2017. szeptember 5., kedd

242. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Hé - összerezzenek a hangra, és rögtön kiegyenesedem. - Kávé - mutatja fel nekem a csészét Haydar.
- Még egy? - Fintorodom el, a bögrét nézve. Ez ma már a hatodik kávém lenne...
- Vagy tea - mutatja fel a sajátját.
- Ölnék érte - nyúlok felé rögtön, mire készségesen nekem adja. - Kösz - együtt dolgozni és kiszabadítani a férfit, aki megkínzott és kitett a pokolnak önismereti célok miatt? Megköszönni egy teát annak, aki levágta a kisujjadat? Őrült vagyok, ezen nincs mit megkérdőjelezni. De Haydar is az, szóval tökéletes lesz a SAS-ba. Amit ők el is fogadtak... illetve egy örökké élő ajánlatot kaptam, akármikor mehetek, ha az ügy végén úgy döntenék, még mindig nem akarom. Megdörzsölőm az arcomat és csak meredek a képernyőkre előttem. Vagy hét embert nézek a kamerákon keresztül, amint dühöngenek.
- Rayhez most neked kéne majd bemenni és valahogy legyél...
- Emlékeztető az anyjára, ja tudom - legyintem őt le, nézve a férfit amint egyre idegesebb.
- Biztos nem akarod ezt a melót?
- Ja - utoljára negyven hat órán át voltam fent. Aztán aludtam négy órát, majd Albus ügye... ismét aludtam három órát, és huszonhét óráztam. Akkor kidőltem... aludtam szerintem vagy öt órát és most már ismét fent vagyok körülbelül harminc órája. Lassan a szervezetem feladja, de még bírom. - De neked legalább fekszik - vigyorgok rá, belekortyolva a teába.
- És innen asszociálható arra, hogy jobb vagy mint én. Most már jó oldalon dolgozom... undorító - rám fintorog, én pedig felnevetek.
- Legalább a kedve jó végre - lép be hozzánk Mr.Faszfej. Aki egyébként Sallom... de ez kit érdekel? - Valaki nagyon keres - jegyzi meg oda adva a telomat. Ide nem szokásom behozni... melónál szeretek csak a melóra figyelni.
- Kösz - elveszem tőle... és Albus neve láttán már fel is pattanok. - Tippem szerint lépnem kell, Rayt hagyd holnapig, menj be Ilajhahoz - hadarom el Haydarnak. Felváltva megyünk be emberekhez, és felváltva csináljuk ugyan azt, tönkre tesszük őket. Igazából én csak megtudom azokat az információkat, amik szükségesek... Haydar kicsit szadistább, de hát éppen ezért dalolnak nekem többen. - Hello - köszönök bele kilépve az ajtón. Felemelem a kezem és minden ittlévő egységbeli elhallgat.
- Szia, tudom hogy rosszba vagytok éppe...
- Mit csinált? - Sóhajtok fel, leemelve a kabátomat, máris kilépve az épületből.
- Hát, tudod van a rendszer... amire én rárakhatok egy pár szót, hogy rögtön kidobja ha van valami... mint például a Fable meg Zoe... és akkor például Javadd és Malik... - kezd bele lassan, míg én a kocsi kulcsomat halászom elő.
- Te rögtön értesülsz a dolgaimról?
- Hát például ha letartóztatnak valamiért...
- Zayn?!
- Igen... gondoltam szólok. Bradfordban... - megölöm. Meg fogom ölni!
- Kinyírom... kihozom és bemegyek helyette és megölöm!
- Igen, nos... öhm... Xavier barátod és Danny i...
- Zoe Fable, híres pszichológusból most sorozat gyilkos? Add le most a címeket az újságnak, hátha elég pénz jön be az én óvadékomra - sziszegem neki, bevágódva a kocsimba. - A picsába! - Kinyomom őt, oldalra dobom a telefonomat és már indulok is. Megölöm őket... kinyírom mind a hármat. Biztosan így lesz... tutira halottak!


---


Kiegyensúlyozottan mégis dühösen és tele méreggel szállok ki a kocsimból.
- Jó reggelt - köszönök az őrsön, bár csak hajnali öt van de... lényegtelen. - Óvadékot szeretnék fizetni... - sóhajtok fel megtámaszkodva a pultnál.
- Név?
- Az enyém vagy az övéké? - Nézek rá értetlenül...
- Az öné Ms.Fable - persze... protokoll... képes vagyok lenyugodni és nem lefejelni az ipsét.
- Zoe Fable - és innentől kezdve monoton sorolom neki minden adatomat ami kell.
- Nevek? Sorrendben... a pénz összeg átutalását külön kell megcsinálni, és csak akkor jöhetnek ki, ha visszaigazolták, hogy...
- Tudom. - Sóhajtok fel, míg elsorolom a nevüket. És nyilván utoljára hagyom Zaynt... rohadjon csak bent egy ideig. Biztonságosabb neki ott bent, mint neki velem itt kint.
- Kártya vagy készpénz esetleg? - Tekintve, hogy végig látta a pénztárcámat, amiben maximum egy csokira elegendő készpénz van, kétlem hogy véletlen mesélte volna az utalással járó óvadék lerakás szépségeit... de készségesen válaszolok, miszerint kártya.
- Ott engedik majd ki őket - mutat az egyetlen ajtóra amin nem bejöttem és nincs rá kiírva, hogy idegenek belépni tilos, vagy személyzet. Remek... idegesen állok és várok... nem próbálok arra gondolni, mennyi pénz lesz ezt elsikálni, hiába csinálja már Albus és hiába hívtam fel Pault. Próbálom azt is kizárni, hogy mennyire festhetek szarul. Xavier amint meglát, meg is torpan.
- Oké... figye..
- Kussolj, ülj le, és várj - szólok rá mérgesen. - Hogy lehet ennyi eszed?!
- Én csak...
- Börtönbe kerültél Xavier! - nem kiabálok, nem ordítok csak kijelentem... anyuka szidás és anyuka hang... okozz lelkiismeret furdalást, az rosszabb mintha üvöltenél. Dühösen várok a következő marhára, míg Xav oldalt ül, csendben lehajtott fejjel. Dannynek is ugyan az a reakciója van, mint Xaviernek.
- Inkább a cella és a két méter magas állat - visszafele menne, de kilökik hozzám. Kínos mosolyt villant rám, én pedig csak nézek fel rá, minden humorérzék nélkül. Testi sértésért bekerülni a börtönbe. Nem fogok mosolyogni rajta és főleg nem fogok poénkodni vele. - Oh kérlek ne már... te is ezt te...
- Nem - nem tettem volna ilyent. Pont ez ellen vagyok, az erőszak ellen. - Ülj le és várj és gondolkozz el azon, mit szól majd ehhez anyád, Trisha, a barátnőd... és hogy milyen példát mutatsz Antnek. Te is Xavier! Gondolj csak bele! - Szólok rá, Dannyt Xav felé indítva. És várok Zaynra... és valahogy sokkal mérgesebb vagyok rá, mint erre a kettőre oldalt. Mert Zayn híres... és ha ez kiderül, neki vége. Meglátom, nem kicsit csapzottan de nem állítom, hogy én jobban nézek ki. A lenyúzott kezét, és a döbbent tekintetét, amint engem lát meg. Lehunyja a szemeit és a föld felé hajtja a fejét... várok, amíg összeszedi magát és kisétál hozzám. Várok... képes vagyok annyit várni, hogy végre a szemembe nézzen és képes vagyok magamnak megengedni azt a luxust, hogy elengedjem magam és lássa minden érzelmemet. A dühöt, a csalódottságot... mindent. Túl dühös vagyok rá... életemben talán négyszer éreztem ezt a dühöt. Az első az volt, amikor anyám helyettem mást választott és rájöttem, hogy soha nem lehetek az első valakinél. A második az volt, amikor apám meghalt és itt hagyott egyedül ebben a fos világban, mert az alkohol fontosabb volt mint a szavaim és a figyelmeztetéseim. Ezt éreztem, mikor Haydar egyik embere a barátaimat fenyegette... és ezt éreztem, amikor bezártak meghalni egy koporsóba. És most újra ezt érzem Zaynra nézve. Akkora verekedésbe kerülni híresen, hogy lecsukják őt... ezzel tönkre téve négy másik ember életét is akár? Erőszak... Tőle? Erőszak... tőlem. Mert a kezem csattan az arcán, és olyan erősen történik meg... olyan hirtelen, hogy a feje csak a másik irányba fordul és elnyílt ajkakkal pislog párat. Szavak nélkül mentegetőzni... a kiskutya szemek, amikkel felém fordul. Szavak nélkül ordítani... amit a test beszédem sikít. - Te fogod elmondani Trishának... és te mondod el a testvéreidnek. Te nézel ezzel szembe, és nem én. Te fogod anyád könnyeit nézni és nem én. Ahogy ti is - közlöm a srácok felé fordulva a végén. - Ti fogjátok ezt elmondani... és ha nem lett volna egyértelmű... akkor csalódtam - Zaynra nézek, ő pedig a szemembe néz és látom, hogy utálja az egészet... de én is utálom. Előbb viselem tőle ugyan ezt a pofont amit én adtam neki, mint hogy ezt az érzést érezzem. Előbb vállalok be egy kínzást, mint hogy csalódjak valakiben, akiért az életemet is oda adnám. Megindulok kifelé, megdörzsölöm az arcomat és vissza zárom az érzelmeimet. Beülök a kormány mögé, röhejes félnek mellém ülni, de Zayn végül rászánja magát. És míg elindulok, azon gondolkozom, hogy vajon biztonságos-e ilyen kevés alvás mellett vezetnem. Xaviert rakom ki először, aztán Dannyt. És tudom, hogy Zayn ideges, érzem rajta, hogy feszült... de én is az vagyok. Soha a rohadt életben nem hittem, hogy miatta kell majd óvadékot leraknom.
- Félek - utálom, hogy megsajnálom, míg leparkolok Trisháék előtt. Mondhatnám neki, hogy jogosan teszi, hagyhatnám minden szó nélkül és kiszállhatnék. De az nem én lennék... nem én lennék vele szemben.
- Trisha az a fajta, akinek olyan reakciója lesz, hogy kerüld onnantól kezdve az ilyen helyzeteket... de nem olyan fajta anyuka, aki emiatt kevésbé fog majd szeretni - közlöm vele az igazat.
- Olyan reakció ami miatt elkerülöm majd...? - Elcsuklik a hangja és értetlenül rám néz. - Soha... mármint... te megpofoztál Zoe és úgy... - zavartan pislog rám, aztán az ölében lévő kezeit nézi tovább. - Megkaptam azt a reakciót már.
- Remek - azért nem árt elmélyíteni benne Trisha által. Kiszállok, és nem mondom el neki mennyire lelkiismeret furdalásom van a pofon miatt. Mögöttem lépked, és inkább nem nézek hátra rá, míg bekopogok. Kicsit én is belehalok Safaa látványába, amint sikítva veti magát Zaynra. Ő pedig csak dermedten nézi a húgát. Belépek, ő pedig belépdel Safával és lehuppan a kanapéra. Látom, hogy szorítja magához én pedig nem tudom, mióta nem volt itthon.
- Zoe! - Vigyorog rám rögtön Trisha. - Szörnyen nézel ki... alszol te eleget? - Nem Trisha... a SAS-nak dolgozom, de csak egyszeri alkalom a fiad miatt... és nem... nem alszom eleget. Nagyon rám férne egy kis alvás, és egy kis családi légkör is.
- Persze - mosolygok rá fáradtan. - Safaa gyere, beszélgessünk Walival. Rég láttalak titeket - felkapom az ölembe, hallom Zaynt szipogni, szóval arra hajtok, hogy minél gyorsabban lelépjek... nem akarom őt sírni látni. Rohadtul nem.

8 megjegyzés:

  1. OMG!! Hat en behaltam! Igazabol jogosnak erzem Zoe reakciojat, en is hasonlokepp cselekedtem volna.xd Nagyon tetszett ez a resz is es izgatottan varom a folytatast!!
    XOXO Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ez is tetszett és azt is, hogy komiztál nekem! Imádlak! <3

      Törlés
  2. Drága Des!
    Reggel láttam van rész...és szerencs, hogy nem olvastam bele, mert tuti lekésem a buszt :D
    -Zoé, Haydár és az a másik gennyedék...hajaj ez robbanás veszêlyes keverék...de azért Haydár beszólása...miszerint te, jobb vagy és igazán jô vagy..hiszen végüli valamilyen szinten elérted hogy ő a jo oldalon legyen...mosoly csíkot húzott a számra.
    Egyébként örülok hogy ő bevált...és így kevesebbet nyaggatnak téged. Oké ott az örökre szôlô 'belépêsi lehetőség' de akkor is kevesebb a nyaggatás.
    -Zayn...biztosan okod volt rá...és elhiszem, hogy nehéz....hogy úgy minden rohad, a jô befette a por...de nagy levegő..fújd le..nem mondom hogy ezzdl minden megoldodik ey minden sokkal könnyebb lesz...de ha elhuzod a sotititot es beengeded a fenyt, egy kis ideig tuti honyorognod kell majd, de ha elszánid magad, hogy ennek ellenére is tágra nyisd a szemed és beenged a fényt, a jô emlékeket, segíthetnek megoldást találni és mdgoldani a dolgokat...segithetnek megmászni a nagy hegyet...és megmutatni, hogy meg tudod csinálni, rávezetnek arra amit belül magad is tufsz, hog, saját magad miatf és amiatt ami a hegy túl oldalán vár minddn megéri.
    -Xav, Danny....hát nem lettem volna a helyetekben...Danny ez pocsêk dolog de én majd ki nyultam azon, hogy fissza fordultál :D
    Egyszerre fájt és egyszerre imádtam. Imádtam.. Mert ez is azt mutatja mennyire sokat jelent Nektdk Zoé...Ő családtag ő is igy kezel ám benneteket/tekint rátok, de ezt tudjátok.

    Des, elképesztően imádtam!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt is!

    További szép estét valamint további szép hetet Kívánok Neked!

    Imádlak ám <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Nem is értem minek nézed meg reggelente, hogy van-e rész:D Annyiszor írod... lekéne róla szoknod, a végén egyszer tényleg elkésel miattam:D
      Öröm olvasni, hogy most tudtál mosolyogni a részeken kicsit :D
      Én köszönöm ismét, hogy olvastad és komizol nekem. Imádlak! <3

      Törlés
    2. Sziaa!
      Lekéne...de jôl esik :)
      Erőt ad...
      Éltetnek a remek irôk remek történetei...rengeteget ad az olvasás.. Ugy mint Nektek az írás -is-.


      Olvastam hogy valôszînüleg ez lesz az utcsô blogod...én és sokan mások is szívesen olvasnánk még tőled. Bármit, barmilyen formában. Tusjuk, ha nincs rész annak oka van.. Komoly oka. .iskola, munka.. Mindkettő, magán élet és az Élet.
      A vissza jelzések, nem az3rt nem érkeznek - véleményem sterint- mert nem elég jô amit csinálsz.. Hanem mert, végig olvassák, de kommentre nincs idő...-ezt nem gunybôl irtam- - nekem is volt, hogy csak másnap irtam...'vagy nehéz szavakba önteni...
      De ez nem a te hibád.
      Sok sikert ehhez az évhez a suliban!
      Én egy kicsit el- el tünök...de tovabbra is felnézek...mert jo latni hogy vanbak részek...jövök és olvasok/irok amint tudok!
      Imádlak ám <3!

      Törlés
    3. Megint nem fejeztem be a mondatot* ezt nem gunybôl írom nekem is volt, hogy csak másnap irtam- de aki masnap sem ir, az lehet nem tudja, hogy mit vagy hogyan irjon...vagy 'csak' nem szeret irni. Ami ebben az esetben 'gond...mert tudom pár szô is lökést és esetleges iránymitatást ad...lényeg a lényeg nem veled és nem az irasoddal/történeteddel van baj*...a maximalizmuarol meg amnyit...hogy mos olvastam, hogy ujra irtad a prologust amire több szempontbol is kíváncsi leszek. :)
      Szaval a miximalizmusrôl röviden annyit, hogy maxolod a maxot :) és mindig megugrod a sajat mércéd

      Törlés
  3. Tudom, hogy sokat nem er a kommentem. De megis arra kerlek, hogy amedsig nem maxolod ki a sztorit kerlek ne hagyd felbe, mert egyszeruen szerelmes vagyok a szerelmukbe es a civodasaikba. Raadadul Zaynnek egy olyan oldalat mutatod meg, amiben teljesen hiszek. Komolyan elhiszem, hogy akar o ilyen is lehet, es teljes mertekben szerelmes vagyok Jawaddblba a sztoridban. Also sok mindent valtoztatott meg a torteneted az eletemben. Nyitottabb lettem, es probalok tanulni. Minel tobbet. Probalok nem foglalkozni a sok szarral, amiket kapok, es picit lazabbra venni. Szuksegem van a sztoridra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Else tudod hinni mennyit jelent ez a komi. De tényleg nem. Tudod már több éve blogolok és már nem vagyok a toppon:D Mármint, úgy értem, hogy régen több visszajelzést kaptam, és ilyenek. Tudom, hogy nem tökéletes az írásom, de egy időben ez volt a hobbim. Viszont maximalista révén képtelen vagyok olyant csinálni amiben nem lehetek a legjobb, ezért is hagyogatom abba lassan az írást. Szóval azt hiszem ez lesz az utolsó blogom, ami fura. De őszintén, imádom a komidat. Mármint tudni, hogy segítettem, ez... ez nagyon jó. És remélem minden rendben van veled, és el fogod érni amit majd akarsz. Végig fogom írni ezt a történetet, a szívemhez nőtt:) Csak tudod az évem is nagyon fontos jelenleg, szóval kevesebb időm van mint akarnám. De igyekszem, esküszöm. Imádlak! <3

      Törlés