2016. február 15., hétfő

48. Rész

x--- Zain Malik ---x


- Cigi - húzom fel Dannyt, aki a kanapén fetrengett eddig.
- Mi van? - néz rám értetlenül, mire megrántom a vállam, ahogy rágyújtok egy cigire.
- Elmegyek vele lőni. Bemutat az apjának - szűrőm ki a fogaim között, ahogy benézek és látom, hogy bent járkál, míg telefonál.
- Öh... izé... ne mutasd, hogy félsz - csap a vállamra Danny, mire megrázom a vállam.
- Leszarom, mit gondol rólam a családja, amíg ő szeret - rázom meg a fejem. - A nővére véleménye izgat, a többieké nem. Egyedül a nővérével van nagyon jóba. Tudod mennyi mindent tudok az apjáról?! Hogy alkoholista, hogy annak a nője nem szereti Zoet. Hogy el van hanyagolva, hogy csúnya dolgokat hallott és élt át mindezek miatt. Nem kedvelem a férfit - rázom meg a fejemet, ahogy idegesen beleszívok a cigimbe.
- Az apja, kedvelned kell - néz rám fintorogva Danny.
- Semmit sem kell - rázom meg a fejemet mosolyogva.
- Elmegy vele lőni, sőt. Boldog az ötlet miatt. Nem utálhatja - rázza meg a fejét Danny.
- Nem azt mondtam, hogy ő utálja - vonom meg a vállamat.
- Akkor te miért utálod? - néz rám, ahogy én ledobom a csikket és eltaposom.
- Mert tudom, hogy mennyit szenved miatta Zoe - rántom meg a vállamat.
- Ne legyél pöcs az apjával, menj el és... lőj vele. Haver, ahogy Zoet megismerem, egyre furább a csaj - rázza meg a fejét. - Mármint, melyik lány jön lázba attól, hogy elmehet lőni?! - hördül fel értetlenül.
- Zoe - mosolyodom el, lehajtva a fejem.
- Ja, Zoe. A nővérével amúgy mind faszán ment? - húz még vissza mielőtt bemennék.
- Tudtam róla, hogy ők ketten mindig franciául beszélnek. Tudod, hogy mások ne értsék. A nővére nem tudta, hogy én is tudok - mosolyodom el.
- Mit mondott? - kérdi röhögve.
- Hogy nem semmi vagyok, aztán, hogy Zoe mondja, hogy nem tudok franciául. Készségesen válaszoltam neki - röhögöm el magamat.
- Franciául, mi? - nevet fel Danny, ahogy bólintok.
- De szerintem bír, legalábbis nem úgy viselkedett, mintha nem bírna. Sokat mesélt róla Zoe, szerintem észre vettem volna, ha nem lennék neki szimpatikus - vonom meg a vállamat.
- Hát, akkor csak bírd ki, hogy az apjával ne legyél bunkó. Lehet, jó fej - vonja meg a vállát. - És amúgy is, katona. Agyonbasz, ha nem vagy neki szimpatikus - neveti el magát Danny, ahogy befelé indulunk.
- Kösz. Figyelj rá, hogy legyetek kész, mire visszaérünk - nézek még rá fintorogva, mire bólint.
- Meglesz - emeli felém az öklét. Koccan az öklömön az ökle és már meg is indulok Zoe felé, aki a cipőjét rángatja fel.
- Apu mindjárt itt lesz. Nyugi, jó fej. Ha nem, akkor leállítom - hadarja, ahogy végre sikerül felvennie a cipőjét.
- Nyugodt vagyok - mosolygok rá, ahogy felegyenesedik. - Fésülködj meg, Élet - csóválom meg a fejemet, mire szeme elkerekedik és már el is fut a fürdőbe. Néha elfelejt pár dolgot, mondjuk fésülködni. Nem gáz, így is jól néz ki, de tuti, hogy ő kiakadna, ha rájönne, hogy kócos. Felveszem a cipőmet, kint dudálnak, én pedig kimegyek. A férfi, akit már annyiszor láttam kamerán, ott támaszkodik neki a kocsinak. Végigmér engem, de nem nagyon köt le. Minden apa ezt csinálja, nem?
- Jó napot. Zain Malik - nyújtom a kezemet neki.
- Tegeződjünk, Frank Fable - szorítja meg a kezemet. Katona volt... erős. De, hogy ezt kimutassam?! Ha megdöglök sem. Kezünket egyensúlyba hozom, ahogy már annyiszor magyarázta nekem Zoe. - Oké, látom, tanulsz a lányomtól - villant rám egy féloldalas mosolyt.
- Igyekszem - biccentek neki.
- Csak, hogy tisztázzuk, ha megbántod, komolyan megöllek - néz rám lazán.
- Rendben - bólintok én is nyugodtan. Előbb fog megölni a Birminghami maffia. Bár ki tudja, lehet, közösen. Melyik lenne rosszabb, egy katona, vagy a maffia... hmm...
- Hogy van most? - kérdi a ház felé tekingetve.
- Hogy érted? - kérdem ránézve.
- Hát, mostanában más - vonja meg a vállát.
- Távkapcsolat, szereti a pszichológiát. Azt mutat, amit akar - nézek rá kissé idegesen, hogy mondja már, hogy érti.
- Nem ismered meg a hamis mosolyát? Mert akkor szakíthatsz is vele - mosolyodik el Frank, én pedig elröhögöm magam.
- Azt hiszem, többet észreveszek, mint egészséges lenne nekem - mosolyodom el, lenézve a lábamra.
- Szomorú, nem tudom. Nem mondanám épp szomorúnak. Mondjuk felnőttnek, akinek túl sok a gondja és nem lát kiutat - vonja meg a vállát.
- Figyelj rá jobban! - csúszik ki a számon, még mielőtt átgondolnám. Egy halvány mosollyal lenéz rám és bólint.
- Jogos - ennyit mond és csendben várunk, hogy jöjjön Zoe. És jön. Mosolyogva lépked felénk, kissé feszengve, de mosolyogva. Átöleli az apját, ad neki három puszit és beszáll hátra. És én is.
- Colos is jön? - kérdi meg Zoe, én meg az emlékeim között kutatok, az ki a faszom... de azt hiszem, az apja legjobb haverja. Vagy ilyesmi.
- Aha, de jön Zack is - röhögi el magát az apja, Zoe meg csak megforgatja a szemeit. - Zain, csak, hogy tudd...
- Zayn, apa. Zayn... - neveti el magát Zoe.
- Úgy mutatkozott be, ho...
- Hogy leszarom - vonja meg a vállát Zoe.
- A lényeg, a lényeg, Zack kicsit oda, meg vissza van Zoe-ért - neveti el magát az apja. Szemöldököm felszalad és Zoera nézek. Remek kis program lesz. Tényleg. Vajon mit szól majd az apja, ha agyon verem azt a kölyköt? - Remélem nem vagy féltékeny típus - pillant ránk hátra az apja.
- Mondjuk védelmezőnek - kotyogja közbe Zoe.
- Helyes, örülök neki. Nem bírom a kölköt. Colos is csak a nevelőapja. Ha az ő gyereke lenne... szerencsétlen srác már katonai kiképzőben lenne - rázza meg a fejét Frank, én meg egyre furcsábban érzem magam köztük.
- Tudod hányszor akart elküldeni katonai kiképzőbe? - fordul felém felsóhajtva Zoe.
- Akárhányszor visszapofáztál - szól hátra Frank, csak, hogy tudjam, naponta hányszor történhetett meg akkor. Felnevetek és megrázom a fejemet. Zoe úgy tűnik, imádja az apját, ilyenkor. Jó, azt eddig is tudtam, hogy nem a legcsajosabb csaj. De lőni... átkarolom és magamhoz húzom. Ő meg kissé elpirul. Hajaj, úgy tűnik, apuci előtt nem lesz csók, ha ennyitől elvörösödik. - És mióta vagytok együtt? - kérdi meg az apja, én meg gondolkozom. Mit kamuzzunk?

- Két hónapja, de úgy egy éve zúgtam bele - nevetem el magam, mivel Zoe nem válaszol. Két hónapja találkoztunk először, körülbelül. Azt hiszem. Vagy már három? Összefolynak a napok és a hetek. Füttyent egyet és látom, ahogy elmosolyodik elől. Zoe felnéz rám és némán eltátog nekem egy köszi-t.
- Uh, izé, lőhetek a hetessel? - hajol előre Zoe izgatottan és ebből arra következtetek, hogy nemsokára odaérünk.
- A tizenhármassal fogsz - mosolyodik el az apja.
- Az melyik? Azzal még nem is lőttem! Jesszus, most Zayn előtt égjek be?! - kérdi morogva, ahogy hátradől durcásan. Valahogy visszafejlődik hatévessé az apja mellett. Ez azért jó, örülök neki. Csak közben azért ott van, hogy tudok mindent. Sajnálom, hogy az apjának gondjai vannak a piával, tényleg. Kurvára sajnálom. Lopva nézek Zoera, ajkai kissé le vannak biggyesztve. Átkarolom a derekát és kissé simogatni kezdem oldalát. Mire lassan elmosolyodik, ahogy én is. Az apja dudál egy hosszút és valaki a középső ujját mutatja felénk. Zoe elröhögi magát és szerintem akkor az ott Colos lehet. Értem a becenév eredetét. Ez az ember kurva nagy.
- Feszítsd a kezed, mielőtt kezet fogsz vele, mert eltörheti - fordul hátra Frank, aztán ő ki is száll és mint régi katonatársa, köszönti is Colost.
- Komolyan, már eltörte így valaki kezét. Ez az ember úgy tekint rám, mint az unokatestvérére. Vágódj be nála is, apum szeret - mosolyog rám, míg elhadarja a szerinte normális mondanivalóját. Én meg ott ledermedek és felvont szemöldökkel nézem őt. Számra nyom egy gyors puszit és elég nagy a kényszer, hogy visszahúzzam, hogy ne csak egy puszit kapjak. De megakadályoz a tudat, hogy kint van két katona, akik úgy tekintenek Zoera, mintha a lányuk lenne. Vagyis, az egyiknek tényleg a lánya. Felsóhajtok és kiszállok. Colos rögtön végigmér, úgy mint az apja. Remek kis nap. Nem baj, estére otthon leszek, Zoeval. Minden fasza...
- Jó na...
- Tegeződjünk - villant rám egy mosolyt.
- Hello, Zayn vagyok - nyújtom neki a kezemet.
- Colos, minden érvényes a szempontomból, ami Franknél is - rázza meg a kezemet. Féloldalasan elmosolyodom és én is bólintok. Ismételten nem mutatom, hogy fáj. Látom, hogy Zoe felkuncog. Ő tudja, hogy attól, hogy nem mutatom, még kurvára fáj. Elengedi a kezemet, Zoe pedig rögtön mellém lép és megfogja. Óvatosan. És nagyon hálás vagyok neki, így legalább nem nekem kell megfogni a sajátomat, hogy enyhítsem a fájdalmat. Bár úgy, hogy összekulcsolja a kezünket, nem is tudom, mi fájt az előbb... Lenézek rá és a hajába nyomok egy puszit.
- Hello, Zoe - lépked mellénk egy srác. Szőke haj, kék szem. Olyan magas lehet, mint én, körülbelül.
- Hali - villant rá egy mosolyt ő is.
- Hello - köszönök én is, csak, hogy tutira észrevegyen. Elől röhögni kezdenek az "apák" és biztos vagyok benne, hogy jól szórakoznak rajtunk. Beérünk az épületbe és Zoe annyira otthonosan mozog itt bent, hogy eltudom képzelni, hogy a fél gyerekkorát itt töltötte.
- Frank! Colos! Hát még éltek! - röhög fel a pult mögött lévő fehér szakállas, kopasz pasi.
- Mert nyugdíjasok vagyunk, faszarc - csóválja meg a fejét Frank, mire felröhögök. Kemények...
- Jogos - bólogat Colos is, ahogy mind a ketten elkezdik kitölteni a papírt, amit ők vesznek el maguknak. És tudom, hogy ők viszont az egész életüket itt töltötték.
- Nem tudjátok, mi van Sofiával? Már vagy két hónapja nem jött - morogja a szakállas csávó.
- Nem is fog, barátom - sóhajt fel Frank, ahogy kiegyenesedik. Zoe odahúz engem is és aláírja a lap oldalát. A kezembe nyomja a tollat és én is aláírom az ő neve alatt. Wow, komolyan veszik, ki jön ide lőni. Kell név, időpont, aláírás, felügyelő, ha nem vagy huszonhárom éves.
- Mi történt vele? - kérdi meg értetlenül a szakállas.
- Irak, az történt vele - sóhajt fel Colos, ahogy ő is odanyomja a lapot Zack orra alá.
- Bassza meg - morogja fejcsóválva az öreg. - Hogy szophatta pont ő be?
- Nő volt, ennyi - rántja meg a vállát Frank.
- Ez elég diszkriminatív - morogja közbe Zoe, mire elmosolyodom.
- Ez akkor is jogos most - vonja meg a vállát Colos. - Kisgyerekes trükk volt, ő megállt a kocsival. Szitává is lőtték - csóválja meg a fejét.
- Gyűlölöm ezeket az undorító módszereket - sóhajt fel Frank, ahogy megindul befelé. Jön velünk az öreg is, én kétlem, hogy kellene jönnie. Egyszerűen csak jóba van velük. Zoe kissé hátrább húz, épp annyira, hogy suttogni tudjon anélkül, hogy hallanák.
- Kint sokszor van olyan, hogy az út közepén ott áll egy gyerek, de nem kerülheted ki. Vagy elütöd és lehúzod a fejed, hogy ne lőjenek agyon, vagy kikerülöd és rámész egy aknára, vagy megállsz és szarrá lőnek. - hadarja el nekem halkan.
- Ez durva - suttogom magam elé.
- A háború durva - motyogja fintorogva. Lenézek rá és látom, ahogy az agya kattog. Túl empatikus néha. Ez jó, csak... néha nem jó neki. Magam elé húzom és kap egy gyors puszit a szájára, aztán már tolom is tovább előre, nehogy túl feltűnőek legyünk. Látom, ahogy mosolyogva lépeget tovább előre és maga után húz engem.
- Lőttél már? - néz rám Frank kérdőn.
- Kétszer - fintorodom el.
- Hol? - kérdi rám nézve Zoe.
- Apa elvitt pár rokonhoz és az egyik unokatestvérem versenyszerűen lő. Kipróbálhattam párszor - vonom meg a vállamat.
- Mivel lőttél? - kérdi meg Colos, mire elhúzom a számat egy fintorra.
- Hogy nézett ki és hogy kellett megtölteni? - kérdi kuncogva Zoe.
- Elöl letörős volt - vonom meg a vállamat.
- Nem rúgott vissza nagyot? - néz rám Frank, míg kinyit egy szekrényt.
- Nem - rázom meg a fejemet.
- Légpuska - vonja meg a vállát Zoe.
- Tudod mennyi profi fegyver van, ami nem rúg vissza és elől letörős? - borzolja össze Nick a haját.
- És te tudod, hány kezdő kezébe adnának ilyet, faszfej? - mordul fel, ahogy elkezdi megigazgatni a haját.
- Logika, fiam... logika - sóhajt fel Colos.
- Tessék, lőni tudtok eggyel is. Vagy kértek külön? - néz rám Frank kérdőn, ahogy Zoe kezébe nyom egy bőrtokba csomagolt fegyvert.
- Szerintem elég egy - biccentek neki.
- Mi ez?! - kérdi értetlenül Zoe, ahogy megpróbálja kicsatolni a bőrtokot, de szinte nagyobb, mint ő. Elég vicces, ahogy próbálja megfogni és kicsatolni is.
- Fegyver - mordul fel Zack.
- Jó, hogy mondod, nem jött volna rá - villantok a srácra egy mosolyt, mire ő megforgatja a szemét és elindul Colos után.
- Ott úgyis megtudod nézni - veszem ki a kezéből a fegyvert egy nagy sóhajjal. Lebiggyesztett ajkakkal néz fel rám, kissé morcosan, mire elnevetem magam. Egyik kezemmel megfogom a fegyvert, másikkal magamhoz húzom a nyakánál fogva és megszorongatom. Puszit nyomok a hajába és elengedem. Lazán tartom karomat a vállán, míg előre felé sétálunk. Pár kanyar, aztán már be is érünk egy nagyobb hangárba.
- Figyu, ne várj tőlem sokat. Ha beégek, ne röhögj nagyon - néz fel rám, mire elnevetem magam.
- Szerintem megfogni sem tudom a fegyvert, kétlem, hogy röhögnék rajtad. Maximum csak azon, hogy a fegyver nagyobb, mint te - villantok rá egy féloldalas mosolyt, mire megforgatja a szemét és kiveszi a kezemből a szóban forgó dolgot. Egy nagy, zöld fából készült... "pult" választja el a teret a hangár végétől. Csípőig ér a kis cucc, arra lerakja Zoe a fegyvert és elkezdi szenvedősen kiszedni. Szemöldöke összeszalad, ahogy a kezében forgatja a fegyvert. Szép, azt meg kell hagyni. Zoe is és a fegyver is.
- Ez egy... nem mondod?! - néz fel Zoe csodálkozva az apjára.
- De, de - neveti el magát bólogatva.
- Zárt irányzékú? - kérdi meg, ahogy felemeli és belenéz a fegyverbe. Hát nem egy nyafogós, életképtelen kislány, az biztos.
- Oldalt felhúzós - lép mellé az apja, egy kis doboz lőszerrel.
- Azt a kurva! - röhögi el magát Zoe, ahogy óvatosan lerakja a zöldre festett fára. A pult alá nyúl, megnyom egy gombot, mire az előtte lévő csík kivilágosodik. Mellé lépdelek, látom, hogy megnyom egy piros gombot, mire zümmögő hang tölti be az üres teret. Pár másodperc és szinte az arcába csattan egy kis csat. Az apja felrakja rá a lőlapot, rácsatolja. Zoe megnyomja a zöld gombot és elküldi a végéig.
- Ilyen messze, csajszi? - kérdi meg Colos, ahogy felénk pillant.
- Zárt irányzékú - vonja meg a vállát. Megpróbálja oldalt felhúzni. Kissé nehezen megy neki, de azért összehozza. Belerakja a töltényt, aztán megpróbálja visszanyomni az oldalán a kart. Na, ez már nem megy neki. Az apja magyaráz valamit, aztán megmutatja neki, hogy kell. Mosolyog és én is mosolygom. Beáll féloldalasan, terpeszbe. Vesz egy mély levegőt, felemeli a fegyvert. Belenéz és vár. Ahogy mi is. Látom, ahogy lassan meghúzza a ravaszt. Lerakja a fegyver és mind hunyorogva nézzük.
- Két óra felé egy nyolcas. Elsőre, ilyen távolságról egészen jó - füttyent Frank.
- Uhh, láttad?! - kérdi felém fordulva Zoe, mire nevetve bólintok.
- Szép volt - mutatom felé az öklöm, mire ő minden értetlenség, vagy meglepődöttsége ellenére öklözik velem. Lazán, nem tartja furának, ahogy én sem. De mindenki más igen a teremben. Odasétál mellém, míg az apja lő párat. Meghúzza a copfját és rám mosolyog.
- Nem akarsz lőni? - kérdi hozzám bújva, mire csak még jobban elmosolyodom.
- Nem hiszem, én sem akarok beégni. Tudod, szarul érezném magam, ha Nick jobbat lőne, mint én - forgatom meg a szememet. Ő hallom, hogy felkuncog, én meg kihúzom a hajából a gumit és hagyom, hogy eltakarja az arcomat a haja.
- Most nem azért, de emlékszel, mikor pelenkáztam? - hördül fel Colos, mire Zoe elneveti magát.
- Emlékszel, mikor öt éves volt és otthon ült a nappali közepén és olvasott a helikopterekről? - sóhajt fel szomorkásan Frank is.
- Idióta voltál, hogy egy helikopterekről szóló könyvet adtál nekem öt évesen. Biztos ezért lettem ilyen elbaszott - fordul feléjük Zoe röhögve.
- Hey! Helikopter gépészmérnök apával kötelességed ilyeneket olvasni - nevet ránk.
- De nem öt évesen - sóhajt fel keservesen Zoe.
- Jó, jó, pasizz inkább - legyinti le Colos, mire elneveti magát és visszafordul hozzám.
- Elbaszott? - kérdezek rá felvont szemöldökkel, mire elmosolyodik.
- Miért, normális vagyok? - kérdi gúnyosan.
- Nem hétköznapi, de ez elbaszott lenne? - kérdezek vissza.
- A mai társadalomba nem kifejezetten illek bele egy normába sem, ezt úgy hívják a mai emberek, hogy elbaszott - villant rám egy győztes mosolyt.
- És kit érdekel, mit mond pár egyszerű, szürke, hétköznapi ember? - nézek rá értetlenül.
- Jaj már - nyög fel, ahogy nevetve jobban hozzám bújik. Utálom, mikor ilyeneket mond. Mármint, hogy elbaszott lenne. Vagy, hogy ő nem szép. Hogy ő nem okos. Faszt nem...
- Jaj már - utánozom le én is az ő hangját.
- És, neked van valami hobbid? - kérdi meg Nick mellettünk, mire elengedem Zoet, de nem lép el mellőlem.
- Nekem? - kérdezek vissza, rá nézve. Mi köze ennek ahhoz, milyen hobbim van?
- Ja. Én falat mászok, lövök, küzdősport. Ilyenek - villant rám egy gúnyos mosolyt.
- Jó neked - vonom meg a vállamat unottan.
- Van valami hobbid? - kérdi meg most Frank, mire felé fordulok és biccentek. Kinek nincs?
- Rajzol, brutálisan jól! - beszél helyettem Zoe, mire elröhögöm magam.
- Annyira nem azért - mondom, míg mosolyogva nézem a kis alacsony vöröset, amint nagyon bizonygatni akarja az igazát.
- De de, és deszkázik is. És brutálisan jó a hangja is! És amúgy az irodalom is, mármint nagyon jó belőle. Meg szereti is - mosolyodik el hadarása végén Zoe.
- Öhm, ja. Úgy ennyi - nevetek fel zavartan.
- Szóval ilyen nyálas csávó vagy? - kérdi mosolyogva Zack.
- Leállítanád magad? Most nem azért, de téged még én is kiütnélek, nem hogy ő - sóhajt fel fáradtan Zoe.
- Wohoo - röhög fel Frank.
- Zoe, csak nőiesen, tudod - nevet fel Colos is.
- Tényleg haver, állj el! - mondom oda halkan Nicknek, mire villant rám egy gúnyos mosolyt és arrébb sétálva lőni kezd.
- Na, lőj még párat terminátor, aztán visszadoblak titeket - adja oda a fegyvert Zoenak. Ő rögtön kap az alkalmon. Egyre jobbakat lő. Aztán meg van neki a tízes közepe és kis híján felsikkant. - Nem azért, de az én lányom - mosolyodik el Frank, ahogy felnéz Colosra.
- Kemény vagyok, mi? - lépked elém egy hatalmas mosollyal, mire nevetve bólintok. - Most kiröhögsz?!
- Véletlen sem szegülök ellene egy ilyen kemény nőnek - emelem fel a karjaimat védekezően. Nemes egyszerűséggel vág gyomron, de már csak a befeszített hasamat üti meg. Szemei elkerekednek és összegörnyedve fogdosni kezdi a kezét. - Jól vagy? - kérdem, vissza sem fogva a röhögésemet.
- Szopj le, Malik! - nyög fel, ahogy a kezét rázza és sziszeg, vagy éppen fintorog.
- Ja, a te lányod - röhög fel Colos.
- Ti is szopjatok le! - morogja Zoe.
- Fáj még? - kérdem megfogva a kezét, ahogy magamhoz húzom, akarata ellenére is.
- Talán - motyogja a pólómba, mire nevetve a számhoz húzom a kezét és megpuszilom. - Oki, nem haragszom - motyogja tovább elpirulva.
- Lősz egyet? - kérdi meg Frank, felém pillantva.
- Úgysem elégszer égtem még be Zoe előtt - mondom feladva azt, hogy nem fogok lőni ma.
- Ő is szar volt az elején - legyinti le az aggodalmaimat Colos.
- Tíz évesen? A fegyvert sem bírtam el támaszték nélkül! - hördül fel Zoe, mire elnevetem magamat.
- Tudod, hogy kell fogni? - kérdi Frank.
- Láttam Zoetól - biccentek a fejemmel felé.
- Remek, már meg van töltve. Két karikát fogsz benne látni. Hozd őket egybe, ahol van a közepük, oda lősz. Könnyebb ilyennel lőni, mint egy légpuskával - csap rá a vállamra párat. A kezembe fogom, beállok oldalasan, ahogy Zoe. Veszek egy mély levegőt, felemelem... ahogy ő. Meglepődök, mikor belenézek, nem ilyenre számítottam. De egész jó, tényleg.
- Ne hezitálj sokáig, mert elszalasztod - suttogja halkan az apja, én meg csak meghúzom a ravaszt. Zoe mellém pördül, megnyomja a piros gombot és előre dőlve izgatottan várja, hova ment a golyó. Én meg csak nézem az alakját, ahogy kissé elnyílt ajkakkal figyelmesen vár. Mint egy gyerek karácsonykor. És az apja szavai valahogy más értelmet nyernek, nem a fegyverre értem őket. Hanem a lányára. Ha sokat hezitálok... tényleg elvesztem őt.
- Wow, kilences. Kicsit csúszott el felfelé - mondja mosolyogva, szinte letépve a lapot. Szemöldököm felszalad, ennyire jóra nem számítottam.
- Wow - mondom én is megszemlélve az ő lövéseit.
- Nem felfelé, hanem tizenkét óra irányába, csajszi - röhögi el magát Colos.
- Ugyan az - legyinti le Zoe.
- Ezzel vitatkoznék - hördül fel Colos.
- Tizenöt éves lány vagyok, nem egy kiöregedett katona. Nekem ugyan az - neveti el magát szemtelenül, édesen.
- Kiöregedett katona?! - hördül fel Colos és azzal a lendülettel fel is kapja és a vállára dobja.
- Colos! Rakj le! Most, azonnal! - követeli Zoe, mire elröhögöm magamat és megrázom a fejemet.
- Minden tiszteletem a tied, ha kibírod vele - néz rám szemét forgatva a "kiöregedett" katona.
- Fájni fog, ha lejövök innen! - morogja Zoe.
- Nem nehéz vele - mondom visszatartva a nevetést, ahogy neki támaszkodom a fának.
- Colos, ne égesd már be a barátja előtt! - sóhajt fel Frank, mire Colos odafordul, így felém most Zoe arca van. Rákacsintok, ő meg csak elkezdi ütlegelni szerencsétlen Colos hátát.
- Ha a pasija, akkor tudja, hogy Zoe ügyetlen - legyinti le Colos az apját, míg lerakja.
- Kikérem magamnak, ez eléggé megalázó - morogja Zoe.
- Nincs abban szégyen, ha neked megy a szekrény - simít végig a haján az apja, mire elnevetem magam. Igen, ha Zoenak nem miattam, akkor a ház miatt vannak lila foltjai. Akárminek képes neki menni, akárhogy képes elesni és akármit képes tönkretenni azzal, hogy ránéz. Egyszerűen megy, aztán nekiesik a szekrénynek. Pedig jó az egyensúlyérzéke, szépen is jár, de azt hiszem, erre tényleg az a legjobb leírás, hogy ügyetlen. De azért aranyos szokott lenni, ahogy állítása szerint a szekrény megy neki. Ez jogos, úgy tűnik, nem csak nekem védekezik ezzel az állítással.
- Na jó, lépjünk, mert nem érem el a buszomat - sóhajt fel Zoe.
- Ja, Li mondta, hogy mész Waliyha barátnődhöz... vagy valami ilyesmi - morogja az apja.
- Aham - biccent Zoe tök természetesen.
- Tessék, vidd haza nyugodtan - nyomja a kezembe az én egyetlen egy lövésemet.
- Köszönöm - biccentek neki, ahogy zsebre rakom az apró papírt. Zoe elköszön Colostól, int Zacknek, én meg csak intek mindkettőnek. Kifelé menet Zoe megfogja a kezemet, én meg lemosolygok rá.
- Na minden szépen ment? - kérdi a szakállas fazon a portán... vagy mi ez.
- Úh, nagyon király volt! - bólint rögtön Zoe.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog a zárt irányzékú - neveti el magát az öreg. Intünk neki mind a hárman, aztán kilépünk a nyári időjárásba. Nem mondom, hogy szar volt, csak fura. Zoe ritkán enged a gyerek énjének. Az apja elővesz egy cigit, én meg kérdőn nézek Zoera. Nem fontos tény, ez jogos, de nem tudom, hogy cigizik is az apja. Így érthető, honnan van mindig könnyen cigije. Bár kétlem, hogy az apja tudná, hogy ő is szívja. Az öngyújtóval szarakodik éppen, mire odalépek és átnyújtom neki az én öngyújtómat. Lehet, hogy nem jó pont, de nem is neki akarok megfelelni. Szemöldöke felszalad, elfogadja és meggyújtja a cigit. Felém tartja a dobozt és kérdőn nézek rá. Ő biccent és kiveszek egy szálat, visszakapom az öngyújtómat és meggyújtom vele az enyémet is. Visszanyújtom neki az öngyújtót, legalább legyen nála. Áttudom érezni, milyen szar, mikor cigid van és gyújtod meg nincs.
- Van nálam még kettő - tartom neki tovább, mire elveszi és zsebre rakja.
- Kösz - biccent nekem egy apró mosollyal. Visszalépdelek Zoe mellé, látom, hogy kissé meglepődve figyel minket. Magamhoz ölelem a derekánál fogva. Hátha az már baj lenne, hogy a csípőjét fogom, vagy nem is tudom. Azért balhét nem akarok abból, hogy hogyan bánok Zoeval. Letekintek a lányra, amolyan kérdőn, hogy kér-e egy slukkot. De szeme elkerekedik és tudom, hogy ez egy erős: Nem! - Hol rakjalak ki titeket? - kérdi meg Zoet, mire ő felocsúdik.
- Muci háza oké - rántja meg a vállát. Látom, ahogy az apja elfintorodik, de bólint.
- Ugye nem költözöl vissza? - kérdi meg félve, én pedig összeszorítom a fogaimat. Nem gondol bele, hogy ez a kérdés mennyire szar lehet Zoenak? Hogy választania kell a szülei között. Ahol az anyja eldobta egy másik pasiért, az apjának meg erős problémái vannak az alkohollal.
- Nem - vonja meg a vállát Zoe, ahogy hátul a pólómba markol. Jobban magamhoz húzom és a hajába puszilok. Az apja kinyitja a csomagtartót, kivesz egy bőrtokot, gondolom fegyver van ebben is.
- Ezt még visszaviszem, aztán mehetünk - motyogja a cigivel a szájában, ahogy lecsukja a csomagtartót, majd befelé indul. Kiveszem a cigit a számból és Zoe elé tartom, ahogy az apja hátát nézem.
- Néha jó lenne előbb lelépni - sóhajt fel, ahogy beleszív a cigibe.
- Meglesz - suttogom neki, ahogy ajkaira nyomok egy puszit. Pólómnál fogva húz vissza és csókol meg. Kihasználom a kevéske időt, amink most van. Fura, hogy ha fél óráig nem csókolhatom meg, akkor már kezd hiányozni és frusztráltan érzem magam... Ahogy a nyelvét megérzem, viszont már minden rendben van. Remélem, néha ő is így érez. Elengedem, beleszívok a cigimbe egy mosollyal, az apja pedig ekkor lép ki. A lábam elé dobom, de elgurul a csikk. Zoe rálép és megindul a kocsi felé. Ismét hátra ülünk be. Az apja kitolat és visszafelé elindulunk. Zoe előre dől, bekapcsolja a rádiót és visszahuppan mellém. Szemöldököm felszalad, ahogy ismerős szám kezd rögtön üvölteni a kocsiban.

- I'm bad luck baby, you know
Rossz szerencse vagyok baby, tudod

Follows me around everywhere I go, and
Kövess mindenhova, ahova megyek, és

I don't need your sympathy, no
Nincs szükségem a szimpátiádra, nem

I need a fuckin' miracle, oh
Egy kibaszott csodára van szükségem, oh

Red wine, teeth stain, it's been a long day,
Vörös bor, fog nyomok, ez egy hosszú nap lesz,

I just want your love not your money
Csak a szerelmedet akarom nem a pénzed

Leave me here, I'll be fine,
Hagyj itt, én jól leszek,

I'll wait for the stars to align
Várok, amíg a csillagok felsorakoznak - Énekli lazán Zoe, felszabadultan. Én meg még inkább meglepődöm. Nem hallottam soha sem énekelni. Ami azt illeti, nincs is rossz hangja. Oké, kéne neki pár énekóra, de annyira nem rossz. Lehet az én vélemény szubjektív, de akkor is.
- Mióta  van hangod? - kérdem értetlenül, ahogy ránézek. Egy pillanatra elpirul, majd elfintorodik és megrántja a vállát. - Tetszett - suttogom a fülébe, mire szemét megforgatja.

- Don't watch tv no more,
Ne nézz tévét többé

the news fucking scares me
A hírek kibaszottul megijesztenek

New world war, and I don't wanna run away, no
Új világháború, és nem akarok elfutni, nem

I need a fuckin' holiday
Szükségem van egy kibaszott szabadságra

So bad blood, bankrupt, out of love and luck
Szóval rossz vér, csöndbe ment, kifogyott a szerelemből és szerencséből

I'll get the keys to your Murciélago

Another drink will save me through, feeling invincible
Egy másik ital fog megmenteni, az érzés legyőzhetetlen  - Kezdem el neki énekelni, hátha folytatja. Röhögve megrázza a fejét. Látom, ahogy az apja szeme elkerekedik, ahogy énekelni kezdünk mi itt hátul. Vagyis most csak én, de azért a versszak utolsó sorába hajlandó belemotyogni valamit.
-We're still young, but we got older
Még mindig fiatalok vagyunk, de öregszünk

We don't believe everything that we're told, yeah
Nem hiszünk el mindent, amit mondunk, yeah

We just wanna love, we just wanna be loved
Mi csak szeretni akarunk, mi csak szeretve lenni akarunk- Kezdek hangosabban énekelni, mire ő is halkan énekli velem tovább. Elnevetem magam félénkségén és csak puszit nyomok az arcára, ahogy az apja megáll a ház előtt. - Nincs is rossz hangod, mit szégyenlősködsz itt? - kérdem meg felnevetve.
- Hagyjál! - mordul rám Zoe, mire megforgatom a szememet. Zoe előrehajol, ad az apjának két puszit, nem is törődve vele, hogy röhög rajtunk.
- Örültem a találkozásnak - nyújtom előre a kezemet, mire kezet fog velem, újra.
- Rendes srác vagy, remélem sokáig együtt lesztek. Zoe boldog veled - mosolyog rám boldogan.
- Én is remélem - biccentek neki egy féloldalas mosollyal. Rendes srác? Oh, ha tudná,  mit csináltam én Zoeval... mondjuk tegnap. Abban a vécében. És ha tudná, hogy füveztem vele. Ha tudná, hogy a lányával mi miket csinálunk... azt hiszem, nem a rendes srác jelzőt kapnám meg. Kiszállok a kocsiból és megindulok a ház felé. Látom, amint az apja elhajt, aztán a következő, hogy nekem basszák a bőröndömet.
- Három perc és indul a busz, kurvára elérjük! - mordul rám Danny és már fut is elől. Zoe szemöldök ráncolva jön kifelé, miután becsukta maga után az ajtót.
- Rendben van a ház - mondja még mindig csodálkozva.
- Megkértem Dannyt, hogy figyeljen rá - vonom meg a vállamat, ahogy a bőröndöt húzni kezdem. Rajta van Zoe táskája is, de... ez a bőrönd nem is az enyém. - Danny, ez a te bőröndöd - kiabálok neki előre, miközben éppen a zebránál áll és a gombot nyomogatja, hogy minél előbb átváltson.
- Kit érdekel?! Úgyis hordod a ruháimat! - ordít vissza nekünk. Oda érünk, de Zoe tovább húz. Le az útra. És fogalmam sincs, hogy csinálja, vagy mit figyelt meg, hogy tudta, zöld lesz, de két lépés után a lámpa zöldre vált. Danny előre csörtet, gondolom a hülye azzal a céllal megy, hogy megkeresi, honnan megy a buszunk. Zoe visszarántja és magunk felé mutat. Ott pedig ki van írva a kis jelzőtáblán, hogy innen fog menni pontosan négy perc múlva a buszunk. Zoe szemöldöke kérdőn felszalad, mintha azt sugallná, van-e még kérdés, vagy tisztázatlan ügy.
- Oké - bólint Danny. Kinyitja megkérdezés nélkül a busz csomagtartóját és már dobálja is be a cuccokat. Röhögve nézem, mi pedig felmegyünk Zoeval a buszra. Veszünk két jegyet, aztán leülünk leghátra. Az ötös sorba. Szinte az elsők között foglal helyet még itt Xav meg Ant. Aztán Danny is mellénk tanyázik le. Uriel, Alan meg Nick pedig az előttünk lévő két kettes ülést foglalja be. Átkarolom Zoet, ő hozzám bújik, a busz pedig elindul. És rajta van velem Zoe is... haza megyek. Vele. Esélytelen, hogy visszaengedjem ide egy héten belül... az a minimum, amit nálam kell, hogy töltsön.Vajon ez emberrablásnak számítana? Rá nézek és éppen valami hülye viccen nevet, amit Xav mondott. Elvoltunk az apjával, meg annak a legjobb haverjával. Rámászott egy kis buzi. Ez legalább egy órája volt már. Egy órája nem csókoltam meg úgy, hogy rendesen elveszítse a fejét. Megfogom az állát és magam felé fordítom. Mellettem az üveg, másik oldalamon Zoe. Maximum engem látnak ezek a pöcsök. Hirtelen kapom le, érzem, hogy meghökken. De nem tart túl sokáig. Arcát tovább tartom ott, mint számítana rá. De nem érdekel. A srácok röhögése és megjegyzése sem. Az, ahogy érzem, hogy felsóhajt, ahogy átkarol, hogy próbálja visszafogni magát. Ahogy kicsit megharapja az alsó ajkamat. Felőlem a busz is felrobbanhat, kit érdekel, amíg ő csókol?!


Kukucs! Remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek el komizni - és lusták se legyetek hozzá-. Pipáljatok és iratkozzatok fel! Imádás van!:3 <3 

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Wow nagyon szuper lett.
    Nem akarom hogy szétmenjenek de ha már Zayn elmegy az X faktorba akkor remélem Zoé valami kibaszott menő és híres pszichológus lesz.

    VálaszTörlés
  2. Frenetikus volt!
    Egyik legjob reggeli kezdés ilyen csodát olvasni!:)

    VálaszTörlés
  3. Jujjci. Hat ezek egyre jobban belevésik magukat a szívecskémbe. :D
    Nem tudom, hogy csinálod, de elképesztő, hogy ez a blog mennyire hat rám. Natyon tud befojásolni. Hát, kajak mondom, imádlak<3

    VálaszTörlés