2017. január 8., vasárnap

158. Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Mind meghalunk - mosolygok bele egy kamerába. Niall nekem jön... de ő eddig előttem ment. Miért jön felém?!
- Elvesztettem a cipőmét! - Kiabálja el magát idegesen. - Oh, ne már! - nyög fel egy csaj felé mutatva, aki sikítva ugrál vele.
- Hagyd elmenni - indítom meg tovább az ajtó felé.
- Hátrább! - ordítja el magát a biztonsági őr... de nem igazán történik semmi.
- Koporsós temetést szeretnék - közlöm Harry-vel, mivel most ő van hozzám a legközelebb, de tuti hallják a többiek is... inkább egymáshoz nyomódunk, mint az idegenekhez, akik csak felénk próbálnak nyúlkálni... valószínűleg egy zombi apokalipszis pont ugyan ilyen.
- Milyen virágból legyen a koszorú? - Kérdi meg Liam, míg aláfirkant egy papírfecnit.
- Nem tudom, ne legyen valami átlagos, oké? - kérem őket, míg egy sóhaj kíséretében pár képhez mosolygok és behajolok.
- Életed szerelmének üzensz valamit? - Niall középen van... nem zavar. Fél ettől az egésztől és meg tudom érteni. Eltaposnának minket, csak, hogy hozzánk érjenek.
- Annak sem kéne klisésnek lennie. Legyen annyi, hogy ne legyen picsa - vonom meg a vállam, hátra pillantva rá, hogy megvan-e még. Louis lép egyet, aztán valahogy túl gyorsan kezd eltűnni a föld felé, szóval rögtön utána nyúlok. Még én is majdnem elesek, ahogy visszahúzom, hogy két lábon tudjon már megállni.
- Azért vagyunk most itt, mert valaki képtelen volt időben elindulni! - hördül fel beletúrva a hajába míg most már képes egyedül járni.
- Nem hittem, hogy öt perc ilyen fontos! - nyög fel Harry, én pedig csak a szememet forgatom. Egy lány egyenesen elénk vetődik... túl közel... sikít, teljes erejéből. Mindent beleadva sikít... ordít. Hörög? Harry visszasikít, én pedig elröhögöm magam, míg gyorsan aláírom a kezében tartott képet. Arrébb állok, mikor elérjük az ajtót és egyszerűen Niallt belököm, csak, hogy tutira beérjen és megvárok mindenkit, amíg besétál az ajtón, aztán én is átlépem a küszöböt. Kinyújtózkodom egy sóhajjal, ahogy végre tompul a sikítás és levegőt is kapok. Illetve van szabad terem. Szabad, saját, személyes terem.
- Nem néz ki ilyen durvának a tévében - nyüszögi Liam a kinti lányokat nézve.
- Mehetnénk? - tapsol párat Paul egy saroknál kikukucskálva. Szavak nélkül indulunk meg. Zsebre dugom a kezeimet és csak lépkedem. - A fotózásra egy óra van, aztán értékelném, ha végre kitalálnátok az egyik szám alapját legalább a négy közül - nem is ránk néz, míg magyaráz, csak lépked előttünk. - Zayn, nem fogadtuk el a számokat a következő albumhoz sem és ehhez sem. Nem illenek ezek ide... nem énekelhettek szexről tiniknek - röhög rám Paul.
- Örülök neki - vonom meg a vállam. Semmi kedvem nem lenne még több számot énekelni, amihez köze van. A következő turné is jó szar lesz azokkal a számokkal. Nem baj... egy idő után majd semlegessé válnak, mint a mostaniak. Megszokásból énekeljük őket, akár álmunkból felkeltve is. Majd azokhoz is hozzá szokom... egy idő után, majd nem jut eszembe az, hogy Zoera gondolva írtam le azokat a szarokat. Amúgy sem vagyok ennyire nyálas. Másfél év és minden rendben lesz. Másfél év és eltudjuk egymást felejteni. Csak másfél év... ez reálisnak tűnik, hogy az életem annyit változzon az idővel, hogy ne legyen köze hozzá. Mert ő ezt akarja. És már leszarom... ha ezt akarja, akkor akarja. Mit tehetnék, ha nincs rám szüksége? Komolyan, hova változhatnék még, hogy elég legyek neki? Azt hiszem, akármit képes lennék neki megadni. Mármint... ha kérne valaha is valamit. De magamon nem akarok változtatni... így is eleget változtam, bár nem rossz irányba és csak előnyömre vált... de már nincs hova. Szóval... ja. Könnyebb lenne, ha megint csak szexet akarnék mindenkitől. Azt könnyen megszerzem... ahhoz elég lenne a pénz is. Zoe nem ilyen lány, leszarja mim van. Az alapvető emberi dolgaim viszont nem elegek neki. Gondolom, ezt még nem lehet Ebay-en venni... addig nincs igazán esélyem.


x--- Zoe Fable ---x


Nevetek... csak nevetek - nem - hárítom el az ajánlatot a sráctól.
- Ugyan már, nem lennénk rosszak - vigyorog rám, én pedig értetlenül nézem őt.
- Mit nem értesz azon, hogy nem? Szafioszexuális vagyok - rázom meg a fejem tovább szürcsölgetve a forró kávémat, míg a laptopomat nézem fél szemmel.
- Nem is ismersz még - egyszerűen leül velem szembe, én pedig lerakom a csészét a kezemből.
- Te sem engem. Még egyszer szépen kérlek, hagyj magamra - mosolygok rá gyengén, aztán rögtön visszaírok Martinnak, hogy szerintem milyen kezelés kéne a páciensének és mi lehet a baja. Egyetemről ismerem, még a Harvardról.
- Ugyan, az ismerkedésbe még nem halt bele senki - nevet rám megtámasztva a könyökeit az asztalon.
- Ha úgy vesszük, de. Háromszor akart megölni ismeretlen ember, szóval szerintem vehetjük annak, hogy akár lehetne ez halálos kimenetelű is - mutatok rá, majd magamra. - Főleg, ha életem szerelmén múlik - simítok végig Khalid fején.
- Drasztikus vagy - fintorog rám.
- Te pedig értetlen - tárom szét a karjaimat. - Egyikünk sem tehet semmit magával... nos? - kérdezek rá óvatosan, hogy akkor békén hagy-e végre. - Dolgoznom kell - mutatok a laptopra egyértelműen.
- Nem értem, úgysincs senkid - csóválja meg a fejét továbbra is az asztalomnál maradva.
- Ez nem azt jelenti, hogy feltétlen kell valaki az életembe - pillantok a plafonra az agyfasz miatt, amit kapni készülök.
- Pedig gyönyörű vagy - vigyorog rám újra.
- És okos. Szóval nem jön ez be - túrok bele a hajamba, csak, hogy kissé hátrább dobjam.
- Nekem te bejössz - kacsint rám, én pedig egy sóhaj kíséretében lehajtom a laptopomat és a táskámba csúsztatom. Előkaparom a pénztálcámat és az asztalon hagyva a pénzt, minden egyéb válasz nélkül távozok. Khalid lustán lépked mellettem, én pedig élvezem, hogy Londonban nincs jó idő a nyárra lévő tekintettel sem. Csodálatos! Utálom a meleget, ez igazán az én városom. Folyton esik és szürke, szeretem ezeket. Én egyenesen megyek tovább, de Khalid elfordul.
- Khalid! - szólok rá szinte sértve érezvén magam. És nem reagál... - Hogy mered?! - kiabálok utána... megindulok vele, nincs más választásom. Nem tudom elrángatni. - Khalid! - szólok rá újra, de csak hátra néz rám és cammog tovább. - Nincs nasi! Egy hétig! Nem érdekelnek a boci szemeid sem, ha hisztizni fogsz, értettél?! - az oldalamhoz szorítva a laptoptáskát próbálok iramot tartani vele. Soha nem csinált ilyent! Soha! - Khalid, az ég szerelmére! Ne csináld ezt velem - a hámjába kapaszkodok, de csak húz maga után. - Esküszöm neked, hogy nem is fogsz velem aludni! Sima száraz kutyakaját fogsz kapni vacsira, hallod?! - szinte sikítok neki, ő pedig tovább húz Zayn házának az irányába...
- Hello pajti... - és ennyi kell Khalidnak. Rohanni kezd. Majdnem elesek, egy villanyoszlopba kapaszkodok meg. Kurvára remek! - Hozzám jöttetek? - pillant felém az ajtóból, félig nyitva hagyva.
- Ő jött hozzád - morgom neki, megállva kint az ajtó mellett. Nem kell, hogy kinyissa nekem. Amúgy is sokan sétálnak most. Khalid bent ugrál Zaynra. Végül belépek az emeletes házba... csak, hogy ne azt nézzék, hogy egy ajtóhoz beszélek, így legalább nem látnak minket kívülről. Pont az hiányozna ennyi szereplés után, hogy Zayn Malik házához jöttem.
 - Khalid? - vigyorog rám, míg leguggol hozzá és szeretgetni kezdi.
- Komolyan, nem fogadott szót - fonom keresztbe a karjaimat.
- Nekem is hiányoztál - vigyorog Khalid képébe. Felsóhajtok... kínosan érzem magam.
- Ha gondolod, itt hagyom nálad - ajánlom fel könnyedén.
- Oké - vonja meg a vállát kiegyenesedve.
- Hello - köszönök el tőle egy apró legyintéssel és már indulok is az ajtó felé, mielőtt még szarabbul érezném magam. Az anyag reccsen... a táskám a földön köt ki... a pántja pedig Khalid szájából lóg ki. Megnyúzom.
- Széttéplek, haver - nyögöm ki neki, míg rögtön leguggolok a laptopért. - Ahj, Khalid... baszki, mi van veled?! - csattanok fel, míg megnézem az elharapott pántot... ez volt az utolsó, amire vágytam, hogy kézben kelljen haza cipelnem.
- Gondolom akkor fel is jöhetsz, mert azt akarja - mutat Khalidra egy visszafogott mosollyal.
- Ez gáz, inkább lépek - nem fogok azért felmenni hozzá, mert... a kutyánk így döntött. Istenem... ezért most irdatlanul haragszom Khalidra!
- Nyugodtan feljöhetsz, megcsinálhatod, amit akarsz, aztán hazadoblak - rám fintorog és belép a liftbe. Kurvára utálom ezeket a helyzeteket. Belépek mellé, magamhoz szorítom a megmaradt laptoptáskám... szúrós szemmel figyelem Khalidot. Annyira, hogy két emelet után morogni kezd rám.
- Hagyjátok már abba! - röhög fel Zayn. - Pajti... nem illik - ütögeti meg óvatosan az oldalát.
- Mindig szót fogadott... nem szoktam ehhez hozzá - Khalidra nézve jegyzem meg. Nem érdekel, hogy talán nem érti, miről hadoválok, de tutira lelkiismeret furdalása lesz!
- Néha lehet, én vagyok a domináns - köhögi közbe egy idegesítő mosollyal. Kilép a liftből, és olyan lazán nyit be a házába, hogy majdnem elkezdem leszidni, mi a faszért nem zárja be az ajtót. - Hey, lépj le! - kiabálja el magát, én pedig értetlenül lépkedem beljebb.
- Mi? - a vékony hangra összerezzenek. Mi?!
- Lépj le! - Zayn a szobája felé magyaráz.
- Most csak így kidobsz? - kérdi meg a csaj.
- Majd hívlak - rázza meg a fejét Zayn. Hányni fogok. Tutira hányni fogok. Egy szőke hajú lány viharzik felém. Egy pillanatra megdermed, mikor meglát.
- Csak, hogy tudd... esélyed sincs nála - sziszegi nekem.
- Britney - hördül fel Zayn elkerekedő szemekkel.
- Hetek óta dugunk, szóval... - villant rám egy magasabb rendű mosolyt, majd kilejt a magassarkújában, én pedig utána fordulok. Szép lány. Kibaszott szép. Buta, de szép. Nézem, amint a liftbe is beszáll, nem néz rám tüntetőleg sem. Istenem, ez a lány kurva szép! Hetek óta dugnak?! Hetek óta dugnak. Zayn bevágja az ajtót, én pedig most őrá meredek. Azt a csajt hetek óta dugja. Ez már olyan, mint egy... viszony? Valakije van Zaynnak?! Valakije van. Valakije, aki nagyon szép. És ha ennyi ideje visszajár hozzá, akkor tuti jó az ágyban is neki. Vagy legalább valami megfogta benne. Nézem őt és képtelen vagyok nem elképzelni, hogy a ház különböző pontjain dugja ezt a lányt. Ez modell?! Tuti az... egyszerűen gyönyörű. Megfeszült állkapoccsal lépked el mellettem, rám sem néz. Oh, istenem.... oh, te jó ég... Khalid semmit nem érzékelt az egészből, a farkát csóválva fedezi fel a helyet újra és újra, én pedig az ajtót nézem. A zsebembe nyúlok és odaadom a kis listát Zaynnak, miszerint mit nem ehet semmiféle esetre sem Khalid.
- Lelépsz, mi? - kérdi halkan.
- Nem akarok zavarni - elhadarom a válaszomat és máris Khalid felé lépkedem.
- Haza viszlek.
- Haza tudok menni egyedül is - csattanok rá, majd egy sóhaj kíséretében visszafogom magam.
- Azt hittem lelép, mire hazaérek - vakargatja meg a tarkóját, míg én nyomok egy puszit Khalid fejére.
- Semmi gond, azzal vagy együtt, akivel akarsz - vonom meg a vállam felkapva a laptopomat.
- Nem vagyok vele együtt.
- Viszony. Nem tudom, minek hívják ezt - nézek rá még mindig túl feszülten. Hetek óta dugja. Ez tök normális, leszámítva, hogy egy lányt nem dug meg többször és nem hoz fel ide. Szétmentünk. Nem vagyunk együtt. Istenem, muszáj elmennem innen. Muszáj elmennem... nagyon messzire. - Meddig vigyáznál Khalidra? - fordulok vissza hozzá, még mielőtt kinyitnám az ajtót.
- Akármeddig - pillant felé.
- Jó, akkor nálad maradhatna... ameddig ráérsz?
- Miért? Soha nem vállnál meg tőle - néz rám értetlenül.
- Haza megyek - nyögőm ki az első gondolatomat. Igen... ez lesz. Haza megyek. Haza... haza...
- És az hol is van? - nem rám néz, a falra villant egy veszélyes mosolyt.
- Birmingham - haza megyek.
- Mármint... a - két kezét felemeli és macskakörmöket kezd mutogatni - családodhoz? - amint kimondja, leejti a kezeit.
- A családomhoz - biccentek neki kinyitva az ajtaját.
- Talán nem vagy eléggé tönkre vágva így is? - jön utánam idegesen.
- De - röhögöm el magam. Tökéletesen tönkre vagyok vágva.
- Akkor?
- Mi közöd hozzá? - fordulok vissza élesen.
- Csak mert dugok valakivel? - csattan rám a lift felé mutatva.
- És nekem ehhez mi közöm? - vonom fel a szemöldököm.
- Oh, nem is tudom... azt ne akard bekamuzni most, hogy nem érdekel. Csak, mert akkor kérlek ne sápadj el, ne kapkod a levegőt és ne nézz rám így!
- Oké - megnyomom a lift hívógombját és gyűlölöm, hogy nem nyílik ki az ajtó már most.
- Zoe...
- Nincs vele bajom, komolyan nincs. Khalid ide akart jönni, ide hoztam. Odaadtam a listát, azt mondtad vigyázol rá. Esküszöm nem zavar a lány, rendben? - hadarom el neki, lezártnak tekintve a témát.
- Szóval még az egyetemről is lógsz? - hördül fel.
- Így is ugrottam két félévet... megtehetem - közlöm vele a tényt, amiről kétlem, hogy tudna.
- Te mindent felgyorsítasz az életedben? Húsz sem leszel, és már doktor leszel, házzal és egyedül laksz - röhögi el magát a fejét rázva.
- Igen, mindent felgyorsítok az életemben. Például egy egész életre tervezett kapcsolatot is lazán lezavarok két éven belül - vigyorgok rá, míg beszállok a liftbe.
- Kurvára nem csinálhatod ezt velem - áll be az ajtóba, ami így csak folyton neki ütközik a kezének.
- Mit?
- Nem közölheted velem, hogy velem élnéd le az életedet, mikor te nem vagy hajlandó velem összejönni! - üvölt rám beljebb lépve, emiatt pedig becsukódik az ajtó.
- Én összejönnék veled - nyögök a plafon felé.
- De mégsem - a falhoz présel, ellököm magamtól. Ne érjen hozzám, mikor van valakije!
- Mégsem, mert nincs kedvem ahhoz, hogy minden magánéletem elvesszen - már így is elveszett egy szerves része.
- Kinek a döntése ez? - kérdi halkan.
- Az enyém - vágom rá rögtön.
- Felfogod akkor, hogy az is a te döntésed, hogy mással fekszem le? - nyugodtan beszél, de a gombra üt, hogy megálljon a lift.
- Fel - kurvára fel, főleg, ha enged lelépni.
- Akkor ne merj rajta kiakadni, Zoe! Én eleve feladtam az összes magánéletemet érted!
- Honnan veszed, min akadok ki? - vigyorgok rá.
- Mielőtt akármit is mondanál, ne legyél velem köcsög - hátrább lép tőlem, túl nyugodt.
- Jó - visszafogom magam, nem mondok semmit. Odalépek a gombokhoz és megnyomom, hogy induljon tovább a lift.
- Tudod mit? Mondd mégis... - röhög rám felém lépve, én pedig hátrább.
- Azon akadok ki, hogy a lány gyönyörű és buta. Szóval valószínűleg sokan megbaszták már. És a tudat, hogy benne volt a farkad... - lehunyom a szemeimet. - Azt mondta, pár hete dugtok... gratulálok, amúgy - teszem hozzá gúnyosan. - De ebbe a pár hétbe nem egyszer feküdtél le velem. Szóval azon gondolkoztam, vajon elkaptam-e tőled valamit és érdemes lenne-e konzultálni egy dokival, vagy... - közelebb lép, a falhoz szorít a teste. Oldalra lépnék, de felrakja a kezét a falra mellettem.
- Baszd meg - suttogja a képembe egy halvány mosollyal.
- Mondanám, hogy te is, de kettőnk közül, csak te fogod megcsinálni mindenképpen, szóval... - visszamosolygok rá. Kurvára ne érjen hozzám!
- Ki mondta, hogy ne kúrasd szét magad mással? - oldalra dönti a fejét, közelebb hajol.
- Jó, máris visszamegyek a kávézóba és mégis engedem a csávónak, aki bepróbálkozott, jó?! - förmedek rá. Szeretem azt a kávézót, olyan otthonos és finom különlegességeik vannak. Persze Zayn házához közel... nem véletlen találtam mondjuk rá. De akkor is szeretem azt a helyet! - Haver - teszem hozzá, ahogy el akarom lökni magamtól. De csak akarom... meg se mozdul.
- Jó, tedd azt - az arcomat nézi és utálom, hogy néz. Utálom, hogy egy légtérben van velem. Utálom, hogy hozzám ér. Vajon, azért tudja ő, hogy én hazudok arról, hogy leszarom a csaját... mert én is tudom, hogy most ő hazudik? Utálná, ha lefeküdnék valakivel. - Mi tart vissza?
- Jelenleg? Te - lazán közlöm, véletlen sem hagyom, hogy megremegjen a hangom. Az énekórák hatásosak, jobban azok, mint hittem volna valaha is.
- Szabad az út - hátrább lép és eláll az utamból, én pedig kilököm az ajtót és otthagyom a liftben. Csak akkor lassítok le, mikor már egy forgalmas részhez érek a városban. Az első padra lerogyok és magam mellé rakom a laptopot. Törökülésbe felhúzom a lábaimat és hátradőlök a pad támlájára. Nézem, ahogy mennek és jönnek az emberek. Elképesztő, mennyire sietnek... őszintén szólva, azt hiszem, én is mindig így sietek.
Akkor is így siettem mindig, mikor Zaynnal voltam. Folyton siettünk mindketten, mert kevés időnk volt. Dug valami szőkét... hetek óta... Képtelen vagyok felállni a padról, csak ülök ott addig, amíg be nem sötétedik végül. Az emberek fogyatkozni kezdenek és felpillantok az égre. Túl nagy a fényszennyeződés... egyetlen egy csillagot sem látni. Ettől függetlenül tudom, hogy ott vannak. Én most mégis a csillagtalan eget bámulom. Mi a fasz értelme van az életemnek? Soha nem akartam híres lenni és most konkrétan abból élek, nem pedig a pszichológiából... mi értelme van jelenleg az életemnek? Semmit sem csinálok, semmi igazi célom sincs. És ebben a pillanatban, London egy padján ülve éjjel, a csillagok nélküli eget nézve úgy érzem, nem csak célom nincs... senkim nincs...


Sziasztok!
 Megint én. Remélem tetszett a rész. :) A komikra ígérem, hogy válaszolni fogok majd, de jelenleg nem volt annyi időm. Vagy javítok és kiteszem a részt, vagy válaszolok. Talán a résznek örültök jobban. :D 
Várom a komikat.
Puszi: Klau

5 megjegyzés:

  1. Örülök nagyon a résznek :) Csak most nem tudok elfelé aludni...
    Zayn... Hogy teheted? Komolyan rendesen rosszul esett mikor olvastam, hogy másik lánnyal van együtt... Ráadásul már mióta.
    Zoé szerezz már végre valami aranyos srácot. Már az se érdekel ha Zayn nem tudja visszaszerezni. Csak most már ő is megérdemelné hogy szenvedjen.
    Khalid te kis drága ❤
    Nagyon nagyon várom a következő részt, remélem hamarosan olvashatom.
    Imádás van! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs. Ez a blog rendesen sokaknak néha rosszul esik:D Sajnálom <3
      Zoe igyekszik... :D Azért biztosan fájna ha nem jönnének újra össze, vagy Zoe mással lenne, nem?:D
      Khalid is the best.
      Mindjárt felrakom a kövi részt:) Imádás van! <3

      Törlés
  2. Thanks a lot for providing valuable information.

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Imádtam, mint mindig!
    -hej, igen ellehet ezt igy poenkodni...de igen kemeny oldala is van a sztarok 'rajongoi vilaganak'...ami felelmetes de egyben jo is..Egyre tobb fekete - foltja mutatkozik meg a sztar letnek...
    -Khalid egyem ez okos bulsidat :)
    -Zoe, Zayn ...elkepesztoek vagytok...
    Zayn ne pattogj mert bar Zoemak is joga lenne valakivel kavarni ugyam ugy kesz lennel mint most o sott jobban...

    Imádtam, koszonom szepen mindkettotoknek, hpgy ezt a reszt is olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm szépen, mint mindig:)
      Igyekszem sötétülni:D
      Khalidot mindenki imádja. Legjobb szereplőm forever
      Imádás van! <3

      Törlés