2017. október 22., vasárnap

248. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Szerintem nem kéne felkelned - jegyzi meg Nancy mire felhördülök.
- Szerintem nem kéne beleszólnod - vágok vissza durcásan, míg csak azért is felkelek.
- Meglőttek.
- Volt rosszabb is - fintorodom el, míg leülök melléjük az asztalhoz.
- Sajnálom - csak lelegyintem anyámat, aztán csúnyán nézek Khalidra, hogy menjen vissza a helyére.
- Mindig ilyen harapós volt kicsinek is? - Laurenre is csúnyán nézek, de ő nem megy el az asztaltól. A családom meglátogatott, mert meglőttek. Mindenki más meg vigyázni akar rám. De miért most? Őszintén komolyan mondom, hogy nem tudom felfogni miért pont most akarnak rám ők vigyázni. Meglőttek, megfogta a csont, kiszedték, összevarrtak, nem erőltethetem meg magamat és ennyi. Hol voltak mikor nem bírtam lábra állni? Mikor nem bírtam tükörbe nézni? Mikor minden kiesett a bal kezemből és mikor sokkot kaptam miatta. Hol voltak mikor leszúrtak, megvertek, elraboltak, megkínoztak, fogva tartottak és elástak? Akkor miért nem jöttek ide engem ápolni. Csak azért mert "lőtt seb"? Mert lelőttek? Rám lőttek? Ennek súlyosabb a hangzása? Csak mert ezerszer jobban érzem magam mint bármelyik előzőnél. Nem voltam akkora nagy veszélyben. Megmentettem a gyereket és ott helyben eltudtak látni engemet is. Életem legkönnyebb esete volt, ha azt nézzük hogy meghallhattam volna. A késelés rosszabb volt. A telefonom rezegni kezd, sóhajtok és felállok míg kilépkedem. Lassan, néha-néha összerándulva. És lehet hogy azt hiszik nagyon fáj, pedig ez semmi.
- Igen? - Felveszem Zaynak, amint úgy érzem nem hallanak.
- Zavarok? - Talán tudja, hogyha nem kukuccsal kezdek akkor vagy baj van, vagy nem akarok beszélni.
- Te? Mikor nem? - Elnevetem magam ő pedig csak egy halk hörrenést enged meg magának.
- Minden rendben?
- Miért ne lenne?
- Lelőttek és ott a családod. - Én pedig egy pillanatig meredek a falra. Azt kérdezi, hogy miért ne lenne nálam baj mikor lelőttek és... itt a családom. Azt kérdezi, hogy jól vagyok-e mert itt van a családom és mert lelőttek. Ez abszurd, még nekem is. Az életemhez képest. Halkan felnevetek míg a homlokomhoz nyúlok. - Minden oké?
- Kérlek ne csináld ezt.
- Mit? - Ne várja el tőlem, hogy hazudjak mert mindenki ezt várja és már... egyre nehezebb.
- Semmit, minden oké - közlöm lehajtva a fejemet egy nehéz sóhajjal. Mert csak így szakad fel belőlem.
- Haza menjek? - Azt kéne mondanom, hogy ne...
- Igen - nyögöm ki halkan. Néma csend, talán meglepődik, hogy életemben először hazahívom őt. - Gyere haza... könyörgöm Javadd... - feladom. Komolyan feladom, ha nem jön haza. Mindent. Én most ezt nem bírom. Egy idő után a víz alatt már nem hiányzik a levegő. De amint felhúznak fájdalmasan szükséged van rá... Zayn is ilyen. Néha elfelejtem, hogy meghalok nélküle.
- Adj hét órát és ott vagyok élet!
- Köszönöm... szeretlek - ismét csak dermedt csend.
- Minden... minden oké? - Régen mondtam neki, hogy szeretlek.
- Nem.
- Sietek - én pedig kinyomom őt, nekidőlök a falnak és leülök a földre. Úgy döntök itt várom meg azt a hét órát. Leblokkol az agyam ahogy át akarom gondolni az életem, csak mert hiába akarom ezt megtenni... egy énem rohadtul tiltakozik, hogy ne hozzak fel magamnak mindent egyszerre.
- Hey, minden oké? - Lauren leguggol elém, kissé értetlenül. Én megrázom a fejemet és csak magamhoz szorítom a telefonomat. Lepillant a készülékre, aztán vissza rám.
- Letudnátok lépni? - Kérem őket halkan. - Csak mára... holnap visszajöhet mindenki... de ma... kérlek - a fejemet a térdemre hajtom.
- Jól vagy?
- Leszek - a combomba markolok, míg rámosolygok. - Zayn jön.
- Oh, rendben - biccent nekem és ezzel feláll. Szeretem, hogy bíznak bennem. És szeretem, hogy most egyedül hagynak. Lehunyom a szemeimet és átadom magam a semmi doboznak. Engedem az agyamnak, hogy kikapcsoljon és tartalék üzemmódban kezdje gyógytani magát. Hagyom, hogy az életemből tudatlanul teljen hét óra, hogy Zayn nekem gyorsabban érjen ide...

---

- Élet? - Érzem a kezeket a térdemen és félve pillantok fel rá. - Lauren azt mondta, hogy utoljára mikor látott itt ültél... azóta itt ülsz? - Gyenge mosolyt kapok tőle, de közel sem olyant, mint aki el akarja hitetni velem, hogy minden rendben. Bólintok egyet, neki pedig eltűnik a mosolya. Én pedig rácsimpaszkodom, és átölelem őt. Magához húz, ott a földön ülve velem.
- Idegösszeomlást fogok kapni a közeljövőben - halkan suttogom neki, ő pedig csak szorosabban húz magához.
- Dehogy fogsz Zoe. - Beletúr a hajamba és megrázom a fejemet.
- Nem értesz... produkálom a tüneteit - hátrább hajolok és megdörzsölöm az arcomat. - Hányinger, izom görcsök, étvágytalanság, izzadás, erős szívdobogás... csak arra várok, hogy nálam mikor kapcsol ki az agyam és mondja azt, hogy alvó állapotba kapcsol - megvonom a vállamat és csak a fekete gatyáját nézem, mert a lábára húzott.
- Oké, keresünk egy orvost és...
- Nem igazán betegség, csak állapot. Nincs rá gyógyszer, vagy túljutok rajta vagy... - megvonom a vállam. Túl sok kimenetele van.
- Abba kéne hagynod ezt az egészet - a hangja elmélyül, és tudom, hogy mérges. Rám és magára is. Meg ahogy őt ismerem, az egész világra.
- Ha meghalok, abba hagyom - ígérem neki egy fáradt mosollyal.
- Tönkre teszed magad.
- Ez már megvolt pár éve.
- Cica...
- Zain... - megvonom a vállamat és a fejemet a vállára döntöm. - Együtt vagy most valakivel?
- Egy jó ideje nem, és erről te is tudsz. Miért? - Tudja, hogy miért.
- És nem is dugsz senkit? Őszintén, ne parázz rá.
- Azt is tudod, hogy egy jó ideje nem dugok senkit - felhördül és hátra húzza a fejemet, hogy mindenképpen a szemébe nézzek. - Zoe, mit szeretnél? - Haloványan mosolyodom el... mennyi ideje szenvedünk mi ketten? Bőven elég ideje, hogy tudjam, ez elől már nem menekülhetek, bármennyire is akarok. Hányszor és mennyi ideje küzd értem minden feltétel nélkül?
- Nem jössz el velem randizni? - Az arcára van írva az, amit kimondana rögtön: Mi a fasz. - Nem akarok megint úgy összejönni veled, hogy megcsókollak és dugunk. Lassan akarom, hogy biztosan akarja-e mind kettőnk. Nem érdekel a modest, nem érdekel a SAS... leszarom - vonom meg a vállamat. - Szóval, pszichológusként megküzdöttem pár dologgal már, ami keményebb mint a szerelem és tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy én csak akkor küzdöttem érted, mikor tizenöt évesek voltunk... úgy érzem itt az ideje megint és nem tovább próbálgatni, hogy szeretek ki belőled. Vagy madzagon rángatni téged.
- Ez most komoly? - suttog, én pedig egy pillanatig nem értem, miért suttog de aztán rájövök, hogy ha valami nagyon személyes közöttünk mindig suttogunk. Amikor azt mondom neki, hogy szeretem az sokkal halkabb mindig, mint az alap beszédem.
- Halál komoly vagyok, és szeretném, hogyha őszintén igent vagy nemet mondanál a randi meghívásomra - biccentek neki kicsit félve.
- Te randira hívsz engem? A férfi becsületem - rám fintorog én pedig elmosolyodom. - Eljössz velem randizni? - Megforgatom a szemeimet, túl nagy a büszkesége.
- Én igent mondok rá.
- Szóval akkor most nem csókolhatlak meg, csak a randin mert őszinte leszek, megfoglak ha engeded, ha nem.
- Nem akarok elsietni Zayn...
- Évek óta várok már rád, megint! - Rám csattan, aztán az ajkai már az enyémeken vannak. Nem csókol meg rendesen, inkább csak egy szájra puszi... én pedig elernyedek, és kiélvezem. Rég volt... régen voltunk. - Ma itt alszok, lelépek tőled háromkor, és este hétkor felveszlek, hogy elvigyelek randizni, megfelel? - A nyakamba motyog én pedig csak bújok hozzá.
- Lépj le inkább ötkor, és gyere hétre.
- Félhat?
- Biztos lelépsz?
- Össze kell kapnom magam - felnevet én pedig jobban hozzá bújok.

8 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Aaaaa waaaa...saaalaaalaaa
    Éjjen igen
    Azt a butthapozban szapora lélegzettel ülő Szédült szerelmes Meduzás Mindenségit Neki!

    Igen Zoé....érthetetlen, hogy miért a nagyobb hangzásu 'kisebb dolgok' nyitják fel a szemüket...ha csak egy időre is...ha csak látszólagosan is...

    Ó és igeen salallla salllala...lidindingô...huhhhaaa
    Dejó, devártuk! Deimáduk bennteket!!

    Imádtam imádtam! Jajj csK ugy repes a szívem!
    Nagyon szépen köszönöm ezt a részt is olvashattam!
    Ideje volt már, remélük mostmár ugy tartanakki egymas msllett hogy húsvérszerűen is eggyütt lesznek. Nem csak egymás mellett joban rosszban, hanem eggyütt bármi szar is jön...de boldogvagyoook!

    Imádlak, Des <3
    További szép estét valamint további szép hêtvégét Kívánok Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már vagy 4x elolvastam a mosoly az arcomról levakarhatatlan...mêg drót kevéfevelse jön lee :D booodogság vaaaan :) wiiiiii wiiii jujde jô :)

      Törlés
    2. - Szerintem nem kéne felkelned - jegyzi meg Nancy mire felhördülök.
      - Szerintem nem kéne beleszólnod - vágok vissza durcásan, míg csak azért is felkelek.- Még szép, hogy fel...nehogy má' ennyi idő után hirtelen beüt a "változás szele" és te egyből alkalmaszkodj mert ők úgy kívánják...tettél te már eleget...alkalmaszkodtál eleget...

      - Mindig ilyen harapós volt kicsinek is? - Laurenre is csúnyán nézek, de ő nem megy el az asztaltól. A családom meglátogatott, mert meglőttek. Mindenki más meg vigyázni akar rám. De miért most? Őszintén komolyan mondom, hogy nem tudom felfogni miért pont most akarnak rám ők vigyázni. Meglőttek, megfogta a csont, kiszedték, összevarrtak, nem erőltethetem meg magamat és ennyi. Hol voltak mikor nem bírtam lábra állni? Mikor nem bírtam tükörbe nézni? Mikor minden kiesett a bal kezemből és mikor sokkot kaptam miatta. Hol voltak mikor leszúrtak, megvertek, elraboltak, megkínoztak, fogva tartottak és elástak? Akkor miért nem jöttek ide engem ápolni. Csak azért mert "lőtt seb"? Mert lelőttek? Rám lőttek? Ennek súlyosabb a hangzása? Csak mert ezerszer jobban érzem magam mint bármelyik előzőnél. Nem voltam akkora nagy veszélyben. Megmentettem a gyereket és ott helyben eltudtak látni engemet is.- Igen, ennek 'súlyosabb a hangzása...vagy legalább is észhez térítőbb... De egyértelmű, hogy most "kisebb a baj", de nagyobbat üt... megmentetted a gyerkőcöt, de ez a NAGY Pont az I-n és ezt mindenki érzi...azért ülnek ők most ott...

      - Igen? - Felveszem Zaynak, amint úgy érzem nem hallanak.
      - Zavarok? - Talán tudja, hogyha nem kukuccsal kezdek akkor vagy baj van, vagy nem akarok beszélni. - De, hogy zavarsz, pont Te kellesz neki...Te és senki más...csak rád van szüksége, hogy megnyugtasd...elringasd és valóraválsd a "mindenrendben leszt"
      - Te? Mikor nem? - Elnevetem magam ő pedig csak egy halk hörrenést enged meg magának. - Igen, Zayn mindig tudod mikor kell telefonálni...:)
      - Minden rendben? - Hát, már. hogy a redvás fakéregbe ne lenne minden rendben... mingyárt nem csak kamumosolyt villant, hanem egy sor balett elemmel mefúszerezett előadást is tart neked...cam-híváson keresztűl..:D De, tudod te ezt jól :D
      - Miért ne lenne?
      - Lelőttek és ott a családod. - Én pedig egy pillanatig meredek a falra. Azt kérdezi, hogy miért ne lenne nálam baj mikor lelőttek és... itt a családom. Azt kérdezi, hogy jól vagyok-e mert itt van a családom és mert lelőttek. Ez abszurd, még nekem is. Az életemhez képest. -
      Halkan felnevetek míg a homlokomhoz nyúlok. - Minden oké?- Nagy levegő beszív, kifúj...ja nem beszív és benn reged... "Mond, hogy nincs renben, mond, hogy nincs rendben"- mantra indul

      - Haza menjek? - Azt kéne mondanom, hogy ne... - Ne, merészeld...hallod Zoé... és itt visszafolytott várakozás, lább kéz remegés...

      Aztán már ez a reakció megmarad teljesen a végéig, olvadással egybekötve :D
      Bez voltam :) Mégegyszer nagyon nagyon szépen köszönöm az élményt




      Törlés
    3. * a reakcióim nagyon összefolytak a kiszedett momentumokkal, de most nem tudtam jobban külön tagolni neharagudj, de azért szerintem kiszedhető a hozzátúzésem :) :) totál vigyor az arcomon és totál kész öröm :D :D
      Elképesztő vagy :) :) :) :) :)

      Törlés
  2. Hali!

    Igen igen igen igen IGEEEEN jézusom ha nem lennék hulla fáradt itt ugrálnék az ágyamon és azt kántálnám hogy Zayn és Zoe❤❤ de most csak ide írom le hogy mennyire várom a következő részt és hogy ezt mennyire imádtam de tudom hogy most megint minden happy lesz vagyis nem sokára megint jön majd a depi xdd

    Na Zoe örülök hogy összegyűjtötted végre a bátorságod és elmondtad Neki hogy szereted ami szerintem elég enyhe kifejezés de mind1 xd

    És Zayn hát én nem tudok mást mondani csak azt hogy mihamarabb vidd el randizni aztán összejöttök aztán esküvő aztán gyerekek és minden happy vágyak teszek róla hogy minden happy legyen xdd

    Na lényeg a lényeg nagyon felpörögtem viszont rohadt fáradt vagyok úgyhogy imádlak, várom a kövit! Pusziiii❤❤❤❤:3333333 és jóéjt❤

    VálaszTörlés
  3. El sem hiszem, úristen. Miota várunk erre hetek, honapok? Mindegy is a lényeg hogy eljott ez is. Remelem most nagyon hamar lesz resz.
    Koszii ezt a csoda részt.
    Puszii

    VálaszTörlés
  4. Else hiszem hogy vegre ez a resz is eljott imadtam mint az osszes tobbit! Egyszeruen csodasan irsz es mindig megtudsz lepni valamivel es bizom benne hogy a randis reszt is minel hamarabb olvashatjuk!😍😍💞

    VálaszTörlés