2016. január 22., péntek

42. Rész

Látom, amint Zoe bemegy a fürdőbe, én pedig rögtön hívom Do-t.
- Mi a gáz? - kérdi felvéve rögtön.
- Dannynél nincsenek lapok - hadarom el, mire édes barátom lehajtja a fejét és megvakargatja a nyakát.
- Oké, küldöm a linket. Gépen is kitöltheti. Intézd el, hogy vegye a gépet és őt is, miközben csinálja - csattan fel idegesen és hallom, amint gépelni kezd. - Bár a lapos megoldás ugye mérföldekkel könnyebb lett volna de persze mindegy... - dünnyögi mérgesen.
- Vegye a gépet...?! - kérdem értetlenül.
- Hát a képernyőt, hogy nem googlizik ki semmit - förmed rám. - Danny pedig leszophatja magát. Egyetlen egy dolgot bízok rá! Csak egyet! - tör most már ki belőle a harag is. - Ha vissza jön, megverem. Kerülje a Malik házat egy darabig! Vagy tudod mit?! Jöjjön csak, agyon verem. Elásom a hátsó kertbe. Nem hiszem el, csak pár lap! Hát olyan nagy kérés, hogy felelősségteljes barátaid legyenek?! - kérdi hadarva, néhol felemelve hangját, mire elröhögöm magam.
- Zoe az - zárom le a vitáját és már ki is nyomom. Ölembe húzom Zoe laptopját. Belépek a saját facembe és már meg is nyitom a linket, amit Doniya küldött át. - Höh - nyögök fel, ahogy meglátom már az első kérdést is. Aztán beugrik egy ablak, ami közli velem, hogy sok sikert, és, hogy a kamera és a laptop képernyője rögzíteni fog mindent, amint rányomok az OK gombra. Segítséget nem használhatok. Szám szélét rágva nézek a srácokra, aztán a fejemet megrázom.
- Milyen kérdések vannak? - kérdi Danny halkan és izgatottan.
- Csak az elsőt látom... de fogalmam sincs, mi a faszom az a Cotard szindróma! - tárom szét a karomat csodálkozva. Nem mondom, hogy értek ezekhez, de Zoe azért elég sokat dumál ilyenekről. De most félek, ilyenről még nem beszélt. Mi van, ha nem fog menni neki?
- Milyen választási lehetőségek vannak?! - kérdi Uriel felvonva a szemöldökét.
- Nincs. Kifejtős. Ez nem tipp-mix! - hördülök fel tovább nézve a laptopot.
- Oké, hogy vegyük rá? - kérdi Alan felvonva a szemöldökét.
- Húzzuk fel - suttogja Xav, mire biccentek. Lazán elhelyezkedem a földön és úgy teszek, mintha gépeznék, mikor Zoe kijön végre a fürdőből.
- Arra gondoltam, ma bulizhatnánk - néz ránk kérdőn, várva, hogy beleegyezzünk.
- Támogatom! - vágja rá rögtön a fél banda, mire elmosolyodom.
- Te Zoe - mélázik el Xav. Számomra átlátszó, de tudom, hogy csak nekem az. Senki másnak nem az. Tovább bámulom a képernyőt, mintha nem is érdekelne. Holott a szívem kiugrik a helyéről.
- Hm? - kérdi oda pillantva, ahogy megáll felém jövet.
- Te melyik egyetemre akarsz menni? Csak, mert szerintem én Floridába megyek, és ott is van pszichológia szak. Tudod, oda jössz hozzám és akkor hagyom, hogy azt csináld, mint ebbe a városba. Engem bevédesz, semmi dolgom. Mások írnák a házimat, egészen tetszene. Már látom is a szemem előtt - röhög rá Zoera.
- Ezen nem gondolkoztam, és te hülye vagy - legyinti le röhögve.
- Már ha felveszik egyetemre - szól közbe Alan.
- Mi az, hogy ha? - kérdi Zoe szemöldök ráncolva.
- Hé, én nem vágom a pszichológiát, de mások igen. Talán nincs nálad jobb? - kérdi Danny szemtelenül elmosolyodva. Na már most villantok rá egy csúnya pillantást. Felhúzni akarjuk, nem megbántani. Ha Zoenak egy kicsit is rossz kedve lesz, agyon verem őket.
- Biztos, hogy van - feleli rögtön Zoe, felemelve a két kezét védekezően.
- Lehet, én is jobban tudom a pszichológiát - röhög fel Ant, mire a többiek is csatlakoznak hozzá. Én nem. Én nem tudok kamuból sem röhögni. Éppen most rugdossuk Zoet a jövője felé. Ne kérjék, hogy most nevessek. El küldöm egy másik kontinensre, a tudta nélkül.
- Biztos vagyok benne - legyinti le Zoe egy mozdulattal.
- Honnan veszed, hogy nem? - kérdi felvont szemöldökkel Xav.
- Szerintem ez nem szorul magyarázatra - feleli zavartan.
- Kitöltöttem egy tesztet. Nekem 59% lett - villant egy győztes mosolyt Ant. - Hozzá tenném, hogy eléggé nehéz teszt volt! - hadarja még hozzá.
- Aha, ez az én iskolámban százalékban még egyes - neveti el magát.
- A neten - teszi hozzá szemét forgatva Ant.
- Utaltam, hogy két kéz nélkül is jobbat írok - neveti el magát, amin most már én is elmosolyodom.
- Akkor hajrá! Zayn, nyisd meg azt a kurva tesztet! - hördül fel sértetten Ant.
- Mi? - kérdi Zoe nevetve.
- Csináld, mert addig itt fog pattogni - kérem felnyögve, ahogy már arra készülök, hogy rányomok az okéra, amint megindul felém.
- Jogos. Mind tudjuk, hogy jót írsz, de Antet ismered - legyinti le Danny a saját öccsét.
- Mutasd azt a szart! - indul meg felém Zoe mérgesen.
- Nincs beszéd közben, nem googlezhatsz. Csak az oldalon maradhatsz! - hadarom el neki a szabályokat és rányomok az Okéra.
- Értettem, főnök - nevet rám és leül mellém. Én pedig remegő kezekkel átadom neki a laptopot. Szeme tágra nyílik, aztán felnéz Antre. - Sokallom az 59%-odat - neveti el magát és már írni is kezd. Nyugodtan, lazán. Át se gondolja. Csak ír. Első kérdés, kész. Alig két perc volt. És ehhez az órát sem kellett néznem. Főleg azért, mert az egész tesztre van egy órája. És fent számlál vissza a kis panel az oldal tetején. Kérdések száma pedig... túl sok ahhoz, hogy végezni lehessen vele.
- Kimegyek cigizni, csak ügyesen - nevetek rá Zoera, mire biccent egyet, de nem is figyel rám. Megfogom a dobozomat, egy gyújtót és már ki is megyek a hátsó ajtón. Kezemmel megdörzsölöm arcomat és felmordulok.
- Oké minden? - jön ki hozzám Danny, míg én meggyújtom a cigit.
- A tudta nélkül elküldöm egy másik országba, hogy tizenhat, vagy tizenhét évesen egyetemre járjon és ezzel megpecsételem azt, hogy többet nem látjuk egymást és vége a kapcsolatunknak, ami amúgy nincs is. Remekül vagyok - villantok rá egy mérges mosolyt és idegesen szívok bele a cigimbe.
- Nem szakad meg a kapcsolatotok. És te amúgy is ott leszel az X-factorban - rántja meg a vállát Danny.
- Faszt leszek ott, Danny. Szerintetek jó a hangom. A ti véleményetek szubjektív. Kiállni egy világ elé eléggé frusztráló. De mégis csak négy vérprofi, kegyetlenül őszinte ember kezébe adni a sorsom? Nem... ez nekem nem fog összejönni. Ellenben vele, aki bekerül. Egyetemre. Hogy a faszomba lenne ideje rám az mellett?! Kilenc óra repülővel, ember! - förmedek rá, míg hisztérikusan elröhögöm magamat. Kurva jól esne most egy füves cigi, vagy pia. Vagy egy dugás. Csak úgy érzelmek nélkül, gyorsan. Egyik sem lehetséges... még inkább kurva jó!
- Ő szeret, ha rajta múlik, tartjátok a kapcsolatot. Ha rajtad... ezt neked kell tudni. Csak ne felejtsd el a régi életedet, ha már magángéped lesz és zabálod a kaviárt - röhögi el magát, mire megrázom a fejem.
- Most komolyan Danny, kitölti azt a szart - nyögök fel befelé mutatva.
- Ami azt illeti, igen, tudom. De szereted annyira, hogy nem téped ki a kezéből a laptopot - rántja meg a vállát. - Szóval gondolom fontosabb, hogy beteljesüljön az álma, még ha emiatt kevesebbet is tudtok majd beszélni - fintorodik el a végére.
- Úgy minden percben átfut az agyamon a gondolat, hogy nem engedem neki - intem őt le, csak, hogy ne higgye, hogy olyan kurva jó ember lennék, aki képes feláldozni magát.
- Nem csodálom. Zoe az álom csajod - nevet rám, mire én is felröhögök.
- Ahhoz képest, hogy vörös és, hogy kicsi, na meg okos. És önálló véleménye is van. Volt már valaha ilyen csaj, aki érdekelt? - grimaszolok egyet.
- Tegyük hozzá, hogy még bele is szól az életedbe - neveti el magát leülve mellém a fűbe.
- És a mellei sem túl nagyok - mélázok el.
- Hát igen, durva, hogy kifogtál egy rohadt jó lányt - rázza meg a fejét, mire felnevetek.
- Rohadtul bírom - mosolyodom el, elnyomva a cigimet.
- Nem csodálom, jó kis hangok jöttek a fürdőből - villant rám egy amolyan "Bro, tudom, hogy mi volt ott" mosolyt.
- Cigizik, füvezik, iszik - mondom elképedve, ahogy végig gondolom Zoe mennyire is álom csaj.
- Olvas - teszi hozzá Danny, ami nálam azért fontos tényező.
- Amúgy még mindig szégyenlős - osztom meg vele röhögve, mire elmosolyodik.
- Hát szerintem ő már az is marad - legyint le.
- Azért fura. Már le is feküdtünk és még mindig zavarba jön - rázom meg a fejemet.
- Wow, azt mondtad, hogy lefeküdtetek?! - kérdi hitetlenkedve. - Fura, hogy nem azt mondod, hogy megdugtad - üt vállba, mire elmosolyodom.
- Pedig tudnék vele durva dolgokat csinálni - rázom meg a fejemet röhögve, ahogy igyekszem a piszkos gondolatokat félre rakni.
- Biztos nem akarod, hogy összegyertek? - kérdi oldalra pillantva rám.
- De, akarom. Csak nem hiszem, hogy ez jó lenne neki. Vagy nekem. Én megcsalnám, ő sírna. Én megpusztulnék, ő megutálna - fintorodom el.
- Miért csalnád meg? - nyög fel Danny.
- Mert ismersz - rántom meg a vállamat.
- Kifogást keresel - rázza meg a fejét.
- Félek, hogy elbaszom - rántom meg a vállamat.
- Így baszod el - néz rám jelentőségteljesen, mire biccentek neki. Mindenhogy elbaszom. Erről ennyit. Elég sok ideig csak egymás mellett ülünk és bámulunk előre.
- Kihúzta Nicket a szarból - motyogom magam elé bámulva továbbra is.
- Mi pedig őt húzzuk ki a szarból - sóhajt fel.
- Nem akarok belegondolni, miket élt át - rázom meg a fejemet.
- Sok mindent - rántja meg a vállát Danny.
- És soha nem gondolt öngyilkosságra - mosolyodom el büszkén, mert igenis büszke vagyok rá emiatt.
- Nem úgy, mint te - vágja hozzám, mire felnézek rá. Ő meg rám. Amolyan fájdalmas pillantással. Én meg bocsánatkérően.
- Tudom - nyögöm ki.
- Soha nem kedveltem azt a csajt - morogja felhúzva a lábait. - Nem értem, hogy lehettél pont abba a kurvába szerelmes - rázza meg a fejét úgy, mint aki mindent tagadni akar.
- Nem voltam belé az - vallom be neki, mire hátra néz rám, mérgesen és értetlenül.
- Egész eddig azt mondtad, igen! - hördül rám mérgesen és látom, ahogy már arra készül, hogy behúzzon nekem.
- Akkor azt is hittem! - emelem fel magam elé a két kezemet, hátha kitudom védeni azt, hogy pofán verjen. - Zoe után már nem is igazán tudom, mit éreztem az iránt a kurva iránt - egészítem ki magam sietősen, mire értetlenül rám bámul. És bámul, még egy kicsit bámul. Aztán eltátja a száját és felnyög. Benéz Zoera, aztán rám és... tátogni kezd. Mint egy hal. Én meg röhögve megrázom a fejemet.
- Szerelmes vagy belé?! - kérdi kiakadva, mire megrántom a vállam.
- Azt hiszem, talán. Erről csak anyám tud, szóval nem akarom, hogy komolyan mondd a srácoknak - húzom el a számat.
- Miért nem kéred, hogy legyen a barátnőd?! Haver, még ha azt kérdeznéd tőle, hogy hozzád megy-e feleségül, akkor is igent mondana! - akad ki, ahogy homlokára rakja egyik kezét.
- Most már minek? Én elvileg sztár leszek, ő meg egyetemista. Esélytelen lenne a kapcsolatunk - vonom meg a vállamat.
- Oké, a te dolgod. Megbánod - rántja meg a vállát, ahogy ő feláll, aztán engem is felhúz és visszamegyünk a házba teljes kussban. Leülök a fotelba, Danny a kanapéra. Rám néz, én rá, majd mind a ketten Zoera.
- Hogy csinálna már többet, mint én?! - hördül fel Ant, Zoe felé bökve.
- Úgy, hogy okos, Amigo! - üvölt rá Xav és a modorból, na meg a hangerőből ítélve azóta mehet ez a vita, mióta mi kimentünk.
- Ahjmár - nyög fel Zoe, ahogy leereszti vállait, ajkait is lebiggyeszti és feltekint a plafonra.
- Mi az? - kérdem értetlenül.
- Nem maradt időm az utolsó kilenc kérdésre! - néz rám szomorkásan, én pedig csak rámosolygok.
- Nem gáz, élet. Lefogadom, hogy király volt így is - mondom tovább mosolyogva, mire látom, hogy ő is elmosolyodik majd lenéz a kijelzőre. Homloka pedig ráncokba fut, szemöldökét felvonja és értetlenül néz ránk.
- Nem ír ki százalékot - néz ránk furcsállva, mire rögtön felpattanok és odalépkedem mellé, míg segély kérően a srácokra nézek. Erre nem gondoltunk!
- Mi az, hogy nem? - kérdem értetlenül és lehuppanok mellé. Az ölembe húzom és pontosan akkor jön fel egy kis ablak. Miszerint a kérdőív és a videó anyagok el lettek küldve. Egyenesen a Harvardra.
- Lehet azért, mert nem töltötted ki végig és így nem tudott eredményt kiadni - vonja meg a vállát Xav, kissé idegesen.
- De ne már! Ezért szenvedtem egy órát?! - kérdi kétségbe esve, míg rám pillant. Én pedig még gyorsan beírom Zoe elérhetőségeit, amit kér a gép. Rányomok az okéra, az oldal pedig bezáródik.
- Piára van szükségem - nyögöm ki, ahogy lecsapom a laptop fedelét. Ennyi volt, Zoet belelöktem az álmába, és el magamtól. Most már innom kell! Zoe furán néz rám és csak biccent egyet. Előre indulok, a telefonomat az asztalról felveszem és egyszerűen kirontok a házból. Látom még, ahogy Zoe félve visszahúzza Dannyt és vagyok olyan köcsög, hogy szarban hagyom Dannyt. Biztos, hogy kitalál valamit. Az utcákon hömpölyögnek az emberek, már most. Pedig csak most múlt nyolc. Durva ez a fesztivál, főleg, hogy konkrétan ingyenes. Rágyújtok egy cigire és várom a többieket a járdán. A kint lévő emberek már eléggé ittasak, ami még mindig poénos ahhoz képest, hogy nyolc óra körül van. És még csak sötét sincs.
- Hali - áll meg előttem egy csaj a barátnőjével.
- Hello - biccentek neki, ahogy oldalra kifújom a füstöt. Honnan tudjam, hogy zavarja-e, vagy nem?! Na igen, ez is csak azóta foglalkoztat, mióta Zoe lebaszott, hogy mások is emberek.
- Nincs kedved bulizni velünk? - kérdi oldalra döntve a fejét, mire szemöldököm összeráncolom.
- Nincs - röhögök fel. Azért ez szánalmas, hogy ide jön a barátnőjével és elhív bulizni. Nem nyilvánvaló, hogy várok?!
- Oh... hát kár. Ha gondolod, megadom a számomat, hogyha szükséged lenne rám... - kuncog fel zavartan, míg én ismét beleszívok a cigimbe. Még jó, hogy Zoe ilyet sosem csinálna. Senkihez nem menne oda kuncsorogni. Ő eléri, hogy érte kuncsorogjanak... tapasztalat.
- A barátnőm nem örülne neki - rázom meg a fejemet mosolyogva.
- Oh... izé... bocsi - motyogja a csaj és már el is tűnnek előlem. Barátnő... ja. Majd, ha lesz hozzá bátorságom.
- Nem akartunk megzavarni - lép mellém mosolyogva Zoe, mire megforgatom a szememet.
- Nem néztél rájuk gyilkos szemekkel, szerintem azért hagytak faképnél - mondom ironikusan, ahogy magamhoz húzom. - Pedig már azon voltam, hogy befűzöm mindkettőt - csettintek egyet csalódottan kezemmel.
- Szerintem benne lettek volna - motyogja a pólómba.
- Hát, nem is tudom - nevetem el magam, ahogy a fejére nyomok egy puszit.
- Nincs meg a száma a feketének? - lép mellém Xav a tömeg felé nézelődve.
- Fekete volt az egyik? - kérdem értetlenül felé fordulva.
- Amelyik hozzád pofázott - néz rám hitetlenül, mire vágok egy fura mosolyt és végigsimítok a tarkómon.
- Te nem nézted meg a csajt? - kérdi Danny rám pillantva, aztán Zoera és megint rám. - Oké - emeli fel a két kezét, felfogva, hogy Zoe tényleg sokat jelent. Belegondolva, komolyan nem tudom, hogyan nézett ki a csaj. Azt hiszem úgy is megváltoztam, hogy nem is tudok róla. Lepattintottam egy csajt, aki rám mászott. Xavierből ítélve pedig nem is volt rossz az egyik. Zoe mosolyogva megindul előttem, én pedig végignézek csupasz lábain, menta zöld rövid gatyáján és függőlegesen csíkos fekete-fehér ingén. A blúzt beletűrte a gatyájába, így pedig kissé buggyos, bő. És még így is kicseszettül csinos. Főleg, hogy a fehér csíkos részeken átlátszik az az ing. Lábán be sem fűzött deszkás cipő és kétségtelenül olyan lazán fest, hogy én úgy érzem, hogy kezdek irigykedni. Kéz nyúl a kezéért és már magához is rántja egy csaj. Zoe röhögve ölelgeti meg, mi pedig megállunk. Kezdek hozzászokni, hogy Zoet mindenki ismeri, még hogyha Zoe mindenkit is utál. Valamit kérdez a lány, Zoe megrántja a vállát és felém pillant. Szerintem értem a kérdést. Meglepődnék, ha nem az lenne, hogy a pasija vagyok-e. Visszafordul a csaj felé, hadar neki valamit és már tovább is indul. Hátra néz ránk, hogy megvagyunk-e még. Kezemért nyúl, de éppen átmegy közöttünk valami csajhorda. Sóhajtva várom, amíg végre sikerül egy irányba kitérniük előlünk és odalépek Zoehoz. Ő az oldalamhoz simul, én meg átkarolom a derekát és máris jobban érzem magam. Leginkább azért, mert aki megnézi Zoet, az utána engem is. Én meg őket. És ennyi elég nekik ahhoz, hogy elkapják a tekintetüket.
- Kanyon? - néz hátra a többiekre, mire én értetlenül nézek le rá... mint a többiek körülbelül. - Kocsma - neveti el magát, mire hirtelen mindenki megvilágosodik.
- Kanyon a kocsma neve? Csapassuk! - hördül fel izgatottan Nick, mire elnevetem magam. Zoe átvág az úton, az agyam meg mint egy paranoid lejátssza a jelenetet, ahogy elütik. Szorosabban húzom magamhoz, mire ő felkuncog. Szerintem tudja, mire gondolok, de nem érdekel, ha kacag rajtam. Legalább jó kedve van. Meglátok egy eléggé... vadnyugatosnak beállított kocsmát. Sokan vannak, mondjuk az tény, hogy elég királyul néz ki a hely. Eleve egy veranda nyúlik ki belőle. Ennek a tetején két, láncra erősített deszka lóg, ráfestve a CANON szó.
- Ez tele van - jegyzi meg Danny, mire Zoe megrántja a vállát.
- Én meg Fable vagyok. Megmagyaráztam? - kérdi hátra pillantva, mire Danny felemeli a két kezét.
- Ti aztán egymásra találtatok - hördül fel Ant, mire elröhögöm magam.
- Jöhettek utánam, addigra lesz asztal - mosolyog hátra Zoe és szinte besodródik a sok emberrel. Látom, amint a pulthoz megy és magyarázni kezd. Töröm az utat magamnak és a többieknek is. Zoe mosolyogva lépdel el a pulttól, valahova hátra fele. Én pedig megyek utána. A kocsma belülről is inkább egy western filmhez hasonlít, de azért bejövős. Zoe már bent ül az egyik boxban és mosolyogva széttárja a karját. Ő a fal mellé húzódott a sörpad szerű asztalnál. Én pedig vele szembe ülök le. Mellém Danny, mellé pedig Xavier ül le. Oldalamat a falnak döntöm és engedem ellazulni a testemet.
- Hello, mit hozhatok? - néz ránk a pincérsrác és tekintete megállapodik pont Zoen. Betudom annak, hogy egyedül ő csaj köztünk és ezért kapja meg az első rendelő szerepét. Nem azért, mert dögös és megfordult pár dolog a csávókám fejében.
- Uhm, passzolom - rántja meg a vállát Zoe.
- Tömény? - kérdi mosolyogva.
- Hát, nem hiszem, hogy azzal kéne kezdenem - nevet fel Zoe. - Inkább valami kicsit erősebb koktél - néz fel a srácra mosolyogva.
- Akkor a hölgynek egy koktél! - vigyorog rá míg felírja, aztán felénk fordul.
- Tömény - intem le őt egyszerűen. Xavier kér valami jalapeno nevű italt, mondván, ha már mexikói, akkor ő mexikóit iszik.
- Bejön a pincér srác? - kérdem egy féloldalas mosollyal, ahogy megtámaszkodom az asztalon és Zoera nézek.
- Egyértelmű! - biccent nekem, míg hátra fordul. - Láttál te már olyan feneket? - kérdi visszafordulva hozzám, meglegyezve magát.
- Jobbat is - morgom az orrom alatt mosolyogva, mire ö felröhög.
- Nem mered elkérni a számát - mosolyog rá Xavier.
- Nem működik nálam a fordított pszichológia - rántja meg a vállát Zoe, mire elröhögöm magam.
- Na, hajrá - mosolygok rá.
- Akkor te valamelyik csajét - néz rám Zoe, megtámasztva az állát.
- Oké - röhögöm el magamat fejemet megrázva, ahogy öklömet mutatom felé. Öklözik velem egyet, a srácok felröhögnek, ő pedig egyik oldalára dobja kissé hullámos haját. Épp, hogy összekócolja. A srácok előtt takarva van az arca, de én jól látom. Rám kacsint, mire elmosolyodom és felvonom a szemöldököm. Villantok rá egy féloldalas mosolyt, míg lábamat az övéhez érintem, ő pedig egyszerűen felnevet és megrázza a fejét.
- A koktél! - lép oda hozzánk a srác. Zoe elé lerak egy eléggé nagy és színes poharat. Lassan mindenki elé lepakol valamit, aztán kérdőn néz ránk. - Esetleg, még valamit? - kérdi. Zoe beharapja a szívószálát és felpillant a srácra.
- A telefonszámod - feleli közönyösen, míg elmosolyodik és fejét kissé oldalra hajtja. A srác meglepődik, én pedig szuggerálom, hogy ne merje.
- A szalvétán - int a fejével és ott hagy minket. Zoe értetlenül néz a srác után. Félre tolja a poharát és megfordítja a szalvétáját, amin valóban ott van rajta egy telefonszám.
- Ennyi! - tárja szét a karját röhögve. Kezemet felemelem, mire megindul felénk egy szőke pincérlány. Végigmérem, ő rám néz. Elmosolyodik. Nyert ügy.
- Hello, ne haragudj a zavarásért, de mióta bejöttem a koncentrációképességem elszállt. Megadnád a számod? - kérdem kertelés nélkül egy kis kamuzással, míg én a féloldalas mosolyomat villantom felé. A csaj elpirul, de annyira, hogy félek, el fog ájulni. Habog valamit, aztán kaparni kezd a lapra és végül remegő kezekkel odaadja nekem a lapot. Biccentek neki és rákacsintok. Ő elmosolyodik, aztán mintha az arcára fagyna, ismét elpirul és elsiet.
- Fura egy pár vagytok - hörög nekünk Xavier, miután lehúzta az ő piáját.
- Különleges, Xavier, különleges - helyesbíti ki Zoe nevetve, míg beleiszik a koktéljába.
- Ahogy mondja - értek rögtön egyet vele. Meglötyögtetem a piát a poharamban, majd ajkaimhoz emelem és meghúzom a poharat. Fintorogva rakom le és nézek rá Xavierre.
- Csíp? - kérdi röhögve, mire bólintok egyet és köhögök pár férfiasat. - Jalapeno! - röhög fel és a többiek is, ahogy meghúzzák a piát. Kiderül, hogy az övék is bizony az. Zoe kuncogva nyújtja nekem a citromkarikáját a pohara széléről, én pedig rögtön a számba is rakom. A savanyú elnyomja a csípőset és lassan enyhül. De a többieknek nem igazán.
- Ennyire nem csíphet! - röhög tovább Zoe. Kérdőn ránézek és rápillantok Alanra. Ő felém tolja a sajátját, én pedig lehúzom. A nyelőcsövem és az egész szám szinte lángol. Áthajolok az asztalon, magamhoz húzom a tarkójánál fogva és megcsókolom. Annak ellenére, hogy ő nem akarja. Mégis visszacsókol, de amint nyelvem végigsimít az övén, szinte azonnal el is húzódna, de nem hagyom. Gyorsan és vadul csókolom meg, csak egy icipicit. Aztán elengedem. Ő röhögve kidugja a nyelvét és azt legyezi, a srácok röhögnek én pedig visszarakom a számba a citromkarikát. A lány, akibe talán szerelmes vagyok, éppen összeszorított szemekkel kiissza az egész koktélját. Aztán könnyes tekintettel kidugja a nyelvét és tovább legyezi kezével. Hát igen, Zoe nem mindig a nőiesség, vagy felnőttesség megtestesítője. De az én Zoem és még, ha éppen ki is röhögöm, imádom őt. A pincérsrác újra kijön, lehet, hogy éppen a köhögőrohamra, vagy a röhögésre. Örök rejtély marad.
- Mit hozhatok következő körnek? - kérdi ránk mosolyogva, ám szemöldöke összeszalad, ahogy Zoera pillant, aki még mindig bebandzsítva a nyelvét legyezi saját kezével.
- Valami kevésbé csípőset, de kellően töményet - válaszolok én helyette.
- Ő nem is kapott jalapenot - mondja értetlenül a pincér.
- A nyelvemről kapott jalapenot - villantok rá egy mosolyt, mire értetlenül néz rám, majd Zoera.
- Fényt, mindenkinek - küldi el egy legyintéssel Danny.
- Kidőlünk - rázom meg a fejemet.
- Csak hat fény után szokás - nevet rám Zoe.
- Egy mindenkinek, aztán több nem. Senkit nem cipelek haza - nézek végig a társaságon, mire becsülettel bólintanak. Kivéve Zoe.
- Kisebb vagyok, jobban beüt a pia - rántja meg a vállát. - És amúgy is, engem imádni fogsz cipelni. Látom előre - bólogat nekem hevesen.
- Hogyne, Élet - röhögöm ki őt.
- Zoe?! - kiált ide nekünk valaki, de ő nem reagál.
- Szerintem neked szólnak - mondom a szemébe nézve, mire megrántja a vállát.
- Szerintem leszarom - nevet rám.
- Szerintem Ashton az - fordul oda Danny vigyorogva.
- Szerintem megverem - egyenesedek ki, hogy meglássam azt a faszfejet.
- Szerintem igyunk! - emeli fel a kezeit, ahogy a pincér kihozza a kis poharakat, plusz a szódát.
- Na, ki vállalja be elsőnek? - kérdi Nick a szódát figyelve.
- Megverem, engedj ki! - szólók rá Dannyre, ahogy Ashtonnal nézek farkasszemet. Lábamhoz láb ér. Zoe rám néz, fejét megcsóválja. Fintorogva nézek rá, majd Ashtonra.
- Kérlek - súgja halkan és beveti a boci szemit. Szememet forgatva bólintok és magam elé húzom a kis feles poharat. Alján a vodka, belenyomom a szódát és már le is húzom. Szemeimet lehunyva tartom és várok, hogy elmúljon az arculcsapás. Kinyitom a szemem és látom, amint Zoe mosolyogva, fintorogva fogja az asztalt.
- Azt a kurva! - nyög fel Xavier, lecsúszva a széken. A társaságban mindenki megissza a sajátját, én pedig csak Zoet bámulom kissé bebaszva, de továbbra is tudva magamról. Mondjuk, ha felállnék, lehet kellene egy-két másodperc, hogy stabil maradjak.
- Akartok még valamit? - libben mellénk most a szőke csaj. Zoe elfintorodik, én meg rápillantok.
- Két feles poharat és egy üveg színtiszta vodkát. Fizetni is fizetnénk - hadarom el, mire rám pillant.
- A számla már intézve van - mosolyog rám és eltűnik a rendelésemért.
- Ki fizette ki? - kérdem értetlenül körbenézve.
- A hírnevem - röhög fel Zoe hátra dőlve.
- Minek a két pohár? - néz rám értetlenül Xavier.
- Zoe, játszunk - jut eszembe, hogy neki is szólni kéne.
- Jézus... mit? - kérdi lefehéredve.
- Kijön a pia, ismertetem a szabályokat - nevetek rá. És mintha varázsszó lett volna. Az üveg vodkám kijön, és a két feles pohár is. Lerakok egyet elé, egyet magam elé és megtöltöm mindegyiket. - Kérdezel, akármit. De ha nem akarok válaszolni, innom kell egyet. Kérdezek tőled, akármit. De ha nem akarsz válaszolni, meg kell innod egyet - mutatok a poharára, mire ő homlokon csapja magát.
- De mi is itt vagyunk, ezért mi is kérdezhetünk - dörzsöli meg a tenyerét Danny.
- Mindkettőtöktől egyszerre, és külön külön is - teszi hozzá Nick.
- És ti mit isztok? - kérdi Zoe.
- A látványt - nevet fel Ant, mire elfintorodóm. Ránézek Zoera, ő megrántja a vállát. Szóval a játék kezdődik.
- Bejön a pincér? - kérdezem meg őt, mire elröhögi magát.
- Nem lenne annyira rossz - rántja meg a vállát. - Meg fogod verni Ashtont? - kérdi érdeklődve, mire meghúzom a poharat. Fintorogva rakom vissza az asztalra és töltöm újra.
- Mikor voltál utoljára féltékeny? - kérdem a szemeibe nézve.
- A pincér csaj - int a fejével könnyedén. - Mennyire akarsz leitatni? - kérdi elkacagva magát.
- Alig - villantok rá egy féloldalas mosolyt.
- Kajak, neten ismerkedtetek meg? - kérdez közbe Uriel.
- Igen - feleljük egyszerre, mire felröhög.
- Miért nem léptetek tovább? - kérdi Danny mosolyogva.
- Jól nézett ki! - emeli fel maga elé a kezeit Zoe.
- Szint úgy - biccentek mosolyogva.
- Volt camon erotika? - kérdi Xav egy vigyorral megspékelve. Zoe rám néz és eszembe jut, hogy láttam francia bugyiban, melltartóban... reggel, komásan és oh igen, ezek azok voltak. Ő meghúzza a poharat, én meg elröhögöm magam.
- Annyi sem, hogy el tudjak menni - legyintem le őket.
- Hány hónap után voltál úgy velem, hogy nem csak megdugni akarsz? - kérdi Zoe rám pillantva.
- Egyszer sem járt ez így a fejemben - ellenkezek rögtön. - Mikor volt az első piszkos gondolatod velem kapcsolatban? - kérdem féloldalas mosolyra húzva ajkaimat.
- Mennyire piszkos? - kérdez vissza röhögve.
- Eléggé.
- Mikor levetted a pólód - vallja be elpirulva és utána meghúzza a poharat. Röhögve töltök neki újra.
- Mikor volt az első piszkos gondolatod rólam? - kérdez vissza, mire elmosolyodom.
- Amikor először megláttalak a chatablakban - vallom be neki természetesen.
- Mikor volt az első piszkos dolgotok? - kérdez mindkettőnket Uriel.
- Perverzek vagytok - nyög fel Zoe.
- Csak részegek - helyesbíti ki Nick röhögve.
- Petting, de nem is tudom, melyik este, vagy nap. Még valahol úgy az első délutánján - mélázok el.
- A pettingbe mi tartozott bele? - kérdi felröhögve Alan. Zoe meghúzza a piáját és most én is. Csak úgy szolidaritásból.
- Ő volt az első neked, Zoe? - kérdi Danny, mire elfintorodóm.
- Miben? - kérdez vissza röhögve.
- Mikben volt első? - helyesbíti ki magát Danny.
- Minden szexuális interakcióban - röhögi el magát.
- Szóval vele vesztetted el? - kérdi Alan.
- Igen - motyogja zavartan és bár nem kell neki, de újra meghúzza a piáját.
- És élvezted? - kérdezem meg most én, észlelve, hogy amúgy ez a mi játékunk.
- Igen - biccent gondolkodás nélkül, én pedig elmosolyodom. Úgy lazán és büszkén... de lehet, hogy csak túl macsó vagyok, mert amúgy kurva nagy megkönnyebbülés.
- Mennyit tudsz Zoeról? - kérdi Alan, mire ránézek a lányra.
- Többet, mint akarná - nevetem el magamat.
- Mi a terved vele kapcsolatban? - teszi fel az adu ászt Danny. Zoe meghúzza a saját poharát, majd a kezembe nyomja az enyémet. Én pedig engedelmeskedem és megkönnyebbülten lehúzom a maró piát.
- Félsz? - kérdi Zoe a szemeimbe nézve. Nem tudom mire érti, a szeméből kiolvasva túl sok mindenre.
- Mikor nem? - kérdem megvonva a vállamat.
- Kérdéssel a kérdésre nem lehet - rázza meg a fejét.
- Velem vagy, vagy nem? - kérdezek csak azért is vissza.
- Ha hagyod, veled - rántja meg a vállát, nekem pedig elszorul a torkom. Ha tudná... azt, hogy már rég nincs velem. A társaság elnémul, én pedig az üveget húzom meg, nem is a poharat. - Szóval? - kérdi fintorogva. - Miről nem tudok? - érdeklődik. Én öntök a poharamba és ismét megiszom. Ezzel lenyelve a torkomon felkúszó szavakat, miszerint egyetem és Harvard. A pszichológia, az álma és az én álmom. - Most már félek - sóhajt fel, meghúzva a poharát.
- Szerelmes vagy belé? - kérdi Danny, mire megharapom az alsó ajkamat. Túl sok pia, minden mindegy. Ő elmegy, én is elmegyek... és kimondom.
- Igen - közlöm tökéletes egyszerűséggel... vele egyszerre. Dermedten nézek rá, ő meg rám. Danny a levegőbe boxol és szerintem ő nem is ivott annyit, mint mi... ZHU-FADED száma széttépi a dermedt szemezésünket. Zoe kapkodva nyúl a telefonjáért és veszi fel.


Kukucs! Sokan kértétek az új részt szóval hoztam is:) Remélem tetszik nektek:3 Kérlek iratkozzatok fel és kommenteljetek! Kezdem elhinni hogy érdekel embereket ez a blog is:D

Ui.: Tényleg igyekszem a másikon is, most már írtam oda is egy hangyányit.

11 megjegyzés:

  1. Ááááá annyira nagyon jooooo!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Minden sorát imádtam! Szuper vagy!

    VálaszTörlés
  3. egyszerüen csodálatos nagyon jó lett

    VálaszTörlés
  4. egyszerüen csodálatos nagyon jó lett

    VálaszTörlés
  5. gyorsan kövit.!<3 imádom.:)<3

    VálaszTörlés
  6. Azta picsaa
    Hallod egyre jobban írsz
    Egyszerűen imádom imádom imádom

    VálaszTörlés
  7. Azta....
    Szegény Zayn, annyira édes...
    Egyetem? Hm, nem rossz.:D
    Tudod, kezdek egyre jobban érvényesülni ezzel a bloggal(tudom, hogy érted, so nem fejtem ki).
    ZHU-FADED örök kedvenc<3
    Hm, vajon ki hívhatta Zoe-t? Talán az anyja? Remélem nem..xd
    Imádás van<3

    VálaszTörlés
  8. Ohhhhhh
    Végre kimondták hogy szerelmesek egymásba istenem annyira cukik megzabálom őket!siess a kövi résszel!Puszii:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  9. Lefagytam
    Annyira cukik uristen
    Es meg mindig csodasan irsz��
    xx

    VálaszTörlés
  10. Wao
    ezt nem hiszem el hogy egy ilyen kurva izgalmas résznél hagytad abba.
    Nagyon jó rész lett
    siess a kövivel légyszi!
    Xoxo

    VálaszTörlés
  11. Imaaadom, ok ketten tokeletesek. Varom az ujat.
    xx

    VálaszTörlés