x--- Zayn Malik ---x
A zene lassan jut el a tudatomig szemeimet
értetlenül nyitom ki. Hallom, hogy Zoe felmordul, mire lepillantok rá. Nyűgösen
bújik jobban hozzá, a mellkasomhoz. Felnyögve ejtem vissza a fejemet a párnára,
míg oldalt kezdek kutakodni a fényforrás után. Kezembe veszem a telefonomat és
hunyorogva igyekszem leolvasni a nevet a telefonomról, de képtelen vagyok
elolvasni... kiég a retinám! Ki a faszom hív éjjel?! Fogalmam sincs ki az, de
felveszem és a fülemhez tapasztom míg belenyögők csak, hogy a túl oldalon lévő
emberben tudatosuljon, hogy felvettem.
- Hagleyben vagy?! - hadar bele rögtön a
hang.
- Nem - vágom rá reflexszerűen... - Baszki
de, bocs - motyogom, ahogy arcomat megdörzsölőm. Bár emiatt Zoe haja kissé
belepi az arcomat... mi a fasz van?!
- Hallod ugorjatok már át Hectorhoz -
kissé kétségbe esett kérés. De az agyam még túl lassú. Zoe komásan emeli fel a
fejét.
- Xavier? - kérdezek vissza realizálva
kivel is beszélgetek. Zoe értetlenül felvonja a szemöldökét, majd szemeit
dörzsölve felül.
- Zayn baszki... menj már át. Nem veszi
fel két napja a telot - ahogy a tudatomig elér, amit mond máris felülök. – És a
haverja hívott hogy ki se ment szó…
- Add - szól rám Zoe mire oda tartom neki.
- Hadard nekem is - kérdi nyomott hangon és én máris a cipőmet húzom. Hector
balhés, de kurva jó fej. Jó párszor volt már nálunk. - Majd hívlak - teszi le
ennyivel Zoe, ahogy nekem adja a telot és hajába túrva felhúzza a lábára a
bakancsot. A telefonját a zsebébe süllyeszti. Ahogy elindul az ajtó felé, kissé
oldalra lép. A boros üveget felrúgja, felszísszen míg az ágyban megkapaszkodik,
majd tovább indul. Kissé rásegítek, ahogy megfogom a derekát. Az ajtaját
kinyitja és az első, amit csinál, hogy felnéz a fogasra. - Ezek is hol a faszba
vannak... - morogja orra alatt, ahogy felkapcsolja a villanyt. Azt hiszem a
fénytől mindketten kissé megtorpanunk. - Hány óra? - kérdi motyogva míg
kinyitja az ajtót majd csak behúzza maga mögött és zsebre rakja a kulcsokat.
Gyors pillantást vetek a telomra majd közlöm vele hogy nemsokára hajnali fél
három. - Remek... - közli laposan, ahogy kinyitja a hatalmas fém ajtót.
- Fogalmam sincs, hol lakik - közlöm vele,
ahogy észbe kapok, mikor ő elindul jobbra. Jobb kezét felemeli, mintha
jelentkezne. Gondolom ez az, hogy hogy ő tudja? Rögtön mellé lépek, számat
belülről kezdem harapdálni. Hajamba beletúrok, hogy legalább valami emberi
formám legyen.
- Azt sem tudom, hol vagyok - morogja míg
körül néz az úton majd átmegy a másik oldalra. - Ne verekedj - fogja meg a kezemet,
ahogy előttünk feltűnik egy banda. Miért verekednék? Egyelőre Hectort akarnám meglátni,
hogy otthon van-e az az idióta fasz. Remélem csak kiütötte magát...
- Hello Zoe - köszön rá az egyik... fekete
haj de tüskés. Pár tetkó... és a hang.
- Hectorrol tudtok valamit? - áll meg egy
pillanatra épp mikor már túlsétálnánk rajta.
- Miért? - lép előre egy másik srác. Ő
Ben... de engem a fekete hajú érdekelne. Ő Marcell? Jó tudni...
- Láttad vagy nem? - néz rá értetlenül
Zoe.
- Egy ideje nem - vonja meg a vállát Ben.
Zoe felmordul majd sietősebbre vált.
- Csak Hector miatt nem... - morgom neki,
ahogy őt figyelem, míg sietősen lépked mellettem.
- Tudom - biccent nekem, ahogy felhúz egy
lépcsőn. Megpróbál benyitni de az ajtó zárva van. - Mi a fasz?! Ez Hagley itt
egy zár sem működik! - csap az ajtóra idegesen. - A faszomat! - simít végig az
arcán. Oda lépek mellé és kissé megemelem az ajtót, nem mintha megmozdulna, de tudom,
hogy elérek vele valamit.
- Add a kulcsod - kérem őt mire a kezembe
nyomja. Bepöccintem az egész zár alá, mire az pattan egyet, majd bent kiesik.
- Akarom tudni? - kérdi értetlenül, ahogy
kinyitom az ajtót.
- Ha ez vigasztal csak pár zárat tudok, az
olcsókat. Ez olyan - rántom meg a vállamat, míg felfelé kezdünk kocogni a
lépcsőn.
- Zárakat tudsz feltörni, azért ez nem kis
dolog - néz rám hátra fele, ahogy megindul az egyik ajtó felé céltudatosan...
Nem pont a zárak kötnek le. Inkább a kurva ajtó amin Zoe bekopogtat. -
Hector...! - kiabál be kissé hangosabban. De nem nyitódik ki az ajtó. Feszülten
néz fel rám mire oda megyek és én is bekopogok. Bár tudom, hogy hasztalan.
- Oké, berúghatom szerinted? - nézek rá kérdőn
egyre idegesebben. Mi a faszom történt ezzel a pöccsel?!
- Most mit vársz tőlem?! Soroljam a
törvényeket miért ne?! - tárja szét a karját. - Öhm... jó végül is, ha ő nem
jelent fel, akkor elvileg gáz nem lehet, és hát kétlem, hogy feljelentene,
szóval azt hiszem ja... - hadarja el rám nézve. Nekem pedig nem kell több.
Rárúgok a zár alatti kis részre. Az ajtó majdnem kicsapódik, de az a hülye kis
biztonsági lánc megfogja. Ismét rárúgok egyet, mire már kinyílik. Zoe megy be
elsőnek, amit nem éppen preferálok, de örülök, hogy nem estem pofára, ahogy
berúgtam ezt a szart. - A picsába! - szisszen fel megdermedve egy pillanatra. Ő
csak egy pillanatra teszi ezt ugyan is rögtön leguggol a nem kicsit ájult és
hányásos Hector mellé. Én viszont csak nézem őket... mi a jó büdös fasz... Mire
észbe kapok addigra Zoe már hívja a mentőket és a vállához szorítja a telefont.
Sürgetően néz körbe majd azt hiszem egyszerre látjuk meg azt a pár bogyót az
asztalon... - Nem tudod az mi?! - kérdi rám pillantva, de fejemet csak
megrázom... ezt hogy adom be Xaviernek? - Mentőt szeretnék kérni, valószínűleg
gyógyszer, de nem tudom milyen. Hagley... - sorolja a az utca nevet, a
lépcsőházat, hogy szerinte mi az isten van. Aztán egyszerűen hátrább dobja a
telefont. Oldalra fordítja Hector fejét és a pulzusát kezdi nézni, azt hiszem.
Én pedig tovább állok ott. Mi a jó büdös lófasz történik... - Szerinted drog? -
kérdi rám pillantva...
- Baszki kurvára nem tudom. Vesz be dolgokat,
de mindig jó embertől és...
- Zayn ez nem jó embertől van - mutat az asztalra
majd maga köré. Azt hiszem a gyomrát már kihányhatta szerencsétlen. - Fordulj
el - int nekem mire értetlenül ránézek. - Zayn inkább menj le és várd a
mentőket, könyörgöm! - mordul rám, de nem mozdulok. - Remek... faszom... öh...
nem jut eszembe semmi mi jó sokk ellen! - szól rám erélyesen. Nézem, amint
belenyúl a szájába majd Hector ismét hányni kezd. Zoe pedig csak tartja a
fejét. Több kérdésem van. Honnan kaparta össze ezt a drogot ez az idióta
pöcs... mi a faszom történik éppen... miért mi vagyunk itt.. és hogy neki hogy
van ennyi lélekjelenléte?! Nehezen fordítja kissé oldalára Hectort míg a fejét
tovább tartja. A mentő hangja betölti a teret és máris jönnek a lakásba. Zoe
feláll és kirázza a hideg, ahogy végig néz kissé hányásos ruházatán. Szemeit
lehunyja egy röpke másodpercre majd nézi amint hordágyra rakják és maga után
húz, utánuk... Képszakadásokkal érzékelem a dolgokat, ahogy a mentőbe beülünk
és Zoe továbbra is segít, majd megérkezünk.
- Kell neki nyugtató? - néz rám értetlenül
a férfi mire Zoe félve rám néz.
- Azt hiszem nem, túlteszi magát rajta -
motyogja ő helyettem.
- Igen - közlöm most már én is.
- Tudok adni egy műtős ruhát, ha gondolja
- néz rá a mentős mire Zoe végig pillant magán.
- Uhm... az nem lenne túl rossz - rázza ki
a hideg.
- Gondolom nem lesz idegen - pillant hátra
rá mikor megindulunk mögötte.
- Elnézést… Hogyan? - kérdez vissza
zavartan.
- Nem orvostanhallgató? - torpan meg a
mentős mire ugyan úgy megállunk mi is.
- Nem - rázza meg a fejét Zoe.
- Honnan tudta akkor, hogy mit kellene
csinálni? - a mentős majdnem ugyan annyira össze van zavarodva, mint Zoe. Ő
pedig majdnem annyira, mint én... mi a jó büdös faszom történik még mindig?!
- Pszichológia... mármint az érdekel.
Szóval maga az orvoslásról is tudok pár dolgot... én csak... nem tudom - nyög
fel Zoe.
- Oh... mindenesetre remek volt. A nyelvét
lenyelte szóval, ha nem hánytatod meg, valószínűleg megfullad - pillant rá míg
kinyitja neki az egyik ajtót. Én pedig csak leülök az egyik székbe és térdeimre
hajtom a fejemet.
- Mi a fasz... - súgom magam elé fáradtan,
ahogy arcomat megdörzsölőm. Pár kosza pillanat Zoe pedig megjelenik előttem egy
remek kis zöld gatyában és felsőben. Komolyan, mint egy műtős. - Csini - nyögőm
oda neki, ahogy megáll előttem.
- Tuti jól vagy? Kérhetek még neked nyugtatót,
már orvosnak is kitudnám magam adni - mutat magára egy fintorral.
- Nem vagyok jól - nézek fel rá, ahogy
kissé elnevetem magam. - De nyugtató azért nem kell - hárítom el rögtön míg
felállok és megindulunk vissza fele... Legalább ő biztosan emlékszik rá hogy
hova vitték Hectort.
- Minden fajta stresszhelyzetet jól
kezelsz, ezt miért nem? - néz fel rám értetlenül.
- Az előbb még aludtam, aztán az egyik
haverom túladagolta magát, ahogy láttam, ahol te úgy csináltál mintha ez a
munkád lenne. Most itt bent vagyunk a kórházba, nekem haza kell ma mennem,
szeirntem még részeg is vagyok. Fel kellene hívnom még Xaviert... én csak...
nem az a fura hogy én sokkot kaptam, hanem hogy te nem - mutatok rá értetlenül.
- Főleg hogy te nem is bírod a stressz helyzeteket! - emelem fel a hangom kissé
ingerülten.
- Emberekkel akarok foglalkozni, bírom az
ilyeneket. Az egyetlen dolog, ami nem ijeszt meg azok az öntudatlan emberek -
vonja meg a vállát. - Add a telodat - nyújtja felém a kezét, de nem mozdulok
meg, csak figyelem őt.
- Oké, tudod mit? Talán sokkot kaptam,
mert lassan jutnak el a tudatomig a dolgok de...
- Sokkot kaptál, ezt ki tudom jelenteni én
is - néz fel rám fáradtan.
- Megmentetted Hectort - mondom ki a
tényt.
- Előfordul az ilyen - kulcsolja a karjait
a nyakam köré, ahogy megölel.
- Zoe... - nyögők fel, ahogy tudom, hogy
csak engem akarna megnyugtatni. Holott kurva fontos egy téma lenne ez most.
- Hagyd, jó? Felhívom Xavet - súgja a fülembe,
ahogy a nyakamra nyom egy hosszú puszit és érzem, hogy közben hátsó zsebemből
magához veszi a telefonomat. Látom, amint telefonál és lehunyja a szemeit. -
Hello Xav! - szól bele kissé könnyedebb hangon. - Őszinte leszek, gáz volt és
van. Jó lenne, ha lejönnétek Birminghambe. Az unokatesód azt hiszem túladagolta
magát, éppen a kórházban vagyunk. Megmarad szerintem. De mindjárt körbe
kérdezek még. Zayn miatt is jó lenne, ha jönnétek, sokkot kapott. Ami már úgy
tart egy könnyed fél órája - hadarja el, ahogy kifújja a levegőt a végén. Pár
hajszála pedig felreppen, amik az arcába lógnak. - Xavier... - nyög fel
tenyerébe temetve az arcát. - Könyörgöm, nem tudok spanyolul. De gondolom a
válaszok igenek lennének. Bevett valamit, nem tudom mit és nem tudom kitől szerezte,
de míg leértek kiderítem, rendben? Egyelőre körbe kérdezek itt bent, hogy mi
van. - hadar tovább, de gondolom csak azért, hogy Xav meghallgassa, és ne
vágjon közbe. - Majd itt beszélünk, oki? Addig hello, és most már nyugi. Ne te
vezess, ha megtudok valamit hívlak, rendben? - hangja kedves és lágy... kissé felnevet,
majd kinyomja. - Megkaphatnám még egy telefonálásra. Az enyém ott maradt -
nyögi ki engem nézve. Én lehuppanok, egy székbe ő pedig igennek veszi ezt. Bár
nem mondtam volna nemet. - Hello Li... Nincs velem gáz. Megvan még ki az a
Zayn, ugye? Meg a haverjai is? Xavierről rémlik valami? - kérdi hadarva a
kérdéseket. - Na, neki az egyik unokatesója Hagleyben lakik, akihez most este
mentem át, mert megkért rá. Túladagolta magát, kórházban vagyok. Nem tudnál
beszólni, hogy sürgessenek meg neki mindent és ne drogosként kezeljék? - hangja
félénk... Tudom, hogy kurva gáz lehet ez neki. Valószínűleg nem akarta, hogy
tudja a nővére milyenek is vagyunk. - Gyere... hát műtős ruhába vagyok, szóval
szerintem lazán felismersz - nevet fel keservesen. - Kösz, jövők neked eggyel -
sóhajt fel majd kinyomja és oda adja nekem.
- Mikor Xavierrel beszéltem kocsi hangokat
hallottam. Szerintem már ide fele tartanak - szólók neki az apró emlékről, ami
beugrik.
- Rendben - biccent nekem. - El kéne
mennem körbe kérdezni, de valahogy lezsibbadtam most már én is - huppan le
mellém. De inkább áthúzom őt az ölembe.
- Műtő szagod van - húzom fintorra a
számat mire fájdalmas mosoly kerül az arcára.
- Észre se vettem eddig... Ha ideér Li
eljössz velünk körbe kérdezni? Dolgozott itt is, így kissé protekciós. Gondolom
Hectornak most azért jól fog ez jönni. - motyogja, amíg én arcomat a nyakába
temetem.
- Köszönöm - morgom neki, bár nem tudom,
hogy hallja-e. Keze végig simít tarkómon, és nem is igazán hagyja abba.
Egyszerűen pedig ellazulok... de továbbra is csak egy kérdésem lenne; mi a jó
büdös kurva élet történt?!
Kukucs! Itt a mai rész, remélem tetszik:) A komikra ha esetleg nem válaszoltam volna, ígérem este fogok. Az előző résznél is és itt is. Köszönöm a plusz feliratkozott! Nemsokára meg van a száz, egyre izgatottabb vagyok. Elég nagy cél valósulna meg a számomra:D Komizzatok és pipáljatok, imádlak titeket! <3
Ajjjjjjj
VálaszTörlésIlyenkor annyira utalak es egyben szeretlek is de akkor is fuuuu miert pont itt? Nemar tudni akarom a folytatast pls siess a kovi resszel!💋❤❤❤❤❤
Hello Névrokon!
VálaszTörlésValami fantasztikus rész lett.
Perfect!:)Már száz?
Még csak nem rég voltunk olyan hatvanötnél.Tellik ám az idő.
Ha szabad kérdeznem hány részes lesz a blog?Vagy több évad lesz?:)
Remélem hogy nagyon sokáig olvasható még ezt a nagyszerű blogot!
Várom a következő részt!;)
Vivien
Annyira...áh siess a kövi résszel! !!!!
VálaszTörlésSzia Des Tiny!
VálaszTörlés95 feliratkozó...az az öt simán meglesz..., hisz -a lehető legkomolyabban mondom- ide, ha benéz az ember itt ragad...- Ez a történet tobb mint egy fic...habár már említettem szerintem, de simán ugyan úgy etetné magát a történet, ha más nevekkel és helyszinekkel lenne.... szaval na...
Óh, 5....5..5! Egymás után 5 Zayn szemszög..habár gondolom ezután több Zoé szemszög jön..hogy Zayn vissza megy...
Égzengés és földindulás,
Zenebona és hajnalhasadás,
A telefon csörög és felkel venni,
Nincs választás..., hisz a hír nem lesz semmi...
Egy barát bajban van ideje menni,
Ilyenkor nem árt minden kapcsolatot bevetni..,
...-De az ajtón nem lehet bemenni-
A régi trükk most nagyot segít,
De bent a sokk egy embert megbénít..,
A másikat épp tettre készteti,
Így történik, hogy Zoé Hector életét megmenti...
Zayn a történteket szinte már testen kívüli élményként kezeli,
Fejét Zoé vállgödrébe temeti...
Imádtam! Csodás volt! Izgultam! Szurkoltam!
Áh Csodás Vagy!
Hali
VálaszTörlésNaaagyon imàdom a blogod!! Minden óràban megnézem van e új rész... *.* siess a kövivel !! AHHHHWWWHH ^·^