2017. március 6., hétfő

182. Rész

x--- Zayn Malik ---x


Értetlenül nyitom ki a szemeimet a telefon csörgésre. Zoe átmászik rajtam... végig simítok a lábán. Mi a fasz van? Körbe nézek... Bradford. Tényleg... karácsony, meg minden. Eszembe jut az éjjel. Elvigyorodom... istenem. Az oldalamra fordulok, felé nézek. Ott ül a földön, a falnak döntött háttal. Felhúzott lábakkal és a száját csipkedve hallgatja a telefont. Mi a fasz? Remegve sóhajt fel... amolyan felnyögősen.
- Köszönöm... - suttogja remegő hangon, én pedig máris felállok és odalépkedem hozzá. - Jó éjt - ezzel pedig lerakja. Maga mellé rakja a telefont és a kezeibe temeti az arcát. Leülök elé, végig simítok a vádliján... próbálok nem egy tapló lenni és nem arra koncentrálni, hogy meztelen. - Bocs - suttogja nekem halkan. Remeg... és kétlem, hogy amiatt, mert fázna. Bár Zoe mindig fázik szinte...
- Mi a baj? - túl sok lehetőség van. Nála meg aztán főleg.
- Csak a kislány... él... szóval stabil az állapota - hadarja el megkönnyebbült mosollyal nekem. A családom teljes mértékben agyfaszt kap, ha történik vele valami. Ahogy én is. Ezért vertem szét a házamat. De az után, hogy tudom, hogy életben van, már lenyugodok. Őszintén szólva, mintha kezdenék hozzá szokni ezekhez. Teljesen normálisan kezelem, hogy valaki képes volt megütni. Azt hiszem talán most azért, mert lábon lőtte azt a faszt. Ez azért enyhülést hoz számomra. De alapvetően normálisan tudok vele viselkedni ilyenkor, kissé többet figyelem és kínosan memorizálni akarom a mozdulatait, de nem zokogok őt szorítva órákig. Már nem. Egyszerűen várok addig, amíg eljön az a pont, ahol feldolgozza egy olyan szinten, hogy tudjon róla beszélni. És ez most jött el. Ez a pont.
- Mesélj - soha nem tenné magától. Felhúzom, az ágyra ülök, én így dőlök neki a falnak. Az ölembe húzom, és ismét kizárom azt, hogy az öleink éppen mire lennének jók. Csak azért húzom magunkra a takarót, mert libabőrös. Zoe soha nem mondaná el senkinek, mennyire kiakad egy-egy ilyen helyzet alatt. De az ember azt várná, hogy arról mesél, mennyire féltette az éltét. Zoe soha nem félti az életét. Ő másokét félti.
- Annyira utáltam Troyt - motyogja a mellkasomon körbe rajzolva a tetkókat.
- Kit? - ki az a Troy?!
- A joker maszkos fazon - elfintorodik. - Azt hittem, nem fogja lelőni a kislányt. Ki tud lelőni egy gyereket? Én...
- Megmentetted Cica - tényleg megmentette. Beszerzett miatta egy vékony vágást az arccsontján, de megmentette.
- Lelőtték! - hördül fel.
- De nem fejbe. Mellkason. És most él - ez pedig az ő érdeme. Ha nem üti meg azt a faszt, az a kislány abban a pillanatban meghal.
- Olyan gyorsan pánikba estem. Pedig nem szoktam... ennyire nagyon pánikolni, ha másról van szó. Mármint ne érzéketlen picsának nézz! - riadtan bámul a szemeimbe, én pedig csak az oldalát simogatom. - Egyszerűen bennem van az, hogy segíteni fogok, és nyugodt vagyok és megoldom... de... láttam, hogy hogyan esik össze - olyan halkan suttog. Nem szimplán azért, hogy tutira ne kelljen fel ránk senki. Azért is, mert nem mer beszélni. Ha egyszer lesz valakije, akkor is beszélgetni fogok azzal a szerencsés idiótával, ha megutál érte, ha nem. Tudnia kell, hogy Zoeval hogy kell bánnia. Muszáj valaki neki, hogy el tudja mondani az ilyeneket. Valaki, aki letudja kezelni. - Fiatalabb volt mint Safaa... Safaára gondoltam. A kezem beterítette a mellkasát... - megfeszülök, ahogy a kislány helyére, Safaát képzelem. Az ujjait szétnyitja a hasamon... mind két kezét. És még így is alig fedi be. Én most is bepánikolok, ha arra gondolok. Safaával megeshetne ilyen... hát még akkor ott Zoe?! Főleg, hogy néha úgy érzem, elnézőbb a tesóimmal, mint én magam. Néha úgy érzem, Zoe olyan szinten a családom tagja, hogy talán többet érez irántuk, mint én. - Egyetlen egy dologban vagyok jó, és az a beszéd. És nem tudtam mit csinálni, mikor bekötötték a számat - fájdalmas nézni, milyen hanyag módon vonja meg a vállát. Mint aki beletörődött, hogy elvették a fegyverét, és emiatt meghaltak páran. Mintha az ő hibája lenne, és nem tud kezdeni vele semmit.
- Még mindig jól irányítottad a helyzetet - hátra tűröm a haját, mind két oldalon a fülé mögé igyekszem beigazgatni. Látni, hogy valaki fegyvert fog rá. Azt, hogy valaki megüti őt. Hogy valaki meg akarja őt ölni? Sok sikert a következő pasijának. Remélem valami maffiás tag lesz, aki leöl mindenkit. Vagy valami rendőr, aki szintén leöl mindenkit. Addig leölök én mindenkit.
- Nem elég jól - sóhajt fel, ahogy végre felemeli a fejét. - Amikor, azt mondtad... meghalt az, akit szerettél. Az szar volt - mosolyodik el.
- Sajnálom - egy fasz voltam. Egy kicseszett nagy pöcsfej.
- Nem! - Rázza meg a fejét, és a haja máris az arcába hullik ismét. - Igazad volt. Teljesen kifordultam önmagamból. Bár melletted is ezt hittem, hogy kifordultam a volt önmagamból. Szóval ismét nem tudom, igazából meddig fordulok ki az önmagamnak hitt képemből. De igazad van. Nem sok maradt belőlem a mondjuk két évvel ezelőtti énemhez képest - vonja meg a vállát. - Soha... nem akartam harmadik személy lenni. És láss csodát - tárja szét a karjait az ölemben. - Soha nem akartam, valakinek tönkre tenni az életét. És tönkre tettem a tiedet. Soha nem akartam embereket bántani, és bántottam. Sőt... még fizikálisan is! Térden lőttem Troyt!
- Élet...
- Faszom - sóhajt fel eltakarva az arcát.


x--- Zoe Fable ---x


- Látjátok? Ezért imádom, ha itt van - mutat rám Trisha, ahogy egyszerűen lerakom a rántottát az asztalra.
- Csak nem tudtam aludni - vágom ki magam a köszönet nyilvánításából, már most.
- Meg ő sem? - vigyorog rám Do, ahogy Zaynra mutat.
- Megesik, időeltolódások - magyarázom ki magam, ahogy leülök melléjük.
- Londonban nincs Bradfordhoz viszonyítva - néz rám értetlenül Wali.
- És a bátyád egy hete, még Spanyolországban adott interjút, ott azért van.
- Egy óra! - Vigyorog rám Trisha.
- Hagyjuk - sóhajt fel mellettem Zayn. Ő meg én már ettünk. Szóval most csak törökülésben ülök a széken és nézem őket. - Ma átjönnek a srácok - osztja meg az anyjával, végre.
- Én lelépek Xavierrel - helyesbítem ki őt. Danny és Ant átjön. Én lelépek kicsit. Xavier beszélgetni akar velem, és igazán örülök neki. Rég találkoztunk normálisan. Dannyéknek meg kell egy kis férfias nyugalom.
- Rendben - vonja meg a vállát Trisha. - De öltözz fel rendesen - szól rám rögtön már most.
- Hogyne anyu - vigyorgok rá, mire elneveti magát.
- Ne csúfolódj velem - fenyeget meg a villájával.
- Szobafogság? - sóhajtok fel keserűen.
- Akár - elröhögöm magam és csak hátra dőlök. Zayn pedig mosolyogva néz.
- Ne mosolyogj - szólok rá franciául elpirulva.
- Akkor mosolygok, amikor akarok - vág vissza.
- Kamu - váltok vissza nevetve.
- Te vagy a kamu - forgatom meg a szememet.
- Azt hiszed sztár vagy? - vonom fel a szemöldökömet.
- Nem fog megfázni - értetlenül nézek rá, ahogy feláll. Aztán felkap a vállára.
- Javadd! - sikítok fel, mikor az ajtó felé indul. - Trisha! Szólj rá a fiadra! Zayn! Tegyél le! - a hátát ütöm, de ő csak mezítláb fogja magát, és kisétál a hóba... - Zayn! - sikítom el magam, ahogy beledob a hóba.
- Sztárnak hiszem magam - nevet rám, ahogy letérdel mellém és hót rak a pólóm alá. Felsikítok... próbálom kiszedni... kurva hideg!
- Jézusom, jézusom, jézusom, jézusom! - hadarom sikítva, ahogy igyekszem kiszedni. De ő visszanyom a hóba. A dereka köré fonom a lábam is oldalra rántom. Kicsúszik a térde. Felé kerülök és máris a havat kezdem az arcába tömni. - Te pöcs! - próbálom a pólója alá is bejuttatni. Sőt! A gatyája alá is.
- Cica! - hördül fel elkerekedő szemekkel.
- Kinek hiszed te magad?! - kérdezem meg mérgesen, és remegve a hidegtől, mikor vissza nyom a földre.
- Sztárnak, nem? - néz rám értetlenül. Oldalra nyúlok és fejbe dobom egy kissé deformált hógolyóval. Lehunyt szemekkel várja meg, míg leesik az arcáról a hó. - Fuss - suttogja nekem, én pedig máris kikúszok alóla, és futni kezdek. Épp beérek a fa mögé, mellettem pedig szétrobban a hógolyó. Elröhögöm magam és gyúrni kezdek én is egyet.
- Ne baszakodj velem Malik! Beszéljük meg! - kidugom a fejem, de ismét a fának csapódik a hógolyója. Felsikítok, mikor egyszerűen oldalt megjelenik. Hozzá vágom a hógolyót és futni kezdek. Elcsúszok, de futok tovább.
- Te ne baszakodj velem - eltarol. De legalább úgy, hogy ő essen a földre, és én rá. Vigyorogva szedem ki a hajából a havat, és ő ismét lenyom a jéghideg földre. A házuk előtt... kapkodom a levegőt, míg a kissé elázott haját nézem. A piros arcát, a szétázott pólóját és gatyáját. Vagy a képébe nyomok még egy kis havat, vagy megcsókolom.
Második opció. Felhajolok hozzá, és máris vissza rakhatom a hóba a fejemet, mivel megcsókol ő rendesen. A hideg bőrömön van az ő jéghideg keze, a derekamnál. És valami olyan mély szinten képes most is megcsókolni, hogy a szinte sűrű csöndbe nyögök bele kint az utcán. A hajába túrok. A hátán simítok végig, míg a nyelvünk újra találkozik. Érzem a hőt, ami árad, annak ellenére, hogy kurva hideg van. - Megfázol - motyogja lehunyt szemekkel.
- Kurva hideg van, te fasz - értek vele egyet.
- Gyere - feláll és felhúz.
- Ha tüdőgyulladást kaptok, még meg is verlek titeket! - szól ránk Trisha. Elmosolyodom és csak sietek felfelé. Szükségem van egy meleg zuhanyra.
- Enyém a fürdő - előz be rögtön.
- Felejtsd el! - visszahúzom az ajtóból. Belépek és már rá is csapom az ajtót. Kinyitja, és vissza csapja.
- Beszéljük meg - rám néz, míg leveszi a pólóját.
- Hallgatlak - felém lépked, minden kérdés nélkül húzza le rólam a pólót.
- Közös fürdés? Pusztán, hogy spóroljunk a vízzel és az idővel - lényegtelen, hogy mondok-e valamit. Lévén, még be is tol a zuhany alá. Felsóhajtok a kellemes érzésre, mikor végre folyni kezd a meleg víz.
- Fürdés - emlékeztetem, ahogy újra végig simít a tetkómon.
- Fürdök, folyik rám a víz - rám vigyorog, lehajol és megcsókol. Pár pillanat, eddig bírja, és máris a fenekembe markol.
- Ha fürdesz, magaddal kéne foglalkoznod - fintorgok fel rá.
- De veled foglalkozom.
- Észre se vettem - nevetem el magam, még mindig a fenekemnek szenteli a figyelmét. - Amúgy... szerinted jól állna a piercing?
- Hol? - meglepődik, én pedig elmosolyodom.
- A számban, egyelőre - máshova nem gondolkoztam még rajta.
- Akárhol elviselek rajtad akárhány piercinget - vigyorog le rám, és máris megharapja a számat.
- Tudod, a karikán gondolkodtam. De ha te ezt csinálod - motyogom neki, de nem engedi el az alsó ajkamat. - Akkor eldeformálódik, és megöllek - elengedi a számat, én pedig hátrább hajolok végre.
- Veszek neked újat mindig - ajánlja fel könnyedén.
- Nem kell a pénzed - fintorgok rá.
- Neked soha nem kell a pénzem... - forgatja meg a szemét.
- Talán, mert...
- ... érett, önálló nő vagy, aki nem szorul rá más segítségére, és nem kell, hogy kitartott huszonegyedik századi lány legyél - hadarja el egy unott arckifejezéssel, mire elnevetem magam.
- Szimplán nem az a lány vagyok, aki szereti, ha eltartják - vonom meg a vállamat.
- Nem tartalak el, nem engeded.
- Na látod! Ezért érzem úgy, hogy maradt még némi tartásom - kihúzom magam, ő pedig a nyakamhoz hajol. Kiszalad a számon egy fájdalmas nyögés, ahogy megszívja a nyakamat.
- Perrie meg fog ölni - suttogja a fülem mögé, de tovább harapdálja a nyakamat... és tovább szívja a bőrt... és tovább fedezi fel a bőrömet a kezével.


Sziasztok!
Hoztam egy kis kikapcsolódást így a hét első napjára! Remélem, hogy tetszett mindenkinek. Véleményeket szeretettel fogadok. 
Lesz-e még ma rész? Hm... Titok. :D
Puszi: Klau

2 megjegyzés:

  1. Mikor jönnek már össze? Annyira várom, hogy végre észbe kapjanak és összejöjjenek. Jó rész lett, örülök, hogy szegény kislány életben van.
    Aranyos volt ez a havas jelenet.
    Remélem, hogy lesz ma még rész. Itthon vagyok betegen szóval elég sokszor fogok felnézni az oldalra :)
    Imádás van! ❤

    VálaszTörlés
  2. Szia Klau!

    -Jaj él a kis lány, de jooo
    -A hogolyozas...annyira jo volt olyan felszabadultak voltak pici idore
    -Trisha...meg mindig imadom
    -Zayn...a végére nem kellet volna a Mixes tyúk emlegetese...akkor se ha tisztaban vagytok mindketten a dplgokkal...
    -jaj es az amikor arra gondoltal hogy ha Zoenak lesz valakije elfogsz beszelhetni a muksoval hogy tudja Zoeval hogy illik bamni...egyszerre volt aranyos, szivfajditô és nagyképűen egoista

    Imadtam!
    Koszonom szepen Mindkettotoknek, hogy ezt a reszt is olvashattam!

    Imádlak ám Benneteket! <3

    Puszi

    VálaszTörlés