2015. november 11., szerda

27. Rész

- Lerí, hogy a tied vagyok, nem kell jobban erőlködnöd miatta - nevetek Zaynra, ahogy megpróbálom ellökni magamtól. Lévén teljesen átkarol. Mármint, már ki sem látok!
- Mi az, hogy lerí? Miért látszana rajtad? - horkan fel sértetten, mire elfintorodom.
- Vagy három számmal nagyobb az ing - csippentem ujjaim közé a szóban forgó anyagot. - A nyakam tele van szívás nyomokkal - dobom hátra a hajamat, hogy nyakamat is megszemlélje. Arcára kaján mosoly kerül, míg megszemléli az adott területet. - És mert fogod a kezem, vagy átölelsz - adom meg az utolsó magyarázatomat is.
- Még mindig nem látszik eléggé, hogy az én csajom vagy - rázza meg a fejét és kezét lazán átdobja vállamon, és most normálisan magához húz.
- Ja, mert nem vagyok a csajod - röhögök fel, míg elhúzódom tőle, lévén, hogy egy kisgyerek kettőnk között akar átszaladni. Felnevet rám a kis srác, én pedig rá mosolygom, majd vissza lépek Zaynhoz.
- Látod, a kiscsávó sem érti, hogy nem mosolyoghat csak úgy rád - forgatja meg a szemeit, mire nevetve hasba vágom, de meg se kottyan neki. Egyszerűen elmosolyodik és tovább sétálunk át a parkon. Bradford nagyon is nyüzsgő kisváros, egyszerűen talán én voltam rossz helyen. Tele van anyákkal, kisgyerekekkel, és velünk egykorúakkal. Bár öregekkel is, az tuti. Zayn telója csörögni kezd, mire értetlenül emeli füléhez. - Igen - nevet fel. - Nehezen - fintorodik el rögtön. - Nem, Danny, nincs kedvem osztozkodni - mordul fel letekintve rám. - Jó, kussolj! - mordul fel, majd mellkasához szorítja a telefont. - Van kedved az idióta haverjaimhoz? - kérdi fintorogva, mire megvonom a vállamat.
- Én bírom őket - mosolygom rá, mire ő is elmosolyodik.
- Park - szól a telefonba, majd kinyomja.
- Nem kellet volna nekik szólni, hogy a parkon belül hol? - kérdem kacagva.
- Ennyit ők is szenvedhetnek - rántja meg a vállát nemtörődő stílusban .- Viszont van fél óránk még kettesben - lép be gyorsan elém és állít meg a derekamnál fogva.
- És mit szeretnél csinálni? - kérdem feltekintve rá értetlenül.
- Rossz kérdés. Mit tudunk csinálni? - javít ki egy perverz mosollyal, mire drámain felsóhajtok és megcsóválom a fejemet. - Gyere, átmegyünk a tavon! - fogja meg rögtön a kezemet és húzni kezd maga után.
- Nem tudok járni a vízen, mint Jézus! - szólók előre neki, mire felröhög.
- Ha tudományos szempontból nézzük, akkor uborkán tudsz járni. Az uborka úgy nyolcvan százalékban víz. Tehát nyolcvan százalékban te Jézus vagy! - feleli egyszerűen, mire értetlenül felröhögök.
- Zayn, tudományos szempontból ez nem lesz helytálló, mikor rálépek a vízre - nevetek rá, mikor maga mellé húz. - Le fogok esni! - nyögök fel, ahogy végig nézek a középen futó két apró kő csíkon. Valószínűleg vízszabályozásra vannak fenntartva. Azt hiszem, nagyobb kőtömbök, egymás mellé rakva. Ezeknek a teteje pedig éppen, hogy kilóg a vízből, szinte nyaldossa őket, de nincs közöttük hézag, sűrűn vannak rakva. Így alkotnak körülbelül a tó másik partjáig egy alig tíz centis... padkát? Ahhoz tudom hasonlítani leginkább. A két ilyen kis vonal között jó öt méter húzódik. Rengeteg gyerek nézi mellettünk, azt latolgatva, ki a legbátrabb, hogy átmenjen rajta. Hát az tuti, hogy nem én!
- Dehogy fogsz! - nevet rám - Menjek elől elsőnek? Sokszor átmentünk már rajta a haverokkal - kuncog a fülembe, ahogy hátulról átölel.
- Megöllek, ha beleesek! - nyögök fel, amint a tó széléhez kezd húzni.
- Úszni tudsz? - kérdi felvont szemöldökkel.
- Igen - fintorodom el, mire mosolyogva rálép a kőre. A gyerekek körülöttünk hangos "Úhh"-zásba kezdenek. - Igen, akit ott láttok, egy igazi élő példa srácok! - intek a srác felé, aki már jó pár lépést megtett befelé.
- Ennek az élő példának meg az édes élete kint maradt! - nevet rám, mire felnyögök. Mély levegőt veszek, majd rárakom a lábamat a vékony kis kőre és régi tudományomat elővéve megindulok rajta. - Milyen könnyedén sétálsz rajta - fordul felém értetlenül.
- Három év balett és az egyensúly elég jó lesz - nevetek rá, mikor megállok előtte. Egyik lábam kissé balra néz, másik lábam mögötte jobbra. Így még inkább stabilabban állok.
- Először is, miért nem tudtam a három év balettról? Másodjára, értem a tökéletes alakot. Harmadjára, ez valamilyen szinten csalás! - förmed rám, mire felnevetek - Viszont negyedjére, ebből a balett tudásból maradt még valami az ágyba? - kérdi alsó ajkát beharapva, mire kezeimmel eltakarom arcomat és felnyögök.
- Csak menj, Malik! - mordulok rá, mire röhögve megindul előttem. A közepén hirtelen áll meg és fordul oldalasan. Kis híján neki megyek, de még időben megállok. - Most ezt miért kell? Komolyan bele fogok esni! - hadarom neki, mire nevetve átfonja a derekamat.
- Csókold meg! - kiabálja az egyik kislány a partról, mire az anyukája bocsánatért esedező pillantást küld felém. Zayn felnevet és már ajkaimhoz is hajol. Gyors puszit nyom számra, majd elhajol. A gyerektömeg tapsol, ő pedig felém pillant, hogy jól vagyok-e. Felnevet, mikor érzésem szerint is elpirulok. Elkezd a part felé lépkedni, én viszont pár másodpercig még szörnyülködöm magamon és magamban... az őrületbe kerget ez a srác. De egyszer élünk, nem de? És ki akarom élvezni minden pillanatát. Lassan kezdem magam elé rakosgatni lábaimat. Berögzült szokás... de lábaim folyton spiccbe vannak, ahogy haladok előre. Annyiszor kellett egy vonalon sétálni szépen, mintha csak balett órán lennék újra. Talán, ha nem gondolok arra, mi lesz akkor, ha felszállok a buszra, akkor úgy viselkedek, mintha nem is lenne busz. Tehát normálisan... és élvezzük az együtt töltött időt. Esetleg Zayn is belém szeret... aljas húzás? Lehet. De annyira mégsem, első sorban csak élvezem, hogy velem van. Ennyi...
- És nem estél bele! - emel fel Zayn győzelemittasan, majd megforgat. Aprót sikkantok és a nyakába kapaszkodok. Nevetve csimpaszkodom rá mikor végre leáll a forgással. - És akkor most vissza fele - kacsint rám, majd ismét gyorsan puszit nyom a számra.
- Ilyen életveszélyes mutatvány után csak egy szájra puszi? - kérdem felhördülve, mire nevetve húz maga után a másik ugyan ilyen vékony peremű "hídhoz".
- Ha ezen is átmész anélkül, hogy beleess, akkor beszélhetünk többről - nevet rám.
- Könyörögni fogsz - figyelmeztetem ujjaimmal, mire szemeit megforgatja, majd kezével a vékonyka akadályom felé mutat. - Menjek elől? Pfú... - nyögök fel, majd rálépek, mielőtt meggondolhatnám magam. Félve kezdek előre lépkedni, így sokkal rosszabb, hogy nincs előttem Zayn.
- Tetszik a feneked - mordul fel Zayn, mire megdermedek, ezzel pedig az egyensúlyomat is elvesztem. Kissé balra dőlök, mire kezei rögtön megfogják derekamat és egyenesbe hoznak. De erre meg ő akar eldőlni... viszont ő magától is stabilizálja magát.
- Tartogasd a gondolataidat a végére - nyögök fel mire kezeit óvatosan elhúzza derekamtól. Végig simít hátamon, majd kissé fenekemen, és érintse végül eltűnik.
- Ahogy óhajtod - kuncog fel. Sietősen lépkedem tovább, néha kissé kibillenek, de rögtön haladok tovább, szinte végig futom az egészet. A végén, mikor már örülnék saját magamnak, hogy víz nélkül megúsztam és újra normális talaj lehet a lábam alatt, akkor egyszerűen Zayn eltarol hátulról. Kezeit átfonja hasam előtt és felkapva megpörget. - Tetszett a feneked, meg a lábad, meg te - súgja a fülembe, ahogy lerak és nevetve össze görnyedek, de ő hajol utánam.
- Jó, inkább a jutalmamat kérem! - fordulok meg karajaiban. Kezeimet nyaka köré fonom és rámosolygom.
- Miféle jutalomra gondolsz? - kérdi kíváncsian, mire felnevetek és a tarkójánál fogva magamhoz húzom. Jólesően felmordul, mikor alsó ajkát kissé megszívom. A jutalmam, melyet még a túlsó parton ígért, most már eszébe jut. Nyelve erőszakosan tör át a számba és vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek fel mohóságán.
- Fúj, Malik! Lánnyal?! - kérdi egy egész társaság vinnyogó hangon, mire végleg kitör belőlem a röhögés. Zayn fintorogva húzódik el tőlem és néz hátra a haverjaira.
- Őszintén köszönjük kis hölgy, hogy megbocsátottál ennek a faszfejnek - mosolyog rám Alan, mire fejemet megcsóválva ölelem át Zaynt, aki csak felhorkan.
- Nem is értem, minek mondtam igent arra, hogy jöhettek - morogja Zayn, mire hátán végig simítók, minek hatására átöleli a derekamat.
- Te nem mondtál igent, Zoe mondott igent - vonja meg a vállát Danny rám kacsintva.
- Na jó, merre menjünk? - kérdi Uriel, véget vetve a kisebb erőfitogtatásnak.
- Zoe hova akar menni? Elvileg városnézésen kéne lennie - nevet fel Zayn.
- Hogy nem veszi észre a tanár azt, hogy csak lógsz? - kérdi értetlenül Ant.
- Barátnők, színészkedés. Éppen haldoklom otthon a szállásomon - vonom meg a vállamat unottan. Kétlem, hogy pont ők ne tudnák a lógás alapszabályait.
- Honnan tudná, hova akar menni? Nem is ismeri a helyet - ráncolja össze a szemöldökét kis késéssel Xavier.
- Ott a pont - mutatok rá nevetve, mire mosolyogva meghajol.
- Mehetnénk a sulinkba - röhög fel Danny, mire Zayn értetlenül bámul rá.
- Minek mennénk mi a ti sulitokba? - kérdi értetlenül Alan. Oké, szóval nem egy iskolába járnak. Apró információ, de legalább többet tudok meg róluk.
- Sport nap van - feleli egyszerűen Danny.
- És menjünk egy rakat idiótával focizni, meg kézizni? - kérdi Zayn tökéletes nyugodtsággal - Úgy, hogy itt van Zoe? - mordul fel most már. Kezemmel a hátát lassan kezdem simogatni újra. Apró köröket és görbe vonalak írók le, a többiek nem látják, de érzem, ahogy Zayn megnyugszik tőle.
- Miért ne? A csajod szurkolhat neked. Csak egy óra. Megígértem Mr.Haflonnak - fintorodik el Danny, míg zavartan megvakarja a tarkóját.
- Mégis mit? - kérdi Ant, míg szemöldöke homlokára szalad.
- Hát, hogy játszok, és viszek egy csapatot - veti be legszarabb mosolyát, míg gyorsan végig hordozza a tekintetét mindenkin.
- Kitalálom! Ha nem mész el, megbuktat - hördül fel Zayn a homlokára csapva. - Baszki Danny! - förmed rá mérgesen.
- Haver, szólhattál volna előbb is - fújja ki a levegőt unottan Xavier.
- Várjunk már, mi vagyunk a csapat? - kérdi Alan meglepődve.
- Én kíváncsi vagyok erre - nevetek fel a kétségbeesett tekinteteket nézve, vagy éppen a gyilkos pillantásokat szemlélve.
- Na látjátok! Zoe akarja! Mehetnénk végre? - kérdi Danny idegesen. Tippem szerint erőteljes késésben vagyunk.
- Ezért még számolunk! - néz rá jelentőségteljesen Zayn, majd derekamnál fogva jobban magához húz és megindulunk előre. - Ha balhé lesz, megverlek - szól előre, lévén, hogy mi sétálunk hátul.
- Ugyan Zaynee, mindegyikünk megveri - legyint hátra nevetve Xavier.
- Zaynee - nevetek fel, mire Zayn csak a szemét forgatja, de közben mosolyog. Vicces, hogy a családja és barátai is kezdik átvenni az én kis becézésemet. - Milyen messze van a sulid? - kérdem kíváncsian, míg feltekintek rá.
- Ebben a tempóban úgy negyedóra - mosolyog rám.
- Hát ez az! Sietni kéne! - morogja Danny.
- Siet a faszom, drága barátom. Ha már belerángattál egy olyan ígéretbe, amiről nem is tudtam, akkor viseld el a tempómat - hördül fel Xavier, mire felkuncogok.
- Neked is voltak már szar dolgaid! - kezd el pufogni Danny.
- Viccesek - súgom halkan Zaynnak, mire megcsóválja a fejét, ám ajkain továbbra is ott játszik az a bizonyos mosoly.
- Na jó, szerintem fussunk! - nyög fel Danny - Bemelegítés, meg ilyenek - hadarja gyorsan, mire homlokomon ráncok jelennek meg.
- Futni? Én? - nevetek fel, mire Zayn elmosolyodik.
- Hát sportosnak nézel ki - mér végig Danny, mire elfintorodom.
- Az is - kuncog fel Zayn, mire jönnek a Húú-zások...
- Perverzek vagytok - legyintem le őket egyszerűen. Agyamat elönti a kép, ahogy ő felettem van és nyakamat csókolja, míg ujjai sem tétlenkednek. Kissé elpirulok és ajkaimat összepréselem.
- A gondolataid a perverzek, nem mi! - röhög fel Uriel, mire arcom grimaszba torzul. Zayn mögé lépek és könnyedén felugrok a hátára. Épp, hogy megfogja a combjaimat, hogy megtartson.
- Legközelebb szólhatnál - röhög fel, míg kissé feljebb dob, így kényelmesebben elhelyezkedem rajta. Karjaimmal lazán átölelem, mellkasomat hátának feszítem és lábaimat kissé megfeszítem körülötte.
- Akkor legalább gyors séta? - kérdi Danny, ha jól értelmezem Nicktől. Nem tudom, miről maradtam le az elmúlt fél percben, bár Zayn a közelemben van, így annyira nem is érdekel. Államat vállára rakom és oldalról kezdem őt figyelni. Mosolyom egyre szélesebb lesz, míg arcának vonásait figyelem. Gyorsabban kezd sétálni, szinte kocog, de meg se kottyan neki. Kuncogva kezdem a fülét harapdálni. Halkan felkuncog és megszorítja a combomat. Áttérek nyakára. Apró puszikat hagyok füle mögött, majd állkapcsa alatt is. Ajkaimat nyakára tapasztom és megszívom azt. Keze megrándul combomon, de csak kifújja a benntartott levegőt. Kissé megharapom az érzékeny részt és meghúzom. Mély levegőt vesz, mire kuncogva elengedem fogaim közt tartott bőrt és előrébb hajolva arcára nyomok egy puszit.
- Élvezed, hogy szenvedek, mi? - kérdi felnevetve, oldalra fordítva fejét, ezzel rám pillantva kissé.
- Majdnem mindennél jobban - súgom a fülébe halkan, mire érzem, hogy kirázza a hideg. Fejemet vállára hajtom és nyakába fúrom arcomat. Mélyet szippantok illatából és jólesően elmosolyodom. Szeretem az illatát.
- Ha baszakodnak veled, szólj! - morogja Zayn, míg lassan lerak a földre. Gyorsan betud feszülni az egyszer biztos. Szinte rögtön összekulcsolja a kezeinket és elkezd behúzni a többiek után.
- Ha csajok akaszkodnak rád Mr.Malik miatt, akkor is! - szól hátra Danny - Elég sokan akarják - röhög fel, mire Zayn felmordul.
- Szerintem elbírok pár ribanccal - mondom értetlenül, mire Zayn felröhög. Megtartja nekem a nagy vasajtót és én előre surranok, de keze nem enged túl messzire. Az iskola úgy tele van diákokkal, mintha rendes tanítási idő lenne.
- Gáz, hogy a te iskoládba kell jönnöm csinálni valamit azért, hogy te ne bukj meg, Amigo - mordul fel Xavier, míg utat tör nekünk a nézelődők között.
- Oké, miért bámulnak ennyire? - kérdem értetlenül Zaynra feltekintve, mire száját eltátja, majd összecsukja. Végül csak gyötrelmesen kifújja a levegőt.
- Hát, a bandánk a srácokkal... bajos - nyögi ki és még ő is elfintorodik fura kifejezésén.
- Mindenki parázik tőletek és látványosságok vagytok, oké - röhögök fel, mire ellágyulva elmosolyodik. Szerintem fura neki, hogy ilyen könnyedén kezelem, hogy ők a város rossz fiúi.
- Gyorsan kapcsolsz, Zoe - mosolyog rám Danny, mire felnevetek, ahogy a folyosókon bolyongunk.
- Inkább intézd a nevezést! - mordul rá Zayn. Azt hiszem, még mindig mérges rá a kényszer program miatt.
- Itt se vagyok! - emeli fel két kezét és már el is tűnik mellőlünk.
- Ne haragudj rá, a barátod! - nézek fel rá szomorkásan.
- Veled akarok lenni, nem azt akarom, hogy távolról figyelj - fintorodik el, mire kissé megszorítom kezét és lehúzom magamhoz. Arcára puszit nyomok, mire elmosolyodik.
- Velem vagy, én meg majd drukkolok! - mondom fellelkesülve - De, ha lehet, a pólótól szabadulj meg! - fűzöm még hozzá, míg alsó ajkamat beharapva tekintek fel rá.
- Otthon is megszabadulhatnék tőle - súgja a fülembe, míg elengedi kezemet és átöleli csípőmet.
- Biztos vagyok benne - kuncogok fel, ahogy nyakamra nyom egy apró puszit.
- Ne itt, fiatalok! - hördül fel Danny, mikor visszatér köreinkbe. Szégyenlősen elmosolyodom, de Zayn ajkain csak egy magabiztos, perverz, féloldalas mosoly látszik. - Kaptunk mezeket - emel fel kezében egy csomó zöld trikót.
- Csak zöld volt? - kérdi fintorogva Alan, míg ujjával megcsíp egyet és arrébb húzza, hogy megnézze alatta is csak ilyen rikító színűek vannak-e.
- Mivel későn jöttünk, igen - morogja Danny mérgesen.
- Örülj, hogy jöttünk! - sóhajt fel Nick fejét csóválva.
- Hol öltözzünk át? - kérdi Ant értetlenül.
- Az öltözőben - vágja rá Zayn kissé fura fejet vágva, mintha nem lenne egyértelmű.
- Hol a lelátó? - kérdem, mikor megindulnak valamerre és Zayn engem is magával húz.
- Oh, baszki, tényleg! - nyög fel Danny.
- Elkísérem, mindjárt megyek - hadarja a srácoknak Zayn, majd már tovább is siet velem ahelyett, hogy a srácokkal elmentünk volna egy másik folyóson. - Elvárom, hogy melltartóba és bugyiba ugrálva szurkolj nekem! - kuncog a fülembe, míg a diáktömeg között vezet. Annyira vezetni nem kell, mivel alig észrevehetően, de a diákok szétnyílnak előttünk arra, amerre megyünk. Vajon mi lehetett az előző sulijában akkor?!
- Persze, az egész sulid előtt - nevetek fel hitetlenkedve.
- Jogos, akkor otthon. A szobámban - mosolyog rám féloldalasan.
- Arról már lehet szó. Ha leveszed majd a pólódat - villantok rá egy kihívó pillantást, mire szemét elvezeti rólam és alsó ajkába harap. Gyorsan száguldunk le egy lépcsőn, majd pár kanyar és máris a tesiteremben találom magam vele. - Miért vannak ennyien? - kérdem értetlenül.
- Mert a legtöbb tanár jó jegyet ad valamiből, ha részt vesznek ezeken a versenyeken, és év végén senki sem szeret megbukni - nevet fel végig nézve a tömegen. - Meg vannak olyanok, akik elkísérik a nyomorékokat, mint te minket, mert te ilyen édes vagy - súgja ajkaimra, mire elmosolyodom.
- Szóval akkor ők is édesek? - húzom az agyát, hátrább hajolva.
- Természetesen nem - nevet fel csillogó szemekkel, majd kemény csókot nyom ajkaimra. - Ülj oda, ahova szeretnél, át fogják adni a helyet, ha kéred! - kuncog a nyakamba, míg magához ölel.
- Honnan láthatlak legjobban? - kérdem kíváncsian, míg a lelátó felé fordulok. Zavart tekintetek kapják el a fejüket mikor szemükbe nézek.
- Közép, vagy legalul - mondja ki végül, miután jó fél percet töprengett.
- Megfogadom a tanácsot - fordulok vissza felé mosolyogva.
- Remélem tényleg csak egy óra lesz - sóhajt fel fintorogva. Ajkait kissé felhúzza, talán még csücsörít is, míg  fintorog, ettől pedig ismét mosolyognom kell.
- Látni, ahogy ott futkosol a pályán? Póló nélkül? Lehet két óra is - nevetek rá, mire szemeit megforgatva felemel a földről. Lábaimat behajlítom, ahogy ő a derekamnál fogva magához szorítva felemel és meg tart.
- Szeretlek - súgja ajkaimra, majd kapok egy igazán forró csókot. Páran füttyentenek, mire zavartan elhúzódom tőle. Érzem, hogy elpirulok, mire ő felkuncog. - Sietünk - nevet nyakamba és már ott is akar hagyni, de pólóját megfogva kicsit vissza húzom magamhoz. Kérdőn néz rám, de csak gyors puszit nyomok arcára.
- Én is szeretlek - motyogom halkan, mire győztes mosoly kerül ajkaira és számra nyom egy puszit, majd elfut arra, amerről jöttünk. Nevetve nézek utána, majd mély levegőt veszek és megfordulok. Az egész lelátó engem néz, mire pókerarcot veszek fel és szemöldökömet kérdőn felvonom. A tekintetek zavartságba fulladnak és rögtön másfelé pillantgatnak. Felsétálok a lépcsőkön és úgy alulról az ötödik sorba belépek. Legalább van itt vagy húsz sor, az tuti. Hatalmas ez az iskola, sokkal nagyobb, mint otthon a Holywell, pedig az sem számít kicsinek. Kissé a szélén maradva leülök egy üres részre. Körülöttem nincs senki, és egyenlőre élvezem ezt. Nincsenek külön székek, inkább mint egy irtó hosszú fapad. Kényelmes, de nagyon ajánlom, hogy hagyják meg a személyes teremet. Lábaimat keresztbe teszem és még karjaimat is összefonom. Oké, annyira nem tetszik, hogy tökéletesen egyedül vagyok egy idegen környezetben. De tudom, hogy Zayn itt van. Ez azért eléggé nyugtató hatással van rám, viszont mégis csak kissé kényelmetlenül érzem magamat itt! Pár csapat megjelenik már lent. Vannak pirosak, feketék, kékek, fehérek... de zöldek nincsenek. A lelátó egyre tömöttebb lesz, a tömeg pedig egyre nyomasztóbb. Egy újabb idióta szarságom... gyűlölöm a tömeget. Egy csomó lány vihorászva foglal mellettem helyet. Szememet megforgatom, ahogy felfogom, hogy közre akarnának fogni, ugyanis minden megbeszélés nélkül a másik oldalamra is jut a lánycsapatból. Felsóhajtva dőlök hatra, várva a robbanást. Kíváncsi vagyok, mit akarnak. Valószínű Zaynnal lesz valami. Elvégre Danny is mondta, hogy sokan akarják. Én meg megszereztem. Tuti bántja a kis kurvákat. Kíváncsi vagyok, melyik volt meg Zaynnak... vagy talán melyikek. Lopva tekintek végi rajtuk... hát, egy-kettő tuti Zayn esete. Vagyis, szépek... de a viselkedésük... jézus. Csodálkoznak, hogy egyiket se tartja többre dugásnál? A pályára röhögve sétálnak be ők... a lányok egy pillanatra elnémulnak. De talán az egész lelátó is, majd rögtön elkezdik őket kitárgyalni. Hallom, amint valamelyik Urielt mondja a legdögösebbnek. Valaki Xavierre voksol, mondván milyen egzotikus. De a végén megegyeznek, hogy Zayn az első...élben Dannyvel. Oké, kezdek féltékeny lenni... Zayn felém mutat, mire a srácok elkezdenek ugrálni és integetni. Mellettem a lányok felsikítanak, én pedig homlokon csapva magam megrázom a fejemet szégyenemben. Ők is nők... legalább minimális tartás... csak egy kicsi! Én is igyekszem a női tartást bevetni Zaynnal, kisebb és nagyobb sikerekkel. De ilyen mélyre azt hiszem nem süllyednék. Ezek egyszerű és helyes srácok, akik jó fejek. Jó, talán legmélyebb pontomon, részegen... beszívva.
- Zoe! - kezd kiabálni Xavier, míg tovább integet és ugrál. Röhögve integetek vissza neki, mire a levegőbe boxol győztesen. Zayn küld felém egy hitetlen fejcsóválást, én pedig ismét felnevetek.
- Üdvözlök mindenki a Tong által megrendezett sokadik sport napon - nevet a mikrofonba egy arab kinézetű férfi. Zayn mondta, hogy az igazgató arab... gondolom akkor ő lehet az. A lelátó tapsolni kezd, úgyhogy unottan én is össze csapom tenyereimet párszor. - Az első versenyszám a foci lesz! - tapsol párat ő maga, mire értetlenül nézek rá. Ezt miért kell megtapsolni? Lehet a sulinak van valami köze a focihoz? Vagy ezt veszik komolyan? - A sorsolás alapján az első két csapat, akik pályára állnak; Fehér színekben Gorge csapata, és piros színben Martinezék - harsogja, majd lesiet a pályáról. A két említett csapat felsorakozik a pályán, a többiek viszont leülnek a padokra. Látom a srácok hátát. Gondolom éppen megbeszélik, hogy mit, hogyan fognak csinálni. A síp megszólal, a csapatok pedig játszani kezdenek.
- Hello - szólal meg mellettem egy csaj, mire értetlenül ránézek. Szőke haja melle aljáig ér, tökéletesen be van sütve neki. Szeme szépen ki van húzva, a pirosító meglátszik arcán, ahogy az alapozó rétege is. Szemei kékek, igazi csinos lány.
- Hello - mondom zavartan.
- Honnan ismered Zaint? - kérdi mosolyogva. Legalább, ha igazi mosoly lenne... tuti a gondolataiban már kétszer megölt.
- Ismerem - felelem váll rántva. Nem kell tudniuk, nincs közük hozzá. Ha akarta volna, Zayn elmondja nekik. Ebből azért sikerül lekövetkeztetnem, hogy Zayn nincs velük túlságosan is jóba.
- Jó, de honnan? - nevet fel kissé zavartan.
- Az mindegy - mosolygok rá, mintha én is kedvesen állnék az egész dologhoz. Vicces azért, ő is utál már most, én nekem sem szimpatikus. De megjátsszuk magunkat, hogy kedvesek vagyunk egymással. Könnyebb lenne őszintén, de az ember mindent túl akar bonyolítani.
- És mióta ismeritek egymást? - kérdi kedvesen, míg mosolyogva a pályára pillant, mikor örömittas kiáltás hangzik fel és tapsvihar. Gól... de, hogy melyik csapatnak? Fogalmam sincs...
- Elég ideje - nevetek rá boldogan. - Lassan kilenc hónapja - mosolygok rá, mire szeme elkerekedik, majd lenéz hasamra.
- Felcsinált? - kérdi tátott szájjal, mire szemöldököm a homlokomra szalad.
- Hogy mi?! - kérdem kissé élesebben talán, mint kellett volna - Nem! - vágom rá rögtön fejemet rázva. Ez eléggé abszurd... most találkoztam vele először. És le sem feküdtem vele... kilenc hónap miatt rögtön ezt veszi le?! Ez a lány beteg... te jó ég!
- Oh, húh. Akkor jó! - nevet fel zavarában, mire tekintetemet inkább a pályára szegezem. - És együtt vagytok? - kérdez újra, és ekkor veszem észre, hogy az összes csaj a beszélgetésünket figyeli.
- Már ne is haragudj, de ismerjük egymást? Nem. Talán Zayn barátja vagy? - kérdem értetlenül, kezdem magam felhúzni. Nem terveztem beszélgetni...
- Több vagyok, mint barátja - feleli gúnyosan.
- Dugópajtás? - kérdem rá tekintve teljesen nyugodtan. Száját mérgesen eltátja, majd mint egy hal tátogni kezd.
- Még nem forrtak ki az érzéseink rendesen! - förmed rám, mire szememet megforgatom.
- Sok sikert, hogy kiforrjanak, de tényleg - nevetek fel. Ez azért vicces, hogy ennyire magába bolondítja a csajokat. De engem is sikerült. Így inkább csak szánom őket. Ahogy magamat is.
- Szóval sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de Zayn játszik veled - mondja szomorúan, ám látom a gonoszságot szemeiben megcsillanni. Keze végig simít az én kezemen, mintha törődő lenne.
- Velem játszik? - kérdem értetlenül, mintha komolyan fájdalmat okoztak volna a szavai. Ami valójában igaz, fáj így kimondva. Hiszen kitudja, lehet, igaza van.
- Igen, én tudom, hogy Zayn hajlamos erre. Nagyon ismerem őt - sóhajt fel fejét csóválva. Arcizmaimat igyekszem rendezni és nem értetlen képet vágni. - Néha úgy érzem, mintha ő meg én... valamilyen szinten lelki társak lennénk, érted, ugye? Szavak nélkül is tudom, mi zajlik benne. Úgy egy hónapja dobott... - sóhajt fel szomorúan. Nem hiszem, hogy dobta volna, inkább nem akarta tovább dugni - és valószínűleg azért szedett most össze téged, hogy engem féltékennyé tegyen! - csóválja meg a fejét rosszallóan, mire tekintetem róla inkább a pályára vezetem és vissza fogom az apró nevetésemet, ami ki akar csúszni. Fütty szó, a csapat cserélődik. Zaynék lépkednek fel a pályára, a szívem pedig félrever lezser megjelenése miatt. - Dobni fog téged, amint megint rájön, hogy szeret engem - feleli szomorkásan, mire rá kapom a tekintetemet. - Valószínűleg végig csalt velem téged. Vagyis te persze nem tudhattál róla, és igazából engem csalt, érted? - kérdi kedvesen mosolyogva.
- Na jó - intem le őt egy kézmozdulattal. - Ne beszélgessünk és nézzük a meccset, oké? - kérdem ingerülten. Mit képzel magáról ez a csaj? Most komolyan, nekem akar kamuzni Zaynról?! Ez hülye! Tekintetem mérgesen viszem a pályára és rögtön találkozik Xavierével. Értetlenül néz rám, mire fejemet megrázom. Oda sétál Zaynhoz és megbökve felém mutat. Zayn mosolyogva néz rám, majd mosolya lehervad, mikor felismeri volt ágybeli partnerét mellettem. Agyfaszos mosolyt villantok felé, mire látom, ahogy némán bocsánatot kér.
- Látod? - kérdi drámaian felsóhajtva a lány, amíg szomorúan int Zaynnak, mintha megtisztelné ezzel. - Azt hiszem, most jött rá, hogy ismét nem tud tovább meglenni nélkülem - mondja mosolyogva. Zayn arca értetlenül vizslat engem, de már fogalmam sincs... lehet a lányt nem érti mellettem. Zavartan fordul Danny felé, majd fejével felénk int.
- Hát ez romantikus, meg minden - morgom fejemet rázva, mire a lány rám néz.
- Komolyan sajnálom, hogy ezt tőlem kellet megtudnod - fordul felém, mire szemeimet lehunyom, míg elmosolyodom. A srácok mind engem néznek, én pedig kezdek agyfaszt kapni. A lány felé fordulok, majd kezeit letolom rólam.
- Megcsókolt már valaha téged nyilvánosan? Mondta, hogy szeret? Nem. Nekem igen. Könyörgöm, hagyj békén a picsába! Kettőnk közül te vagy az, akit felültettek szívem, most pedig szeretném a meccset nézni - hadarom neki mosolyogva, majd visszafordulok a pálya felé. A lány ismét beveti a hal effektust, mire arcomat tenyereimbe temetem. A síp felszólal, a meccs elkezdődik.
- A zöld csapat; Danny Riach. A fekete csapat; Arnold! - mondja egy mély hang. Zaynnak felmutatom a hüvelykujjam, miszerint minden tökéletesen rendben van. Rám mosolyog, majd beállnak a pálya felező vonalára a másik csapattal szembe. Dannyvel összeröhögnek, majd öklöznek egyet. A labdát bedobják közéjük, Xavier leveszi mellkassal. Ant tökéletesen ívesen átrúgja a fél csapat felett és máris Danny vezeti a labdát. Össze szokott csapat, ezen nincs mit vitatni. Zayn átfut a pálya másik felére, Danny passzol neki. Háttal cselez ki egy fekete mezest és passzolja vissza Dannynek. Danny felrúgja a labdát, majd Nick felugrik és befejeli a kapuba. Az elsők között vagyok, aki felugrik és rögtön tapsolni kezdek nekik. Ha ezt így folytatják, könnyedén fognak nyerni. Zayn felém nevet, míg visszafut a saját térfelükre. Elvégre megígértem, hogy szurkolni fogok nekik. A lány leránt maga mellé és mérgesen néz rám.
- Mint mondtam, csak féltékennyé akar tenni. Engem! Szóval inkább menj haza, nem fog annyira fájni amit mondani fog neked - sziszegi a képembe.
- Az, hogy szeret, nem okoz fájdalmat. Legalább magadnak ne hazudj! - villantok rá egy gonosz vigyort - Csak dugott téged, mert ennyire tartod magad. Talán ha nem rakod szét a lábaidat és a személyiségeddel próbálkozol, akkor most veled járna kézen fogva, nem velem - vetem neki flegmán, míg kezemet kiszabadítom az ő kezéből.
- Majd meglátjuk - morogja oda nekem, majd feláll és színpadiasan távozik. Zayn értetlenül néz rám, míg Uriel ahhoz készül, hogy berúgja a labdát. Vállamat megrántom, mintha fogalmam sem lenne róla mi történt...


Kukuucs! Íme az új rész, nos nem akarom mentegetőzni amiért ennyi kihagytam. Az okom nyomos volt, csak remélem hogy nem pártoltatok el tőlem a nagy kiesés miatt és hogy tetszeni fog nektek a rész:) Imádás van és nagyon szépen köszönők nektek mindent! <3

7 megjegyzés:

  1. hát,khmm,hogy is mondjam szép szóval. AZ A CSAJ EGY KURVA NAGY RIBANC:D
    Már most utálom. Érted,utálok egy rohadtul nem létező embert:DDDD Én a Zoe helyében annyira kiosztottam volna,mint amennyire másokat szokott..
    Amúgy a rész,mint mindig most is tökéletes lett*-* láv<3

    VálaszTörlés
  2. Jesszus ahww. Orgasm..
    Najo ez nagyon jó rész lett *-*
    Várom a következő részt :D
    És én személy szerint nem pároltam el tőled :) én úgy imádom a blogot ahogy van ;)
    És ha hónapokig kell várni én kitartok melletted és várni fogom az új részt. :)
    Imádás K.xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész volt :-) A csaj kikészített... Azt hittem hogy megfogja ütni Zoé-t de jobban járt hogy nem tette meg. Remélem hogy rosszul gondolom és ez a csaj nem fog visszatérni a későbbiekben hogy bajt csináljon. Zayn meg Zoe legyen már egy pár. :-D Várom nagyon a kövi részt :-) :-* ❤

    VálaszTörlés
  4. Drágaságom!
    Miért? Miért teszed ezt velem?? Miért kínzol? Ne tedd ezt kérleek....
    Na, hát imádtam. <3 Zayn elképesztő cuki, Zoe meg hát nagyon nagy arc. :))
    Siess a kővivel, kérlek. <3 ^_^
    Imádás van! <3

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon jó rész lett. Egyszerűen fantasztikus lett. Már annyira elfelejtettem hogy milyen csodásan írsz. És szerintem ez magától értetődik hogy nem haragudunk rád. És szerintem is ahhoz képest gyorsan hoztad a részt.
    Fuu ez a rész valami eszméletlen jó volt. Zayn pedig nem is tudom de annyira aranyos. Imádom őt! És Zoet pedig nagyon szeretem. Itt is mint az előző blogodban annyira megszeretetted a mellékszereplőket. Bár a Fiúk közül is van kedvencem Danny és Xavier. De többieket is szeretem. Az szőke csaj meg egy nem mondok semmit. De rohadtul irritált a képe. Még beképzeli hogy Zayn szereti pff.
    Na de lehet hogy csak én vagyok ilyen perverz de alig várom, hogy azok ketten lefeküdjenek. :D
    De tudod nagyon imádlak! És nem sietettlek, de bárhogy is de szörnyen várom a kövit.
    Puszil és ölel téged:Kira.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Des Tiny!
    Ez a rész is zseniálisan fenomenális lett.
    Zoé elképesztő egy csaj (nem mint ha eddig nem tudtam volna)
    Az a szőke csaj anyám.. jó a képzelő ereje... Zany szereti.., de imádtam ahogyan Zoé megmondta neki a magáét..
    Megnéztem volna, Zayn képét ahogy meglátja, hogy kikerült Zoé mellé..
    Eszméletlenül imádtam ezt a részt is
    És nagyon várom a következőt is :)
    BezTina

    VálaszTörlés