- Hát mi van ma a nőkkel a házban?! - nyög fel Zayn, mire
értetlenül néz rám Trisha, én meg elmosolyodom. Zayn kint is nyúzottnak
tűnt, de most, ahogy szinte beesik a konyhába, hátán Safával, valahogy más
értelmet nyer a nyúzottság nála. - Kijössz a játszótérre? - néz rám
kérdőn.
- Nem úgy volt, hogy holnap megyünk, hercegnő? - Intézem szavaimat Safához, aki nagyon elvan ott, Zayn hátán.
- De kint van Adam is - biggyeszti le a száját. Trisha felsóhajt, Zayn szeme elkerekedik, én meg elmosolyodom.
- Az az Adam? - nézek rá tovább mosolyogva. Kissé elpirul, aztán bólint.
- Semmiképp nem megyünk ki - zárja le a témát Zayn.
- Anyu! - kezd el nyöszörögni, mire Trisha kirakja az asztalra a kész kaját.
- Oké, menjünk - adja meg magát feltartva a két kezét.
-
És anyám még támogatja, hogy a hat éves húgom pasizzon - néz rám tök
komolyan Zayn, mint aki tőlem vár magyarázatot. Vagy éppen, hogy tegyek
valamit az ellen, hogy a hat éves húga pasizzon.
- Megyek én is
veletek - mosolyodom el, mire jól láthatóan leereszti a vállait. Szemét
körbe hordozza a konyhán, azt elmutat az egyik irányba, én meg követem a
tekintetét.
- Azt ott, a nyakamba, könyörgöm. Egyszerűbb lenne -
morogja, én meg elkomolyodva visszanézek rá. Egy késre mutatott. Ez nem
poén. Nem nála.
- Ahogy látom, ezt elintézi Zoe - motyogja Trisha, ahogy lekapja Zayn hátáról Safát.
- Ne már - nyög fel a plafon felé fordítva tekintetét.
- Ez nem volt vicces - suttogom neki, megállva előtte.
- Te is tudod, hogy nem úgy gondoltam - fintorodik el, ahogy homlokomra nyom egy puszit.
-
Nézz rám... - utasítom keményen. Fintorát rám villantja. Én pedig
igyekszem non-verbális kommunikációval elmondani neki mindent, amit a
kijelentése keltett bennem.
- Ne nézz rám így - motyogja végig simítva az arcomon, ahogy magához húz.
-
Ne beszélj így - felelem hetykén. Oké, talán még mindig kissé érzékeny
vagyok arra a témára, hogy valaha ő öngyilkos akart lenni. Sőt, annyira,
hogy kórházba kötött ki.
- Nincsenek ilyen gondolataim. Legalábbis, komoly gondolataim. Ezt tudod - suttogja a fülembe, ahogy kapok egy mackó ölelést.
- Soha nem tudok semmit. Csak sejtek - karolom át a derekát kissé kétségbe esetten.
-
Megyünk már?! - kiált be hozzánk Safaa, mire kissé jobban magamhoz
ölelem Zaynt. Vajon milyen lennék most, ha nem ismertem volna meg őt? Ő
nem enged el, én pedig nem akarom őt elengedni. De tudom, hogy mennünk
kéne Safával. És azt is, hogy ez most olyan pillanat, amikor ő addig ölel,
amíg szükségem van rá. Alsó ajkamat beharapom, aztán elengedem.
Kutakodva néz engem, én meg csak biccentek, hogy minden oké. Felkapom a
cipőmet és már megyek is ki Trisháékhoz. Zayn mögöttem lép ki rögtön.
Megvárom őt és összekulcsolom a kezünket. Hüvelyk ujjával kezemet
simogatja és lemosolyog rám. Trisha hátra pillant ránk és rögtön előre
is kapja a fejét. Mintha nem nézhetne minket. De azért látszott így is,
hogy elmosolyodott. Zayn halkan felnevet és megrázza a fejét. Safaa is
hátra fordul, majd rögtön vad magyarázásba kezd Trishának.
- Hat éves, hogy-hogy kíséritek még a játszótérre? - kérdem meg halkan.
- Bradfordnak nem a legjobb környékén lakunk - vonja meg a vállát.
- Értem, miért lettél itt az, aki akkor - biccentek neki, mire kérdőn lenéz rám.
- Hogy érted? - tekint le rám értetlenül.
-
Inkább belefolysz szar körökbe, hogy rá se merjenek nézni a húgaidra.
Csak hogy rögtön hozzád kössék őket. Neked meg meglegyen az a hírneved - nézek fel rá mosolyogva, mire szemöldöke összeszalad.
- Oké, ezt hogy? - kérdi meglökve engem a vállával.
-
Lilith meg Hagley - vonom meg a vállamat, mire felvont szemöldökkel rám
néz. - Te is láttad, hogy Li nem az a típus, aki lazán megvédi magát. Oké,
szövege az van, alázni tud. De ha ezt Hagleyben csinálod, megvernek. Az
sem a legjobb környék - motyogom, szabad kezemmel megvakarva a nyakamat.
Érzem, ahogy keze kissé megfeszül. Azt hiszem, egy dologra gondolunk, arra
a remek napra. Mikor meguntam, hogy nem ír lassan egy hónapja, és elmentem sétálni... futni... aztán az a srác banda. Nem volt szép vége.
-
Néha úgy érzem, jobb lett volna, ha akkor tová... - Safaa konkrétan
nekünk csapódik, Zayn épp hogy utána nyúl és megfogja. A kislány csak
nevet, mi meg kapunk egy kisebb szívinfarktust. Kérdőn nézek Zaynra,
hátha befejezi, amit elkezdett. Valahogy úgy érzem, tudnom kell, mit akart
mondani. Safaa mit sem törődik a kissé szikrázó levegővel közöttünk. Vagy
legalább is az én részemről a kíváncsiság miatt. Szétszedi a kezünket és
megfogja egyik kezével Zaynét, másikkal az enyémet és már menetelünk
is tovább. Zayn megrázza a fejét, én meg kinézek az útra mellettünk. Mi
lett volna jobb akkor? A bal kezemre hirtelen több súly nehezedik, mint
kéne. Aztán látom, hogy Safaa nevetve ugrik. Még épp, hogy felemelem,
ahogy Zayn is. Ő csak kacag, ahogy földet ér, én meg másodjára kapok tőle
szívinfarktust.
- Safaa, előtte szólj Zoenak, ő nem a stabil típus - neveti el magát Zayn.
-
Megpörgetsz? - néz fel rá csillogó szemekkel és az én kezemet rögtön el
is engedi. Trisha bevár minket elől. Zayn felsóhajt, felkapja a húgát
és már el is kezd vele előre pörögni.
- Bocsi - szól oda nekem Trisha egy fintorral.
- Semmi gond, nem beszéltünk semmi fontosról - vonom meg a vállamat, rá villantva egy mosolyt. Kamuzás... régen kellett.
-
Más, mióta ismer téged - suttogja nekem halkan, ahogy még inkább
lemaradunk. Elmosolyodom, ahogy azt nézem, hogy megy tovább lazán Safaával
úgy, hogy a vállán cipeli. Safaa persze sikítozva csapkodja a hátát, bár
túl sokat kétlem, hogy érez belőle Zayn. Maximum annyit, hogy megsüketül.
- Én is más vagyok, mióta ismerem - vonom meg a vállamat.
- Ő jó irányba változott, nagyon jóba - néz rám egy boldog mosollyal.
- Azt hiszem, én is - nézek rá értetlenül.
- Biztos? - kérdi meg rám tekintve, túl mélyre ható pillantással.
-
Másfél évvel ezelőtt, nem ilyen voltam. A magam ellentéte inkább. De
úgy érzem, ez az... igazibb énem. Úgy értem, jól érzem magam. Talán nem
jártam ennyit bulizni, nem cigiztem így. És nem csináltam olyan dolgokat,
mint mostanában. De határozottan jobban élvezem ezt az énemet, mint
azt. És ha kívülről úgy is tűnik, hogy nem a jó irányba változtam,
szerintem határozottan igen. Zayn nem akarta soha sem, hogy jó legyek,
csak, hogy önmagam. Azt hiszem, most önmagam vagyok - vonom meg a vállamat
az említett srácot figyelve, ahogy a húgával röhögcsél.
- Örülök neki, ha így érzed - mosolyodik el.
- Én annak örülök, hogy Zayn jó irányba változott - nevetem el magamat.
- Őszintén bevallom, fogalmam sincs, miért nem jöttök össze - rázza meg a fejét felsóhajtva.
- Ha ez megnyugtat, nekem sincs ötletem - nevetek fel, bár nem túl őszinte ez a nevetés.
- Szóval ő nem akar? - kérdi meg kissé halkabban.
- Szerinted ide jönnék, ha én nem akarnám? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Jogos - csóválja meg a fejét. - De azért nagyon örülök neked, hogy itt vagy - simít végig a hátamon, mire elmosolyodom.
- Én is, szeretek itt lenni. Csak nem is tudom, nem szeretek vendégségben lenni - vonom meg a vállamat.
- Nálunk nem vendégségben vagy - néz rám kissé zavartan. Én pedig viszonozom a zavart pillantást.
- Tessék? - kérdezek vissza kissé értetlenül.
-
Mármint, kissé olyan vagy, mint Doniya. Jössz, amikor haza tudsz jönni,
mi meg várunk - villant rám egy természetes mosolyt. Mintha ez
természetes lenne. Meg kell erőltetnem magamat, hogy tovább tudjak
haladni előre.
- El sem tudod képzelni, mennyire fura ez nekem - csóválom meg a fejemet.
- Szoktam látni, hogy pár dolgot furcsállsz nálunk. De ezzel mindenki így van. Mivel Yaser ugyebár pakisztáni és...
-
Én azt furcsállom, ahogy bántok egymással. Mármint, nem tudom Zayn mit
mesélt rólam és a családomról - mondom kissé feszengve. - De... hát én
nem ilyen családban nőttem fel - túrok bele a hajamba.
- Eléggé
feszült lesz, ha esetleg rólad kérdezünk. Jobban mondva boldog, sőt mesél
is, csak megvannak a témák, amiket tudunk, hogy kerülni kell - magyarázza
halkan. Végig nézem, ahogy Zayn átemeli a húgát a neki derékig érő mini
kerítésen, ami a játszóteret választja el. Megtámasztja rajta az egyik
kezét és lazán átugrik ő is. Tuti megerőltető lett volna elmenni az
ajtóig, ami úgy tíz lépésre van tőlük. Trishával mi inkább azon megyünk
be. Leülünk az első padra, ami árnyékban van. Safaa rögtön magával
rántja Zaynt, hogy menjen játszani vele.
- Mik ezek a témák? - kérdem kíváncsian Trishát, ahogy törökülésbe elhelyezkedem a padon.
- Család, és minden erre terjedő dolog - villant rám egy fintort. - Nem akarok tolakodni, félre ne érts - szabadkozik rögtön.
- Nem tolakodás - csóválom meg a fejemet. - Zayn néha túlságosa félt - kuncogok fel.
- Jogosan, nem gondolod? - fordítja felém a fejét.
-
Talán - értek egyet vele. - Ma találkozott a nővéremmel és apámmal is -
osztom meg vele kissé halkan. Meglepődve pillant rám, ledöbbenve. -
Zayn nem bírja apámat, azt hiszem - nevetek fel kínosan.
- Hogy-hogy nem? - néz rám teljesen zavartan.
- Jelenleg apuval élek - sóhajtok fel, ahogy azon gondolkozom, most hogyan magyarázzam el neki a családi helyzetemet.
-
Igen, ezt mondta, csak azt nem, miért - néz rám együtt érzően, pedig azt
sem tudja, miért. Trisha jó szívű, azt hiszem, ilyenek a remek anyukák. A
bűntudat pedig elönt, a saját gondolataim miatt. Néha úgy érzem, anyám
nem is olyan rossz, csak biztos tini vagyok, és rossznak látok mindent.
Aztán valahogy ránézek Trishára és tudom, hogy nála első a család.
Mármint a gyerekei, nem pedig egy másik faszi.
- Zayn azért nem
bírja apámat, mert vannak gondjai az alkohollal. Nem kicsi gondjai. És
sokszor nagyon nehéz vele együtt élni. A barátnője pedig kifejezetten
nem kedvel engem - kezdem el megmagyarázni halkan, elvégre... Azt hiszem,
nincs ezen mit szépíteni, nem de?
- Oh, sajnálom kicsim - teszi kezét a térdemre, mire elmosolyodom és a fülem mögé tűröm a hajamat.
-
Nem gáz, csak ugye Zayn az, akinek szoktam erről mesélni. És azt hiszem,
ezért nem bírja. De tisztelettudó volt vele - nyugtatom meg Trishát
rögtön, ha esetleg emiatt aggódna. - Igazából eléggé megkönnyebbülés
volt, mivel apa nagyon bírja. Persze nekem nem mondta, de elég könnyen le
tudtam venni - mosolyodom el.
- Ennek azért örülök - mosolyog rám
kedvesen. - És hogy-hogy nem anyukáddal élsz? Mármint az elvált szülős
gyermekek szinte mindig az anyjukkal maradnak - hadar bele kissé
mondandójába és nem kell mondani, tudom, hogy kissé feszeng.
- Én is
anyummal maradtam. Mint a két nővérem. De anya pasija... - húzom fintorra
a számat. Magam elé pislogok párat, hogy is tudnám körbeírni Jay-t? -
Szóval buta és agresszív - motyogom ránézve. - Túl sok mindenen kiakad, a
legkisebb dolgokon is - vonom meg a vállamat.
- Nem lehet, hogy csak akkor érezted kis dolgoknak? - kérdi meg óvatosan, mire elmosolyodom.
-
Én is gondoltam rá, aztán végigpörgettem magamban pár vitát és...
sajnos nem. A kedvencem, azt hiszem az volt, mikor azért kezdett el
tombolni, mert máshogy vágtam fel a zsemlét, mint ő - nevetem el magam. Ez
már túl abszurd ahhoz, hogy ne nevessek rajta.
- Most... ez komoly? - kérdi halkan, és a döbbentségét még csak leplezni sem tudja.
-
Nancy elköltözött, mikor tizenhat éves volt. És azóta is kapcsolatból
kapcsolatba menekül. Túl könnyen robban. Dührohamok, pánikrohamok. Ő is
megszenvedte azt, hogy ezzel az... emberrel volt akkor együtt anyám -
mondom ki nagy nehezen az ember szót.
- Szóval akkor már nincs? - kérdi felsóhajtva, mire elmosolyodom.
-
A házunkon hitel volt, el kellett adni. Eladtam - villantok rá egy
mosolyt - Aztán beköltöztünk Birminghambe. Elég nehéz volt jó házat
találni, sokat meg kellett nézni. De végül is ez egész jó, ami most
van. Mikor a házat el tudtuk adni, akkor szétmentek. Aztán nyáron végül
kiderült, hogy megint összejöttek - mosolyodom el kissé szomorúan, míg az
ujjaimmal játszok. - Közöltem, hogy vagy ő, vagy én. Hát anyám őt
választotta. Szóval költöztem apámhoz. És jött velem Li is. Ő a
legidősebb hármunk közül. De vele a legjobb a viszonyom az egész
családomból. Viszont jó pár hónapja ő is elköltözött aputól. Nos, ezért
nem szereti Zayn a családommal kapcsolatos témákat. Azt hiszem. És nekem
ezért fura, hogy ennyire... szereted a gyerekeidet. Mármint ne haragudj,
ez furán hangzik, tudom! - nevetem el magam, ahogy rögtön szabadkozom.
-
Komolyan sajnálom - húz oda magához egy ölelésre. - Bármikor jöhetsz
ide. Bejelentés nélkül is akár, és Zayntól függetlenül - hadarja rögtön a
fülembe, mire elmosolyodom.
- Köszönöm, tényleg - mondom kissé elpirulva.
- Eddig is tudtam, hogy más vagy és erősebb kislány, de ez... kemény - csóválja meg a fejét rám nézve, szánakozva.
-
Majd elmúlik, egyszer úgyis el tudok költözni - mosolygok rá. Zayn már
túl sokszor néz felénk, kissé értetlenül. - A megoldások sosem jönnek
váratlanul, hogy csak úgy az ölembe essenek - nevetem el magam, kissé
beletörődve.
- Néha igen. Néha teszünk érte, anélkül, hogy tudnánk,
aztán egyszer csak ott van a megoldás, amit már csak ki kell élvezni -
néz rám egy apró mosollyal.
- Nem hiszem, hogy az én esetem ilyen lenne most - mondom lazán, ahogy Zayn megindul felénk.
- Elmondhatom neki szerinted, hogy elmondtad a tiltott témát? - kérdi kissé jobban hozzám hajolva és suttogva.
-
Megoldom - mosolyodom el, ahogy várom, hogy oda érjen hozzánk. Felvont
szemöldökkel figyel minket, én meg őt egy mosollyal. Azért édes, hogy
ilyen kis aggódó, de ezt neki soha nem fogom bevallani.
- Na mizu? - kérdi lehuppanva közénk. Lazán átveti a kezeit mindkettőnk vállán.
-
Elmeséltem anyudnak, hogy milyen anyám, meg apám van - villantok rá egy
mosolyt, mire ő érezhetően megdermed. Maga elé mered pár másodpercig,
aztán lassan felém fordul. Mint akinek azt mondtam, hogy terhes vagyok,
de komolyan... - Én akartam elmesélni neki. Tudod, csak, hogy értse, miért
döbbenek le néha nálatok, hogy olyan kis édesek vagytok - mosolygok rá
és várom, hogy feloldódjon a sokkból. Hallom, hogy Trisha csak nevet a
másik oldalon. Zayn meg még mindig csak kissé dermedten engem figyel.
Nyomok egy puszit a szája sarkába, aztán hátrább hajolok, hogy megnézzem a
reakcióját. - Na jó, megnézem Safaát. És ne akadj ki, nem titkos az
életem. Trishát amúgy is bírom, miért ne tudhatná? - kérdem meg felállva
a padról. Az említett személy villant rám egy hálás mosolyt, Zayn meg
tovább követ a tekintetével engem, kissé ledermedve. Oda lépkedem Safaához
és felmászok mellé a kis építményre. Van egy falmászó része, aztán egy
kis híd, amin eljutsz a csúszdához, és egy ilyen tűzoltós rúd. Egész jó. -
Na hello - mosolygok rá.
- Szerinted Adamék mikor jönnek ki? - kérdi meg, ahogy körül néz, mintha látná jönni.
- Nemsokára biztosan - mosolygok rá.
-
Meddig maradsz nálunk? - Nem néz rám, ahogy kérdi, megindul a kis hídon.
Megáll az egyik foknál és leül rá. Én pedig kissé távolabb tőle,
lábaimat lelógatva, szintén leülök.
- Nem tudom még - vonom meg a vállamat őszintén.
- Remélem sokáig. Javadd régen jött már ki velem - biggyeszti le az ajkait.
- Mert kemény a sulija - mondom rögtön a legjobb indokot, ami eszembe jut.
- Tudom, csak már úgy hiányzott - nyög fel, ahogy fejét a fának hajtja.
-
Azt elhiszem - nevetem el magamat, ahogy a lábaimat hintáztatni kezdem.
Végig mászok az egészen, sőt. Fel is mászok Safaával kétszer a kis
falmászós részen. Igaz, kicsit segíteni kell neki, de nem vészes.
Versenyzünk, hogy ki ér fel hamarabb a csúszdához és érinti meg előbb a
korlátot. Zaynra nézek, míg Safaa visszaszámol öttől. Villant rám egy
mosolyt, aztán feláll Trishával együtt. Megrázza a cigis dobozát. Én meg
megcsóválom a fejemet. Kimegy az anyjával a játszótér területéről és
látom, hogy ott rágyújt. De közben tovább beszélgetnek. Észbe kapva
kezdek el felfelé mászni, kissé lassabban. Aztán éppen előttem egy
lépéssel odaér Safaa. Ő felnevet, ahogy lehuppanok a földre
"kimerültségemben".
- Lecsúszunk azon a csövön? - kérdi a rúd felé mutatva, mire szemöldököm felvonom.
- Hát nem tudom. Csúsztál már le rajta? - nézek fel rá kérdőn, amíg ő felhúz engem.
- Még nem - vonja meg a vállát.
-
Akkor én megyek előre, lent meg elkaplak - villantok rá egy mosolyt és
már meg is indulok. Lazán megfogom a rudat, egyik lábamat kissé
rácsavarom, aztán lecsúszok és már várom is Safaát, nem akarom, hogy baja
legyen! Főleg nem nálam!
- Ha szerelek a szobámba egy rudat, oda is
eljössz? - kiált be nekem egy srác a kis kerítés túloldaláról. Oda
kapom a fejemet és rájövök, hogy nem egy srác van ott. Hanem egy csapat.
Szemöldököm felvonom és le sem reagálom. Felnézek és látom, hogy Safaa
csúszik le. Kissé tompítok az érkezésén, ugyanis ezt inkább ugrásnak neveztem
volna, nem csúszásnak.
- Legközelebb lassabban gyere le rajta. Menj fel még egyszer és próbáld meg - mosolygok rá, ahogy megindítom a
mászóka része felé. Onnan kicsit több idő, mire ideér.
- Na, nem mutatsz még valamit? - kérdi meg egy másik, mire felsóhajtva odafordulok.
- Például azt, hogy töröm el a karodat, ha még egyszer hozzám szólsz, faszarcú? - villantok rá egy mosolyt.
- Kétlem, hogy az menne, de azért megnézném, ho...
- Nekem menne - szólal meg mögöttük Zayn, ahogy eltapossa a cigit lazán. És igen, mind a hangja, mind a megjelenése vérfagyasztóan hat még rám is.
-
Zoe, mi van? - kérdezi Safaa, ahogy ő is Zaynt nézi, amint halkan beszél a
srácokkal. Jobban mondva, csak ő beszél. A srácok nem.
- Semmi,
beszélget. Gyere, csússz - mosolygok rá. De fél szemmel akkor is őket
nézem. Safaa lecsúszik, most már ügyesebben. Meg sem kell fognom.
-
Nézd! Adam! - sikkant fel és már el is fut az ajtóhoz, amin Trisha jön
be, kissé gondterhelt arccal. Én pedig az ajtó felé indulok meg szintén.
- Ne menj ki, nem a legjobb társaság - húz vissza engem.
-
Az enyém sem az otthon - nézek rá egy gyors mosollyal és már meg is
indulok Zaynék felé. Nem fog verekedni. Nem Safaa és Trisha előtt. -
Hello - köszönök rájuk, miközben felvont szemöldökkel Zaynra nézek.
- Menj vissza! - szól rám Zayn.
- Laissez-le - szólók rá most én franciául, fejemet csóválva. Hagyjad.
Ennyi csak elég neki, nem? A srácok értetlenül néznek ránk. Ezek
szerint nem tudnak franciául. Remek. Én viszont tovább folytatom akkor
franciául, legalább nem égetem be. - Ne előttük verekedj - kérlelem
tovább. Bepillant, aztán látom, hogy súg valamit az egyik srác fülébe és
elengedi a karját, amit eddig kicsavarva tartott. Ezt sem vettem észre.
Kezeinket összefonja és lassan belépkedünk a játszótérre.
- Össze fogom verni, később - feleli teljesen nyugodtan.
- Minek? - kérdem értetlenül, halkan, hogy Trisha ne hallja. Értelmetlen lenne előtte is franciául beszélni. Szerintem ő értené.
-
Mert ilyen vagyok - vonja meg a vállát, ahogy leül egy padra. Trisha
éppen Adam anyukájával beszélget, míg Adam és Safaa játszanak. Leülök
Zayn ölébe és átölelve hozzábújok. Lazán karolja át derekamat és sóhajt
fel. - Annyira jó lenne, ha Bradford egy normálisabb környékén lenne
házunk. Esküszöm, ez lenne az első, amit csinálnék. Vennék egy másik
házat, máshol - motyogja, ahogy fejét hátrahajtja. Nyomok egy puszit a
nyakára, mire fejét visszahúzza és fáradtan rám néz. - Miért van az,
hogy velünk van mindig valami gáz? - kérdi értetlenül, engem nézve.
- Így legalább érdekes, nem? - vonom meg a vállamat egyszerűen.
-
Képes lennék belehalni inkább az unalomba, mint, hogy meghallgassam, ahogy
invitálnak téged hálószobákba rúdtáncolni - morogja mérgesen.
- Ha leszarnád, nem lenne belőle gond - csóválom meg a fejemet.
- De zavar - néz rám értetlenül.
- Engem is, de annyira nem, hogy odamenjek és foglalkozzak is velük.
- Engem zavar ennyire - nyög fel.
- De ne verekedj Trisha és Safaa előtt - kérem meg őt fintorogva.
- Ha nem vagy itt, verekedtem volna - morogja oldalra nézve.
- Ha nem vagyok itt, nem lett volna balhé - nevetem el magamat.
- Még mindig nem csókolsz meg? - kérdi felém fordulva, ahogy arcomra nyom egy puszit.
- Nem, még bírom - nevetek rá.
- Én már nem - nyöszörögi a nyakamba.
- Szar lehet - kuncogok a fülébe.
- Pedig még meg sem vertem azokat a pöcsöket, és még te is tovább szívatsz - sóhajt fel mérgesen.
-
Jó, oké - adom meg magamat a szenvedését nézve. - De anyud előtt nem
akarok smárolni. Az olyan meh... - mondom fintorogva. Arcomat megfogja
és magához húzza, nem is érdekli, mit beszélek. Egy egyszerű puszi. Ahogy
ajkait enyémeken tartja, valahogy úgy, mint aki már tényleg nem bírta
volna tovább... a gyomrom összerándul és a markomba szorítom a pólóját.
Elhúzódunk egymástól. Én kissé elpirulva, ő meg egy fokkal nyugodtabban.
-
Most közlöm, ne csináld sokáig, hogy nem kaphatlak le, mikor mellettem
vagy, mert nem fogom bírni sokáig. És úgyis tudod, mi lesz a vége, ha sok
idő után foglak megcsókolni. Az nem csak csók lesz - villant rám egy
szemtelen mosolyt.
- Nem bírod sokáig, alig másfél órája tart - nevetem el magam.
- Fél óra is sok - vonja meg a vállát hanyagul.
-
Hát, ha arra van az ajtó - mondom gúnyosan, mire felnevet. - És honnan
veszed, hogy nem csak csók lesz? Rajtam is múlik, nem? - röhögöm el
magamat.
- Had ne bizonyítsam be, hogy rajtad nem múlik semmi, ha nagyon azt akarom - villant rám egy szemtelen mosolyt.
- Vigyázz Malik, a végén mindent megvonok - hördülök fel.
- Szerinted nem tudnék ellene tenni? - pillant rám meglepődve.
- Ja, végül is. Sok másik csaj van - nevetem el magam.
- Veled, te picsa - húz jobban magához. Lábaimat felpakolom a padra, de továbbra is az ölében maradok.
- Biztos tudnál, de nem egy játszótéren - villantom rá a győztes mosolyomat.
- Érjünk haza... - morogja fejét csóválva.
-
Nem szeretem, mikor így állsz hozzá. Nem akarom, hogy halljon akárki is
valamit - motyogom zavartan, ő pedig egyszerűen felröhög, de úgy nagyon.
Trisha felénk néz. Én csak megcsóválom a fejemet, míg a fia szinte már
alig kap levegőt. Kissé helyezkedem, aztán egyszerűen rámarkolok alulról,
mire nevetése fulladozásba vált át. De ezt legalább senki sem látja. És
ez a lényeg.
- Azért, ettől eltekintve, ez akkor is aranyos volt - nevet fel újra.
- Nagyon - forgatom meg a szememet.
-
Csak jó tudni, hogy már előre tudod, hogy nem tudnád magad visszafogni -
mosolyog rám úgy, hogy nyelvét fogai közé szorítja. Szeretem, mikor így
mosolyog... annyira édes.
- Azért, azt már tudjuk, hogyha akarom, te sem tudod visszafogni magad - nézek rá kihívóan, mire halkan felnevet.
- Be voltam tépve. És részeg is voltam - legyint le engem, mintha így nem számítana.
- És én is - vonom meg a vállamat.
-
Majd este - suttogja a fülembe, mire beharapom alsó ajkamat és nyelek
egy nagyot. Látom, ahogy elmosolyodik reakciómra, én pedig érzem, hogy
elpirulok. - Kíváncsi vagyok, mire gondolhatsz, Zoe... - kuncog bele a
fülembe, én pedig csak megforgatom a szememet. Jobb neki, ha nem tudja...
Kukucs! Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész. Köszönöm szépen a sok jobbulásos kommentet. Édesek vagytok! Imádlak titeket és köszönök szépen tényleg mindent. A feliratkozókat, a kommenteket egytől egyig és minden pipát! You are the best!
Kukucs! Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész. Köszönöm szépen a sok jobbulásos kommentet. Édesek vagytok! Imádlak titeket és köszönök szépen tényleg mindent. A feliratkozókat, a kommenteket egytől egyig és minden pipát! You are the best!
imádom nagyon :) <3 i love zoé+zayn
VálaszTörlésSziasztok csináltam egy jelemzés a blogotokrol remélem nem baj puszi!
Törlésitt lehet megnézni: http://legjobbbloggokszerintem.blogger.hu/
Szia!
TörlésEgy nagy bajom van az irományoddal, mégpedig az, hogy ennek a blognak egy írónője van, az pedig Des Tiny. Én csak bétázok, vagy ha neki valami közbe jön, akkor kiteszek egy-egy részt.
Puszi: Klau
De imadtaaam!
VálaszTörlésA picilány eszméletlen aranyos!
Trishat szüntelenül nagyon birom!
Imádom a 'két lükét' mindent mindig minden körülményekközött megoldanak legyem az oriasi-kozeps-vagy kicsi gond...nekik nem akadály....egyutt megoldják :)
Még mindig a legjobb😍 Nagyon várom már a következő részt is❤
VálaszTörlés