2017. február 24., péntek

172. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Nem - elnevetem magam, ahogy ő is.
- Jaj, nagyon izgulok - a lábaival dobogni kezd, a haja pedig ide-oda ugrál.
- Ugyan már, maximum nem nyertek - a combomra csap, én pedig mosolyogva nézem a fintorát.
- Nyerni akarok! Nyerni fogok - fenyeget meg az ujjával.
- Látod, mi sem nyertünk és egész jól megvagyunk - megforgatja a szemeit és a combjai között támaszkodik meg a széken.
- Kétlem, hogy mi hirtelen a világ egyik legnagyobb bandájává válnánk - mosolyog rám továbbra is. Nagyon durván kékek a szemei...
- Kitudja? - brutálisan szőke a haja.
- Évezredenként egy ilyen van - forgatja meg a szemét, míg feláll és egy apró pillantással kifelé invitál. Én pedig megyek is. Nem szólok neki, hogy a példája szörnyű. Két évezredet számoltunk eddig, az őskorban nem voltak bandák. Szóval igazából esetleg évtizedeként nézhetnénk a sikereinket... de nem szólok neki.
- Egy élő példány előtted áll, használd ki - kell ez a lány. Egy éjjelre minimum. Elé állok széttárt karokkal és várom a reakcióját.
- Jézusom, Zayn... az ego meződ nem is enged közelebb hozzád - kerül ki nevetve, én pedig utána lépek, míg átkarolom a derekát. Nem szeretem ilyen sokáig húzni a dolgokat, legalább fél órája beszélgetek vele.
- Perrie! - kiabál rá valami hatalmas hajú csaj.
- Két perc és adom! - kérem meg őt egy ártatlan mosollyal. Na most, vagy soha...
- Adsz? Netán rajtad múlik? - nevet fel rám, mikor a csaj vissza lép egy szobába.
- Múlhatna, ha akarnád - a falhoz irányítóm és oda szorítom. Elképesztő, hogy ezt minden csaj imádja... Bár kényelmes.
- Mármint...? - megszeppen, próbálja rendezni a légzését.
- Mármint...? - kérdezek vissza egy féloldalas mosollyal. Nem tudom, mit akar bele hinni ebbe. De hagyom neki. Oda hajolok, rögtön megcsókol és innentől kezdve tudom, hogy mindenre van esélyem nála, amit csak akarok. Érzem a kezeit a derekamnál. A tarkójánál fogva húzom magamhoz, csak hogy kicsit tovább kiélvezzem ezt az egészet. Meghúzza a pólómat és elmosolyodom. Az alsó ajkát beszívja, míg hátrább hajolok. Hallom a légzését... Kissé elpirulva néz fel rám, én pedig próbálom megjegyezni ezeket a rideg kék szemeket. Szőke, kék szem... nem rossz alak. Elfogadható beszélgetőpartner. Nem csókol rosszul. Az ágyban lévő dolgokra mindig rátudok segíteni. Bandában énekel. Énekel! X-factor... mindent átél, amit én. Főleg, hogy őket is úgy rakták össze. Az ellentétek vonzzák egymást, de nem jönnek be. Ezt megtanultam. Akkor a hasonlóságoknak működnie kell, nem? - Randi? - kérdezek rá gyorsan, mielőtt meggondolhatnám magam. Kell valami komoly az életembe. Kell egy lány, aki visszafog Zoetól. Kell valaki, aki elfelejteti velem. Ő pedig eddig tökéletes alanynak bizonyulna. Hosszú távra tervezek vele fél óra beszélgetés után... ez az igazi kétségbeesés úgy érzem.
- Rendben - biccent nekem vigyorogva. - Egyeztetjük később... és elengedsz a színpadra, vagy megbeszéljük most? - elnevetem magam, és már utat is adok neki.
- Sok sikert! Aratni fogtok, tutira - egy szomorú mosollyal nézem, amint fut a színfalak mögé, a kezébe nyomnak egy mikrofont. Vesz egy mély levegőt, az egyik csaj egy fintorral néz rám, míg megigazgatja Perrie rúzsát. Hopp...

x--- Zoe Fable ---x


Megdörzsölöm az arcomat és egyszerűen a kormányra dőlök. Aztán várok... várok, hogy kitisztuljon a fejem. Ahh... három elemzést lenyomni egymás után fárasztó. Egy felvételről vissza nézni valamit... egyfolytában koncentrálni... kifáradtam. Hat óra alatt elfáradtam. És most valahogy képtelen vagyok elindulni haza... vagy igazság szerint az egyetemre felvenni valami szart. Előadásokat kéne tartanom, hogy meglegyen a doktorim. De fáradt vagyok. Most túlságosan is...

---

A telefonomra rezzenek össze. Értetlenül egyenesedem ki és nézek körül... kocsi... kapkodva nyúlok a telefonomért, leverem a műszerfalról és már utána is nyúlok.
- Hm? - szólok bele rögtön, amint a fülemhez tudom emelni. A homlokomhoz szorítom a kezem. Aztán letörlöm az arcomról a nyálat... mi a fasz...
- Hol a picsába vagy?! - az üvöltésre lehunyom a szemeimet... hol vagyok? Miért vagyok hol?
- Mi? - Xav? Miért keres Xavier? A hajamat hátra tűrőm és körbe nézek... sötét van.
- Hét kicseszett órája nem vagy otthon! Hol a picsába vagy Zoe?!
- A kocsimban... - motyogom kinyitva az ajtót. Kis híján összeesek, ahogy lábra állok, annyira zsibbadok... uh, baszki... - Azt hiszem bealudtam... izé... bocs - hogy tudtam bealudni a kocsimban... hogy tudtam a kocsimban hét órán át aludni?! A visszapillantóhoz hajolok és megnézem a kormány nyomát a homlokomon... remek... a nyakam meghalt. Kurvára fáj.
- Jesszusom, jól vagy?!
- Persze... megyek haza, jó? Ott majd hívlak - kinyomom őt köszönés nélkül. Felnyögök és mély levegőt szippantok a hideg levegőből. Istenem... megnézem a telefonomat, míg vissza ülök... huszonhét nem fogadott. Azt hiszem kissé kiütöttem magam... Bár haza indulok... azért Martint felhívom.
- Igen? - szól bele rögtön kissé nyomott hangon.
- Beszélgethetnénk ezekről a gyógyszerekről? - kérdezem meg tőle elnyomva egy ásítást.
- Mondtam, hogy ne hozzám gyere könyörögni - neveti el magát.
- Kussolj, így is kapsz belőle százalékot, szóval te csak jól jársz, ezt ne is tagadd - mordulok rá idegesen. - Nincs valami, ami rendbe tesz? Mármint, rendszeres alvás, kiegyensúlyozott élet - motyogom neki teljesen lomhán, míg az útra figyelek inkább.
- Dehogynem. Altató, ritalin és klórdiazepoxid kombó - vágja rá rögtön, én pedig szimplán felsóhajtok.
- Valami kevésbé erősre gondoltam - vallom be neki.
- Nem tudom, Zoe... a gyenge dolgok annyira nem hatnak rád. A Ketamin erős, de attól is alig lazulsz be - kissé jobban rányomok a gázra, nem tudok erre most mit mondani.
- Csak küldj át valami normálisat... és majd megbeszéljük, jó? - ehhez most nincs elég kedvem.
- Oké, körül nézek.
- Kösz - kinyomom és az anyós ülésre dobom a telefont. Még mielőtt felmennék a házba, elszívok egy cigit lent. Faszom kivan már... A lépcsőn megyek fel, hátha levezetek egy kis feszültséget. Kopogás nélkül nyítok be. Az ajtót sem csukóm be, de Helena máris nekem csapódik és átkarol.
- Baszki Zoe! - az ajtó fog meg minket attól, hogy ne dőljünk el, mikor Khalid ránk ugrik.
- Csak elaludtam... bocsi - motyogom neki meglepődve. Ennyire nem kell kiakadni... elenged... befelé lépkedem és újra csak megdermedek. - Komolyan, ennyire nincs vészes helyzet az életemben egy alvás miatt - motyogom Danny-t és Xavot nézve.
- Kösz, mikor felhív sírva, hogy nem tudja hol vagy és nem veszed fel, akkor igen is ide jövök - hördül fel Xavier és máris átölel.
- Azért örülök nektek, de lazába is jöhetnétek - nevetem el magamat, magamhoz szorítva őt.
- Ha hívsz - Danny keresztbe font karokkal dől neki a kanapé támlájának. Oda lépkedem elé és széttárom a karjaimat. Fogalmam sincs, hogy megölel-e vagy sem. Utoljára egy hónapja beszéltünk... - Minden okés egy olyan szinten, hogy ne őrülj bele? - imádom Dannyt. Tudja, hogy szarul vagyok... nem kérdi, az én részemről mi történt. Mert Zayn tuti elmondta neki... erre a kérdésre őszintén tudok válaszolni és könnyen, nem úgy, mint a többire.
- Egyelőre... néha inkább érzem magam már őrültnek - motyogom a vállába. - Jaj úgy hiányoztál! - el se engedem... őt is legalább annyi ideig szorongatom, mint Xaviert és nem érdekel, ha nekik már kínos, vagy bárki másnak.
- Te is csajszi... - egy sóhajjal enged el, és egy mosollyal néz rám. - Legközelebb azért vedd fel a telefont és ne a kocsidban dőlj ki, ha kérhetem - elnevetem magam és biztosítom róla, hogy így lesz. - Ha nem haragszol meg, lelépek Malikhoz... beszélnem kell vele. De amíg itt tanyázok, összefutunk, van mint átbeszélnünk, ugye tudod? - néz le rám jelentőség teljesen.
- Oké - tőlem megy Zaynhoz... wohoo... Imádom én Dannyt és Xaviert, csak az a baj, hogy Zayn haverjai. Folyton ő jut eszembe róluk...
- Én tutira nem megyek - rázza meg a fejét Xav Dannyre nézve. Woaw, mióta mehet ez a vita?
- Miért nem? - ha valamiben még jó vagyok, az a kapcsolat kezelés és úgy általában az emberek kezelése. Nem a saját magam részéről... de másoknál még jól megy.
- Mert összevesztem vele, Enano - határozottan csóválja meg a fejét újra.
- Nekem ne rázogasd itt a fejed. - Figyelmeztetem rögtön. - Zayn a barátod. És ti mindig faszságokon vesztek össze, szóval menj át hozzá, Mr.Mexikó - tapsolok párat és máris az ajtóra mutatok.
- Éppen most mondtad magadra, hogy faszság vagy - szól közbe Danny egy ártatlan mosollyal.
- Fel se hozzatok neki. Nekem se őt. Rajtam nem kell veszekedni, érettek vagyunk és letudjuk egymás között rendezni, mit is akarunk!
- És mit akarsz tőle? - néz rám értetlenül Xavier.
- Semmit.
- A faszt nem akarsz! - csattan rám. - Miért nem tudsz összejönni vele újra?! Ti voltatok mindenki szemében az álom pár, most meg...
- Xavier... - szól rá Danny leakasztva a kabátját. Xavét szinte hozzá vágja, amolyan kussolj stílusban. Jobb is, ha kussol... álom pár... pff!
- Csak menj át hozzá és ne vessz össze vele, jó? - magamhoz húzom egy ölelésre. Nem ölel át, én pedig megértem, hogy mérges. Elengedem, Dannyt is egy két másodperces ölelésbe részesítem és már távoznak is... - Álompár... - motyogom Khalidhoz leülve...
- Azok voltatok - suttogja halkan Helena, én pedig elmosolyodom Khalidra.
- Milyen napod volt pajti?



Sziasztok!
Na mit szóltok? Szerintetek mi lesz ebből? Komikat kérek! 
Ma még nézzetek fel, valószínű, de nem ígérem, hogy lesz(nek) még rész(ek). Szép napot mindenkinek, ma már péntek van, kitartást hozzá, mert itt a hétvége! :)
Puszi: Klau

6 megjegyzés:

  1. Szia Klau!

    Na és akkor most egy kis gyors talpaló:
    Nem nem gyors talpas ló, hanem gyors talpaló.... van egyáltalán olyan, hogy gyors talpas ló? Hm? Nem tudom, pedig viszonylag sokat forogtam lovak társaságában...

    Szaval, mit ne tegyünk:
    Ne olvassunk...
    Mármint, hely nem is én lennék, a mondat valahogy nem stimmel....
    Szaval akkor még egyszer...ne olvassunk munka közbe....
    Vagy ne dolgozzunk olvasás közbe- mondjuk az úgy se működik szaval ez ki is van csukva
    A következő történt:
    Leültem dolgozni..de valahogy a kezem elkattintgatott és a blogon lyukadtam ki..nem is értem,, hogy hogy történhetett...
    Meg láttam, hogy van fent két rész...elolvastam az egyiket...az már több gondolat szálat is elindított az agytekervényeimbe...lett egy szép kis labirintus
    Közbe, ugye ráeszméltem, hogy nekem biz'a dolgom van... na nekiláttam...komolyan hősiesen csináltam...mig egyszer csak új lap nyitásakor valahogy megint a blogra tévedtem...és itt ragadtam...
    Akkor jött a kis főnök és mondta mondta az érveit...meg, hogy legyek erőssebb...már annyit rizsázott, hogy gondoltam hozzávágok egy kis adag csontos húst és csinálhat rizses pörköltöt...
    Mondtam neki én is rendesen a magamét...a vége az lett, hogy szemben áltunk egymással...mondtam neki, hogy csak egy kis szünetet tartok, kell az agyamnak a kikapcs...Ő meg mondta, hogy hát neki nem kell ő egy huzamban végig húzza a dolgokat...több se kellett, oké csináld te, én addig kimegyek levegőzni...ha kirug kirug..nem kapkodnak értem- a pénzsem vet fel..és éppenséggel meg is csináltam volna a dolgom...és valahol igaza is volt...de a hangenm nem tetszett...mert, hogy én mindig összeszedett vagyok és most mint kalandozom,...mi az, hogy szünetet akarok...fogtam a telefontomat és elindultam kifelé...ő meg leakart ülni, hogy akkor nézzem meg pikk pakk megcsináálja Ő amit én nem tettem illetve félbe hagytam...na kéremszépen a következő történt...Ő leakart ülni, fordult az aztalom felé, én meg fordultam telefonnal a kezemben - gondolván kint olvasok- az ajtó felé...igen ám de itt megakadtunk a mozdulatsorban..., hogy mi volt a probléma? Hát hosszú időbe telt mire rájöttem, hogy a saját énemmel veszekszem..... végül leültünk és elolvastuk a részt...és a másik énem is ugyan úgy csüngödt mint "én"..a részen..és epekedve várja a folytatást...szaval ezért nem olvass munka közben :D.... elképesztő következményei lehetnek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvstabilizátor, cseppetsem
      Lamentátor, olyan kemény mint az
      Aligátor, bőre,
      Ugrik, egyet egy szebb jövőre

      Deréken írogat,
      Elveszi a kínodat,
      Segít eljutni,

      Terabithia földjére,
      Ingerek küszöbére,
      Nincs itt apelláta
      Yukon folyóban van egy kis maláta...

      Nem vagyok az Akrosztichon mestere...de fogadjátok szeretettel :)

      Törlés
    2. És akkor a részről:

      -Zoé nem vonom vissza amit írtam előzöleg az egyensúlyozásról...igen is jól csinálod...attól, hogy most úgy érzed szükséged van újra azokra a szerekre...attól még jól csinálod....de nem csoda, hogy így érzed...rengeteg minden történt...
      -Xav, Deny, nagy ölelés nektek komolyan elképesztőek vagytok...imádlak ám benneteket is
      -Martin, kérsz egy almát? Szép piros és belül a lakói csak téged várnak....
      -Zayn nem tudom, hogy észrevetted- e, de ellemzed a dolgokat- mondjuk ez már egyszer mondtam neked- de most nem Zoét elemezted, hanem a dolgokat, úgy ahogy Ő szokta....: "- Évezredenként egy ilyen van - forgatja meg a szemét, míg feláll és egy apró pillantással kifelé invitál. Én pedig megyek is. Nem szólok neki, hogy a példája szörnyű. Két évezredet számoltunk eddig, az őskorban nem voltak bandák. Szóval igazából esetleg évtizedeként nézhetnénk a sikereinket... de nem szólok neki."
      -Na és ezért akarod eme csajszit, mert jó felejteni..hej hej, úgye tudod, hogy bármit is csinálsz nem felejted el..... az ember az első igaz szerelmét sose felejti el...neked pedig Zoé volt az első ...nem nem Amélia..-remélem, hogy jól emlékszem a nevére- úgy hitted Ő az..míg nem találkoztál Zovél...és igen Perrie kedves, rendes..pár perc alatt leszürtél róla dolgokat...., de ez így nem fog teljes jogúan működni ugye tudod? úgy hogy közben becsapod őt is és magadat is....persze elhitetheted magaddal, hogy hűha...szereted....sőt lehet tényleg beleszeretsz egy bizonyos szinten...de az inkább mély szeretet lesz....de nem szerelem...nem olyan amit Zoé íránt érzel...- úgy tünik, hogy ellened vagyok, de hidd el nem....

      Imádtam, minden betűjét!
      Mindkettőtöknek köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
      Imádlak ám Benneteket! <3
      Puszi

      Törlés
    3. Zoé, Zayn..-ez a későbbiekre vonatkozik-, de most írom le, mert most kaptam meg az üzenetet és Ti pedig raktározzátok el jól és használjátok fel amikor kell...- kicsit Top Joy megszálott vagyok- a mostani kupak azt üzeni, hogy süss egy adag sült krumplit és egy kis sajtos mellehúsát, na jó nem- : Adj még egy esélyt!..jól jegyezzétek meg ezt a mondatod :D és egyébként ezt nem csak egymássra használhatjátok...magatoknak is kell még egy esélyt adni...már mint úgy saját magatoknak..na és amik majd még felmerülnek...akadályok közben is ha úgy alakul gondoljatok erre a mondatra és adjatok még egy esélyt..igen tudom néha már túl sok a még egyekből...és néha jobb ha nincs is második lehetőség..de azért amikor úgy alakul használjátok csak :) :)

      Törlés
  2. Alapbol imadom a little mixet es perriet es sajnalom hogy maar nincsenek egyutt:D De igy most nagyon remelem hogy minel hamarabb kikerul a kepbol es ujra osszejon zayn es zoe!A resz amigy megint nagyon jo volt imadtam😍😊

    VálaszTörlés
  3. Neee kérleeek :( Ne legyen Perrie. Zoe és Zayn összetartozik. Nincs bajom Perrievel... De nem szeretném ha Zaynnel összejönne. Egyébként megint szegény Zoe fog koppanni, Zayn máris talált másik lányt. Ez nem igazságos...
    Imádás van!

    VálaszTörlés