2016. szeptember 2., péntek

106. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Nézem, amint a többiekkel iszik, ahogy én is velük iszok. Több mint egy óra még éjfél. A társaság viszont már a padlón van...
- Ne beszéljetek franciául - nyög fel a fejét fogva Niall.
- Szóval... Lau és Larry... - sóhajt fel Helena. - Meséljetek már... annyit tudok, hogy getto. Hát de ez annyi mint Zoe - int felém, én pedig mosolyogva elbújok Zayn nyakában.
- Getto az getto csajszi - vonja meg a vállát Lau.
- Azon nincs mit mesélni - értek vele egyet.
- Adom - sóhajt fel Zayn.
- Négy gettos vs. öt normáls ember - mélázik el Liam minket figyelve.
- Szar társaság, sokat voltam gettokban - nevet fel Louis ahogy az üvegével Liam felé mutat. De rögtön vissza rántja, ugyanis egy kevés a földre löttyen.
- Töröld fel te fasz - morran fel Zayn míg feláll. - Cigi valaki? - kérdi körbe pillantva.
- Csak ti vagytok tüdőrákosok - legyint nekünk Larry, én pedig mosolyogva lépek ki vele az erkélyre. Larry igyekszik leszokni.
- Tök őszinte leszek - szögezem le, ahogy behúzza mögöttünk az erkélyajtót. - Ez a legjobb része a háznak - mutatok a lábunk felé, azaz az erkélyre. Majd kifelé, a kilátásra... majdnem az, mint a koli tetejéről. Park, folyó... utcák, fények...
- Összeköltözöl velem? - kérdi míg ajkaim közé illeszt egy szálat.
- Azt hittem ez egyértelmű - nézek rá értetlenül, míg oda hajolok a láng felé.
- Nem az - néz rám ledöbbenve.
- Akkor igen - mosolygok rá, ő pedig kemény csókot nyom ajkaimra. Nekitámaszkodok a korlátnak, ő pedig egyik karját ráhelyezi mellettem és velem szemben áll meg.
- Szeretlek - mosolyodik el, míg kifújja a füstöt oldalra.
- Szeretlek - karolom át nyakát fél kézzel, míg a cigit eltartom magunktól, és megcsókolom. - Leég - válok el tőle egy mosollyal és lehamuzok a mélybe.
- A cigi fontosabb mint egy smár velem... - rázza meg a fejét engem figyelve.
- Ott bent megy a kérdezösdi... én is kérdezhetek? - pillantok fel rá, ahogy újabb slukkot szerzek a cigimből.
- Bármikor - hajol kissé lejjebb hozzám míg a cigijét a korláton nyomja el, és egyszerűen lepöcköli.
- Milyen depressziósnak lenni...? - elhadarom a kérdésem, aztán rájövök, hogy nem is jó. - Mármint te... ezt hogy élted meg? - javítom ki magam.
- Biztos? Nemrégiben még nem akartál erről hallani - szomorú mosoly kerül az ajkára, én pedig hagyom szintén az ő cigije után hullani az enyémet, míg átkarolom derekát.
- Részeg vagyok, biztos - vágom rá határozottan.
- Először szomorú vagy, tudod ki és mi miatt. Egyszerűen... nem pont az-az érzés, mintha szomorú lennél - mered mögém, talán az útra... - olyan mintha realizálnád, mennyire fos a világ. Amit eddig nem akartál látni. Azt a sok szenvedést és nyomorúságot mindenkiben - a hideg kirázza, én pedig jobban hozzá bújok. - Annyira összefolyik az egész, te se veszed észre, hogy mi van. Csak mikor már valahol a szargödör alján vagy. Saját magad ellentéte leszel. Én bulizni jártam, ittam, drogoztam, dugtam. Pedig nem ilyen voltam, esküszöm - hangja kétségbeejtő, én pedig szólnék neki, hogy hagyja abba, de ahogy a szemeibe nézek, képtelen vagyok. - Jön a leszarom hullám, nem érdekel senki és semmi. Annyira nem... hogy saját magad sem. Kezdhetsz karcal, a végén ömleni fog belőle a vér - ajka megrándul, eltépi rólam a tekintetét, oldalra pillant. - Jó a karc, aztán... hozzá szoksz. Olyan mint a drog. Először repülsz, de a tested hozzá fog szokni. Több kell... mélyebbet vágsz, hosszabbat... ismét mélyebbet, többet... De ez nem egészséges, tudod, hogy elbaszott vagy ott és akkor miközben a remegő kezedben nézed azt a pengét - hadar... a saját emlékei. - Nem tudod eldönteni, igazából miért sírsz. Attól, hogy ennyire mélyre csúsztál, hogy már ez sem fáj, vagy éppen ez az, hogy már csak a kezed fáj, de semmi más nem. Érezni akartam valamit, ezt nem tudtam leszarni. Vagy elfejteni valamit, a fájdalom nem engedett másra gondolni - levegő vétele szaggatottra vált. - És jó volt...
- Nem kell ha...
- Egy idő után, már csak szomorú vagy, és fogalmad sincs miért - tekintete olyan tompa. Nem az alkoholtól... az emlékektől. - Azon kapod magad, hogy hajnali kettőkor arra gondolsz, mi a faszt csinálsz az életeddel. A falat nézed, és képes vagy a semmit bámulni órákig. Minden egyes "Hogy vagy?" kérdésre azt válaszolod jól. De mindig ha kimondod hogy jól, össze esnél a fáradtságtól. Nem akarod senkinek mondani, mert úgy vagy vele, zavarnád őket. Senki nem kíváncsi rád. Nem akarod elveszíteni a barátaidat, de képtelen vagyok velük menni akárhova is. Egyszerűen azt hiszed, szánalomból vannak veled, nem mersz szólni nekik, ha baj van... bele fáradsz mindenbe - látom, hogy keze elfehéredik a vas korláton. - És ez nem az a fáradtság, amin az alvás segít - mosolyog, nekem pedig a szívem szakad meg. - Fogalmad sincs, hogy kerültél bele, és arról végképp nincs, hogy kerülj ki belőle - homloka enyémen pihen, elnyílt szemekkel nézem őt, és már értem a józan énem, miért tagadta ezt meg magától... nem akarom tudni, mennyit szenvedett. - Minden mindegy... az embereket egy dolog fogja vissza a legnagyobb örültségéktől - suttogja a fülembe, így már csak a bent folyó bulit látom.
- Az a lelkiismeret - közlöm vele, és megijedek attól, hangom hogy megremeg.
- Akkor legyen kettő, a lelkiismeret, és még egy Zoe - hangja mély, szemeim lehunyom. - A halál... de ha nem félsz a haláltól, hanem te magad akarod a halált, akkor bármibe belemész. Mert mindegy. A lelkiismereted valahol középtájt veszted el... legalábbis egy részét. A szarhullám maga alá temeti - szorosan bújok hozzá, szemeimet össze szorítva ölelem magamhoz. - Aztán jön valaki olyan mint te, és a szürke képet kiszínezi... - felnevet. Semmi nyoma az előbbi Zaynnak... a csomó emlékeztet csak a torkomban az előbbi beszélgetésre még.
- Ez...
- ... szar - fejezi be. - Most, hogy kettesbe vagyunk. Mi a véleményed a srácokról? - kérdi és fejével kissé befelé biccent.
- Jó fejek - mosolyodom el és látom rajta a megkönnyebbülést.
- Jöhetnek máskor is? - röhög fel.
- Akármikor, csak kell egy kulcs a hálószobához - mosolygok rá, ő pedig puszit nyom az ajkaimra.
- Most én is kérdezhetek? - kérdi suttogva.
- Hajrá - dőlök kissé hátrább, hogy jól lássam arcát.
- Mit akarsz eltitkolni a telefonos dolgokkal? - tovább mosolyog, de nem őszinte mosoly. Én pedig ledermedek egy pillanatra.
- Semmi olyant, amiről tudnod kéne - közlöm vele egyszerűen.
- Szóval? - szemöldökét felvonja...
- Nem csallak meg - mondom ki, amit hallani akar.
- Nem azt kérdeztem, hogy megcsalsz-e. Azt kérdeztem, hogy...
- Csak írtak - vágok közbe elfordulva tőle.
- Kik? - hajol oldalra, hogy rám nézhessen.
- Nem voltam a családommal karácsonykor, és szilvesztere se mentem vissza... szerinted? - fogaimat össze szorítom, ő pedig biccent.
- Értem - halkan mondja, de már nem szívhatja vissza.
- Ennyi? - sóhajtok fel a hajamba túrva, már erőteljesen fázva.
- Még kérdeznék - vallja be egy fintorral. Én pedig türelmetlenül várom, hogy feltegye a kérdést. - Mennyit vagy hajlandó rám várni? - nem poénkodik, de nem értem mit akar kérdezni.
- Akármeddig, de nem értem - felem kissé kínosan nevetve.
- Big Time Rush... megvan a banda? - kérdi mellém lépve inkább, ahogy ő is neki támaszkodik a korlátnak.
- Nagyrészt - vonom meg a vállamat és felpillantok rá. Álla megfeszül, arcélét jobban kiemeli a kevés éjjeli fény... fekete hajával beleolvad az éjszakába. Azt hiszem ezért imádom őt annyira... veszélyesnek tűnik, fekete... szeretem a fekete színt. Szeretem, hogy még mindig nem ismertem őt ki.
- Előzenekar leszünk, végig kísérjük a turnén őket, hogy reklámozzuk az albumunkat - hadar, a piától pedig kissé összemosódnak a szavai... és a piától én alig értem meg.
- Mi? Turné... lemez... egybe? - kérdem zavartan, és elé állok, most én. A hideg már nem zavar, kétségbeesek, ez.... rengeteg idő!
- Igen - biccent nekem.
- Hey, nem jöttök be? - nyit ki hozzánk Louis nevetve.
- Lou... éppen... turné - nyögi ki Zayn.
- Oh... - egy pillanat alatt komorodik el míg kapok egy sajnálkozó pillantást és már vissza is megy a házba. Sajnálkozó pillantás... az nekem nem kell. Ne sajnáljon senki! Tekintetem vissza kapom Zaynra, engem figyel... nem reagálhatok meggondolatlanul... ez az ő élete. Ez jó...
- Fél évünk van befejezni a tanulmányainkat... - vakarja meg a tarkóját zavartan. - Aztán kijön az album és turné.
- Ez remek hír - nyögök fel őt nézve. - Csak... gyors. De örülök neki, gratulálok! - ölelem magamhoz szorosan de kábán. Fél év... és az is plusz másfél vagy jó két év gyors teljesítése - Annyira büszke vagyok rád - motyogom nyakába míg szinte rácsimpaszkodom.
- Hónapokig nem találkozunk majd... - olyan védtelennek tűnik.
- Szeretném ismét átélni a kapcsolatunk első... majdnem egy évét - nevetek rá elengedve őt.
- Piszkosul nem érdemellek meg - kezei csípőmön pihennek.
- Ne csalj, és éveket is várok - vallom be neki ezzel az egyetlen félelemet és kritériumomat.
- Nem foglak, ígérem - ajkaim felé hajol. - Nem akarom, hogy megfázz - sóhajt fel egy túl gyors puszi után, majd behúz.
- Azt hittem már ti állítjátok elő a dohányt is, azért tart ilyen sokáig - nevet fel Lau mire Zayn is elneveti magát és csak a fejét rázza.
- Gratulálok srácok - nézek végig a fiúkon.
- Köszönjük - mosolyog felém kissé félve Louis.
- Mihez? - néz körbe Niall összezavarodva.
- Az előzenekaros turnéhoz és a lemezhez is - emelem fel a poharamat, benne a még megmaradt piámmal.
- Woah, gratulálunk! - közlik egyszerre az ikrek.
- Gratulálok! - mosolyodik el Helena is, majd mindannyian koccintunk.
- A stílusod nem vetkőzöd le soha, mi? - kérdi Louis, ahogy Elent nézi. A francia gyorsabban jön a nyelvére egyelőre még mindig...
- Azt nem, mást igen - mosolyog rá én pedig köhögve igyekszem túltenni magam a flörtjükön. Larry füttyent egyet, Zayn pedig engem néz kételkedve.
- Jó tudni - biccent neki Louis egy levakarhatatlan mosollyal.
- Szerencsések vagyunk... furán nagyon szerencsések - nézeget minket Liam.
- Ezt adom! - mutatok rá még bólogatva is, erősítve ezzel azt, hogy neki bizony, nagyon igaza van.
- Harvard, X-factor... - néz végig rajtunk Lau.
- Lemez szerződés, turné - nevetek fel.
- Ötödik félév tizenhat évesen és ösztöndíj - szúrja közbe Helena.
- És Zayn - hadarja közbe Niall egy mosollyal.
- És Zayn - emelem ki én is őt, míg az említettre nézek aki csak a szemét forgatja.
- Tényleg szerencsések vagyunk - csattannak fel az ikrek, egyszerre.
- Nem féltek tőlük néha? - kérdi Louis, mire felnevetek.
- Egyeske és ketteske nagyon barátságos állatok - helyeslően bólogatok Helena szavaira.
- Mindjárt éjfél! - ugrik fel Harry, mire mindannyian felállunk.
- Ház tető - int a kezével Zayn ahogy megindul kifele. Egy fél lépcső vezet még fentebb nálunk... ő pedig arra indul. A kulccsal szarakodik egy picit...
- Rossz lyukérzék - jegyzi meg Helena.
- Jó lyukérzéke van - nevetek fel őt nézve, kissé bevédve.
- Woooah! - röhögik el magukat a srácok, majd az ajtó kinyílik és felmegyünk.
- Rohadt hideg van - fintorodik el Helena.
- Felmelegítselek? - kérdi rögtön Lou, én pedig a szemező párosukat nézem. Ez is csak egy pacsival kezdődött.
- Ruha nélkül felmelegíteni? - vonja fel a szemöldökét Helena.
- Ehhez még kicsi vagyok - intem le őket fintorogva.
- Én is! - vágja rá Harry mire elnevetem magam. Ketten vagyunk a legfiatalabbak... fura. Zayn hátulról ölel magához, én pedig egy pillanatra beleveszek a mackó ölelésébe.
- Egyszer elviszlek majd Londonba a tűzijátékra - morogja a nyakamba.
- Tömeg? Köszi nem... - nevetek fel. - Mondjuk - nyújtom meg az utolsó részét a szónak míg kezeimet a kezeire fonom. - Töltsük mindig így... ez tetszik - mosolyodom el.
- A reggeli víz tetszik vagy...
- Az is - vágok közbe.
- Édes - kuncog fel elengedve. Én pedig majdnem utána szólok, hogy ne engedjen el, hogy maradjon itt és öleljen még. De nem teszem... nem tudom, hogy reagálna. Kezeimet össze fonom magam előtt, ahogy őt nézem, míg átkarolja Harryt és röhög valamin Liammel. Féltem, hogy elmegy... egy pillanatban féltem és utána szóltam volna. Eddig ő az egyetlen, aki nem hagyott el... megcsalt, de soha nem hagyott magamra. Folyton itt volt, így vagy úgy. Egy kattintás... feltudja ezt valaki fogni? Puszta szerencse, hogy ismerem őt. Belepusztulnék, ha nem kellenék neki. Boldoggá akarom tenni őt... az életemben általában mindenkit azzá akarok tenni, és... és elhagynak általában. A saját családom erre az élő példa. - Minden oké? - lép elém értetlenül.
- Persze - mosolygok fel rá míg ajkaimra előteltetek egy mosolyt és szemeimből igyekszem eltüntetni a kétségbeesést.
- Min gondolkozol? - húz vissza magához, mikor oda sétálnék Helenához. Felnézek rá, aggódik. - A turné vagy...
- Az egész életemet azzal töltöm, hogy segítsek másoknak... boldoggá tegyem őket vagy egy kicsit is de... jobb legyen nekik - fakadok ki. - És folyton elhagynak - vállamat megvonom, amolyan... fogalmam sincs miért. Nem tudom miért hagynak el, miért mondom ezt el, és miért ijedtem meg attól, mert már nem ölelt. Megvonom a vállamat, mintha nem is érdekelne.
- Nem hagylak el, csak turné Babe - mosolyog rám...
- Zayn, te vagy az egyetlen, aki még nem hagyott el - nézek fel rá szomorúan. Kezeit széttárja, körbe néz.
- Ők sem - mosolyog rám.
- Otthon... a régi élete...
- Ez az otthonod! Otthon vagy, oké? - fogja két keze közé arcomat. Érzem, hogy vállaim leereszkednek míg őt nézem. Otthon... mellkasom belesajdul a kijelentésébe és utálom ezt a furán jó érzést, de valahogy még is fáj.
- Ez egy ház - közlöm vele.
- A házunk - mosolyog rám.
- Ez egy ház - rázom meg a fejem makacsul... - nem érted - nyögök fel a hajamba túrva.
- Depis részeg vagy - húz magához felsóhajtva.
- Javadd! - mordulok rá, mire elenged, és rám néz, várja, hogy folytassam. - Nem vagyok ilyen nyálas, hogy ki mondjam- nézek rá megdöbbenve.
- Nem hát, rég túlléptük a nyálas dolgokat, mond - vonja meg a vállát.
- Ez...
- Ez csak egy ház, tovább életem - kuncog fel.
- Te mit hívsz otthonnak? - kérdem meg halkan.
- Ezt a házat - biccent a fejével oldalra.
- És Trisháékat is otthonnak hívod... - közlöm vele egyszerűen.
- Hát... - tarkóját megvakarja...
- És én is otthonnak hívom már azt a házat... ne kérd, hogy kimondjam - nyögök fel az ég felé fordítva az arcomat.
- Mármint... - nem folytatja, én pedig ránézek.
- Ja, ez az otthonom. Akkor, ha itt vagy Malik. - elfordulok tőle, ő vissza húz ismét.
- Átérzem, nyugi - szorosan húz magához, én pedig ismét félek tőle. Zayntól félek, és mindattól amit kivált belőlem.
- Őszintén nem akarlak ennyire szeretni - vallom be neki.
- Hagyjalak kicsit? - hangján nem érződik semmi, de ismerem annyira, hogy tudjam, utálja ezt most.
- Kérlek... - motyogom neki, elenged. Biccent nekem, aztán inkább elfordul és ott hagy. Én pedig nézem, amint oda sétál a srácokhoz ismét, míg a fejét rázza. Félek tőle, hogy ennyire szeretem. Nincs olyan, hogy nem fog megbántani. És nem akarom megint azt érezni, mint akkor, mikor megcsalt. Csak nem akarom azt érezni, milyen volt, mikor nem írt egy hónapig. És nem akarom, hogy fájjon. Egy párkapcsolatnak két kimenetele van... szakítás vagy házasság. Azon az éjjelen sem tudtam mitől félek jobban, és még most sem tudom. És ismét megijedek ettől az egésztől... "Haza megyek"... ez általában ott van, ahol Zayn. Nincs konkrét helye, én személyhez kötöm. Gyűlölöm a tényt, hogy ez a személy ő... annyira instabil de valahogy mégis tudom, hogy soha nem hagyna el de... nehéz.
- Mi van csajszi? - ölel magához Larry, én pedig megrázom a fejem. - Összevesztetek? - kérdi értetlenül lepillantva rám.
- Nem... - rázom meg a fejem egy mosollyal. - Túlságosan szeretem őt Larry - súgom meg neki felpillantva rá.
- Tudom - mosolyodik el.
- De ez nem jó - nyögök fel. - Tizenhat vagyok, összeköltöztünk, ő tizennyolc. Az X-facto...
- Nem vagy már kölyök, azt hittem ezt is tanítják a zárt osztályon, hogy a kor sokat nem ér. Többet megéltél, többet tudsz, elmész huszonöt évesnek is - dörren rám. - Akkor meg már ideje lenne szülni is házasodni meg ilyenek - nevet rám én pedig elfintorodom.
- Vagy legalábbis, már próbálkozni - karol át a másik oldalról Lau.
- Szétverjük, ha megcsal - folytatja Larry, egy amolyan "igen, tényleg megverjük" mosollyal.
- De attól ne félj, hogy szereted... felőlem megszöktetünk Vegásba ha azt kéred - nevet rám.
- Egy lagzi erejéig, a kaszinókat még nem élvezhetnénk - fintorodnak el szomorúan.
- Félsz egy komoly kapcsolattól? - nevet rám Helena.
- Eléggé komoly - kelek a saját magam védelmére zavarban... Larryvel kezdtem ezt a beszélgetést!
- Ja, összebútoroztatok - int fejével a lejárat felé. - Ezzel csak elbaszod - ölel magához, ezzel kirántva a fiúk kezei közül. - Ha tönkre megy, akkor tönkre megy. Már nyakig benne vagy... fájni fog akkor is, ha most ellököd. Akkor meg minek ellökni? - vállát megvonja, szavai miatt hülyének érzem magam. Így olyan egyszerű minden. Pedig tudom, hogy igazából nem az.
- Oké - motyogom hajamba túrva.
- Na mond el a Romeonak, én nem csinálok rólad zokogó kiállítást, inkább az esküvődről Vegasban - kuncog rám én pedig megforgatom a szemem. Vállamat átkarolva vezet oda a srácokhoz, és jönnek az ikrek is. Niall bemutatja az ír tánctudását, és minden elismerésemet megkapja. Először is azért, mert alkohollal a szervezetében, képes ezt megcsinálni. Pedig én nagyon instabilnak érzem magam. Másodjára... hát az is azért van, mert képes ezt megcsinálni. De külön plusz, hogy részegen is. Zaynra pillantok, félve, ő pedig engem néz. Kicsit sem félve. Persze, meg is lepődnék, ha ő lenne zavarban kettönk közül.
- Két perc és éjfél! - tájékoztat minket Liam, és döntök is. Nem fogok így átlépni az újévbe! Több mint egy éve ismerem... nem lehetek olyan gáz már előtte, nem? Nem így kell kezdenem 2011-et! Átvágok a tömegen, magam után húzom Zaynt, nem lepődik meg, megállok vele szembe és Bumm! A magabiztosságom levetette magát az épület pereméről. Mit mondjak neki?!
- Amikor tetoválást csináltattunk... aznap éjjel meg van?! - kérdem hadarva.
- Nehéz lenne elfelejteni - mosolyog rám keresztbe font karokkal továbbra is.
- Ne csináld ezt a kezeiddel! - förmedek rá, míg szétszedem őket - ezzel elzárkózol előlem és ha még jó is lenne a bocsánatkérő dumám, akkor is leszarnád.
- Pszichológia szak... valamit használ - nevet fel. - Szóval ez a bocsánat kérésed? - vonja fel a szemöldökét.
- Aznap este mondtam, hogy nem tudom mi ijeszt meg jobban, a szakítás vagy a házasság - hadarom el neki mikor Liam közli, hogy egy perc.
- Rémlik, majdnem elvitte egy kocsi a lábunka...
- A szakítás. Az hogy elveszítelek... ez ijeszt meg jobban - vágok közbe őt nézve. - És kibaszottul örülök a lakásnak, és neked. És hogy együtt vagyunk. A turnédnak, és hülye vagy. Még mindig te vagy az egyetlen biztos pont az életemben. Vagy legalábbis, a legbiztosabb - hadarok neki a hajamba túrva őt nézve. - És igen, félek, hogy elhagysz. És félek, hogy elmész turnéra, de ha azt mondod, hogy nem... oké. Akkor nem - tárom szét a karomat a megcsalásra utalva. - A kor nem számít... a komoly kapcsolat jó - vonom meg a vállam míg Liamék vissza felé kezdenek számolni tíztől. - Szeretlek, és komolyan... akármiről beszélhetsz már. Gyereket még nem vállalok! - emelem fel a kezemet, mire ő elmosolyodik. - De tényleg, sajnálom, ha néha hülye vagyok emiatt és...
- Újév! - ordítanak fel a többiek ő pedig két keze közé fogja arcomat és megcsókol. Megcsókol pontban éjfélkor... így lépek át 2011-be... ez már jobban tetszik. Nem enged el, átkarolom a derekát, élvezem a mély csókot. Azt hiszem közli, hogy megértett. Én meg hogy szeretem. Kissé összerezzenek az első hangos tűzijátékra, közelebb húz, mélyebben és erősebben csókol. Az üvöltés felhallatszik az úttestről, mellettünk is üvöltenek.
- Hozzám jössz feleségül? - néz rám nevetve és kissé lihegve, nem érdekli, hogy mögöttünk üvöltenek, hogy káosz van.
- Ezt most komolyan gondolod vagy... - hátrább lépek...
- Cukorka gyűrő, a komolysággal való tekintetemre és a nagykorúságunkra is - emeli fel elém azt a kis nyalóka gyűrűt amit eddig evett...
- Te hülye vagy - közlöm vele felröhögve.
- Na? Zoe Fable, hozzám jössz feleségül? - az a féloldalas mosoly, a részeg csillogás a szemében... szememet forgatva és fintorogva hagyom neki, hogy felhúzza a félig megcsócsált műanyagot...
- Olyan romantikus vagy Javadd - sóhajtok fel őt nézve.
- Olyan hülye vagy élet - utánoz le engem, míg kezemet felemelve ismét végig nyalja a gyűrűm nyalóka részét.
- Ez már az enyém! - hördülök rá míg én kezdem enni a nyalókát.
- Jobb módja is van a nyálcserének - mosolyog rám fogai közé szorítva a nyelvét.
- Talán - kuncogok fel, ahogy ismét megcsókol...


Kukucs! Tegnap csak kiraktam a részt magyarázat nélkül, mivel megígértem, de már csak telorol tudtam. Remélem tetszik, de a komik alapján elnyerte már a tetszéseteket:D Örülök neki:) Imádás van, kitartás a sulihoz!:3

17 megjegyzés:

  1. Nagyoon jó lett a rész :) Zayn és Zoe olyan cukik <3 csak így tovább siess kövivel :3

    VálaszTörlés
  2. Váo ez a rész is szuper lett!!!!! :)
    És azért... beleképzelni a fiatalkori 1Dt... Na mindegy.
    Szóval a rész nagyon tetszett, sok ilyet még ;)

    VálaszTörlés
  3. Olyan edess zayn es zoe ugy imadom oket es teged is.:)<3 Meg mindig fantasztikusan irsz es remelem hogy jo sokaig szeretned meg irni ezt a blogot mert komolyan feldobja az egesz napomat ha meglatom hogy van uj resz!:) A lenyeg hogy a resz megint nagyon jo volt imadtam!:)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj hát köszönöm, én is téged:3 Sokáig tervezem, ami azt illeti tényleg nagyon sokáig, csakhát... néha képtelen vagyok részt kirakni, úgyis hogy már meg van, mert túl fáradt vagyok egyáltalán ide ülni a géphez :/ Imádás van! <3

      Törlés
  4. Szia Des!
    Óh, azt a többrétegű hagymaszáras mindenségit!

    Ez olyan mély volt, mint az óceán vize ..és néhol olyan sós mint a bocik sós táblája...-az a több kg-os só tömb-

    Fúh, Des tudom hangoztattam már.., de de -ígyekszem, hogy ne kopjon el-, de veszettül-cseszettül-eszeveszetten-megemésztősen-lehengerlő volt!!!!
    Elképesztő!
    Annyira mélyen át tudtál adni minden egyes érzelmi szálat...
    -a fájdalmat
    - a reménytelenségtől való félelmet
    - a múlt árnyait
    - a reményt arra, hogy minden rendben lesz
    - a bizalom-bizalmatlanság elegyét
    - a stabilitás és az ingatagság keverékét
    - a búcsúzás minden egyes árnyalatát...
    - a jövő hatalmas kérdőjelét...
    - az új barátságok kialakulását
    és mind ezt újévváráskor!!!!
    Eszeveszettül frenetikus volt Des!
    Lehengereltél, végem van! Kész!
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Egy élmény volt!..-most is- mint mindig.

    Hatalmas ölelés <3
    Imádlak ám, Te NŐ!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hhh szeretlek. Komolyan:D Köszönöm szépen, tényleg:) <3

      Törlés
  5. Úristen..... nagyon imádom....imádom hogy mindig össze tudnak veszni és mindig kibékülnek....

    VálaszTörlés
  6. Wooohooow
    Alig vartam a reszt! ... es most is alig varom a kovit !:D imadtam <3 nagyon jooooo!! .. siess a kovivel :$ :D ��������������������������������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen mindjárt ki is rakom a kövit:) Imádás van

      Törlés
  7. Azta!!!
    Nagyon nagyon jo lett!!❤️❤️

    VálaszTörlés
  8. Najó baszki
    Nem tudom mit hagytam ki ilyen sokáig
    URAMATYÁM
    Mennyire lennék most Zoe
    Jajj
    IMÁDLAK <3

    VálaszTörlés