2017. szeptember 3., vasárnap

241. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Ms.Fable... kérem, figyelne? - Sóhajt fel Mr.Faszfej.
- Akaratom ellenére vagyok itt, miért tenném? Baszok én erre az egészre. Nemet mondtam a munkára. Nem fogok a SAS-ban dolgozni, ez teljes őrültség! - Kifakadok... hajnali háromnegyed négykor megunom. Itt vagyok, pedig nem akarok itt lenni, de közölték, hogy akkor mindig így hoznak majd ide... bilincsben.
- Milliók zokognak, amiért nem kerülnek be... neked pedig ajánlatot tettünk - néz rám ugyan olyan zavartan az egyik férfi, mint én rá.
- Milliók akarják ezt, én nem. Nekem családom van... nem kell veszélyes munka.
- Irakban a...
- Pont ezért nem kell, mert láttam mit tett a barátaimmal. Megígértem valakinek, hogy nem lesz veszélyes munkám és... már elnézést - nevetek fel az őrület határán. - De az, hogy a SAS-ban dolgozzak mint pszichológus... ami mint kevéske tudásom szerint a legbrutálisabb egység... hát kicsit veszélyes - mosolygok rá ironikusan. - A nem pedig azt jelenti nálam, hogy nem - folytatom tovább nyugodtan. - Persze... hazaárulás - legyintem le Mr.Faszfejt aki már venné a levegőt. Börtönbe kerülni, mert nem vállalok el egy munkát... na ez röhejes.
- Túl jó ahhoz, hogy beérjük kevesebbel.
- Bóknak is szar volt - közlöm vele a nyilvánvalót. Tele van a fejem a sok szar infoval amit belém akarnak tömni.
- Egy akció, és nem zargatjuk többet.
- Mindig ezt mondják - komolyan folyton ezt hallottam, mindenhol. És mindenhol ott maradtam.
- Vagy ez, vagy a börtön... vagy Jack szívesen bemutatja a kínzási technikáit... akár magán akár a barátain - elmosolyodom és lassan felállok.
- Tisztázzunk valamit - közlöm vele, felé lépkedve. - Az egyetlen dolog, amiért ebben a rohadt életemben elértem azt, hogy emberek meghaljanak, azok a barátaim voltak... és ha a szájára meri őket venni akárki is... az fusson mert saját magát fogja megölni - Mr.Faszfejre nézek... aztán Jackre... csak hogy tartsa magát ahhoz, amihez kell. - Van amikor nem habozok... és ha fenyegetnek, az nálam nem egy jó megoldás. Most közlöm - rámosolygok, csak mert tisztelet tudó vagyok.
- Értjük Ms.Fable - emeli fel a két kezét. - Ezért van itt.
- Egy munka és békén hagynak, örökké - közlöm keresztbe fonva a karjaimat. - Semmi komoly befolyás, csak segítek.
- Bőven elegendő, köszönjük - biccent nekem Mr.Faszfej, és vissza tér az eset szemléltetéséhez. A terrorista csoporthoz, annak a szervezőjéhez... mennyi mindent tettek és rá kell jöjjek, hogy hiába dolgozom ebben a szakmában, még én is elhiszek sok mindent ami nem is igaz. Vagy talán csak mindenkinek más infokat adnak. Csak mert az a sok támadás, amit elvileg annyian csináltak csak egyetlen egy emberhez kapcsolódik itt.

---

- Fáradtnak tűnsz - fintorog rám Xavier.
- Ja... nem - rázom meg a fejemet. Nem aludtam harminchét órája. Este muszáj volt a SAS-al kapcsolatos dolgokat hallgatnom. Meg a terveket és vonalakat, amiken elindulnak... - Vagyis de, keveset aludtam - mit mondhatnék a fáradtság helyett?
- Mi volt múltkor az a...
- Tabu - közlöm velük felállva, piáért menve.
- Az soha nem jó nálad.
- Mindenből a legjobbat hozom ki - vonom meg a vállamat lehúzva egy shootot. Nem fogják megtudni... főleg nem Zayn, aki előttem áll és ugyan úgy lehúz egy shootot. Nem akarja, hogy veszélyes munkám legyen... és anno megígértem neki, hogy nem lesz. Aztán kimentem katonai csapat pszichológusnak. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy ne bízzon bennem. Nyugodt, mert Albus mellett vagyok... és ez így is marad. A karrierem csúcsa... lenne. Ránézek Zaynra és valahogy akarom, hogy tudja, hogy őt választom a karrierem helyett de képtelen vagyok neki elmondani. Mert kiakadna... pedig csak nem akarom, hogy akárkinek is baja legyen. És semmi veszélyeset nem vállalok el. Tényleg, csak segítek. Mindig is fájt neki, hogy inkább a munkámat választom, mintsem őt. És mikor végre az ellentétét teszem... nem fogja megtudni.
- Nem akarod megbeszélni velem? - Halkan kérdez rá, míg a többiek beszélgetnek és nevetnek én pedig elmosolyodom rá.
- Nem tudom megbeszélni veled ezt.
- Meló... mi? - Horkan fel oldalra nézve.
- Javadd, aligha mondhatok bármit is, amivel nem kevernélek bajba. Ez az én saram... megoldom.
- És mégis mit oldasz meg cica? Ha már bajba keversz azzal, amit elmondanál akkor... akkor rég bajban vagy te.
- Hidd el, hogy nem vagyok csak ez olyan amit még nem mondhatok el - megdörzsölőm a homlokomat, aztán kikerülöm az asztalt kettőnk között és megölelem. - Én betartom az ígéreteimet.
- Igyekszem én is.
- Akkor bízz bennem, nincs akkor baj, amit ne oldanék meg és később ne mondanék el.
- Jó - biccent nekem egyet és végig simít az arcomon. Én pedig csak nézek a szemébe, és nem akarom elhinni, hogy ő ugyan abban hisz, akiket most üldöz a SAS. Bár... nem csak muszlimok, túl összetett, hogy számomra igaz legyen. Nézem őt, és nehéz elhinni, hogy engem valaki simogat, míg másokat megerőszakol. Aztán eszembe jut a pipacsos... és eszembe jut az-az előtti. És szimplán most csak úgy kimondanám neki, hogy szeretem de nem teszem. Néha elgondolkodom, mikor ilyen helyzetekbe sodor az élet... hogy talán azt kéne tennem mint Haydarnak... ellökni magamtól mindenkit és utána már nem lesz bajuk. Nem lesz kit fenyegetni. Aztán az agyam végig vetíti azt ami a megoldásom... Haydar. - Szinte látom a villany körtét - kuncog fel, leengedve a telefont.
- Telefonálnom kell egyet, ha... szóval, ha ne... - mindegy. Annyira mindegy, mert Albus sem tud arról, hogy a SAS ügye az egész, csak hogy titkosított mappa. És ha nekik ötletnek beadom Haydart... aki valószínűleg jobb abban, amire engem kérnek. Talán megúszhatom és Zayn nem utál meg jobban. - Ráér - rázom meg a fejemet megdörzsölve. Megígérték, hogy nem kell terepre mennem. Viszont emberek kerülnek be hozzájuk akikkel... beszélnem kell. Beszélni velük úgy, mint ahogy az életemért beszéltem Haydarnál.
- Nem tűnsz úgy, mint aki jól van - rám fintorog én pedig értetlenül nézek fel rá, kirántva magamat a gondolataim mélyéből.
- Ja, de - mosolyodok el lazán. Visszamosolyog rám, aztán a fülemhez hajol.
- Ne nekem kamuzz cica - hátra hajol, elnéz a többiek fele akik még mindig csak röhögcsélnek és nevetnek és isznak és esznek és... és ignorálnak minket. Talán direkt, talán Zayn veszélyes pillantásai miatt, örök rejtély marad. És mégis mit mondjak neki? A SAS vitt be, azzal az indokkal hogy mivel nem vállalom el a munkát, így cserben hagyom a hazát?! És muszáj segítenem mert... túl jó vagyok? Elröhögöm magam... hangosan és a hajamba túrok.
- Megőrülök... kell egy cigi - a fejemet rázva röhögök tovább, és attól félek tényleg idegösszeomlásom van. Elveszem az ő cigijét és máris kifelé tartok az erkélyre. Kiismerem magam Xavéknál... sokat járok ide. Majdnem mint Helenáékhoz. SAS... én meg a SAS... az-az osztag, amiről apukám kiskoromban mesélt, hogy az a katonai lét csúcsa... ami annyira érdekelt kicsinek.
- Hey... - Zayn értetlenül nyúl a hátamhoz, én pedig csak kapkodom a levegőt, míg a korlátot markolom. Oké... nyugalom... realitás talaja. Nem vagyok rossz ember... miért akarja mégis mindenki a rossz oldalamat?
- Nem kellett volna soha Londonba jönnöm - nyögök fel a fejemet a hideg fémhez nyomva. Ha nem jövők ide, akkor Albus talán lemondott volna rólam, soha nem kerültem volna az F.B.I.-hoz... semmi katonaság... semmi kínzás, sorozatgyilkosok és...
- Velem jöttél Londonba. Apád miatt jöttél ide... miattam jöttél ide. Ne mond ezt - felhördül én pedig élesen szívom be a levegőt.
- Nem érted... mert nem hagyom, hogy érts és emiatt hülye vagyok és egyben fasz is de...
- De nem lehet... - felhördül és mellettem dől neki a korlátnak. - Te meg a fos melóid amikkel kikészíted magad a rohadt nagy semmiért és tönkre baszol magad körül mindent - olyan nyugodtan ejti ki a szavakat egymás után, hogy nem értem, akkor én miért döglök bele.
- Cseszd meg - nyögöm ki, még mindig a korlátnak nyomva a homlokomat.
- Nyilván. - Kiegyenesedem és kiveszem a cigit a szájából, mert rohadtul ne cigizzen, ha faszfej velem és tényleg nem ért semmit és alapvetően csak ne cigizzen mikor leosztom mert akkor valamibe menekülhet... és ne meneküljön előlem.
- Miattad szenvedek most te pöcs - elnyomom a cigijét a korláton. - Csak azért, mert meg akarok neked felelni... ha azt tenném amit jónak látok, akkor már rég nem látnál mert igen is abban a munkában lennék amiről kiskorom óta álmodok de én... én... - mit mondjak?! Hogy én miattad nem vállalom el azt, hogy berakjanak a legkiválóbb osztagba? Ami a rohadt álmom?! Hogy ő bassza szét... meg az aggódása?
- Szóval mégis állás ajánlatot kaptál. - Rám fintorog és a kezeit a derekamra rakja és csak bámul le rám... én meg rá.
- Ha tudnám, akkor kérném tőled azt, hogy hagyd abba azt amit csinálsz - megnedvesítem az ajkaimat, és erőt véve magamon felnézek rá. - Kérném tőled azt, hogy lépj ki a bandából és felejtsen el téged mindenki és... - és éljünk együtt valami kis faluban ahova tutira nem ért el egyikünk híre sem. - De ez az álmod. És támogatlak benne, még ha mindennap megkapom ugyan azokat az üzeneteket, amik kivesézik miért vagyok rossz... csúnya... szar. Támogatlak mert ez a rohadt álmod és ez az álmod teteje... a jéghegy csúcsa - mindenhol ott van az arca, mindenhol ismerik a nevét és... mindenki hallotta énekelni. És felőlem vitázhatnak azon, hogy milyenek a fiú bandák, mert egyszerűen nem mondhatják azt, hogy rossz a hangja mert csodálatos. Ahogy a fiúknak is. Nem átlagos fiú banda, nem öltöznek egybe, képtelen egy koreográfiára... ők csak haverok és buliznak, ennyi. - Én viszont sorra mondok le mindent amiatt, hogy egyáltalán barátnak megtartsalak. Szóval ha kiakadok, mert le kell mondanom az önmagam hatéves énjének nagy álmáról... akkor kussolj és csak legyél mellettem mert miattad csinálom, hogy basznád meg magad Zayn! - Bassza meg magát, amiért megismertem. - A kérdésedre a válasz, miszerint vajon ismernénk-e egymást ha nem dobott volna minket össze az omegle... a válaszom az, hogy nem. Mert te az álmodnak élnél... csak a probléma, hogy én is - a kezei eltűnnek rólam. Elmosolyodik és oldalra néz.
- A különbség közted meg köztem az, hogy akármit megtehetek érted, nem lesz elég jó. Te meg még azt is a képembe mondhatod, hogy miattam szar az életed és még mindig akarnálak. A különbség közted meg közöttem az, hogy megtenném, hogy lemondok erről de te nem engeded... én meg nem akarom, hogy meghalj. De igazad van, vállald el akármi is az. Vond ki magad az életemből... az már úgyis megy, nem?! - Széttárja a kezeit és csak kérdőn néz rám... kissé csalódottan. - Mond a képembe minden egyes alkalommal, mit csinálok szarul de véletlen se mond el nekem, hogyha valamit netán jól csinálok. Bár ahogy a szavaidból leveszem, soha semmit nem csináltam jól ebben a kurva életben! Menj és élj a hatéves éned álmának... csináld! Elvégre kit érdekel? Érdekel téged az én véleményem?! Hogy mit gondolok erről?! Akkor mi a faszért vagy Ethannel? Ha félsz a melótól, ne vállald el de ne rám fogd, hogy nem mész. Leszarom... tudod?! Már tényleg leszarlak mert... ez nem normális ahogy látod a dolgokat. Talán ezért akar téged mindenki, mert csak a szart látod mindenben, nem? Mert így meglátod mit baszott el az ember és kicsinálhatod veled. Nem mindegy, hogy valakivel tíz perc alatt csinálod meg, vagy öt év alatt lassan?!
- Ez nem igaz - pont hogy benne képtelen vagyok meglátni a szart.
- Idézd fel nekem, mi volt az utolsó dicséreted felém - én pedig nem tudom a kérdésére a választ. Fogalmam sincs. - Woha - mosolyog a képembe. - Én is pont így emlékszem rá Zoe - vagy öt lököm le az erkélyről, vagy én ugrom le... de hogy a képembe mondja azt, hogy öt év alatt csak tönkre tettem őt az... az sok. - Menj, vállald el és ne stresszelj miattam. Talán már rég édes mindegy, nem? Ölesd meg magad, ha élvezed és ez kell neked. Csináld... ki vagyok én, hogy féltselek? Beszéld le életed szerelmével - kissé félre biccenti a fejét, én pedig dühösen veszek levegőt. - És ne merj a szemeimbe hazudni, hogy éppen azt csinálod, mert akkor én öllek meg lassan - semmi poénra emlékeztető dolog nincs az arcára írva... csupa komolyság.
- Fekete rózsa... annak örülnék a temetésen - nézek egy ideig a szemébe, aztán úgy döntök, hogy tök felesleges. Felesleges itt lennem és basznom a rezet a semmiért vele... vagy velük. - Felejtsd el - sóhajtok fel megdörzsölve az arcomat. - Nem lesz sírom... vagy csak eltűnt leszek úgyis... - megfordulok és már otthagynám de megfogja a csuklómat én pedig erős kényszert érzek arra, hogy leszedjem magamról a karját.
- Legalább, hogy melyik országba mész vissza...? - Gúnyosan mosolyog rám, én pedig csak oldalra nézek.
- Az a melóm nem volt olyan veszélyes... de hogy melyik ország...? Mindegyik - megvonom a vállamat és próbálom meggyőzni magam arról, hogy nem tud semmit, így hát nem ő tehet arról, hogy hogyan reagál.
- Fuss, az mindig bejön nálad. Jobb mint szembenézni a problémákkal.
- Az egyetlen amivel nem tudok szembe nézni az te vagy Javadd - felmutatom neki a középső ujjamat meg egy mosolyt és már ott is hagyom. - Meloznom kell, ezer bocs - nyomok mindenki arcára egy puszit, ők meg csak a nemtetszésüket fejezik ki.
- Nemár, ilyenkor melózni? Mióta nem aludtál már? - Nyög fel Helena a kezemnél fogva marasztalva.
- Laza harminchét órája, még bírom - nevetek rá lefejtve magamról a kezét. - Hello - intek hátra nekik, még Zaynnak is, de ő csak fintorog rám. Nos... akkor intézzük el Haydarral ezt...

1 megjegyzés:

  1. Hella Des!
    - Zayn úgy őszintên....egyêl hódot... Akkor minden megoldásodra megtudod a kôdot...ja és még a fogad ra se kell ügyelned többet, mert a hódok húsában megtalálhatô az amodent fogrém egyik összetevője..és hát mit kell tudni az amodentról? " Mossál fogat amodentel az én fogam is azzal ment el". A szived fájdalmára meg küldöm Ana ő majd jégbe bocsátja.... Igen jól érzed csöppet pipa vagyok... Most komolyan? Én értem mit miért teszel...de így megtiporni? Lehet szavakkal nem fejezte ki, hogy mennyire jô vagy...de a tettek nem többet érnek hisuen a "szô elszáll az írás megmarad' a tettek meg a szíved mélyébe telepednek. .oké hogy a szô is fájhat...sőt annyira hogy néha azt kívánod bárcsak kést mártanának belêd mert a lelked lassan kiszakad... De azért gondolkodj már...
    - Zoé, adom én is fekete rózsát kêrtem a síromra...na meg kaktuszokat :D Ha eljön az idő koszorú ês ültetett virágok helyett/ mellett fekete rózsa és kaktusz...
    - A SAS és Hydar....és a te álmod. .. Miért van az hogy még jobban remegnek a belső szerveim?
    Miért érzem úgy hogy ez nem csak 'egy ügy lesz' ? És miért érzem úgy hogy nem sokáig maradsz bent, hanem kimész terepre is?
    Des, Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon várom a következő részt is!
    Előre is szép hetet Kívánok Neked!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés