2016. december 31., szombat

156. Rész

- Ezt nem hiszem el! - nyögők fel.
- Oké, ez kurva para - jelenti ki Helena. - Felhívjuk a rendőrséget, most rögtön!
- Baszki, az ott én vagyok! Helena fent vagyok félmeztelenül a neten! Helena! - nyögők fel a gépet nézve.
- Tudom baszki! - csattan fel máris telefonálna. - Háló?! Albus?! Baj van... - nem figyelek rá. A képeket nézem végig. Ki a faszom fényképezett rólam ennyit... a saját házamban?! Ki a faszom leskelődött utánam?! Most pedig fent vagyok, mint egy fake profil... mindenhol. Egyszerűen mindenhol ott vannak a képek. Az, hogy törülközőben távozok a fürdőmből. Hogy egy szál fehérneműben átrohanok a nappalin. Az összes a nappaliban van. Még arról is van kép, hogy egy száll tangában, telefonálva a másik kezemben papírokkal lépkedem. Ki a faszom csinálta ezt?! Remegő kezekkel kezdem csipkedni a számat. Felállok és az összes függönyt behúzom. A hajamba túrok és nem merek visszaülni a géphez. Tele van a meztelen képeimmel a net. Nem érdekel, hogy az egyiken látszik egyedül a mellem... vagy hiányos ruhában vagyok.... ez nem fair! Ezt nem tehette meg senki! Ehhez nem volt joguk! Mégis lehuppanok a székbe és tovább nézegetem őket. Amint kikerültek, felkapták őket. És nem úgy, hogy istenítsék azt a beteg faszt, aki ezt csinálta... mindenki egyet ért azzal, hogy ez elképesztően pofátlan. Hogy beteg. Hogy... megalázó. Kurvára megalázó! A telefonom után nyúlok és egyszerűen hívni kezdem Zaynt.
- Hali - szól bele könnyedén. Két napja láttam... a koncertjén.
- Kiakadtam - sírom el magam lecsapva a laptopomat.
- Mi a baj? - vált át rögtön komolyra.
- Nézd meg a kurva twittert! A facebookot... a youtubeot... akármit! - kelek ki magamból a homlokomhoz szorítva a kezemet.
- Várj cica... - kéri hadarva és hallom a billentyűk kattogását.
- Ehhez senkinek nem volt joga... most mit kezdjek ezzel? - tőle kérek tanácsot... híresebb mint én... csak tudja hogy kezeljem ezt...
- Te jó ég... - olyan halkan mondja, hogy alig hallom. - Úristen Zoe... - azt hiszem, ezt már nekem címezi. - Ki volt ez?!
- Nem tudom - sírom el magamat összekuporodva a széken.
- Jó... nyugodj le... megoldjuk, rendben? Felhívok pár embert. Teszünk egy feljelentést a média pedig...
- Javadd... - akasztom meg őt elcsukló hanggal. - Tökmindegy mit csinálok... ezek fent maradnak a neten. Ehhez senkinek nem volt köze! Ez az én testem én... - hogy fényképezhetett le valaki sunyiba?! Hogy rakhatta fel a netre?! Hogy lehet valaki ennyire gonosz?!
- Annyira sajnálom Zoe én... én nem tudom mit mondjak... haza megyek, jó? Valahogy csak lesz ez...
- Felfogtad, hogy valaki... napokig figyelt? És fel se tűnt?! - ez annyira rohadt ijesztő...
- Felfogtam és ha megtudom ki volt széttépem és megetetem vele a kameráját cica - nyög fel kétségbeesve ő is. Helena elveszi tőlem a telefont és biztosítja, hogy emiatt ne jöjjön haza, mert én sem akarom hogy haza jöjjön. És ez igaz, ezért nem hagyhatja ott a koncerteket. Közli vele, hogy mindenről értesíteni fogjuk, de Albus egy percen belül itt van és együtt tépik szét ezt a faszt. Elmondja neki, hogy szívesen nálam hagyná a telefont, csak éppen zokogok. Amit észrevéve próbálom is visszafogni magamat. Hogy tehette ezt valaki?!


*


Nézem a férfit az ablakon át, ahogy Albus vele szemben ül. Aznap este Albus meg is találta a férfit... Férfi... egy ilyen embert én nem fogok férfinek hívni! Két napja van bent, és azóta meg sem szólalt csak mered maga elé. Én pedig eddig bírtam... most berontok.
- Menj ki - szólok Albusra.
- Zoe - pillant fel rám fáradtan. A csávó mosolyog... mosolyogjon amíg tud...
- Menj ki, csinálok egy portfóliót... - Későbbre ha kimennék túsztárgyalónak, vagy valami. Felhúzom és az ajtó felé lökőm.
- Bevallom... - szólal meg most először a férfi. Samuel. Így hívják. - A piros darab a kedvencem rajtad - vigyorog rám. A hangja mély... undorodom ettől az embertől. És most szemtől szembe vagyok vele... nem akarom tudni, hány hete bérelte ki a szemben lévő házban azt a lakást. Miattam... hogy nézzen.
- Beszélgessünk - dörzsölőm meg a kezemet, majd megtámaszkodva az asztalon. - Ki vagyok? - teszem fel neki az első kérdésemet.
- Zoe Fable - még mindig vigyorog.
- Mi a szakmám?
- Pszichológus - végig mér... undorító.
- Mit csinál egy pszichológus?
- Gondolom segít az embereknek - sóhajt fel. - Az a combfix... tudod a fekete csipkés...
- Segítek az embereknek - bólintok rá. - De fogalmad sincs mire vagyok képes - suttogom neki megrázva a fejemet. - Segítek, mert tudom mit kell mondanom. De... szerinted nem tudom visszafelé csinálni? - előrébb hajolok, ő is. - Tönkre tudlak tenni úgy, ahogy te tettél engem - kinyomom a hangfelvevőt az asztal közepén. Tönkre tett egy olyan mély szinten ami túl sok gyűlöletet szabadít fel bennem. Utálom hogy minden függönyt behúzok, hogy egyfolytában felöltőzöm és még rövidnadrágban sem merek végig menni egy helyen, amin ablak van. Utálom, hogy mocskosnak érzem magam miatta. - Nem vagyok semmilyen... "angyal" - röhögöm el magam. - Egy gyönyörűen palástolt ördög vagyok. Értesz? - kérdezek rá, biztos ami biztos.
- Egy nő vagy - nevet rá hátra dőlve. - Egy szexi nő... akit akár mikor megdugnék. Aki felizgat de, hogy...
- Azt hiszed... ez érdekel engem?! - förmedek rá. - Egész életemben egyetlen egy férfi látott úgy, ahogy most már az egész világ. Elvetted egy olyan erényemet, amire sok mindent építettem. És hidd el... szörnyeteg vagyok. Elárulnád nekem, hogy apád hogyan bántalmazott? - fészkelődni kezdek a székemben az érzés miatt. A nőket semmibe veszi... ezt a férfiak szokták hangoztatni, legyünk őszinték. Szóval az apjával élt. Vagy valami apafigurával. És ha ilyen kibaszott perverziói lettek... valami volt kicsinek.
- Én ismerlek téged. Én figyeltelek hetekig! - rám kiabál... utálom ezt a tényt hogy figyelt... utálom a tényt hogy szerinte ettől ismer. Felette bámulok el egy pontba amíg beszélek. Rá se nézek. Nem akarom látni a zsíros haját és a jég kék szemét. Azt, mennyire be vannak esve a szemei. Hogy a járomcsontja hogy előre ugrik. Megjegyeztem egy éltre ezt az arcot. Én csak beszélek, hozzá sem érek. Ritmusosan ütögetem az asztalt. És beszélek... beszélek amíg az jár a fejemben, hogy egy egész világ ismeri a testemet. Amit nem véletlen csak egy ember látott. Csak Zaynban bíztam ennyire... csak őt tartottam erre érdemesnek. Ez valami volt amit teljesen neki tudtam adni most pedig... tényleg az egész világ látott. Emberek megosztják... kamu profilokat csinálnak. Montázsokat youtubere. És persze, a világ nagy része felháborítónak találja és elveti. A világ nagy része mellettem áll. A hírességek konkrétan összefogtak hogy több joguk legyen a híres embereknek. Valaki engem hibáztat, miért nem húzom be a függönyömet... és én most csak beszélek. Mert valami olyant vett el tőlem, amire büszke voltam. Az erényemet... valami ami csak az enyém volt és magam döntöttem róla. Soha nem az a típus voltam, aki oda dobta magát akárkinek is. Soha nem csináltam ilyent. Fontosnak tartottam, hogy ezt megőrizzem magamnak és kevés embernek. Sőt... csak egynek. Zaynnak. Mocskossá tett Samuel. A beleszólásom nélkül mocskossá tett. Olyan tisztának éreztem magam ilyen szinten. És most olyan nagyon piszkosnak érzem magam. Valami túl nagy részt vett el belőlem ez az egész. Túl nagy a szégyen. Akkora, hogy csak beszélek... rájövők minden kis szarra az életében és beszélek. Elmondom neki mennyire rossz ember. Hogy mennyire rossz amit tett. Hogy mit tett velem. Hogy mi ennek az oka. Kihasználom, hogy az apja verte és molesztálta. Kihasználom hogy az apja barátai kihasználták őt. Kihasználom a nyomorú sorsát. Kihasználok mindent ami bennem van. Tovább ütögetem a ritmust... rápillantok. Dermedten mered rám. És tovább beszélek az anyjáról aki elhagyta. Aki ott hagyta az apjával mert semmit nem ért neki. Beszélek a testvéreiről akiknek az anyja lehet életet adott. Elmondom mennyire utálja őt a világ. Hogy mennyire utálom én. És akkor hallgatok el, mikor ordítani kezd, a kezeit a fülére tapasztja. A fejét egyszerűen az asztalba kezdi verni... olyan erősen ami tudom, hogy pszichiátriát jelent számára. És még ezt is elmondom neki. Hogy oda csukják... hogy milyen ott az élet. Nézem amint a vér fröcsögni kezd az orrából. Ahogy beömlenek a szobába és próbálják leállítani de csak ordít. Tovább ülök ott míg kivezetik és az ordítása halkan tűnik el. Nézem a vért az asztalon. És nem mozdulok csak verem tovább az ujjammal azt az egyenletes ritmust.
- Jobb, hogy pszichiátriára kerül, minthogy börtönbe? - Albus hangjára abba hagyom a ritmust és felnézek rá.
- Nem olyan örült, hogy oda kerüljön - jelentem ki. - De eléggé, hogy elhiggyék, oda való. És tudtad, hogy nincs rosszabb annál, hogy zárt osztályra kerülj ép elmével? Még a börtön sem lenne elég rossz. És tudod... azokkal a képekkel elvett tőlem valamit. - felállok a székből és óvatosan betolom. - Valami olyant ami eddig visszafogott. - magyarázom tovább neki. - Kurvára nem érdekel, hogy pár ember hova kerül. Ha gonoszak velem... ha elvesznek tőlem valamit... ha tönkre tesznek egy szinten... akkor nem fogok segíteni nekik. Ennyire jó már nem vagyok. Ezt már megölték bennem - vonom meg a vállamat zsebre rakva a kezeimet.
- Sajnálom - motyogja míg engem néz.
- Ugyan már Albus... azt ne mond, hogy soha nem akartad ezt látni - mutatok a vérre. - Hogy mire vagyok képes... - elvigyorodom. - Küld szét a videót... nyugodtan. - nem érdekel. Leszarom. Mikor kilépnék, azért még visszafordulok. - Ha nem viszitek ki... halott lenne. És hozzá sem értem volna - közlőm még vele a nyilvánvalót.
- Gratulálok - fintorodik el.
- Köszönöm Albus, hogy engedted - elfordulok és kisétálok. Dermedten néznek rám az üveg mögött. Én pedig csak átsétálok. Előre nézek, nem bámulok vissza senkire. Egyszerűen kisétálok az épületből. Át az újságírókon, az embereken... egyenesen a fekete kocsihoz. Beülök és lassan bekötőm magam.
- Hogy ment? - kérdez rá halkan. Felpillantok rá, és szánom őt, amiért egy kocsiba került velem. Zaynnak igazán nem kéne egy ilyen ember mellett lennie, mint én. - Vér van rajtad Élet... - jegyzi meg halkan a pólómhoz nyúlva.
- Egy szörnyeteg vagyok... - suttogom neki. - A részemről jól ment. Az történt, amit akartam. Alapvetően szörnyen ment külső szemmel. És bárki aki ismer, undorítónak tart most valószínűleg. Szóval szeretném elmondani mi történt és mit tettem. És utána szeretném ha válaszolnál a kérdésre, miszerint szeretnél-e még velem találkozni vagy kiszálljak. - kezdem neki halkan inkább kikötve magam. Csak mert úgyis ki fogok szállni. Megrázza a fejét és beindítja a kocsit. De kiveszem a kulcsot és a műszerfalra rakom.
- Zoe...
- Elővettem a gonosz énemet, érted? Beszéltem hozzá... egész végig csak beszéltem hozzá. Annyira... - mi a jó kifejezés erre? Mi a jó kifejezés rám? Van erre jó kifejezés, milyen voltam én ott bent? - Egyszerűen elkezdett ordítani és elkezdte az asztalt fejelni mert nem akart tovább hallgatni. Segítségért ordibált és én tovább beszéltem. Hozzá sem nyúltam... de rávettem hogy halott akarjon lenni. Emlékszel, hogy egyszer ezt már elmondtam neked? Hogy képes lennék erre? Most megtettem - bólintok egyet lassan... nem merek ránézni. - És ha nem jönnek be, lefogni és kivinni, akkor bármit megtett volna azért, hogy megölje magát. Valószínűleg börtön helyett zárt osztályra kerül. És ezt akartam. Mert nem olyan örült, hogy zárt osztályon legyen a helye. De nincs rosszabb örültek között lenni épelméjűként mert lassan megörülsz. Mert a mai orvosok java része nem hiszi el, ha igazat mondasz... csak tömik beléd a gyógyszert. - Felsóhajtok, kipillantok az újságírókra akik már Albust kérdezgetik. - Szóval bementem és tönkre tettem az életét. És egyáltalán nem érzek semmit, csak hogy elképesztően embertelen vagyok. Szóval akkor most őszintén válaszolj Javadd... kiszálljak? - felé pillantok, ő engem néz. Szomorúan... konkrétan mindjárt elsírja magát és utálom hogy így néz rám amiatt amit tettem. Végig simít az arcomon és megpuszilja a homlokomat. Egyszerűen elindítja a kocsit és elhajtunk...
- Emlékszel arra, mikor én azt mondtam, hogy akkor is szeretnélek, ha ezer ártatlan gyereket ölnél meg? - kérdi meg halkan.
- Azt hiszed te vagy a rossz ember, pedig kettőnk közül én vagyok az - suttogom neki a várost nézve.
- Szeretlek, nem vagy rossz ember - keze a combomra csúszik... az ajkamat kezdem csipkedni és nézem őt. Hogy képes még ezek után is egy kocsiban maradni velem? A kezemet fogja, míg felhúz a saját házába. Levetkőztet és egyszerűen betol a zuhany alá. De mellém lép ő is. Forró a víz és én mégis remegek. - Semmi baj Élet... nincs semmi baj - suttogja míg magához húz. - Minden rendben van. - a mellkasához szorítom az arcomat. Imádom a szívdobogását. - Nem vesztettél magadból semmit, érted? Az a pöcs, még mindig jobban járt, mintha engem engedtek volna be... oké?
- Undorító - motyogom a bőrére míg homlokomat a mellkasának döntöm.
- Az - ért velem egyet a hátamat simogatva.
- Elmondta mi volt a kedvence rajtam... azt mondta ismer... - átkarolom a derekát ő pedig szorosabban fonja körém a karjait.
- Nem ismer... rohadtul nem - feltör belőlem a zokogás. Ez túl megalázó... amióta tudom, hogy mit csinált hetekig... egyfolytában fürdők. Mintha lemoshatnám magamról. Ez lenyugtat... és most mégis zokogni kezdek.
- Nem volt ehhez joga - szipogóm Zayn mellkasára, belé kapaszkodva.
- Nem volt - ért velem egyet.
- Ez olyan megalázó...
- Sajnálom cica - elcsuklik a hangja, emiatt pedig azt hiszem megkapja az egészet... zokogni kezdek és ő tart meg. Zokogok az egész miatt... hogy ennyire kiszolgáltatott tudtam lenni anélkül, hogy a tudatában lettem volna az egésznek. - Shh... - simogat, végig simogat és úgy érzem soha nem fogom magamat biztonságban érezni máshol, hacsak nem vele... Dúdolni kezd. A víz csobogása, a zokogásom elnyomja... de azért ott van a sok zaj között.


*


Fél hónapomba telt és elfogadtam az első interjút... és hiba volt. Gondolom.
- Miért nem húztad el a függönyt? - Meg kéne jegyeznem magamnak, hogy nem szabad ilyen show-ba meghívót elfogadnom ahol a közönség túl nagy és ők kérdeznek.
- Mert a saját otthonomban voltam. Mert soha nem gondoltam volna, hogy hetekig valaki figyel és fényképezget - válaszolok könnyedén. Hogy... hogy hihetik ezt?
- Vékony vagy!
- Kösz. És? - vonom fel a szemöldököm.
- Miért viselkedsz úgy, mintha baj lenne? Nincs semmi baj a testeddel... nem kell ennyire felfújni - nem hát.
- Csak azért, mert valaki vékony, nem biztos hogy megvan elégedve a testével - olyan unottan válaszolok, hogy félni kezdek eltűnt belőlem minden emberség. - És csak mert vékony vagyok... nem akartam magamról félmeztelen képeket szanaszét az interneten. És úgy érzem, köszönöm, elég volt az interjú - felállok a műsor vezető felé sétálok. - Azt még megjegyezném - fordulok a kamerák felé. - Hogy jó volna, ha ez a világ abba hagyná az áldozat hibáztatását. Vonatkoztassunk el tőlem és legyen egy tökéletesen hétköznapi példa - vigyorodom el gúnyosan. - Ha megerőszakolnak egy nőt, akkor nem az ő hibája, mert kihívóan öltözködött. Hanem azé a paraszté, aki képtelen türtőztetni magát... nem a nő kérte, hogy tegyék ezt vele. Undorító aki ezt csinálja... és bár nem kívánom neki... higgyél el... önökkel is megtörténhet. - oda adom a mikrofonomat a dermedt nőnek.
- Nem léphet le az interjú közben! - Oh dehogynem... azt csinálok amit akarok. És én lelépek.


Kukucs! Boldog uj evet kivanok mindenkinek:) tudom hogy nem surun vannak reszek, ebbol az a szegyen hogy rengeteg van(atleptuk a buvos 200-at ccsajok) csak nem tudom oket javitani es nincs idom leulni erre. De igyekszem. Mindenesetre koszonom a megertest. Imadas van!🖤🦄🤙
Ui.: Igen, telorol rakom ki azert nincs ekezet es szin😂

7 megjegyzés:

  1. Juuuuj
    Nem nagyon tudok mit irni ��������������engem kurvara nem zavarna ha javitatlanul kerulnenek fel reszek !! Csak minel surubbem legyenek reszek :* ❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Végre ismét rész :) Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Nagyon jó rész.
    Ez egyébként tényleg undorító. Hogy képes valaki ilyenre?
    Elképesztő ez a Zoe és te is amiért folyamatosan van ihleted ilyen jó részeket írni. Imádom. Remélem hamarosan olvashatom a következő részt!
    Imádás van! Boldog Új Évet! ❤

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa Des!
    Huha...tobb mint 200 Gratulálok!
    Es...ajaj..hm...azt a mindenit mi var meg rank?

    Figyelj tudod ejjel nappal olvasnank...de ezer szazalekosam megertjuk hogy nincs idod se javitani se kirakni
    ..es igen olvasnankmi mi mindet javitatlanul....de tudjuk, hogy azert neked is jobb erzes ha 'teljessegében' adod ki a kezeid kozzul a reszeket!

    Sikerekben Szeretetben Gazdag Boldog Békés Új Esztendőt Kívánok Nektek!

    Des, a részről...később irok...lehet hogy majd csak januarba de irni fogok!

    Klauorol rég 'hallottunk' igen gondolom rengeteg dolga van...de remeljuk minden rendben vele! Neki is Boldog Békés Sikerekben és Szeretetben Gazadag Új Esztendőt Kîvánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Des!
      Remelem, hogy jol tetl a Szilveszter!

      -Helena egyet ertek en sem hiszem el...es meg mindig hal uzemmodban vagyok...még jo hogy az irashoz nem kell a szam...
      Örülök, hogy ott voltál Zoé mellett...
      -Des, -már tuti emlitettem nem is egyszer- imádom a mérlegelveidet....egyre jobban es jobban
      Egyebkent....komolyan sose hagyod oket 'pihenni' jo jo tenyleg neha szusszannak de mi az...?csak egy csopp parasitas...de jojo tobb minz a semmi...es ettol -is- olyan valodagos...
      -Zoe...ettol nem vagy szar ember es Zayn imadtam ahogy a tudtara adtad a dolgokat...
      Zoe...a Zaynnel folytatott beszélgetéseid kozbeni gondolataid padlora vagtak....de remelem Zayn nyomatekositja kicsit meg a dolgokat es ha kicsit ulepedtek nalad is a tortrntek rajossz...hogy amit tettel...nem gonossag..jo oke...felelmetes hogy jing es jang kent tudod hasznalni az 'adottsagod'....de vegul is megvedted magad....mind annyian tuduk milyen az igazsagszolgaltatas meg akkor is ha van ismerosod..
      Szaval megvedted magad ed masokat...es az hogy benneed van ez az 'szornyeteg vagyok erzes'-tobbrkkozott- ettol vagyember....

      Des, ismet elkaprasztattal, padlora kuldtel es elgondolkodtattal!
      Nagyon szépen köszönöm!

      Köszönöm szêpen, hogy ezt a részt is olvashattam!
      - megint kihagytam valamiz-
      ....
      -áh Albus nezese...beszede...elkepedese...igen Zoe O is enyhen szolva megrazodott mert nem latta még eme reszet a dolgoknak...viszont tudatalatt szetintrm valami hasonlora szamitott kulonben lrallitott volna az elejen még akkor is ha sokk hatas alatt allt...szaval szetinzem kicsit emesztheti a dolgokat...de nem fog rosszemmel nezni rad...viszont az bennr van a pakliban...hogy maskepp nez...nem rossz ertrlembrn csak maskepp...viszont ez a mas neked szerintem ponz eleg lesz, hogy magad bantsd meg jobban ha ez lehetseged...de remelhetoleg ott lesznek veled a tobbiek Khaliddal egyetemben es kirangatnak valamennyire a borotvaelekkel megtoldott malomkerekbol...es remelhetoleg a tudatalattid egy zuga hagyni fogja ezt. ...

      Még egyszer Köszönöm szépen Des!
      Jó éjszakat!
      Szia

      Imádlak ám! <3

      Törlés
  4. Hali:)!
    Istenem,De utalom ezt a Samuelt.Undorito amit muvelt,es szerintem Zoe attol fuggetlenul nem rossz amiket mondott Samuelnek,en kinyirtam volna szoval edes keves volt amit kapott.
    Zaynre meg a koztuk levo kapcsolatra terve;azt hittem hogy Zoe kiszall Zayn utana fut es megcsokolja ott mindenki elott kamerak es ujsagirok kereszttuzeben.De igy is tokeletes volt,remelem azert valami tortenik kozottuk is.
    Imadtam mindenegyes betujet,kedvenc blogom szoval engem nem nagyon zavarna ha hibasan raknad ki :) ❤
    Gratulálok a 200 részhez remélem ennek a duplája is meg lesz majd :D
    Boldog Újévet kedves írónőnk! ❤ :D
    Imádlak❤��
    xx

    VálaszTörlés
  5. Szia:-)!
    Hát én zoe helyébe belebasztam volna a fejét az asztalba.... de lényegtelen remélem hamar tulteszi majd magát és a neten is békén hadják stb :-)
    Imádtammm ! várom a kövit ! :-D :-D :-);-)
    Boldog uj évet imádás! ;-)🎉🎉🎊😍😘🎇 xx

    VálaszTörlés