x--- Zayn Malik ---x
- Zayn, kelj fel - lökdösik meg a vállamat
mire morogva felnézek Liamre.
- Hm? - kérdezem nyúzottan.
- Szól a telefonod, gondoltam beszélni
akarsz vele - adja oda nekem és meglátom rajta Zoe nevét villogni. Zoe...
végzett?! - Louis nemsokára visszaér a kórházból, fél óra sem szerintem,
addigra kapd össze magad - paskolja meg az arcomat majd magamra hagy. A
telefont rögtön felveszem és meghallom, ahogy belesikít.
- Hello élet - nevetem el magam.
- Megvan! Kilencvenhat százalék! - hadarja
el nekem, mire felnevetek.
- Büszke vagyok, ügyes vagy! - rögtön
válaszolok neki, nem nehéz felélénkülnöm tőle. - Bár az enyém két százalékkal
jobb lett - nevetem el magam mire ő felhördül.
- Kapd be, jó?! - akad ki rögtön én pedig
csak tovább nevetek, míg felülök.
- Nyugi, már nincs sok vissza - halkan
formálom a szavakat, utál erről beszélni.
- De - közli keményen.
- A francia már megvan. Most már ez is. És
a szartsem érő tantárgyakat is kivégezted már - szállok vele rögtön vitába.
- És még ott van a matek, a biosz... -
kezdi sorolni unottan.
- És azokat is lazán megoldod majd - vágok
közbe. Elvégre így lesz. Mindenből ötöst kapott eddig... mindenből. És most
megírt egy irodalom emeltet kilencvenhat százalékosra.
- Hogyne... inkább mesélj milyen az
élet Marbellában - vált rögtön témát.
- Hát, este ittunk... szóval most várjuk,
amíg Louis visszaér a kórházból - kissé bizonytalanul kezdek bele, ugyan is
tudom Zoe milyen... édes, zabálni való, bulizos és... féltő.
- Mi?! Jól van? Jól vagytok? Most akkor
nincs mentorház? De van, nem? - a kérdéseket csak úgy hadarja, én pedig
megengedek el halovány mosolyt. Lou és az a hülye tengeri sün.
- Hát, gondolom a lába fáj, de mindenki
jól van. Annyi hogy kicsit csúszunk, ha visszaér, akkor megyünk majd.
- Azonnal tudni akarom, hogy bent vagytok!
- csap le rögtön erre a témára.
- Bent vagyunk-e... - helyesbítem őt ki,
mire felnevet.
- Te is tudod, hogy tudom, hogy ti
bekerültök - hangja közönyös, én mégsem tudok eltekinteni a talán részétől az
egésznek. Ő magabiztos. Én kevésbé. Mi kevésbé...
- Azt tudom, hogy te tudod. De mi nem
tudjuk - nevetem el magam a fejemet rázva.
- A lényeg a lényeg, én tudom - olyan
lazán mondja, hogy magam előtt látom, ahogy megrántja a vállát leszarom
stílusban.
- Rendben - egyezek bele halkan. -
Hiányzol - gyorsan nyögőm ki, még mielőtt meggondolnám magam. Ő pedig pár
másodpercig csendben marad. Nos, igen, soha nem hozom ezt fel én. Csak annyit mondok,
hogy nekem is ő... de ennek most valahogy ki kellett buknia belőlem... igaznak
igaz. Egyszerűen csak fura.
- Öhm... te is nekem. Szeretlek... minden
okés? - kérdi kissé aggódva mire halovány mosolyt engedek meg magamnak.
- Fogalmam sincs, gondolom - adom meg a
kétértelmű válaszomat. Nem véletlen kétértelmű... a lányok hajnalban... uhm...
- Gondolod? Van valami... amiről beszélni
akarsz? Vagy ilyesmi - elhalkul a hangja minden egyes szóval... bizonytalan. Tudom,
hogy az.
- Nincs - rázom meg a fejemet végül és úgy
vagyok vele, hogy nem kell arról tudnia, hogy egy kicsit flörtöltem. Nem
volt semmi sem... még csak meg sem csókoltam mást! Akkor ez nem megcsalás,
ugye?
- Ahogy gondolod - adja meg nekem a
menekülésre az utat. - Ha baj van... vagy más van... elmondhatod azért. - félve
mondja... az utolsó dolog pedig, amit akarok az-az, hogy akármitől is féljen
velem kapcsolatban. Holott még én is félek jó pár dologtól magammal
kapcsolatban. De vele kapcsolatban? Semmitől. Az egyetlen dolog, amit el kéne
neki mondanom, hogy nehezen bírom nélküle. Hogy jó volna, ha itt lenne... és
hogy félek nemsokára jó lesz akárki, megint.
- Két és fél vagy tíz és fél órára vagy
tőlem? - terelem el a szót mire ő halkan felnevet. Nos igen, innen két és fél
óra Birmingham míg a Harvard tíz és fél. Repülővel... repülő... Zoe jót
röhögött azon, hogy a srácok beszívattak és követelte, hogy közöljem velük hogy
ő büszke rájuk. A srácok pedig csak jobban röhögtek rajtam, amiért elhittem,
hogy a levegőben csinálni fog a gép egy bukfencet. De hát ez van...
- Tíz és fél. Nem volt kedvem otthon
maradni, inkább bejöttem pár órára. A matek könnyebben megy itt. A bioszt
eltudom intézni G. tanárnővel facen is - könnyedén beszél, mintha elfelejtettük
volna, hogy van valami, amit nem mondok ki. Nem mondtam ki...
- Van valami programod mára? - igyekszem
terelni a témát, továbbra is...
- Hát.. Lau és Larry szeretné, ha elmennék
velük bulizni ma este. De nem tudom, sok kedvem nincs semmihez - fáradtan
beszél, és ebből rögtön tudom, hogy igazat beszél. Rá gondol és már el is
fárad.
- Ők az ikrek? - kérdezek vissza kissé
bizonytalanul.
- Aha - válaszol rögtön. Két srác...
ikrek... féltékenynek nem mondanám magam, bízok Zoeban csak... zavaró. Azt
hiszem. Mondjuk, pont én beszélek?!
- Ha nincs kedved, ne menj - adom a
legkönnyebb tanácsot neki.
- Na ja... remélem azért megdobsz majd egy
sms-el - halkan nevet fel, hallom az ajtó csukódását az ő oldaláról.
- Kettővel is, ha kell - féloldalas
mosolyra húzom a számat, míg fejemet lehajtom és megszemlélem a padlót a lábaim
alatt... nemsokára mennem kell majd.
- Elvárom - sóhajt fel és hallom az apró
kattanás.
- Sokat cigizel élet - morgom neki
nemtetszésemet kifejezve.
- Ironikus ezt egy másik dohányzótól
hallani - neveti el magát.
- Nem szívok ennyi cigit - védem meg magam
rögtön.
- Majd fogsz, én majd később szívok
kevesebbet - vág vissza.
- Miért? - nevetek fel.
- Stressz - ejti ki a bűvös szót.
- Születés óda stresszelsz, mégis
mellettem cigizel csak ennyit - hördülök fel megcáfolva őt.
- Csak melletted lettem önmagam - nem
mondanám annak, hogy éppen vissza akart volna vágni, csak meg akarta magyarázni,
hogy értsem... én mégis ledöbbenek. Jobban mintha megnyerte volna egy kegyetlen
beszólássál ezt a csatát. - Te is tudod, csak még nem mondtam ki, akkor meg? -
hangja játékos, pont mikor flörtölünk.
- Más kimondva - közlöm vele szárazon mire
felnevet.
- Jaj Javadd... soha semmit nem fogsz fel,
ami körülötted megy és nyilvánvaló - látom a lelki szemeim előtt, ahogy
rosszallóan megrázza a fejét.
- Ahogy te sem - motyogok, bár még én sem
tudom mi miatt. A megnevezés, a mondanivaló vagy a hangja...
- Azt hiszem, ennek te örülhetsz sokszor -
csípős megjegyzésére csak elfintorodom.
- Nem csallak meg - mondom ki a nyilvánvalót,
amire utalni próbál.
- Egy szóval sem mondtam ki - neveti el
magát.
- Egyértelmű volt mire utalsz - közlöm
vele a tényt, amit mindketten tudunk. Az ajtó kinyílik Liam feje pedig
feltűnik.
- Öt perc és Lou itt van, jössz? - nem
mondok semmit csak biccentek neki és már magamra is hagy újra.
- Sok sikert szépfiú - súgja a telefonba
még Ő majd kinyom. Alsó ajkamat beharapva rakom magam mellé a telefont és
sóhajtok fel... szépfiú. Több mint egy éve ismerem, és még mindig fogalmam
sincs honnan jött ez a becenév, amit kétségkívül imádok. Fáradtan lépkedem le a
fiúkhoz, ki a ház elé... négyen állunk és csak várunk. Ő tudja, hogy
gondolkozom azon, hogy nehéz nélküle... hogy megcsalhatnám. Én tudom, hogy ő
tudja. Nem beszéljük, meg csak utalgatunk. És még is... kétségem sem fér ahhoz,
hogy szeret-e vagy sem. Egy kocsi begördül, elmosolyodom ahol Lou kiszáll
belőle eléggé feldagadt lábbal. Nevetve megyünk oda és segítünk neki befelé
menni.
- Hello szerencsétlenség - köszönök rá elsőnek,
míg nehezen biceg velünk.
- Miattam még az élő show is csúszni fog -
nevet fel vidáman. Mintha nem lett volna egy szerencsétlen találkozása egy
tengeri sünnel a hülye éjszakai tiltott ivászatunk miatt...
- Hogyne, csak énekeljük már el ezt a
szart és jussunk tovább - morogja Liam mire már csak mind az öten röhögünk.
Kezdjük magunkat elengedi egymás közelében... kezdünk haverokká válni.
x--- Zoe Fable ---x
Hátamat a falnak támasztom és magam előtt
nézem kissé félrebiccentett fejjel a falat. Idegesít az a repedés, ami a
plafonra kissé felkúszik.
- Minden oké? - néz rám értetlenül az
egyik lány mire felé pillantok.
- Aham - vágom rá rögtön. Az ajtó
kivágódik, Lau lép be elsőnek, de mögötte már látom Larryt.
- Larry mondtam már, hogy kopogj! - szól
rá a csaj... nem tudom a nevét. Tényleg nem... fogalmam sincs, hogy hívják.
Pedig mondta... picsába. Túl sok mindent kell megjegyezni ezekben a hetekben...
hónapokban. Ha van egy kis időm már csak magam elé bámulok és az agyam élvezi a
konkrét semmire való gondolást. Szerintem ilyenkor minden agyiműködésem leáll.
- Lauren vagyok - legyinti őt le, míg
mögötte viszont Larry lép be. Már megtudom őket különböztetni, de csak a ruha
stílusuk miatt leginkább. De kezdem a non-verbális jeleik alapján is.
- Na, mehetnénk már? - vetődik be az
ágyamba Lau.
- Nincs kedvem, mondtam - vonom meg a
vállamat.
- Menjünk már és ne kelljen lefutni azt a
fél órás vitát, amit úgyis mi nyernénk - néz rám unottan Lauren.
- Szopj le, nincs kedvem menni sehova se -
rázom meg a fejemet.
- Szopj le te, jó lesz - hördül fel Larry.
- Csak erre vágyok mikor párnap múlva
vizsgázom infoból - motyogom végig nézve rajtuk unottan.
- Pont ezért kell, kikapcsolódás. Meg
fogod bánni, ha nem jössz! - mutat rám mosolyogva Larry.
- Gyűlöllek titeket - nevet el magamat,
ahogy felállok. Lau rögtön utánam feláll és már megyünk is. Bár nem kérdezem
hova, nem is érdekel hova. A lépcsők felé indulunk, lefelé megyünk, de én
felfelé pillantok. Állkapcsom megfeszül, ahogy meglátok egy bébiszittert. Nem
az enyémet ugyan, és kétlem, hogy a fiúké lenne... de tudom, hogy az. Az összes
ugyan úgy néz ki. Öltöny, mogorva kép, férfiak, nem beszélnek... gyenge
negyvenes mind. Sietősebben megyek lefelé, ahogy magam után húzom őket.
Megállok az utolsó folyóson, amin már csak végig kéne sétálni. Rájuk nézek és
elfintorodom és szerintem ők megértik. Lau néz ki a folyósora és arcárból
ítélve van ott valaki. Egy ujját felmutatja és én felsóhajtok, ahogy vissza
pillantok felfelé. Ajtócsukódás, mire ismét kinéz és felvont szemöldökkel kilép
a folyósora majd int nekünk. Sietősen megyünk végig a kiürült folyóson, elvégre
ki kell használni, ha üres a terep és egy bébiszittert sem látunk.
- Fura - jegyzi meg Larry míg igyekszünk
minél gyorsabban elhagyni a Harvard területét.
- Az - adok neki igazat gondolkodás nélkül,
míg felülünk az első buszra, ami jön. Folyton ott vannak mindenhol, mindenről
tud az összes és úgy figyelnek, mintha az életedet védenék.
- Legalább bulizhatunk! - csapja össze a
két kezét Lau majd egyik karját átveti a vállamon.
- Attól még ez csak egy tehetséggondozó
program, nem pedig elit kémeket akarnak faragni - morogja zavartan Larry.
- Túl sok az őr - adok neki igazat, ahogy
rossz sejtésem lesz. És ők még arról sem tudnak, hogy aki itt van nem biztos,
hogy bekerül. Márpedig ha ikreket akarnak szétválasztani és őket... egyik sem
fog jönni, ha nem jöhet mind a kettő. Felpillantok a fintorgó srácra és
valahogy elmúlik a feszültség. Az ő barna bőre és az én fehér bőrömön kis híján
nevetésre készlet. - Mi van Rómeoval? - kérdi a szemöldökét húzogatva.
- Megvan - biccentek neki mosolyogva.
- Ennyi? Semmi apró információ morzsa? -
kérdi fintorogva.
- Mire vagy kíváncsi? - nevetem el magam.
- Mióta vagytok együtt? - vonja meg a
vállát Larry.
- Nem tudom, nincs dátum - nyakamat
megvakarom zavaromban, mivel ugyan azt csinálják, mint mindenki... olyan furán
néznek rám, mint aki azt mondta, hogy három melle van.
- Nincs dátum? - egyszerre kérdezik meg én
pedig megforgatom a szememet.
- Csak úgy összejöttünk, nincs dátum...
nincs nap, amikor konkrétan kimondtuk volna, hogy együtt vagyunk. Csak úgy
realizáltuk - hadarom el nekik, ahogy a busz megáll pár megállóval később. És
nem indul tovább. A sofőr sokáig szuggerál minket mire inkább leszállunk. Lehet
végállomás volt... bár akkor miért megy tovább a busz? Mondjuk a srácokat nem
igazán zavarja, lehet itt kellett volna alapból is leszállnunk. Nem tudom hova
vették a jegyet.
- Veszünk piát, várj - borzolja össze a
hajamat Lau, ahogy megindulnak előre a bolt felé.
- Oké - nevetem el magam, míg leülök egy
padra. És szinte ahogy ők eltűnnek a látó teremből a telefonom megrezdül. Kissé
idegesen veszem elő és olvasom el az sms-t..."Te mindig tudsz mindent,
nem...?" Szomorúan mosolyodom el és csúsztatom vissza a zsebembe a
telefont. Bent van az élőshowban. Elnevetem magam, hangosan. Páran furán néznek
rám, én pedig csak fejemet csóválva nevetek. Egy idegen helyen vagyok, hogy
olyan srácokkal igyak, akik a haverjaim lettek az egyetem miatt. De még csak
tizenhét sem vagyok, mit keresek én az egyetemen? Mit keres mellettem Zayn? Mit
keres Zayn az élő showban? És bár mindegyikre tudom a választ még mindig minden
túl... meseszerű. Az ikrek feltűnnek előttem, kezükben egy csomó kis üveggel.
Messziről somersbynek nézem, de a zöld színük miatt kétlem, hogy az lenne.
- Spin - világosít fel Lau míg a kezembe
nyom egyet.
- Még csak sötét sincs és már iszok -
csóválom meg a fejemet ahogy kibontják nekem egy sörnyitóval és azzal a
lendülettel meg is húzom. Csak egy sms-t írt... nem hívott fel. Szóval gondolom
nem ér rá. Akkor minek válaszoljak rá akármit is? Tudtam, hogy bejut... neki is
tudnia kellett. Gondolom most ünnepelnek, vagy ilyesmi. Hát én is... őt. Vagy
magamat. Talán minket. A forgalmas utcán csak leülünk padra és a mellette lévő
kukába már mind a hárman ki is dobjuk az első üres a palackot. - Ki gondolta volna,
hogy a zöldalma és vodka finom? - motyogom míg az üveget nézem.
- Ámen! - neveti el magát Lau. - Nem kéne
amúgy bebasznunk... - morogja a fejét csóválva.
- Miért van az, hogy ez a legnagyobb
lehetőség az életünkben mégis mindenki megcsömörödik tőle? - Larry hangja
undorral teli. Mégis megnyugtat... nem csak én vagyok így vele akkor.
- Talán a túl sok tanulás - tippelek
rögtön.
- Annyit tanultam, hogy már a második
félévben is kezdhetnék - hördül fel.
- Én az ötödikre pályázok - nevetem el
magamat koccintva vele.
- Én meg az alvásra - von vállat unottan
Lau. Az üvegek, ahogy fogynak, úgy lazulunk el. És valahogy csak jó... hiába
ismerjük egymást pár hete, azt hiszem arra már rájöhettünk, hogy itt kevesen
vannak a szarkörnyezetből. És akik nem onnan jönnek... nem igazán értik meg.
Egyszerűen csak jó velük, ezért haverok lettünk. De mindenki ismeri azt a
részt, egy friss barátságból mikor még egy kicsit feszült vagy velük. Amikor
még nem tudod magad tökéletesen elengedni, mert még mindig feszélyez, hogy
igazából annyira jól nem ismernek... Nos, a pia erre tökéletes. Mi most
tökéletesen lazán érezzük magunkat. Legalábbis is én. Talán csak tényleg az
egyre inkább üresedő Spin-es üvegek... fogalmam sincs. Megtudok róluk pár
dolgot, és ők is rólam. Hogy ők Franciaországában születtek. Hogy vannak még testvéreik,
de ők a legidősebbek. Hogy Laut nem rég csalták meg nagyon csúnyán. És ők is
megtudnak rólam pár dolgot... de ehhez egyikünknek sincs kedve. Lófasz témákról
beszélgetünk. Pár vizsgáról, aztán csak úgy random mindenről. Vallásokról,
emberekről, viccekről. Addig, amíg az egyik közeli templom nem kezd harangozni.
- Éjfélkor még mindig részegen ülök egy
padon holott holnap... vagyis ma este vizsgázok - dobja ki az újabb üres
üvegeket motyogva Lau.
- Mindegyikünk így van ezzel - nevetem el
magam.
- Arra! - közli egy hadaró nő elöttünk és már futnak is tovább... sokan... kamerák... nagy kőr alakú valamik. Oh ez tudom mi! Li pasija is ilyenekkel irányítja a fényt mikor fényképez.
- Derítőlapos emberek éjfél után? - hajol előre Larry, ahogy utánuk néz.
- BBC éjfél után? - motyogja Lau.
- Mi történt? - kérdem értetlenül ahogy felállok és megindulok afelé, amerre a konkrét stáb loholt.
- Csökevényes éveim alatt, azt tanultam, hogy amerre a BBC megy, arra neked nem kell - morogja Larry, mégis mellettem sétál. Megdermedek a lövés hangra, a sikolyok ketté szelik az eddig nyugodt éjszakát, emberek mellettünk futnak el. Kétségbeesetten rohannak... mi pedig ott állunk.
- Mi a picsa? - suttogja Lau és tovább megy előre... emberi kíváncsiság. Larry ránk szól, mi megyünk. Ő is jön... aztán találunk egy embergyűrűt. Lau az összefont hajába túr, felnyög, én pedig közelebb igyekszem menni. Tudni akarom mi történt... aztán a levegő ott reked a tüdőmben, és mintha ezzel leállították volna a mozgásomat... megdermedek. Két lépés között, kissé instabilan. Agyam pörögni kezd, de az alkoholtól túl tompa. Érzem, amint próbálom össze rakni a képet amit látok, de csak darabkák jutnak el a felfogásomig. Nő a földön... fegyver... férfi... pánik. Üvöltözés, sikítások, a jellegzetes hangja annak, ahogy egy fegyver eldördül, mikor meghúzzák. És a tömeg megint fut... azok akik eddig előttünk álltak, most már ők is rohannak...
Kukucs! Sokáig tartott mire kiraktam ezt a részt, bár ezzel a résszel amit itt láttok nagyon sok gond is van:D Nektek valószínüleg az első az, hogy vége van itt... pedig ha tudnátok... :D Először teljesen máshogy írtam meg, volt egy komoly beszélgetésem Klauval még anno erről a részről, így más is lett a vége, ami sok-sok sornyi törléssel járt. Nos... azt hiszem többet töröltem ki, így eközött a rész között, és a kövi között hiányzott valami. Sokat keresgéltem a gépemen, hogy valóban ilyen hülye lettem-e volna, és véglegesen töröltem a dolgokat.... (ha gondolkoznátok igen) Végül újra írtam a végét:D A lényege ugyan az, kétségbe esni nem kell. Csak magyarázattal tartoztam, miért is ilyen későn került ki. A nyaralásom szuperfantasztikus volt. És hát nem is tudom mit kéne róla mondanom... örül a májam, vesém, gyomrom és a tüdőm is, hogy pihenhet. Illetve volt egy fontos momentumom is amivel lezártam valami fontosat azt hiszem, szóval mindenképp azt kell mondjam, remek volt. Köszönöm a sok kérdést, és a rengeteg komit. Imádlak titeket! <3
- Arra! - közli egy hadaró nő elöttünk és már futnak is tovább... sokan... kamerák... nagy kőr alakú valamik. Oh ez tudom mi! Li pasija is ilyenekkel irányítja a fényt mikor fényképez.
- Derítőlapos emberek éjfél után? - hajol előre Larry, ahogy utánuk néz.
- BBC éjfél után? - motyogja Lau.
- Mi történt? - kérdem értetlenül ahogy felállok és megindulok afelé, amerre a konkrét stáb loholt.
- Csökevényes éveim alatt, azt tanultam, hogy amerre a BBC megy, arra neked nem kell - morogja Larry, mégis mellettem sétál. Megdermedek a lövés hangra, a sikolyok ketté szelik az eddig nyugodt éjszakát, emberek mellettünk futnak el. Kétségbeesetten rohannak... mi pedig ott állunk.
- Mi a picsa? - suttogja Lau és tovább megy előre... emberi kíváncsiság. Larry ránk szól, mi megyünk. Ő is jön... aztán találunk egy embergyűrűt. Lau az összefont hajába túr, felnyög, én pedig közelebb igyekszem menni. Tudni akarom mi történt... aztán a levegő ott reked a tüdőmben, és mintha ezzel leállították volna a mozgásomat... megdermedek. Két lépés között, kissé instabilan. Agyam pörögni kezd, de az alkoholtól túl tompa. Érzem, amint próbálom össze rakni a képet amit látok, de csak darabkák jutnak el a felfogásomig. Nő a földön... fegyver... férfi... pánik. Üvöltözés, sikítások, a jellegzetes hangja annak, ahogy egy fegyver eldördül, mikor meghúzzák. És a tömeg megint fut... azok akik eddig előttünk álltak, most már ők is rohannak...
Kukucs! Sokáig tartott mire kiraktam ezt a részt, bár ezzel a résszel amit itt láttok nagyon sok gond is van:D Nektek valószínüleg az első az, hogy vége van itt... pedig ha tudnátok... :D Először teljesen máshogy írtam meg, volt egy komoly beszélgetésem Klauval még anno erről a részről, így más is lett a vége, ami sok-sok sornyi törléssel járt. Nos... azt hiszem többet töröltem ki, így eközött a rész között, és a kövi között hiányzott valami. Sokat keresgéltem a gépemen, hogy valóban ilyen hülye lettem-e volna, és véglegesen töröltem a dolgokat.... (ha gondolkoznátok igen) Végül újra írtam a végét:D A lényege ugyan az, kétségbe esni nem kell. Csak magyarázattal tartoztam, miért is ilyen későn került ki. A nyaralásom szuperfantasztikus volt. És hát nem is tudom mit kéne róla mondanom... örül a májam, vesém, gyomrom és a tüdőm is, hogy pihenhet. Illetve volt egy fontos momentumom is amivel lezártam valami fontosat azt hiszem, szóval mindenképp azt kell mondjam, remek volt. Köszönöm a sok kérdést, és a rengeteg komit. Imádlak titeket! <3
Szerintem már meg sem lepődsz a következő kérdéaemen: Mikor lesz kövi rész? 😀 Fantasztikus a rész, csakúgy, mint a többi! (Adjunk a szóismétlésnek!) Imádom ahogy írsz! Folytasd gyorsan!
VálaszTörlésXoxo B.
A szóismétlés a legjobb barátom:D Nemsokára hozom majd:) Vagy ma, vagy holnap:) Imádás van! <3
TörlésNa ezt mi hamarabb olvasni akarom! Végre történik valami....!
VálaszTörlésAwesome 🙆
Végre történik valami...
TörlésThanks bruh if you think that:D
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésImádom ezt a részt is!
VálaszTörlésHamar a következőt! ;)
Komolyan? ??? Itt abbahagyni!?!?!?!? Ne már!
Így eb után így lógva hagysz! Remélem holnap, illetve ma (!!) jön a kövi ;) ^-^
Hát ez az EB... hagyjuk is inkább:D Hozom a következőt még ma, vagy holnap valamikor:) Imádás van! <3
TörlésHello Névrokon!
VálaszTörlésTE MOST SZÓRAKOZÓL VELEM????:O
Itt abbahagyni?Könyörgöm ne kínozz!:(
Hát őszintén bevallom nem gondoltam volna,hogy ez fog történni!
De örülök neki mert bírom ezeket az izgalmas pillanatok.
Kíváncsi leszek,hogy Zayn mit fog szólni ha megtudja Zoe milyen helyzetbe került.Egyébként én úgy gondolom,hogy a híradóból fogja megtudni vagy az újságból vagy valamelyik fiútól.
Na szóval a rész valami hiperszuperfantasztikus lett.
Nagyon siess a következővel!!!:)
Vivien
Kukuuucs kedves Vivien:D Igen:3 Hahahaa, majd kiderül, imádás van! <3
TörlésKedves Írónő!
VálaszTörlésHa, arra pályázol, hogy kinyirj..jelzem közel jársz..... már a kávéval átszőtt érhálózatom, nagyon dübörög :D
Kétségek és kérdések övezik mind a két fiatalt,
Az egyikük diadalt aratott,
A másikuk valami elképesztően szőrű dolgot látott...
De ne siessünk annyira előre...
Lássuk mi történt előtte...
Zaynek bulizni voltak,
Lou lábába tengeri sünis tüskék szorultak...
Míg Ő korházban volt,
Zayn javában bóbiskolt, álmában egy nyugtalanságot szövögető pók is volt
Jött a telefon, Zoé hangja van a vonalban,
Zayn szeme a plafonon, gondolatai épp utaznak egy száguldó vonaton
Lenne valami amit el kéne mondani,
De kitudja, lehet,jobb úgy ki nem mondva (?)
Zoé így is tudja..,
Mi van a mélybe eldugva...
Végül is nem történt semmi..,
De a semmitől azért több az a valami...
Kimondta, amit eddig csak gondolt,
Illetve magában mormolt..,
Hiányzik...,
A gondolataiban gyakran Ő cikázik...,
Nem tudja még meddig bírja...,
Lassan "lefő róla a saját zsírja"...
Zoé elment az iker párral,
A lebukásért felelősséget a "zsiger vállal"...
Kicsit lazulni akarta,
Torkukat szorították az öltönyös karmok...,
Rosszabbak mint karámban a barmok....
Így jutottunk el ahhoz a pillanathoz
Ami fentebb szerepel...
A folytatás miatt a penész emészt el ...
------------------------------------
Zayn bírj még egy kicsit a "gagyáddal"...
Vagy nem csak a bűntudat öl meg, de találkozol "anyád haragjával"...
Egy csapat pipi sem lenne képes,
elnyomni azt a vágyat amit Zoé ébreszt, eszt jól jegyezd meg "édes"
-----------------------------------------------------------------------
Nagyon nagyon imádtam!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
<3
Teletabis nagy ölelés ;) <3
szia
holymoly:D Én nem szeretnék senkit sem kinyírni, főleg nem téged:D "anyád haragjával"/"édes", most éppen ezeken haltam meg nagyon:D Teletabiiis nagy ölelés, imádlak te nő! <3
TörlésHűha, ez volt ám az izgalmas rész. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogatsz nekünk a következő részben. Remélem Zayn féken tudja tartani magát és hűséges marad. Várom a következő részt :) ❤
VálaszTörlésHah...:D Örülök, hogy tetszett, igyekszem a kövivel, ma vagy holnap:) Imádás van!:3 <3
Törlés