2017. január 5., csütörtök

157. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Ez a kép életre keltette a Shippereket! - nevet rám a nő. Fintorogva nézem a képeket, ahol felágaskodok és megcsókolom. Ahol a falhoz szorít és felhúzza a lábamat. A shipperek életükben először igazi képeket látnak rólunk.
- Elképesztő photoshop skill - sóhajtok fel egy mosollyal.
- Szóval tagadod? - nevet fel a riporter.
- Nem emlékszem arra, hogy egy liftben smároltam volna Zayn Malikkal. Márpedig gondolom, arra emlékeznék - vonom meg a vállam. - Szemcsés a kép... ugyan, kérlek. Ha az ott Zayn Malik, akkor sem én vagyok - mutatok a kép felé. - Én nem lehetek semmiképp, mert a repülőt vártam, hogy haza menjek. Eleve nem emlékszem arra, hogy valaki így megcsókolt volna egy liftben - sorolom fel a kamu okaimat. - De őszintén... abban sem vagyok biztos, hogy az ott Zayn - a képre hunyorgok... pedig pontosan tudom, hogy a tetkóit a hajam takarja, hogy az arcát a nyakamba fúrja, mert éppen kiszívja a nyakam.
- Zoe... A ruhát nem tagadhatod le! - mutat a képre és hirtelen ez a részlet kinagyítódik.
- Kínos véletlen - fintorodom el a közönség felé nézve. Szóval... akkor nem kéri meg a kezem? Nyilvános csók?


*


- Kedves vagyok veled - áll meg egy sima park mellett.
- Valóban az vagy - lepődök meg. - Vihettél volna kamerákkal tömött helyre is - jegyzem meg, míg kiszállok.
- Gondoltam, ha ezt is kimagyarázod... lassan haladok afelé, hogy lebukjunk - nevet rám. - Szabad kezet fogni, vagy csak smár?
- Csak smárt hoztad fel alkunak - mosolyodom el.
- Hosszú smár lesz.
- Én irányítok - csapok a hasára.
- Jó, nekem mindegy. Később úgyis én - vigyorog, én pedig elnevetem magam.
- Hülye vagy - jegyzem meg lazán, míg egy olyan helyet keresünk beljebb lépkedve, ahol azért vannak emberek.
- Ja - vonja meg a vállát könnyedén, zsebre dugva a kezeit. Öt perc gyors séta után találunk egy kis tisztást... ahol még egy sulis csoport is van.
- Oké, lekaptalak és utána futás, jó? - kérem meg őt izgulva.
- Futás?
- Hát tuti letámadnak... szóval ja - tördelni kezdem az ujjaimat idegességemben.
- Oké, utána futás... de had élvezzem ki azt a csókot, jó? - A kezét felém nyújtja, megrázom, aztán feléjük lépkedek. Lazán sétál mellettem egy fölényes mosollyal. Az emberek pedig lassan jönnek rá, mit látnak. Felsóhajtok... vetek egy keresztet, aztán átkarolom és megcsókolom. Valaki felsikít, erre ő elmosolyodik és a hajamba túr. Olyan mélyen csókol meg, hogy biztosan elpirulok, csak mert tutira közönségünk van. Elhúzódnék, de nem enged. Megszívja az alsó ajkam és megtépem a pólóját. Lábujjhegyre állok és próbálom átvenni az irányítást, ami elvileg az enyém lenne, de nem engedi. Emberek látják... hogy vele smárolok. Istenem! Elenged, körbe néz az embereken, meghajol, én pedig összeszorítom az ajkaimat.
- Senki nem fog hinni nektek, szóval meg se próbáljátok terjeszteni az igét, aki éppen látta, mi történt - kiabálom el magam, hogy mindenki felfogja.
- Tudtam! - sikítja egy lány sírva és ugrálva. Zayn megindul hátrafelé. Követem... és amint elérjük a fákat, futni kezdünk. Egészen a kocsiig szaladunk... még a tüdőmet is majdnem kiköpöm, mikor hátra bevetődünk.
- Cigis tüdő - markolássza a mellkasát, köhögve párat.
- Ja, le kéne szokni - értek vele egyet.
- Ha kiderülne, hogy anno együtt voltunk, majdnem két évig... többen is zokognának - nevet fel rám nézve.
- Én is zokognék - fintorgok rá.
- Hát még én - magához húz, az ölébe. - Amint vége van a turnénak, jövök vissza Londonba. Simon felkért minket az X-factorba már most, hogy szerepeljünk - mosolyog rám.
- Ez remek... örülök - vigyorgok rá közelebb hajolva hozzá és megcsókolom. Tavaly is szerepeltek. Tavaly is örült... azt hitte, jövőre nem hívják őket.
- Hát még én, Cica... - motyogja az ajkaimra, míg a pólóm alá csúszik a keze.
- Úgy érzem, önző céljaid vannak - suttogom neki, míg a kezeit nézem, ahogy a hasamon simítanak végig.
- Folyton önző céljaim vannak - előrébb hajol és a nyakamba harap. Olyan erősen, hogy felnyögök.
- Szörnyű vagy - dőlök hátrább tőle, míg elöl kutakodom a cigi után. Visszahuppanok az ölébe, ahogy az ajkaim közé veszek egy szálat és meggyújtom. Beleszívok és odatartom a szája elé. Egy slukk és már hátra is hajol. Nézem, hogy fújja ki az orrán és csak mosolygok rá.
- Ha ennyire feldob, hogy nyilvánosan megcsókoltál... miért nem csinálod rendszeresen?
- Zayn, annyira meglepődtek, hogy telefont sem vettek elő. Senki sem fog nekik hinni, ugye ezt tudod? - kérdem meg az arcába fújva a füstöt.
- Leszarom - vallja be őszintén. - Azt hittem eleve, hogy nem fogod megcsinálni - kiveszi az ajkaim közül a cigit és a sajátjába rakja. A nyakához hajolok és a fogaim közé csípem a bőrt. Egyik kezemet a hajába vezetem, a másikat pedig a hasára. Elkezdem kiszívni a nyakát, élvezem, ahogy felsóhajt, ahogy akadozva fújja ki a füstöt. Ahogy kissé lejjebb csúszik az ülésen, és, hogy óvatosan simogat a gerincem vonalán. Kiegyenesedem és az arcába mosolygok. Szeretek vele lenni ennyire fesztelenül, hogy nem veszekszünk, mert nem vagyunk együtt, de mégis kiélvezünk mindent, amitől két embert egy párnak szoktak mondani. Elképesztő, hogy nálunk egy így jobban működik. Visszamosolyog rám és a cigit elnyomja a kocsi hamutartójánál. Puszit nyomok az orrára és hitetlenkedve felnevet. Felfújom neki az arcom, mire megszokottan leutánoz.
 - Azt hiszed, sztár vagy? - fintorgok rá összenyomva az arcát, így pedig csücsörit... folyton ezt csinálja az arcommal és be kell valljam, tényleg vicces.
- Azt hiszed, vagy itt valaki? - nevetve nyomok puszit a szájára, ő pedig nyugodtan hagyja, hogy játsszak vele. Kidugom rá a nyelvem, ahogy elengedem az arcát. Legalábbis nem nyomom össze, csak közrefogom. De óvatosan... egyszerűen szeretem simogatni a kis borostáját. Ő is kinyújtja, én pedig hozzá érintem a nyelvemet az övéhez. Aztán rögtön vissza. Mosolyogva néz még mindig, még akkor is mosolyog, mikor a fogaim közé veszem az alsó ajkát és kissé meghúzom. - Imádom, mikor ilyen vagy fű nélkül - nevet rám, mire elfintorodok.
- Szeretek játszani az arcoddal - böködöm meg a pofiját.
- Mindeneddel szeretek játszani - kontrázik rám, én pedig megforgatom a szemem. Végigsimítok az alsó ajkán, aztán kissé lehúzom neki.
- Ide akarom a nevem, jó, haver? - kérdem meg, végig simítva az ajkának belső felén.
- Meglesz, haver - harap rá az ujjamra.
- Mi menő lennék már! - döntöm hátrább a fejét, ahogy kihúzom magam az ölében.
- Ja-ja, a neved a számban - bólogat nekem hevesen.
- Cink lenne, ha valaki megtépné az ajkad és látná, hogy van ott valami. Aztán megnézné és bumm... ott a nevem - egyszerűen elképzelve a helyzetet valami kurvával és tényleg röhejes.
- De akkor már te is, oké? - szemtelenül mosolyog rám, míg a csípőmet jobban magára húzza.
- Okidoki - nyomok puszit az ajkaira. - Az arcképed meg a fenekemre.
- Nem hiszem, hogy örülnék neki, ha magammal kéne szemeznem, míg hátulról duglak - rázza meg a fejét.
- Most udvariasan visszautasítottad? - hördülök fel.
- Bocs, Élet - vonja meg a vállát.
- Jó, jogos - értek vele egyet. Szólni kezd a telefonja, én pedig táncolni kezdek a számra.
- My heart's a stereo, It beats for you so listen close - kezdem énekelni neki, míg lazán bugizok az ölében, ő pedig meglepődve néz rám, még a telefont sem veszi fel.
- Jobb a hangod - közli a rapp rész bejövetelénél.
- Is I was just another dusty record on the shelf would you blow me off and play me like everybody else - folytatom neki tovább játszva a gangstát.
- Élet, komolyan - röhög rám lefogva a kezeim.
- Plusz óra, ének. A kreditek miatt. De így jobban tudok hangsúlyozni, ami fontos, mert sokszor ez győz meg valakit. Egy konferencián ajánlották és úgy voltam vele, hogy megfogadom a tanácsot - hadarom el neki. - De Niall nem sokáig tud már csörgetni - nyomom a kezébe a telefont, mire fel is veszi.
- Aha, rakjátok lejjebb nyugodtan. Laza... persze. Csá - és már oldalra is dobja. - Nem volt rossz hangod, félre ne érts, csak most... jobb hallgatni - nevet rám.
- Kösz - fintorgok rá. - Mit vegyen lejjebb?
- Az egyik dalt. Túl magasan van nekik - válaszol, de nem figyel. - Énekelj még, mit tudsz kiénekelni? Érdekel... jó a hangod. Akár duó is lehetnénk. Tudod, vándor színésznek is állhatnánk a végén...
- Kapd be! - röhögök rá puszit nyomva a szájára.
- Szerintem menők lennénk - tűri hátrább a hajam.
- Azt hiszed, sztár vagy? - flegmázok be.
- 1564 - hajol közelebb vigyorogva.
- Füvezni kéne - sóhajtok fel összeborzolva a haját. - De április huszonhárom - imádom a hülye poénjainkat... már el is felejtettem ezt.
- One for me, one for you, whatcha doing?
Egy nekem egy neked, mit csinálsz?
Girl the music sounds so good when you're movin'
Lány, a zene olyan jól szól amikor mozogsz
Let me take you higher, let me prove it
Engedd, hogy magasabbra vigyelek, engedd, hogy bebizonyítsam
'Cause, hey, hey, pretty girl, I believe it
Mert hey, hey, csinos lány, én elhiszem - énekli el nekem teli torokból és a szám rögtön beugrik.
- Tutira a fűről írtátok ezt - állapítom meg. 
- Én talán - vigyorog rám.
- Szeretem, mikor énekelsz.
- Sok mindent szeretsz - hördül fel.
- De azt nagyon mikor énekelsz - forgatom meg a szememet.
- Kérhetek valamit? - kérdi meg a nyakamhoz bújva.
- Persze - vágom rá rögtön.
- Ha kijön az új albumunk, ne mondj róla semmit, jó? Fel se hozd! És nem akarok ott lenni, mikor esetleg meghallgatod. Szabad ezt kérnem? - a szemembe néz, de nem boldog és ez zavar.
- Tutira mondok róla valamit - simítok végig a hajamon zavartan.
- De ne nekem. Nem akarom, hogy érdekeljen, érted? Nem akarom tudni, mit reagálsz rá. Már nem - vonja meg a vállát lehajtva a fejét. Már nem. 
- Jó - egyezek bele. - Persze... - vágom rá. - Ha nem akarod, megértem - bólogatok hevesen, ahogy kipillantok a sötétíttet ablakokon.
- Bocs.
- Semmi baj - mosolygok rá könnyedén. - Semmi baj - suttogom lehunyva a szemeimet, neki döntve a fejemet a homlokának. - Ez így van jól - simítok végig az arcán, mikor már ő is lehunyja a szemeit, én pedig csaló módon figyelem őt.
- Elhiszed még, hogy szeretlek?
- El - nyugtatom meg, végig simítva a nyakán. - De kezdj el keresni valaki mást, aki elég neked. - Egyszerűen felhördül.
- Szörnyen ostoba vagy, Cica - a számban halnak el a szavai. Vajon ő az ostoba, vagy én? Félő, hogy a körülményeink az ostobák. Az életünk az ostoba. Az indokaink és mi magunk is azok vagyunk. De valahogy mégsem bírunk együtt maradni. Mintha küzdenénk... saját magunk ellen... de közben azért is küzdenénk, hogy együtt maradjunk. Csak emiatt hiszek az ördögben. Mert ezt a kapcsolatot csak ő teremthette. Ő az ostoba!



Sziasztok!
 Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
Sajnos az írónők gyöngye nem ér rá, így most én tettem ki részt. Kivételesen ki is javítottam (elviekben).
Remélem mindenkinek tetszett.
Puszi: Klau

4 megjegyzés:

  1. Boldog Új Évet Nektek! :)
    Örülök, hogy ismét van rész. Nagyon kíváncsi vagyok ezek után mi lesz. Nagyon jó rész volt, várom hogy végre ismét együtt legyenek.
    Imádás van! És jobbulást az írónőnknek! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Klau!
    Mindkettotoknek kosznjuk, a mai reszt is.

    Szuper volt! De, mikor nem az?

    Hej, akar hogy is tagadod es szôlsz nekik, 'hogy nem lattak semmit'...ha a rajongoi agyakban valalami tovabb szovodik...akkor egy alapos vihar se mossa ugy at az agyukat,hogy 'kitorolje a megtpgzodest' ez vonatkozik a kamerara is meg a nyilvanos fogadasos csokra is :)
    Imadtam mint mindig!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt id olvashattam!
    Imádlak ám benneteket <3!

    VálaszTörlés