2016. február 23., kedd

50. Rész

- Hát mi van ma a nőkkel a házban?! - nyög fel Zayn, mire értetlenül néz rám Trisha, én meg elmosolyodom. Zayn kint is nyúzottnak tűnt, de most, ahogy szinte beesik a konyhába, hátán Safával, valahogy más értelmet nyer a nyúzottság nála. - Kijössz a játszótérre? - néz rám kérdőn.
- Nem úgy volt, hogy holnap megyünk, hercegnő? - Intézem szavaimat Safához, aki nagyon elvan ott, Zayn hátán.
- De kint van Adam is - biggyeszti le a száját. Trisha felsóhajt, Zayn szeme elkerekedik, én meg elmosolyodom.
- Az az Adam? - nézek rá tovább mosolyogva. Kissé elpirul, aztán bólint.
- Semmiképp nem megyünk ki - zárja le a témát Zayn.
- Anyu! - kezd el nyöszörögni, mire Trisha kirakja az asztalra a kész kaját.
- Oké, menjünk - adja meg magát feltartva a két kezét.
- És anyám még támogatja, hogy a hat éves húgom pasizzon - néz rám tök komolyan Zayn, mint aki tőlem vár magyarázatot. Vagy éppen, hogy tegyek valamit az ellen, hogy a hat éves húga pasizzon.
- Megyek én is veletek - mosolyodom el, mire jól láthatóan leereszti a vállait. Szemét körbe hordozza a konyhán, azt elmutat az egyik irányba, én meg követem a tekintetét.
- Azt ott, a nyakamba, könyörgöm. Egyszerűbb lenne - morogja, én meg elkomolyodva visszanézek rá. Egy késre mutatott. Ez nem poén. Nem nála.
- Ahogy látom, ezt elintézi Zoe - motyogja Trisha, ahogy lekapja Zayn hátáról Safát.
- Ne már - nyög fel a plafon felé fordítva tekintetét.
- Ez nem volt vicces - suttogom neki, megállva előtte.
- Te is tudod, hogy nem úgy gondoltam - fintorodik el, ahogy homlokomra nyom egy puszit.
- Nézz rám... - utasítom keményen. Fintorát rám villantja. Én pedig igyekszem non-verbális kommunikációval elmondani neki mindent, amit a kijelentése keltett bennem.
- Ne nézz rám így - motyogja végig simítva az arcomon, ahogy magához húz.
- Ne beszélj így - felelem hetykén. Oké, talán még mindig kissé érzékeny vagyok arra a témára, hogy valaha ő öngyilkos akart lenni. Sőt, annyira, hogy kórházba kötött ki.
- Nincsenek ilyen gondolataim. Legalábbis, komoly gondolataim. Ezt tudod - suttogja a fülembe, ahogy kapok egy mackó ölelést.
- Soha nem tudok semmit. Csak sejtek - karolom át a derekát kissé kétségbe esetten.
- Megyünk már?! - kiált be hozzánk Safaa, mire kissé jobban magamhoz ölelem Zaynt. Vajon milyen lennék most, ha nem ismertem volna meg őt? Ő nem enged el, én pedig nem akarom őt elengedni. De tudom, hogy mennünk kéne Safával. És azt is, hogy ez most olyan pillanat, amikor ő addig ölel, amíg szükségem van rá. Alsó ajkamat beharapom, aztán elengedem. Kutakodva néz engem, én meg csak biccentek, hogy minden oké. Felkapom a cipőmet és már megyek is ki Trisháékhoz. Zayn mögöttem lép ki rögtön. Megvárom őt és összekulcsolom a kezünket. Hüvelyk ujjával kezemet simogatja és lemosolyog rám. Trisha hátra pillant ránk és rögtön előre is kapja a fejét. Mintha nem nézhetne minket. De azért látszott így is, hogy elmosolyodott. Zayn halkan felnevet és megrázza a fejét. Safaa is hátra fordul, majd rögtön vad magyarázásba kezd Trishának.
- Hat éves, hogy-hogy kíséritek még a játszótérre? - kérdem meg halkan.
- Bradfordnak nem a legjobb környékén lakunk - vonja meg a vállát.
- Értem, miért lettél itt az, aki akkor - biccentek neki, mire kérdőn lenéz rám.
- Hogy érted? - tekint le rám értetlenül.
- Inkább belefolysz szar körökbe, hogy rá se merjenek nézni a húgaidra. Csak hogy rögtön hozzád kössék őket. Neked meg meglegyen az a hírneved - nézek fel rá mosolyogva, mire szemöldöke összeszalad.
- Oké, ezt hogy? - kérdi meglökve engem a vállával.
- Lilith meg Hagley - vonom meg a vállamat, mire felvont szemöldökkel rám néz. - Te is láttad, hogy Li nem az a típus, aki lazán megvédi magát. Oké, szövege az van, alázni tud. De ha ezt Hagleyben csinálod, megvernek. Az sem a legjobb környék - motyogom, szabad kezemmel megvakarva a nyakamat. Érzem, ahogy keze kissé megfeszül. Azt hiszem, egy dologra gondolunk, arra a remek napra. Mikor meguntam, hogy nem ír lassan egy hónapja, és elmentem sétálni... futni... aztán az a srác banda. Nem volt szép vége.
- Néha úgy érzem, jobb lett volna, ha akkor tová... - Safaa konkrétan nekünk csapódik, Zayn épp hogy utána nyúl és megfogja. A kislány csak nevet, mi meg kapunk egy kisebb szívinfarktust. Kérdőn nézek Zaynra, hátha befejezi, amit elkezdett. Valahogy úgy érzem, tudnom kell, mit akart mondani. Safaa mit sem törődik a kissé szikrázó levegővel közöttünk. Vagy legalább is az én részemről a kíváncsiság miatt. Szétszedi a kezünket és megfogja egyik kezével Zaynét, másikkal az enyémet és már menetelünk is tovább. Zayn megrázza a fejét, én meg kinézek az útra mellettünk. Mi lett volna jobb akkor? A bal kezemre hirtelen több súly nehezedik, mint kéne. Aztán látom, hogy Safaa nevetve ugrik. Még épp, hogy felemelem, ahogy Zayn is. Ő csak kacag, ahogy földet ér, én meg másodjára kapok tőle szívinfarktust.
- Safaa, előtte szólj Zoenak, ő nem a stabil típus - neveti el magát Zayn.
- Megpörgetsz? - néz fel rá csillogó szemekkel és az én kezemet rögtön el is engedi. Trisha bevár minket elől. Zayn felsóhajt, felkapja a húgát és már el is kezd vele előre pörögni.
- Bocsi - szól oda nekem Trisha egy fintorral.
- Semmi gond, nem beszéltünk semmi fontosról - vonom meg a vállamat, rá villantva egy mosolyt. Kamuzás... régen kellett.
- Más, mióta ismer téged - suttogja nekem halkan, ahogy még inkább lemaradunk. Elmosolyodom, ahogy azt nézem, hogy megy tovább lazán Safaával úgy, hogy a vállán cipeli. Safaa persze sikítozva csapkodja a hátát, bár túl sokat kétlem, hogy érez belőle Zayn. Maximum annyit, hogy megsüketül.
- Én is más vagyok, mióta ismerem - vonom meg a vállamat.
- Ő jó irányba változott, nagyon jóba - néz rám egy boldog mosollyal.
- Azt hiszem, én is - nézek rá értetlenül.
- Biztos? - kérdi meg rám tekintve, túl mélyre ható pillantással.
- Másfél évvel ezelőtt, nem ilyen voltam. A magam ellentéte inkább. De úgy érzem, ez az... igazibb énem. Úgy értem, jól érzem magam. Talán nem jártam ennyit bulizni, nem cigiztem így. És nem csináltam olyan dolgokat, mint mostanában. De határozottan jobban élvezem ezt az énemet, mint azt. És ha kívülről úgy is tűnik, hogy nem a jó irányba változtam, szerintem határozottan igen. Zayn nem akarta soha sem, hogy jó legyek, csak, hogy önmagam. Azt hiszem, most önmagam vagyok - vonom meg a vállamat az említett srácot figyelve, ahogy a húgával röhögcsél.
- Örülök neki, ha így érzed - mosolyodik el.
- Én annak örülök, hogy Zayn jó irányba változott - nevetem el magamat.
- Őszintén bevallom, fogalmam sincs, miért nem jöttök össze - rázza meg a fejét felsóhajtva.
- Ha ez megnyugtat, nekem sincs ötletem - nevetek fel, bár nem túl őszinte ez a nevetés.
- Szóval ő nem akar? - kérdi meg kissé halkabban.
- Szerinted ide jönnék, ha én nem akarnám? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Jogos - csóválja meg a fejét. - De azért nagyon örülök neked, hogy itt vagy - simít végig a hátamon, mire elmosolyodom.
- Én is, szeretek itt lenni. Csak nem is tudom, nem szeretek vendégségben lenni - vonom meg a vállamat.
- Nálunk nem vendégségben vagy - néz rám kissé zavartan. Én pedig viszonozom a zavart pillantást.
- Tessék? - kérdezek vissza kissé értetlenül.
- Mármint, kissé olyan vagy, mint Doniya. Jössz, amikor haza tudsz jönni, mi meg várunk - villant rám egy természetes mosolyt. Mintha ez természetes lenne. Meg kell erőltetnem magamat, hogy tovább tudjak haladni előre.
- El sem tudod képzelni, mennyire fura ez nekem - csóválom meg a fejemet.
- Szoktam látni, hogy pár dolgot furcsállsz nálunk. De ezzel mindenki így van. Mivel Yaser ugyebár pakisztáni és...
- Én azt furcsállom, ahogy bántok egymással. Mármint, nem tudom Zayn mit mesélt rólam és a családomról - mondom kissé feszengve. - De... hát én nem ilyen családban nőttem fel - túrok bele a hajamba.
- Eléggé feszült lesz, ha esetleg rólad kérdezünk. Jobban mondva boldog, sőt mesél is, csak megvannak a témák, amiket tudunk, hogy kerülni kell - magyarázza halkan. Végig nézem, ahogy Zayn átemeli a húgát a neki derékig érő mini kerítésen, ami a játszóteret választja el. Megtámasztja rajta az egyik kezét és lazán átugrik ő is. Tuti megerőltető lett volna elmenni az ajtóig, ami úgy tíz lépésre van tőlük. Trishával mi inkább azon megyünk be. Leülünk az első padra, ami árnyékban van. Safaa rögtön magával rántja Zaynt, hogy menjen játszani vele.
- Mik ezek a témák? - kérdem kíváncsian Trishát, ahogy törökülésbe elhelyezkedem a padon.
- Család, és minden erre terjedő dolog - villant rám egy fintort. - Nem akarok tolakodni, félre ne érts - szabadkozik rögtön.
- Nem tolakodás - csóválom meg a fejemet. - Zayn néha túlságosa félt - kuncogok fel.
- Jogosan, nem gondolod? - fordítja felém a fejét.
- Talán - értek egyet vele. - Ma találkozott a nővéremmel és apámmal is - osztom meg vele kissé halkan. Meglepődve pillant rám, ledöbbenve. - Zayn nem bírja apámat, azt hiszem - nevetek fel kínosan.
- Hogy-hogy nem? - néz rám teljesen zavartan.
- Jelenleg apuval élek - sóhajtok fel, ahogy azon gondolkozom, most hogyan magyarázzam el neki a családi helyzetemet.
- Igen, ezt mondta, csak azt nem, miért - néz rám együtt érzően, pedig azt sem tudja, miért. Trisha jó szívű, azt hiszem, ilyenek a remek anyukák. A bűntudat pedig elönt, a saját gondolataim miatt. Néha úgy érzem, anyám nem is olyan rossz, csak biztos tini vagyok, és rossznak látok mindent. Aztán valahogy ránézek Trishára és tudom, hogy nála első a család. Mármint a gyerekei, nem pedig egy másik faszi.
- Zayn azért nem bírja apámat, mert vannak gondjai az alkohollal. Nem kicsi gondjai. És sokszor nagyon nehéz vele együtt élni. A barátnője pedig kifejezetten nem kedvel engem - kezdem el megmagyarázni halkan, elvégre... Azt hiszem, nincs ezen mit szépíteni, nem de?
- Oh, sajnálom kicsim - teszi kezét a térdemre, mire elmosolyodom és a fülem mögé tűröm a hajamat.
- Nem gáz, csak ugye Zayn az, akinek szoktam erről mesélni. És azt hiszem, ezért nem bírja. De tisztelettudó volt vele - nyugtatom meg Trishát rögtön, ha esetleg emiatt aggódna. - Igazából eléggé megkönnyebbülés volt, mivel apa nagyon bírja. Persze nekem nem mondta, de elég könnyen le tudtam venni - mosolyodom el.
- Ennek azért örülök - mosolyog rám kedvesen. - És hogy-hogy nem anyukáddal élsz? Mármint az elvált szülős gyermekek szinte mindig az anyjukkal maradnak - hadar bele kissé mondandójába és nem kell mondani, tudom, hogy kissé feszeng.
- Én is anyummal maradtam. Mint a két nővérem. De anya pasija... - húzom fintorra a számat. Magam elé pislogok párat, hogy is tudnám körbeírni Jay-t? - Szóval buta és agresszív - motyogom ránézve. - Túl sok mindenen kiakad, a legkisebb dolgokon is - vonom meg a vállamat.
- Nem lehet, hogy csak akkor érezted kis dolgoknak? - kérdi meg óvatosan, mire elmosolyodom.
- Én is gondoltam rá, aztán végigpörgettem magamban pár vitát és... sajnos nem. A kedvencem, azt hiszem az volt, mikor azért kezdett el tombolni, mert máshogy vágtam fel a zsemlét, mint ő - nevetem el magam. Ez már túl abszurd ahhoz, hogy ne nevessek rajta.
- Most... ez komoly? - kérdi halkan, és a döbbentségét még csak leplezni sem tudja.
- Nancy elköltözött, mikor tizenhat éves volt. És azóta is kapcsolatból kapcsolatba menekül. Túl könnyen robban. Dührohamok, pánikrohamok. Ő is megszenvedte azt, hogy ezzel az... emberrel volt akkor együtt anyám - mondom ki nagy nehezen az ember szót.
- Szóval akkor már nincs? - kérdi felsóhajtva, mire elmosolyodom.
- A házunkon hitel volt, el kellett adni. Eladtam - villantok rá egy mosolyt - Aztán beköltöztünk Birminghambe. Elég nehéz volt jó házat találni, sokat meg kellett nézni. De végül is ez egész jó, ami most van. Mikor a házat el tudtuk adni, akkor szétmentek. Aztán nyáron végül kiderült, hogy megint összejöttek - mosolyodom el kissé szomorúan, míg az ujjaimmal játszok. - Közöltem, hogy vagy ő, vagy én. Hát anyám őt választotta. Szóval költöztem apámhoz. És jött velem Li is. Ő a legidősebb hármunk közül. De vele a legjobb a viszonyom az egész családomból. Viszont jó pár hónapja ő is elköltözött aputól. Nos, ezért nem szereti Zayn a családommal kapcsolatos témákat. Azt hiszem. És nekem ezért fura, hogy ennyire... szereted a gyerekeidet. Mármint ne haragudj, ez furán hangzik, tudom! - nevetem el magam, ahogy rögtön szabadkozom.
- Komolyan sajnálom - húz oda magához egy ölelésre. - Bármikor jöhetsz ide. Bejelentés nélkül is akár, és Zayntól függetlenül - hadarja rögtön a fülembe, mire elmosolyodom.
- Köszönöm, tényleg - mondom kissé elpirulva.
- Eddig is tudtam, hogy más vagy és erősebb kislány, de ez... kemény - csóválja meg a fejét rám nézve, szánakozva.
- Majd elmúlik, egyszer úgyis el tudok költözni - mosolygok rá. Zayn már túl sokszor néz felénk, kissé értetlenül. - A megoldások sosem jönnek váratlanul, hogy csak úgy az ölembe essenek - nevetem el magam, kissé beletörődve.
- Néha igen. Néha teszünk érte, anélkül, hogy tudnánk, aztán egyszer csak ott van a megoldás, amit már csak ki kell élvezni - néz rám egy apró mosollyal.
- Nem hiszem, hogy az én esetem ilyen lenne most - mondom lazán, ahogy Zayn megindul felénk.
- Elmondhatom neki szerinted, hogy elmondtad a tiltott témát? - kérdi kissé jobban hozzám hajolva és suttogva.
- Megoldom - mosolyodom el, ahogy várom, hogy oda érjen hozzánk. Felvont szemöldökkel figyel minket, én meg őt egy mosollyal. Azért édes, hogy ilyen kis aggódó, de ezt neki soha nem fogom bevallani.
- Na mizu? - kérdi lehuppanva közénk. Lazán átveti a kezeit mindkettőnk vállán.
- Elmeséltem anyudnak, hogy milyen anyám, meg apám van - villantok rá egy mosolyt, mire ő érezhetően megdermed. Maga elé mered pár másodpercig, aztán lassan felém fordul. Mint akinek azt mondtam, hogy terhes vagyok, de komolyan... - Én akartam elmesélni neki. Tudod, csak, hogy értse, miért döbbenek le néha nálatok, hogy olyan kis édesek vagytok - mosolygok rá és várom, hogy feloldódjon a sokkból. Hallom, hogy Trisha csak nevet a másik oldalon. Zayn meg még mindig csak kissé dermedten engem figyel. Nyomok egy puszit a szája sarkába, aztán hátrább hajolok, hogy megnézzem a reakcióját. - Na jó, megnézem Safaát. És ne akadj ki, nem titkos az életem. Trishát amúgy is bírom, miért ne tudhatná? - kérdem meg felállva a padról. Az említett személy villant rám egy hálás mosolyt, Zayn meg tovább követ a tekintetével engem, kissé ledermedve. Oda lépkedem Safaához és felmászok mellé a kis építményre. Van egy falmászó része, aztán egy kis híd, amin eljutsz a csúszdához, és egy ilyen tűzoltós rúd. Egész jó. - Na hello - mosolygok rá.
- Szerinted Adamék mikor jönnek ki? - kérdi meg, ahogy körül néz, mintha látná jönni.
- Nemsokára biztosan - mosolygok rá.
- Meddig maradsz nálunk? - Nem néz rám, ahogy kérdi, megindul a kis hídon. Megáll az egyik foknál és leül rá. Én pedig kissé távolabb tőle, lábaimat lelógatva, szintén leülök.
- Nem tudom még - vonom meg a vállamat őszintén.
- Remélem sokáig. Javadd régen jött már ki velem - biggyeszti le az ajkait.
- Mert kemény a sulija - mondom rögtön a legjobb indokot, ami eszembe jut.
- Tudom, csak már úgy hiányzott - nyög fel, ahogy fejét a fának hajtja.
- Azt elhiszem - nevetem el magamat, ahogy a lábaimat hintáztatni kezdem. Végig mászok az egészen, sőt. Fel is mászok Safaával kétszer a kis falmászós részen. Igaz, kicsit segíteni kell neki, de nem vészes. Versenyzünk, hogy ki ér fel hamarabb a csúszdához és érinti meg előbb a korlátot. Zaynra nézek, míg Safaa visszaszámol öttől. Villant rám egy mosolyt, aztán feláll Trishával együtt. Megrázza a cigis dobozát. Én meg megcsóválom a fejemet. Kimegy az anyjával a játszótér területéről és látom, hogy ott rágyújt. De közben tovább beszélgetnek. Észbe kapva kezdek el felfelé mászni, kissé lassabban. Aztán éppen előttem egy lépéssel odaér Safaa. Ő felnevet, ahogy lehuppanok a földre "kimerültségemben".
- Lecsúszunk azon a csövön? - kérdi a rúd felé mutatva, mire szemöldököm felvonom.
- Hát nem tudom. Csúsztál már le rajta? - nézek fel rá kérdőn, amíg ő felhúz engem.
- Még nem - vonja meg a vállát.
- Akkor én megyek előre, lent meg elkaplak - villantok rá egy mosolyt és már meg is indulok. Lazán megfogom a rudat, egyik lábamat kissé rácsavarom, aztán lecsúszok és már várom is Safaát, nem akarom, hogy baja legyen! Főleg nem nálam!
- Ha szerelek a szobámba egy rudat, oda is eljössz? - kiált be nekem egy srác a kis kerítés túloldaláról. Oda kapom a fejemet és rájövök, hogy nem egy srác van ott. Hanem egy csapat. Szemöldököm felvonom és le sem reagálom. Felnézek és látom, hogy Safaa csúszik le. Kissé tompítok az érkezésén, ugyanis ezt inkább ugrásnak neveztem volna, nem csúszásnak.
- Legközelebb lassabban gyere le rajta. Menj fel még egyszer és próbáld meg - mosolygok rá, ahogy megindítom a mászóka része felé. Onnan kicsit több idő, mire ideér.
- Na, nem mutatsz még valamit? - kérdi meg egy másik, mire felsóhajtva odafordulok.
- Például azt, hogy töröm el a karodat, ha még egyszer hozzám szólsz, faszarcú? - villantok rá egy mosolyt.
- Kétlem, hogy az menne, de azért megnézném, ho...
- Nekem menne - szólal meg mögöttük Zayn, ahogy eltapossa a cigit lazán. És igen, mind a hangja, mind a megjelenése vérfagyasztóan hat még rám is.
- Zoe, mi van? - kérdezi Safaa, ahogy ő is Zaynt nézi, amint halkan beszél a srácokkal. Jobban mondva, csak ő beszél. A srácok nem.
- Semmi, beszélget. Gyere, csússz - mosolygok rá. De fél szemmel akkor is őket nézem. Safaa lecsúszik, most már ügyesebben. Meg sem kell fognom.
- Nézd! Adam! - sikkant fel és már el is fut az ajtóhoz, amin Trisha jön be, kissé gondterhelt arccal. Én pedig az ajtó felé indulok meg szintén.
- Ne menj ki, nem a legjobb társaság - húz vissza engem.
- Az enyém sem az otthon - nézek rá egy gyors mosollyal és már meg is indulok Zaynék felé. Nem fog verekedni. Nem Safaa és Trisha előtt. - Hello - köszönök rájuk, miközben felvont szemöldökkel Zaynra nézek.
- Menj vissza! - szól rám Zayn.
Laissez-le - szólók rá most én franciául, fejemet csóválva. Hagyjad. Ennyi csak elég neki, nem? A srácok értetlenül néznek ránk. Ezek szerint nem tudnak franciául. Remek. Én viszont tovább folytatom akkor franciául, legalább nem égetem be. - Ne előttük verekedj - kérlelem tovább. Bepillant, aztán látom, hogy súg valamit az egyik srác fülébe és elengedi a karját, amit eddig kicsavarva tartott. Ezt sem vettem észre. Kezeinket összefonja és lassan belépkedünk a játszótérre.
- Össze fogom verni, később - feleli teljesen nyugodtan.
- Minek? - kérdem értetlenül, halkan, hogy Trisha ne hallja. Értelmetlen lenne előtte is franciául beszélni. Szerintem ő értené.
- Mert ilyen vagyok - vonja meg a vállát, ahogy leül egy padra. Trisha éppen Adam anyukájával beszélget, míg Adam és Safaa játszanak. Leülök Zayn ölébe és átölelve hozzábújok. Lazán karolja át derekamat és sóhajt fel. - Annyira jó lenne, ha Bradford egy normálisabb környékén lenne házunk. Esküszöm, ez lenne az első, amit csinálnék. Vennék egy másik házat, máshol - motyogja, ahogy fejét hátrahajtja. Nyomok egy puszit a nyakára, mire fejét visszahúzza és fáradtan rám néz. - Miért van az, hogy velünk van mindig valami gáz? - kérdi értetlenül, engem nézve.
- Így legalább érdekes, nem? - vonom meg a vállamat egyszerűen.
- Képes lennék belehalni inkább az unalomba, mint, hogy meghallgassam, ahogy invitálnak téged hálószobákba rúdtáncolni - morogja mérgesen.
- Ha leszarnád, nem lenne belőle gond - csóválom meg a fejemet.
- De zavar - néz rám értetlenül.
- Engem is, de annyira nem, hogy odamenjek és foglalkozzak is velük.
- Engem zavar ennyire - nyög fel.
- De ne verekedj Trisha és Safaa előtt - kérem meg őt fintorogva.
- Ha nem vagy itt, verekedtem volna - morogja oldalra nézve.
- Ha nem vagyok itt, nem lett volna balhé - nevetem el magamat.
- Még mindig nem csókolsz meg? - kérdi felém fordulva, ahogy arcomra nyom egy puszit.
- Nem, még bírom - nevetek rá.
- Én már nem - nyöszörögi a nyakamba.
- Szar lehet - kuncogok a fülébe.
- Pedig még meg sem vertem azokat a pöcsöket, és még te is tovább szívatsz - sóhajt fel mérgesen.
- Jó, oké - adom meg magamat a szenvedését nézve. - De anyud előtt nem akarok smárolni. Az olyan meh... - mondom fintorogva. Arcomat megfogja és magához húzza, nem is érdekli, mit beszélek. Egy egyszerű puszi. Ahogy ajkait enyémeken tartja, valahogy úgy, mint aki már tényleg nem bírta volna tovább... a gyomrom összerándul és a markomba szorítom a pólóját. Elhúzódunk egymástól. Én kissé elpirulva, ő meg egy fokkal nyugodtabban.
- Most közlöm, ne csináld sokáig, hogy nem kaphatlak le, mikor mellettem vagy, mert nem fogom bírni sokáig. És úgyis tudod, mi lesz a vége, ha sok idő után foglak megcsókolni. Az nem csak csók lesz - villant rám egy szemtelen mosolyt.
- Nem bírod sokáig, alig másfél órája tart - nevetem el magam.
- Fél óra is sok - vonja meg a vállát hanyagul.
- Hát, ha arra van az ajtó - mondom gúnyosan, mire felnevet. - És honnan veszed, hogy nem csak csók lesz? Rajtam is múlik, nem? - röhögöm el magamat.
- Had ne bizonyítsam be, hogy rajtad nem múlik semmi, ha nagyon azt akarom - villant rám egy szemtelen mosolyt.
- Vigyázz Malik, a végén mindent megvonok - hördülök fel.
- Szerinted nem tudnék ellene tenni? - pillant rám meglepődve.
- Ja, végül is. Sok másik csaj van - nevetem el magam.
- Veled, te picsa - húz jobban magához. Lábaimat felpakolom a padra, de továbbra is az ölében maradok.
- Biztos tudnál, de nem egy játszótéren - villantom rá a győztes mosolyomat.
- Érjünk haza... - morogja fejét csóválva.
- Nem szeretem, mikor így állsz hozzá. Nem akarom, hogy halljon akárki is valamit - motyogom zavartan, ő pedig egyszerűen felröhög, de úgy nagyon. Trisha felénk néz. Én csak megcsóválom a fejemet, míg a fia szinte már alig kap levegőt. Kissé helyezkedem, aztán egyszerűen rámarkolok alulról, mire nevetése fulladozásba vált át. De ezt legalább senki sem látja. És ez a lényeg.
- Azért, ettől eltekintve, ez akkor is aranyos volt - nevet fel újra.
- Nagyon - forgatom meg a szememet.
- Csak jó tudni, hogy már előre tudod, hogy nem tudnád magad visszafogni - mosolyog rám úgy, hogy nyelvét fogai közé szorítja. Szeretem, mikor így mosolyog... annyira édes.
- Azért, azt már tudjuk, hogyha akarom, te sem tudod visszafogni magad - nézek rá kihívóan, mire halkan felnevet.
- Be voltam tépve. És részeg is voltam - legyint le engem, mintha így nem számítana.
- És én is - vonom meg a vállamat.
- Majd este - suttogja a fülembe, mire beharapom alsó ajkamat és nyelek egy nagyot. Látom, ahogy elmosolyodik reakciómra, én pedig érzem, hogy elpirulok. - Kíváncsi vagyok, mire gondolhatsz, Zoe... - kuncog bele a fülembe, én pedig csak megforgatom a szememet. Jobb neki, ha nem tudja...


Kukucs! Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész. Köszönöm szépen a sok jobbulásos kommentet. Édesek vagytok! Imádlak titeket és köszönök szépen tényleg mindent. A feliratkozókat, a kommenteket egytől egyig és minden pipát! You are the best!

5 megjegyzés:

  1. imádom nagyon :) <3 i love zoé+zayn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok csináltam egy jelemzés a blogotokrol remélem nem baj puszi!
      itt lehet megnézni: http://legjobbbloggokszerintem.blogger.hu/

      Törlés
    2. Szia!
      Egy nagy bajom van az irományoddal, mégpedig az, hogy ennek a blognak egy írónője van, az pedig Des Tiny. Én csak bétázok, vagy ha neki valami közbe jön, akkor kiteszek egy-egy részt.
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. De imadtaaam!
    A picilány eszméletlen aranyos!
    Trishat szüntelenül nagyon birom!

    Imádom a 'két lükét' mindent mindig minden körülményekközött megoldanak legyem az oriasi-kozeps-vagy kicsi gond...nekik nem akadály....egyutt megoldják :)

    VálaszTörlés
  3. Még mindig a legjobb😍 Nagyon várom már a következő részt is❤

    VálaszTörlés