5 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon remélem, hogy újra együtt lesznek. Huu kicsit sokkolt, hogy mégis lefeküdtek, de... Azért nagyon örülök. Remélem ettől Zoe is kicsit észhez tér, hogy ő Zaynt szeretné és hogy megéri felvállalni stb.
    Remélem rá jönnek végre, hogy ők összetartoznak.
    Nagyon várom a következő részt.
    Imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. En nagyoon remelem hogy igen! �������� perrie nem kell! De jooo lenne ha holnap mar az a resz lenne fennt ahol ujra ossze jonnek ����������
    Tudom hogy nem de a remeny hal meg utoljara ��❤❤❤❤ imadtam a reszt! Holnap lesz kovi?
    U.i.hol van Des? Mar egy ideje nem hallotunk rola ����

    VálaszTörlés
  3. Imádom a két Z-t együtt de ez elég igazságtalan volt perrievel szemben. Zoé nem várhatja el, hogy Zayn hűséges legyen hozzá ha más lányt vele csal meg. Valahogy azt érzem ennek még lesznek következményei, hozzátok túl egyszerű volna ha most csak simán összejönnek. Viszont kezdem érezni zoénál az enyhülést, talán elfogadja a közös jövőjüket ha már mindenkinek olyan egyértelmű.a jade-es blogról szeretnék csak annyit kérdezni, hogy akkor végleg félbe marad vagy esetleg lesz valamilyen lezárás még a végén? Nagyon tetszett a rész sok kitartást és soha el nem fogyó ihletet kívánok nektek😁 xx Viki

    VálaszTörlés
  4. Szia Klau!

    Annyira tudtuk....de, egyik felet sem lehet hibáztatni...tudtuk, hogyha Zoé ott marad ez lesz... Igen ott van Perrie..,és ez nagyon csúnya dolog...sőt ocsmány...,de ismerjük Zaynt és hát valamilyen szinten behatóan ismerjük az érzéseit is...szaval ..nem lepett meg...
    -Zoé..ez inkább neked fog nagyobb lelki terhet okozni...
    -Zayn neked esetleg akkor, amikor vissza mész lesz egy kis nem is tudom mid...tudod mid nem nem lesz...rá nézel szerintem Perrire..és akkor is simán közlöd magaddal hogy megérte.....-ami nem baj-de remélem Perrievel is fogod...úgy is észre fogja venni a jeleket...és úgy is dupla balhét csap amiatt, hogy otthagytad, hogy haza mentél...mert ráfog jönni-ha már nem tudja-hogy miért történt...miért mentél haza olyan sietősen...

    -Klau: Szerintem nem fognak még össze jönni..szerintem lesz még jó pár sorsfordítás(uk)

    Köszönöm szépen Mindkettőtöknek, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Klau köszönöm szépen, hogy ennyi részt olvashatunk "egyszerre"!

    Imádlak ám Benneteket <3

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tetkón nagyon ledöbbentem...eszméletlen egy dolog..-hehe jó a tetkó tényleg eszméletlen lény- de jaj nagyon szuper...bakker és most még jobban -ha ez lehetséges-egymásra fognak koncentrálódni....
      Most majd mikor külön lesznek ismét....hát...ha az eddigi dolgok nem döngölték elégg földbe őket akkor majd az együttlétük+azújbéli különválás és az "összetartozó tetkó" megteszi...még nagyobb hatását-ha ez lehet- így is fájtnekik eléggé...bakker égette/égeti őket a tűz belülről és közbe kivül hústűvel szúrkálják az oldalukat....hát nem elég ez? A szívük meg olyan szinten darabokban van, hogy ha nem tartaná még az a hajszál akkor már rég potyogna...így se sok kell, hogy elhagyják a darabkájika..sőt a lelkük az már szerintem el is feleződött...haj...

      Mondjuk Zoé már valamennyire szokhatta a dolgot, de Zayn majd csak akkor realizálja amikor külön lesznek..szerintem..mondjuk vissza vonom mert, Zoé is az "összejövetelen/paryn/díjátadon látta elsőnek" szaval neki se volt sok ideje....hej, így se tudnak szabadulni egymástól..egymás gondolatától...az érzéseiktől...nem mintha akarnának...mert tudatalatt nem akarnak...de akkor is...hey ...:)

      Törlés