2015. szeptember 19., szombat

21. Rész

- Faszom! - nyög fel mögöttem egy rekedtes hang. Zayn... szívem félre dobban, míg hátamra fordulok. Karjával ugyan úgy tart. Csukott szemmel és fintorogva emeli füléhez a telefont, míg felveszi. - Eh - nyög a telefonba köszönés képen.
- Te hol a faszomba vagy? Trisha azt mondta, leléptél, de hova?! - kérdi meg kissé idegesen egy ismerős hang. Szerintem Danny az.
- Zoe - feleli, mire rögtön ki is pattan a szeme és rám néz. Rá mosolygok és teste elernyed. Azt hiszem ennél jobban szinte már lehetetlenség lenne belezúgnom...
- Ohh, akkor ezer bocsánat a zavarásért! Áll még így az este, vagy inkább ketten akartok lenni? - Danny hangja máris nyugodtabb. Emlékeim szerint, ő Zayn egyik legjobb barátja... ő volt az, aki... aki megmentette? Nem is tudom, hogy kéne ezt megfogalmaznom. Azt mondta, Danny-nek köszönjem meg, hogy még él... azt hiszem, erre este sort kerítek.
- Szeretnél este ezekkel a gyökerekkel lenni? - kérdi Zayn egy féloldalas mosollyal, míg egyik könyökére feltornázza magát és felém emelkedik. A vonal túloldaláról csak egy morgás jön, mire felnevetek.
- Igen - bólintok neki mosolyogva.
- Hol és hánykor? - kérdi Zayn, újra Danny-nek szentelve a figyelmét.
- Hát, Trisha nagyon Zoeról faggat minket, szóval szerintem nálatok és amikor ide értek. Imádom anyud sütijét, tisztára túlbuzgó lett! - nevet Danny, én pedig elpirulok.
- Rendben - röhög Zayn, majd lerakja - Anyám nagyon kíváncsi rád - súgja nekem, mintha nem hallottam volna.
- Igen, rájöttem - mondom, még mindig zavartan.
- Nyugi, nem olyan vészes - simít végig arcomon.
- A haverjaid véleményétől is félek, nem, hogy a családodétól! - nézek el az ajtó fele inkább, fintorogva.
- De édes vagy! - kuncog fel, míg fejét a nyakamba fúrja - De szard le őket, nekem tökéletes vagy. Nem érdekel, más mit gondol! - csókolja végig a nyakamat. Szívem hevesebben kezd verni és kissé zavartan átölelem hasánál.
- Köszönöm - motyogom, még mindig zavarban.
- Néha vad vagy, néha pedig olyan kis ártatlan - mondja csillogó szemekkel, az én szemembe nézve.
- Biztosan skizofrén vagyok - rántom meg a vállamat, nem tudván, erre mégis mit mondhatnék. - Melyik jön be jobban? - kérdem érdeklődve.
- Nem is tudom, mindegyik. Édes vagy, és szexi. Megörülök tőled - nevet rám.
- Helyes - nevetek fel én is. Végre lejjebb hajol és apró csókot nyom ajkaimra. Kezeimet lazán a nyaka köré fonom és magamnál tartom. Mintha csak kedvesen becézgetné ajkaimat. Olyan érzés, ami túl jó ahhoz, hogy igazi legyen. A csókunk elmélyül és úgy érzem, ez már inkább smár. Csípőmnél fogva tart közel magához, míg másik kezével támaszkodik. Benyúlok a még mindig szétgombolt inge alá és kezeimmel kezdem élvezni meleg bőrének tapintását. Közelebb húzódik hozzám, szinte rajtam fekszik. De előbb lőjenek fejbe, mint, hogy én őt ellökjem magamtól, vagy tegyek ez ellen. Szabad keze csípőmről az arcomra csúszik és úgy fordítja jobban maga felé arcomat. Mélyet sóhajtok, mikor elhúzódik tőlem, de ajkaival még mindig enyémeket érinti.
- Képtelenség lesz túlélnem azt, hogy nem laksz tőlem húsz percre! - hangja túlcsordul az érzelmektől, rajtam pedig végig fut a kellemetlen érzés, ahogy arra gondolok, hogy csak pár órám van vele és ismét csak a net. De nekem csak a net már nem lesz elég... én őt akarom!
- Nem akarok erre gondolni! - vallom be őszintén, míg őt fürkészem kétségbe esve. Emlékezni akarok arcának minden egyes vonalára.
- Kint már sötét van, hány óra? - kérdi elfordítva rólam tekintetét. Ő felül, de én fekve maradok. Párnám alá nyúlok és megtekintem a telefonom kijelzőjét.
- Nyolc múlt pár perce - adok választ a remek kis téma terelő kérdésére. Ágyam szélére ül, lábaival a földön dobol, míg két alkarjával a térdein támaszkodik meg.
- Át öltözöl? - kérdi hátra tekintve rám. Látom, amint tekintetét végig hordozza testemen, ahogy oldalasan fekszem. És elfordul... Oké, tuti nagyon szenved. De nem akarom, hogy szenvedjen!
- Át kéne - sóhajtok fel fáradtan, míg felülök, majd felállok. Nem kapcsolok villanyt, viszonylag van elég fény a szobában ahhoz, hogy lássak. Az egyik kinti lámpa is bevilágít és most valahogy nem vágyok egy kijózanító fényáradatra.
- Mibe? - kérdi alsó ajkát beharapva, mire leülök a földre és kinyitom a táskámat. Egy fekete, farmer rövid gatyát dobok a hátam mögé, majd a pólók között kezdek kutakodni.
- Nem tudom - adom a válaszomat, rátekintve segítségért.
- A gatya tetszik - int fejével az említett darab felé, amit magam mögé dobtam, míg az ágyról lecsúszva mellém ül le.
- Jó, de fölső még kell! - nevetek rá, mire beletúr a táskámba.
- Oké, ez jobban tetszik - feleli egy perverz vigyorral, míg kezében az egyik piros tangámat tartja.
- Hogyne, a gatya alá Javadd! - forgatom meg a szememet, míg a bugyimat kiveszem a kezéből és a táska oldalába gyűrőm.
- Az a gatya ugye rövid? - kérdi mögém kukucskálva. Könnyedén nyúl mögém és szerzi meg az anyagot.
- Rövid gatya - jelentem ki az egyértelműt, mire villant rám egy "na ne mond" pillantást.
- Remélem, amolyan picsagatyásan rövid - szólal meg tökéletesen komolyan, mire egyszerűen elröhögöm magam. A táskából kiveszek egy bordó trikót. Kicsi a nyak része szinte fojtogatóan, fedi a hátamat és a mellkasomat is. Talán jobban, mint egy apácának. De a hónalj része úgy ki van vágva, hogy az egész oldalam kilátszódik belőle. Hátán pedig egy kéz van, mely éppen a Rocker jelet mutatja. A fekete vonalak nem igazán tűnnek ki, de mégis látszanak. - Tökéletes! - vágja rá Zayn, arrébb lökve a táskát. Felnevetek, majd megfogom a rajtam lévő pólónál a dekoltázs részt és elhúzom, hogy megnézzem, milyen színű melltartó van rajtam. Fekete... de ehhez jobban menne a piros. - Én is szívesen megnézem, amit te! - mondja torok köszörülve.
- Ahhoz a felsőhöz piros melltartó kell - mutatok a darabra, ami már az ő kezében van.
- És milyen van rajtad? - kérdi felvonva a szemöldökét.
- Fekete - mondom a táskám után mászva és kutakodni kezdek benne. Tudom, hogy raktam el egy piros melltartót is, pont emiatt a  felső miatt.
- Tökéletes a fekete - fogja meg a csípőmet és húz oda magához.
- Jaj, Zayn, ne már! - röhögök fel, ahogy eldönt a földön.
- Szeretem a feketét, te is szereted a feketét. Én látom a melltartód egy részét, mindenki boldog - nevet rám, míg magához húz és nem enged el.
- Jó, oké! - adom meg magamat, mire szorítása enyhül. Megfordulok és ráülök hasának aljára.
- Remélem tudod, hogyha így folytatjuk, tényleg nem megyünk sehova. Ami jó is, mert szívesen elvagyok veled kettesben - súgja kissé megbabonázva, ahogy szemével szinte felfal - De rossz is, mert részegen látni akarlak, és ki nem hagynám a részegen való beszélgetésünket - mosolyodik el gonoszan.
- Részegen, kettesben, tökéletes terv lenne - motyogom oda se figyelve szavaimra, míg kissé megharapom alsó ajkát - De, a haverjaid várnak! - nevetek rá és már fel is pattanok róla.
- Volt egy beváltható kérésem! - mordul fel, ahogy vissza ül az ágyra, én pedig megfogom a fekete gatyát és a bordó felsőt.
- Miért is? - kérdem elgondolkodva. Emlékszem, hogy valóban volt... de nem emlékszem, miért.
- Mert elmegyek a meghallgatásra - kacsint rám, mire értetlenül rámeredek.
- És mi a kérés? - sürgetem meg kíváncsian.
- Öltözz át előttem! - harapja be az alsó ajkát.
- Szerintem kikötöttem, hogy a pólómat nem veszem le! - nevetek rá fejemet csóválva.
- Ebben én is biztos vagyok, de nem azt kérem, hogy vedd le! - kacsint rám, mire szemeimet megforgatom.
- Kettőnk közül te jársz rosszabbul! - figyelmeztetem, ahogy a kis szekrényre dobom a két ruha darabot.
- Az biztos, hogy lesz miatta pár bűnös gondolatom, de majd vezekelek érte valahogy - biccenti oldalra a fejét.
- Ezért nekem is lehet egy beváltható kérésem! - mutatok rá alsó ajkamat rágcsálva.
- Kettő is! - feleli rekedtesen.
- Szavadon foglak! - motyogom orrom alá, míg kigombolom gatyám gombját és egyszerűen hagyom, hogy leessen lábaimon. Kilépek belőle, majd a fekete farmer rövidnadrágért nyúlok.
- Tanga van rajtad, Zoe! - nyög fel Zayn, mire felé fordulok és rá nevetek, ahogy felhúzom lábaimon a nadrágot.
- Szép meglátás, Zaynee! - csóválom meg a fejemet, nevetve. Nem érzem magam zavarba, természetesnek tűnik. Hogy ő, meg én... bármit. Azt mondta, ne szégyelljem magam előtte, hát én nem teszem.
- Az biztos, hogy szép meglátás! - morogja, míg alkarjaival újra térdein támaszkodik meg. Mély levegőt veszek, majd megfogom a pólóm alját és lehúzom magamról.
- Azt a kurva... - súgja Zayn, míg oldalra dobom az ingszerű anyagot.
- Ezentúl nem akarok olyanokat meghallani, hogy; "vedd le"! - mutatok rá szúrósan.
- Nem akarsz hozzám költözni? Anyám tuti még bele is menne - áll fel az ágyról, majd felém sétál. Kezemmel a bordó trikó felé nyúlok, de addigra már a falnak nyom. Keze végig simít kezemen és az ő keze is elér a trikóhoz. Ujjaimat hagyom elernyedni, mire az a földre hull. Látom, mekkorát nyel, ahogy nekem feszül és lenéz rám, majd még lejjebb vezeti tekintetét. Jól esik hogy ennyire tetszem neki így, mégis zavarba hoz...
- Ne nézz így! - súgom zavartan. Még csak nem is a ténytől pirulok el, hogy egy szál melltartóban és aprócska gatyában állok előtte, hanem attól, ahogy néz.
- Muszáj az agyamba vésnem - szinte csak tátog, nem is hallom rendesen, mit mond. Kezeivel óvatosan simít végig oldalamon. Alsó ajkába harap ahogy elérik melltartóm szegélyét az ujjai. - Fáj kimondani, de jobb lenne, ha felöltöznél, mielőtt elvesztem a kontrollomat - motyogja kissé tompa hangon, ahogy szeme ide-oda cikázik csípőmön, hasamon, derekamon és melltartómon. Nem mondok neki semmit, egyszerűen csak megcsókolom. Teste a falnak szegez, egyik lábamat megfogja és megmarkolva feljebb húzza, én pedig derekára csavarom. Fenekem alá nyúl és megemel, mire most már mindkét lábamat dereka köré fonom. Vadul csókol, szenvedéllyel, de finomkodás nélkül. Úgy a falhoz szorít, hogy még levegőt is képtelen vagyok normálisan venni. Keze bejárja csupasz testemet, én pedig hol össze rándulok érintése alatt, hol pedig a hideg ráz ki. Jólesően felmordul, mikor lábaimat sokkal szorosabban szorítom köré. Egyik kezét megérzem, amint rámarkol mellemre, én pedig belesóhajtok a csókba. Elhúzódik tőlem és nyakamra tapad. Nyelvével nedves csíkot húz nyakam ívére, egészen a melltartóm pántjáig. Kulcscsontomat hinti puszikkal, én pedig hátra vetve a fejemet, csak élvezem. Kezemmel haját tépkedem és mikor megszívja a bőrt, ő is felmordul, lévén, hogy erősen tépem meg a haját. Érzem, hogy egyre jobban beindul, bár zseninek ehhez nem kell lennem. Gatyája kezd szűkös lenni és élvezem, hogy ezt én teszem vele. Lerak a földre, de továbbra is a falnak nyomva tart. Próbálom átvenni az irányítást, de a csókcsatáinkból folyton ő kerül ki győztesen. Kissé elhúz a faltól, és én, amíg ezt megteszi, pótolom a levegő hiányomat. Ajkaimra tapad újra, időt sem adva. Bár nem is bánom. Teljesen elveszi az eszemet, úgy érzem, lényegtelen, mit csinálunk. Bármit engednék neki. Keze melltartóm kapcsa felé közeledik. Kissé elhúzza bőrömtől, hogy ki tudja kapcsolni. Erősebben kezdem csókolni és ekkor megszólal a telefonja. Zavartan válik el tőlem, míg kezét a csípőmre csúsztatja. - Picsába! - nyög fel, míg ott hagy és megnézi a telefonját - Mi a fasz van, Xavier?! - nyög bele a telefonba, de légzése még mindig zavaros. Mellkasa is túl gyorsan emelkedik fel és le. Szemét rajtam legelteti és ajkába harapva figyeli kifulladt alakomat míg hajamba túrva figyelem az ő zilált külsejét és dudorodó gatyáját. - Mi? Bocs, nem figyeltem! - rázza meg a fejét, mire felnevetek és a bordó trikóért nyúlok a földre - Uhm, aha, haver. Lévén, hogy kurvára megzavartál, így igen - morogja mérgesen. Fejemet átbújtatom a trikón, majd hajamat kiszabadítóm. Ujjammal átfésülöm hajamat és oda lépkedek elé, míg a telefonját mérgesen arrébb dobja. - Eszméletlenül nézel ki! - simít végig szabadon hagyott oldalamon - Túl jól! - rázza meg a fejét, míg feláll és elkezdi begombolni ingét - Ne haragudj az előbbiért, én...
- Nem haragszom, Xavierre haragszom - mosolyodom el, míg magamhoz veszem a telefonomat és a pénztárcámat.
- A telodat elrakom, esélytelen, hogy ma akármit is kéne fizetned, szóval ott is hagyhatod a pénztárcád, ahol van! - veszi ki a kezemből a telot, majd a pénztárcát, amit arrébb dob.
- Nem kell helyettem fizetned akármit is! - nézek fel rá megdöbbenve.
- Nem kell, de akarom! Szóval, csak törődj bele és engedd, oké? - csókol meg újra, mire azt is elfelejtem, hogy Birminghamben vagyok-e vagy Bradfordban - Kimehetek az ajtón, vagy ablak? - kérdi elválva tőlem.
- Ajtó - nevetek fel és már ki is nyitom az említett dolgot.
- Nem voltatok hangosak. Mást vártam tőled, Zoe! - csóválja meg a fejét rosszallóan Eva.
- Alvás közbe nem vagyok hangos - nevetek rá, míg Zaynt kifelé vezetem.
- Hova mész? - kérdi Kat értetlenül.
- Inni - válaszol helyettem Zayn, mire én csak bólintok.
- Pedig direkt vettem neked vodkát! - hördül fel Kat, mire elfintorodom.
- Haza felé a buszon ígérem, megiszom veled! - küldök felé egy puszit, majd Zayn ki is ránt.
- Szereted a vodkát? - kérdi kíváncsian.
- Vodka narancs - mosolygok rá, mire füttyent egyet.
- Hova mész? - kiabál utánam egy férfihang. Hátra fordulva Bobot látom meg.. azt a Bobot, aki jóba van Dean legjobb haverjával... tehát Deannel is. Milyen régen beszéltem Deannel!
- El - adom a válaszomat, mire felröhög.
- Shane azt mondja, hogy Dean szervez egy bulit és szívesen látnának ott csak téged lehetetlenség elérni - jön oda hozzánk, mire felvonom a szemöldökömet.
- Dean szervez bulit? Egy Deanről beszélünk? - kérdem értetlenül. Dean szeretett eljárni, de csak nappal és szigorúan semmi alkohol, meg buli.
- A te exed! - emeli fel maga elé védekezően Bob a kezeit.
- Az exed meghív a bulira? - kérdi Zayn értetlenül.
- Majd beszélek Shannel, de köszi, hogy szóltál - hadarom Bobnak és elrángatom Zaynt.
- Szóval az exed buliba hív! - horkan fel ridegen.
- Az exem, aki a barátom. Jóba vagyunk. Hozzám sem ért, elvileg jártunk, de még csak a kezemet sem fogta meg! - nevetek fel kínosan, mire ő megtorpan.
- Nem fogta meg még a kezed sem, pedig beleegyeztél, hogy járj vele?! - kérdi ledöbbenve - Tuti balfasz! Egy igazi nagy balfasz, még jó, hogy újra be akar cserkészni! - hördül fel mérgesen.
- Már van csaja - legyintem le őt, mire szaggatottan kifújja a levegőt.
- Féltékeny vagyok - mondja ki az egyértelműt.
- Nincs mire - felelem gyengéden.
- Nincs mire, mert nem vagy a barátnőm - fintorodik el.
- Oh, pár órája még a csajod voltam - motyogom értetlenül feltekintve rá. Ez most komoly?! Smárolunk és elvagyunk, de nem járunk?! Szóval ő nem is gondolja komolyan? Vagy... jézus! Szabad kezemmel, mellyel nem az ő kezét fogom, végig simítok arcomon amit a járda felé fordítok, hogy kissé felfrissüljek. Ez a kijelentés, mintha az életenergiámat szívta volna ki, amit az alvással és vele szereztem...
- Nem akarok ilyeneket úgy kijelenteni, hogy nem tudom, mikor tudlak látni! - mondja csendesen, míg megáll.
- Oké - vonom meg a vállamat semlegesen.
- Ne haragudj rám! - húz oda magához erővel.
- Nem haragszom - sóhajtok fel, túlságosan is fáradtnak érezve magamat. - Csak akkor, ne kínozzuk egymást, vagy engem. Mindegy! - nevetek rá kényszeredetten és elengedem a kezét. Nincs erre szükségem, vele nincs! Inkább nem csókolom meg és később megbánom, minthogy még több emlékem legyen így róla. Most csak haza akarok menni, Hagleybe. Azonnal, sírni akarok. Tombolni. Bármit de nem vele lenni itt és most.
- Zoe - nyöszörgi nevemet, mire unottan hátra nézek rá... napszemüveg módszer használatban. Kár, hogy pont nála... annyira nem akartam, hogy ő nála is ezt kelljen csinálnom! Pont nála nem akarok színészkedni! Csak nála nem akartam...
- A haverjaid várnak! - mosolygok rá, majd megindulok tovább az úton. A szél lágyan fújdogál és így a trikómon is átfúj. Néha elválik a testemtől az anyag, és tudom, hogy ha valaki jó szögbe néz rám, akár úgy is láthat, mintha csak egy száll melltartóban lennék.
- Tudom - lép mellém csendesen. Semleges arckifejezéssel néz rám, mire elfintorodom.
- Ne nézz így, szerintem egyet értesz velem. Nekem pedig nem baj - hazudom neki rezzenéstelenül.
- Hazudsz nekem! - ránt magával szembe. Állom kemény tekintetét. Mellettünk elhalad egy kocsi, melyből kihallatszik a basszus. Mély levegőt veszek, majd felvonom a szemöldökömet kérdően. Tudni akarom, hogy akar-e még valamit, vagy csak ki akarta jelenteni, hogy hazudok. - Utálom, ha nekem hazudsz! - súgja mérgesen, mire elmosolyodom.
- Sajnálom - rántom meg a vállamat, majd megfordulva tovább sétálok. Nem akarok a szemébe nézi vagy közel lenni hozzá. Nem akarom hogy kijelentse hogy átlát rajtam. Minek kellett mindez?!
- Akarom, hogy a csajom legyél, de úgy nézek ki, mint aki távkapcsolatra termett?! - kiabál utánam, mire unott arccal vissza fordulok felé még ha legszívesebben már sírnék is - Ne játszd meg nekem ezt a leszarom stílust! - lépked felém mérgesen.
- Most mi a bajod tulajdonképpen? Hogy nem sírok és nem hisztizek, vagy nyáladzok utánad? - kérdem értetlenül, tajtékzó alakját nézve.
- Baszki, Zoe! Olyan, mintha leszarnád, hogy nem lehetünk együtt! - veti a képembe.
- Hát te fura eset vagy, Zayn! - nevetek rá, mire értetlenül néz rám.
- Te meg kurvára őrült! - vág vissza, mire elmosolyodom, de úgy igazán.
- Nem mondom, hogy leszarom, de nem hisztizhetek azért, hogy szeress. És nem arról van szó, hogy nem lehetünk együtt, hanem arról, hogy te nem akarsz így együtt lenni! - rántom meg a vállamat - Nem fogok kiakadni, mint a kurváid, ha azt akarod, hívd fel valamelyiket! - tanácsolom neki, kissé mérgesen. De amint észbe kapok, máris lehűtöm magam és magamra kényszerítem a laza, unalmas stílust.
- Szóval te is akarod? - kérdi reménykedve, mire komolyan, életem legértetlenebb fejét meg kapja, ahogy hátra nézek rá.
- Szerinted, ha nem akarnám, akkor azt csináltam volna eddig, amit?! Akkor nem csókolnálak meg, nem aludnék veled és nem... Jézusom, Zayn!  - nyögök fel, kezeimbe temetve az arcomat. Ez a srác tök hülye! - Nem vagy te ilyen hülye alapból, mi bajod?! - kérdem meg kerek perec, mire lerogy a padra, amely mellettük roskadozik.
- Szeretlek! - rántja meg a vállát, én pedig megdermedek.
- Te kurva hülye vagy! - förmedek rá mérgesen.
- Mert szeretlek? - kérdi rám nézve fájdalmas arcmimikával.
- Közlöd, hogy csak játszani akarsz velem ebben a két napban, aztán, hogy szeretsz és kiakadsz azon, hogy nem csapok hisztit. Közöld már, mi a faszt akarsz! Játszani? Akkor hajrá! De, ha szeretsz, akkor ne csináld azt velem, mint a ribancaiddal! - fakadok ki idegesen, mire elkerekedett szemekkel néz rám.
- Szerinted így csókolok meg egy lányt, aki iránt szart sem érzek és csak a teste kell? - kérdi mérgesen, míg felpattan és fölém magasodva a testemnek feszül. Választ nem ad, csak két keze közé fogja arcomat és megcsókol. De most lassan. Finom, olyan érzésem van, mintha nem akarna bántani... mintha egy ártatlan csókkal tudna bántani. Élesen szívja be a levegőt, míg én csak állok ott, mint egy darab fa, de vissza csókolok. Gerincemen végig fut egy remegés, ahogy nyelve  végig simít enyémen. Úgy próbálom ezt a csókot kiélvezni, mintha ez lenne az utolsó... de nem az lesz! Érzem és tudom, hogy nem ez lesz az utolsó!
- Güey! Trisha már kész ideg, gyertek már! - hallom meg Xavier hangját tőlünk messzebb. El akarok húzódni, de ő vissza ránt. Egyik keze lecsúszik az arcomról és most vagy azt mutatja Xaviernek, hogy egy pillanat, vagy, hogy kapja be. Másik kezével viszont ott tart magánál. Egyre kapkodóbb a légzésem és ez csak miatta van, ahogy a csókja egyre inkább mélyebb és sürgetőbb. - Levegőt is vehetnétek! - szólal meg vészesen közel hozzánk Xavier.
- Takarodj innen! Öt perc, mindjárt megyünk! - hadarja mérgesen Zayn, míg engem fürkész. Remegve fújom ki a levegőt és villantok egy mosolyt Xavierre.
- Mehetünk! - felelem neki. Értetlenül kapkodja a tekintetét kettőnk között.
- Zoe! - mordul rám Zayn mérgesen.
- Haver, mondd, hogy nem bántottad meg! - fakad ki Xavier mérgesen.
- Nem bántott meg! - nevetek rá, mire gyanúsan méregetni kezd - Komolyan nem, Xav! - mosolygok rá, míg kezemmel hozzá érek könyökéhez, csak egy röpke másodpercig. Talán fel sem fogja, de nem is kell. Csak meg fog bennem bízni, ennyi pedig elég. Megindulok a mosolygós Xavier mellett... másik oldalamra pedig egy mérges Zayn lép.
- Ezt komolyan megcsináltad? - kérdem nevetve Xaviertől, mikor azt meséli, hogy az egyik utált tanáránál az egész dolgozatát spanyolul írta meg. Jobb egy vicces történeten kissé erőltetve nevetnem mint belegondolnom hogy Zaynnak nem kellek sokra.
- Halál komolyan - emeli fel maga elé a két kezét, míg bólogat.
- És mit csinált? - kérdem nevetve.
- Ki akart rúgatni! - fintorodik el - De Zayn felhívta az igazgató figyelmét az egyenjogúságra, és lévén, hogy mexikói vér csörgedezik az ereimben, így csak önkifejezés volt. Elég szépen megfogalmazta és kihúzott a szarból. A végén le kellett fordítanom a tanárnak, de addigra betanultam a kérdéseket és így ötös lett - nevet fel harsányan. Mosolyogva nézek Zaynre. Ő is bármit megtenne bárkiért szinte. Meredten bámul egy házra és gondolom, ez az övék akkor. Xavier mindenféléről fecseg nekem és próbál pár spanyol szót és mondást megtanítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Menj be, húzd az időt! - mondja közönyösen Zayn, Xavierre nézve, aki most ismét össze zavarodik. A srác bólint és küld felém egy biztató mosolyt, majd belép. Hallok egy izgatott sikkantást, majd egy csalódott sóhajtást.
- Óh, ennyire ne örülj nekem! - mordul fel Xavier, majd becsukódik az ajtó.
- Ugye tudo...
- Szeretsz, tudom! Én is szeretlek! - mondom ki... szám érzésem szerint kiszárad. Nem volt nehéz kimondani, de teljességgel fura és abnormálisnak tűnik. Arcára kiül a meglepődőstég, majd olyan gyorsan csókol meg, hogy észbe se kapok, de már elhajol.
- Sajnálok mindent! - súgja a fülembe, míg hátulról átölel és egy nagy sóhajtással kinyitja az ajtót....

5 megjegyzés:

  1. Annyira imádom ezt a párost. *-*
    Olyan tökéletesek együtt,de persze Zayn nem lenne önmaga ha nem lenne akkora hülye.Tényleg nekem is elég nehéz felfognom,hogy mit is akar Zoe-tól... hát akkor Zoe-nak.Xavier egy rendes,szimpatikus.Nagyon vicces figura :) Tetszik,hogy ilyen erős a barátságuk Zayn-nel.
    Tetszett még a vad +16-os jelenet is a részben :D Imádtam
    Alig várom már hogy tudjam mi a véleménye a Malik családnak Zoe-ról.
    Siess a következő résszel !

    VálaszTörlés
  2. You are perfect. And this blog is also Perfect! Zayn is Perfect. Zoe is Perfect. Zayn's friends are Perfect. This holiday is perfect. Everyone is/are(?) :D perfect! This part so good and Zayn was very cute and stupid.. BUT. He love Zoe and Zoe love Zayn so everything is PER-FECT. I too much said perfect,no? :D
    Sorryyyy. I think everyone and everything is perfect. Hehe.
    I love you Vivkóóóóóóóóóóóó <3

    VálaszTörlés
  3. Jelentem elolvastam baba siess a kovivel kiváncdi vagyok a csalad reakciojara imádás <3

    VálaszTörlés
  4. Imádtam, ahogy téged is. Imádom egyszerűen annyira imádom ezt a párost!! Siess mert belehalok!
    Kira!

    VálaszTörlés
  5. Ez most komoly ez komolyan meg tetted hogy itt hagytad abba ahahhaha most annyira utálak es eygben imádlak is hogy van rész de annyira szar hogy itt hagytad abba sosem fogom megszokni a rész nagyon nagyon fantasztikus lett ahigy mindig és ahhhh végre bemutattja Zayn a családjának yes de ugye majd valami csoda folytán nem távkapcsolat lesz hanem igazi kérlek momd hogy igen !?:)
    Kérlek siess a kövi résszel:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés