2016. szeptember 8., csütörtök

107. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Angel, hagyjál! - förmedek rá a járdán menet.
- Zoe, ez azért nem kis dolog! Pszichológus vagy! Segítened kell az embereke...
- Tanulom! Csak tanulom! - csattanok rá széttárva a karjaimat. - És rohadtul nem beszélek pont a te érdekedben Larryvel, akit te Launak hiszel - fejemet megrázom abszurditásán. Még hogy én beszéljem rá az egyik ikret... pont rá?! - Segítek az embereknek, neked erre nincs szükséged - teszem vállamat a kezére. - Találd meg önmagad, szeresd magad, többi szar duma... viszlát Angel! - intek neki elfordulva tőle míg tovább sietek előre. - És ne kövess még egyszer! - üvöltök neki hátra majd befordulok sietve a sarkon. Ez a lány beteg... ez a lány idióta... Sietve engedem be magam a lépcsőházba, ezzel végleg biztonságba érezve magam. A hajamba túrok míg igyekszem megmászni a túl sok lépcsőfokot... reggel hatkor keltem. Most délután öt körül járhat... túl sok vizsga, beadandó és előadás... túl sok jegyzetelés. Az agyam zsibong, konkrétan vissza vetíti azt a sok tömérdeknyi monológot amit egész nap hallgattam. Kiráz a hideg, míg az egyik plusz kreditért felvett órámra gondolok. Szerencsétlen nő örült... nem normális. Egész álló órán öngyilkosokat néztem és hallgattam... jobban mondva, történeteket öngyilkosságokról. És felvételeket ezekről. Fáradtan dőlök az ajtónak míg agyam úgy hetvenkettedjére is levetíti, amint látom, hogy valaki a betonon... loccsan több méter magas zuhanás után. Bekopogok, és igyekszem kizárni az egész napomat... Az ajtó kinyílik, én pedig a karjaiba bújok.
- Ennyire szar volt a napod? - ő nevet, én viszont csak jobban bújok hozzá. Egész nap erre vártam. Hogy újra megölelhessem. - Oké... - motyogja, és táskámat ledobja a földre, majd egyszerűen felemel. Én pedig szavak nélkül csimpaszkodom rá. Arcomat a nyakába temet és élvezem a cigi és mentol keverékét a bőrén. Sóhajtva dől el a kanapén, én pedig ráfekszem. - Mesélsz élet? - pillant le rám, én pedig lebiggyesztem az ajkaimat.
- Kiiratkozom, nekem erre nincs is szükségem... utálom - hörgőm a pólójába. Felnevet és a hátamat kezdi simogatni. Egyszerűen vár ameddig, feltöltődöm ismét.
- Imádod - nyugtat könnyedén.
- Látszik rajtam az imádat? - vonom fel a szemöldökömet rápillantva.
- Jó - fintorodik el és maga alá fordít.
- Az imádat ha látszódna rajtam, nem az egyetemnek szól - állítom meg egy pillanatra, ő pedig elmosolyodik. Megcsókolom, aztán lazán visszafekszem a kanapéra, és kiélvezem az ajkainak a játékát...
- Szeretlek - motyogja ajkaimra én pedig elmosolyodom. - Na végre - nevet rám, én pedig tovább mosolyogva nézem az ő mosolygó arcát.
- Én is szeretlek - a kedvem máris jobb, most már nem tűnik hívogatónak kiugrani az erkélyről.
- Ennek örömére, nem szeretnél megkímélni egy csomó keresgéléstől és elmondani nekem, mi az az RNS? - villant egy szar mosolyt, és az erkély felé pillantok. De... hívogat.
- Egy kávéért - fintorgok rá, ő pedig máris leszáll rólam, és utána indulok a konyhába. - ribonukleinsav... néhány vírusban található meg mint örökítő anyag, amúgy a DNS az - motyogom hirtelen ami eszembe jut. Aztán felülök a pultra. - A polinukleotidlánc gerincét egy cukorfoszfát alkotja. Az végig változatlan... A különböző láncok változatosságát az adja, hogy a cukormolekulákhoz a négyféle bázis ami a... - fejemet hátra hajtom... eszembe fog jutni. Emlékszem rájuk! - A, G, C, U! - hadarom el amint beugrik. - mindegyik más sorrendben kapcsolódik. Ezt az adott nukleinsav nukleotidsorrendjét, bázissorrendnek nevezik. - darálom el neki szó szerint még hála G. tanárnőnek anno.
- Csak ennyi? - nyög fel engem nézve.
- Ennyi ugrik be - fintorgóm rá a kezembe véve a kávémat.
- Irónia volt - áll a lábaim közé.
- Szarkazmus, inkább - biccentem oldalra  fejem míg belekortyolok. - Az öröklődéses dolgokról többet tudnék regélni - mosolygok rá lerakva magam mellé a már félig üres poharat.
- Azt gondoltam - nyakamhoz hajol, én pedig felsóhajtok ahogy kapok a bőrömre egy nagy puszit.
- A hatodik félévben vagyok, ez már gyakorlat - tolóm el magamtól kissé.
- Mi? - kérdi kissé zavarodottan.
- Gyakorlat... pszichológia. Választhatsz te, hogy mire menjek. A táskámban van a lap - fintorodom el a tudatra, hogy a legunalmasabbat fogja kiválasztani. Ő pedig már el is tűnik előlem. Egy levegővel húzom le a maradék kávémat, és már indulok is utána. A nappali közepén állva futja át a sorokat.
- A pirosak azok, amik nem ajánlottak nekem - magyarázom neki.
- Nekem tetszenek a pirosak! - dörren fel.
- A feketék a válaszhatóak, az aláhúzottak amit ajánlanak - a falnak dőlve figyelem őt, és egyre komorabb pillantását.
- Ebből a legjobb az a zárt osztály, ami nem jó! - nyög fel felém tartva a lapot, mintha nem futottam volna már át hatvanezerszer.
- Jegyek alapján adják meg az ajánlást - magyarázom meg neki.
- Jegyek alapján? - kérdez vissza.
- És a tanárok személyes véleménye alapján. De választhatok pirosat is... - nem szívesen mondom el ezt neki, de hát szeretem. Nem akarom, hogy miattam aggódjon mikor éppen vizsgáik és az érettségiért küzd. Fél év... kevés idő. Nekem is annyim volt, és tudom, hogy nehéz. Nem kell miattam aggódnia pluszba. Aztán turné... így is sokszor megy el stúdiózni.
- Nekem tetszik ez az akta rendezősdi - morogja a lapot figyelve.
- Kevés kredit, akkor plusz órát kell felvennem hogy meglegyen a félévi minimumom - tájékoztatom a dolgok hátulütőjétől. - Ha például engednél profilozásban segíteni, még le is adhatnék egy órát és többet magyarázhatnék az RNS-ről - mosolygok rá, de tudom, hogy nincs esélyem.
- Nemár - nyög fel engem nézve.
- Egyetem - tárom szét a karomat, nem igazán tudok mit csinálni. - Nem akarok aktákat pakolgatni órákon át - nyüszögöm neki.
- De sorozatgyilkosokról szívesen hallasz - látom tekintetében azt a "most szopatsz" nézést. "Mond, hogy szopatsz"... annyira jó lenne az a profilozás.
- Hey, legalább nem katonákon akarok Rorschach teszteket elemezni - világítok rá a számára jó oldalára.
- Rorschach? Ebben még hisznek a pszichológusok? - néz rám megdöbbenve.
- Na! Nehéz de sokszor bejön. Olyan mint a grafológia. Én pedig tudom, hogy a grafológiának van alapja! - ellenkezek rögtön egy mosollyal.
- Így is későn jársz haza... mehet a profilozás, ha nagyon akarod - morogja szemét forgatva.
- Komolyan? - döbbenek meg őt nézve.
- Aha, ha ezt akarod - karolja át a derekam. - Olyan keveset látlak annak ellenére, hogy együtt lakunk - nevet fel.
- Szeretlek! - ölelem magamhoz. - Ez annyira király! Annyi levelet láttam, és hogy tényleg terepen csinálhatom az...
- Ne beszélj róla, mert meggondolom magam - fogja be a számat.
- Jó-jó! - nevetek rá míg lábujjhegyre állok és csókot nyomok az ajkaira.
- Estére be kell mennem stúdiózni - húz magához el ölelésig.
- Mennyi estére? - kérdem fintorogva felpillantva rá.
- Úgy két óra múlva - belepuszil a hajamba, én pedig visszafogom a hisztit, ami szívesen feltörne belőlem.
- Meddig? - szemét megforgatja én pedig azt hiszem megértem, hogy jó lenne ha nem kérdezősködnék annyit.
- Ne várj meg - válaszol burkoltan én hozzábújok. Együtt lakunk... legalább kőkemény egy hete. És fura... de annyira jó. Még mindig nehéz elhinni, hogy ha hazajövők, csak ő van itt. És azt csinálunk, ott ahol és amit akarunk...
- Jó - biccentek neki elengedve őt. - A srácok már a városban vannak? - kérdem felé pillantva.
- A zenei alapot vesszük csak fel egyenlőre, abban segítek, meg néhány dal megírásában - rázza meg a fejét. Nyolcadika van... négy nap múlva itt a szülinapja, elfelejtette?
- És mikor jönnek? - kérdem értetlenül.
- Külön stúdióban is fel lehet venni a számokat - néz rám értetlenül.
- Oh... nahát - tetetem a megilletődöttség. Ő pedig csak felnevet... tényleg elfelejtette a saját szülinapját. Majd írok a srácoknak, és Trisháéknak is. Szerintem meglepődne ha itt tartanánk. Azt mondjuk nem tudom, hol alszik mindenki... de majd megoldom.
- Nem kéne megírnod azt a beadandót ami miatt két napja hisztizel? - kérdi lehuppanva a kanapéra és a jegyzetei felé görnyedve. Elsőnek a bioszt választotta, főleg mivel az irodalom megvan neki. Ebben pedig tudok segíteni. Minden jegyzetemet megkapta. Bár csak a felére van szüksége, ő nem emeletezik belőle.
- Talán, de még egy harmadik napot is hisztiznék érte - intem őt le nevetve. - Hoztam kaját amúgy - említem meg neki, míg elé rakom főtt kaját... egyetemi város. Sok előnye van, imádom.
- Imádlak - mosolyog rám.
- Ja, ha az RNS-ről van szó - kuncogok rá az ölembe véve a laptopot... na jó! Sikerülni fog... képes vagyok írni egy esszét a nyelvvesztésről. Elvégre... Helena két nyelvű! Kézenfekvő az egész...
- Meg a kajáról és a szexről. Csak azért tartalak - vetek felé egy hitetlenkedő pillantást, nem a kijelentés miatt, hanem mert teli szájjal igyekszik nekem beszélni.
- Csak egyél inkább - fintorodom el.
- Imádsz - nevet rám én pedig felröhögök majd figyelmen kívül hagyva őt elkezdem megírni azt az esszét...

x--- Zayn Malik ---x


- Jó, ez jó lesz - közli mosolyogva Grag.
- Ha a srácok is beleegyeznek - lököm körbe magam a forgós széken.
- Szerintem igen - néz fel rám ahogy én megállok a szék forgásával.
- Laza... mára mehetek? - nyögők fel arcomat megdörzsölve.
- Persze - vonja meg a vállát én pedig felállok és már magam mögött is hagyom a több órás dallam keresési próbálkozásaimat. Egyszerűen bezuhanok egy taxiba, a címünket csak elmotyogom... mégis valahogy feldobódok. Emlékszem milyen volt mikor görcsösen voltunk együtt, tudva, hogy nemsokára ő úgyis haza megy megint. Vagy éppen én... most pedig együtt lakunk. Egyszerűen nyugodtabb vagyok, hogy tudom, ha ide jövők, ő itt lesz. És nem kell rohannia, sehova sem. Még akkor is, ha naponta pár órára látom csak, mert ő reggel egyetemen van, nekem meg estére jut időm a stúdióhoz és közben tanulnom kell az érettségire. Utálom mikor olyan szomorúan nézeget engem, hogy nem maradok otthon. Vagy mikor este csak ad egy csókot búcsú képen és nem tágít attól az ötlettől, hogy márpedig ő megvár engem éjjel. Kifizetem a taxit és mielőtt felmennék még elszívok egy cigit... albumot csinálok. Saját számok... rajongók... és még mindig a leghihetetlenebb, hogy velem van ő. Két megcsalás után is. A kihalt utcát nézem... egyetem város. Közel van a Harvardhoz, hamar haza ér. És nyugodt környék, még tetszik is ez a hely. Egy pillanatra elönti a számat a keserű érzés... milyen lenne vajon, ha együtt járnánk egyetemre? Esélytelen, sok szempontból. Én zenélek, ő meg már itt van. Nehéz magunkat elképzelnem átlagos párként. Lábam alá dobom a cigit, és ahogy benyitok a lépcsőházba úgy taposom el. Nem kell edzenem emellett a ház mellett... tíz kibaszott emelet. Lassan fittebb leszek mint Xav és Danny, pedig ők már naponta edzenek. A srácok is... de rég bandáztam és basztam be velük úgy igazán. Fel kellene vetnem Zoenak, hogy ellátogathatnánk Bradfordba pár napra akár... Kár, hogy tudom, hogy túl zsúfolt az egyetemi élete. Hatodik félév... tényleg megcsinálta! Halkan nyitom ki az ajtót, bár azt mondta megvár, kevés esélyt látok arra, hogy hajnali háromkor még fent van. És a sötétségből arra következtetek, hogy tényleg elaludt. Amit nem is bánok! Aludjon... neki minden reggel egyetemre kell mennie. Nem maradhat fent miattam éjjelente. Vagy legalábbis, nem ilyen szempontból... Lerúgom magamról a cipőt és a kabátom csak feldobom a fogasra. Halk léptekkel indulok meg a szobánk felé, és mosolyogva támaszkodom meg az ajtókeretben ahogy őt nézem. A takarót átölelve oldalra fordulva alszik. Hallom a szuszogását, valószínűleg véletlen aludt be, mivel a reggeli ruhájában van. Mellette a laptop, látom az esszét... Ha mondanom kéne egyetlen egy dolgot, amit fontosnak tartok, hogy megtanultam apámtól, az-az lenne hogy, teremtsek normális életkörülményeket annak a nőnek, akit szeretek. Ez az egyetlen ami pozitív a személyiségemben és ő adta. Nem érdekel hány éjjelt kell bent töltenem a stúdióba hogy két akkordon változtassak... ha ettől tényleg híres leszek, és tényleg lesz elég pénzem... akkor megéri. Főleg azért, mert így vele vagyok. Ez a ház is... kit érdekel, hogy félre kellett volna raknom a pénzem?! Mert nem biztos, hogy befutunk... nekem akkor is megérte ez. Ő. A laptopon elnyomok még egy mentést az esszéjére, majd lecsukom és oldalra rakom a szekrényre. Egyszerűen leszórom magamról a gatyát és lehúzom a pólómat is. Egész életemben soha nem akartam javarészt semmit... de ha igen, annak köze volt Zoehoz. És hiába, kiskoromból ivódott belém, hogy el kell tartsam őt. Nem akarom, hogy stresszeljen akármin is. Főleg nem a pénzen, mint otthon néha anya. Haza is adok pénzt... ahogy mindegyikünk a bandából. Többről szól ez, mint hogy új ruhákat vegyünk magunknak.
- Hello élet - suttogom neki mire kissé kómásan de rám néz, én pedig elmosolyodom. - Mit szólnál, ha nem az utcai cuccodban aludnál tovább? - kérdem suttogva, látván, hogy azt sem tudja, hol van.
- Kukucs - nyögi ki végül és felül. Kérdés nélkül húzom le róla a pólót és csatolóm ki a melltartóját. Hunyorogva néz engem míg áthúzom fején a pólómat, és kissé felnevet, én pedig elmosolyodom. - Hogy ment? - kérdi rekedtesen, míg segít a saját gatyája leerőszakolásában.
- Remekül - válaszolok könnyedén, úgysem emlékszik majd erre. - Gyere - húzom le magamhoz, és neki nem kell több. Fejét a karomra hajtja, rám rakja egyik lábát és karját míg átölel és hozzám bújik. Magunkra húzom a takarót és a plafont kezdem bámulni míg a hajával játszom.
- Az esszé - nyög fel hirtelen és már fel is ül.
- Elmentettem - kuncogok fel visszahúzva őt magamhoz. Felsóhajt...
- Imádlak - motyogja a bőrömre én pedig elmosolyodom. Kiráz a hideg a szuszogásától... fél perc, és alszik. Vajon, ha befejezi az egyetemet, hova akar majd költözni? Kétlem, hogy itt akarna maradni. És én hol leszek három év múlva? Az óra átfordul félnégyre... de nem tudok még aludni. Nem mintha kéne... mire felkelek, ő már tuti egyetemen lesz. És még óráim lesznek addig, amíg ismét beesik az ajtón és közli, hogy ő kiiratkozik. Négyszer csinálta ezt meg, úgy hat napnyi egyetemből. Lepillantok rá, és még sötétben is látom a bokáján ékeskedő tetkót. Nem kell lepillantsak a mellkasomra, pontosan tudom mi van ott. Walter...  nyelek egy aprót, és a hajával próbálom lenyugtatni magam. Nem volt időm kitalálni, mi lehetne vele szemben a Joker kérésem... az egyetlen dolog ami eszembe jut a halála óta, hogy az: maradjon életben. Ezt akarom Joker kérésnek... de már lényegtelen. Ő viszont felhasználta, és illene tiszteletben tartanom. Nem csak Walter miatt maradnék Zoeval... de néha segít lenyelni a büszkeségemet az ígéretem. Zoe motyog valamit, majd elfordul tőlem, és végig nézem, amint össze kuporodik. Keze tapogatózni kezd, aztán megfogja a kezemet és maga felé húzza. Így pedig átölelem öt hátulról. Vissza fogom a nevetést, nem akarom, hogy felkeljen. Alsó ajkamba harapva mosolygok rá, míg szorosan magamhoz húzom. Arcát a karomhoz nyomja, én pedig hajába keresek menedéket. Az édes vattacukorhoz hasonlító illat megcsap, és még jobban magamhoz húzom melle alatt szorítva. A picsába is... hogy lettem én ennyire nyálas és szerelmes mellette? Azt hittem én soha többé nem leszek szerelmes... aztán rájöttem, hogy olyan, miszerint több szerelem, nincs is. Legalábbis azt tudom, hogy ilyent határozottan soha nem éreztem, és hogy valamiért tudom, hogy nem is nagyon fogok. Más iránt legalábbis. Mit fogok csinálni, ha turnéra kell mennünk? Eljutunk-e egyáltalán odáig majd... De akkor is, nélküle hónapok megint? Alig teltek el napok, de már úgy hozzá szoktam ehhez a nyugalomhoz. Ahhoz, hogy itt egy biztos pont, hogy itt van ő... nem akarom feladni. Még egy kicseszett turnéért sem!


Kukucs! Blah blah blah... java részt tudjátok mi állna itt:D Fáradt vagyok, és emiatt nincsenek részek kirakva - Sajnálom -. Igyekszem sűrűbben kirakni részeket, komolyan... elnézést:/ Imádás van!

Ui.: Egy suli beszámolót elvárok azoktól az erősebbektől, akik belemernek gondolni a suli iszonyatos mindennapjaiba. Kitartás csajok!
 

8 megjegyzés:

  1. Halii
    Suli most komolyan mi az a suli?! En csak bortont ismerek ahova bejarok es rohadtul unom mar pedig meg nagyon az elejen vagyok a 10.osztalynak de mar most kibaszottul utalom..:(xd de probalom kibirni neked is kitartast hozza!
    Es huuu kibaszott jo lett a resz mar lassan minden resz a kedvencem lesz mindig mondom na ez a kedvencem aztan jon egy masik es az lesz szoval ez igy megy:)😗❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Szia Des!
    -Ehej...édes együtt lakás még akkor is ha ritkan talalkoznak...mindketten tokeletesen kifejtettek miert is jo hogy egyutt laknak
    -Zain még mindig imadom a melysegeidet, a merengeseidet, ahogyan felteszed a benned menyomulo kerdeseket és pro és kontra valaszokat nyomsz rá
    -Angel...menj már Délre kapálni...
    -Zoé kitartás szuper vagy minden menni fog...az agyad toppon van szived a helyen..plussz idegrencert meg már kuldom fenypostan

    Des kitartast a sulihoz!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam...szuper volt!!
    Teletabis nagy ölelés!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
  3. Annyira szeretem, olyan édesek együtt, kíváncsi leszek h mi lesz a turn3n,remélem zayn nem csalja meg többet...nagyon jól írsz,imádom

    VálaszTörlés
  4. Hmm. A rész szuper lett, mint mindig ;).
    Hát, suli...most kezdtem a 9.et, de eddig nem olyan rossz (mint vártam, bár még csak 4-5 napja tart). Egy tanárunk van aki nagyon köcsög, a többi elviselhető. Reménykedem, hogy ez nem is fog változni, (nem ismerek még minden tanárt,) de majd meglátjuk :).

    VálaszTörlés
  5. Szia Tiny!
    1. Imádom Zaynt! Olyan cuki! Nekem is kell egy ilyen pasi!
    2. Suli? Jézusom! Már csak két év van az érettségiig, de minden tanár ezzel csesztet minket! Nyolcosztályos gimibe járok és már eléggé unom az egészet, de nincs vége. Már a harmadik napon dogát írtam, és jövő héten is fogok egy csomót! Hurrá! Éljen a szegény tinik börtöne!
    xoxo B.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Mint minden részt ezt is imádtam. Komolyan mondom, hogy te meg tudsz lepni, ami nálam elég ritka. Sokszor akármennyire tehetséges egy író már annyi minden ki lett találva, hogy nem tud meglepni. De neked ez már nem egyszer sikerült. A suliról, csak annyit, hogy a tesiből már most elegem van, és mivel 8.-os vagyok a tanárok már most tönkreteszik az idegrendszerünket azzal, hogy jövő év elején itt a felvételi. Egyébként semmi bajom a sulival és az osztálytársam többségével sincs gondom.

    VálaszTörlés
  7. Szia! 😊

    Még csak 1-2 hete kezdtem bele a történetedbe, de azt kell hogy mondjam ez a 107 rész egyszerűen csodálatosra sikeredett. Nem , ez nem egy hamupipőke sztori. És nekem ez nagyon tetszik. ☺

    Egyszerűen nem tudom szavakba önteni mennyire várom hogy kitedd az új részt. 😄

    Csak így tovább. Én olvasni fogom.

    Puszii 😘

    VálaszTörlés