2015. szeptember 1., kedd

16. Rész

- Miért nem ülsz mellém?! - kérdi értetlenül, ám sokkalta inkább mérgesen Ashton.
- Mert nem akarok? - kérdem ironikusan majd megforgatom a szememet, amíg felmászok a buszra. Arra, amelyik egyenesen Zaynhez visz.
- Pár napja engedted, hogy lekapjalak, azt hittem végre össze jöttünk! Már fél éve teperek érted! - mordul rám, míg megragadja a karomat és vissza ránt magához. Ohh igen... megengedtem neki, hogy lekapjon. És nem bánom, mármint kicsit igen. De így legalább már tudom, hogy kell csókolózni... és, hát, ha Zayn esetleg.. szóval igen...
- Nem vagyunk, csak egy csók volt, engedd el a kezem! És még ittam is - Felelem szárazon, míg a szorítása erősödik.
- Ne játssz velem... - dördül rám, míg ránt rajtam egyet és máris megmutatkozik előttem a drága és romantikus Ashton új személyisége, melyet eddig szívesen rejtegetett. Na, nem mintha meglepetésként ért volna, de azért mégis csak kisebb kitörésre számítottam.
- Te ne játssz velem, fogalmad sincs, ki vagyok! - sziszegem az arcába fenyegetően.
- Haladjunk gyerekek, oda is kell érni! - harsan fel mögöttünk Mr. Chez, mire újra megrántom a karomat és ezáltal ő elengedi. A busz közepén foglalok magamnak helyet, belül. Legszívesebben végig simítanék a karomon, mivel fáj... de egy apró mozzanatot sem teszek. Sőt! Még a póker arcomat is felveszem. Ashtontól nem fogok félni, rég nem félek ilyen dolgoktól. Ha megtörténik, akkor majd utána félek, addig nem. Ashton mögém ül be, mire elfintorodom. Szemeimet lehunyom és veszek egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magamat. Csak három és fél óra az út... aztán ott lesz Zayn. Zayn... testemen végig fut a remegés az abszurd gondolatra, hogy ő meg én találkozunk az állatkertnél. Oké, lehetne jobb is, de annyira nem érdekel jelenleg a helyszín. Biztos remek érzés, mikor megölel... több mint remek. Már most hiányzik, hogy nem játszhatom le majd újra és újra a következő napokat és órákat.
- Szabad? - kérdi Chris mellettem, mire bólintok neki és rögtön be is vágódik mellém. A táskáját a lába elé dobja és unottan a karfára könyököl. Fél szemmel rám sandít és elmosolyodik.
- Névsor olvasás! - kiállt fel Mr. Dalton. A kísérő tanár, aki velünk jön, ő legalább jó fej... bár engem nem tanít, csak az osztályom másik felét, idegen nyelvből.
- Izgulsz, mi? - kérdi Chris sejtelmes mosolyt küldve felém, mire féloldalasan elmosolyodom és felé fordulok. Szememet lehunyom röhögve, míg ő is nevet és megszorítja a karomat.
- Miért? - hajol előre középen Ash, mire a kedvem rögtön alább hagy.
- Kotródj Ashton! - mordul fel Chris bunkón, mire elmosolyodom. Ezért is vagyunk mi jóba.
- Miért izgulsz? - fordul felém, már amennyire tud. Figyelemre se méltatja Christ, aki csak mérgesen kifújja a levegőt, majd a másik oldalon ülő Sasa-val kezd beszélgetni.
- Nem mindegy? - kérdem dühösen rá nézve.
- Zoe Fable?! - nézeget értetlenül az osztályfőnök.
- Ki nem hagynám, tanár úr! - kiálltok oda neki, mire biccent nekem és innen látom, ahogy pipát tesz a nevem mellé.
- Miért teszel úgy, mintha meg se történt volna az a csók? Vágom én, hogy nem engedsz magadhoz közel senkit, mert a családoddal van valami és egyéb ilyen szarságok, de tudod, előbb vagy utóbb engedned kell... - néz rám szomorúan. Nehezen fogom vissza a röhögést, amit később átvesz a nyugodtság, majd az édes harag.
- Ha azt hiszed, hogy pszichoanalízissel mész nálam valamire, ami mellesleg téves, akkor eléggé elbasztad!  És egyébként a közelébe se vagy az életem és okaim megértésének. Azért teszek úgy, mintha meg sem történt volna, mert nem jelentett semmit! - rántom meg a vállamat könnyedén.
- Pszichoanalízis? - kérdi értetlenül, teljes zavarodottsággal.
- Az a dolog, hogy megpróbáltál úgy tenni, mintha ismernél! - mordulok rá egyre mérgesebben.
- Mert ismerlek, jobban, mint hinnéd! - förmed rám, mire felé fordulok, lassan és mérgesen. Ám ez már a higgadt mérgességem.
- Miért lakok apámnál? - kérdem egyszerűen, mire arca megfeszül - Milyen apámmal a kapcsolatom? Melyik tesóm költözött el? Ki a legjobb barátnőm? Melyik a kedvenc kajám? Milyen a gondolkodás módom? Mit ítélek el? Milyen volt a gyerekkorom? Tudsz akármelyik alap kérdésre válaszolni? - kérdem felvont szemöldökkel - Nem! - adom a választ helyette. A méreg lassan terjed vonásain. - Azért nem, mert nem ismersz! Bárki, aki közel áll hozzám, tud ezekre válaszolni! De te nem, Ash! Fogalmad sincs róla, ki vagyok! - vetem oda neki, majd a fülesemet előkotorva elmerülök a saját zenei világomban. A zene basszusára kezd dobbanni a szívem. Szememet lehunyom és lábaimat felhúzom az ülésre. Több órányi zeném van, legalább hatórányi tuti. És csak gyűlnek, holott régen nem értettem, miért hallgat valaki zenét. Vagy hogy egyáltalán, hogyan képes megjegyezni annyi címet. Ma meg már az osztály felének összességében kevesebb zeneszáma van, mint nekem. De egyáltalán nem bánom. Lenyugtat, egyben tart, összerak. Érzem, ahogy a busz mozog alattam, kanyarodunk, néha dudál a sofőr. Az osztály röhög körülöttem, van, aki morgolódik. Én pedig lehunyt szemmel elmerülve a zenébe próbálom kizárni azt, hogy nemsokára Zaynnel találkozom. Egyszerű, fekete rövid gatya takarja lábaimat. "Takarja"... nem igazán sokat takar. Felül pedig egy kék, ujjatlan ing szerű valami lóg rajtam. Mintha az ingnek letépték volna az ujjait. Egyszerű, sötét, tengerkék... nem hazudok magamnak. Azért ezt a pólót vettem fel, mert Zayn kedvenc színe a kék. Bár a stílusomat nem hazudtoltam meg. Hajam kivasalva pihen vállaimon, semmi smink nincs rajtam. És ezen nem igazán akarok változtatni. Vörös hajamat kezdem nézni, amely a kék felsőn szinte pirosnak tűnik. Biztos vagyok benne, hogy zöldes-barnás szemeimet kiemeli majd. Lábamon az elválaszthatatlan szerelmem. A piros kis bokacipőm. Az elején fut egy tépőzár, rajta szegecsek. Oldalt a cipzár szintén pirosban játszik. Az oldalán és az orrán piros és fekete bőr fut az eredeti piros anyag helyett. Kétségkívül más, mint a többi cipő, de állatul néz ki. Remélem Zaynnek is tetszeni fogok... bár sokszor mondja, hogy szép vagyok. De lehet, nem gondolja komolyan. Elvégre ő Zayn. Az, aki mindenkit megkap és csajozó gép. Mégis úgy érzem, velem más, de tudom, hogy belezúgtam, így képtelen vagyok tisztán látni a dolgokat. Chris megböki a kezemet, mire agyam fel is fogja, amit lát és nem csak bambulok előre. Bradford. Te jó ég... Szívem félre ver egy ütemet és a fülest kihúzom a fülemből. Mély levegőt veszek, amit remegve fújok ki. Sikítani és toporzékolni akarok.
- Leszállás! - kiabálja Mr. Chez, mint egy túlbuzgó ideges gyerek... és rá kell jöjjek, ez élete első osztálykirándulása. Felkapom hátamra a kis táskát, amit magammal hoztam, elvégre a nagy a busz aljában pihen. De azt nem viszem magammal az állatkertbe és a lézerharcra. A busz kirakja a szállásunkon. Kábultan szállok le és nézek körbe. Szóval itt él ő, ezt látja ő minden nap. Itt deszkázik. Veron röhögve ragadja meg a karomat és kezd húzni.
- Magadnál vagy még azért? - kérdi tovább röhögve - Nem is találkoztatok még! - csóválja meg a fejét.
- Pacsizz le Chrissel és szívassatok mást, ne engem! - súgom magam elé, míg úgy bámészkodok, mintha másik kontinensre mentünk volna, holott csak három, vagy négy órára vagyok az otthonomtól. Mr. Dalton éppen a belépőket veszi meg, míg én jól megbámulok egy buszt, ami elmegy mellettünk. Azt mondta, minden nap elmegy busszal az állat kert előtt. Lehet, hogy ő azzal a busszal jár?! Kezdem magam kissé megszállottnak érezni. De figyelembe véve a tényt, hogy egy olyan srác szülővárosában vagyok, akit még soha nem láttam élőben, de minden nap beszélek vele és még bele is zúgtam... azt hiszem megengedhető. Az életem részévé vált, tud rólam majdnem mindent, én tudok róla majdnem mindent és most... itt vagyok. Valaki konkrétan betol az állatkertbe, én pedig még mindig teljes kábultságban lépkedem előre.
- Figyelem! - tapsol párat Mr. Chez mire felé pillantok - Délkor mindenki induljon el ide! Itt fogunk találkozni fél-egykor! Mindenki megértette? - kérdi tovább üvöltve. Veron megragadja a kezemet és már húzni is kezd valamerre.
- Már nem bírom tovább vele egy légtérben! - mordul fel teljesen idegesen. Mögöttünk még jön Chris, Sasa és Farel is. Pár srác is mögöttünk sétál. Az osztályból két darab Bob, Jonathan és még Ashton is... Tekintetünk össze találkozik és ő rám kacsint, mire fintorogva előre nézek és szembe is találom magam egy keselyűvel, szemtől szemben. Válaszfalak nélkül... már értem, Veron miért engedte el a kezem.
- Akkor én most leléptem! - fordulok el teljes száznyolcvan fokkal és meg is indulok.
- Hova mész? - kérdi értetlenül Ashton.
- Vissza a bejárathoz. - feleli kuncogva Sasa, mire apró mosoly kerül az arcomra.
- Minek? Több óránk van még! - indulnak meg utánam a többiek.
- Nem mondtam, hogy ti is gyertek! - vetem hátra flegmán.
- Most minek csinálod ezt?! Még csak fél-tizenegy! - ragadja meg a karomat és ránt vissza... újra.
- Én pedig fél órával ezelőtt már találkoztam volna valakivel. Megköszönném, ha elengednél! - felelem hűvösen, míg feltekintek a sokkal magasabb alakjára. Karom fájdalmas pózban viseli a fájdalmasabb szorítást és már kezdem túlságosan is felhúzni magamat ezen a faszfejen.
- Kivel? - kérdi értetlenül, míg közelebb lép.
- Ashton, engedd el! - szólal meg kimért hangon Veron.
- Engedj el! - vágom hozzá keményen, míg szemeibe mélyesztem az enyémeket.
- Miért nem akarod beismerni, hogy jelentek neked valamit? - kérdi értetlenül, fejcsóválva.
- Azért, mert nem jelentesz semmit?! - emelem fel a hangomat mérgemben - Fáj a karom, Ashton, engedj el! - követelem tőle ugyan olyan hangszínen, mire többen is felfigyelnek ránk a közelünkben.
- Ott van Zayn! - szólal meg halkan Chris, mire arra kapom a tekintetem és meglátom fekete szempárját. Nagyot nyelek és egy pillanatra elfeledem, hogy Ashton mindjárt eltöri a karomat.
- Ki? - kérdi értetlenül, míg ő is elnéz abba az irányba, ahova én. Szorítása enyhül, én pedig kitépem karomat a kezéből.
- Valamikor találkozunk - vetem hátra nemtörődő stílusban, míg megindulok Zayn felé. Ahogy lépkedem, a haragom úgy száll el.. ő ott... magasabb, mint hittem... Fekete rövidebb gatyája kétségkívül jól áll neki. Fekete-piros kockás ingét pedig legszívesebben leszedném róla... a gondolatra az ajkamba harapok, majd megállók vele szemben. Köztünk az állatkert rácsa, ő pedig csak néz engem, én pedig őt. Barna, csoki szerű szemei végig futnak rajtam. Fekete haját kissé megmozgatja a szellő. Zsebre dugott, izmos karját most előhúzza és átnyújt nekem egy apró cetlit. Míg felvont szemöldökkel érte nyúlok, kezünk össze ér, engem pedig kiráz a hideg. Nem szólók semmit, kétlem, hogy menne anélkül, hogy hangom elcsuklana. Kihajtogatóm a kis papír lapot és meglátom benne az apró kis szavacskát: "Kukucs". Felnevetek, hiszen sokszor köszöntem neki így. Ő ezt mindig édesnek találta, a végén pedig már ő is sokszor így köszönt nekem. A táskámba nyúlva előveszek egy régi buszjegyet és a falnál írni kezdek egy tollal. "Kukucs". Oda adom neki, ám azt a lapocska darabot, amit ő adott, már el is süllyesztem a táskámban, egy biztonságos részen. Leül a rács elé és elővesz egy egész lapot. Követem a példáját és én is leülök. A térdünk össze ér, még így, a rácsokon keresztül is. A lapot ketté tépi és nekem adja az egyik felét, amit el is fogadok. Rögtön rá pedig egy újabb fecnit nyom a kezembe egy féloldalas mosollyal; "Elképesztően gyönyörű vagy". Érzem, amint arcom lángba borul és zavartan köhögni kezdek, csak, hogy eltakarhassam magamat. Remegő kezekkel tűröm el a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, majd írni kezdek... próbálok. Az izgalomtól túlságosan remeg a kezem. Végül letépem a papír darabkát és oda nyújtom neki a következő kis üzenettel; "Édes vagy, köszönöm <3". Alsó ajkát  beharapja és rám kacsint, mire mindketten felnevetünk. A hangja kissé más, mint a gépen, vagy a telefonban, de sokkalta kellemesebb. Már most félek, hogy többet nem hallom ezt a hangot és hogy el fogom felejteni... utálom az emlékezetemet már most, hogy meg fog halványulni ez az emlék... amit még át sem éltem igazán.
- Menj el! - feleli hidegen Zayn, mire szemöldökömet össze ráncolom. Most hallom élőben először a hangját úgy igazán... és az az első mondanivalója hogy menjek el? - Addig tegyél hátrább három lépést, amíg nem megyek be és töröm el pár csontodat! - néz mögém újra, elsötétülő szemekkel. Óh... lehet nem is engem küld el... Hangjától kiráz a hideg, szememet nem tudom levenni megfeszülő állkapcsáról és kezéről, ami ökölbe szorul. - Komolyan mondom, őt is megkérdezheted, hogy képes vagyok-e megtenni! - int felém lágyan, mire most már hátra nézek. Szembe találom magamat Ashton mérges tekintetével, én pedig előrébb mozdulok... mintha Zayn megvédhetne.
- Zoe...
- Haver - sóhajt fel Zayn,  míg feláll. Én is rögtön felállok és zavarta nézek a két srácra.
- Ki ez? - kérdi Ashton fájdalmas arckifejezéssel, mire Zaynra nézek.
- Zayn - szólalok meg előtte most először. Arcvonásai meglágyulnak, rám mosolyog. Tekintete újra Ashtonon van és végig méri a srácot.
- Menj! - feleli neki újra. Bólintok hozzá, azt akarom, hogy elmenjen. Mérgesen morog valamit, majd megfordul és elvágtat. - Meg fogom még verni! - állapítja meg Zayn, míg a távolodó alakját nézi. Elfintorodom, nem akarom, hogy ez legyen a témánk.
- Nem akarom, hogy verekedj! - nyögöm ki és érzem, hogy ismét elpirulok... ennél szánalmasabb dolgot nem is tudtam volna mondani!
- Tudom - nevet fel harsányan - Meg akarlak ölelni! Gyere ki! - néz rám kétségbe esetten.
- Itt bent van a gyülekező, ha kimegyek, nem tudok vissza menni! - eresztem le a vállaimat szomorúan. Kétlem, hogy ő jobban várna arra, hogy megöleljen, mint én.
- Most jön a Zoe pszichológia. Muszáj megöleljelek! Bekéretőzöm, vagy fasz tudja! - mordul fel és megindul a pénztár felé. Karba tett kézzel, mosolyogva figyelem őt, amíg a biztonsági őrt győzködi és rám mutogat.
- Persze, bemegy, aztán elfut! - hördül fel az őr, mire felnevetek. Zayn nem adja fel, tovább győzködi, de látszik, hogy ez nem fog össze jönni. Közelebb lépkedem, pont akkor, mikor Zayn mérgesen tekint le az őrre... aki nála kisebb. Vicces látványt nyújtanak. Kezemmel legyintek neki, miszerint álljon arrébb.
- Jó napot! - köszönök rá az őrre, mire megfordul ijedten. Kínai, ezért volt kicsi. Gatyája fekete, pólója zöld. Egyenruha, kezén a jegygyűrű.
- Kisasszony! - hajol meg éppen csak, de szemében megvillan a zavartság és rögtön ki is egyenesedik. Alig pár centit hajolt meg... de ezek szerint Kínában nevelkedett. Kulturális különbségek... közelebb lépek és meghajolok én is egy picit, mire mosolya széles lesz.
- Kimehetnék a fiúhoz? Utána vissza kellene jönnöm, mivel az osztályommal vagyok, tudja... - mondom kínosan fintorogva, míg az orrára összpontosítok, majd elnézek jobbra és vissza rá.
- Hát... - mondja elfintorodva, míg keresztbe teszi a karját és Zaynre néz.
- Kérem - mondom halkan, míg ujjbegyeimmel végig simítok felső karján, majd hátrább lépek.
- Rendben - int nekem és abban a pillanatban Zayn már meg is ragadja a kezemet és szinte kiránt. Egyenesen a karjaiba esek. Szorosan ölelem át nyakát, míg ő derekamat szorongatja. Kiegyenesedik, én pedig a levegőbe kötök ki. Fejemet a nyakába fúrom, ő pedig követi a példámat. Aprót szippantok férfias illatából és a kellemes dezodorjából és akaratlanul is kicsúszik egy sóhaj. Meleg karjait érzem derekam körül szorulni és komolyan vissza kell fognom magamat, hogy el ne kezdjek könnyezni. Jó pár percig tart csak ott, a levegőben, én pedig igyekszem az eszembe vésni a pillanatot. A szíve heves ütemét, az illatát, az ölelő és erős karjait. Felnyögve görnyed előre, hogy lerakjon. Lábaim remegve érnek földet, de ő nem enged el, csak a csípőmön pihenteti tovább a kezét.
- Mit csináltál vele, hogy kiengedett? - kérdi rekedtes hangon, mire elmosolyodom.
- Kínai, meghajolt. Ott nevelkedett. Kínában sokkal kisebb a személyes tér, nálad úgy érzete, hogy ellenszenves vagy. Ráadásul, ha sokáig tartod velük a szemkontaktust, akkor az tiszteletlenség. Ha az orrára nézel, miközben beszélsz, akkor barátságosnak hisznek az emberek. A simogatás pedig, csak, hogy bizalmasabbnak tűnjek. A kínai kultúra más, mint a brit - rántom meg a vállamat egyszerűen, míg elmosolyodom.
- És még okos is vagy! - nevet rám, míg homlokát enyémnek dönti és lehunyja szemeit. Szempilláira szinte irigy leszek, arca ilyen közelről még a levegőt is megakasztja bennem.
- Zoe! - ordít fel valaki az állatkertből, mire felmordulva oda nézek és szembe találom magam Mr. Chez-el - Azonnal gyere be! - mondja mérgesen.
- Megölöm azt a srácot! - súgja a fülembe Zayn, mikor meglátjuk Ashtont... talán most már bánom azt a csókot - Már viszem is, uram!  - ordítja oda Zayn és megragadva a kezemet betessékelni próbál.
- De én nem aka...
- Várj meg bent! - kacsint rám, majd belök. Ismét beesek és a biztonsági őr készséggel fog meg.
- Elnézést uram, ő velünk van, csak a....
- Hagyja! - legyint az őr és rám mosolyog - Örüljön, hogy ilyen diákja van. Igazán értelmes és okos kisasszony - mosolyog rám, én pedig villantok rá egy hálás mosolyt.
- Nem akarok több ilyen gondot! - mordul rám Mr. Chez, majd ott hagy.
- Ki ez? - förmed rám Ashton - Ezért hiszed, hogy meg sem történt? - kérdi mérgesen, elém állva.
- Minek ragozzuk ezt még... úgy viselkedsz, mintha járnánk. Holott nem! - rázom meg a fejemet fáradtan és kissé kábán. Zayn jelenléte... uhm.
- Honnan ismered? A pasid? - kérdi értetlenül rám nézve.
- Ismer és kész! - feleli rideg hangon Zayn, míg átkarolja a vállamat.
- Én meg ő kavarunk - mutat magára, majd rám Ashton, én pedig eltakarom az arcomat szégyenemben. Ezt most komolyan kell?!
- Az jó, ő meg én is kavarunk! - mutat Zayn rám, majd magára. És a sorrend máris megmelengeti a szívemet... aztán a kijelentést is felfogom - Személyem szerint, ha egy lánnyal kavarok, akkor azt boldoggá teszem és randizni viszem, nem pedig megrángatom és ordítozok vele! - fojtatja fenyegető stílusban - Te tényleg kavarsz vele? - kérdi suttogva a fülembe kissé csalódottan.
- Ezt még megbeszéljük majd, kettesben! - köpi oda nekem a szavakat Ash, mire elfintorodom.
- Ha hozzá érsz, halott vagy! - csúszik ki halkan Zayn száján, mire Ashton vissza fordul, majd végleg elmegy. - Szóval? - kérdi jeges tekintettel.
- Nemrég lekapott... de csak ő kavar velem. Mármint... - zavartan nyögök fel, míg arcomat eltakarom kezeimmel.
- Szóval mászik rád és osztálytárs lévén nem igazán tudod lekoptatni - bólint fintorogva - Ha hozzád ér és bánt, vagy illetlenül beszél, szólj! - köti a lelkemre, míg keze a csípőmre csúszik és elindulunk egy irányba, mintha céltudatosan menne. Bár kinézem belőle, hogy azt sem tudja, merre tartunk.
- Nem akartam balhét - fintorodom el, míg megszemlélek pár zebrát magunk mellett.
- Mit ér az élet balhé nélkül? - kérdi drámaian, bár a végét el neveti.
- Filozofikus kérdés - mosolygok rá, míg ő is a zebrákat figyeli.
- Tudod, ha már levizsgáztam belőle! - feleli komolyan, de én csak elnevetem magam. Keze kissé belemarkol csípőmbe és úgy érzem, muszáj elhallgatnom az érzésre.
- Mit fogsz énekelni az X-factorban? - kérdem terelve a témát, bár arckifejezésén látszik, hogy élvezi a helyzetet. Az csak rátesz neki egy lapáttal, hogy milyen hatással van rám. Kissé olyan érzésem van, mintha csak hologram lenne... hiszen, hogy lehetne már ő igazi?! Élőben még jobban néz ki... óh, te jó ég...
- Nem tudom még - rántja meg a vállát kissé feszülten - Kiállni több ezer ember elé és rájuk bízni magam nem túl megnyugtató! - mordul fel, mire felkuncogok.
- A lányokat egy mosollyal megveszed - nevetek rá, ahogy bekanyarodunk egy apró kis úton.
- A mosolyommal csak egy lányt akarok meg venni - rántja meg a vállát könnyedén és közelebb húz magához.
- Szerencsés lány - röhögöm el magam... egyszerűen annyira bizarr érzés vele sétálni és beszélgetni.
- Zoe, bepasiztál? - kiállt ide nekem Kat, mire elvörösödöm.
- Nekem nem lenne ellenemre! - röhög fel Zayn mellettem.
- Ki vagy te? - kérdi Eva, mikor megállnak előttünk.
- Látom, ti se vagytok már szomjasak - rázom meg a fejemet nevetve, mikor megérzem a pia szagot és meghallom Eva össze mosódott szavait.
- Ha megbántod, megverünk! - fenyegeti meg Kat Zaynt - Kérsz? - vállt át egy másodperc alatt és oda nyújtja neki a vodkát.
- Nap közben próbálkozom józan maradni, hogy emlékezzek mindenre majd - utasítja vissza Zayn egy fancsali mosollyal - De ha te akarsz inni, nincs ellenemre - néz rám nevetve.
- Le akarod itatni, hogy megdugd, mi?! - horkant fel Eva. A srácok és Kat is össze szűkített szemekkel kezdik őt méregetni.
- Akkor én hoztam volna piát - rázza meg a fejét Zayn - Egyenlőre csak a csókra hajtok vele és nem az ágyra! - röhög a lányokra, mire én elvörösödöm. Kezeimmel eltakarom arcomat, de Zayn lefeszegeti őket. Így hát az ő ingében keresek menedéket. Csók... vele... uram isten! Hát akkor kapjon már le!
- Édesek vagytok - röhög fel Kat és hallom, amint tovább mennek.
- Hallod, édesek vagyunk - kuncog fel Zayn, míg ellép tőlem, de épp csak úgy, hogy szembe találjam magamat vele - Nem értem, miért vörösödsz el mindig - rázza meg a fejét, míg ujjaival megfogja az államat és felemeli kissé a fejemet. Csoki barna szemét az enyéimbe fúrja. - Pszichológia... ha a szem és az orrot bezáró háromszögben mozgatjuk a tekintetünket, akkor a másik fél barátságosnak fog tartani minket - súgja halkan, míg látom, hogy szeme bejárja az említett pontokat.
- A bizalmas pillantás a szemek és a mellkas háromszögében vannak, mikor a két fél közel van egymáshoz - mosolygok rá, míg alsó ajkamat beharapom. Arcára széles mosoly húzódik és lenéz a mellkasomra, majd vissza a szemeimbe.
- Elég bizalmas volt? - kérdi halkan, mire csak bólintok egyet megnémultan - Érted még a pszichológiába is beleásom magam - nevet fel, míg közelebb hajol hozzám.
- Az emberek agyát anélkül is remekül tudod húzni - motyogom rekedtesen, mikor az arcomra nyom egy puszit. Közel a számhoz...
- Volt kitől tanulni - nevet rám, majd megfogja a kezemet és össze kulcsolja ujjainkat. Most először fogja fiú a kezemet... mintha természetes lenne, úgy húz maga után az állatkertben egy barlang felé. - Egyszer azt mondtad, szereted a hüllőket, ugye? - kérdi, míg megfordul, de tovább lépdel hátra és a kezemet sem engedi el.
- Igen! - mondom rögtön lelkesen, mire felnevet és behúz a hüllőknek kialakított térbe.
- Imádom, hogy más vagy, mint a többi lány! - súgja a fülembe, míg átkarolja hátulról a derekamat. Előttem ott ékeskedik egy gyönyörű fekete mamba. A világ leggyorsabb kígyója, Afrika legnagyobb kígyója és a világ egyik legmérgesebb kígyója, amivel most nézek farkasszemet... személyes egyik kedvencemmel és mégis az egyetlen dolog, ami kitölti az agyamat, hogy Zayn a nyakamba szuszog és érzem az illatát... ahogy a csípőmet fogja.
- Azért Fekete Mamba, mert a szája... - kezdi el halkan a fülembe suttogva, de félbe szakítom.
- Mert a szája belülről olyan, mint a tinta - fejezem be halkan. Felkuncog és a nyakamra nyom egy puszit... engem pedig kiráz a hideg.


Kukuucs! Íme itt a rész:) Elnézést a késésért csak próbáltam sokkal többet írni így az iskola kezdéshez. Remélem a rész hosszúsága és tartalma is elnyeri a tetszéseteket. Imádás van! <3

10 megjegyzés:

  1. na bazdmeg.. Ez a rész egyszerűen annyira de annyira nagyon jó lett,hogy csak na.
    Zayn annyira cuki volt,hogy elolvadtam,és nagyon aranyosak lennének együtt,kár,hogy a következő nap mennek haza. Remélem sokszor fognak még találkozni mert annyira aranyosak.
    Zayn annyira ahw volt,mint mindig. Ashton pedig egy fasz. ennyi
    tökéletes rész lett tökéletes írónőtől
    Hát barátnőm,jöhet a következő rész,de komolyan. Alig várom,hogy felrakd a kövit és olvashassam tovább,hogy Zayn milyen arikat mond és,hogy Zoe mindenre elpirul.
    Imádás <33

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ez...Ez...Ez egyszerűen fantasztikus lett! *.* Viszont ha a következő részben nem csókolják meg egymás lesz ám ajajaj! Nagyon aranyos volt Zayn és szintén jót mosolyogtam azon, hogy Zoe állandóan elpirult. :)) Irigylem Zoe-t. És amilyen szavakat használ! Használsz! Komolyan néha kell a google, hogy megtudjam egy-egy szónak a jelentését. De ez nálam plusz pont. Nem mindenhol olvasok ilyet!
    Zoe egyszerűen egy fantasztikus lány, Zayn pedig egy igen cuki fiú, akinek az egyik mondatánál már én pirultam el! Ashton-t pedig legszívesebben lenyakaznám! Egy ilyen fiú a tettei után honnan veszi azt hogy bárki össze akar vele jönni?! Esküszöm megölöm ezt a srácot...
    Nagyon aranyos részt írtál, s remélem hamar kint lesz a következő rész, mert egyszerűen nem tudok betelni az írásaiddal! Én is így szeretnék írni.
    Imádlak ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Uuuuu anyám arh na ne istenem.....
    Istenem annyira irtomegacuki Zayn olvadok tőle es a rész valami fantasztikus nagyon nagyon jo lett annyira jo volt olvasni hogy végre taliztak és imádom egyszerűen de viszont egy valami nem tetszik az az hogy itt hagytad abba se miért?:(
    Siess kérlek a kövi résszel! Sok sok puszi!❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  5. Imádtam a részt.
    Végre valahára találkoztak.Habár ez az Ash gyerek elég irritáló.Remélem,hogy Zayn majd bever neki egyet amiért úgy nyomul Zoe-ra.Te jó ég teljesen beleéltem magamat a részbe.Imádtam minden egyes
    szót.Zayn nagyon aranyos és tetszik,hogy így zavarba tudja hozni Zoe-t.Alig várom a következő részt,hogy több olyan pillanatot olvashassak ahol együtt vannak.
    Siess a következő résszel.:)

    VálaszTörlés
  6. Szia
    Imádtam.Fantasztikus lett.Istenem annyira cukik együtt. <3
    Bár ez az Ashton...Inkább nem beszélek róla.Alig várom már a folytatást.
    Remélem jól telt a nyarad és az első napod a suliban.
    Izgatottan várom a kövit!Siess! :)
    Imádlak <3
    xoxo Meli

    VálaszTörlés
  7. ♥_♥ juuuuuj! Imádom!
    XxLilla

    VálaszTörlés
  8. Ááááááááááá.. nem bííííírom :D
    Annyira jó, hogy végre találkoztak *-* Zayn olyan cuki volt.. csókolja már meg *-* :D
    Imádlak ♥
    Siess a köviveeel *-* :D
    xoxo Andii

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Tudom, régen kommenteltem neked akárhova is, de a részek mindkét blogon csodásak. ;) Sokszor tépem a hajamat az izgalomtól, imádom ezt a sztoridat is, annyira, mint a másikat. Nem sürgetem a kövit, tudom, hogy sok dolgod van.
    Amúgy vár nálam két díj is a Butterfly-on.
    butterfly-onedirection.blogspot.hu
    Lala xoxo
    Ui: Csodás vagy, kitartást! ;)

    VálaszTörlés
  10. Jajj basszus, suli előtt nem írtam komit és ezért ne haragudj, csak mire végig olvastam, már elkéstem és eléggé sietnem kellett:D De megérte!!! (És figyelmeztetőt sem kaptam)
    Nagyon nagyon cuki lett és imádtam és öregedjenek meg az állatkertben és waaaooh. Még kost is a hatása alatt vagyok. Nagyon imádom ezt a blogodat (is). Sajnálom, nem tudok sokat írni, sem beszélni, kicsit össze szedem magam.
    ui.: pár részhez nem biztos h tudok írni komit mert lelkileg nulla vagyok és fáj gondolkozni. De itt leszek és olvasok
    xoxo, szeretés van
    Anna White

    VálaszTörlés