2017. szeptember 20., szerda

244. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Nem tudom haver - a fejemet a vodkás üvegnek döntöm és csak pihentetem a szemeimet.
- Szerintem csak ülj le vele beszélni.
- Már megtörtént párszor Danny - rá fintorgok az üveg mögül, aztán Xavierre nézek, aki mindenáron megpróbálja Khalidot a szőnyegre nyomni. Khalid meg úgy játszik vele, mint egy gyerekkel...
- De ne letámadd. Ültesd le és mondj el neki mindent. Ne csak magadba gondold tovább mint ő. - Rám nevet, és oda nyújtja nekem a tekert cigit.
- Ez gáz... annyira rohadtul utálom, hogy ilyen kapcsolatunk van.
- Ilyen semmilyen, de mindenféle és néha gáz? - Kérdez rá félig felvont szemöldökkel.
- Ja. Túl nagy múltunk van, de mégis kevés. Felhívhatom akármikor, de korlátoznom kell mit mondok... folyton beszélnék vele de mikor rájön, hogy ő is, akkor rögtön lerakja és félek bekopogni hozzá, mert mivan ha ott a pasija. Nem tudom hogyan kéne a barátjaként viselkednem... mindig többek voltunk ez szar - várom, hogy Danny megsegítsen, de nem igazán tud. És nem is csodálom, mi sem értjük soha magunkat.
- Mi van Perrivel?
- Van... néha mellém áll mikor kamerák is vannak valahol de feladta a beszélgetés kezdeményezést... ámen - sóhajtok az ég felé.
- Modest?
- Rossz fiú vagyok - vonom meg a vállamat. - Nem tetszik az igazgató bácsinak - megforgatom a szememet, ő pedig felröhög.
- Banda?
- Elvagyunk, túlélünk.
- Turné?
- Atom - elvigyorodom és újra meghúzom az üveget. Majdnem minden jó.
- Tuti nem mész át hozzá?
- Beszari vagyok, inkább megvárom míg ő keres és ismét barátok lehetünk nyugodtan - vonom meg a vállamat egyszerűen.
- Ahogy érzed, ti tudjátok a fura dolgaitokat - nevet fel egy másik cigit tekerve, pedig még ezt sem szívtam el.
- Képzeld, Wali elvi... - elharapom a mondandómat, ahogy szólni kezd a telefonja. Értetlenül nyúl érte, én pedig kissé belezsibbadok a képbe ami megjelenik a telefonján. Zoe. Miért hívja Zoe hajnali háromkor Dannyt?
- Hello kicsa... mi a baj? - A mosolygósból máris olyan komolyba vált, hogy megfeszülök. - Zoe... nyugodj le, mi a baj?! Még levegő, hideg vér... semmi para, mond el mi történt - felállok, minden kérdés nélkül felállok, ahogy Xavier is értetlenül néz ránk a földről a kocsi kulcsért nyúlva.
- Danny mi van?! - Nem bírom a feszültséget ha róla van szó... Danny mered maga elé pár pillanatig, hallom a szipogást... aztán Danny az asztalra vág és szimplán üvölt egyet.
- Maradj bent, adj öt percet és ott vagyunk, rendben? Le ne merd rakni - szól rá idegesen, máris futva az ajtó felé, én pedig nem értem mi történik. De mindenki megy utána... Xavier, Khalid és én is...
- Mondj már valamit! - Xavier ráüvölt, míg én elveszem a kocsikulcsokat. Maximum négy shootot ittam, kevesebbet mint ők. És Zoeról van szó... már ki is józanodtam.
- Ethan... - morogja lefogva a telefonját. - Ő... ő... - vesz egy mély levegőt és lehajtja a fejét. Oh kérlek ne...
- Ethan mit csinált vele? - Xavierből is kiment minden pia. Dannyből is... Ethan mit csinált vele? Nem akarom kimondani fejben sem... hallani se...
- Megütötte.
- Megölöm - senki nem fog leszedni róla... biztosan megölöm. Ketté fogom tépni. Felismerhetetlenségig fogom ütni. Alig várom meg, hogy becsukják az ajtót, máris indulok. - Megkínzom, megetetem vele a farkát... kitépem a kezét és azzal fogom agyonverni őt - a kormányt szorítom és minden dühömet visszafogom, hogy majd Ethanen csattanjon.
- Csak nyugalom Zoe - Xavier hangja hátulról szól, mégis telefonon beszél. - Szinte ott is vagyunk, a fürdő ajtó zárva, ugye? - Még be is kell zárkóznia ezután?! - Remek, az nagyon jó. Ne félj, rendben... - Szóval igazam volt, és minden lila folt az a faszfej volt. Akit megölök, mert megfogom ölni.
- Oké, tudom, hogy mérgesebb lehetsz mint én - kezdi Danny nekem, előre hajolva. - De te fogsz bemenni Zoehoz és lenyugtatni, mert téged bír a legjobban...
- Nem... agyonverem Ethant és...
- Zoe zokog baszdmeg! Igen is bemész és összekaparod mert egyikünk sem bírná megnyugtatni annyira mint te. Hidd el, mi is agyon tudjuk verni - utálom, hogy igaza van, mert rohadt szívesen neki esnék Ethannek minden erőmmel és dühömmel ami bennem fortyog. - Khalid is itt van.
- Megfogom keresni később és megölöm.
- Ha Albus nem öleti meg előbb - hördül fel Danny. Xavier a karjára csap, mi pedig észbe kapva kussolunk míg tövig nyomom a gázt és áthajtok minden piroson is. Megütötték őt, megint... de valahogy mérföldekkel rosszabb, hogy a pasija tette ezt vele.
- Gyors vagyok - biztosan megverem... földbe tiprom... elásom élve. Lefékezek és már ki is szállok. Nem zárom be a kocsit... leszarom a kocsit, csak futok felfelé. - Khalid, tartsd egy helyben - szólok oda neki, mire felmordul. Benyitnék... de zárva. Bekopogok és várok.
- Állj arrébb - szól rám Xavier, és már félre is lök... aztán rárúg az ajtóra. És ki is csapódik. Wow. - Faszfej, velem kezdj ki! - Belépek, és megerőltetem magam, hogy tovább tudjak menni a fürdő felé. Látom az asztalt széttörve, a szekrényt eldőlve... káoszt. Ethan próbálja magát védeni, de Xaviert megedzette az a sok harcklubb. Remegve kopogok be a fürdő ajtón... pár pillanat és hallom, hogy kattan. Meglátom a véres ajkát, a lila arcát és a kócos haját. Meglátom a könnyes szemeit és az előre esett vállait. Szipogni kezd én pedig beljebb lépek és behúzom magam után az ajtót, hogy ne lássa azt, ami kint megy.
- Gyere ide élet - magamhoz húzom, ő pedig csak zokog. - Semmi gond.... nincs semmi gond... vége - a fülébe suttogom, míg lehuppanok vele a földre és az ölembe húzom. Átkarolja a nyakamat és csak sír én pedig belehalok. - Nyugodj le, kérlek. Zoe - a két kezem közé veszem az arcát. Óvatosan simítok végig az arcának az élén, de félek, hogy fáj neki. Gyűlölöm Ethant... képes lennék komolyan megölni, amiért Zoe így néz ki. De hangok alapján, Danny és Xav elintézik. - Cica... - csak jobban felzokog én pedig beledöglök a látványba és az érzésbe. Végig simítok az oldalán, és összerezzen én pedig megdermedek. Szipogva hajtja a fejét a vállamra, én pedig óvatosan húzom fel a pólóját. Lehunyom a szemeimet és rögtön máshova nézek, csak nem az oldalára ami teljesen lila. Hol érhetnék hozzá, ahol nem fáj neki?! Óvatosan karolom át, dúdolni kezdek neki, hátha nem hallja kintről a hangokat. De én is hallom őket, és biztos ő is hallja őket.
- Hol marad az, hogy te megmondtad? - Halkan kérdi meg a fülembe szipogva, én pedig tovább masszírozóm a tarkóját.
- Sehol. Ez túl fos ahhoz, hogy ilyenekkel jöjjek fel neked élet. Nem vagyok ilyen... - Hallom hogy újra hüppögni kezd, és elkap a pánik. - Ne sírj, nincs baj. Csak instant filmezős estét tartasz majd velem meg Khaliddal, oké? Megnézhetnénk azt a filmet, amit mondtál - ajánlom fel neki, kissé kétségbeesve.
- Három napja mondtam - lebiggyesztett ajkakkal néz rám, én pedig nem értem ez miért baj.
- Tudom - ezért mondtam, hogy megnézhetnénk. Összeszorítja az ajkait, a könnyei újra folyni kezdenek én pedig nem értem, miért sír azon, hogy megnézhetnénk egy filmet amit három napja mondott. Óvatosan nyomok az arcára egy puszit. Érzem, hogy a hajamba túr és magához szorít. De én nem merem őt magamhoz szorítani, hátha fáj neki. - Mit szólnál, ha haza jönnél velem és Khaliddal és tartanánk egy laza estét?
- Te miért nem turnén vagy?
- Három nap múlva lesz a következő koncertem és hazajöttem.
- Miért nem szóltál?
- Nem éreztem úgy, hogy akarnád - végig simítok az alsó ajkán, ami kissé duzzadt és véres... és újra dühös leszek amiatt, amiért valaki ezt tette vele.
- Nem lenne gond?
- Mi? - Értetlenül nézek azokba a rohadt szép zöld szemekbe amik most kicsit sem magabiztosak mint általában.
- Ha... nálad lennék ma este.
- Dehogy Élet - felállok vele a földről, ő pedig megrázva a fejét tol el magától. Szóval lerakom a földre és ő vesz egy mély levegőt.
- Tudok járni - közli ökölbe szorítva a kezeit.
- Tudom.
- Nem törnek meg ilyenek...
- De né...
- Nem - kijelenti és kilép a fürdőből. Én pedig közvetlen mögötte megyek, hozzá érek a hátához, csak hogy érezze, hogy Ethan semmiféle képen nem érhet a közelébe. Előtte megölöm, mintsem, hogy egy méteres körzetéhez érjen.
- Rá se nézz - szólok Ethanre, mikor levegőt vesz. Zoe kissé remegve, de megindul az a törött asztal felé, én pedig követem. Minden tiszteletem az övé... komolyan. Lehajol a telefonjáért, Ethan pedig megindul felénk, nem kicsit véresen, és eléggé sántítva. Megrázom a fejemet, Zoe kiegyenesedik a kezében a telefonjával. Ez a sima telefonja... szóval akkor amiről Dannyt hívta a melós telója? Ethan ismét közelebb lép, Xavier felhördül, Khalid mordul egyet, én pedig szimplán megfogom a torkát és a falhoz lököm. - Elpofáztam neked valamit, vagy nem? - Szemtől szembe kérdezem meg tőle, kicsit sem érdekelődve a tény felé, hogy éppen nem kap levegőt. - Betartom... addig fuss amíg bírsz mert ha egyszer megtalállak akkor a szart is kiverem belőled és a cápákkal foglak megetetni valamelyik nyaralóm medencéjében, világos voltam faszarc?! - Ismerem ezt a tekintet, egyszer láttam már... Zoe ekkor ájult el majdnem a fojtogatás miatt, mikor rátámadt az az őrült sorozatgyilkos. És mégsem érdekel Ethan egészségi állapota, mert úgyis rosszabb lesz neki.
- Hagyd... vannak rendészetben dolgozó barátaim - motyogja Zoe a hátamhoz érve. Elengedem, csak mert ő utálja az erőszakot.
- Az igazságszolgáltatást meglehet venni - hörögve és egy véres mosollyal, de azért vissza szól Zoenak. Ő pedig felnevet halkan.
- Képzelj el egy osztagot, akik megölték Bin Ladent - sóhajt fel rámosolyogva. - És helyezd a lécet egyel feljebb. Őket is lefizeted? - Fintorogva kérdez rá... én pedig kezdem érteni, hogy akkor Ethan miért van még szabad lábon... de azt nem értem, Zoe miről beszél. - Takarodj - int az ajtó felé. Ethannek nem kell több, bár azért Khalid is rásegít a távozására. Danny felállítja a szekrényt, Xavier csak nézi az asztalt, aztán felnéz rám.
- Rendet teszünk, lépjetek le - nekem nem kell kétszer mondani. Zoe pedig csak egy erőtlen mosollyal és egy gyenge öleléssel szolgál nekik, és máris mellettem lépked lassan, kissé sántán és nem kérdezek rá mi történt és miért történt. Ha akarja, egyszer majd elmondja. Khalid hátra ül a kocsiba, Zoe mellém, a kezem a combjára helyezem a váltó helyett és csak nyugtatom magam a haza fele vezető úton. A legpuhább törülközőt választom ki neki és próbálom a kedvenc kajáit összerendelni és minden lehetséges filmet kiválogatni amit csak szerethet és jobb kedvre derítheti.
- Van pizza és lasange. De van saláta és fagyi is... - közlöm vele, míg végig nézek rajta a pólómban. Lila a combja is...
- Pizza - elmosolyodom azon, hogy hajlítja be a lábujjait míg zavartan oldalra pillant, én pedig szimplán az ágyra rakok minden pizzás dobozt, hogy válogasson. - Nem estél kicsit túlzásba? - Kérdez rá egy halvány mosollyal bemászva az ágyba.
- Kevésnek tartom azt, amit összehoztam ennyi idő alatt - vallom be neki fintorogva a kezébe nyomva egy rozét.
- Ez jól jön, kösz - vigyorog rám, rögtön lehúzva a pohár tartalmát. Szóval elveszem tőle a poharat és oda adom neki az üveget, ő pedig nevetve lehunyja a szemeit. Bemászok mellé és elindítom a filmet, amiről mesélt. Kettőnk közé rakom a hamutálat és megkínálom egy cigivel...  bármi amitől kicsit is jobb kedve lesz. Épp rágyújtana, mikor Khalid sunyi módon kilop egy egész pizzát.
- Khalid ne! - Szólok rá rögtön a pizza után nyúlva.
- Khalid! - Zoe is rászól, de addigra már rég elfutott vele. Fintorogva nézek rá, amint a földön eszegeti a sima pizzát és azon gondolkozom, hogyha felállok akkor vajon tovább fut vele, vagy morogna csak. - Oké, feladom. Fogyókúrázott egy fél évig, megérdemli - megrázza a fejét és beleszív a cigibe.
- Jó - akkor hagyom Khalidot és szimplán átkarolom és magamhoz húzom. Ő a filmet nézi, én meg őt. És bár nem érünk a film végére, ő elalszik a nyakamhoz nyomva az arcát, szóval meg sem mozdulok. Kiélvezem azt, ahogy a lélegzete csikiz, hogy a kezem a dereka körül van... kiélvezem, hogy alszik és nem mozdulok meg, hogy tutira ne kelljen fel.

3 megjegyzés:

  1. Dräga IRONÖÖÖ megint mit alkottäl sajnos gyarlo vagyok nem tudok minden reszhez dicshimnuszt irni.. de määinden egyes resz egy erzelmi hullämvasut.. sosem kiszämithato mindig valami teljesen mäst hozol.. nem tudom szavakba önteni mennyire hihetetlenül szuper... köszönöm hogy mär ennyi ideje olvashatom es még nem adtad fel... es ne haragudj de az elmult reszeknel csendes olvaso voltam pedig megerdemled minden dicseretet.. köszönöm es vsak igy toväbb

    VálaszTörlés
  2. Hali!

    Megint nincs wifi szóval ha lesz akkor küldöm :)

    Nos drága Ethan nem öllek meg mert neked az még kedvezne is szóval ugyanazt fogod kapni amit eddig Zoe kapott....vagyis minden kínzás amin Ő átesett azon most te is át fogsz esni csak te majd a végén meg is doölesz *angyali mosoly* xdd

    Zayn imádlak❤ imádom hogy mindig ott vagy Zoenak, imádom hogy imádod és imádom hogy vagytok egymásnak❤❤

    Zoe imádlak mert ilyen erős, akaratos, makacs, kitartó és ugyanakkor kedves, vicces, aranyos, gyönyörű és tiszta szívű vagy❤❤ (én is ilyen akarok lenni) és bánom hogy ilyen szörnyűségeket kell túlélned :(

    Danny, Xav, Ant, Harry, Niall, Louis, Liam, Wali és a többieknek is nagyon köszönöm hogy vagytok Neki és szeretitek és támogatjátok❤❤❤

    De legfőképp Neked köszönöm Des hogy itt vagy nekünk és írod a történetet amiről már az összes barátom/osztálytársam tud és ha olvasok vagy épp írok akkor tudják kinek írom és ilyenkor tilos hozzám szólni....na meg azt is hogyha kiakadok akkor ki kell vinni az udvarra hogy valamit szétverhessek és az ne az osztályterem legyen xd Szóval tényleg nagyon imádlak és köszönök neked mindent❤❤❤ na remélem nem sirattalak meg xd
    Várom a kövit!! Pusziiiiiii❤❤❤❤❤❤:333333333

    VálaszTörlés
  3. Drága Des!
    Komolyan kicsinálsz bennünket!

    Te férfinek nem nevezhető féreg ivadék, szerencséd, hogy ennyivel megúsztad... Te mocsári béka lencse. ..
    - A barátok...mindig, minden körülményekközött barárok :) imadom a kis tarsaságot :)

    Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés