2016. február 11., csütörtök

47. Rész

- Baszki - nyög fel mellettem valaki, mire szemeimet lustán kinyitom és átfordulok a másik oldalamra.
- Hm? - kérdezek vissza, hátha kifejti a konkrét baját is.
- Nincs valami gyógyszer? - kérdezi szemeit dörzsölve.
- Keresek - motyogom, ahogy kikelek az ágyból. Szemöldök ráncolva nézek végig magamon... oké. Az este utolsó része kiesett... de nem kell kettőt tippelnem, hogy kitaláljam, miért vagyok meztelen. Vagy, hogy mi az a pár szívásnyom rajtam... meg a csípőmnél azok a lila foltok. Azt hiszem, megint nem túl finoman csináltuk. Két perc alatt veszek fel egy francia bugyit és egy pólót. Igazából az övét... de neki nem baj, én meg imádom. Halkan megyek ki és nem hiába. Mindenki alszik. Bár azt a két lányt a vendégszobában nem tudom megérteni Xavierrel. Mármint, tippem az van. Örülök én annak a lepedőnek, ami rajtuk van. Az ajtajukat halkan csukom be és megyek tovább a konyhába. Rengeteg cipő, hát, talán nehéz volt levenni este. Kinyitom az egyik konyha szekrényt és már le is veszek egy egész doboz fájdalomcsillapítót. Fogok egy egész üveg üdítőt és úgy megyek vissza a szobánkba. Az ajtót kissé szenvedve csukom be könyökkel és fenékkel. A falnak támasztott háttal ül, csípőjén ott a takaró, hogy őt is elfedje valami legalább. Mellé mászok, sarkaimra ülök és a kezébe nyomom az üdítőt, míg kinyomok neki egy pirulát. A kezébe zárja és elmosolyodik. Egy kézzel csavarja le a kupakot és iszik bele, miután a kis bogyót a nyelvére rakta. Felém nyújtja, de csak megrázom a fejemet és lerakom az ágy mellé az üccsit és a gyógyszert is. Mire visszafordulok, addigra már óvatosan felhúzza pólóm, vagyis inkább pólója szélét és megnézi azt a pár lila ujjlenyomatot az oldalamon. Elfintorodik és rám néz.
- Ne haragudj - szólal meg pár pillanat múlva, ahogy tekintete visszasiklik a bőrömre.
- Te se - kuncogok fel, ahogy a takarót épp, hogy egy kicsit lejjebb húzom és tökéletesen látszik az a harapás nyom a V vonalán. Féloldalas mosolyra húzza a száját és rám néz.
- Emlékszel valamire? - kérdi az ölébe húzva.
- Legnagyobb sajnálatomra az este ezen része már homály - fintorodom el, ahogy végigsimítok nyakának vonalán.
- Nekem van pár emlékképem róla - harap alsó ajkába, mire elmosolyodom. - Szerintem a többieknek is lesz... - neveti el magát, mire szememet megforgatom. Telefonja szinte üvölteni kezd mellettünk, mire odaadom neki, ő pedig rögtön felveszi. - Hali - köszönöm bele nyugisan.
- Zayn! - visít bele egy vékony hang. Ő elmosolyodik... és én is. - Mikor jössz már haza?! - kezd neki nyafogni Safaa, mire kimászok az öléből és az asztalról az ágyhoz hozom a laptopomat. Rögtön bekapcsolom és lopva odanézek rá.
- Nemsokára, ígérem - neveti el magát. - Hogy vagy, csöppség? - kérdi és hangja annyira más. Másabb, mint a haverjaival, mint amikor velem beszél, vagy csak úgy általában. - Na neee, tényleg?! - kérdezgeti tovább. - Adam? Ovis társ? Gyanús nekem ez a fickó, Safaa - morogja hajába túrva. - Szerelmes?! Safaa, ne szaladjunk ennyire. Megőszülök, ha te is elkezded itt a pasikat magadba bolondítani! - hördül fel, mire elnevetem magam, de addigra már a skype-ba beléptem.
- Skype-oljatok inkább - vetem fel neki, mire felcsillanó szemekkel rám néz. Na igen, azt hiszem, kevesen néznék ki belőle, hogy ennyire oda van a családjáért és a húgaiért. Meg persze Do-ért. Rányomok Zayn nevére és már hívja is a laptopom. Nem kell senkinek megnyomnia, rögtön bekapcsol a kamera és meglátom az üres szobáját. Zayn oda ül, én meg kikapom a kezéből a telot. - Szia, Hercegnő! - köszönök bele mosolyogva, mire hallom az apró sikkantását.
- Zoe?! - kérdez rá, mire elnevetem magam.
- Figyelj, emlékszel, mikor Zayn engem odavarázsolt? - kérdem meg halkan, hátha eltudom kerülni, hogy Zayn meghallja, de lévén, hogy a hangszigetelő takarót még nem szabadalmaztattuk, így erre sok esélyem nincs.
- Ühüm - mondja izgatottan.
- Odavarázsolom Zaynt a gépébe, fuss fel, beszélj vele - buzdítom rögtön. Zayn értetlenül néz rám, én meg csak lelegyintem. Hallom, ahogy sikít, aztán fut, de a telefont szerintem rég eldobta.
- Mi lelte a gyereket?! - hallom meg Trisha nevetős hangját, ahogy felveszi a telot.
- Hali, csak szóltam neki, hogy menjen Zayn szobájába, mert bekapcsoltuk a kamot neki - magyarázom ki magam rögtön, ahogy a takarót kezdem gyűrögetni.
- Zayn! - hallom a laptopomból a sikítást, mire Zayn felnevet és látom, hogy integet.
- Oh, hallom - nevet fel Trisha. - Nem lenne baj, ha mi is mennénk? - kérdi halkan, mire meglepődőm.
- Persze, hogy nem! - vágom rá rögtön. Miért is lenne baj?! Megértem, hogy az egy szem fiúk hiányzik öt nap után. Nekem fél óra után is hiányzik...
- Akkor le is rakom - kuncog fel és tényleg kinyom.
- Varázsolni is tudsz? - hajol oda hozzám Zayn, hogy suttogva megkérdezze ezt.
- Volt, hogy felcsaptam annak, nehéz idők jártak - nevetem el magam. - Megy anyud is, nem zavarok - mosolygom rá. Nyomok egy puszit az arcára, hogy kibírjam a kis időt, amit nélküle kell eltöltenem a konyhában.
- Hello - hallom meg Trisha hangját ott, én meg kiosonok, mielőtt Zayn utánam nyúlna. Behajtom a szobaajtónkat, de az állapotok semmit nem változtak. Épp megindulnék a nappaliba, hogy kimenjek legalább egy cigire, mikor Zayn halkan röhögve visszahúz a derekamnál fogva és becsukja az ajtót.
- Tudod, anya még mindig jobban bír téged, mint engem - nevet rám, ahogy odahúz az ágyhoz.
- Ez nem igaz, csak nagyon szeretem Zoet. Mint a lányaimat - védekezik rögtön Trisha, mire elmosolyodom.
- Hello - intek nekik. Legalábbis Trishának és az ölében ücsörgő Safaanak.
- Szia - villantja rám hiányos fogsorát, mire elkuncogom magam.
- Már nagyon hiányoztok ám neki - neveti el magát Trisha, ahogy lenéz a kislányra. - Nincs, aki elijessze a szörnyeket - csóválja meg a fejt Trisha.
- Haza megyek és az összeset elintézem neked, rendben? - kérdi Zayn kissé szomorkásan.
- De mikor jössz már haza? - kérdi szipogva, mire vállaimat leeresztem.
- Hamarosan, ne sírj! - mosolyodik el Zayn, miközben látom, hogy a kezei ökölbe szorulnak kicsit. Rásimítom kezemet az övére és a kamera felé mutatom, miszerint pillanat. Odahúzom magamhoz a fejét és a fülébe kezdek suttogni anélkül, hogy ők látnák, vagy hallanák.
- Mit szólnál, ha hazamennél ma? Bűntudatom van - mondom feszengve, mire megrázza a fejét.
- Ő velem lakik, meg kell értenie. Még kicsi. Téged meg félévente, ha látlak egy-egy napra. Mikor éppen eltudunk menni a másikhoz hétvégén. Most ki akarom élvezni az egy hetemet és...
- Zayn - tapasztom kezemet a szájára, hogy csak fogja be. - Ha félévente két napig látlak, kiheréllek. Menj vissza Bradfordba. Könyörgöm! Azért sírt, mert velem vagy, és én nem bírom, ha egy kisgyerek sír - jelentem ki, mire összeszorítja ajkaimat.
- Jó, visszamegyek. Ha visszajössz velem - húzza el a kezét a szám elől, míg villant rám egy féloldalas mosolyt. A kamera felé fordulok, ahol Trisha egy hatalmas mosollyal figyel minket.
- Trisha - kezdek bele kissé idegesen -, kicsit ki tudnád küldeni a hercegnőt? - kérdem meg még idegesebben. Még csak értetlenül, vagy rosszallóan sem néz rám, hanem egy szó nélkül kitessékeli Safaat azzal a mondattal, hogy: Mindjárt visszajöhetsz, de muszáj valamit megbeszélni. Vissza ül a kamera elé és látszik, hogy minden figyelme az enyém. Zayn mondjuk értetlenül néz rám... de tényleg utálom, ha egy kisgyerek sír! - Öhm... - kezdem zavartan. Oké, nem szoktam hozzá, hogy zavarban vagyok amiatt, mert nem merek megkérdezni valamit. Csak Zayn tud zavarba hozni... Jesszus... - Szóval, nem tölthetnék el ott pár napot? Tényleg csak egy párat, mert, hogy Z...
- Dehogynem! - rikkant fel, mire kissé meglepődők. - Mikor jössz?! - kérdi izgatottan.
- Én is megyek vele, anya - int bele a képbe Zayn értetlenül.
- Jó jó, de mikor jöttök? - kérdi sürgetően.
- Szerintem akkor még ma érkezünk, legyen meglepetés Safaanak - mosolyodom el.
- De mikor?! Addig sütnöm kell! - kap a fejéhez nevetve.
- Nem kell - kuncogok fel.
- Gyertek a legelső busszal, amivel tudtok! - mondja izgatottan, én meg bólintok, hogy amint tudunk, megyünk.
- Hozzátenném, hogy a többiek kiütve fekszenek még kint, estére azért megérkezünk szerintem - fintorodik el Zayn.
- Várj, neked nem baj amúgy, hogy megyek? Ezt elfelejtettem kérdezni - jut rögtön az eszembe. Oké, hogy az anyját megkérdezem, de mi van, ha ő nem akarja?!
- Zoe meg lehet, hogy még mindig részeg, vagy nagyon durván másnapos - csóválja meg a fejét. - Szia anyu, majd érkezünk - villant egy nagy mosolyt a kamerába, majd int Trisha is és kikapcsolja a gépemet.
- De komolyan - kérdezem meg újra, a hajamba túrva.
- Baj, ne gyere. Sőt, tudod mit? Amíg te odamész, én itt maradok - forgatja meg a szemét. - Most közlöm, hogy nem pár nap lesz - húz oda magához, ahogy megcsókol.
- Akkor ez most az, hogy neked nem baj? - kérdezem meg eltolva őt magamtól.
- Te is kérsz gyógyszert, hülye vagy?! - kérdez vissza felröhögve.
- Jaj már - nyögök fel, lelökve magamról.
- Örülök, hogy jössz, hát még anyám - forgatja meg a szemeit.
- Oké, de figyu... ha estére oda akarunk érni... szóval, hogy... - nem tudom, hogy közöljem vele, hogy fel kell hívnom a tesómat, hogy lepasszoljam neki a ház kulcsait. És még a kecót is rendbe kell vágnom, meg be kell pakolnom. És, hogy Xavier két csajjal fekszik a vendégszobában, a többieknek meg pulzusa is alig van.
- Csak hadard! - röhögi el magát.
- Xav két csajjal a vendégszobában. A házban rajtunk kívül mindenki durván ki van még ütve, fel kell hívnom Li-t, hogy odaadjam a ház kulcsait, mert kétlem, hogy hazaérek addigra, mire muciék igen. És be kell pakolnom, meg buszt kéne nézem... - hadarom el neki.
- Xav meg két csaj?! - kérdi felvont szemöldökkel.
- Ja, legalábbis remélem, hogy azok lányok - vonom meg a vállamat, mire elkezd röhögni. Megfogja a telefonját és elkezd körbe videózni. Az ajtónak dőlve nézem, ahogy felveszi, hogy a srácok szétterülnek a nappalinkban. Ahogy Nick a kávézóasztalon magzat pózban, egy vodkás üveget szorongatva, folyó nyállal horkol. Aztán, ahogy Xav tényleg ott fekszik két csajjal a vendégágyban. Zayn röhögve jön felém, szemöldököm felvonom, ahogy végigvideóz engem is. - Én józan vagyok! - mutatok végig magamon, hiszen nem értem, engem minek kell levideózni.
- A pólómban, kócosan a csajom. Amúgy is, tegnap nem voltál józan, de tiszta sem - villant rám egy szemtelen mosolyt.
- A csajod vagyok? - akadok fent a számomra legfontosabb dolgon.
- Miért, nem? - kérdez vissza, ahogy megharapja alsó ajkamat.
- Talán - egyezek bele. Na, nem mintha nem egyeztem volna már bele, hogy a csaja vagyok, akárhányszor találkozunk. Azért jó hallani. Biztos vagyok benne, hogy még a csókunkat is felveszi videóra. És ez nem az a videó, amit kirak Facere... ez csak olyan, hogy emlékezzen rá. Beletúrok a hajába és jobban magamhoz húzom, ahogy arra gondolok, hogy az eddigi legvadabb bulijukról készülő emlék videóban még engem is képes lekapni. Igen, ez szánalmasan hangzik. De Zayn értékrendjei... sőt, igazából, a mi értékrendünk más. Ez igenis számít, mert ha csak egy csaj lennék a sokból, akkor annyi időt kapnék a videón, hogy; Ezt dugtam meg este. Kuncogva válik el tőlem és a teloját kezdi nyomkodni. Én pedig felveszem a bordó rövid gatyámat és egy fekete bő trikót. Azért meghalni nem akarok így, a nyár kellős közepén, szóval az egész háta igazából fekete csipke. Így csak elölről takar valamit. Hajamat összefogom egy copfba és gyorsan kezdek pakolni a szobánkban először. A táskát, amiben cuccokat viszek magamnak, szinte csak annyi, mint amit ide is hoztam magammal. Ezzel legalább nem kell szarakodnom. Telefonomat előveszem és tárcsázom Lilith-et, amíg a folyóson rakom össze a cipőket, aztán a ruhákat egy kupacba.
- Na csá pubi, mi kéne?  - kérdi rögtön, mire elnevetem magam.
- Lepasszolhatom neked a ház kulcsait, lelépnék - mondom számat rágcsálva.
- Hova? - kérdi értetlenül.
- Zayn - suttogom halkan, ahogy felegyenesedem és hátamat a falnak vetem.
- Zayn - ismétli meg.
- Zayn - mondom én is újra.
- Had találjam ki, ott van a házban - röhögi el magát.
- Ő is... meg a haverjai - mondom el neki feszengve.
- És erről tud anya... - kezd bele, de nem szólalok meg. - Apa... Senki sem, csak én? - kérdez rá.
- Ja - mondom, tovább harapdálva alsó ajkamat.
- Zayn - mondja ki újra a nevet.
- Zayn - közlöm én is újra.
- Hova is mész te Zaynnal és a haverjaival? - kérdezget tovább.
- Bradfordba - sóhajtok fel.
- És este már jössz is vissza, ugye? - kérdez tovább, gyanakodva.
- Hát... ami azt illeti, ott lennék pár napot - nevetek fel. Ekkor jön ki Zayn a konyhából egy mosollyal. Nem kell tippelnem sem, hogy tudjam, végig hallgatta a beszélgetést.
- Ott aludnál Zaynnal?!  - hördül fel.
- Hát, izé, Li... régen beszélgettünk - mondom idegesen. Nem rá vagyok ideges, csak a beszélgetésünktől félek. Zayn elém áll és kezeivel a fejem mellett megtámaszkodik. Túl közel van, így nehéz koncentrálni.
- Zozo! - hördül fel, mire elröhögöm magam.
- Lilith! - szólók rá ugyanúgy. Ő nem szereti a teljes nevét, én meg a Zozo becenevet.
- Most akkor ti együtt vagytok? Te bepasiztál?! - kérdi éles hangon.
- Hát, ez eléggé bonyolult - vakargatom meg a nyakamat. Zayn bólint nekem, mire értetlenül ránézek. Aztán leolvasom a szájáról, hogy mondjam, hogy igen, együtt vagyunk. - Együtt - mondom ki szemöldök ráncolva.
- És... ott aludt eddig is Zayn? - kérdi meg. Úgy tűnik, nagyon szokni akarja ezt a nevet.
- Igen - sóhajtok fel.
- És...
- Öhm, ja - felelem zavartan.
- És nem szóltál?! - ordít a telefonba.
- Én akartam! - hördülök fel.
- Te jó ég... te még kicsi vagy, a húgom. Uramatyám... mikor?! - kérdezi meg újra.
- Öhm, öt napja - felelem számat beharapva, Zayn meg csak halkan röhög rajtam.
- Oda megyek és beszélgetünk. Te, én meg Zayn - förmed rám.
- Ne csináld már, nem véletlen csak te tudsz róla - nyögök fel.
- Jó jó... azért... jó volt? - kérdi felnevetve.
- Uhm... eléggé - vallom be teljesen elvörösödve.
- Nemsokára ott vagyok, husi! - énekli a telefonba és le is rak. Felnyögök, ahogy a telefont a zsebembe rejtem.
- Li a jó fej, nem igazán félek tőle - ölel magához röhögve Zayn.
- Ja, én se. Mire ide ér, csak fel lesz pörögve, hogy megismer - sóhajtok fel, lelegyintve őt. Puszit nyom a számra, aztán elenged, én pedig negyed óra alatt a konyhát is rendbe vágom. Itt majdnem csak, hogy én jártam, szóval nem gázos a terep.
- Hogy keltsük fel őket? - kérdezem meg Zaynt, ahogy a nappaliban állunk. Ő elmosolyodik, oda sétál a hangfalhoz és ráköti a telefonját. Fejemet megcsóválom és keresztbe fonom a karjaimat, ahogy várom, hogy történjen valami. Zayn a zenék között keresgél, aztán a kezén visszaszámol öttől. És amint keze ökölbe szorul, egy elég kemény dubstep kezd üvölteni a hangfalakból.
- Mi a fasz?! - ül fel ijedten Danny.
- Nyomd már ki a telefonod! - morogja Nick. Elnevetem magam, ahogy Zayn is. Mindenki lassan felkel. Danny értetlenül néz ránk és látom a szemében, hogy most a leggonoszabb teremtményeknek tart minket. Körbemegyek és mindenki kezébe nyomok egy szem fájdalomcsillapítót, majd középre lerakom az üveg üdítőt.
- Pakoljatok, megyünk Bradfordba! - villant rájuk egy mosolyt Zayn.
- Bocs, másnapos vagyok. Azt hallottam, megyünk Bradforba - motyogja Danny.
- Azt is mondta - mosolyodom el.
- Hány napot aludtam át? - kérdi értetlenül rám nézve.
- Ahogy elnézlek, egy hét sem lett volna elég - röhögök rá.
- Tengo un probléma grande - sétál ki közénk Xavier egy szál alsógatyában.
- Mi? - kérdi értetlenül Zayn. Ebből csak következtetni tudok, hogy talán azt mondta, van valami gondja...
- Kettőt látok - dörzsöli meg a szemét. - Oké, most már jó - néz rám fintorogva. A kezébe nyom egy szemgyógyszert és egy pohár üdítőt Zayn, míg ő röhög.
- Xav, tényleg két csaj fekszik az ágyadban - röhögöm el magamat. Ő félrenyeli az üdítőt, a többiek meg már futnak is a vendégszobához. Xav meg ott áll letaglózva, míg maga elé bámul.
- Két csajjal voltam... és nem emlékszem semmire! - pánikol be, mire elröhögöm magam. Zayn meg csak megveregeti a vállát. A szobából sikítás jön, a srácok meg szitkozódnak.
- Hogy?! Hogyan?! - rángatja meg Xavier vállait Nick.
- Nem emlékszem, haver! Nem! - ordít Nick arcába idegesen.
- Tapló! - ordít be az egyik lány a nappaliba hozzánk. Értetlenül nézek ki rájuk és vonom fel a szemöldökömet.
- Pakolj Amigo, a buszon gondolkozol rajta, hátha beugrik valami! - nevet rá Zayn.
- Buszon? - kérdi értetlenül.
- Nous allons à Bradford - mosolygok rá, míg franciául elhadarom neki.
- Zoe most franciául beszélt hozzám? - kérdi Xav, ahogy fáradtan körbepislog.
- Igen - röhögi el magát Zayn.
- És mit mondott? - kérdi értetlenül.
- Hogy megyünk Bradfordba - röhög tovább Zayn.
- Mióta tud Zoe franciául? - kérdi, ahogy lehuppan a fotelba.
- Nyelvtagozatos suli - válaszolunk egyszerre Zaynnal.
- Oh... - mondja, ahogy lehunyja a szemeit és szinte újra bealszik. Aztán szemei kipattan és ránk néz. - Mi az, hogy megyünk Bradfordba?! - hördül fel ő is... hosszú lesz ez így...
- A nővérem pár perc múlva itt lesz, szóval legalább csak öltözzetek fel - kérem őket a hajamba túrva. Li jó fej, olyan, mint egy legjobb barátnő, de azért szerintem kiakadna, ha itt találna hat félig meztelen sráccal és Zaynnal.
- Jön a nővéred?! - akad ki még jobban Xav. - Hány éves is? - kérdi meg elgondolkodva.
- Felejtsd el, van pasija - forgatom meg a szemeimet.
- Semmit nem értek, haver - néz fel nyűgösen Antre.
- Én sem - rázza meg a fejét, mire én is megcsóválom az enyémet.
- Öltözzetek, pakoljatok! Kérdéssel hozzám - emeli fel a hangját Zayn, mire rögtön öltözködni kezdenek... és pakolni. Oké, ez így mérföldekkel egyszerűbb. Az ajtón kopognak, én meg rögtön odafutok és kinyitom.
- Cső, husi - ölel magához Li.
- Kukucs - ölelem én is öt magamhoz, ahogy jobbra-balra dülöngélünk és szétpuszilgatjuk egymást.
- Hello - köszön neki Zayn is, ahogy elengedjük egymást egy nagy mosollyal. - Zain Malik - nyújtja a kezét, mire Li végigméri és Zayn ott tartott kezéről meg is feledkezik.
Pas pour rien - néz rém nagy szemekkel. Nem semmi. Hát nem, de akaratlanul is elröhögöm magam... Li-vel folyton franciául beszélünk, ha nem akarjuk, hogy mások értsék.
- Merci - köszöni meg Zayn, ahogy lehajtott fejjel elmosolyodik.
- Dites-moi que vous ne pouvez pas parler français! - hördül fel Li, ahogy rám néz és kissé elpirul. Mondjam, hogy nem tud Zayn franciául? Hát mondanám én, ha igaz lenne...
Désolé, je parle français - röhögi el magát. Bocs, de beszélek franciául. Oké, legalább plusz pont, hogy szimpatikus legyen Li-nek, bár ahogy látom, most nem kicsit ég a feje.
- Szólhattál volna, Zoe - sóhajt fel Li, megcsóválva a fejét.
- Nos, ő Zayn - mutatok rá az életnagyságú Zaynra.
- Akivel lefeküdtél, akivel összejöttél és én sem tudtam róla. Remek - bólogat fintorogva.
- Ne már - nyögök fel.
- Jó, oké... amúgy fasza, csak jesszus. Felnőttél, meg minden! - akad ki, széttárva a karjait.
- Jó pár éve - nézek rá értetlenül.
- Tegnap még hat éves voltál - biggyeszti le ajkait, mire elröhögöm magam.
- Oké, szóval. Itt a kulcs - nyomom a kezébe.
- Aha és csak basszam anyához meg a nyomorékhoz? - kérdi felvont szemöldökkel.
- Ja - biccentek neki.
- És mit mondjak, hova tűntél? Elmentél Bradfordba Zaynnal, aki a palid? - kérdi elmosolyodva.
- Inkább, hogy... a barátnőmnél vagyok - vonom meg a vállamat.
- Barátnő, értem. Oké. Hívj, ha van valami! Megyünk érted Andrewal - sóhajt fel, barnás, enyhén vöröses hajába túrva.
- Oki, de kétlem, hogy kellene. Megakarod ismerni a haverjait? - kérdem Zaynra mutatva, aki csak úgy ott áll mosolyogva.
- Lazába - vonja meg a vállát.
- Te vagy a huszonegy éves éretlen hatéves? - kérdi meg Zayn befelé menet.
- Ezek szerint mindent tudsz rólam - röhögi el magát Li.
- Sokat mesélt rólad Zoe - biccent Zayn.
- Amíg apunál laktam, addig ő is rólad - mosolyodik el halványan.
- Remélem, csak jót - fordul előre Zayn.
- Höh... igen - neveti el magát Li és eszembe jut a rengeteg beszélgetés, ahol azt ecsetelem, mennyire jó fej és helyes és okos... én is elnevetem magam és így lépünk a nappaliba. - Hello - int körbe Li a srácoknak, akik rögtön felénk kapják a fejüket. Zayn arrébb sétál, én meg ott maradok Li mellett.
- Ő a nővérem, Li. Li, ők itt... ők - vonom meg a vállamat.
- Xavier - pattan fel rögtön Xav. Fejemet megcsóválom, mire megforgatja a szemét és visszaül.
- Danny - int neki Danny egy mosollyal. - Zoe eléggé jó fej, gondolom, akkor te is - mosolyodik el.
- Hát, azt kamuzzák - vonja meg a vállát.
- Ant vagyok.
- Nick.
- Uriel.
- Alan.
- Szuper - mondja zavartan. - Egy nevet sem jegyeztem meg - röhögi el magát. - Na jó, mindegy. Futnom kell tovább. Nant el kell kísérnem a fodrászkellékesbe, mert tiszta ideg. Kussolok az egészről és mondjuk... Waliyha barátnődél vagy. Hívják úgy valamelyik tesód, nem? - kérdi Li, Zaynra nézve.
- Igen - neveti el magát Zayn.
- Szuper, akkor ott vagy. Beszélek Mucival is... meg Apcival is - hadarja el. - Ha gáz van, hívj! - néz rám, aztán Zaynra. - Lekéstem a "ha hozzá nyúlsz, elásunk" szöveggel. Meg amúgy is, a család nem ezen részébe tartozom. Jó tanács, ne gyere a családunk közelébe, sosem! Jó? - röhögi el magát és én is. Hát egyik nővérem pasibemutatása sem volt zökkenő mentes. - Jaj, tényleg! Apu el akar vinni lőni valamikor. Nem tudsz még ma elugorni vele? Csak egy óra lenne szerintem - néz rám bociszemekkel. - Tudod, hogy mi valahogy nem mindig hajlunk erre - villant rám egy százwattos mosolyt.
- Hova?! Ki a telekre, vagy rendes pályára? - kérdezem fellelkesülve.
- Rendes pályára akar menni. Azt mondta, régen voltatok - vonja meg a vállát.
- Kettőt tippelhetsz, miért... - motyogom beletúrva a hajamba. Ha apu megígér valamit, az attól függ, hogy kerül-e sör a kezébe utána.
- Nem kell tippelnem, értem. De most tiszta volt, mikor hívott - mosolyog rám.
- Kate is jönne? Mert akkor inkább nem megyek, nagy lenne a kísértés, hogy belé eresszem a golyót - morgom az orrom alá, ahogy kifelé indulunk meg.
- Kétlem. Sehova nem megy, ahova mi igen - neveti el magát.
- Jogos, nem baj. Talán találkozom Colossal is legalább - vonom meg a vállamat.
- Ja, na puszi Zoe. Még dumcsizunk - ölel magához és kezd megint halálra puszilgatni, állítása szerint. Aztán elviharzik, én meg becsukom az ajtómat.
- Te lősz? - kérdik értetlenül a srácok.
- Apu katona - vonom meg a vállamat, a telefonomban kutakodva.
- Elmész lőni? - kérdi felém sétálva Zayn.
- El kéne... uhm... nem akarsz eljönni? Csak fél óra. Ígérem - húzom fintorra a számat. Örülnék neki, ha jönne.
- Apáddal? - kérdi felvont szemöldökkel, mire biccentek. - Ha akarod, akkor igen - biccent nekem, mire elmosolyodom... szeretem őt...


Kukucs! Íme a rész. Kis kimaradással tudom, ezért elnézést is kérek. Azért remélem tetszik ez a kis firkálmány, véleményt mindenképp hagyjatok komiban! Pipálni és feliratkozni pedig tessék, imádás van!:3

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett mint mindig!
    Mar nagyon vártam ?:)
    Egyszerűen imádom zaynt
    Kérlek hamar hozd a Kovi részt!!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Ooo yesss!
    Imádom nálad a kis firkálmány is csodálatos izgalmas és romantikus meg persze vicces egyszerűen csodálatos!
    Jol esett a mai nap után ami elég tré volt....olvasni a blogot és yahh jobb kedvem lett mint volt az is biztos csak igy tovább!
    Puszi:Anna:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. <3333 Imádtam.
    XoxoLilla

    VálaszTörlés
  4. Imádom imádtam imádni is fogom!!! ♡♥♡♥

    VálaszTörlés
  5. Huh nagyon jó lett ez a rész is❤ minél hamarabb a következőt☺ love :*

    VálaszTörlés
  6. Szia! Mikor hozod a kövit??
    Puszi:Vicky��
    ����

    VálaszTörlés
  7. Izé. :D
    Hátö, hogyan lehet kifejezni azt, amit most érzek? idk. But, mégis. Egyszerűen megzabálom az összeset, és mégjobban meghízom. ^_^ xd
    Olyan cukiik, imádom.
    Siess, imádás<3

    VálaszTörlés