2016. január 20., szerda

41. Rész

Magam elé meredek a sötétben a falra, míg Zoet tovább szorítom magamhoz. Már elaludt. Azt hiszem, vagy legalábbis remélem. Egyik keze a mellkasomon pihen és egyik lábát is felhúzva a csípőmre rakta. Másik lába kinyújtva, arcát oldalam és a lepedő közé befúrta. Az, ahogy kifújja a levegőt kissé csikis, de azért ennyit elviselek azért, hogy aludjon végre. Először fürödtem együtt lánnyal és jobban örültem volna, ha nem ilyen körülmények között teszem meg. Mély levegőt veszek, ahogy lenézek rá. A haja beteríti a párnát és a mellkasomat is. Azt az egy plédet is, amit rátettem, már rég lerúgta magáról. Az az egy darab fölső, ami az enyém és rajta van, plusz a francia bugyi nem takar sok mindent. Az a póló is fel van csúszva ráadásul. Esküszöm olyan, mintha még így is fent lenne és görcsösen figyelne arra, hogy ne égjen be előttem, vagy, hogy szép legyen. Erre nem is tud róla, hogy konkrétan alszik és olyan dögös, mint soha. Egyik kezem csípőjén, másikkal pedig hajával játszom. Még sötétben is látszik, milyen vörös. Kissé megmoccan, fejét jobban hozzám nyomja, kezével átöleli erősebben a felsőtestemet, aztán ellazul újra. Szaggatottan sóhajtok fel és tovább bámulom a plafont és azt, ahogy a szoba egyre világosabb lesz. Egy ideje nem aludt már, nem akarom felkelteni. Főleg nem azok után, hogy beszívott... idióta. Kezemet elhúzom hajától és megdörzsölöm arcomat. Jobb oldalra kezdek tapogatni és meg is találom a telefonjainkat. Fintorogva nézek az övére... annyira szívesen megtudnám, mi van benne. De nem, én csaltam meg Zoet. Nem ő engem. Az enyémet megfogva fejem fölé emelem és bekapcsolom. Képtelen vagyok aludni a történtek után. Belépek a facebe és kis híján kiröhögöm magam, ahogy Zoe chatablakába lépek be. Igen, nehéz hozzászokni, hogy tulajdonképpen ő itt van mellettem. Kilépek az övéből és félkézzel gyorsan lepöntyögöm anyámnak, hogy minden okés. Oké, talán nincs minden rendben, de nem akarom, hogy idegeskedjen és amúgy is. Zoenak igaza van, anyám félt. Hát akkor megnyugtatom. Komolyan nyugodtabb, mióta közöltem vele, hogy eszem ágában sincs lelécelni és otthagyni a családot. És ez így is van, bár, ha tehetném, ide költöznék Zoehoz. Vagy inkább őt költöztetném magamhoz, úgysincs jóban a családjával. Új üzenetek jönnek sorba... csajoktól. Fintorogva törölgetem őket, de folyton újra írnak, vagy mások írnak. Oké, ilyenkor komolyan undorítónak érzem magamat.
- Hello Zain! :3 - lépek bele egy beszélgetésbe hála annak, hogy a telefonom befagyott és emiatt máshol érzékelte az ujjam. Remek...
- Hello - írom vissza minden cécó nélkül. Annyira paraszt azért nem vagyok.
- Mizus? :D - jön rögtön a válasz, én meg nem értem a röhögős fejet. Most ezt minek?!
- A barátnőmmel vagyok, nálad? - írom vissza egy gonosz mosollyal, ahogy lenézek Zoera, aki könnyedén alszik tovább ebben a kicsavart helyzetben, de hát, ha neki kényelmes.
- Kiddel?! :'D - jön rögtön a válasz, mire felvonom a szemöldököm. Kilépek a beszélgetésből, egyenesen bele a kamerába. Felénk emelem a telefont és a kamerába nézek. Zoe vörös haja még így is virít a képen. Látszik, hogy a pólómban van, ahogy hozzám nyomja az arcát, vagy ahogy átölel. És, hogy alszik... ki fog nyírni ezért. Elmosolyodom, úgy igazán. Nyelvemet a fogam közé szorítom, hogy fel ne nevessek. A fehér lepedőn és párnán az én fekete hajam és az ő vörös sörénye egyszerűen kitűnik. Olyan az egész kép, mintha az egyetlen szín az csak ő és a haja lenne. A kép elkészül és igen... jó lett. Azt hiszem, ez az első közös képünk! Már ha az nem számít, hogy screenshoot a gépen, ahogy kamozunk éppen. Rögtön felrakom facre is a művemet. Beállítom, hogy kik ne lássák. Például Zoe családja ne. Azt hiszem, akkor eléggé leosztanák szegényt. Aztán pedig a kép címén gondolkodom, hogy mit is adjak neki... Végül az "Álmomban látom a kecskémet, amint a csirkédet viszi a hátán". És ennyi éppen elég. Ezt ő érti, én értem. Mások nem. És nem is kell. A kép amint kikerül, rögtön like-olni kezdik. Olyanok, akiket ismerek, olyanok, akiket nem. De köztük van Po is. És legalább tudom, hogy annyire nem utál.
- Jó lenne érteni - jön az első komment Dannytől, mire elmosolyodom.
- Amigo, a csirke, hogy marad meg a kecske hátán?! - jön a következő Xaviertől. Majdnem felnevetek, sőt mellkasom rázkódni kezd, mire Zoe felnyög és elfordul tőlem. Utána fordulok és átölelem.
- Szép pár... - elmosolyodom a kommenten. Főleg, mivel Ashton írta. Hát, legalább így is tisztázni tudtam vele, hogy Zoe kihez tartozik.
- Ő ki?! - ez már valami csajtól jött. És a legszarabb, hogy még csak nem is emlékszem rá!
- Mint látod, a csaja - válaszol helyettem Nick a kép alá és kintről röhögés szűrődik be. Nem tudom hány körül lehet. De a telefont félrerakom és akkor látom, hogy Zoe telefonja villogni kezd. Szerintem ráírtak... jó páran. A telefon gazdája viszont mellettem felnyög, mire visszafordulok hozzá.
- Én imádlak titeket... csak egy kis csönd és pihenés - nyög fel a párnába fúrva fejét.
- Ez a te telefonod - kuncogok fel, mire értetlenül és álmosan rám néz.
- A lényeg a lényeg - legyint le engem fáradtan. Én felé mászok, ő a hátára fordul és máris mosolyog.
- A lényeg, hogy pihenj? - kérdem meg mosolyogva, mire elhúzza fintorra a száját.
- Lehet szó másról is - suttogja lehunyva a szemeit, ahogy megpuszilom a nyakát.
- Reggeliről? - röhögök rá, mire szemeit kinyitja és látom, hogy elszállt a varázs.
- Például arról, hogy kussolsz és hagysz aludni - vág vissza csípősen, míg lelök magáról és felül. Hajába túr, de ettől csak kócosabb lesz. Én röhögve mozdulok utána és terítem le az ágyra. - Oh, ne már! - nyög fel, ahogy kezeit lefogom a feje fölött és lemosolygok rá. Lábaival próbál elrúgni, de bal lábammal azokat is lefogom. - Ez így nem ér! Még reggel van és nem tudom kontrollálni a végtagjaimat - nyüszögi a szerinte teljesen jó érvet arra, miért is vagyok én az erősebb.
- Teljesen jogos - mondom beleegyezve. Aztán megcsókolom. Csak úgy odahajolok és az első szót már belé is rekesztem. Érzem, hogy még inkább ellazul alattam, meg sem próbál küzdeni. Elengedem a kezeit, kissé felhúzom a pólóját és végigsimítok hasán. A bőre olyan puha, a kezei pedig olyan picik. Azért tud fájni, mikor megtépi a hajamat, amikor egy-egy dolgot igazán eltalálok nála. Lábait felhúzza mellettem és tudom, mire készül, de nem akadályozom meg. Sőt, még segítek is neki, ahogy kidönt az egyensúlyomból és rám ül. Hát ki ne segítene ebben?! A látványért már megéri. Elneveti magát és fejét megrázva lehajol hozzám. Hajába túrok és hagyom, hogy irányítson. Eltudnám viselni ezeket a reggeleket. Kezeim sietősen csúsznak csípőjére és erősen tartom őt egy helyben az alhasamon. Nem kell nekem most, hogy lejjebb csússzon és olyanokat csináljon a csípőjével, amiknek a látványától is beindulok... nem, hogy az érzésétől. Számba kuncog, mikor elhajol tőlem. Vörös haja körénk hull. Szemébe nézek, de alig bírja úgy tíz másodpercig és elpirulva elkapja a tekintetét.
- Édes - nevetek rá. Egyszerűen elképesztő, hogy ennyitől zavarba jön, főleg mind azok után, amiket már csináltunk.
- Szörnyen - forgatja meg a szemét és lemászik rólam. Magára rángat egy rövidnacit, kitárja az ajtót és ott marad a küszöbön. Felsóhajtva sétálok mögé és nézek ki. A srácok felénk fordulnak, csodálkozva. Mindegyik kezében telefon, én meg kérdőn felvonom a szemöldököm.
- Zayn, mi van? - kérdez hátra Zoe kissé zavartan.
- Kecske meg tyúk? - kérdi Danny minket nézve, mire én elröhögöm magam és leintem.
- Mi?! - kérdi Zoe hátra nézve rám, aztán Dannyra. Xav felé mutatja a telefont és tökéletesen látszik a képünk. - Mi a fasz?! - akad ki és szinte odarohan. Az asztalról felveszem a cigimet és a hátsó kis teraszrészhez lépkedem. Ahogy kilépek, úgy gyújtom meg a cigit is. Könnyen szívok bele, míg az üvegen át Zoet nézem, ahogy lázasan tanulmányozza a képet és a kommenteket olvassa. Idegesen indul meg felém Xavier telefonjával. Aztán kiront, mint a bomba. - Te nem vagy normális! - üvölt rám, mire mosolyogva továbbszívom a cigit.
- Mi a baj? - kérdem meg felvonva a szemöldökömet. Nem tudom, min akadt ki. Azon, hogy kiraktam, azon, hogy milyen szöveggel raktam ki, azon, hogy nem tudott róla... túl sok lehetőség.
- Hogy nézek ki rajta, faszfej?! - nyög fel, mire egyszerűen képen röhögöm és felé nyújtom az én félig elszívott cigimet. - Ez gáz - motyogja, ahogy beleszív. Vállai kissé megereszkednek, sokáig benntartja a füstöt, aztán fújja csak ki. - Anyámék ha...
- Nem látják. Beállítottam. Hülye nem vagyok - vigyorgok rá, mire elém sétál.
- Áh, nem - legyint le iróniától csöpögő hanggal, mire elhúzom a számat.
- A lelkemnek fájt - nézek le rá, mire elmosolyodik. Mélyebb slukkot szív, mint szokott a cigiből. Aztán lehúz magához. Nem csókol meg, én viszont élesen szívom be a levegőt, ahogy ajkaink majdnem összeérnek. A levegő helyett a cigi füstje jön és ez valahogy fura. Az ő ajkai, meg a cigi együtt?! Most mondjam, hogy instant orgazmus?! Egyszerűen lekapom, úgy erőszakosan. Egyik kezét félre tartja és csak feltételezem, hogy abban van a cigi, a másikkal átkarolja lazán a nyakamat. Ahogy megcsókolom érzem a füst izét, és ahogy ő kifújja az orrán, én úgy be.
- Még mindig fáj a lelked? - kérdi hátrább lépve egy szemtelen mosollyal, ahogy az utolsó slukkot nyeri ki a cigimből.
- Nem, most már a gatyám szorít. A lelkes dolog jobb volt - röhögöm el magam, mire elpirul. - Miért?! - kérdem értetlenül, mire lehajtja a fejét.
- Ez csak olyan abszurd - rántja meg a vállát.
- Tömören, mire gondolsz, mikor elpirulsz? - kérdem nevetve, magamhoz húzva.
- Hát... te meg én, mások vagyunk - rántja meg a vállát, mire komolyan bólintok párat. Zoe ma igazán bölcs...
- Ennyi? - kérdezem felvont szemöldökkel, mikor hallgat.
- Hát igen - vakarja meg a tarkóját.
- Te meg én mások vagyunk? - kérdezek rá újra, míg elröhögöm magamat.
- Nézz már magadra! - csap rá a hasamra mérgesen. Értetlenül nézek rá, majd magamra. De nem.. nem értem. - Jó, akkor most rám - morogja zavarban ismét, mire kissé hátrább tolom és elidőzök testének minden részén. Alaposan végignézem, ha már konkrét utasítást kapok rá, akkor ki nem hagyom az alkalmat arra, hogy szemtelenül végigmérjem szemmel.
- Azt hiszem, megvagyok vele - motyogom, ahogy kissé megfordítom, hogy a fenekét is megszemléljem.
- Téged mindenki akar, Zayn. Engem meg a neten ismertél meg. Ez... ez abszurd - tárja szét a karját esetlenül. Már megint... Zoe el van tévedve. Nagyon durván.
- Zoe, engem nem akar senki. Te akarsz. Mások megdugatni akarják magukat velem. Ez nem ugyan az - rázom meg a fejemet. - Ők nem ismernek. Te igen - nézek rá fintorogva. Néha szar, hogy ennyire ismer.
- Lényegtelen. Azon van a hangsúly, hogy végig mész egy utcán és a nők azon nyomban elélveznek! - förmed rám, mire elröhögöm magam.
- Azért az poén lenne - nevetek tovább magamhoz húzva. Végig sétálnék a sulin és minden csaj összeesne az orgazmustól. Poénos helyzetek lennének.
- Komolytalan vagy - nyomja el magát tőlem egy unott mosollyal.
- Te mondasz komolytalan dolgokat. Nézd meg a képet, aztán a face üzeneteimet. Lefogadom, hogy hatvan srác akar meglincselni éppen! - kezdem magamat védeni.
- Szerintem jobb, ha nem látom én a te üzeneteidet - rázza meg a fejét, mire elgondolkodom... és igazat adok neki. - Na látod - biccent nekem. Elfintorodom és megrázom a fejemet. Telefonomat a kezébe nyomom, feloldva és kint hagyom. Felőlem átnézheti, max annyit talál, hogy a csajok rám írnak, én meg nem írok vissza. Vagy, hogy azt írom, hogy a barátnőmmel vagyok. Remélem végig olvassa őket és egy kicsivel több bizalmat kapok. Nem mintha jogosan kapnám, de néha örülnék neki.
- Ma merre? Nem mondta? - kérdi Danny, ahogy lehuppanok a fotelba.
- Nem mondta, de gondolom a fesztiválra és inni - rántom meg a vállamat.
- Po jön? - kérdi felvont szemöldökkel rám nézve telefonjából.
- Remélem nem - felelem őszintén, mire felröhög.
- Nem fogom elolvasni - dobja az ölembe a telót és értetlenül felnézek rá.
- Miért nem? - kérdem feltekintve rá.
- Mert nem vagyok olyan, mint a többi - villant rám egy keserű mosolyt és ezzel bevonul a fürdőszobába.
- Úgy érzem, nem minden oké köztetek - mondja kissé feszülten Nick.
- Mikor volt oké köztünk minden? - kérdem értetlenül rátekintve.
- Mit nem olvas el? - kérdi értetlenül Uriel, mire a telefonomat felemelem.
- A face beszélgetéseimet - mondom felröhögve.
- Wow - néz rám elkerekedett szemekkel Alan.
- Utalás volt, hogy ő nem olyan, mint a többi - néz rám Danny szintén utalóan.
- Tudom - biccentek neki. Nem vagyok hülye... bár Danny szentül hiszi, hogy igen. Talán igaza is van. A telefon csörgése szakítja meg a téma boncolását, miszerint Zoe milyen kurva fasza barátnő lenne, ha nem lennék hülye. Mindenki értetlenül néz mindenkire, aztán Nick kerül ki győztesen. Az ő telója szól. Köszönéséből tudom, hogy az apja az. Ő pedig figyelmesen hallgat. Aztán az arca megnyúlik és kissé lesápad.
- Mi? - kérdi halkan, mire hallom a telefonból az üvöltést, miszerint igen, aztán valami gyors hadarás. - Jézusom! - pattan fel a kanapéról, míg tovább tartja a telefont. Értetlenül nézünk rá, míg ő ismét megismétli magát. A telefont a kanapéra dobja majd... beront a fürdőbe. Éles sikítás és még csak megmozdulni sem tudok az értetlenségtől. Oké, Nick megörült. Rányitott Zoera. Zoe... Rögtön felpattanok és már futok is oda a többiekkel. Zoe teljesen vörösen szorít magára egy apró törülközőt, míg Nick ölelgeti és valamit nagyon hadarni akar.
- Állj! - ordít rá Zoe és csapzottan hátrább lép a fiútól. Kifújja a levegőt és megigazítja magán a törülközőt. Vizes a haja... és úgy minden mása is. - Oké, mondd! - tárja szét a karját idegesen.
- Bejött az ügyvéd, meg az akkori biztosítás! - nevet fel boldogan és ismét magához szorítja Zoet. És látom, amint leesik neki... aztán nekünk is.
- Akkor ez azt jelenti, hogy...? - kérdi kissé bizonytalanul.
- Azt hiszem én lettem a csapatunk gazdag csávója - nevet fel boldogan. Zoe úgy igazán elmosolyodik és magához szorítja a srácot. Látom, hogy mond neki valamit, mire Nick hevesen bólogat. Danny rám néz, csodálkozva. A többiek is. Zoe nem csak egy ember életét változtatta meg a csoportunkból... már kettőét. Legalábbis gyökeresen. Nick mindig is feszengett a pénz miatt, bár soha nem volt kérdés, hogy meghívjuk. De ennél nagyobb segítséget és ajándékot Zoe nem igazán adhatott volna. Nick vagy tíz percig hálálkodik, mi meg kivonulunk a fürdőből. Lehet, hogy Nick úgy fogalmaz, hogy ő lesz a gazdag csávó... de ennél sokkal több van mögötte. Az, hogy a családja jól fog élni. Hogy a testvérei nem fognak nélkülözni. Hogy az apja nem fog borostásan az asztalnál ülve mosolyt színlelni, ahogy elrakja előlük a számlákat. Nicknek azt hiszem, egyenesbe jön az élete.
- Ezt meg kéne neki köszönni - vakarja meg a tarkóját Xav, maga elé meredve.
- Megfogjuk - bólint Danny.
- Hogy? - kérdem értetlenül.
- Mindegy, hosszú távon. Doniyat faggasd - rántja meg a vállát mosolyogva Danny.
- Mi? - kérdem értetlenül, de ő nem reagál. A szobánkba megyek, megfogom a telefonom és rögtön hívni kezdem a nővéremet. Nem, normális esetben leszarnám. De most valaminek Zoehoz van köze. Hosszú távon. Ezt már nem tudom leszarni.
- Na mi van? - kérdi beleszólva értetlenül a telefonjába.
- Én is ezt akarom kérdezni. Mi van Zoenak a "megtudjuk köszönni hosszú távon" dologgal? Nickék pénzt kapnak, elég sokat. Tudod, amit meséltem. Hogy Zoe mondta, hogy a közvetítő az anyja halálánál átbaszta őket - hadarom el gyorsan, míg az ajtó felé pillantok.
- Ki mondta ezt neked? Nem vágom, miről beszélsz - nevet fel keserűen, értetlenül. Kár, hogy szarul kamuzik.
- Do - sóhajtok fel orrnyergemet masszírozva.
- Zayn, ha te tudnál mindenről, akkor Zoet az utcára sem engednéd ki - neveti el magát.
- Éppen ezért akarom tudni! - mordulok fel mérgesen.
- De ne szólj neki róla semmit, mert akkor nem fog neki összejönni! - nyög fel keservesen és tudom, hogy nyertem. - A teszt, amit kitöltöttem vele, mikor megjelent Partic - kezdi felvezetni a szálat, mire hümmögök egyet, miszerint igen, vágom azt a valamit. - Mondtam is, hogy leendő Pszichológia-tan hallgatókkal kell kitöltetni. Csak nem az én kutatásomhoz - nevet fel kissé zavartan és feszengve.
- Mi a faszt csináltál? - kérdem felnyögve, még tippem sincs mibe rángatta ez bele Zoet. Igen... most megérdemli az "ez" jelzőt.
- Hát, elküldtem a jelentkezését a Harvard pszichológia karára - hadarja el egy szuszra, én meg értetlenül meredek magam elé.
- Mi?! - kérdem meg és inkább kirontok a szobából, ki az utcára. - A tudta nélkül?! Hogyan?! Egyetem?! Neki?! Zoe csak tizenöt éves! Te jó ég, mit kezd ő egy egyetemen.... a Harvardon!? Az... az... Több, mint kilenc óra repülővel Bradfordtól! - nyögök fel és érzem, hogy le kell ülnöm. És erre most a padka tökéletesen megfelel.
- Ezért nem tudsz róla, Zayn - sóhajt fel Doniya... aki úgy érzem, hátba szúrt. - Ő elküld a tehetség kutatóba téged. Utazgatni fogsz. Ő meg bekerül, ha nem stresszel rá, az egész világ legjobb pszichológia karára már tizenöt vagy tizenhat évesen, ha összejön.
- Mindenki annyira biztosra veszi, hogy elmegyek és, hogy bejutok! - mordulok fel arra gondolva, hogy én ott kiesek, Zoe meg még messzebb lesz tőlem... egy másik kontinensen!
- Te biztosra veszed, hogy ő bekerül. Mi biztosra vesszük, hogy te bekerülsz - hadarja el sürgetően.
- Mit takar az, hogyha összejön? - kérdem a hajamba túrva, elszoruló torokkal.
- Beválogatták a második körbe. Ki kell töltenie egy lapot, amiről videó is kell, hogy készüljön, mármint hogy nem csalt, meg ilyenek. Azt beküldeni. Aztán elbírálják, felhívják. Behívják egy beszélgetésre és már csak le kell előrehozottan érettségiznie és egy felmérőt tenni ott az egyetemen - hadarja el izgatottan Do.
- Hány ember esett ki? - kérdem az utca túl oldalát szuggerálva.
- Több százezren a világ minden tájáról - jelenti ki közömbösen, én pedig felnyögök. - Tudom, hogy azt hiszed, hogy egy pöcs vagyok, de Zoe erre született és ezt egyedül nem tenné meg. Már csak miattad sem. De lehetősége van rá, igazi koponya, Zayn. Te énekesnek születtél. Mindenki tudja ezeket, csak ti nem. Engedd el és véghez viszi az álmát. Ő konkrétan az álmodba lök téged - mondja halkan, mire idegesen dobolni kezdek a lábammal.
- Milyen papírt kell kitöltenie? - kérdezem összeszorított fogakkal.
- Dannynél van - sóhajt fel megkönnyebbülve.
- Oké - mondom szárazon, míg azon gondolkozom, hogy felgyújtom a picsába az én jelentkezési lapomat, és az övét is. Aztán mondjuk megszöktetem. Hmm... vajon hol élne szívesen?
- Csak gondolj rá, oké? Elhiszem, hogy szar, de azt tudom, hogy szereted annyira, hogy a tudta nélkül is elengedd - hangja bűnbánó, tudom, hogy éjszakákat agyalhatott ezen. De valahogy most még nem esik meg rajta a szívem. Nem... mert ő belelökte Zoet abba, hogy mi szétmenjünk. Zoe meg engem lök bele ebbe. Mások pedig ezt hívják az álmunknak... röhejesen undorító.
- Rendben - felelem szárazon, majd kinyomom őt. A térdeimre rakom a kezemet és a fejemet lehajtom. - Picsába - súgom magam elé, fejemet rázva. A kétségbeesés kezd úrrá lenni rajtam. Zoe meg én... olyan messze. Zoe egy egyetemen ilyen fiatalon? Én a sztárok között ilyen fiatalon? Mi egymás nélkül... már most?! Felpattanok és berontok a házba.
- Figyelj, én el...
- Később - szakítom félbe Dannyt. A telefonomat a zsebembe süllyesztem, miközben a fürdőbe feszülten rontok be. Ő összerándul, ahogy a tükör felé lép. Az ajtót becsapom magam mögött. Már épp fordulna meg, mikor könnyedén elé nyúlok, meghúzom a törölközője sarkát, ami ettől a kezemben marad. Félredobom a félig vizes anyagot, magamhoz húzom Zoet, hátulról. És a nyakába puszilok. Érzem, ahogy kirázza a hideg és a heves szívverését.
- Baj van? - fordul meg kissé elpirulva karjaimban. Szemeibe nézek és az arcát felemelem, hogy jobban rálássak. Baj? Van. El kéne mondanom neki. De, ahogy arra az elpirult, kissé zavarban lévő arcára nézek és azokat a rohadtul édes és kíváncsi szemeket bámulom tudom, hogy tényleg nem töltené ki a lapot és nem menne el a beszélgetésre sem, ahova be fogják hívni. Akkor Zoe bepánikolna és eldobná az egész lehetőséget.
- Nem tudom - felelem egyszerűen, míg lekapja rólam a pólót.
- Mesélj - kéri egy gyenge mosollyal, míg én letolom a gatyám és hátra dobom. A fürdőt bezárom és ismét magamhoz húzom. Zoeval, egy fürdőben, meztelenül, egy napon már kétszer. Nem lenne rossz, kár, hogy folyton szar dolgok miatt lyukadunk ki itt... ironikus. Többet nem engedem fürdő közelébe!
- Nem tudok - rázom meg a fejemet.
- Családi zűr? - kérdi aggodalmasan.
- Nem olyan családi, mint gondolod - mosolygok rá, ahogy betolom a zuhanykabinba. Hogy lenne az? Ő azt hiszi a rendes családomról van szó. Nem pedig, hogy róla. Hogy rólam. Hogy a barátaimról. Az egész életemről és az övéről. Rólunk. Hogy mondhatnám ezt el neki?
- Nem értem - suttogja zavartan, ahogy megnyitom a vizet és a kellemes meleg ránk zúdul.
- Nem is kell még - rázom meg a fejemet. - Ha messze leszünk egymástól, akkor is tartjuk a kapcsolatot, ugye? - kérdem feszülten, míg magamhoz húzom. Tudnom kell, ennyi.
- Persze - mosolyog rám egyértelműen. - Figyelj, a meghallgatásod miatt nem kell paráznod - mondja mosolyogva. - Tuti sikered lesz - teljes szívből mondja. És ez fáj. Mert én nem tudom teljes szívből mondani, hogy neki is tuti sikere lesz. A Harvardon. Cambridgeben. A legjobb egyetemen. Kilenc órányi repülőútra tőlem. Felkapom az ölembe és hátát a csempének támasztom. Kezeimmel a feje mellett megtámaszkodom, ő pedig megtartja magát. Ő teljes szívből örülni fog az én sikeremnek. Én pedig fogcsikorgatva gondolok arra, hogy segítek ellökni magamtól őt. Nem... én ezt nem bírom csinálni tiszta jóindulattal. Én ehhez nem vagyok annyira önzetlen, mint ő. Nem akarok nélküle szenvedni, nem akarok többet szarban lenni! Nem akarok mást keresni, mást megismerni. Őt akarom, magamhoz közel. És az egyetemi előrehozott pszichológiája... nem, ez nem ad erre lehetőséget. De az én álmom sem adna erre. Bár már azt sem tudom, mi az álmom.
- Mi van, ha a siker az nem ez? - kérdem értetlenül.
- Az álmod a sikered - mosolyog rám könnyedén.
- Mi a te álmod? - kérdem értetlenül, bízva benne, hogy talán az, hogy... fogalmam sincs mi. Csak más. Csak ne az legyen, amit mondani fog!
- Pszichológia, azt hiszem - vonja meg a vállát, én pedig lehajtóm a fejem. - Neked az éneklés és akkor majd én vigasztallak, ha utálkodó komikat kapsz az albumodra YouTube-on!- nevet rám, ahogy a számsarkába nyom egy puszit.
- És ha nekem mégsem az az álmom? - kérdem mérgesen.
- Hát mi más? - kérdi felvont szemöldökkel, megszeppenve.
- Mi van, ha az én álmom az te vagy? - kérdem fájdalmasan, mire ő megnémul. - Mi van, ha én csak veled akarok lenni és leszarom, mit csinálok ez mellett?! - kérdem élesen.
- Zayn, minden oki? - kérdi félve, halkan.
- Nem! Messze leszel! - nyögöm ki a fájdalmas igazságot.
- Most is messze lakunk egymástól - rázza meg a fejét értetlenül.
- Nem... most még nagyon is közel - nézek rá kétségbeesve.
- De... ez a te álmod - dadogja teljesen zavartan. - Hogy utazz, hogy énekelj. És turnézz, meg fasz tudja, mit csinál, aki híres - nevet fel zavartan.
- A te álmod néha más rémálma - suttogom neki, mire ajkait összeszorítja. Értetlenül néz rám, én pedig a válasz helyett elterelem mindkettőnk gondolatát, ahogy durván odahajolok és a falhoz préselve őt megcsókolom. Kap egy titokcsókot tőlem. Egy olyan titokkal bíró csókot, amit ő nem ért, még. Kap tőlem egy olyan csókot, hogy elengedem. Hogy hagyom neki, hogy segítek az ő álmában. Ha ő az enyémben. Hogy áldásomat adom rá. Az életére. Arra, hogy messze lesz tőlem. Hogy egyetemre fog járni fiatalon, hogy zseninek fogják tartani, hogy megváltja a világot. Kap egy csókot, amit később fog megérteni. Kezeim ökölbe szorulnak és egyszerűen nem akarom abbahagyni azt, hogy vele csókolózom. Mert tudom, hogy lesz, amikor már nem fogom megcsókolni ilyen lazán. Mert én már tudom, hogy ez a három óra busz út olyan semmilyen távolság... kilenc óra repüléshez képest. De kap egy csókot, egyetlen egy titkos csókot tőlem, amivel lezárom a témát magamban örökre, vagy legalábbis hosszú időre. A csók, amivel közlöm vele, hogy ellökjük egymást magunktól, csak, hogy a másiknak teljesüljön az álma, annak ellenére, hogy az álmaink között egymás is szerepel. És azt hiszem, ezek után képes vagyok beverni valakinek a képét, ha azt fogják mondani rólunk, hogy nem adtunk fel semmit sem és könnyű volt híressé válni. Mert Zoe híres lesz. És ha ő hisz bennem? Akkor, ha rajta múlik én is. Kár, hogy jobban akarom Zoet... még ha többet nem is énekelhetek hobbiból sem. Azt hiszem, akkor is ezt a csajt választanám. Azt, aki átöleli a lábával a derekam, aki már alig kap levegőt, aki elpirul... és aki okos. Most először nem örülök ennek, még ha annyira kicseszettül is büszke vagyok rá.


Kukucs! Igyekszem hozni a részeket. És igen, nemsokára a másik blogon is próbálok valamit össze kaparni. Addig is sajnálom, egyenlőre ezzel a bloggal tudok szolgálni. A komikat nagyon köszönöm! Mióta tudom hogy azért ennyien aktívan olvastok így inkább szívesebben hozom a részeket:) Imádás van! <3

8 megjegyzés:

  1. Ez olyan szomorú rész volt. Nem akarom hogy szakítsanak. Nekik együtt kell maradniuk. De egyébként ez ismét egy eszméletlen jó rész volt. Várom a kövit :-) :-* ❤❤

    VálaszTörlés
  2. Most utallak nagyon-nagyon utallak
    Ez annyira szomorú lett!!
    Ki kell engesztelj!
    A Kovi rész valami boldog legyen!!!
    Kérlek

    VálaszTörlés
  3. Kedves Des Tiny!
    Lélegzetelálitoan csodalatos reszt olvashattunk ismetelten!
    Eszméletlen aranyos volt ahogy Z. figyelte Zoet alvaskozben...na es a fénykép készites es a cime..kesz :)
    Na es N.-ek sora sokkal jobbra fordult de jooo
    A 'meglepetes Zoenak' 'miszerint segitenek valora valtani az almat'..eszmeltlen fazonok imadom mindet egytol egyig ..
    Na es Zain ahogy őrlődik..., de azert még is elengedi...

    Mar is nagyon varom a kovetkezo reszt! :)
    Koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam, igazi frenetikus élmény volt!

    Jò éjszakát!
    Szép napot holnapra!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
  4. Drága Des Tiny!
    Nem is tudom,hogy mikor is írtam neked utoljára,de azt tudom,hogy nagyon nagyon régen.Mivel ugye a 8.első féléve számít,ezért nem volt időm. Sajnálom,de nagyon összejöttek a dolgok mostanában.Ezektől függetlenül most már fogok tudni írni.Utólag is visszaolvastam minden részt,s még mindig csak azt tudom írni,hogy elképesztőek.Nem tudsz olyat írni,ami ne tetszene.Egyszerűen fantasztikus vagy.
    Alig várom a következő részt!
    Imádlak!
    xx Meli

    VálaszTörlés
  5. Hahi!
    Ajjaj.. látom, már előre látom, hogy itt gondok lesznek - ennél is nagyobbak..
    Annyira sajnálom szegééény Zaynie-t:(
    Amióta elolvastam ezt a részt, azóta azon töprengek, hogy "Hogy a faszba tudták így átvágni Zoet?":D
    Egyébként meg nagyon díjazom ezt a "küldjük Zoet egyetemre" dolgot, szerintem is ez a legjobb döntés, ugyanakkor, ott van Zayn, meg Anglia, meg Zayn, meg a többiek, na meg Zayn is - a változatosság kedvéért.
    Imádom az ilyen részeket, nevezzetek mazochistának, de akkor is:D
    Drámaaa.. haha, imádom Do karakterét, ahogy megformázod, meg úgy alapból mindenkiét. Te vagy az egyik kedvenc írom, csak hogy tudd..
    Huhu, végre, Nick, annyira örülök neki, hogy majdnem elkezdtem sikongatni. Najó, lehet el kellene mennen pszichológushoz..
    Haha, érted, vicces, mert.. nem, nem vicces.:D
    Nagyon-nagyon-nagyon tetszett ez a rész, remélem hamar lesz követekző..
    XxLilla


    VálaszTörlés
  6. Nagyon nagyon naaaaaagyon joo lett!!!!

    VálaszTörlés
  7. Aztarohadt.
    Végem.
    Zayn megöl.
    Isteni.
    Cukor, meg úgy minden.
    Zoe, meg Zoe, mint mindig.
    :D
    Toljad a kövit<3
    Imádás van<3

    VálaszTörlés
  8. Ma kérlek jöjjön Kovi reeeeesz

    VálaszTörlés