2016. június 2., csütörtök

82. Rész

- Vendég! - szólók be előre, ahogy kinyitom apumnál az ajtót.
- Ki?! - kiabál ki apám és megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy a küszöböt is átlépem. Zayn elfintorodik, ahogy rám néz. Nem részeg... ennek én örülök, Zayn meg nem osztja azt a véleményt, hogy ilyenek miatt már örülök. Pedig, de...
- Azt mondtad hívjam át, itt van - közlöm lazán, míg a táskámat bedobom a szobámba, Zaynt pedig egyenesen belököm, ami miatt ő kissé felröhög. Válláról leesik a táskája, apu pedig megjelenik az ajtóban, mellette pedig Kate is...
- Hello - ráncolja össze a szemét apám, ahogy rögtön kezet fog Zaynnal.
- Zain Malik - nyújtja a kezét Katenek, aki megrázza, de nem mond semmit. Remek... lehet, hogy ő be van baszva. Zayn kissé furán hátrapillant rám, mire visszahúzom magam mellé a kezénél fogva.
- Itt aludhatna vasárnapig? - kérdem meg apu felé nézve, ahogy fejem félre döntöm. Szemöldöke még inkább felemelkedik.
- Aludni? - kérdez vissza ránk nézve.
- Ja - vonom meg a vállamat.
- Öh... izé... hát... ja... persze... nagy lány vagy, meg minden... - dadogja zavartan, én pedig értetlenül felvonom a szemöldökömet. Kisétálok mellette a nappaliba, telefonját kezembe veszem és visszasétálok a kis szobámba, csak, hogy Zaynt mégse hagyjam egyedül. Feloldom apa telefonját, mire ismét értetlenül néz rám.
- Te se hitted el, hogy nem tudom - mordulok rá, míg már Colost hívom és a kezébe nyomom. - Adok időt feldolgozni. Elhiszem, hogy most ez egy nehéz pillanat. Az utolsó kisgyerek felnő, meg minden szar. Ott van Colos, majd ő elmondja - zárom rájuk az ajtót türelmetlenül, majd odafordulok Zayn felé.
- Ez egész könnyedén ment - szólal meg halkan, mire megrántom a vállam.
- Nemleges választ nem fogadtam volna el - sóhajtok fel, ahogy lehuppanok Li ágyára. Vagyis... csak az alsóra. Régóta nem az övé ez az ágy.
- Szóval, akkor most miért nem csókollak még meg? - kérdi, ahogy a tükörben magunkat nézi, majd látom, hogy felém kapja a tekintetét.
- Mert még mindjárt beront, hogy elmennek horgászni - motyogom unottan, ahogy fejemet a vállára hajtom, ő pedig egy hosszú puszit nyom a hajamba.
- Ez most komoly? - kérdi halkan, én pedig elmosolyodom és bólintok. - Ez úgy mennyi idő, mert felőlem arra is bejöhetnek, hogy nyögsz - morogja összeszorított fogakkal, ahogy kissé magához húz.
- Alig másfél órája, hogy találkoztunk. És már megcsókoltál, mi az, hogy rendes csók?! - hördülök fel ránézve értetlenül.
- Másfél órája csak puszikat kapsz - neveti el magát, ahogy ismét kapok egy gyors puszit. - És amúgy, itt több hétről beszélünk, ne szólj be! - lök meg kissé vállával, ahogy körbenéz a szobában. Tekintete megakad az egyik kihúzva hagyott fiókon, én pedig lábbal csak becsukom, ezzel eltüntetve előle a bugyikollekciómat. - Hmm - mordul fel tovább nézve a fiókot, már becsukva. - Erőteljes hmm - rázza meg a fejét, ahogy a tarkóján végigsimít fejét rázva.
- Hmm - bólintok párat, ahogy őt nézem. Tekintete lassan jár körbe, én pedig idegesen várom, amíg végez és apám végre közli, amit már előre tudok, lelépnek. Utálom, hogy Zayn belát a szobámba ennyire... mármint nem utálom. Csak most mindent megtud rólam. A szobád egy olyan rész, ami te magad vagy, jobb esetben. Ahol ott van minden, ami te vagy. Az ajtóm kinyitódik és hallom, hogy apa köhög párat.
- Leléptünk egy kis családi programra - köszörüli meg a torkát újra.
- A lányod vagyok, szarul hangzott - nézek rá unottan és érzem, amint Zayn keze éppen hogy hozzáér az én kezemhez.
- Tudod, hogy értem - mordul fel, ahogy a fejemre nyom egy puszit.
- Aha, jó horgászást - intek neki és ő is nekem. Aztán már majdnem becsukja az ajtót, amikor visszapillant rám.
- Nem is mondtam, hogy horgászni megyünk - néz rám értetlenül.
- Csá - intek neki nevetve, mire int és már be is csukja az ajtómat. Pár percig hallom, ahogy gyorsan pakolnak, majd a bejárati ajtó csukódását. És Zayn mindeddig csak idegesen járó lábakkal mered maga elé.
- Szóval, akkor szabad? - kérdi Zayn felém fordulva egy féloldalas mosollyal.
- Hát... izé... gondolom - rántom meg a vállam, mire tarkómhoz nyúl nevetve és odahúz magához. Oké... csók és csók között  van különbség. Az, hogy mekkora, talán most érzem. Nyelve... ajkai... szuszogása... a keze. A túl mély csók, a túl vad csók, a túl rég láttalak csók, csók... Másik keze derekamhoz nyúl és kissé meghúz maga felé, én pedig fordulva egyet az ölébe ülök. Érzem, hogy elmosolyodik.
- Apádék nem hagytak itthon semmit, ugye? - kérdi meg, ahogy hátrább mászik az egy személyes ágyon, hátát a falnak veti, csípőmnél fogva pedig jobban az ölébe húz, én pedig kezeimmel a felsőtestén végigsimítok és imádom a tudatot, a heves szívverésének.
- Az se érdekel, ha igen - válaszolok hadarva, csak, hogy tovább folytathassuk, amit elkezdtünk. Tenyerét megérzem csupasz oldalamon. Kezem hajába túr és egyszerűen markomba zárom tincseit... mert oh, igen! Végre egy icipicit megint nőtt a haja! Ő elneveti magát és fejét a falnak veti, ahogy engem bámul mosolyogva. Átkarolom a nyakát, fejemet a vállgödrébe bújtatom és magamhoz szorítom. Ő halkan felnevet, én viszont nem engedem el. - Kicseszettül hiányoztál - vallom be neki, bár csak motyogva és a nyakába.
- Te is - hangja nem remeg meg, nem halkan mondja, de nem közönyösen... csak természetesen.
- Nem kellett volna Ashtont megverned - sóhajtok fel hajamba túrva, ezzel hátra dobva azt, míg kissé elhúzódom tőle.
- De - rántja meg a vállait, én pedig elfintorodom. - Úgy csinálsz, mintha bajom lett volna - nevet fel, mire szemeimet megforgatom.
- Miért, neked soha nem lehet?! - kérdem meg ironikusan, ahogy felemelem a kezeit, hogy megnézzem ökleit. De egyedül csak a jobb keze van kissé lenyúzva, semmi több...
- Nem mondtam, hogy nem lehet, de ilyenek ellen?! - kérdi felvonva a szemöldökét, mire kezeit odanyomom a falhoz.
- Milyenek ellen? - mosolyodom el, bár én inkább a féloldalas mosolyától, ami az miatt van, hogy igyekszem lefogni a kezeit.
- Nyomorékok ellen - hangja halk, közel sem figyel arra, amiről beszélünk. Kezet kissé megfeszíti, ahogy elhúzná, de közel sem ad bele sok erőt, én viszont jobban odaszorítom.
- Akkor én is nyomorék vagyok? - kérdem meg értetlenül, ahogy egyre nehezebb karjait ott tartani.
- Nem, te nő vagy. Az más - neveti el magát, ahogy megfogja kezeimet és a hátam mögé kulcsolja őket.
- Diszkriminációt érzek a levegőben - hördülök fel, ahogy megpróbálom elhúzni a kezeimet.
- Hogyne - rázza meg a fejét, ahogy nyelvét fogai közé szorítja, én pedig rögtön feladom azt, hogy megpróbáljak kiszabadulni.
- Apumék nincsenek itthon - emlékeztetem, mire fejét kissé lehajtja.
- Jó, hogy szólsz, fel se tűnt - köhög párat zavartan, míg oldalra pillant, aztán vissza rám.
- Zavarba hoztalak? Ez komoly?! - kérdem meg fellelkesülve, ahogy rögtön elönt az adrenalin.
- Soha nem tudod, mikor sikerül... idióta - fektet el az ágyon, de én csak nevetek. Zavarba hoztam! Lehelete végigperzseli nyakamat, engem pedig kiráz a hideg.
- Szóval már többször is sikerült?! - izgatott vagyok, nem tudok mit tenni! Ő kissé hátrább hajol és képen röhög konkrétan.
- Sokszor - biccent nekem, én pedig kész extázisba kerülök. Zayn Malikot zavarba tudom hozni! Én! Hah! - Hülye - nevet fel ő is, míg beleharap a nyakamba és bár lábaimat felhúzom az érzésre, a nevetésem nem marad abba teljesen. Ő mégis lábaim közé kerül, ez pedig kezd nyomós érv lenni, miért ne nevessek. Pólóm felcsúszik keze simítására és le sem húzom. Ahogy ő sem. De hasam már kint van és keze végig is simít a szabad bőrömön.
- Te figyelj, hova is akarsz költözni az X-factor után? - kérdem meg, ahogy csípője megmozdul, én pedig épp, hogy nem nyögök fel már csak erre is. De esküszöm, nehéz megállni. Karom a hátán pihen, az ő egyik keze a combomon és ahogy belemarkolva a csípőjére húzza és ő előrébb mozdul... egyszerűen pólójába markolok és szuszogni kezdek.
- Nem tudom, te hol is fogsz lakni? Azt hallottam, hogy a Harvard környéke nem lehet olyan szar - morogja a fülembe, én pedig elmosolyodom. Keze combomon ismét jobban magához akarna húzni... de félek, már nincs jobban hova. Lejjebb csúszok a párnán, a pólóm feljebb csúszik, de nem zavar. Kicsit sem zavar. Pólója alját megfogom és elkezdem felfelé húzni, mire ő kissé kiegyenesedik, már amennyire az emeletes ágy engedi, én pedig végignézhetem, hogyan húzza át a pólót a fején egy olyan laza félistenes tökéletességgel. Gyomrom megrándul, ahogy visszahajol hozzám, lehet, hogy a mozdulat miatt, lehet, hogy a tudat miatt, miszerint együtt tervezünk későbbre is. Érzem, ahogy hasa enyémhez ér és élvezem a bőrének érintését. Ajkamat kissé megtépi, én pedig már réges-régen elveszve csak mozdulok utána. - Mondtam már, hogy utálom, hogy messze laksz? - kérdi a fülembe dörmögve. Csípőmet fogva fordul velem egyet, ezzel magára ültetve.
- Áh, még egyszer sem - nevetem el magam, míg én is leveszem a pólómat és hagyom, hogy leessen mellénk a földre. És élvezem a tekintetet, amit kapok érte.
- Hogy nézhetsz ki ilyen kibaszott jól?! - nyög fel, míg keze a derekamra simul és már húz is lefele. Hiába vagyok én felül, még mindig ő irányít. Na, nem mintha bánnám. Amíg ő megcsókol, addig én hátra nyúlok és saját melltartómat csatolom ki. Ő pedig olyan könnyen húzza le rólam, hogy egy pillanatra összezavarodok, hogy lehetséges, hogy ennyire tudja, mikor kell neki mozdulnia. - Tetszik, hogy már magadtól vetkőzöl - kuncog fel, majd kulcscsontomat megszívja, végig csókolja nyakam ívét. Kissé lejjebb csúszok rajta, ráülök a csípőjére. Bárgyú mosoly jelenik meg az arcán, amitől az enyémen viszont teljes. Feldobódom tőle, akármit is csinálunk. Csípőmet megmozdítom, míg mellette megtámaszkodom és ismét ajkaihoz hajolok. A csóktól még azt is elfelejtem, hogy nálam, vagy nála vagyunk-e. Az, hogy rajta ülök, vagy fekszem, mert már ezt sem tudom eldönteni, elveszi az eszemet. Az, hogy hozzám ér, vagy végig simít a hátamon. Ő mégis felmordul, mikor az én tudatomig is eljut a zene... Nyögve terülök ki rajta, melleim mellkasának nyomódnak, fejemet a nyakába és a párnába temetem. Lábamat felhúzom mellette és kissé átölelem, amolyan nyűgösen.
- Igen? - szól bele kissé idegesen a telefonba. Hallom, amint valaki köszön neki, de a végére se ér el, mikor Zayn már fel is mordul. - Ha tudom, hogy te vagy, fel se veszem, baszd meg!
- Zayn - mordulok rá, mire keze csupasz derekamra csúszik, majd egy kicsivel lejjebb és fenekemen ott hagyva pihenteti a kezét, ahogy mély levegőt vesz. Én pedig csak alsó ajkamat beharapva hallgatom tovább a szapora szívverést.
- Mi a fasz van, Harry? - kérdi felnyögve, én pedig realizálom, hogy ez az egyik srác, akivel a bandába került. Bár sokat nem tudok róluk. Csak a nevüket. Még arcokat sem tudok hozzájuk párosítani... vagy akármi mást. Egyszerűen nevek. - Leszarom, tökéletes. Persze, igen. Benne vagyok, hogy a pöcsömbe ne lennék benne? - nyög fel, míg csípőmbe markol, én pedig megmozdítom, ő pedig felmordul. - Zavarsz-e? Igen, nagyon. El se tudod hinni, mennyire. Jobban, mint amikor beverném a képed. Lerakhatnánk? - kérdi könyörögve, már mire felkuncogok. - Harold - mordul fel  idegesen, míg fejét érzem, hogy jobban a párnába nyomja, míg én az ujjaival a gatyája felett végighúzom ujjaimat. - Hogy mit? A barátnőmmel vagyok, mert én nem dobtam ki, nem úgy, mint te, segg arc - nevet fel. Értetlenül nézek le rá, de csak megrázza a fejét, ez most vagy azt jelenti, hogy semmi, vagy azt, hogy majd később. - Esküszöm neked, hülye vagy - nevet fel Zayn, én pedig visszabújok hozzá. - Perverz kis pöcs vagy, Harold - sóhajt fel Zayn, nekem pedig fogalmam sincs, miről beszélhetnek. - Csá, Harry... igen... beleegyezem. Ja, mondd meg nekik is, meg Simonnak. Felőlem anyámat is felhívhatod... Szia Harry! - nyomja meg utoljára nyomatékosabban a hangját és már ki is nyomva arrébb dobja, én pedig már csak lazán ülök rajta. Felsóhajt és megdörzsöli az arcát, aztán kezei mögül felnéz rám.
- Na mi van? - kérdem mosolyogva, míg lenyúlok magam mellé a pólómért. Van, amikor elúszik a lehetőség... a helyzet, a kedv... ez most ilyen.
- Nem tudom - vallja be őszintén.
- Hogy-hogy nem tudod? - kérdem tőle nevetve, míg lemászok róla és felállok az ágy mellett, ő pedig nyögve követ engem, míg magára kapja a pólóját.
- Meg kérdezte, hogy beleegyezek-e - vonja meg a vállát, míg kifele húzom a konyhába.
- De mibe? - kérdem meg értetlenül, ahogy hátra nézek rá, majd elengedem a kezét, amint kiérünk.
- Na erre nem emlékszem... vagy nem mondta. Fogalmam sincs - nevet fel, míg megtámaszkodik a konyhapulton.
- Figyelned kéne rá, a társad - sóhajtok fel, míg benézek a hűtőbe. - Kérsz valami kaját? - kérdem meg hátra pillantva rá.
- Banán - emeli fel a már kezében lévő gyümölcsöt. Odalépkedem mellé és letörök magamnak is egyet, aztán felülök a pultra, ő pedig a lábaim közé lép, míg én meghámozom magamnak a banánt.
- Nem kéne tudnod, mibe egyeztél bele? - kérdem meg értetlenül, ahogy lenézek rá, míg letörök egy kis darabot a banánból és megeszem. Nem... társaságban nem harapjuk... ahhoz túl perverz a mai társadalom. Zayn előtt meg főleg nem.
- Ravasz - jegyzi meg nevetve, míg ő viszont lazán beleharap.
- Szóval? - kérdem visszatérve ezzel az eredeti témához.
- Honnan kéne emlékeznem rá, mikor te éppen ott körzöl a csípőddel?! - csattan fel idegesen, mire elnevetem magam.
- Két helyre is lehet koncentrálni - vonom meg a vállam, ahogy újabb banán darabkát eszek meg.
- Veled? Hogyne - forgatja meg a szemét, ahogy a banánhéjat a kukába dobja. - Azt mondta, hogy már csak az én beleegyezésem kellene, mert, hogy megbeszéltük már elvileg sms-ben, de nem reagálok... - morogja a tarkóján végigsimítva.
- Akkor írj rá - sóhajtok fel, míg megeszem a banánom végét és mellette megpróbálom kidobni a banánt. Ő még a levegőbe kapja el és irányítja kissé arrébb... a kukába. Mindeközben még csak rám sem néz, hanem a telefonját nyomkodja, én pedig tehetetlenül sóhajtok fel, hogy valószínűleg soha nem leszek olyan kibaszott laza, mint ő. Mosolyogva felpillant rám és kapok egy gyors puszit, majd már nézelődik tovább a telefonján. Keze szinte ugyan úgy dobol a combomon, mint másik a telefonon.
- Szerintem megvan - vonja fel a szemöldökét.
- Na mi? - kérdem kíváncsian, mire ő elfintorodik.
- Megvan a banda neve - csúsztatja vissza a telefont a zsebébe, én pedig tovább figyelem őt. Ösztönzöm, hogy mondjon valamit, de nem teszi, csak néz engem.
- Mi lett?! - kérdem meg most már kicsit idegesen.
- Túl nyálas lesz, erre még én sem készültem fel - neveti el magát, ahogy jobban a pult szélére húz, ezzel a csípőjéhez közelebb. Lenézek kettőnk közé és gondolataim egy pillanatra visszazuhannak az ágyba... aztán felnézek a szemeibe és a féloldalas mosolya miatt igyekszem észhez térni.
- Szóval? - kérdezek rá újra. Ő az ajkaimra néz, én pedig veszek egy kicsivel mélyebb levegőt. Csak felkészülve arra, ami jönni fog. Mert ugye az a rész jön már végre?!
- Mi? - néz fel a szemeimbe, mire elröhögöm magam.
- Mi a banda neve? - kérdem meg, ahogy átkarolom a nyakát.
- Uhm... izé... - morogja, míg keze fenekemre csúszva húz még kijjebb, szinte már ő tart, nem mintha zavarna... - One Direction, azt hiszem. Leszarom - hördül fel és ennyi kell neki, hogy lekapjon. Fel sem dolgozom az információt, csak visszacsókolok neki. - Hol a faszba van a szobád? - kérdi kétségbeesetten, ahogy leemel a pultról. Nem várja meg, hogy válaszoljak, lépked magától. Pár másodperc és már megint az ágyon fekszünk és felettem van. Keze szinte rögtön benyúl gatyám alá, én pedig csak válaszul erősebben csókolom meg. Kezem már húzná le a pólóját, mikor a telefon újra megcsörren. Dörmögve dől mellém, míg én nyögve nyúlok most az én telefonomért.
- Harvard?! - ordít bele Chris, én pedig csak felnyögve ismét a párnába temetem az arcomat.
- Cseszd meg, ember - hörgöm neki már kínomban röhögve, míg Zayn is csak nevetni kezd...


Sziasztok!
Megérkezett az újabb fejezet! Remélem tetszett! Az előző részhez érkezett komikra mindjárt válaszolok,  de most is ér véleményt nyilvánítani! :)
Holnap végre péntek! Jön a hétvége! Kinek, milyen tervei vannak?
Puszi: Klau

5 megjegyzés:

  1. Kissé elhanyagoltam a blogot ezért is bocsi. A részek továbbra is ahh nem lehet kifejezni szavakkal imádom ahogy írsz.Klau neked is köszönjük a részek javítását
    Imadaaas
    Vanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)
      Nekem nem kell megköszönni! Imádom őket javítani, csak most sok minden szaladt össze... De majd valahogy csak összehozom a kövit is, meg már nekem is írnom is kéne...
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Szia Klau!
    Mint az Orbit reklámban a kis baktériumok a rágóra úgy nézek most én is.. hogy nem nem nem.. ez a rész tisztára kész.... mármint persze, hogy kész hiszen fergetegesen- vihart előhozóan ..oda csapósan meglett írva..remek mű.., de de ezt művelni a két fiatalal! Des Tiny..!! :)

    Des Tiny a májam epe gyulladást kapott.... kész vagyook! Megint mint mindig egetrengetően elmebajosan frenetikusat alkottál!

    Mind kettőtöknek köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    Klau! Az előző részhez írt válaszodra reagálva: Köszönöm! igen a kettest nehéz elérni..aztán elvileg a többi menne.. de nem nekem :D na jó jó lesz az!

    Óh.., igen szeretek utazni és cuccokat pakolászni egyik helyről a másikra...
    Kiköltözés ..a koliból lesz a szülőiházba.. aztán párhónap múlva - ha minden jól megy - a szülőiházból költözök - egy nagyvárosba - egy kis "lakásba".. ha minden jól megy és sikerülnek a számításaim akkor két - három évig nem lesz újabb költözés..

    Óh és most olvastam az aztihszem 80. részhez írt válaszodat is..
    Honnan szedem ezeket az eszement dolgokat? hát kérlek szépen magam se tudom... szerintem rosszúl raktad össze...:D dől belőlem az eszementség..
    Szerintem nomrmalitásomból fakad :D

    Egyébként "lekéne róla szokni" - nem mint ha lehetséges lenne.., mert csak jön... szaval nem is mind poénos .. sőt nem is tudatosan szánom én ezeket csak ösztönszerűen kibújnak :D- szaval lekéne szokni mert, multkor az egyik kijavított dolgozatom egyik szava alá volt húzva ..eme megjegyzéssel : "ilyen szó nem létezik" :D
    Az egyik szót túl ragoztam :D
    Esküszöm a pók által behálózott pajta kis sarkára, hogy nem direkt volt :D

    hétvégi tervek: tanulás, sütés, olvasás, tanulás :)

    Szép hétvégét!

    Minden jót Nektek!

    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett :) Szegények, nem tudnak egymással foglalkozni :D Rendesen megsajnáltam őket :D Várom a következő részt :) puszi ❤

    VálaszTörlés
  4. Hali
    Nagyon nagyon tetszett a resz... Siessetek ��a kovivel kerleek ^.^ ��*.*

    VálaszTörlés