17.Rész

- Zayn, ne merd! - förmedek rá kissé félve, míg hátrálok, de ő csak közeledik.

- Mert mi lesz, Zoe? - kérdi incselkedve, míg kezeit felém nyújtja. Tiszta fagyi... én pedig nem akarok ragacsos lenni.

- Össze kenlek! - mutatom felé merészen az én, még egészben lévő fagylaltomat.

- Erősebb vagyok - rántja meg a vállát hetykén és tovább jön. Kezéről lecsöppen egy elolvadt csoki fagyi cseppecske és innentől már tudom, hogy esélytelen a menekülésem.

- Én meg kisebb, szóval hagyj nyerni! - fakadok ki tovább hátrálva. Felnevet, majd előre ugrik gyorsan.

- Zayn! - sikkantok fel félve. Testével eltarol nevetve, a fagyim kipottyan a kezemből, viszont ő végig húzza a tenyerét a combomon és az arcomon. Szemeimet össze préselem, mikor ő nevetve ellép tőlem. Érzem, hogy folyik lefelé a combomon a fagyi... és az arcomon is. - Utállak! - nyögöm ki még mindig össze préselt szemekkel.

- Ugyan már! - nevet fel közel, mire kinyitom a szememet.

- Most ragadni fogok! És még lézer harcolni is megyünk ma... nem tudom letisztítani magam! - kezdek nyafogni, míg a combomra nézek, amin apró csíkokban versenyeznek a ragadós cseppek.

- Lenyaljam rólad? - kérdi perverzen, mire felhördülök.

- Persze, Zayn, ez a minimum, amit elvárok! - morgom neki, míg a táskámban kezdek kutatni. Keze meg ragadja a csípőmet és a mögöttem lévő fának nyom. Nyelvét minden kertelés nélkül húzza végig az arcomon. - Jézus! Ne már! - nevetek fel, míg próbálóm őt eltolni magamtól - Zayn! Ez undorító! - röhögök tovább, de ő nem hagyja abba.

- A combodról is lenyaljam? - kérdi nevetve, míg én tenyeremmel próbálom eltüntetni a nyálát az arcomról.

- Csak keressünk egy vécét - ráz ki a hideg... a gondolatra.

- Ohh, hát, igazából húsz percre lakok innét, az ágyam kényelmesebb lenne - mondja teljes komolysággal. A vállába ütök, mire nevetve végig simít a helyén. Belépek a lány mosdóba, amit készségesen megmutatott nekem.

- Mit csinálsz? - kérdem értetlenül, mikor bejön utánam.

- Kiélvezem, hogy velem vagy? - kérdez vissza ugyan azzal az értetlen hangsúllyal, amit én használtam.

- Te magyarázod ki magad! - figyelmeztetem, míg jó pár kéztörlőt a csap alá tartok, hogy bevizezzem őket.

- Megesne a szíved rajtam és segítenél - nevet fel, míg a csempézett falnak dől.

- De hagynálak szenvedni egy kicsit - mosolygok rá, majd végig törlöm az arcomat a vizes papír hallommal. Felsóhajtok és neki látok letisztítani a combomat. A fagyi könnyedén jön le... csak hát kenődik. Újabb papírdarabokat vizezek be és kezdem tovább törölgetni a combomat. Nem lett volna elég az arcomat össze kenni?! Azt úgyis lenyalta... na ez bizarrul hangzott... te jó ég!

- Kint megvárlak - motyogja, míg a telefonját felveszi és a füléhez emeli. Értetlenül nézek utána, de végül csak vállamat megrántom. Biztos valaki olyan hívta. Lehet, hogy lány? Kétlem, bár megeshet. Hiszen ő mondta, hogy mindenkivel játszik, tuti most is szédít csajokat. Lehet, én is csak egy leszek a sok közül. Mérgesen dobom a kész labdává gyúrt, vizes kéztörlőt a kukába. Hátamat a falnak vetem... oda, ahol eddig Zayn várt rám. Nem tudom eldönteni, hogy komolyan akar-e engem, vagy csak játszik. Szeretem őt... képtelen vagyok felismerni, hogy hazudik-e jelenleg, vagy sem. El akar vinni bemutatni a családjának... akkor csak fontos vagyok neki, nem? Minden nap beszél velem, lekoptat másokat és a barátainak is bemutat. De lehet, hogy minden csajjal el játssza ezt, pont ezért. Hogy azt higgyem, hogy majd engem akar.

- Paranoiás vagyok... - motyogom saját magamnak, míg megdörzsölöm az arcomat.

- Hé, élsz még? - nyit be Zayn, mire arcára kiül az értetlenség, mikor meglát engem... kissé magam alatt. Mondhatni...

- Persze - villantok rá egy mosolyt és már meg is indulok az ajtó felé. Nem akarom, hogy tudja, mikre gondolok, vagy, hogy pont ma bajom van.

- Ne már, mi a baj? - nyom vissza a falhoz, míg becsukja a vécé ajtót.

- Semmi - nézek rá értetlenül, mintha fogalmam sem lenne, honnan vette ezt. Villant rám egy fintort, majd megfogja a kezemet és a mellkasához húzza.

- Érzed? Igazi vagyok, ráadásul Zayn... szóval élőbe még inkább ne akarj kamuzni! - mordul rám kicsit sértetten.

- Zayn, ne már! - motyogom halkan, míg fejemet oldalra fordítom és kezemet elhúzom tőle.

- Zoe - rántja maga felé arcomat az államnál fogva. Mérgesen fújom ki a levegőt, de ő tökéletesen megrendíthetetlennek látszik. Arca komor, annak élét homályosan világítja meg a lámpa fény. Szeme ide-oda ugrál, ahogy arcomat fürkészi. Keze melegétől aligha bírok elvonatkoztatni. - Szóval? - kérdi kíváncsian - Remélem tudod, hogy megbízhatsz bennem! - sóhajt fel fáradt hangszínen.

- Tudom - bólintok megértően, majd ellököm magamtól. Fintorogva néz rám, de nem törődők vele, csak kilépek az ajtón - Este hol akartok bulizni? - kérdem megfordulva.

- Miért az estéről beszélsz? - kérdi értetlenül.

- Mert az állatkert után én lézer-harcolni megyek az osztállyal - mondom neki értetlenül. Hiszen így van, ő ez után lelép. Az osztály kibérelte az egész helyet, én meg nem akarom őt az osztályommal hagyni, még negyed órára sem. Így nem jön. Szóval jobb lenne most megbeszélni, bár téma terelésnek is elég jó azért. Így, legalább nem kell a képébe mondanom, hogy azt hiszem, hogy játszik velem. Gáz lenne, ha nem... bár mindenképp úgy tenne, hogy szarul érinti. A színészkedés... na jó! Elég! Nem gondolok erre többet, legalább ezekben a napokban nem!

- Ja, tényleg! - csapja homlokon magát, mire szemöldökömet össze ráncolom - Milyen bulihoz lenne kedved? - kérdi, míg csípőmet átkarolja és ismét megindulunk előre.

- Milyen opciók vannak? - kérdem feltekintve rá. Pár másodpercig le néz ajkaimra, majd vissza a szememre, én pedig elmosolyodom a gondolatra, hogy neki pont az jár a fejében, hogy szívesen megcsókolna.

- Otthon bulizós, parkolóban ívó, vagy elmehetünk egy kocsmába is, vagy táncolós helyre - rántja meg a vállát, míg eltekint a másik irányba. Ádám csutkája szinte eltűnik, akkorát nyel.

- Ti vagytok itthon, nekem mindegy, hova megyünk, csak akkor úgy öltözöm - mondom neki egyszerűen, mire újra rám néz végre.

- Attól függ, hogy öltözöl, hogy hova megyünk? Így is elég vadító a szerelésed - köhög párat zavartan, míg végig néz rajtam.

- Ha otthon bulizós, akkor visszafogottabb, mert hát szülők, meg ilyenek.

- Akkor az otthon bulizós kilőve - nevet fel.

- Parkolóban ívó, akkor valami hosszú gatya, hogyha...

- Az is kilőve - vág közbe könnyedén.

- Kocsma és táncolós hely, még nem tudom. Egy táncos helyre azért illik ribancosan megjelenni. A kocsmába meg mindegy. Értékelném, ha kocsmába mennék - mosolygok rá, míg újra felnézek rá.

- Én meg, ha táncos helyre - villant rám egy féloldalas mosolyt.

- De én vagyok a vendég, a szavam többet ér - hördülök fel sértetten és el is húzódom tőle.

- De én vagyok itthon és én tudom, mi jó neked! - röhög rám, míg vissza húz magához.

- Ez aljasság! - förmedek rá.

- Nem tudod, milyen, mikor aljas vagyok - rázza meg a fejét gonosz vigyorral.

- Pont ilyen! - lépek hátrább, hogy végig tudjak mutatni rajta.

- Még veszekedni is szeretek veled, de ez még nem aljasság - hadarja gyorsan. Kezével megfogja a csípőmet és magához ránt. Kezeim a mellkasának ütköznek és belemarkolok az ingébe, lévén, hogy mást nem tudok tenni. Keze tarkómra csúszik és magához húz. Levegőt is elfelejtek venni, míg gyors puszit nyom a számra. Ajkai puhák, bőre finom. Ám, mielőtt jobban tanulmányozhatnám, el is húzódik. - Ez a cseles aljasságom! - kacsint rám, míg újra össze kulcsolja a kezünket. Dermedten lépkedem utána, míg alsó ajkamat beharapom. Megcsókolt... inkább puszilt. De szájon! Zayn megcsókolt. Önakaratából. Kezemet megszorítja, én pedig igyekszem mellé lépni és legyűrni a kezdeti sokkot. - Milyen mosolygós lettél! - nevet rám, mire lehajtom a fejem és felnevetek. Nem bírom abba hagyni a mosolygást, ez igaz. Össze-vissza kanyargunk... legalábbis szerintem, viszont a végén felcsillan a szeme. És már rá is jövők, hogy ő tudta, hova jövünk.

- Mi az isten? - kérdem értetlenül, mikor meglátok egy inkább vidámparkhoz hasonló részt, mintsem valami állatkertet.

- A régi vidámpark anno itt volt, és egybe vették a kettőt - mosolyog rám, míg behúz a nagy kapu alatt.

- De ha ez egy állatkert, akkor minek vették be a vidámparkot? - kérdem továbbra is értetlenül.

- Mert így sokkal jobb, jézus, Zoe! - nevet rám és tovább húz.

- Fura vagy - motyogom halkan, míg végig nézek a hullám vasúton. Mellkasnak ütközök, mire összerezzenek és máris zavartan hátrább lépek.

- És zavar? - kérdi aggódva, mire elnevetem magam.

- Hülye is vagy! - legyintek neki és ellépek mellette, hogy tovább haladjak előre.

- Imádlak! - kap el hátulról, míg a nyakamba puszil, majd maga előtt terelget egészen egy kis asztalkáig, amely mögött egy bohóc pihen. Nagyot nyelek és ellépve oldalra, Zayn mögé húzódok.

- Husz zsetont! - szólal meg kedvesen a bohócnak címezve szavait, de közben értetlenül néz rám, amint háta mögé húzódok. Zayn megkapja mind a húsz sárga és piros színekben pompázó fém zsetont.

- Félek a bohócoktól - motyogom neki lehajtott fejjel, míg megfogja a kezemet és elhúz onnan.

- Ez most komoly? - kérdi nevetve, mire vetek rá egy csúnya pillantást - Miért? - kérdi meg, míg próbálja vissza fogni a röhögését.

- Nem tudom... olyan ijesztőek. A smink meg a ruha. Ahogy mosolyognak és, hogy mindenkit azonnal jobb kedvre akarnak deríteni. Ahogy járnak és... csak nem bírom őket! - ráz ki a hideg, mire kissé megszorítja a kezemet.

- Te is mindig mindenkit rögtön jobb kedvre akarsz deríteni - vonja meg a vállát.

- Ez nem igaz! - nézek rá értetlenül mire letekint rám össze zavarodva.

- Dehogynem! - vágja rá rögtön, mire elfintorodom.

- Ha olyan szomorú, akit szeretek, természetes, hogy azt akarom, hogy rögtön boldog legyen. De amúgy nem érzek rá kényszert! - rázom meg a fejemet makacsul.

- Engem sem ismertél és fel akartál vidítani - villantja rám győztes mosolyát.

- Akkor éppen jó kedved volt, utána tudtam meg, hogy depressziós vagy - rántom meg a vállamat.

- Voltam - helyesbít ki egy kacsintással, míg két zsetont oda dob egy kantáros nacis férfinak - A hullámvasúttól remélem nem félsz - kuncog fel halkan, míg mellettem lépked a lépcsőn. Az emelvényen megáll és végig néz az egyenlőre még üres kocsi soron. - Legelső? - kérdi felvont szemöldökkel, mire rögtön meg is indulok afelé. Kiakasztja a kis láncot és előre enged.

- Micsoda úriember! - nevetek fel, míg belülre ülök.

- Csak veled! - villant rám egy féloldalas mosolyt - Segítsek? - kérdi mosolyogva, mikor kissé furán méregetem oldalt a kart, amit nagy valószínűséggel le kéne hajtanom majd magam elé.

- Öhh - nyögök fel zavartan, mire alsó ajkába harap. Megfogja a fejem fölött és lehajtja, egészem az ölemig és akkor kattan. Mintha valami szarabb fajta öv lenne... csak ez jobban fájna, ha előre esnék. Keze végig simít combon, mire fészkelődni kezdek zavaromban. Könnyedén hajtja ő is maga elé ezt a valamit. Hátra pillant, mire én is látom, hogy az egész kocsisor szinte már fel is lett töltve.

- Zoe! - ordít előre nekem Chris, mire vissza intek.

- Tényleg, akartam kérdezni, hogy miért mutatott felém a barátnőd, mikor te nem mesélsz rólam senkinek sem, elvileg! - nevet rám, mire érzem, hogy elpirulok és ledermedek. A picsába... oh, a picsába!

- Öhh - nyögök fel újra és már látom, hogy a beszélgetésünk az utóbbi pár percben eléggé meghanyatlott intelligencia szintjén... legalábbis nálam.

- Aranyos! - nevet rám, míg kezét a combomra csúsztatja - Amúgy, hogy-hogy mindenki szeret téged, mikor te azt mondod, hogy utálod őket? - kérdi értetlenül, mire elfintorodom.

- Tudod, olyan bájos vagyok, meg cuki, hogy nem tudnak ellenállni nekem és mikor a kurva anyjukba küldöm őket, akkor is a cukiságom marad meg nekik! - nevetek rá, mire ő csak megcsóválja a fejét.

- Viccelsz vele, de tényleg mindenki szeret, annak ellenére, hogy te nem akarod - néz rám jelentőség teljes pillantással.

- A kegyetlen őszinteségemet néha iróniának és viccnek fogják fel - vonom meg a vállamat nem törődően, míg oldalra pillantok, bárhova, csak most ne Zaynre. Mit kéne neki mondanom? Fogalmam sincs, miért bírnak... és nem is érdekel. Nem akarom, hogy bírjanak, teszek is érte, de attól még ez van.

- Nem akarom, hogy rossz kedved legyen, mikor velem vagy - súgja a nyakamba, rajtam pedig végig fut a remegés. Kissé megszorítja a combomat és abban a pillanatban elindul a szerelvény. Meleg leheletének nyomán még mindig parázslik a bőröm. - Adrenalin helyzetben az ember őszinte, kérdezz felelek a végéig? - kérdi kacsintva, mire felnevetek.

- Honnan tudod te ezt? - kérdem értetlenül.

- Be akarok vágódni, nem akarok analfabétának tűnni a kedvenc szenvedélyed terén - villant rám egy gúnyos mosolyt.

- Kérdezz felelek a végéig, ha az egyenes részeken feltartod a kezed és sikítasz, a többi részen póker arc - nyújtom felé a kezemet.

- Csupa fogadás! - rázza meg a kezemet beleegyezően - De te is velem csinálod!

- Rendben - felelem egyszerűen.

- Tudsz pókerezni?  - kérdi, mikor a hullám vasút felfelé kezd haladni.

- Tudok - felelem mosolyogva.

- Mit mondtál a haverjaidnak rólam? - kérdem rá tekintve.

- Csinos vagy, jó fej vagy, az estem vagy, te vagy az, aki kirángatott a szarból, többet nem mondok! - hadarja gyorsan, mikor a kocsi velünk az élen hatalmas gyorsasággal zuhanni kezd szinte egyenesen lefele.

- Mit mondtál a barátnőidnek rólam? - kérdi nevetve, míg kezével az előttünk lévő vasba kapaszkodik, ahogy én is.

- Zayn vagy, jó fej, imádni való, nem emlékszem a fele áradozásra, jól nézel ki, többet nem mondok! - nevetek fel, mikor élesen jobbra kanyarodunk. Egyenes terep egy darabig, mire mind a ketten felcsapjuk a kezünket és sikítani kezdünk. Legalábbis én, ő ordít. Mögöttünk röhögnek, majd ismét süllyedni kezdünk.

- Mit kompenzálsz azzal, hogy ennyi csajt megfektetsz? - hadarom el neki a kérdésemet, míg a hajammal küzdök.

- Azt, hogy az az egy, amelyiket akarom, nincs mellettem! Legalábbis akkor - ordítja nekem, lévén, hogy egy csőben száguldunk éppen.

- Hazudsz! - mordulok rá.

- Az utolsó exemet, aki csúnyán átvágott és depressziós lettem miatta - hadarja újra a válaszát. Újabb lassú rész, mi megint hülyét csinálunk magunkból és mögöttünk újra röhögés. - Mióta alkoholista apád? - hangja halk, én mégis meghallom a süvítő szél ellenére is.

- Mikor megszülettem, újra kezdte két év józanság után - motyogom felé fordulva, nem törődve vele, hogy testemet rángatja a hullámvasút. Elvégre így volt. Anyám azért mert bevállalni engem, mert apa két éve józan volt. Megszülettem és rögtön inni kezdett. Azóta nem is igazán hagyta abba...

- Sajnálom - néz rám bűnbánóan.

- Miért nem írtál majdnem egy hónapig? - szegezem neki a kérdést, ha már csúnyában játszunk.

- Bűntudatom volt, össze voltam zavarodva. Azt hittem, elfelejthetlek és megpróbáltam. Mint a példa mutatja, nem jött össze - villant rám egy fájdalmas fintort... és én is elfintorodom. Ez fájt azért.

- Miért akartál elfelejteni? - kérdem értetlenül.

- Én kérdezek - rázza meg a fejét, míg a hullám vasút leír velünk egy kört, a tetején pedig egy kicsit meg is áll. - Mi történt veled aznap? A szád... - néz rám aggódva, pont, mint akkor. Bár most a feje kezd vörösödni a lefelé lógástól. A szerelvény újra megindul, én pedig mély levegőt veszek.

- Elmentem sétálni, amiből futás lett, belekeveredtem egy szar társaságba, előjött a pszichológus énem, a srác meg túltengett a tesztoszterontól - hadarom neki, miközben össze-vissza kanyargunk. - Miért akartál elfelejteni? - teszem fel újra a kérdésemet.

- Mert nem akartam olyan lányba belezúgni, aki több, mint három órára lakik tőlem és nem láthatom mindennap. Ráadásul még élőben sem láttalak! - mordul fel kissé dühösen - El kell szívnom egy cigit - szűri ki összepréselt ajkain, míg fejét az üléstámlának hajtja.

- Miért? - kérdem értetlenül.

- Azért, Zoe, mert úgy mondod azt, hogy egy vadidegen kezet mert rád emelni, mintha mindennapos lenne! - morogja idegesen, mikor a szerelvény befut a kiindulási pontra. Rögtön kiszáll, én pedig csak mély levegőt veszek és hátra tűrőm a hajamat. Nagy nehezen felhajtom a biztonsági részt is... vagy mi is ez pontosan. Kimászok a kocsiból és megtámaszkodom a korlátnál... alkarjaimat rárakom a kissé rozsdás és kopott fémre, arra pedig ráhajtom a fejemet. Kamuznom kellett volna. Mondjuk, hogy elestem futás közben, mert az erdőben akartam futni. Vagy valami ilyesmit...

- Nem bírja a gyomrod? - kérdi meg előttem és ezáltal alattam egy utálatos hang.

- A feszültséget nem bírja a nyomrom, Ashton! - mordulok rá, de fejemet nem vagyok hajlandó felemelni.

- Na mi van, a pasid szakított veled? - kérdi röhögve, mire most már felemelem a fejemet.

- Csak egy ostoba fasz vagy, Ashton, és ezért őszintén sajnállak! - vágom a képébe, míg elhaladok mellette.

- Te pedig csak egy ócska ribanc! - vág oda a falhoz, orrlyukai kissé kitágulnak, ahogy a levegőt kapkodja.

- Hogy ha most tényleg az lennék, egy telefont intéznék és estére már az lenne a programod, hogy a saját sírodat ásod, majd élve eltemetnek. Szóval kopj le! - lököm el őt magamtól, majd lefutok a lépcsőn. Sietős léptekkel keresek egy vécét. Amint megtalálom, szinte berúgom az ajtót. Neki csapódik a falnak, majd belépve becsapom magam mögött. Megállok a kézmosó részen, szerencse, hogy csak egy személyes vécék vannak... Bezárom, majd hátamat a csempének vetem és egyszerűen lecsúszok rajta. Ujjaim a hajamba túrnak és kissé meghúzom tincseimet, hátha így érzem, hogy még élő vagyok. Igyekszem vissza fojtani a sírást... térdeimet felhúzom és egy nagyot nyelek. Telefonom csörögni kezd, de nem nyúlok érte. Élvezem a mély basszust, ami csengőhangomként szolgál. Most először érzem úgy, hogy nekem is kell egy cigi... vagy pia. De sürgősen, mert ami ma megy körülöttem az már nekem is sok!

- Be fogom rúgni, ha nem veszed fel a telefont, vagy nem nyitod ki! - ordítja be Zayn. Szavak nélkül nyitom ki, majd ülök vissza a csempére. Eléggé nagy hévvel nyit be... szinte mint én - Jaj Zoe! - súgja ellágyulva - Nem rád haragszom, én csak...

- Nincs bajom! - rázom meg a fejemet - Csak Ashton egy pöcs! - mordulok fel.

- Megverjem? - kérdi komor tekintettel és elhiszem, hogy meg is tenné.

- Ha meg akarom veretni nem téged hívlak erre! - fintorodom el fancsalian, míg kiveszem szájából a fityegve lógó fél cigarettát - Micsoda stílus, Marlboro - nevetek fel keservesen, míg szippantok belőle egy slukkot. Nagy szemekkel nézi végig a kis rituálémat, míg letüdőzőm a füstöt. Keserédes érzés söpör végig rajtam. Vissza adom neki a szálat, melyből apró csíkban szál felfelé a füst. Remegve fújom ki a bent tartott levegőt, mely füsttel keveredik. Bár a füst alig színeszi el, szinte nem is látni. Guggolva fürkész engem, alig húsz centire tőlem. Bal lábamat behajlítva döntöm el a kővőn, míg másikat hagyom úgy egyenes, mintha magamhoz húznám. Oda nyújt nekem egy érintetlen szálat, én pedig mutatóujjam és középső ujjam közé csippentem. Ajkaimhoz emelem és össze szorítva megtartom a szálat. Öngyújtója kattan, én pedig a lánghoz hajolok, közel hozzá. A cigit megszívom, a parázs fellángol a végén. Az öngyújtót a zsebébe süllyeszti én pedig fejemet újra a csempének rakom, míg mély slukkot szippantok az új cigimből - Köszönöm - mondom, kifújva a füstöt. Egyenesen az arcába, ám ő csak kissé elmosolyodik. Míg ő szív a cigijéből, én is szívok. Ki se fújóm a füstöt és ő előre hajolva ajkait az enyémekre nyomja. Szemembe néz, én pedig az övébe, orrán kifújja a füstöt. Szemeimet lehunyom és alsó ajkát fogaim közé veszem.

- Nem egy vécében foglak először megcsókolni! - húzódik hátra fejét csóválva, kissé rekedt hangon. Leül mellém, lábát kinyújtja. Az enyémeket megfogja és ölébe húzza. Hátamat a másik falnak vetem, így kényelmesen is tudunk ülni. Már majdnem megcsókolt... baszok én rá, hol csókol meg először, csak csókoljon már meg! Úgy isten igazából! Oldalra hamuzok, szinte már a lábamra - Ne haragudj - kéri halkan, mire rá mosolygok.

- Soha - sóhajtok fel, míg szemeimet lehunyom és az utolsó slukkot is kilopom a cigiből. Fejemet hátra hajtom és kissé felnyögve fújom ki felfelé a füstöt. Hallom, amint Zayn mély levegőt vesz és kissé megszorítja a combomat, mire csak elmosolyodom... remek lesz ez a pár óra holnap estig...


Kukucs! Íme az új rész:) Írjátok meg komiban a véleményeteket:3 Illetve mivel a történet nálam már előrébb jár (próbálom felhozni magamat) így már a további történéseken gondolkozom. A blogban boncolgattunk már jó pár témát azt hiszem, de ha nem egy amiről szívesen hallanátok úgy mint a többi komolyabb témáról szívesen fogadom a kéréseket, ha vannak:) Iratkozzatok fel kérlek ha tetszik a blog:3 Imádás van! <3