2017. augusztus 5., szombat

236. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Csak ülök ott az asztalnál és nem tudok mit mondani. Ők pedig nevetnek és storyznak, én pedig nem... nem tudom, mit kéne mondanom.
- Haláli volt - fulladozik tovább Nan, és azért elmosolyodom, mert örülök, hogy boldogok. De valahogy úgy érzem, rontom a családi légkört. Nem tartozom ide... komolyan úgy érzem, hogy nem tartozom ide. Mégis kihúzom az estét, és mosolygok és ha kérdeznek készséggel válaszolok, de... aligha megy. És amint lehet, már menekülök is, valami szar indokkal. Bevágódom a kocsimba és csak vezetek... egészen a temetőig. Becsapom az ajtót magam után és a hajamba túrva lépkedem a hó takarta úton. Amikor eltemették apát, azt hittem, soha többé nem fogok tudni visszajönni. És valóban sokáig tartott, míg vissza tudtam jönni... és még mindig ritkán jövök, de azért jövök. Rámosolygok a sírra és szimplán lesöpröm róla a havat, mintha többet már úgysem tehetnék. Azt hiszem, soha nem fogok eljutni arra a szintre, hogy hangosan is beszéljek egy kőhöz... és ezt sajnálom... apa. Tényleg sajnálom. Átkarolom magam a hideg miatt és csak bámulom a sírkövet. Több éve volt és még mindig belepusztulok a hiányába néha... több éve volt, és még mindig képes lennék hazamenni sírva hozzá. Zayn most Perrievel karácsonyozik. Ethan a családjával, én pedig... én csak próbálok rájönni, hol van az otthonom. Apa mindig el akarta törölni a karácsonyt. Mindig meghallgattuk előtte, hogy jövőre már nem lesz... de mindig hatalmas karácsonyt tartott. De ha itt lenne sem érezném máshogy magamat... lehet, hogy akkor is csak egy plusz probléma lenne számomra. Akkor sem tudnám, hol van az otthonom és hova kéne hazamennem igazán. Leülök a sírkőre és a fejemet neki hajtom. Bámulom a leheletemet és még mindig ugyan azt gondolom róla. Talán a lelkünket leheljük ki igazából ilyenkor. És inkább gondolom ezt, mint a tudományos részét, amit pontosan tudok. De akkor is... minden egyes kifújt levegővétellel közelebb kerülök a halálhoz.
- Hiányzol - nézem az elhomályosuló látásomon át a lélegzeteimet és azt a két évszámot. Azt a rohadt kis vonalat. Abban a rohadt kis vonalban lett az apám is. A könnycseppem koppan a márványon és nézem, amint szétoszlik és ott marad... megtörlöm az arcomat és próbálom összekapni magam. De aligha megy. Csak ülök ott, meredek a sírra és... semmi. Törés az agyban. Nem jönnek gondolatok...
A telefonom csörög, én pedig értetlenül keresem a zsebeimben, majd a fülemhez szorítom.
- Boldog karácsonyt! - Albus boldogan szól a telefonba, én pedig nevetve törlöm meg a szemeimet.
- Boldog karácsonyt, Albus - nézem apa sírját és valahogy kicsit még jobban megszakad a szívem.
- Jól vagy, minden rendben? - Kérdez rá finoman.
- Persze - vágom rá rögtön. Nincs semmi gond, kissé elérzékenyültem, meg kissé összeestem, de minden tökéletes. - Éppen indultam volna... haza - mondom neki, míg felállok a sírkőről.
- Az most éppen mit takar? - Fáj ez a kérdés... mert igaz.
- Birmingham, a lakás, amit vettem - osztom meg lazán, még mindig a sírt nézve. Aztán az ujjaimra nyomok egy halk puszit és oda rakom a sírhoz egy apró mosollyal. Boldog karácsonyt apa. Remélem még mindig megy a szellem parti a temetőben, mint ahogy a temetése napján elképzeltem.
- Biztos nem jössz vissza Londonba? Még mindig szívesen várunk.
- Nem, köszi Albus - nevetek fel, kifelé indulva. Átfagytam... rohadtul fázok és sötét van. Szóval fejben már számolom, hány órán át ültem a hideg márványon...
- Rendben. Azért hívj ám akármikor. Nem jó egyedül karácsonyozni.
- Itt a családom - közlöm vele emlékeztetőül.
- Tudom... - ez nem egy olyan boldog, máris emlékszem tudom volt. Ez amolyan: Ja... persze... ott vannak. Talán én basztam el, hogy mindenki így gondolkozik a családomról. Nem rosszak ők... csak... én vagyok más.
- Puszilom a családod.
- Átadom - sóhajt fel kissé fáradtan.
- Na szia, további szép estét - köszönök el tőle, mire viszonozza, én pedig beülök a kocsiba. Feltekerem a fűtést és máris a ház felé igyekszem. Először elhajtok előtte... nehéz megjegyeznem, hol is van. Lévén másodjára vagyok itt. Azért Khalidot nem kéne ott hagynom egy random házban. Leparkolok a házhoz elég közel és a járdán sétálva nézelődök. Kevesen vannak, bár karácsony napján miért lennének sokan az utcán?
- Zoe Fable? - Összeszorítom az ajkaimat és hátra nézek. Két srác mosolyog rám, eléggé együtt érzőn, én pedig megállok és várom, hogy odaérjenek hozzám. Karácsony van... kedves vagyok.
- Hello - mosolygok rájuk, várva hátha megtudom, hogy vannak.
- Csinálhatunk egy képet? - Nyilván, nem ugyan olyan lélegző és élő donor vagyok mint ti. Teljesen máshogy épülnek fel a sejtjeim.
- Ugye tudjátok, hogy pontosan ugyan olyan vagyok, mint mindenki más? - Kérdezek rá kissé nevetve. - Egy levegőt szívunk, ugyan abban az időben élünk, ugyan azt esszük - vonom meg a vállamat. - Én XX ti meg XY... - sóhajt fel. - De persze, csinálhatunk. Csak tényleg ne higgyétek, hogy több vagyok nálatok - emelem fel a két kezemet védekezően. Boldogan mosolyognak rám, én pedig pózolok a képekhez. Az egyiken még képes vagyok hülye fejet vágni neki.
- Boldog karácsonyt, és fel a fejjel - olyan biztató mosolyt kapok a magasabbtól.
- Öhm... köszönöm, nektek is - megvonom a vállamat, intek nekik és tovább sétálok a lépcsőház felé. Belépek a pluszos időjárásba, és kiráz a hideg... annyira jól esik a meleg. A lifthez lépek, és csak várok, míg felérek. Az egyetlen ok, amiért boldogan nyitok be... az-az, hogy tudom, a másik oldalon Khalid vár. És ő tényleg rögtön farok csóválva örül nekem, én pedig neki. Becsukom az ajtót, ledobom a kabátomat a kanapéra és máris levetődöm hozzá. - Annyira szeretlek. - Dörmögöm a bundájába teljesen hozzábújva.Vakkant egyet, én pedig ott a földön fekszem el vele, cipőben, rendes utcai ruhában, karácsonykor. Csak fekszem a kutyámmal a földön és nem tudom, hogy ez most szerencsétlen-e, vagy tökéletes. A telefonom rezeg párat, és le is esik a dohányzóasztalról. Utána nyúlok és az arcom elé húzom. Sms... Zayn... "Jól vagy?" Miért kérdezi mindenki ezt?! "Persze, miért ne lennék?" Egy sóhajjal maradok a földön, míg Khalid az oldalamhoz bújva lustulni kezd, én pedig megnézem azt a tömérdeknyi értesítést. És megértem a kérdéseket... Lehunyom a szemeimet és szétterült karokkal csak ott maradok a földön továbbra is. Hogy magyarázom ezt ki a családomnak? Két kép rólam... az egyiknél letörlöm apám sírját, a másiknál rajta ülök, a kőnek döntött fejjel és pont látszik a leheletem... talán, ha nem lenne összekötve a hajam, nem ismertek volna fel. Lényegtelen... kurvára nem kell ez. Nem kell sajnálni a szegény félárva tizenkilenc évest egyedül karácsonykor. Erőt véve magamon, legyömöszölve a torkomon ököllel a sok szart, szimplán újra írok Zaynnak. "Értem... igen, jól vagyok." Mit mondhatnék neki? Hogy nem? Hogy gyere haza? Hogy segíts, mert nem tudom, hol van a haza? Nem mondok neki ilyeneket. Csak fekszem ott a földön, Khalid szuszogását hallgatva... és olvasva azt a sok szart, amit írnak rólam. Hogy mennyire szomorú, megszakad a szívük és csak úgy megölelnének. És ezekkel nincs nagy bajom... de azokkal, hogy miért sajnáltatom magam, hol vannak ilyenkor a barátaim és a családom, az már zavar. Zavar, ahogy azt írják, hogy ennyire rossz ember vagyok, hogy még a karácsonyt is egyedül kell töltenem. Helyette inkább csak lépkedem a nevem után, más-más oldalakat nézve. A hasamra fordulok, Khalid morogva kúszik közelebb hozzám, én pedig inkább megnézem a két napja csinált interjúra jött dolgokat. Azt a rengeteg gifet, ahogy Zayn rám ül és lefog. Fura magunkat kívülről látni. Fura a dolgokat látni, amiket mások látnak. Amolyan: Melyik őszintébb? Majd oda rakják Perrievel, aztán, ahogy én küzdök ellene. Ahogy kész érveket és magyarázatokat írnak Zayn monológjára, ahol elsorolja, mi idegesítő bennem. Az, ahogy megvédem... és ahogy ő néz Ethanre. Ahogy mi nézünk egymással Perriere. Ha nem lenne következménye, oda állnék és elmondanám, hogy szeretem őt egy csomó kamera előtt. De ha megtenném, akkor Zaynt hurcolnák meg a szerződés miatt, amit aláírt. És nem csak pénz bírságra... sokkal több mindent vennének el tőle. És azt nem akarom. - Zavar, ha sírok? - Kérdezek rá Khalidnál, míg feltápászkodom és a fotelba dobott táskámban kezdek kutatni. Kiveszem a CD-t és berakom a laptopomba... A lejátszási lista megjelenik, én pedig behunyom a szemeimet. Oké... csak nyugalom. Lazán végig tudom hallgatni őket. Először csak az egyik szememmel kukucskálók oda a képernyőre, hogy ne rögtön lássam a zene címeket. De nincsenek zene címek... egy sem. Csak dátumok... össze vissza. És a megszokott ".mp3" végjel helyett ".mp4"-eket látok. Videok? Dátumok és videók? Jó CD-t adott?! Értetlenül megyek rá az elsőre... és még nagyobb értetlenséggel nézem a kezdést... aztán szimplán felröhögök Zayn láttán... mint nő. Ez mi az isten?! Zack... ismét felröhög, Khalid pedig lustán sétál arrébb. Zack... Zacket utálta, csak mert rám mászott. Megnézték Zayn fenekét... lestíröltek Zaynt. Őszintén szólva... elkeserítő, hogy Zayn jobb nő, mint én. Mégis röhejes. Így hát csak röhögök az egész színészi pályafutásukon. Le kell állítsam a videót, annyira röhögök, mikor Liam képes eljátszani, hogy leesik az álla saját magától. Szimplán ülök ott a laptop előtt és röhögök, mint egy idióta rajtuk. Imádni fogják a rajongók... és úgy, hogy ismerem őket, még viccesebb az egész. Újra elindítom... és csak a hüvelykujjamra harapva idiótán nézem, amint Zayn úgy énekel, hogy mellette van a saját maga női kiadása. Nézem azt a rohadtul aranyos mosolyát. És nem akarom elhinni, hogy egy alsógatyában így végig ment valahol. Hogy képes volt beülni egy golf kocsi hátuljába úgy, hogy Louis vezetett és nem értem, hogy hogyan élnek még. Harry flörtöl Zaynnal. Azt hittem, ezt soha életemben nem kell majd látnom... és mégis itt ülök a laptopom előtt. Nem, azt sem akarom elhinni, hogy Zayn képes megnézni a saját fenekét. Látni őket, koreográfiát táncolni... látni Zaynt egy koreográfiát táncolni... a fenekét rázni. Miközben éppen kivág egy magas hangot... meghaltam. Hiába vagyok egyedül a szobában... mégis csak tapsolok, mikor Zayn ráfúj a saját poszterükre. Hát ez eszméletlen volt. Magamhoz veszem a telefonomat és úgy döntök, ideje életjelet adni magamról. Vagy legalább is arról, hogy nem sírok apám mellett. Szóval szimplán videózni kezdem magam. - Kukucs mindenkinek, csodálatos karácsonyt az összes élőlénynek, aki megnézni ezt - vigyorgok a kamerába, és talán az éles hangom miatt jön oda Khalid. - Ugye pajti? - Simizem meg a fülét. - Integess - mutatok a telefonomra, mire ő párszor felemeli a mancsát. - Láttam... láttam - emelem fel a szabad kezemet mentegetőzve. - De tökéletesen vagyok, csak gondoltam meglátogatom apukámat is - mosolyodom el nyugodtan, megvonva a vállamat. - És amúgy is, hogy lehetnék szomorú, mikor megkaptam életem legjobb karácsonyi ajándékát, ami... - köhögök párat, majd a kezemet felemelve leutánozom Liam mozdulatát. - Per-fect! - Elnevetem magam, mert majd úgyis megértik az utalást. Kikapcsolom a videót, és hagyom, hogy terjedjen a neten. Aztán erőt veszek magamon, és megnyitom a következőt. A srácok helyett pedig szimplán Zayn lábait látom meg, amint sétál. A zene megy alatta... én pedig nézem, amint átlépi a küszöböt. A kamera mozdul, őt látom mosolyogni. Aztán mellette mutat a falra... ez a régi házuk. "Az a folt ott miattad van" mintha csak egy papírra írta volna le, úgy jelenik meg a videón. Aztán tovább indul. A kanapéra mutat. "Ott mondtalak el először anyunak"... A fotelra mutat. "Ott zokogtam először anya karjaiban, mikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd :|" Elnevetem magam és csak figyelem, hogy járkál. Lassan megy a lépcsőkön, aztán vissza lép kettőt és rárúg az egyik fokra. "Itt mindig megcsúsztál" Nézem, amint tovább megy. Közben fordít a kamerán, és magát veszi. "Itt szívtad ki a nyakam először" még nyilacskát is rajzol a nyaka pontos helyére. Aztán megáll a szobája ajtajánál. "Nos... tudod itt sok minden történt" elnevetem magam, ő pedig benyit. "Neki nyomtalak a falnak itt" tömérdeknyi nyilacska mutat ide-oda. "Itt megcsókoltalak" elindul egy vonal, aztán szimplán beszínezi az egész képet, ő pedig vissza tér mosolyogva. "Ott láttalak meg először" a székére mutat. "Azt hiszem, ebben a székben lettem szerelmes beléd" a hajamba túrok és nézem, ahogy lehuppan a székbe és körbe fordul. "Itt rajzoltam rólad egy csomót" nézem, amint a kezével megveregeti az asztalt. Aztán a kamerában ismét csak a lábát látom, és az ágyát. "..." ez sok mindent elmond. "Orgazmusok tömege, probléma megoldások... sírások... üvöltések a részemről" elröhögöm magam a kis Hulk figura miatt, amit lerajzol a szöveg mellé. "Azon az ágyon vettél rá arra, hogy elmenjek az X-factorba" a kamera ismét őt veszi, aztán megrántja a vállát és pörög egyet, majd feláll. Végig nézem, amint ellépked a fürdőig és leül a kádra. "Az első vizes szex. Itt törölted le az orromról a vért, miután eltörted Matt karját. És itt hánytál, miután kidobtam mindent gyógyszeredet" Ouch. Feláll és végignézem, amint kinyitja a húga szobájában az ablakot és a tetőt kezdi filmezni. "Ott is smároltunk ám" a nyilacska a tetőre mutat. Aztán az udvarra... majd az útra. "És sokszor néztem az holdat, mert csak az volt közös bennünk, hogy azt nézzük" körbe rajzolja a holdat, aztán eltűnik minden és ismét csak őt veszi a kamera. "Életem története, hogy hazaviszem, egész éjjel hajtok, hogy melegen tartsam és az idő....megáll. Életem története, hogy reményt adok neki, időt adok szerelmének, míg össze nem törik belül. Életem története..." Ha ilyeneket dobnának ki mint, lyrics videó... akkor mindenki ezeket nézné. Átkarolom a térdemet és csak nézem őt, amint lefelé sétál azok között a falak között, amiken tényleg ott van a múltunk. A zenének vége van, ő pedig csak int egyet. Aztán a fekete alapon megjelennek újra a betűi. "A refrén az enyém... meg az első sorok. És valamikor haza felé írtam:)" Zayn vajon tudja, hogy éppen megöl? A videónak vége lesz... én pedig csak nézem azt a sok dátumot ott és arra gondolok, hogy mind egy-egy ilyen dal. Én pedig bele fogok halni mindbe. A dátumot nézve a következő dal akkor készül, mikor együtt voltunk. De már itt, Londonban... szóval nem sokáig voltunk már együtt. Rámegyek és ismét a vigyorával találom szembe magam.
- Hello Cica - oké... ez meglepő... eddig egyikben sem beszélt. - Ideje tisztázni pár dolgot a dalokról. Nem írhatok csak rólad - vonja meg a vállat lazán, valami székben forogva. - Szóval, ha én írok valamit, ami rád utal... például a neved - oldalra néz, aztán vissza. - Nyilván kicserélik. - Valahova bele írta a nevemet? - És nyilván a srácok is segítenek dalt írni, szóval jó pár sor nem illik a helyzetünkre egy pár dalban. De gondolom érthető... elvégre... senki nem tudhat arról, hogy valaha is volt közöttünk valami, nem? - Dönti oldalra a fejét. Fintorogva néz a kamerába, és bár nem mond semmit... ugyan úgy a szavai helyett írás jelenik meg a feje előtt. "Baszd meg". Oh... olyan édes. - Szóval, Diana - kacsint egyet, aztán máris vágás. Azt hiszem, egy stúdióban van. Végig nézhetem, hogy Niall nyújtózkodva lép be... gyors vágások, ahogy ő alszik. Eszik... a srácokra bambul... vagy, hogy Louis kézen áll a falnál. Kezdem érteni, miért tart sokáig egy stúdiózás... Aztán elkezdődik a dal. Rögtön azzal, hogy Diana... és talán megértem. (A címlapokon az összes képed) Végignézem, ahogy ő kamerával végig veszi talán az egyik hoteljának az asztalát, amin címlapok vannak. Elég sok elején pedig én... vagy valami interjú miatt, vagy a majdnem halál hírem miatt... vagy egy fotózás miatt. De csak a Helenával készült fotó alapján. (Elérik, hogy annyira kicsinek tűnj, hogy tudnál valakinek egyáltalán nem hiányozni?Fintorogva mosolyodom el... pont úgy, mint ő a kamerába. "Legalább ha nem írsz, akkor is tudom, mi van veled" Az arca elé emeli azt a lapot, ami éppen azt taglalja, hogy vajon együtt vagyok-e Westonnal. Azt szimplán tátogásba kezd... legalábbis a videó szerint... aztán lehet, hogy ott tényleg énekelt (Soha nem kezelnélek rosszul, én nem vagyok egy bűnöző) a sor végén máris vissza tér a kép a címlapokra, én pedig elnevetem magam. Oh, igen... sokan akarnak bántani... (Más nyelvet beszélek, de így is hallom, ha hívsz) "Érthetetlen a pszichológiai nyelved számomra, mint neked az én művészi énem..." Igen, ha így vesszük, ő meg én teljesen más nyelvet beszélünk. A zene megy tovább, ő pedig látom, amint kisétál az erkélyre. A telefont szimplán lerakja... és pontosan a holdat veszi a kamera. Soha nem hittem volna, hogy az-az egy részeg mondatom ilyen hatással lesz rá. Pedig néha tényleg nyugtató ugyan azt csinálni a világ két másik pontján. Olyan, mintha mégis összekötne minket valami. "Diana, Enged meg nekem azt, hogy én legyek az, aki felemeli a szívedet és megmenti az életed" Hiába írja ki a szöveget, mellette a kis BOOM és PEW firkákat nézem az alapból holdat vevő videón. "Nem hiszem, hogy észre veszed, babe, de te leszel az, aki megmenti az enyémet" muszáj mosolyognom... képtelen vagyok nem mosolyogni. Lehetetlen lenne, ahogy végig nézem, hogy átsatírozódik a mondat másik fele, és újra írja magát "Te megmentetted az életemet" nem fogok sírni. Rohadtul nem fogok sírni! Nem... A szöveg csak úgy kivetül a videóra végig, és még mindig inkább azon gondolkozom, hogy bárcsak megengednék neki, hogy minden zenéjükhöz ő csináljon egy lyrics videót. "Mindannyiunknak szüksége van valamire, ennek nem lehet vége most, ha meg tudnálak tartani, esküszöm soha nem tennélek le" És csak most értem meg igazán, miért vannak dátumok... szóval ez már valahol abban a szakaszban volt, ahol rezgett a léc kettőnk között. És valahogy sokkal egyszerűbb lett volna minden, ha ott és akkor már megmutatja ezt. Olyan rohadt szép hangja van... annyira imádom. Izgatottan megyek rá a következő, amire dátum szerint akkoriban volt, amikor együtt voltunk még a Harvardos időszakomban. Az ismerős dallamra rögtön elvigyorodom. Imádom ezt a számot. Fejből tudom a számot, és már akkor is buliztam rá, mikor elvileg először adták elő abban az interjúban. A videó azzal kezdődik, hogy Danny számol vissza a kezein... de ez valami jóval több évvel ezelőtti Danny... Aztán egyszerűen, ahogy a zene berobban úgy robban be a káosz is a videóba. Képek össze-vissza. Konyhába smárolok vele... aztán valami kanapén. Aztán valami bulihelyen. Ahogy bejön a refrén, már tényleg videót látok... arról, ahogy megcsókol a tetőn. Szilveszter... pontban éjfélkor. Elnevetem magam a bulis videók láttán. Én, ahogy nevetek, de Helena hány. Ahogy ivós játékot játszom Dannyvel. Ahogy táncolok... Helenával, egymagam, vagy éppen Zaynnal... vagy Zaynnak. Röhögve élvezem azt a rakatnyi emléket, ami megszáll. Még arról is van videója, hogy csak mi ketten bulizunk otthon ketten részegen. Ahogy dobálom a hajamat, aztán puszit nyomok az arcára, ő pedig ráharap a nyelvére és úgy mosolyog. Boldog... márpedig ott velem volt, és velem volt olyan boldog. (ne nézz hátra,bébi kövess engem) "Ez egy kedvenc" csak egy zavart smiley van mellette... és rólam egy videó, amint az utcán hátrafordulva rákacsintok... vagy legalábbis a kamerába és az ujjammal hívom magam felé. Oké... vannak részeg pillanataim, amikről talán nem is tudok...? Ezek szerint vannak. Te jó ég. Végig nézhetem, ahogy Danny kidől, és Xavier próbál cigánykerekezni, de elesik. Megszemlélhetem Zayn makaréna táncát... a videónak pedig úgy lesz vége, hogy én Zayn ölében vagyok, ő viszont megy velem valahová, majd az ajtót vagy ő vagy én csaptam be anno. Fogalmam sincs... de a videónak is vége azzal az ajtó csapással, én pedig meredek a laptopra. Az album felén sem vagyok túl, de már túl sok érzelmen mentem át. Veszek egy mély levegőt, amolyan hátha bátorságot vagy erőt kapok levegővételnek szánom magam felé de... nem hoz sok enyhülést. A következőre rámegyek, ami dátum szerint... azelőtt volt mielőtt kimentem volna Irakba. Akkor éppen együtt voltunk. Elindul... és az első ami történik, az szimplán Zayn.
- Sajnálom - fintorog a kamerába kissé bénán. - Komolyan sajnálom, tudom, hogy néhány mennyire földre fog vágni és szerintem ez olyan. A dátum miatt is meg.. hát értesz, nem? - elneveti magát én pedig csak mosolygok a képre, aztán elindul a zene. Megtámasztom a fejemet és csak nézem a laptopomat. Nincs semmi magyarázat a videón, csak koncert felvételeket látok és ismét magunkról pár apró videót. És ha az egész zene nem vágna földhöz úgy ahogy van, akkor a refrén biztosra megy. (Te és én, nem akarunk olyanok lenni, mint ők. Örökké együtt leszünk, nem állhat senki se közénk. Még Isten sem választhat el minket. Nem állhat senki se közénk. Oh, Te és én) Zayntól hallani azt, hogy még isten sem állhat közénk, mikor tudom milyen szinten gyakorolja a saját vallását amiben ő tényleg hisz? Ő komolyan teljes lélekkel hisz egy istenben és képes kijelenteni, hogy az sem érdekelné. Mi ketten még a legelején megegyeztünk, hogy nem leszünk olyanok, mint az átlag. Nem leszünk egy átlag pár... semmi túlzott romantika, semmi sértődés csak szabadon mint két haver, akik többek mint haverok. Szerelmes voltam belé mindig, de kétlem, hogy ilyen jó lett volna ez az egész kapcsolatosdi, ha nem lettünk volna ilyen jóba mint barátok külön. Bár... talán akkor szakítani és képesek lettünk volna. Elkerekedő szemekkel meredek a laptopra ahol Zayn kiénekli azt a magas hangot... És a videó alapján a srácoknak is ugyan az a reakciója mint nekem most. Elképesztő... Zayn szimplán elképesztő. Meghallgatom a következő számot és szimplán csak megrökönyödve hallgatom őket és nézem a videót amin Zayn van kicsinek a családjával... és én. Honnan szerzett ő családvideókat?! Végig nézhetem magam amint minden áron egy késsel játszok és gyilkolom magam előtt a földet... végig nézhetem Zayn fintorgós fejecskéjét amit mellém rajzolt. "Már itt is mindenki tudta, mi leszel". Soha nem láttam ezeket a videókat... bár soha nem is kérdeztem ilyenek után. Megnézhetem, amint Zayn addig telefirkálta a falat, ameddig a kezei felértek kicsinek... nézhetem, amint Trisha mögötte ül és sápadtan mered a falakra. Hallom Walter nevetését, mire Zayn is felnevet. Aztán ismét váltás és megint én vagyok. Hallom a nevetést... apu nevetése, a kamera pedig megint engem vesz... én pedig a tévénkhez próbálom oda nyomni a zsepit, mivel sír benne valami nő. És mindenki nevet, én pedig kétségbeesetten próbálom vigasztalni a hölgyet a tévében. "Itt is sejtették" elnevetem magam, aztán vége lesz a videóknak én pedig csak megtörlöm a szemeimet és a plafont bámulom hátha nem gördülnek ki a könnycseppjeim. A következő zenének más a dátuma... van egy első majd kötőjellel egy második. Az első szakításunk környékén van az első... és egészen megy vagy másfél évet még. Zayn befeszít rögtön, kidugva a nyelvét én pedig felnevetek. (Az én kezeim, a te kezeid, összetartanak mint két hajó az örvényben.) Fogalmam sincs, hány embertől szedett össze ennyi képet kettőnkről... de rengeteget kapok, amint egymás kezét fogva éppen sétálunk. (Könnyedén, a hullámok próbálják megtörni. Bármit megtennék, hogy megmentsem... miért ilyen nehéz megmenteni?) Azt hiszem az egyik első képünk kerül be, amikor ő fekszik és a kamerába vigyorog, én pedig az oldalához préselődve alszom, rajta az egyik lábammal. Aztán utána már csak róla egy selfie amint egy ágyban fekszik... egyedül. "Komolyan, miért ilyen nehéz megmenteni?" Nem tudom... fogalmam sincs. Nem értem. (Az én szívem, a te szíved) elpirulok a képtől amit bevág... ahogy az egyik keze a mellem előtt van és a tetkója beleillik az enyémbe egy egész virágot kiadva így. Ahogy a másik mellem félig látszik, a kissé elnyílt ajkaim és a hajam... és az ő félig mosolygó szája. (Közel ülnek, mint a könyv két vége, a lapok közöttünk befejezés nélkül íródva) ismét képek, amint olvasok és látszik, hogy ő is olvas. Amint egy csomó lap van körülöttem és így is írok valamire... (Szavak nélkül, amiket nem mondtunk ki) és abban a pillanatban egy csomó szó jelenik meg a képernyőmön. "Szeretlek, rohadtul szeretlek. Szeretnék megöregedni veled. Meg kölyköket is... és ráncosan is látni akarlak. Nyaralni menni, főzni, veszekedni, hogy ki vigye le a szemetet. Veszekedni, hogy te mész-e szülőire vagy én. Boldoggá tenni..." (Nem akarok addig várni míg ez eltűnik, mert te teszel erőssé. Sajnálom, ha azt mondom "Szükségem van rád") Kapok ismét egy bevágást a beszélgetésünkből, amikor ő éppen tényleg azt írta le nekem, hogy szüksége van rám, én pedig szimplán annyit válaszoltam neki, hogy két óra. Azt hiszem talán interjúja volt valahol... én pedig tényleg mentem mert... nem tudom. Úgy éreztem megyek, ha kell. (De nem érdekel, nem félek a szerelemtől) elmosolyodom a szövegre "Mint te" aztán el is fintorodom. Kis pöcs. (Mert ha nem vagyok veled, gyengébb vagyok. Ez rossz? Ez olyan rossz, hogy teszel erőssé?) Lehajtom a fejemet, de a tekintetemet nem merem eltépni a laptopról, hátha ír valamit... vagy jön valami kép. (Én mindig kitartok, mert te teszel erőssé) és ez túlságosan igaz. Ő mindig kitart. Ő folyton kitart mellettem. Rohadtul mindegy, hogy mit mond. Hiába mondja azt, hogy hagyjam... hiába üvölt velem... abban a pillanatban, hogy úgy érzi bajom van ő az első aki mellettem van. És szégyellem magam amiatt, amiket eddig tettem... szégyellem magam amiatt, mert talán én cserben hagytam őt annyiszor. A következő szám dátuma is fura... csak az idei évet jelzi, és ennyi. "Eredetileg előbb írtam... aztán átírtam... aztán valahogy tökéletesen passzol a jelenre..." Elékeződik a szám, én pedig egy címlapot látok magammal és Westonnal... aztán Ethannel interjú bevágásokat. "Utálom" a nyilacska egyenesen Ethanre mutat, majd a fejét is átsatírozza én pedig elmosolyodom... én imádom Zaynt. (Te nem érted, te nem érted, mit teszel velem, amikor az ő kezét fogod. Nekünk együtt kéne lennünk de úgy tűnik ez a semmibe vész) videó, amint Ethan valahol vonszol maga után a plázába kézen fogva. Videó amint Zayn meg én egymásra nézünk... de én Ethan mellett ülök, ő pedig Perrie mellett. Ironikus. (És arra késztet, hogy elsétálj) pár kép rólam és a csapatomról... kint Irakban. (Azon tűnődöm, hogy vajon tudja-e hogy megérintettem a bőröd) elmosolyodom bár kissé elpirulva a videon, amin én mosolygok a kamerába, ő pedig nevetve nyomja a fejét a párnába.
- Cica - morogja a videóban bár a zenétől csak halkan hallom. Továbbra is vigyorogva nyomok puszit az arcára, ő pedig csak csukott szemmel élvezi. Tudom mikor volt ez... mikor elmentünk este megünnepelni Danny szülinapját, mi pedig haza estünk és általában az történt mint mindig. Szex. És szimplán csak túl jól éreztem magam azon a héten, és reggel olyan aranyosan fáradt volt. (És vajon érzi-e a nyomaimat a hajadban) Én csukott szemmel vigyorgok, míg ő a hajamba túr én pedig csak nézem a filmet, de ő engem videoz... én pedig komolyan egészen eddig nem tudtam, hogy ő ott abban a pillanatban csak rám figyelt, és nem érdekelte a film. (Sajnálom édesem, de nem igazán érdekel) vigyorogva mutat a kamerába, én pedig elnevetem magam. (Nem érdekel mit mondanak az emberek mikor együtt vagyunk) ő ismét csak bemutat, de most a tévének mutat be, aztán jobban szemre vételezi a kamera mi megy a tévében, és azt hiszem éppen minket elemeznek ki. (Tudod én akarok lenni az egyetlen, aki átölel mikor alszol) ugyan az a kép... amit régen kirakott facere is... ahol én még alszom és rajta csimpaszkodom ő pedig átkarol és vigyorog. (És csak azt akarom, hogy a te és én örökké legyen. Tudom, hogy most el szeretnél menni, szóval gyerünk. Babe legyél velem nagyon boldogan) túl tehetséges... túlságosan is az. A következő dalnak pontosan tudom a dátumát. Amikor először ment messzire koncertezni hosszabb időre. Elindítom a zenét és csak várok. "Csak hogy tudd, életem első turnéján majdnem minden nap elénekeltem ezt a dalt... és minden egyes turnén töltött napomon pontos ugyan ezt érzem". Csak hallgatom a zene szövegét és hallgatom a hangját és egy kicsit meghalok. Vajon, ha akkor küldi el ezt a zenét mit teszek? Utána megyek és ott hagyom az egyetemet? Kétlem... ő is tudja, hogy nem tettem volna meg. És pont ezért nem kérte talán soha sem... mert ő sem akarta, hogy ott hagyjak mindent érte. Ahogy én sem akartam soha, hogy otthagyjon mindent értem. Meg van az ő élete, és meg van az enyém is. Néha nem tudom itt hagyni és ő néha nem tudja ott hagyni de... néha mégis ott hagytuk. Néha futottam ahogy bírtam és néha előbb itthon volt, mint ahogy az elnök képes lett volna rá. Jó látni ilyen belsős videókat tőlük... mármint ahogy kidőlve alszanak, játszanak, gyakorolnak... lógnak és rongálnak. Szimplán jó tudni, hogy azért élvezi amit csinál még mindig. Izgatottan megyek a következő dátumra. Itt már Perrievel volt... "Fél perc alatt született a dal a fejemben mikor akkor este megláttalak" és máris megértem a mondanivalóját, mert meglátom a képet magamról abban a fekete kis ruhában... amikor úgy végig mért, hogy majdnem elestem a magassarkúmban. Amikor éreztem a tekintetét a tarkómon bizseregni... mikor Perrie után küldtem. "Nekem... rajtam, alattam, felettem... akárhogyan elviseltem volna" felnevetek és csak hallgatom a szöveget. Zayn és a zene egy nagyon fura dolog. Néha képtelen beszélni, és csak néz és érzed... sőt pontosan tudod, hogy valamit mondana. De nem mondja ki mert képtelen... aztán egy méteres körzetébe kerül egy hangszer és onnantól kezdve mindent megtudhatsz róla. Vagy akárcsak valami zenei alap és szinte gyorsabban képes elénekelni mi van mélyen benne, mint kimondani és kifejtenie. Meghallgatom a következő számot és szimplán az egésztől ugyan azt érzem mint az előzőknél. A Through the dark is pontosan az-az érzés. És pontosan azok a gondolatok amiket soha nem fog rendesen kimondani. Ezért fura ez az egész... Zayn elmeri énekelni az egész világnak, de szinte belehalna, ha szemtől szembe, kettesben kéne ezt mind a szemembe mondania. És talán félek egy komoly kapcsolattól mert... túl biztos pont. Túlságosan kötött és túl sokról szól... de ő is fél ilyen dolgoktól. (Látni fogod, hogy könnyű szeretve lenni, és tudom, hogy szeretve akarsz lenni) elmosolyodom és megrázom a fejem. Belehalna ha normális egyszer a szemembe kéne mondania mind ezt amit megír kottával. Rámegyek a következő dátumra. Ez is jóval a szakításunk után volt. Nem jön zene, mint eddig... csak egy videó amint... Ameliával van. Te jó ég... soha nem láttam még ilyen videót. Képet igen... storykat hallottam de ez videó, ilyent még nem.
- Baszdmeg Danny - látszik, ahogy Zayn arrébb löki a kamerát, nevetés a túloldalról, plusz a szőke lány aki csak fintorog és a kezét markolássza Zaynnak. Ezt miért kell nekem látnom?! "A dátum igaz, hogy mikor írtam. De szerintem tudat alatt már ezekben az időkben is ez a dal szólt bennem. De hát... Determinisztikus világ, nem? Semmit nem tudok tenni semmi ellen, ugye?" Aztán elindul a zene... (Egy nap majd belépsz a világomba és mindent elmondasz) "Újra, gondolom. Még egyszer belépsz... szeretsz kilépni" Elnevetem magam, pedig nem kéne... tudom, hogy ez inkább szomorú. (Azt mondod együtt leszünk) nézem a bevágást a beszélgetésünkről... valahonnan rohadt régről. Ő megkérdezi chatben, hogy tutira egymás életében maradunk-e, én pedig közlöm vele hogy nem szabadul tőlem. Soha nem is fog... ez tény. (...még akkor is, ha elvesztél) Kép rólam, amint kétségbeesetten keresgélek a belépő kártyáim között, hogy melyiket kéne magammal vinnem. (Egy nap majd mondani fogod ezeket a szavakat) "Újra, remélem..." (Azt hittem, de sosem mondtad ki őket) "Voltak mély pontjaim a szakításunk után általában mindig" nézem azt a kis összevisszaságot amit a képemre rajzol... semmi extra, telefonálás közben is ilyeneket rajzol, mint amikor én kockákat. Csak persze ő ezt is jobban csinálja. (Azt mondod, jobb együtt lenni az ágyunkban) "Egyszer én... egyszer te" elképesztő, hogy volt amikor nem akart velem rendesen együtt lenni most pedig... albumokat kapok tőle. Talán tényleg minden ember életében van egy másik, aki képes megváltoztatni. (Azt akarom, hogy itt legyél velem) "Állandóan." (Pont úgy, ahogy elképzeltem) "Kompromisszum képes vagyok, esküszöm" ráharapok az alsó ajkamra és csak mosolyogva nézem a betűit... Zaynnak olyan szép írása van, amit meglátsz és irigykedsz miatta. (Túl nagy kérés valami jót kérni?) Nem tudom... nem tudom erre a kérdésre a választ az ő élete alapján. De az enyém alapján tudom: igen. Túl sok és túl nagy kérés valami jót kérni... valami ilyen jót. Mert sosem lesz jó vége. Megmutatja az élet, hogy ez a világ legrosszabb dolga amit kérhettél te most fulladj bele a saját nyomorodba, mert ezt akartad. Mert ő énekes akart lenni és jött a híresség amibe belefullad. Én pedig jó pszichológus akartam lenni de csak valami felkapott média sztár lettem akit már emiatt nem hagynak rendesen dolgozni. Mert hogy menjek be lenyugtatni valakit, ha már rögtön tudja, hogy én vagyok az a pszichológus aki mindenkit lebeszél valamiről?! Mert ez volt a hátrányom a bankrablásnál is... hogy pontosan ismertek. (A forgatókönyv már megvan írva és nem tudok változtatni rajta semmit. Darabokra akarom szaggatni az egészet és újra kezdeni) Oké... értem a determinisztikus világképpel kapcsolatos utalását. Kissé remegő kezekkel de legalább egyenes tartással megyek rá a következő dátumra. Valamikor a szakítás utáni időben de... nyilván össze jártunk. Emlékszem ezekre a dátumokra mert eléggé zavart annak a modell lánynak a jelenléte az életében. És hiába akarom tagadni, akkor is emlékszem a nevére, Britney. Ismét semmi zene először... csak videó.
- Ne baszogasd - ez Niall hangja.
- De vicces - pisszegi le Harry míg látom, hogy Zaynt veszi a kamera. Ő pedig csak ül... nem csinál semmit, csak ül és mered az ölébe. Végig nézem, hogy mellette hülyén táncol Harry... azt, hogy letolja a gatyáját Louis és én kicsit belepirulok de igyekszem ignorálni. Liam félre lökőd mindenkit, aztán beguggol mögé és egy öngyújtót tartva, meg a sprayt látva máris tudom mi fog történni. Zayn tökéletesen nyugodt ül, míg mellette ott van legalább egy kétméteres lángcsóva. Liam játszik egy kicsit a tűzzel de semmi. Aztán Niall meglöki Zayn fejét és felhördül.
- Azt se vennéd észre, ha égne a kibaszott szoba, jézusom pihenj le - int az ágy felé, elsétálva.
- Uhm... ja - néz körbe kissé zavartan. Aztán elindul a zene... "Néhány mondat sokkal több ideig ott marad valakiben, mint tervezik" Ez jogos... néha még én sem veszem észre, mik ezeket a mondatok az én életemben. Abban a pillanatban, hogy kimondják még nem tudom, mennyi ideig fogja elő dobi az agyam. Néha viszont tudom, hogy az időintervallum elég sokáig fog tartani... mint amikor azt mondta nekem, hogy részvétem amiért meghalt bennem a lány akit szeretett. Akkor ott abban a pillanatban tudtam, hogy azt soha nem fogom tudni elfelejteni... az fájt. (Ha ez a szoba égne, észre sem venném. Mert elcsavartad a fejem, a te kis apró fehér hazugságaiddal) Elvigyorodom és beletúrok a hajamba. Belefintorog a kamerába, én pedig mellette lépkedem, ahogy nézem a fagyim utolsó maradványait kikanalazva a pohárkámból. Kinyújtom a nyelvem és én is elfintorodom, mire elröhögi magát és szimplán megcsókol. Ott az utcán.. Bradfordban... évekkel ezelőtt. Elhajol, egy féloldalas mosollyal én pedig kissé megilletődve, elpirulva nézek a kamerába. Újabb videó, amint az arcát nyomkodom, de ő csak telózik. Nem néz fel a telefonból, de ráharap az ujjamra, én viszont akkor is tovább piszkálom. Elengedi az ujjamat és az orrát kezdem nyomkodni, ő pedig megnyalja az ujjamat. És akkor sem hagyom abba... sokszor csináltam ezt vele, valahogy szeretem idegesíteni. Aztán a kamera leesik, amint hirtelen tarol el, és felnevetek a videó láttán... ahogy valószínűleg ott és akkor is felnevettem. (Azt mondod, jó kislány vagy.) Nézem a képet magamról ahogy normálisan pózolok a diplomámmal... felnőttesen, kiöltözve ahogy illendő. (De tudom, hogy csak szeretnél az lenni, kislány) A hajam felkötve, kócos copfban a fejemen. A nyakamon szívás foltok... ahogy a vállamon is, és a derekamnál is. Egy szál bugyiban a szekrény felé nyújtózkodva. Oké... hogy csinált ilyen képeket és én hogy nem vettem észre őket soha? (A taxi hátsó ülésén, a taxiban vagyunk most) Eszembe jut minden taxizás vele. (Az ajkaink összekapcsolódnak. Teljesen összekapcsolódnak) Oké... pár taxizást kitudok zárni, és több között kutatni, hogy vajon melyikre gondol. (Fel akarsz állítani pár szabályt most) "Nem... nem csak szabályokat állítottál" Elnevetem magam és még Khalid tekintetétől is jobban zavarba jövők, pedig nem is érti. (Jó, éjjel végignézzük ahogy romba dőlnek) Oh oké, értem melyik taxizásra gondol. Tisztában vagyok vele. (Ma este, tudom mit akarsz, és már nagyon sok ideje várok) "Mennyi ideje is?" Sok. Sok ideje vár ő is. És én is sok ideje várok... sok mindenre. Mind ketten sok ideje várunk sok mindenre. (Tudom, hogy akarod. Tudom, hogy te is érzed. Hagyjuk abba a tettetést, hogy te nem tudod amit én nem tudok, hogy mi miatt jöttünk) Tisztában vagyok azzal, hogy a zenék nagy részét ő írja. Tudom, hogy megy ez náluk... mindegyik dalról mesél, bár még soha nem mesélt így. Mégis megöl kicsit az, amikor valami telibe találó részt pont ő énekel el... mivel sokszor adja direkt másnak azokat a részeket, hogy véletlen se keljen ilyeneket gondolkodnia fellépés közben. Tudom ezeket, mert részegen kimerte őket mondani egyszer. A következő dátum kicsit összezavar... mivel olyas körül volt amikor Londonba jöttünk. De akkor az előző albumon dolgoztak. Néha nem értem a zene ipart... sőt, leginkább soha sem. Zene helyett megint csak a betűi jönnek. "Írtam egy dalt és elutasították" Hát ez nagyon meglepő... Néha kényszert érzek, hogy agyon verjek mindenkit annál a vállalatnál ott. "Én pedig megkérdeztem, hogy mégis miről írjak. Azt mondták írjam le milyen érzés veled lenni. Én pedig megpróbáltam... aztán rájöttem hogy rohadtul nem bírom szavakba önteni szóval..." A mondat befejezése helyett a dal kezdődik. Ohh... vidám számnak tűnik. (Jobb a szavaknál, de több mint egy érzés. Örülten szerelmesen, táncolni a mennyezeten) Elröhögöm magam... Ez durva... Zayntól főleg durva. Táncolni... ráadásul mennyezeten?! Félek, hogy csak én értem meg ezt az abszurd paradoxont amitől elolvadok. (Minden alkalommal amikor megérintjük, felrázódok, eléred nálam hogy... Milyen mély a szerelmed? Csak Isten tudja, babe) Zayn és a rejtett utalásai... a mondat félbe hagyások, ahogy pontosan tudod mi lenne a mondat második fele. Az mélységgel és istennel kapcsolatos apró utalások. Az emberek, hogy nem veszik észre, hogy a szövegek nagy része, az övé? (Nem tudom, hogy fogaljam össze, mert a szavak nem elég jók. Semmiképp nem tudom megmagyarázni a szerelmedet.) Eldőlök a földön, hátra felé és csak hevesen dobogó szívvel bámulok a mennyezetemre. Meghalok... ez már szívroham közeli állapot. Lehet, hogy edzenem sem kell és így is meglesz a magas pulzus szám. Sőt... biztosan megvan. Félszemmel lesem tovább a laptopot és a kis firkálgatásait. (Jobb a szavaknál, megőrjítesz) Apró és gyors bevágás rólam újra, ahogy konkrétan meztelenül nyújtózkodom pár nyommal a testemen. (Valaki olyan mint te, mindig legyél az enyém) "Kérlek?" Elnevetem magam, és összekaparva a szívemet felülök újra. (A legjobb amim vala volt) és azt hiszem most értem meg, miért csak most fejezte be... vagy hol volt a váltás, ahol befejezte és újra írni kezdte, hogy csak ennél az albumnál jött ki. (A csípőm nem hazudik) Belepirulok a szövegbe... meg a képbe is, hogy én éppen a melltartót veszem fel, rajta már van gatya de látszik a köldökétől lefelé minden. Valószínűleg csak engem akart fényképezni és nem a csípőjét... de jól látszanak az ő testén a szívás és a harapás nyomok... uhm. (Arra késztetsz, hogy ssss) Elnevetem magam... (Még egy estét. Pótolhatatlan... őrültek, őrültek vagyunk). Zayn meg a rohadt zenéi... Zayn és az egészségi állapotom és a vérnyomásom. Kicsit várok mielőtt a következőre is rámennék... kicsit félek és kicsit izgulok de végül is mióta elkezdtem végig nézni a CD-t csak ezt érzem. (Tudom, hogy azt akarod, hogy azt akarod, lassítsak) Kapok a laptopon tőle egy fintort, én pedig a fintorára mosolyodom el. Rohadtul fogalma sincs arról, mit tesz velem egy ilyen ajándék karácsonykor... (Csak gondolj bele hány helyre tudnánk elmenni) Bevágások helyekről, ahol tényleg voltunk. Amerikában pár helyen, itt Londonban pár helyen... Birminghamben és Bradfordban. Valahogy elképesztő hogy meg van rá az esélyünk, hogy utazzunk és világot lássunk de... nem megyünk. (Ha megadod magad ma éjjel) Vissza tér Zayn és egy perverz vigyor tőle. (És engeded, hogy szabaddá tegyelek. Megérinthetjük a másik oldalt, csak add oda a kulcsokat) Oké... miért hittem azt, hogy nem lesz beleszőve a szex anélkül, hogy konkrétan kimondanák, hogy szex. Zayn már mesélt erről, hogy nem írhat szexről nyíltan... szóval ő burkoltan ír róla. (Mert miénk az egész éjjel) Bár ezt nem érzem túl burkoltnak. (És nem megyünk sehová. Miért nem maradsz? Miért nem megyünk el oda?) Oké... vagy enyhül a vezetőség vagy nem értem, hogy engedték nekik ezt albumra és nyilvánosságra hozni. Csak mert ez még az album mappán belül van, szóval gondolom ki fog kerülni mikor rendesen nyilvánosságra bocsájtják. (Gyere menjünk egy kört, kint a hideg levegőn. Tudom hogyan kell, miért nem jössz velem?) Igyekszem felidézni mikor szexeltünk mi a szabadban de ennyire nagyon kint hideg levegőn... nem emlékszem. Persze voltak kinti esetek mondjuk... majdnem mindenhol... de hideg levegőn? (Mond ki a szót, azt a szót. De ne mondj nemet) Ezt már egyszer szó szerint a szemembe mondta. Én meg kimondtam neki, hogy szeretem...  A szöveg szerintem továbbra is túlságosan a szexről szól. Mármint nem vagyok prűd vagy valami... de hozzájuk képes elképesztően érthető, hogy ez itt konkrétan szex. A soron lévő dalt indítom el, még összekaparva a bátorságomat. "Rohadtul utálom Ethant" Elnevetem magam, pedig a dal még el sem kezdődött. (Minden módon ismer téged) "Az egyik dal, amiben csak segítettem... de azért átérzem pár részét. Leszámítva a tényt, hogy senki nem ismer téged jobban nálam." Mosolygok a durcás arcon amit lerajzol... azt hiszem az egyik legjobb ajándéka volt az a digitális tábla. (Ő tudja, hogy tudsz így mozogni?) A videon kissé meglepődök... csak mert emlékeim szerint még soha nem láttam. A szülinapján készült, emlékszem rá. Engem vett miközben táncoltam és a faded jött én pedig elfordultam mert zavarban jöttem... de a videó nem áll meg a tánctudásomnál... leolvashatom az ajkairól a szeretlek szót, és végig nézhetem milyen mikor az ölébe mászok és megcsókolom. Miért nincsenek meg nekem ezek a videók?! Rámegyek a következő zenére és máris tetszik. "Nem járultam hozzá, leszámítva a tényt hogy megismertelek és beszélgettél Liammel." Jogos, Liam tényleg oda jött hozzám ezzel, hogy ez normális-e. Vagy csak valami sztár betegsége van, netán éppen most kamasz. Én pedig csak szimplán megnyugtattam, hogy normális keretek között ízléssel tegye amitől boldog. És ismét, amikor én ott azt a mondatot kimondtam nem hittem volna, hogy ekkora nyomot hagy valakiben. Nem hittem, hogy egy egész dal és élet filozófia fog egy mondatomra épülni. És talán itt jön képbe az, hogy ideje lenne átgondolni mindent amit mondtam... majd belegondolni, hogy vajon kinek mennyire ragadt meg az a pár mondatom. És karácsony napján egy alapvetően boldog számtól eljutok addig, hogy arra gondolok hányan haltak meg a szavaim magam. Karácsony napján, egyedül egy laptopra mosolyogva a miattam nem élő emberek gondolatával... magányosan a lelkekkel körülöttem amiknek a vére a kezemre tapad hiába a sok kézmosás. A nyakamon csipkedve a bőrt megyek a következő dátumra, és már nem is akarom tudni mikor írta. "Tudom... soha nem leszünk nyálas romantikus típusok. De utálom amikor nem mondasz ki valamit... te is utálod, ha nem mondok ki valamit. Én csak" Nem íródik tovább a szöveg... pedig várom mi van az én csak után, de csak egy apró pont jelenik meg. Kicsit megmozdul aztán csak átfirkálja az egészet. Ezzel pedig valamivel több mond el, mintha befejezte volna azt a mondatot. Mégis ironikus, hogy képtelen kimondani... sőt egyáltalán leírni azt ami benne van. Elindul a dal én átkarolom a térdeimet és ráhajtom a fejemet. (A barátaid azt mesélik nekem, hogy még mindig a pulcsimmal alszol) Minek nézzem meg a dátumot, ha anélkül is kitudom találni mikor írta? (És hogy még mindig hiányzom) Persze, hogy a barátaim elmondanak neki ilyeneket... mi a faszért ne mondták volna neki el?! (Fogadok a barátaim is azt mesélik, hogy én sem vagyok jobban nálad. Mert hiányzik a másik felem) Azért mesélték neki, amiért nekem is... mert rákérdeztem. (És nélküled olyan, mintha arra kelnék fel, hogy csak a kék ég felét látom) Lehunyom a szemeimet, csak mert tudom, hogy semmit nem fog bevágni... sem képet, sem videót... semmi írást nem fogok tőle kapni. Csak egyszerűen tudom és kész. (Ott van végül is de nem teljesen. Csak az egyik lábamon van cipő. Csak fél szívem van nélküled. Csak félig vagyok önmagam, fél nyíl fúródott a mellkasomba. Minden hiányzik amit tettünk... Csak fél szívem van nélküled) Ráharapok az ujjamra, Khalida közelebb lépked hozzám és érzem amint hozzám bújik én pedig csak átölelem őt. (Felejtsd el amiket akkor éjjel mondtunk. Nem, egyáltalán nem számítanak, mert mindketten összetörtünk.) Rohadtul összetörtem... és akkor mi a faszért nem jött oda? Miért nem mondta a szemembe? Miért kellett ezzel ennyi ideig várni és hagyni, hogy ennyi minden süllyedjen el a kettőnk között lévő szakadékba ami egyfolytában csak tágul?! Miért most? (Ha ráérnél egy órára vagy többre elmehetnénk egy ebédre a folyóhoz és átbeszélhetnénk mindent) A folyónál megbeszéltem vele, hogy legyünk barátok. Előtte is megbeszéltük, hogy legyünk barátok. Utána meg pedig megbeszéltük, hogy nem vagyunk barátok mert valószínűleg szerelmesek vagyunk. (Habár próbállak kiverni a fejemből, az igazság az, hogy elvesztem nélküled és azóta arra kelek fel, hogy csak a kék ég felét látom...) Lecsapom a laptop tetejét és csak meredek magam elé míg kapkodom a levegőt. Jézusom... jézusom... jézusom. A kezemet mellkasomra nyomom a fájdalom miatt. Kapkodom a levegőt de aligha érzem, hogy jön. Rettegni kezdek a fulladás gondolatára és csak pánikolva kinyitom az ablakot és kihajolok. A jéghideg levegő szinte arcon csap. Mégis kell jó pár perc míg lenyugszom. Pánikroham? Komolyan?! Az ablakpárkányban kapaszkodom meg, és nem érdekel, hogy csak egy pulcsiban állok az ablakban... már úgyis megfáztam szerintem, tök mindegy az egész. Rohadtul kurvára mindegy az egész.

Kukucs! Remélem értelmezhető, a dalszöveg, az írás és egyéb részek. Nem igazán tudtam, hogyan oldjam meg úgyhogy valamiféle újféle dolgot választottam. Imádás van, ti vagytok még mindig a legjobbak! Kinek hogy telik a nyara?

4 megjegyzés:

  1. Drága Irőnő!
    Minden érthető!
    Hát mi ez kérem szépen, ha nem szîvből jövő -tudattalanul folyô- profizmus?
    Eszeveszett, ahogy a szálakat vezeted, ahogy fokozod az érdeklődést, ahogy minden mindennel összefügg, ahogy minden épp annyira világos amennyire kell...megtartva a relytélyességet, hogy kelő időben csatranjon!
    Veszettűl szuper vagy!
    Minden sorát élveztem!
    Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!

    Nyár: Én végre-ujra- dolgozom...
    És kicsit többet lehetek a 'kicsi' kereszt lányommal.
    És honapokkal ezelőtt egy olyan helyre csöppentem, ahol -önkéntesként- azt tehettem amit szeretek...és ezt majd valahogy beiktatjuk munka mellé is.

    Neked Drága, hogy telik a nyarad?

    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Beztina!
      Hirtelen nem tudtam miről szól a rész, örülök hogy érthető:D
      Amit itt látsz kétségbeesett szidalmazott klaviatúra verés. Utáltam ezt a részt írni :D
      Én köszönöm ismételten a kommentet kedesem.
      Na, ez veszettjól hangzik! Csak így tovább :)
      Az én nyaram munka és keserűség :D Mindenre van időm csak arra nincs amit akarnék is meg szeretek.
      Imádás van! <3

      Törlés
  2. Hali!

    Imádtam ezt a részt olvasni mint az összeset❤
    Zayn ne add fel küzdj érte még akkoris ha már úgy érzed nem megy. Zoe te pedig segíts neki és tartsd benne a lelket hogy van esélye és mindig is lesz mert ez így van de ha nem mondod nem fogja tudni.

    Danny, Xav vagy többiek segítsetek ennek a két ididótának légyszi *-*

    Egész jól telik a nyaram, köszi. És neked?

    Várom a kövit! Pusziiiii❤❤❤:3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Őrülök neki, hogy örömödet lelted benne, már megérte megírni :D
      *khmkhm*Fogtok ti még szidni engem *khmkhm* ez az allergia:D
      Na, helyes. Élvezd ki az utolsó hónapot is! Nekem leginkább szenvedősen telik de lehetne rosszabb is. Mindjárt fel is rakom a következő részt:) Puszi, imádás van! <3

      Törlés