2015. október 18., vasárnap

26. Rész

- Szörnyű vagy, nézd mit tettél velem! - mutat háta mögé, ezzel a véres nyomokra célozva. Ő nem szégyelli, sőt máris képekben tovább küldte mindenkinek. De ez azért gáz... szét karmoltam a hátát - Rohadtul tetszik - nevet fel újra míg ismét megnézi hátát.
- Utállak - mordulok rá míg leülök íróasztalánál lévő székbe. Fordulok vele egyet majd megállítom magam a laptop felé nézve - Fura ezen az oldalon ülni - motyogom míg óvatosan felnyitom laptopja tetejét.
- Hey! - förmed rám és már le is csapja a laptop tetejét.
- Oké, mit nem láthatok nagyfiú? - kérdem feltekintve rá mire látom hogy elmosolyodik majd elfintorodik végül elpirul - Húha, kikről vannak zsarolásra alkalmas képeid? - nevetek fel míg lehúzom magamhoz és ajkaira nyomok egy puszit.
- Hát ez az... ebből verekedés lesz - súgja feszengve ajkaimra mire elhajolók tőle és értetlenül rá nézek. A csengő ketté tépi az értetlen csendemet mire ő kap az alkalmon és már ki is fút a szobából. Kíváncsian nyitom fel újra a laptopot majd kapcsolom be. Számat rágcsálva várom hogy betöltsön végre. Lent hallom ahogy Zayn nevet és még jó pár srác hangot. Gondolom átjöttek a haverjai. Úgyis elnézést kell tőlük kérnem a bulis viselkedésem miatt. A laptop végre bekapcsol nekem pedig leesik az állam szó szerint.
- Malik! - ordítom el magamat míg saját magamat nézem a laptopom amint az ajtóm felé sétálok. Hajamba túrok éppen, egy feszes topp van rajtam, így a derekam kilátszik. Fenekem tökéletesen kivehető a lápának hála amint a tangám lila színe passzol a fekete topphoz ami rajtam van. Mintha valóban egy beállított kép lenne. De nem az! Hajnali egykor mentem ki üdítőért és... Ezt hányan láthatták?! A fenekem tökéletes megvilágításban parádézik Zayn képernyőjeként funkcionálva.
- Oh igen Zoe, ez a kép nekem is tetszik! - nevet fel Xavier mögöttem mire ijedten csapom le a laptopot.
- Ez most komoly?! - kérdem mérgesen a srácok mögött lapuló Zaynt. Párszor voltak bent a srácok míg mi kamoztunk és már értem miért lepődtek meg mikor engem láttak és Zayn átváltott másik lapra... mert nem lapra váltott át. Csak engem rakott le tálcára és a srácok megszemlélhettek engem hátulról - Hányan látták ezt a szart?! - kérdem mérgesen egyre inkább belevörösödve a ténybe hogy a srácok láttak engem így.
- Őszintén szexi vagy, nekünk is örömet okoztál ezzel és hát tudod Zain meg a farka... - Zayn vállba üti Dannyt mire ő felnevet és ledobja magát az ágyra - Remélem cseréltetek lepedőt és senki nedvébe nem ültem bele - feleli tök komoran mire hozzá vágok egy kis jegyzettömböt és hirtelen nem érdekel az etikett.
- Zoe - szólal meg halkan Zayn, félve.
- Ne Zoezz itt nekem! - förmedek rá ahogy felállok.
- Vamos a gozar! - lép be kettőnk közé Xavier míg küld felém egy biztató mosolyt. Érezzük jól magunkat?! Most komolyan ezt mondta?!
- Cállate la boca! - mordulok rá mire feltartja maga elé két kezét. Annyit mondtam neki hogy fogja be a száját.
- Futnék Malik - fordul meg Xavier majd ő is Danny mellett köt ki az ágyon - cuerpo perfecto - csendül fel Xavier hangja ismét mire értetlenül rá nézek. A többiek helyeslően bólogatnak míg végig mérnek Zayn pedig csak elpirul.
- Ez mit jelentett? - kérdem felsóhajtva míg kezemmel eltakarom arcomat.
- Tökéletes test - súgja a fülembe Zayn míg átkarol.
- Téged utállak, hagyj - lököm el magamtól mire megforgatja a szemét.
- Azért karmoltad véresre a hátát mi? - kérdi felnevetve Nick mire elfintorodom.
- Szálljatok le róla! - mordul rájuk Zayn mire Ant felnevet.
- Nem mi voltunk rajta! - emeli fel védekezően a kezeit Alan.
- Vagy benne - röhög fel Uriel mire érzem hogy arcom lángba borul.
- Addig csináljátok amíg nem vált át Hannibal Lecterbe - figyelmezteti őket Zayn míg leül az író asztala előtti székbe és az ölébe húz.
- Na jó, akkor ti most együtt vagytok? - kérdi értetlenül Uriel. Nem szólók semmit, meguntam hogy mondjak is valamit. Kiveszek egy szál cigit a dobozból amit Zayn felém nyújt.
- Nem - válaszolok mégis csak én míg Zayn megnyújtja a saját szálát.
- Nem? - kérdi Danny felvont szemöldökkel, értetlenül. A láng felé mozdítom a cigit majd megszívom - Haver! - mordul fel Danny mire én is rá pillantok. Aprót szívok a cigiből. Nem igazán kívánom most, de jobb mint beszélni.
- Most mit mondjak? - kérdi Zayn értetlenül mire oldalra pillantok, ki az ablakon és féloldalasan elmosolyodom. Mondja hogy együtt vagyunk, hogy felvállal, hogy nem csak egy kaland vagyok neki. Mondja hogy keresni fog, hogy nemfog más csajokat megdugni. Aztán hogy nem akar random találkozni és a "folytassuk ahol abba hagytuk" játékot játszatni.
- Hogy igen, például - vonja fel értetlenül a szemöldökét Danny.
- Nem vagyunk - rázza meg a fejét Zayn míg újra szív a cigijéből, így csak még komolyabbnak tűnik.
- Ja hát ez esetben Zoe az én ölemben is ülhet! - hördül fel Xavier és már fel is áll. Szemeim kikerekednek mikor felkap Zayn öléből. A cigit gyorsan hamuzom le az asztalon lévő hamutartóba, de így majdnem kifordulok Xavier karjai között. Reflexszerűen kapaszkodom meg úgy hogy nyaka köré tekerem a kezeimet. Lehuppan az ágyra és komolyan az ölében tart.
- Jogos - feleli Danny és rám mosolyog. Megpróbálok felállni Xavier öléből de nem enged el. Kezdem kényelmetlenül érezni magam... én nem szoktam srácok ölében üldögélni. Izmaimat akaratlanul feszítem meg. Nyugtatás képen szívok a cigiből de nem ér semmit. Zayn sötét szemekkel néz minket, és jól tudom hogy nem tetszik neki a látvány.
- Jaj nyugi Zoe - súgja a fülembe Xavier de nem reagálok rá semmit. A felismerés arcul csap, túlságosan is fájdalmasan... minden sráccal zavarban érzem magamat. Kényelmetlenül hat ha hozzám érnek. Össze rezzenek tőlük. Testileg és lelkileg is befeszülök ha az ölükbe akarnának húzni, vagy csak átölelni. De Zaynnal nem. Ő az első akinél annyira természetesen érzem magam ahogy senki mással nem. Zavarba tud hozni, de csak ha akar.
- Engedd el - mordul fel Zayn rekedtes hanggal - Most - teszi hozzá keményen.
- Nem jártok - veti oda flegmán Xavier - Mi se járunk - mutat kettőnkre de én még mindig inkább csak magam elé meredek a hirtelen felismerés miatt.
- Hol a fürdő? - kérdem motyogva.
- Mi a baj? - kérdi Zayn de csak megrázom a fejem mintha semmi nem lenne.
- Jobbra, utolsó ajtó - mondja Alan mire hálásan biccentek. A cigi amit hagytam csak leégni most oda dobom a hamutálba majd sietős léptekkel elhagyom a helyiséget. Lesz valaha más akivel így érzek majd? Vagy akit így fogok szeretni? Mert ennek vége lesz nemsokára... amint belépek a utolsó ajtón kapkodni kezdem a levegőt. Mintha öt percig a víz alatt tartották volna a fejemet. Lehajtóm a vécé fedelét és ráülök. Remegő lábaimnak megváltásként hat. Könyökeimet combomon támasztom meg és arcomat tenyereimbe temetem. Akarok más valakit aki iránt így érzek, viszonyulok... és akarok valakit aki ezt viszonozza is. Ebbe belefogok pusztulni, már most belepusztultam. Senkivel nem vagyok ilyen mint vele... de ő ezt nem tudhatja. Nem ismer a saját környezetemben. És én is csak kevésbé ismerem őt az ő saját környezetében. Ashtonnal is kavartam, és mindig rosszul éreztem magamat a közelébe. Voltak jó pillanatok... de azok a jó pillanatok sem voltak olyan jók mint Zaynnal a rosszak! Halk kopogás az ajtón mire felnyögök. Felállok és lehúzom a vécét, majd lassan a csaphoz sétálok. Annyira nem érdekel ki az... még ha Zayn családja akar is bejönni, kurvára leszarom. Most az egyszer semmi nem érdekel senki és semmi csak a saját nyomorom. Megnyitom a csapot és a jéghideg víz alá nyomom a kezemet. Feltekintek a tükörre ami pontosan velem szemben ott lóg. Arcomon ismeretlen fájdalom tükröződik le. Hát az biztos hogy nem is éreztem még soha ilyent. Ne legyél szerelmes. Egy kicseszett kattintás. Ennyi volt...
- Zoe - hallom meg Zayn meggyötört hangját a túloldalról.
- Megyek - szólók ki de hangom erőtlennek hat. Ráfintorgóm saját arcomra majd elmosolyodom. Fáj? Kurvára. Jól néz ki? Igen. Vissza kéne mennem a szállásra. Elzárom a csapot majd felsóhajtok és mosolyogva kinyitom az ajtót.
- Mi a baj? - kérdi halkan míg vállát az ajtó keretének dönti, így engem nem enged ki.
- Honvágy - nevetek fel mire ő elfintorodik - Jaj Zayn... - sóhajtok fel míg keresztbe teszem magam előtt a kezeimet.
- Jól csinálod - feleli szomorúan - Esküszöm majdnem elhittem hogy semmi bajod! - Villant rám egy fájdalmas mosolyt - Két nap Zoe... két napig vagyunk együtt. Mi a fasznak csinálod ezt? Minek akarsz nekem is hazudni? Nem más vagyok! - mordul rám halkan majd körül néz a folyóson és betol a fürdőbe míg én értetlenül bámulok rá. Az ajtót becsukja majd felém fordul továbbra is mérgesen. Miért hazudok neki? Mert ez a megszokott énem. Hazudok és így mindenkinek jó. Hazudok mert tudok, hazudok mert már hozzá szoktam. De ő is hazudik, akkor nem mindegy?!
- Két napért minek változnék meg? - kérdem értetlenül.
- Mert velem vagy! - mutat magára mérgesen.
- Kurvára nem tudod mennyit változtam, pont miattad! - rázom meg a fejemet mérgesen. Annyi mindent tud rólam... de még mindig semmit. Még ő sem... te jó ég.
- Te sem tudod hogy én mennyit változtam te miattad! - emeli fel a hangját míg felém mutat.
- Különbség, hogy én tudom - súgom neki halkan míg hátamat a csempézett falnak vetem.
- Oh tényleg?! Nem iszok annyit, kedvesebb vagyok. Igyekszem tanulni a suliba! Még cigizni is kevesebbet cigizek. Belemegyek abba is hogy elmegyek arra a kurva meghallgatásra! Nem verekedem, nem baszok meg minden második lányt! - üvölt rám mire elfintorodom és a kellemetlen érzés végig fut rajtam. Bármit csak veszekedést ne. Nem bírom az üvöltést és az agresszivitást!
- Csak minden harmadikat? - kérdem monoton hangon és amint kimondom meg is bánom. De semmi jelét nem mutatom ennek. Dühös ábrázolata most inkább tajtékzóra vált.
- Én minden harmadik csajt megdugok. Neked meg minden harmadik mondatod kamu! - mordul rám - Én nem a családod vagyok! - förmed rám indulatosan míg saját mellkasára mutat - Én nem az apád vagy az anyá... - hangja elhall mikor mikor ellököm magam a faltól és elsétálok mellette.
- Eddig a családom voltál - vetem neki hanyagul hátra majd kinyitom az ajtót. Egy kisebb csoportba ütközöm.
- Haver - sóhajt fel Xavier míg arcomat fürkészi. Nem törődöm velük. Bevonulok Zayn szobájába, az asztalról felkapom a telefonomat és máris a lépcsőn sétálok le tökéletes nyugodtsággal. Erre nincs szükségem. Tudja hogy nem jöhet a családommal... tudja hogy reagálok erre. Én tudom hogy reagál a lány témára. Touché...
- Zoe? - kérdi értetlenül Trisha.
- Örülök hogy megismerhettem itt mindenkit, de vissza kellene mennem a szállásra. Tudod az osztályom - mosolygok rá majd intek a ledermedt nőnek és kilépek az ajtón de még látom ahogy elmosolyodik mikor elfogadja a kamu indokomat.
- Zoe! - kiállt utánam az utcán Wali - Hova mész? - kérdi de nem fordulok hátra. Első könnycseppem legurul az arcomról. Hallom a nehézkes légzést mögöttem, és hogy fut valaki - Hova mé.. - hangja meg akad mikor gondolom meglátja hogy erőteljesen sírok.
- Majd beszélünk Wali - nyögöm ki neki elcsukló hanggal és tovább sétálok az ismeretlen utakon. Annyira nem érdekel semmi. Magam mögött hagyom a megdermedt Waliyhat. És terveim szerint az egész Malik családot. Főleg Zaynt. Nem így terveztem. Semmit nem így terveztem! Tudtam hogy fájni fog... mégsem ráztam le őt. Vissza írtam neki. Beszélgettem vele. Megbocsátottam neki. Eljöttem ide. Én nem akartam bele szeretni... remegő kezemmel hajamba túrom míg reszketve kifújom a levegőt. Lecövekelek és végig nézek magamon - Ne... - nyögök fel halkan míg a fekete inget nézem magamon. Óh a picsába! A bús picsába! Eltekintek magam mögé... de a házukat már nem látom. Túl sokat sétáltam össze-vissza. Azt sem tudom hol vagyok... de nem akarok vissza menni oda. A trikóm sem ér ennyit, és az sem érdekel ha ő majd hiányolja a felsőjét. Elküldöm neki majd postán, vagy ilyesmi. Lassan lépkedem tovább, fáradtan. A könnyeim hangtalanul folynak, már tudomást sem veszek róluk. Telefonom csörögni kezd, a mély basszus mintha jobban széttépne... Zayn is szereti ezt a számot. Előhúzom farzsebemből. Kezemmel megtörlöm szemeimet hogy lássam a kijelzőt. Zayn... hívás csak vészhelyzetekkor. De nincs vészhelyzet, maximum kiakadtak rá az otthoniak. És ez az én gondom? Míg ezen gondolkodom a csöngés megszűnik. Kezembe fogom a telefon és tovább lépkedem előre míg nézelődők. Családi házak, kutyák, gyerekek, napsütés. Kurva szép minden... mindjárt hányok tőle. Hol a faszomba szálltunk mi meg?! Figyelnem kellet volna az utat... Telefonom újra csörögni kezd, nekem pedig ismét meg kell törölnöm a szememet hogy akármit is lássak. Zayn... soha nem fogja abba hagyni?! Bármennyire is nem akarom felvenni, mégis felveszem. Fülemhez emelem a telefont és meghallom lihegését.
- Hol vagy?! - kérdi hadarva - Itt vagyok a szállásotokon de te kurvára nem vagy itt! - szívem fájdalmasan félre ver és inkább megindulok egy pad felé ami az út túloldalán pihen, egy kisebb park féleség szélén.
- Minek vagy ott? - kérdem egyszerűen jó egy perc némaságom után. Áttérek az úton és leülök a fapadra. A festés már pattog róla, de biztosan tudna mit mesélni. Török ülésbe tornázom magamat és várom Zayn válaszát amit nem igazán kapok meg.
- Neharagudj - nyögi ki mire szememet megforgatom.
- Nem haragszom, az inged majd elküldöm postán vagy valami. Van még valami? - kérdem tárgyilagosan. És nem érdekel ha megbántom. Nem tudja mennyire lecsúsztam miatta, mennyi mindent megtettem azért ami soha nem fog össze jönni. Nem tudja hányszor bántott meg!
- Zoe nemár, nem akarom hogy akármit is elküldj nekem postán. Hol vagy? Nem is ismered Bradfordot! - meredten bámulok magam elé, egy hosszú útra. A kocsik alig járnak erre. Bár dél lévén nem is csodálom hogy nincs nagy forgalom - Egyszerűen Xavier felbaszott... és hogy csak úgy tűrted. Mond már el hol vagy...
- Tippem szerint a családod és a haverjaid voltak veled faszok ezért hívtál fel és mentél a szállásomra. De komolyan nem haragszom Zayn, leszarom az egészet - felelem könnyedén. Egy pillanatra elhiszem hogy valóban leszarom Zaynt. Aztán rájövők hogy akkor nem könnyeznék és sírnék még mindig... de legalább így hogy egy pillanatra elhittem talán Zayn is elhiszi.
- Tudod hogy pöcs vagyok és mindent elbaszok, kérlek! - nyög a telefonba és hallom amint a szél belesípol a telefonba. Gördeszka, tuti gördeszkával van...
- A családod miatt nem kell csinálnod semmit. Ez a te életed, nem az övék - sóhajtok fel szomorúan. Nem kell hogy egy olyan lány legyek akit a családja erőszakolt rá. A gondolatra és az esélyre hogy lehet eddig is csak egy ilyen lány voltam az életében feltör belőlem a zokogás. A telefont eltartom magamtól és kezemet a számra tapasztom hogy halkítsak magamon.
- Nem a családom miatt csinálom basszameg! Kurvára leszarom mit mondanak, csak mond már meg hol vagy! - kéri lihegve. Hüppögve veszek levegőt míg felállok és belépdelek a parkba.
- A családod akarja hogy együtt legyünk, te nem. Én sem. Ennyi - hadarom el neki, és így a hangom legalább nem csuklik el.
- Hogy mi? - kérdi halkan és a szél hangja hirtelen megáll a telefonban.
- Menj haza Zayn - kérem őt halkan míg leülök egy fa tövébe. Lábaimat kinyújtom és hagyom hogy a mély zöld színek lenyugtassanak. Szememet lehunyom és a fa törzsnek döntöm fejemet. Kell egy cigi...
- Addig nem amíg nem beszéltünk - förmed rám mérgesen.
- Most is beszélünk, de még sincs miről beszélni Zayn. Komolyan nincs... miről akarnál?! - kérdem mérgesen - Értek mindent, te is értesz mindent. Szeretsz, a távkapcsolatot viszont nem. A családod szeret, de te engem nem. Szard le a családod a szerelmi életedben. Tett amit jónak látsz. Ha az az hogy megdugsz minden harmadik csajt, akkor hajrá. Egyszer találsz majd egyet amelyiket szereted. Közölted hogy minden lánnyal játszol. Oké ezt is felfogtam! Komolyan nem érdekelsz Zayn, egyszerűen csak nem. Tök jó haver vagy, ezt nem tagadom. De azt hiszem már csak ennyi. Mást nem tudunk megbeszélni, esetleg hogy ott maradt a felsőm, és rajtam van a tied - hadarom neki mérgesen. Játszott velem, végig. És még mondta is. De persze hogy belezúgok és ilyenkor nem látok tisztán semmit. A családja megszeretett mert kirángattam az egy szem fiúkat a depresszióból, ráerőltettek Zaynra aki hálás nekem. És nem több. Én pedig jelenleg csak csalódást érzek iránta, semmi mást.
- Megtaláltam a lányt amelyiket szeretem... ne mond hogy nem érdekkelek ez nem igaz... - nyög fel kétségbe esve.
- Jó, de az nem én vagyok! Cseszd meg mit akarsz még tőlem?! - kérdem mérgesen felemelve a hangomat.
- Veled lenni Zoe, neharagudj. Elbaszott vagyok tudom! - ennyi.. nem érdekel. Kinyomom a telefont és felállok a fától. Mérgesen indulok meg előre míg telefonomat a zsebembe nyomom. Rögtön csörögni kezd, de nem érdekel. Csak hagyjon már békén! Legszívesebben az egyik fához vágnám a telefonomat. Meglátok egy srácokból álló társaságot amint éppen cigiznek és röhögnek. Lassan lépkedem feléjük, és szinte érzem hogy minden egyes lépéssel megváltozom. Nem ilyen vagyok. Nem megyek oda idegenekhez. Nem megyek egyedül sehova. Nem sírok. Nem cigizek.
- Woaw - mér végig az egyik srác mikor már elég közel kerülök hozzájuk - Szeretem a vöröseket - nedvesíti be ajkait, de ettől inkább hányingerem lesz, semmi olyan hatása nincs mint Zaynnal.
- Bocs, kérhetnék egy cigit? - kérdem halkan míg végig nézek a nálam jó egy fejjel magasabb srácokon.
- Valamiért cserébe esetleg - nevet fel az egyik barna hajú.
- Kidobtak? Vagy miért sírsz drágám? - kérdi meg egy szőke hajú mire felsóhajtok.
- Mondhatni, szóval kaphatnék egy cigit? - kérdem újra míg unottan végig tekintek az öt srácon.
- Egy csókért igen - áll meg előttem a legnagyobb srác. Tippem szerint ő a vissza bukott főnök a nyomorékok között. Kell nekem az a cigi, mindennél jobban. Megér annyit hogy egy idegent megcsókoljak? Talán... jézusom. Válaszomat meg sem várja csak közelebb lép, de meg sem ijedek. Hagleyben lakok, legalább valami haszna van.
- Ha hozzá érsz betöröm a képed - mordul fel mögöttem egy mély hang mire szemeimet lehunyom.
- A csajod? - kérdi az egyik srác furán míg rám pillant majd a mögöttem lévő Zaynra.
- Igen, kotródjatok - morogja míg megfogja a kezemet és maga mögé húz.
- Ja, tuti azért sír és kér tőlünk cigi. Mikor megkérdeztük hogy dobták-e azt mondta; mondhatni. Szóval kétlem hogy már a csajod lenne - nevet fel a szőke srác, eléggé nagy a pofája... Zayn hátra néz rám megbizonyosodva róla hogy tényleg sírtam-e. Vonásai meg keményednek. Izmai fenyegetően feszülnek meg, nyakán feltűnik a bizonyos ér. Kezei ökölbe szorulnak, a srác hátrább lép egyet. Kevesebbet verekszik... azt mondta kevesebbet verekszik. Ezek szerint ezért fél tőle mindenki... ő a helyi fasza gyerek.
- Amúgy se szereted a vöröseket - mondja váll rántva az előtte lévő srác. Kezét hátra húzza és látom hogy már ütné meg. Félve rakom kezemet megfeszített karjára, nem szeretem ha valakit megütnek... rossz érzés. Lealacsonyító. Emlékek...
- Zayn - kérem halkan még ha nem is akarom őt itt látni. Még ezekkel az ostobákkal is szívesebben lennék mint vele. De azt nem akarom hogy verekedjen. Főleg hogy öt srác ellen! Nem akarom hogy baja legyen... Az öt srác feszülten vár, a tesztoszterontól már szinte én fulladozom - Ezerötszázhatvannégy, április huszonhárom! - nyögök fel mire Zayn hitetlenkedve felnevet. Shakespeare és a nyugtató hatása... Kezemet ami még mindig karját fogja most megfogja és össze kulcsolja sajátjával. Az öt srác értetlenül bámul ránk. Én pedig Zaynra míg megfogja a deszkáját amit az egyik fának támasztott és elhúz onnan. Kiérünk a parkból én pedig értetlenül és hidegen szemlélem őt. Látom rajta hogy még ideges, de vissza fogja magát. De én nem akarok a közelébe lenni. Akarom közénk azt a három órányi busz távolságot. Megindul velem egy irányba minden szó nélkül... de én arról jöttem. Feléjük megyünk. Megállok az út szélén mire értetlenül hátra néz rám.
- Mi az? - kérdi félve.
- Nem akarok veled lenni - felelem egyszerűen. Ő kérte hogy ne hazudjak, hát akkor nem hazudok! Szomorúan néz engem míg én kihúzom kezemet az övéből. Nem akarok az a lány lenni akit rátukmált a családja - Mondtam hogy nem kell ezt csinálnod csak mert a családod ezt akarja - rázom meg a fejemet míg össze fonom karjaimat mellem alatt. Ezzel kissé átölelve magam, így nyugtatva is saját lényemet. Fejemet megcsóválom és párás szemekkel megfordulok hogy elinduljak tőle messze. Nincs erre szükségem, rá van szükségem. De ami vele jár arra nem. Így nincs.
- Fogalmad sincs merre kell menni! - szól utánam mire megrántom a vállamat. Bradford nagy, de én nem vagyok életképtelen. Oda találok egy kis idő után - Mi az isten hiszel te rólam?! - kérdi mérgesen míg vissza ránt vállamnál fogva.
- Nem tudom - rázom meg a fejemet míg csoki barna szemeibe nézek. Mérgesen fújja ki a levegőt majd megfogja csuklómat és maga után kezd húzni. Nem szólók semmit, kissé botladozva lépkedem utána. Gyorsan megy, szinte futnom kell mögötte. Szemeim előtt feltűnik jó tíz perc kocogás után a szállás. Szinte oda ránt a faház elé amelyik az enyém. Remegő kezekkel nyitok be, de nincs senki sem a nappali részen. Hogy is lenne itt akárki? Ők az osztálykirándulást élvezik. Az asztalon ott a kulcs és egy kis lap amiről egy kacsintós fej mered rám és a "Remélem jól érezted magad" szövegecske. Ja, kurva jól! Mérgesen fogom meg a lapot és gyűröm össze majd dobom a kukába.
- Mit gondolsz rólam? - kérdi Zayn újra, halkan.
- Hagyj békén! - fordulok felé fejemet csóválva.
- Mit gondolsz rólam?! - kérdi kiabálva míg becsapja maga mögött a fa ajtót.
- Takarodj innen Zayn - kérem halkan míg lerogyok az egyik fotelba és kezeimbe temetem az arcomat. Nekem ez túl sok..
- Csak mond el, gyerünk. Szerinted mi vagy te nekem? Nem érdekel ha fájni fog! - üvölt rám újra mire feltekintek durván csillogó barna szemeibe.
- A családod rád erőltet engem. Te meg az elején össze keverted a hálát a szeretettel. Most már gondolom nincs szíved megmondani ezt. De végül is gyengéden próbáltad a tudtomra hozni hogy te nem bírod a távkapcsolatot meg ilyen szarságok. Amúgy már leszarom az egészet! - üvöltöm neki a végét kikelve saját magamból ahogy értetlen arcát figyelem. Felpattanok a fotelból és megindulok egy másik helyiség felé. Gondolom a fürdő, emlékeim szerint. Gyorsabban terem ott nálam és áll be elém - Baszki Zayn! Takarodj már el innen a bús picsába! Keress egy kurvát és dugd meg! Engem meg hagyj végre békén - kérem őt egyre jobban lehalkítva a hangomat - Csak menj el - kérlelem tovább elcsukló hanggal míg hátrálni kezdek tőle.
- Nem akarok senkit megdugni. Baszok a családom véleményére, bár tény hogy szeretnek. Elbaszott vagyok, de szeretlek. Viszont megcsalnálak ha nem lennél mellettem egy hónapig, ezért nem akarok távkapcsolatot - hadarja nekem míg utánam jön de én kezemet mellkasára teszem hogy tartsuk a távolságot.
- Akit szeretsz, nem csalsz meg. Viszont nincs miről beszélni. Egyikünk se akarja ezt a kapcsolatot. Szóval maradunk a haverságnál, és elmész innen a picsába - intek az ajtó felé.
- Egyikünk se? - kérdi mérgesen míg felém lépked és ledobja a földre deszkáját - Egyikünk se?! - kérdi mérgesebben. Telefonomat az asztalra csúsztatom ugyanis tudom ennek nem gyorsan lesz itt vége. Mire felnézek már ott tornyosul előttem. Könnyedén lök rajtam egy aprót és présel a falhoz - Ilyen a természetem, nem bírom ki szexualitás nélkül. Megcsalni és látni hogy miattam sírsz... azt viszont nem élném túl. Marad az hogy nem bírom a távkapcsolatot. De hogy mondhatod azt a szemembe hogy nem szeretsz? - kérdi mérgesen... vagy csalódottan. Hol felrobban a dühtől, hol pedig elcsuklik a hangja.
- És te hogy tudod mondani hogy nem akarod a kapcsolatot? Na pont ugyan úgy - motyogom halkan míg fejemet lehajtóm hogy ne kelljen a szemébe néznem. Közelsége kissé olyan mintha alkoholt innék. Sokat... elkábít.
- Nekem fáj mikor ezt mondom! - nyög fel mérgesen majd mellettem a falba üt, én pedig össze rezzenek... - Könyörgöm nézz már rám! - hajol lejjebb.. én pedig felpillantok. Látom amint hatalmasat nyel mikor tekintetünk találkozik - Szeretlek, sajnálom - préseli össze ajkait. Szívem ismét olyan hevesen ver hogy azt hiszem elájulok.
- Ez után a két nap után kurvára nem lesz soha semmi. Nem értem minek akkor ez a két nap - rázom meg a fejemet.
- De lesz, ígérem - fogja két keze közé arcomat és felemeli. Akarva és akaratlanul is szemibe kell hogy nézzek. Lehelete simogatja bőrömet, olyan közel hajol hozzám - Egy lányt se vittem még haza Zoe. Csak téged - súgja halkan kétségbe esve... tudja hogy nem fog megtörni hogy engedjem hogy itt maradjon. Én viszont már nem tudom hogy megfogom-e - Tudod hogy ez igaz, tudod hogy szeretlek! Ne meséld be magadnak hogy nem is így van - hadarja míg homlokát enyémnek dönti. Ajkai majdnem súrolják az enyémeket. Leheletünk keveredik. Már csak attól zihálok hogy tudom, megcsókolhatnám. És ő hagyná. Saját magammal küzdök hogy előrébb moccanjak egy milliméter is vagy ne. Ha megteszem ő máris megcsókolna... de akarok én még több kísértő fájdalmat?
- Miért akarsz minden vitát egy csókkal elintézni? - kérdem fojtott hangon míg egyszerű zöld pólóját megmarkolom.
- Mert máshogy nem szerezhetlek vissza - hunyja le szemeit - és nekem kellesz.
- Kurva szarul érzem magam tőled - vallom be őszintén mire aggódva rám néz.
- Nem akarlak bántani - súgja halkan míg hüvelykujjaival arcomat kezdi simogatni.
- Akkor menj el - kérem remegő hangon míg lehunyom a szemeimet.
- Mi ez valami Shakespeare dráma?! - kérdi felnyögve mire szomorúan a szemeibe nézek.
- A Rómeó és Júliában mind két fél meghal - fintorodom el.
- Rómeó azért mert nem bír élni Júlia nélkül - mosolyodik el mire felhorkanok.
- Júlia veszélynek teszi ki magát hogy együtt lehessen Rómeóval. De Rómeó elbasz mindent - vetem oda flegmán, ám apró mosoly kúszik arcomra.
- Rómeó azért bassza el mert túlságosan aggódik Júliáért - mosolyog rám.
- A tényen nem változtat, hogy mindketten halottak - rántom meg a vállamat feltekintve hosszú pillákkal keretezett szemeibe.
- Én már nem iszok mérget - harapja be alsó ajkát míg lepillant az én ajkaimra. Élesen szívja be a levegőt és sürgetően néz fel rám.
- Én még a kardba dőlhetek - nézek rá szomorúan.
- A kardom szívesen venné ha perverz értelemben nézzük a történetet - kuncog rám mire mellkasára csapok.
- Még a magasan szálló intellektuális beszélgetéseinket is elbaszod Malik! - röhögök fel mire magához húz a derekamnál fogva.
- Te meg az a mozi vászonra illő életed - hördül fel mikor megfordulok szorításában és megpróbálok szabadulni tőle.
- Megint be vagy tépve - nyögök fel ahogy tovább küzdök erős szorítása ellen. Hirtelen enged el mire épp hogy megtámaszkodom a falnál.
- Nem úgy tűnt mintha repdesnél az örömtől hogy füvezek, szóval már több mint nyolc hónapja nem téptem be - fordít maga felé és fogja meg két kezemet majd szegezi oda a falhoz fejem felett. Kiszolgáltatva érzem magam, de nála még ez sem zavar. Sőt...
- Nyolc hónapja ismerjük egymást - mosolyodok el féloldalasan, kissé fájdalmasan. Nyolc hónap... nyolc hónap alatt a feje tetejére fordult az egész világom!
- Bizony Fable - mordul fel majd ajkait ajkaimra nyomja. Lábaim megremegnek erős csókjától. Szemeimet lehunyom és hagyom hogy tartson a karjaimnál fogva. Egyedül kétlem hogy talpon bírnék maradni - Kellesz, olyan élettel teli vagyok veled - dörmögi nyakamba ahogy magához húz.
- Hát az biztos hogy nem unalmas a kapcsolatunk - nyögök fel mikor kezei fenekemre tévednek.
- De valld be hogy tetszik hogy nem unalmasan és romantikázva töltjük a két napot - nevet a nyakamba majd felkap menyasszony pózba.
- Hát nem hiszem hogy ellenemre lenne egy nyugodt hétvége - mordulok fel ahogy elengedem testemet és fejemet hagyom hogy hátra bicsakoljon.
- Egy nap után menekülnél tőlem - nevet fel ahogy leül a kanapéra. Óvatosan fektet le, fejemet ölébe hajtom és hagyom hogy játsszon a hajammal.
- Talán igazad van - vallom be fintorogva. Hiszen tényleg igaza van. Még a fájdalom is jobb vele mint akárki mással a boldogság - Tényleg nem szereted a vörös hajat? - kérdem össze ráncolva homlokomat mire felröhög.
- Rajtad imádom, másokon fura - rázza ki a hideg mire felnevetek - És mi van az én fekete hajammal? - kérdi szemöldök vonogatva.
- Csak a hajadba zúgtam bele. A fekete a gyengém - kuncogok fel ahogy beletúrok sötét hajába.
- Akkor eléggé a gyengéd lehetek - súgja az ajkaimra - Soha nem hittem hogy egy vörös lány lesz az én gyengém - kacag fel halkan.
- Én azt nem hittem hogy egy ilyen köcsög lesz a gyengém mint te - hördülök fel ahogy megmarkolom haját és hátrább húzom a fejét az enyémtől.
- Köcsög?! És még te sírsz itt a romantikáért - hördül fel mire felnevetek.
- Azt hiszem egyikünk se túl romantikus lélek - rázom meg a fejemet mosolyogva.
- Imádlak! - röhög fel majd hajánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom. Ő a poklom. De ha a pokolban ilyen jó akkor cseszek a mennyre és tárt karokkal adom el a lelkem az ördögnek!


Kukuucs! Íme egy rész, nagyon sajnálok mindent. A rész a másik blogon is alakul, sajnos a ház még nincs teljesen kész és bele kell szoknom hogy máshol lakom, pluszba meg is betegedtem. De most hogy őszi szünet lesz igyekszem majd írni ismét nektek:) Köszönöm a türelmet! Legyen csodás hétfőtök - Ohh az irónia.... - imádás van!

Ui.: Írjátok le nekem milyen volt az elmúlt hetetek és hogy mi jó vagy éppen rossz dolog történt veletek. Úgy érzem ez a kisebb idő eléggé megszakított engem a kapcsolat tartásban veletek. 

19 megjegyzés:

  1. Kedves Destiny!
    Imádom,imádom,imádom!Nagyon jó lett.Azt hittem nem békülnek ki,de megint felülmúltad a számításaimat.Már nagyon várom a következő részt. :)
    A hetem jól telt.Nem volt igazából semmi különösen jó,Rossz csak annyi,hogy a kémia tanárnő zsinórban három órán feleltetett engem.
    Jobbulást neked.
    xx Meli
    Ui:Első?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuucs, nagyon szépen köszönöm! Igyekszem sietni azzal a következő résszel:3 Miért feleltet egymás utáni órákon folyamatosan? O.o Beteg egy nő lehet de kitartás! És köszönöm szépen. Ám az utolsó kérdést miszerint első nem tudom mire vonatkozik. Ha komizora akkor igen:D Gratulálok! :D Imádás van <3

      Törlés
  2. Jahj de vártam már ezt a részt :-) Annyira imádom a sztoridat hogy azt el nem tzsom mindani. Minden egyes nap többször is megnéztem az oldalt h vajon feltetted e a következő részt. Annyira jó lenne ha együtt maradnának és Zayn nem csalná meg. A másik blogodra is nagyon várom a részt. Jobbulást kívánok neked és sok sok ihletet! :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök:3 Köszönöm szépen a jobbulások mintha működtek volna mert ma egész okésan vagyok:) Ihlet van, idő és energia nincs:D Igyekszem a következő résszel, imádás van! :3

      Törlés
    2. Én is nagyon örülök neki h te jobban vagy :-) nah lassan őszi szünet remélem majd lesz időd :-) :-$ bizony imádás van :-* ❤

      Törlés
  3. Jajj
    Hat mar nagyon vártam a részt!!
    Mindennap néztem hogy tettel e ki :D
    Függő lettem
    Amugy viccet félre teve imádom!!
    Az egészet
    Legyen 10000 évad részt stb !!!
    Elvárom!
    Annyira szomorú hogy kevés jo blog van
    Ez pedig tökéletes,benne van minden !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök hogy ennyire tetszik a blog:3 Igazán megtisztelő hogy így gondolod:) Annak ellenére is hogy mostanában igazán elúsztam. Köszönök mindent, imádás van! <3

      Törlés
  4. Vivkóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó <3
    Ez a rész.. Beismerem. Régen írtam már kommentet,amit sajnálok is,de persze privátban elmondtam a véleményemet.
    Szóval. A rész,nagyon jó lett,imádtam <3
    És akkor részletesebben: Ez a kirándulás,más azt hinné,hogy két részben lenyomod,de ez helyett kb 10 részben leírtad és még nincs vége. Csodálatos. Zoe és ez a képesség. Nagyon megfogott benne ez a pszichológiai képesség.
    Zayn.. Hát ebben a részben egy fasz volt,de akkor is imádom őt,ennek ellenére. Annyira utálom,hogy nem bírja ki hogy ne dugjon meg valakit.. Csak ez akadályozza meg,hogy ne jöjjenek össze. Hülye Zayn. <3
    Várom a folytatást,pusziii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alexaaaaaaaaaaa, baszok én a privátodra. Még mindig öri-hari van:D Azért köszön szépen és én is imádlak:333 Csókóóóóócska

      Törlés
  5. Szia Édesem
    Szerintem életem legszarabb hetei között volt a múlt heti. Visszaestem a vagdosásba, rengeteget szomorkodtam, de aztán nagyjából jó kedvem lett ma. De ez nem fontos. Csak egy depressziós kis kurva vagyok, aki nem jó semmire és még ronda is. Na mindegy. Ez nem érdekelt senkit. Okos Anna.
    A rész csodálatos lett. Imádlak meg az írásod és megsirattál most (ne szívd mellre, érzékeny ribanc vagyok, mindenen sírok). Egyszerűen olyan édesek de olyan rossz hogy nem lehetnek együtt. Attól félek hogy csúnya véget tervezel ennek a blognak. Csak remélni merem, hogy nem kell végigbőgnöm majd 40 percet. Kérlek ne legyen szomorú vége. Sajnálom...megint sírok. Nem vagyok elég erős ehhez. Ennyit nem beszéltem a hétvégén összesen. Ígérem legközelebbre összeszedem magam és rendes komit írok, mint szoktam. Csak most...na mindegy. Sajnálom darling
    csak így tovább, imádás van. (És shippelem Xaviert meg Dannyt. Csak mert elfogytak az emberek akiket shippelhetek. Larryt meg már halálra shippeltem. Tudtad h nincs olyan blog ahol Larry mellékszál? Ez senkit sem érdekelt. Nagy mindegy)
    Lots of love❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt muszáj ide írnom. Erről álmodtam és kisírtam a szememet is. Annyira jó lenne egy ilyen kapcsolat, dehát nem mindenki érdemli meg. (Ezzel ne foglalkozz csak önsajnáltatás)

      Törlés
    2. Drágááám. Kezdjük a széppel miszerint nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat. Másodjára pedig a fontosabbat. Kérlek írj rám gmailen, vagy add meg az e-mail címed és rád írok én. (enyém: wiviikeh@gmail.com) Tudod szerintem az egyike vagyok azoknak akik megértik ezt hogy mit miért teszel, és hidd el nekem is voltak és vannak nagyon durva időszakaim. De azt biztosra mondhatom hogy édes vagy, illetve hogy érdekel amit mondasz. Abban is biztos vagyok hogy nem vagy csúnya/kurva/ribanc. Írj rám és beszélgessünk ott tovább inkább privátban:) Kitartás, tudod hogy mindig jön egy jobb időszak. Nagyon imádlak! <3

      Törlés
  6. Helloka!:)
    Uhff... De szeretem őket! Alig tudtam követni a sztorit, komolyan, egyik helyen sír, aztán már ott vannak a szálláson, jézus..:D Annyira sok minden történt ebben a részben! De én direkt szeretem az ilyen jó kis pörgős blogokat!:)
    A hetem.. blahh.. A magyartanárnő feladott egy 31 versszakos verset 5 nap alatt, thx. Igazából most iratják, jövő héten minden TZ-t, szóval a hetem abból állt, hogy a könyveket bújtam, megállás nélkül, meg volt egy matek verseny is. De szép is a sulis élet! Blahhh...
    Ahrgg, neked is szép hétfőt!:# :D
    Nagyöleléééés, Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett és hogy nem akasztattalak ki túlságosan:3 Óh a jó kis magyartanárok. Az enyém is ostoba, szóval pacsi! Azért az a 31 versszak csak nem a walesi bárdok?:D Rímel szóval könnyebb megtanulni:) Örülj amíg nem a Faustból kel elemzést írnod :'DDD <3 A témazárok és tanárok már csak ilyenek. Már nekem is gyanús mikor a héten csak három dologból írok. Imádááááás van! <3

      Törlés
    2. Haha. Honnan tudtad?:D Pedig tavaj megtanultuuuk végiig!:C És képzeld el, hogy nem is feleltünk belőle, pedig csomót készültünk rá, és azért mert pont kicsöngettek! Blah.. Helyette írtunk nyelvtan dogát, amire nem is tanultam, szóóval.. na mindegy..
      XxLilla

      Törlés
  7. Ohhh my fuckimg goodXD
    Nagyon nagyon nagyon nagyon jo lett a rész ahh imádtam Zayn megvertem volna ha nem megy Zoe után de hálaistennek utána ment a drága ahhh annyira imádom őket téged és az egész blogod nagyon nagyon jo rész volt!❤❤❤❤❤❤
    Nos ami jo történt velem a héten:hogy a töri Tz-m 5 ös lett még soha se irtam ilyen jol meg egy Tz-t rossz dolog pedig hálaistennek nem történt velem!;)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó rész! Bár mindegyik az :D
    Imádom a blogjaidat. Amikor láttam h fent van az új rész ellezdtem sikoltozni xD
    Bár szerintem ez senkit sem érdekel :D
    <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  9. Szia nagyon jó a blogod eddig is imádtam mindent amit írtál a másik blogodtól dobok egy hátast mert k*urva jóó gyorsan kövit! :) És még annyi hogy benne lennél egy cserében? Ha igen ha nem légyszíves nállam jelezd! :)

    VálaszTörlés
  10. Szia!Vár rád itt egy díj: http://ketszivketlelek.blogspot.hu/2015/10/1dijam.html

    VálaszTörlés