2015. szeptember 17., csütörtök

20. Rész

Lihegve vetem a hátamat a falnak, míg szitkozódom, hogy éledjek már újra. "GO" mondja a férfi gépi hang a fegyveremből, én pedig meg is indulok. Befordulok egy sarkon, mire egy fegyver agya száll arcom felé. Reflexszerűen ugrok is félre, míg megragadom a csuklót és tovább is húzom. A srác felnyög, aki az ellenséges piros színt viseli. Másik kezem már a könyökére feszül, mikor a mellényem zöld fénye megvilágítja Ashton arcát és hátra ugrok.
- Úr isten, Ember! - üvöltök rá - Te normális vagy?! - kérdem teljesen kiakadva, mire az első, aki megjelenik mellettem, az Xavier.
- Andas bien? - kérdi rám nézve és csak képzelni tudom, hogy ez azt jelenthette, hogy minden rendben van-e. Vagy, hogy én rendben vagyok-e.
- Határozottan, kurvára nem! - mordulok fel a mérges srácot nézve előttem.
- Linda! Villany! - ordít fel valaki, mire a fény elönti a teret.
- Mi történt? - lép közénk a kissé izzadt Mr. Dalton.
- Ez az idióta a fegyverrel arcon akart ütni! Nem kívántam egy fegyveragytól monoklit szerezni! Ne mondja nekem, hogy félelmetesnek hitt a százötvenöt centimmel! Mi az isten bajod van neked?! - kérdem mérgesen, Ashtonra meredve, felemelve a hangomat.
- Nyugalom - súgja idegesen Zayn a fülembe, mire szinte röhöghetnékem támad.
- Ez igaz, Ashton? - kérdi Mr. Chez, mire a srác feláll és leporolja magát.
- El akarta törni a kezem, én csak védekeztem! - feleli váll rántva, mire megsemmisülve leengedem a vállaimat.
- Bendita! - hördül fel Xavier és úgy hangzik, mintha ki akadt volna.
- Xav! - állítja le egy könnyed mozdulattal Uriel - Zoe, azután... vagyis aközben akarta eltörni a karját, hogy felé csapott - hadarja felém mutatva.
- Csak me... - kezd bele, de kitépem magam Zayn karjaiból és megállok előtte a legfélelmetesebb hidegvérrel, ami valaha elöntött.
- Pár mondatom lenne és össze törnél, hagyj engem békén! - sziszegem neki mérgesen, majd ott hagyom az egész csődületet. A mellényemet útközben dobom rá az akasztójára.
- Akkor mond! - ordít utánam Ashton, már a többiek előtt is.
- Te sem akarod! - mondja nyugodtan Zayn, míg maga mögé tol engem. Egész eddig tökéletes köröket játszottunk, röhögtem és élveztem... de ez a fasz persze, hogy elbasz mindent!
- Eddig úgyis uncsi volt az osztálykirándulás! - mordul fel Bob, míg a szájába töm egy csomó kukoricát.
- Haver, én nem ismerem annyira a csajt, de még a hülye is levágja, hogy nem kéne felidegesíteni! - rázza meg a fejét Nick.
- Mondd! - ordít rám Ashton. Arrébb tolóm Zaynt és oda lépkedem, majd megfogom a barna haját és megtépve lehúzom magamhoz.
- Zoe! - szól rám Zayn, de addigra már halkan kezdem az édes semmiségeimet a fülébe súgni.
- Nem az én hibám, hogy apád csalta anyádat, ezért szét mentek. Hogy a nevelő apád nem bír téged. Leszarom, ha nincs apa képed, mivel az igazi apád meg le se szar téged, de tanuld meg az illem szabályok alapjait. Ne hidd, hogy a folytonos hülyeségeddel elfedhetsz mindent, eléggé szánalmas és gyatra próbálkozás. Mindenki idiótának tart, de nem viccesnek. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy te akarod, rögtön hisztizni kezdesz. És még te hívod magad férfinak? - kérdem, szinte fröcsögő gyűlölettel köpve a szavakat. Érzem, ahogy teste elernyed szorító ujjaim között. Még jó, hogy így reagál... senki nem tudja róla ezt. És nekem sem mondta el. De nem nehéz kitalálni... - Szerinted a cigi menővé tesz? Az, hogy lógsz? El vagy tévedve! Azt hiszed, ettől majd téged választalak? Hogy egy pöcs vagy és a rideget mutatod?! Ezt is eléggé benézted. De hát ez van, nem? Az egész életedet  benézted. Nem tudod, mit csinálj, mert mindenkinek teher vagy. Tudod, a rossz személyiségen lehet változtatni, na de az ocsmány lelken? - adom meg neki a kegyelemdöfést. Az ocsmány lélek... egyszer hallottam, hogy ezt ordítják a telefonjába. Ellök magától, de Zayn meg fog, épphogy. Sápadtan és halálra váltan néz rám Ash. Én pedig rögtön megbánom. - Sajnálom, Ash! - sóhajtok fel megmasszírozva a halántékomat.
- Mit mondtál neki? - kérdi értetlenül és kissé feszülten Zayn, a fülembe súgva.
- Komolyan sajnálom, Ash, de hagyj békén! Én sem vagyok mindig kedves és nem tűrők el mindent! - rázom meg a fejemet ránézve. Azt hiszem, eléggé mély nyomot hagytam benne.
- Undorító vagy! - förmed rám kissé remegő hangon. Az egész osztály értetlenül áll a történtek előtt.
- Magadnak köszönd! - nézek rá ridegen.
- Hogy mered...?! - kérdi ordítva, mire Mr. Chez-re kiül a teljes értetlenség. Fejemet megrázom és felsóhajtok.
- Baszogatsz, és tényleg azt hiszed, hogy mosolyogva élvezni fogom? Ráadásul csendben? - kérdem értetlenül, újra megsajnálva őt.
- Azt nem fogod mosolyogva csendben élvezni, mikor agyonverlek! - ordít rám, mint egy eszelős, mire Zayn rögtön maga mögé tol és a hat srác oda áll mellénk.
- Nem kell a védelem! - mordulok rájuk és újra előre furakodok.
- Ismersz ennyire... a családomat - nézek rá mosolyogva. Arca még sápadtabb lesz, én pedig tudom, hogy eszébe jut pár dolog. Holott nem is mondtam neki szinte semmi. Csak, hogy meg vannak a maffiás köreim. Akkor is fenyegetőzött, a számon meg csak kicsúszott. Pedig, ha tudná, hogy a nevelőapám az egyik alapítója az ország maffia hálózatának... és, hogy az egyik nővérem pasija a kis maffia a városban. Semmit nem tud...
- Elég legyen! - szól közbe erélyesen Mr. Chez, én pedig elfintorodom - Menjetek ki levegőzni, mi beszélgetünk! - szól először nekünk, majd Ashton felé fordul. Kezeimet felemelve már fel is caplatok a lépcsőn és mély levegőt veszek a friss levegőből odafent.
- Oké, mit csináltál vele? - kérdi értetlenül Alan.
- Semmit! - rázom meg a fejemet, míg remegve veszem el az adomány szálat Zayntől. Mohón szívok egy slukkot, mikor végre a tűz is elő kerül.
- A semmitől nem akadnak ki így! - nevet fel Nick.
- Pszichológia - rántom meg a vállamat.
- De mi? Én ezt nem értem! Hogyan?! - kérdi Danny értetlenül.
- Fájó pontok - vonom meg a vállamat, amíg érzem, hogy kezdek lenyugodni - Vannak a pszichológusok, meg a gonoszok - mondom nekik, de így se nagyon értenek.
- Tehát, vagy kikúrálod Zaynt, vagy az öngyilkosság gondolatát ülteted el egy srácban? - kérdi szemöldök ráncolva Ant.
- Úgy valahogy - biccentek neki.
- Nem értem! - nyög fel Xavier.
- Mert mexikói vagy - nevet fel Zayn.
- Nem lehetne normálisabban elmagyarázni? - kérdi morogva Xavier.
- Hannibal Lecter! - mosolyodom el - Ismered? - kérdem.
- Ki nem? "Vannak a pszichológusok és Hannibal Lecter" - regéli az ismert szövegemet, ami sajnos manapság már nem is olyan ismert.
- Hannibal The Cannibal - nevet fel Alan.
- Alapból pszichológusosat játszok. Oda lent Hannibal Lectert játszottam - adom a tömör választ.
- Mutasd meg! - kéri csillogó szemekkel Xavier.
- Nem akarok senki lelki világába beletaposni! - rázom meg a fejemet.
- Majd este valami gyanútlan áldozaton! - dörzsöli össze a kezét izgatottan Nick.
- Mi történt kiskorodban? Trauma! - mondom pontosabban és már meg is indulok felé.
- Hogy mi? - kérdi ledöbbenve.
- Trauma, ami neked súlyos volt kicsinek. Sokk hatású - mondom, míg hátrább lépek és végig mérem. Nyakában lóg egy apró arany kereszt és máris vissza lépek elé - Ismernek? - kérdem a hátam mögé bökve.
- Aha - motyogja kissé sápadtan.
- Kid halt meg? Úgy nyolc és tíz éves korod körül? - kérdem egy együtt érző pillantást bevetve.
- Anyukám - leheli maga elé sápadtan.
- Értem, sok volt az ügyvédi munka körülötte. Erőszakos halál - fintorodom el. És nem kérdezek, kijelentek. Apró jelek... egybe állnak.
- Meccsen voltunk apámmal és őt otthon meggyilkolták - magam mögött hallom a veszélyesen nehéz sóhajtásokat. - De ezt... te, hogy? - kérdi könnyekkel a szemében.
- Hány éves vagy? Tizenöt, tizenhat? Mondd apádnak, hogy hívja fel egy ügyvédet és vizsgáltassa ki az akkor ügynököt aki intézte a papírokat és a pénzt. Sikkasztott az ügynök! - mosolygok rá. A cipője kopott, rosszak az anyagi körülményeik. Rájuk fér a pénz. 
- Mi a fasz? - kérdi értetlenül.
- Megdörzsölted a kezed - rázom meg a fejemet és a gondolkodásom máris visszatér a normális kerékvágásba.
- Megdörzsölte a kezét és ebből azt következteted le, hogy régen megölték az anyukáját?! - kérdi értetlenül és idegesen Uriel.
- Ha gyorsan dörzsöli, akkor a másik félnek lesz jó. Ha lassan, akkor neki - szólal meg mögöttem Zayn.
- Pontosan, össze kavartad a testbeszédet, amit mindenki tud. Nekem nem jó, hogy embereket bántok, te is láttad. Így azt hitted, ez azért jó, mert magadnak lesz jó. Te élvezni fogod... Hibásan tanultad meg. Ügynökök tudják még ezt az apróságot... a kereszt a nyakadban, amely nőies. Női családtag és halál. Sokkos voltál, ezért tudat alatt ragadt meg minden - hadarom el, majd átölelem őt - Anyukád büszke lenne rád azért, amit a családodért teszel, és apád is az érte - súgom a fülébe, mire szorosan magához ölel.
- Oké, mostantól nem nézhetsz rám! - köti ki dermedten Danny.
- Bocsi, néha rám jön - mondom fintorogva.
- Semmi baj... én megyek és... intézek egy telefont. Nem is.. inkább haza megyek. Igen.. most ő... este találkozunk, Zoe - int nekem, majd futva elindul, én pedig keresztül fonom a karjaimat magam körül.
- Ez kemény volt - motyogja maga elé dermedten Xavier.
- Ugye nem olyan volt, hogy... - kezd suttogni a fülembe Zayn feszülten.
- Nem rosszul érintette. Mármint, de. Kicsit. De anyagilag rendbe jönnek. Estére toppon lesz - bólintok és én nem suttogok. A haverjai is tudhatják.
- Fantasztikus vagy! - kuncog a nyakamba.
- Inkább kegyetlen! Lemegyek hozzájuk és... indítványozom a szállásra menetelt.
- Ne viselkedj nyápicként, csajszi! - mordul rám Alan.
- Nick kemény csávó, jól lesz estére, tényleg - bólint egyetértően Zayn.
- De remélem, tényleg össze kaptad! - mosolyog rám Danny.
- Tízpercnél kevesebb idő alatt! - horkan fel Ant.
- Nem az idő, hanem a módszer számít! - vetek rá egy mosolyt.
- Esküszöm, nem merek mozogni - rázza meg a fejét Xavier nevetve.
- Remek kis bemutatkozó volt a részemről ez - sóhajtok fel, mikor az osztály kifele kezd csorogni a helyről. Nevetgélve, mintha semmi sem történt volna. És ennek örülök.
- Tényleg az volt - nevet rám Uriel és mindenki más is udvariasan helyesel.
- Este bulizunk kislány! - ölel át engem Danny, mikor a többiek megindulnak végig az utcán.
- Remélem - sóhajtok fel, ahogy megölelgetem a társaságot. Xavier megfog és megpörget.
- Somos cuates! - ordítja el magát, mire értetlenül nézek rá, ahogy lerak.
- Annyit tesz, hogy; barátok vagyunk - tolmácsol nekem Alan, mire felnevetek.
- Beszélünk még az este előtt - súgja a fülembe Zayn, ahogy magához húz. Gyors puszit nyom a számra, majd el is húzódik.
- Vamos! - kiállt fel újra Xavier - Még piát kell vennünk - mondja teljesen bepörögve.
- Vamos, annyit tesz, hogy; menjünk - mondja nekem bocsánat kérően Zayn, mire nevetve intek nekik és az osztály felé indulok.
- Na mi van? - kérdi Chris a buszon.
- Somos cuates - nevetek fel mire ő értetlenül néz rám.
- Aha, oké. Értem. Minden rendben. Csodás! - hadarja teljesen értetlenül. Mosolyogva tapasztom homlokomat az üvegnek és nézem a tájat, amerre halad a busz. Rögtön kiegyenesedem, mikor egy játszótér mellett haladunk el. Mintha Safaat és Trishát láttam volna. De ilyen sok esemény után lehet, csak képzelődőm. Mindenesetre boldog vagyok. Túl boldog, furán boldog. Olyan gyorsan maguk közé fogadtak. Jó velük lenni, élvezem, holott ez nem az én stílusom. Tizenöt perc lövöldözés után máris úgy viselkedni hat idegen sráccal, mintha évek óta ismerném őket... na ez határozottan nem Zoe Fable volt. Vagy aki kezdeményez egy eléggé vad, ráadásul első csókot egy srácnál. A busz leáll, az osztály pedig magához veszi a cuccait és betámadjuk a faházakat. Egy üres házat foglalok el. Ház... háznak nem mondanám, de legalább különálló szobák vannak. Öt különálló szoba, két fürdő és egy közös tér, ami étkező. Egész jó, így átnézve. Az útra néző ablakkal rendelkező szobát választom magamnak, hátha este még jól jön. A két táskát rádobom az ágyra, majd kimegyek az étkezőbe.
- Hello, itt fogunk lakni - mondja tökéletes közönnyel Sonja. Rá nevetek a lányra, amíg elfoglal egy szobát. Mögötte belép Kat és Eva is, majd Dole is. Sonja és Dole eléggé olyanok, mint Kat és Eva. Elválaszthatatlan barátok, akik bárki mással szívesen haverkodnak. Felnyögve becsukom magam mögött a szoba ajtómat. A táskáimat a földre lököm, majd elnyúlók a kissé kemény ágyon. Testemet megváltásként éri a vízszintes helyzet. Szemeimet lehunyom és csak hallgatom Bradford kellemes zajait. Komolyan élvezem... a tudat, hogy Zayn alig fél órára van tőlem. Vagy kevesebb! Ez egyszerűen túl jó érzés. Telefonom rezegni kezd, mire kutakodva kiveszem a táskámból, majd meg sem nézve ki az, felveszem és félig éber, félig álom határán állva szólók bele.
- Hmmm... Hello - nyögöm ki nagy nehezen. Eléggé lefárasztott ez a nap.
- Máris bealudtál? - kérdi Zayn felnevetve.
- Láttam anyukádat és Safaát a játszó téren... azt hiszem - mondom felülve és megtörölve a szemeimet.
- Láthattad, én is láttam őket - röhögi el magát újra. Erős a gyanúm, hogy őt nagyon szórakoztatja az én helyzetem.
- Mennyire laksz tőlem? - kérdezem kissé kásásan beszélve.
- Húsz perc, deszkával tíz. Ha hívsz, akkor öt - veszi komolyra a hangját.
- Hívlak - mondom felkacagva.
- Már arra felé tartok - vallja be nevetve.
- Gondolat olvasó lettél? - kérdem kissé felélénkülve.
- Az ön, Mrs. Lecter! - kacag fel újra. Most, hogy figyelek, még hallom is a gördeszka hangját.
- Kiülök az ablaka - mondom még mindig kissé nyomin, miközben egy kézzel igyekszem kinyitni.
- Le ne ess a nagy álmosságodban! - figyelmeztet, de a végét ismét elneveti. Morgok neki valamit, amit még én sem értek, majd kiülök az ablakba. Eléggé magasan van ahhoz képest, hogy a ház egy szintes.
- Látlak - motyogom, mikor feltűnik gördeszkás alakja.
- Alhatok veled? - kérdi még telefonon, majd lerakja. Minek kérdezi meg, ha lerakja? Olyan könnyedén irányítja a deszkát, hogy kedvet kapok én is hozzá. Lazán ugrik le róla, majd dobbant az egyik végén lábával, mire felugrik a kezébe. Oda sétál hozzám a füves részen. A házunk az első, és a sarok részen van. Tökéletes választás a részemről. Kezét a combomra rakja, majd apró puszit nyom a számra.
- Még jó, hogy nem a pasid! - kiállt oda nekem Kat, mire mutatok felé egy kabbét. Mikor ment ez ki a házból?! - Csak halkan, Júlia! - nevet tovább, mire felnyögve vissza ugrok a szobámba. Zayn egyik kezét a párkányra rakja, majd mintha mindig ezt csinálta volna, beugrik. Deszkáját közbe tökéletesen megtartja a másik kezében. Az ablakot becsukom, a sötétítőt pedig elhúzom. Az ajtót kulcsra zárom, míg ő a deszkáját a falnak támasztja.
- Sötétítés és kulcsra zárt ajtó. Az az érzésem, meg akarsz erőszakolni - nevet rám, míg megfogja a csípőmet, majd leránt magához az ágyra.
- Ha hagyod, akkor az nem erőszak!  - vetem közbe, míg felém kerekedik az ágyon.
- Milyen igaz - bólint egyetértően. Puszit nyom az orromra, majd mellém gördül.
- És ennyiben hagyod? - kérdem csalódottan.
- Más esetben nem. De te különleges eset vagy. És álmos - mosolyog rám, míg magához húz.
- Tegyél ellene, hogy ne legyek! - mordulok rá, ahogy kiszabadítom magam a szorításából. Inge kissé felcsúszik a küzdésem miatt, de az enyém is. Lábamat átlendítem rajta és újra csípőjére ülők.
- Nehéz elhinni, hogy te szűz vagy. Mindig megtalálod, hova kell ülni - morogja össze préselt ajkakkal.
- Két napom van veled, kihasználom. Ilyenkor nem akarok aludni! - rázom meg a fejemet makacsul, mire vörös tincseim az arcomba hullanak.
- Édes vagy - mosolyog rám.
- És nem szexi! - hördülök fel, mire elmosolyodik... féloldalasan. Kezét felhúzza az oldalamon, mire a könnyű ing anyaga felcsúszik a forró tenyerével együtt.
- Határozottan szexibb. De csak mert felcsillant a szemed - súgja nekem, miközben vissza húzza a pólómat.
- Édes vagy! - kuncogok fel és lehajolok hozzá. Csodálom, hogy eddig várt, mivel most éhes vadként csap az ajkaimra. Tarkómnál fogva húz magához közelebb, miközben másik keze a gerincemen simít végig. Kezemmel elkezdem kigombolni az ingét, mire élesen beszívja a levegőt és kissé eltol magától.
- Zoe, nem hiszem, hogy kéne ezt itt és most! - fogja meg a kezeimet remegve.
- Ki mondta, hogy azt akarom, hogy lefeküdjünk? - kérdem incselkedve - A kockáidra vagyok kíváncsi - súgom az ajkaira. És most ő lép és megcsókol. Ujjaimmal tovább ügyködök, az ő légzése pedig egyre zavarosabb.  Elválok tőle, mikor az utolsó gomb is enged. Megbabonázva nézek végig kreolos, izmos felsőtestén. Alsó ajkamba harapok és újaimmal végig zongorázok izmain. Felül, hirtelen. Erre izmai csak jobban megmutatják magukat. Megfogja a derekamat és magához szorítva, újra megcsókol. Kezemmel bebarangolom felsőtestének minden egyes kívánatos pontját. Kezemet hajába temetem, mikor végig csókolja a nyakam vonalát.
- Annyira szép vagy - motyogja szemeimbe nézve, mikor egyszerűen maga alá fordít. Érzem, amint elvörösödöm, mire felkuncog. - Most vetkőztetsz le és egy bóktól elpirulsz? - kérdi fejét csóválva.
- Folyton zavarba hozol! - korholom meg... mint aki bánja.
- És te vagy az, aki vetkőztet! - horkan fel, majd ismét nyakamhoz hajol. Ajkának mozgása, nyelve játéka, perzselő lehelete... végem. Felnyögök mikor megszívja a nyakamon a vékony bőrt. Egyik lábamat felhúzom, képtelen vagyok egy helyben maradni. Kezével végig simít felhúzott combomon, de a nyakam kényeztetését, vagy éppen kínzását nem hagyja abba. Beleharap a bőrbe és ajkaimon kiszalad egy apró nyöszörgés. Közelebb húzódik hozzám. Keze a belső combomat simogatja és most az én légzésem kezd egyenetlen lenni. Érzem, amint ő is élesen beszívja a levegőt, mire száját enyémhez irányítom. Nyelvem régi ismerősként köszönti az övét. Heves a csók, de nem bánom. Lélegzetem is elakad, mikor keze végig simít rövid gatyám anyagán, lábaim között. Ajkaival elhúzódik és arcomat figyeli. Lehajolva megharapdálja alsó ajkamat, míg erőteljesebben kezd dörzsölni, én pedig szemeimet lehunyom a teljesen új érzésre. - Ne haragudj! - súgja rekedtesen a fülembe, míg kezét elhúzza és mellettem megtámaszkodik két kezével.
- Hát, mindent érzek, csak haragot nem - mondom halkan, megremegő hangon.
- És mit csinálnál, ha teljesen bedobnám magam? - kérdi nevetve.
- Amit te! - vágok vissza, mire elmosolyodik válaszomon - Már értem, miért nem kopnak le rólad a csajok! - sóhajtok fel, kissé meg túlhevülve.
- Már nincsenek más csajok egy ideje - súgja a fülembe, mire szívem újra hevesebben kezd verni. Te jó ég... Zayn közelébe hamarosan szívrohamom lesz! Csupasz mellkasához bújok. Élvezem bőrének illatát és melegét. Magamhoz ölelem, ő is magához húz engem. Arcát a hajamba fúrja, én pedig átengedem magam egy lusta, de tökéletes alvásnak. Életemben először úgy, hogy egy srác ölel... egy srác, aki Zayn, akit ma láttam először. A srác, akibe totál belezúgtam és... ő is belém. Szívem hevesebben kezd verni a gondolatra, mire érzem, hogy az övé is meglódul. - Nyugi! - motyogja félálomban nekem, rekedtes hangszínén. Szorosabbra fonja karjait körülöttem. Lábainkat össze akasztom és érzem, hogy elmosolyodik. És én is. A jövőm máris fényes, elvégre Ő itt van velem.


Kukucs! Íme a részecske, remélem tetszik nektek! Pipáljatok és véleményt írjatok le. Illetve iratkozzatok fel!:3 Imádás van!

5 megjegyzés:

  1. ez TÖKÉLETES volt (a neved+sok óóóó) :DDDD
    Alig várom már a következő részt,bár ezt már párszor elmondtam nem csak itt. :p
    És azt is,hogy Zayn milyen cuki és tökéletes és imádom. Zoeban pedig nagyon tetszik,hogy benne van a pszichológia éned és ettől lesz csak jobb az egész. De ahogy észrevettem a maffia innen sem maradhatott ki. Már arra is gondoltam,hogy Zayn ebben is az lesz,de azért reménkedjünk,hogy nem :D
    Bár szép lenne egy ilyen páros,hogy az őrült pszichológus és a maffia vezér :D
    na de nem hablatyolok össze-vissza.
    Ashton egy hülye buzi. Egy nem létező embert utálok. Ilyet is csak te tudsz csinálni kedvesem. :*
    Zayn haverjai pedig nagyon szimpatikusak. Kb ennyire telik tőlem :p
    mégegyszer,a rész tökéletes lett és várom a kövit kedveseeeem :**
    Imádás <3 ♥

    VálaszTörlés
  2. Woaw.
    Ez a rész is, mint a többi tökéletes. Rohadt jól írsz:D Imádom! Rengeteg írónőt (akiknek írásuk könyvekben jelennek meg) lepipálsz. Lehet már kérdeztem, de elfelejtettem, gondolkodtál azon, hogy majd kiadod könyvben?:3
    Zayn ahw olyan kis cuki, meg sexy meg jó inkább befogom mielőtt ideolvadok:'D
    Ashtont utálom:3
    Zoenak annyira imádom a személyiségét, szívesen barátkoznék vele, veled meg személyesen találkoznék:D Elvégre Zoe te vagy nemde?:)
    Zayn haverjait már most bírom, szívesen lógnék magam is velük, Xavier hát ő kész:'D Nagyon szimpatikus, persze a többi is:)
    Jaj imádtam, folytatást! Folytatást!
    Sok sikert a sulihoz és persze kitartást!
    Imádás van <3

    Ölel és puszil: Emy.

    VálaszTörlés
  3. Vissza tertem muhaha amugy szia megjottem XD bocsi h nem irtam de voltak itthon olyan dolgok ami szappanoperakba sincsenek szoval kebzelheted mi volt itt XD na de a lenyeg ;) par resszel ezelott mikor kiderult h Ash megcsokolta azt hittem agyfaszt kapok kajak meg volt egy infarktusom is mikor Zain <3 nen irt neki sokaig azt hittem ott maradok a buszon (mert manapsag csak akkor es ott van idom olvasni buzis suli ) de most nem ez a lenyeg ugorjunk ;) Zoe a vilag legjobb karaktere amit valaha kitalaltal (persze csak Jade utan XD ) de tenyleg imadom a dragat es teged is szivem Zayn hat rola mit mondjak o csak Zayn es sluszpasz :* Ash hat ot mar reg kikellene nyirni gonosz leszek de nem is kellet volna XD Zayn baratai imadom oket jofejek :) Zoe szuleit is kinyirtam volna mint Ash-t nagyon gyilkolos kedvemben vagyok szerintem azert mert meg csak most tudtam a blogjaid elolvasni es nem folyamatosan ezert merges is vagyok magamra de nem onsajnalatozok most te vagy a lenyeg meg a blog <3 :* Trishaekat is imadom de kicsit stiven utott h nem vettek eszre Zayn kiserleteit :(
    Hat dragam nem tudok tobbet irni a FANTASZTIKUS ELBUVOLO VILAG LEGJOBB BLOGJAROL ES ROLAD SE a suli leszivja az energiam de probalok ezentul szakitani a best blogomra idot pusszi <3 sok ihletet <3 imadas :* <3

    VálaszTörlés
  4. Te szent szar imádom imádom és ahhhh nincsenek rá szavak annyira tökéletes lett a rész és annyira várom már a kövi részt hogy milyen lesz az esti buli.... De Zayn eltörhette volna Ashton orrát vagy pár csontját és annyira hiperszuper cukik imádom őket és téged is hogy ilyen csodás blogot irsz:)
    Siess kérlek a kövi résszel!❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés