2017. július 29., szombat

234. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Wow - végignézek rajta, tetőtől talpig.
- Amint jó idő lesz, el kell vigyél búvárkodni, láttam egy olyan szép helyet! - Semmi köszönés... folyton bele a közepébe.
- Így lesz - biccentek neki mosolyogva. Fürdőruhába látni őt... akármikor elviszem őt búvárkodni.
- Azt hiszem, a testem át állt Irakra, mert rohadt fura a hó és nagyon fázok - fintorogva néz fel rám, én pedig nevetve lépkedem tovább mellette.
- Majd a következő telet valami trópusi szigeten töltjük, oké?
- Oh istenem, kérlek! - Felnyög, mosolyogva nyitom ki neki a kocsiajtót és már be is száll. Beülök a kormány mögé és már indulunk is. - Amúgy nem kell ilyen udvariasnak lenni, kitudom nyitni az ajtómat - rám vigyorog, én pedig a szememet forgatva le se reagálom. - Izgulok, tuti kínos lesz - végignézem, ahogy lerúgja magáról a magassarkú csizmáját... amiben amúgy a lábai túl jól néznek ki. Szokása szerint törökülésbe helyezkedik és az ablakon kezd kifelé bámulni. Én pedig már nem szólok neki, hogy veszélyes, ha balesetünk lenne.
- Valószínűleg több, mint kínos lesz - adok igazat neki.
- Nem tűnik már olyan jó ötletnek - felém fordul, én pedig megvonom a vállam. Már mindegy. Interjúnk lesz... a bandával... meg Perrie bandájával... meg Zoeval... és a "pasijával". Aki ugyan nem a pasija, de Zoe elismerte, hogy kavarnak. Nekem is, meg másoknak is. Ami fura... rohadt fura. Ezen kívül lesznek még ott más hírességek is. Ez valami karácsonyi különkiadásos szar lesz. Zoenak meg kellett egy indok, miért nem megy haza karácsonyra előbb. Én meg így Zoeval lehetek egy kicsit, mivel Perrie szüleihez megyünk. Szóval ja... elég szar a helyzet, de azért nem rossz.
- És... mizu van Ethannel?
- Van - fintorodik el.
- Ennyi?
- Nem jönnek kérdések, miért nem pasizok, és ez vajon valami megmaradt mentális betegségem valamelyik meggyilkolási kísérletem után, avagy új dolog az agyamban. Szóval, valamilyen szinte nyugodt dolog, hogy van. Amúgy tényleg fura... mármint érdekesen gondolkozik - vonja meg a vállat.
- Aggódjak, hogy belé szeretsz?
- Ohh, mindig aggódnod kell - a keze a combomra csúszik és nem tudom, hogy ez most vicc-e, vagy irónia.
- Amúgy, én viszlek haza? - Gondolom jobb most rákérdezni.
- Nem Perriet kéne hazavinned?
- Talán - fintorodom el.
- Szerintem én meg taxi, vagy Ethan... passz - vonja meg a vállát.
- Akkor tessék - lenyitom előtte a kesztyűtartót és odaadom neki a CD-t.
- Ez mi? - Kinyitja, de nem írtam rá direkt semmit. És nincs is rajta semmilyen kép.
- Az új albumunk, egy számot ma debütálunk, szóval... - hála a pirosnak, még meg is tudom nézni magamnak az arcát.
- Az albumotoknál nem szokott lenni valami menő kép itt? - bők a tokra.
- De szokott.
- Akkor...? - Néz rám értetlenül.
- Az összes számom rajta van. Amit azóta írtam, hogy megalakult a banda. Amiket megtartottam és eladtam... szóval ja... mivel megyek tovább turnéra karácsony után és kétlem, hogy már látlak, inkább most adom oda - megvonom a vállamat és elindulok a zöld lámpa miatt. Nem mondom el neki, hogy mennyire rohadtul nincs kedvem utazni és nem itthon lenni, a közelében. Nem mondom el neki, hogy örülnék, ha együtt karácsonyoznánk, vagy ha utánam jönne szilveszterkor. Nem mondom el neki, hogy rohadtul vele akarok lenni ma egész nap és csak ezért vállaltam el a srácokkal ezt az interjút, csak mert félek, hogy nem látom őt egy csomó ideig.
- Wow - apró szó, halkan mondja és csak mered a CD-re. - Az bizony sok szám lehet.
- Sok.
- Esetleg valami tipp, hogy mennyi zsepit vegyek?
- Szeretlek - megvonom a vállamat, ő pedig felnevet.
- Értem, egy egész raktárnyit, azonnal beszerzem - érzem, hogy engem néz, de inkább a forgalmat figyelem. - Nem rakhatom be most, ugye?
- Hát, nem hiszem hogy látni akarom a sírós reakcióidat - a vállamra üt, én pedig csak előre fele mosolygok.
- Mit énekeltek ma?
- Az nem lesz fájdalmas - nyugtatom őt meg. - Midnight Memories - vonom meg a vállam.
- Ugye semmi szexualitásos dolog nincs benne?
- Nem, meg akarod hallgatni? - Kérdezek rá nevetve.
- Igen! - Oda adja nekem a CD-t, én pedig gyorsan lépkedek a számok között, hogy véletlen se halljon mást. Aztán elindítom neki.
- Woooho - kicsit táncolni kezd, pedig nem is ismeri még a számot, én pedig röhögve dőlök kissé hátrább az ülésben, hogy jobban lássam... még ha csak periférikusan is. - Ez nagyon tetszik - pedig még csak Louis része van. Aztán jön a refrén... meg én, ő pedig eltakarja az arcát és nevet. - Jézusom... túl sok adrenalin, meghalok - röhögve néz rám, könnyes szemekkel, én pedig azon röhögök, hogy képes ennyire bepörögni.
- Cica, csak nyugi - a combjára simítom a kezemet.
- Mondd, hogy te énekled az összes refrént benne, kérlek - nem válaszolok neki, lévén pont jön a következő, amit persze én éneklek.
- A többiek is éneklik, csak én hallatszom.
- Ez te vagy.
- Meg ők is - sóhajtok fel.
- De téged hallani, akkor te vagy - legyint le engem.
- Na? - Leállítom, hogy ne menjek tovább a következő számra, ő pedig csak sikít egyet. - Tényleg első számú rajongó vagy. Legyél halk, kérlek - összeborzolom a haját, ő viszont újra indítja és tovább táncol és énekelget mellettem.
- Nem tudnátok mindig ilyen számokat csinálni? Ez is tök jó... meg a Rock me. Lehetnétek Rock banda a végén - rám vigyorog én pedig felhördülök.
- Te vagy az első ember, aki még az érzelmesebb számaink előtt zokog már tőlük.
- Nem-nem. Én tőled zokogok.
- Sokkal jobb, Élet - élvezem azt a hangot, ahogy röhög és betölti a kocsit. Kurvára imádom azt, ahogy nevet.
- Jó, de gondolj bele. Logikus. Azokat a számokat általában te írod, és te énekled és van jelentésük, szóval nyilván sírni fogok tőlük - felsóhajt, mint aki belefáradt abba, hogy nem tud mit tenni a könnyei ellen.
- Túl jó vagyok - ráharapok a nyelvemre, ő pedig ismét csak nevet. Rájöttem már, hogy valamiért jobban imádja ezt a mosolyomat, mint a többit, de azt nem értem, miért. - Amúgy, egy KFC közben írtuk a dalt - osztom meg vele lazán.
- Ez most komoly?
- Ja - biccentek neki.
- Ez elég álomkép romboló, ugye tudod?
- I love KFC! - Éneklem el neki az eredeti refrént.
- Idióták - csak röhög és a könnyeit törölgeti míg én eléneklem neki.
- I love KFC chicken, chicken, chicken! - pontos beleillik még most is a refrénbe. Ő pedig csak röhög és röhög, én pedig már rajta röhögök. Bekanyarodok a stúdió mögé és leparkolok, de ő még mindig röhög.
- Annyira hülyék vagytok néha - még mindig fel-fel kuncog, ahogy a cipőjét veszi vissza.
- De imádsz - kiszállok a kocsiból és rágyújtok egy cigire. Ő pedig nem sokkal utánam szintén kiszáll. Elveszi a cigimet és ő szívja tovább, míg befelé megyünk.
- Félek.
- Ne szívd el a szűrőt - most én veszem ki az ajkai közül és dobom a földre.
- Ne szívd el a szűrőt - utánoz le motyogva és grimaszolva. Elröhögöm magam, ő pedig egy mosollyal löki be a hátsó ajtót. - Hello - kiabálja el magát. - Látod, korán értünk ide.
- Késtünk Zoe... - sóhajtok fel befelé tolva őt.
- Az is a te hibád, mindegy - legyint le engem, mire elkezdem a haját összeborzolni.
- Ne! Normális vagy?! Tudod te mennyi munka jól megcsinálni egy vörös hajat?! - Őszintén megijedek a női ordítástól. Zoe is... - Gyere - megragadja Zoe karját és már húzza is el tőlem. Intek neki fintorogva egyet, őt pedig szimplán belökik egy ajtón. Hát ennyit az elbúcsúzásunkról. Nem tudom, hogy lesz-e időm rá, ha vége az interjúnak. Nem is időm, inkább esélyem.
- És végre köztünk van - tárja szét a karjait Niall. - Ámen!
- Imáitok meghallgatásra találtak - biccentek nekik lehuppanva a székbe.
- Az asszonyod itt van már - közli velem Liam.
- Ámen - nyögök a plafon felé.
- Jaj, de boldog vagy tőle - ugrik le Louis a pultról, ami a tükör előtt van.
- Nyilván az vagyok - sóhajtok fel.
- Mély levegő - szól rám a fodrász, mire teszem, amit mond és a hajlakk réteget ismét megkapom.
- A szám azért megy még, ugye? - Fintorog rám Harry.
- Csak neked nem megy - röhög rá Liam.
- Megy, bár lehet elcsúszok Zoe miatt, aki végig ezt énekelte a kocsiba, de ja - mindenki felröhög, én pedig csak mosolyogom. Édes, mikor énekel.
- Atom, kéne valami belső jelzés, hogy tudjuk, mikor kell hárítani és segíteni - Niallnak igaza van...
- Érezni fogjátok a kínos szitut szerintem - vonom meg a vállamat. Mindig érzik. - Mehetnék? Meg kell találnom még valaki az adás kezdete előtt - kérdem meg a fodrászt meg a sminkest.
- Perrie? - Kérdez rá konkréten Harry.
- Nem, Ethan - gonosz vigyor kerül az ajkaimra. Az övére is.
- Csak óvatosan - szól rám Liam, mire biccentek és már kint is vagyok. Végig sétálok a folyosón, és bár megtalálom melyikben vannak Perriek, és hol lehet Zoe, attól még tovább sétálok. Meg fogom találni azt a faszt és elbeszélgetek vele. Nem azt akarom, hogy lekopjon Zoeról... szó sincs ilyenről. De rohadtul félek attól, hogy olyan emberrel lesz együtt, aki nem jó hozzá. Azt akarom, hogy normális emberrel legyen együtt... hogy tudjon neki segíteni az, akivel van. Ha már nem én vagyok az... Meglátom a Boy Epic nevet és kopogás nélkül nyitok be.
- Hívott Lou - szólok a fodrászra. A mi fodrászunk mindig Lou, és ha bemegy hozzánk egy fodrász a srácok tuti ott tartják a kedvemért. A szőke hajú srác hátra néz rám, de csak a tükörből. Szőke?! Ez komoly...? Nem igazán akartam utána nézni, hogy őszinte legyek. Szőke... festett szőke és kék szeme van. Zoenak rohadtul nem ez az esete. - Ethan? - kérdezek rá konkrétan, csak, hogy biztos, ami biztos.
- Kevesen tudják a rendes nevem - mosolyog rám felállva.
- Ja, hát jobb lenne, mint a művészneved. Remélem komoly szándékaid vannak Zoeval, csak mert ha nem, megöllek - vonom meg a vállamat lazán. Senki nem kosarazhatja ki őt, senki nem bánthatja meg és senki nem taposhatja el.
- Oh... szóval volt köztetek valami - gyors váltás a mosolyból.
- Féltő típus vagyok azok iránt, akiket kedvelek - ez Zoe dolga. Mármint elmondani neki, hogy volt-e közöttünk valami.
- Szóval, ennyi? Ha megcsalom, akkor megölsz, még valami?
- Csak figyelj rá haver - vonom meg a vállamat. - Zoe nehéz eset, ha hajnali háromkor kimegy a szobából, akkor utána kell menned mert baja van. És a telefonhívásokra is figyelned kell, mert mindig lehet rossz hír. A családjával nem jön ki jól és stresszes lesz tőlük. Ne kényszeríts rá semmit, és mindig sokkal több minden van az mögött, amit mond, mit amit elsőre értesz. És ha ironikus, azt észre kell venned. Csak segítsd át minden szaron, mert nem olyan erős mint mutatja. Muszáj megbíznod benne néha, és ne veszekedj vele soha mert akármikor megölhetik. - Csak hadarok neki, és remélem felfogja az összes dolgot amit mondok neki. - És figyelj rá, mennyit eszik, és mikor edz. Mindenkit maga fölé helyez, szóval arra is figyelj, hogy ne hajszolja túl magát. Vidd el fura helyekre, fura időkben. És legyél vele mindig őszinte, oké? - túl sok minden van a fejemben, és próbálok a legfontosabbakra figyelni. - Könnyen alárendelni magát... mindig mondd el neki, amit gondolsz. És mondd el neki mindennap, hogy szép. Mert az, de nincs önbizalma. És ha valamit nem akar, akkor azt meg kell értened, mert oka van, miért nem akarja. A barátait tiszteld, bármi van ne mondj rájuk egy rossz szót se. A családjára sem, még akkor sem ha ő szidja őket. A barátai a családja igazából.
- Oké - néz rám kissé értetlenül. - Azért jól vagy? - Elröhögi magát, én pedig zsebre dugom a kezeimet.
- Valószínűleg nem ismersz - lenézek a padlóra és azon gondolkozom, hogy vajon, ha megverem, milyen jó sminkes munkát tudnak rajta csinálni.
- Zayn Malik, ha nem tévedek? Eléggé nagy közszereplő vagy - néz rám értetlenül. Röhög azon, hogy Zoera figyelni kell... röhög azon, hogy adok neki egy olyan előnyt Zoeval kapcsolatba, amit nekem egy évembe telt megszereznem.
- Ja... hát nem arra a részre gondoltam - mosolygok rá. Aztán valahogy robbanok a hangsúlya miatt, és neki lököm a falnak. - Arra a részemre gondoltam, aki egy sorozatgyilkost majdnem megölt... majd még egyet... oh és még egyet - vigyorgok rá. - Leszarlak, rohadtul nem érdekelsz. Egyedül Zoe érdekel, és jó volna, ha ezt felfognád és nem viselkednél egy gúnyos kiskamaszként!
- Állj már le baszki! - Ellök magától, én pedig szimplán hagyom neki. - Hát te se vagy normális... - hördül fel. - Majd megoldom a kapcsolatomat úgy, ahogy akarom, oké?! Tudom, mi kell neki, tudom, mi jó neki. - Tárja szét a karjait. - Azt csinálok vele, amit akarok, lévén én vagyok mellette a férfi, szóval kopj már le! - Mutat az ajtó felé.
- Azt csinálsz vele, amit akarsz? - Vonom fel a szemöldökömet.
- Haver, komolyan. Takarodj a picsába - megfeszíti az izmait, és bár tudom, hogy nem sok esélye lenne ellenem nem ugrok neki. Felemelem a két kezemet, elmosolyodom és hátrább lépek.
- Viszlát később, valami haveri találkozón, ahova elhoz magával - hátra intek neki még egyet és már kint is vagyok. Benyitok Perriehez... vagyis inkább, hozzájuk.
- Szia - közli lazán, a kanapén ülve.
- Hello - odalépkedem hozzá és szimplán lehajolva a szájára nyomok egy puszit. Közben megnézem a nyakán lévő szívás foltot, amit eltakar a smink. Csak, hogy pontosan tudom, hogy világosabb szokott lenni a bőre... már ha sminkel. Hátrább hajolok és ugyan úgy nézek le rá. Most mondanám, hogy újdonság az, hogy megcsal... de nem az. Pár hónapja azért már sejtem. És nem most fog földhöz vágni. Nem mondom, hogy nem szar érzés... de én is megcsaltam már őt egyszer. Szóval... gondolom nem lehetek mérges. Perrie fontos nekem, tényleg sajnálom őt... letudnám élni vele az életem és beletudnék adni mindent, ha nem lenne Zoe. De Zoe van... és így Perriet sem bírom megbecsülni úgy, mint kéne. Azért mégiscsak röhejes, hogy egy szerződés miatt kell együtt legyünk, de ő is félre kúr... meg én is félrekúrnék. Elnevetem magam, ő pedig értetlenül és zavartan néz rám. Pár szobával arrébb van egy lány, akiért képes lennék meghalni, de neki pár szobával arrébb van egy pasija. Miközben belém szerelmes. Én meg farkasszemet nézek egy lánnyal, aki a hírnévért van velem, de állítja, hogy szeret. Én meg még tényleg kedvelem is őt egy kicsit. Média... hírességek. Szar ez az elit élet.
- Mi az? - Kérdez rá kissé félve. Most már majd amiatt fél, hogy megtudom, hogy dugja őt valaki. Régen amiatt félt, hogy rájövök a szerződésre. Micsoda egészséges kapcsolat.
- Csak eszembe jutott valami - rázom meg a fejemet. - Kint találkozunk - intek nekik, de csak gyorsan. Valahogy semmi kedvem ehhez az egészhez. Ott állok meg a folyóson, neki dőlve a falnak és csak nézem a statisztákat. Nézem az embertömeget, ami előttem cserélődik és arra gondolok, hogy olyan rohadt sokan lennének a helyembe, mert híresek, én meg az övékébe, mert nem azok. Hogy ők soha nem hiszik el, hogy az elit réteg sokkal mocskosabb, mint az övéké. Megcsalások, érdekkapcsolatok, drogok...
- Te megfenyegetted?! - Zoe nekem csattan, szemtől szembe, én pedig értetlenül nézek le rá pár pillanatig. Fel kell fognom, miről beszél, mert vissza kell húzni a gondolataimat a megcsaló barátnőmről, a romokban lévő életemről és a drogfüggőségemről egyenesen rá... hogy mit akar most tőlem.
- Mi?
- Ethant! - Sziszegi nekem.
- Nem - nem fenyegettem meg... ez nem fenyegetés volt. - Én csak e...
- A fasznak kell ilyen idiótának lenned?! Én mikor mentem oda Perriehez, hogy...
- Fogd be... - sóhajtok fel megdörzsölve az arcomat. - Mi a faszt mondott neked?
- Hogy bementél és minden előzetes nélkül neki basztad a falnak! Azt hittem megbeszéltük és...
- Cseszd meg - közlöm felhorkanva. - Te pedig mi a gecimért nem bírod megkérdezni tőlem, mi történt ott?! Olyan rohadt megbízhatatlan vagyok?!  Ennyire rohadt szar ember lennék?! Elmondtam neki, mit tudok rólad. Hogy figyeljen rád, a picsába már Zoe! Azt akarom, hogy normális kapcsolatod legyen és ne teljen annak a fasznak egy évébe, mire rájön azokra, amikre én! És igen, neki basztam a falnak, mert gúnyos volt! De cseszek rád... hagyj békén - szimplán eloldalazok előle a faltól és kifelé tartok.
- Két perc múlva kezdés! - Kiabál utánam egy statiszta. Én pedig csak mutatok hátra egy kabbét és kicsapom az ajtót. Rágyújtok egy cigire és próbálom elnyomni magamban a dühöt. Zoe egy ilyen fasszal van együtt... Zoe előbb hisz neki, mint nekem. Szóval tényleg ennyire rohadt szar ember és megbízhatatlan alak vagyok. Perrie félre dug... valószínűleg már lassan négy hónapja. Én meg megyek turnézni a bandámmal, amit úgy befolyásol a modest, hogy szinte már félek más márkájú cigit venni. A dalaim hiába szerepelnek első helyen, mert más előadó nevén fut, mert el kell adnom. Emellett lassan mindennap füvezek, szóval kitudom jelenteni, hogy kezdek drogos lenni. Alig lesz időm a következő időben megint a családomra és a barátaimra... eltaposom a cigit és csak elordítom magam. Szimplán, artikulálatlanul és dühösen. Ez rohadtul nem az-az élet amit akarok! Lazán sétálok be, rám szólnak, hogy már bent kéne lennem és leszarom. Mert még úgy vagyok vele, hogy nemsokára tönkreteszem az egész életem és kitalálok mindent élő adásban erről az egész szarról, ami a körünkben folyik. Nem kérek elnézést, ahogy besétálok és leülök Harry és Louis közé.
- És az ötödik tag is megérkezett! - Tapsol párat a csávó, aki vezeti ezt az egész szart, én pedig biccentek.
- Gáz van? - kérdi suttogva a fülembe Harry. Elmosolyodom és ránézek. Mit mondhatnék neki? Hogy utálom az életem?
- Perrie csal, Zoe faszija egy nyomorék és szar az életem. Folytassam? - Nem minket vesz a kamera, éppen Demi beszél valamiről, szóval nyugodtan közölhetem vele.
- Téged? Csal? - Kérdez rá Louis.
- Ja, négy hónapja szerintem. De nem tudja, hogy tudom - vonom meg a vállam egyszerűen.
- Most szopatsz? - Nyög fel Niall előre hajolva.
- Nem - rázom meg a fejemet.
- Oh, mi a téma srácok? - Nevet ránk a nő, aki a férfi mellett áll. Én pedig olyan természetesen veszek levegőt, hogy beszéljek és kiszakadjon belőlem minden... hogy emiatt reked bennem az egész.
- Semmi - legyinti őt le Harry, én pedig bezárom a számat. Érzem a tekinteteket magamon, végig nézek mindenkin. Ahogy Zoe aggódva méreget... Ethan mellett. Aztán, ahogy Perrie kérdőn néz rám és csak villantok neki egy mosolyt. Idióta kurva. A tömegből is néznek jó páran... kapok pár együtt érző tekintetet, mintha tudnák pontosan, hogy mi is van bennem. Pedig fogalmuk sincs... senkinek sincs. Szimplán fel akarok állni és kisétálni innen. Aztán haza menni... egyenesen Bradforda, a tesóimhoz és anyámhoz. Együtt kajálni vasárnap, Walterrel és a srácokkal. Minden szar nélkül... minden dolog nélkül, ami megtörtént az életemben. Ott akkor enni vasárnap, a tudat nélkül, hogy híres lennék és a tudat nélkül, hogy megismertem Zoet.
- Hey... bejátszunk egy tűz riadót, vagy valami? - kérdi Louis egy mosollyal a könyökömbe szúrva.
- Nem tudom, felgyújthatnál - vonom meg a vállamat lazán. Mire máris elő veszi az öngyújtóját és a kabátomhoz rakja.
- Tomlinson, azonnal rakd el - szól rá Liam, sziszegve.
- Ja, jogos. Te nem cigizel - vigyorgok rá, míg kiveszem a kezéből az öngyújtót és elrakom a zsebembe.
- Undi kaja evő valamire ki szeretne menni? - Néz körbe rajtunk Harry.
- Nem - rázom meg a fejem rögtön. Niall egy sóhajjal feláll és már el is lépked tőlünk. Ahogy Demi, Jade és Luke is. Nem fogok undorító dolgokat enni azért, hogy szórakoztassak másokat. Liam feláll és rájövök, hogy valószínűleg rohadtul nem figyelek, mert nem tudom, hova megy Louissal.
- Ki akar leizzadni? - Sóhajt fel drámaian Harry mellettem.
- Dekoncentrált vagyok - közlöm vele, míg azt nézem, hogy Louis próbál felmászni egy kötélre.
- Nem csodálom. Zoeval mi van?
- Hagyjuk - rázom meg a fejemet. Élő adásba megy ez az egész szar, miközben semmi értelme, mert annyi dolog történik, hogyha valaki mindent látnia akar, akkor úgyis vissza kell néznie a külön felvételeket, amiket közbe raknak fel a netre.
- A következő kör... - közli a nő a lapot kicserélve a kezében. - Zeneszámokkal kapcsolatos... kik vállalják?
- Szerintem ebben oké lennél - közli velem Harry.
- Jössz? - Kérdezek rá unottan.
- Semmi kedvem énekelni - rázom meg a fejemet rögtön. Éneklés... zene... amiatt van minden. És utálom az érzést, hogy utálom most a zenét.
- Hát, egyiküknek muszáj mennie - sóhajt fel, míg megpaskolja a vállamat és ott hagy a kanapén.
- Nos, pont van pároknak szóló játék - vigyorog ránk a nő. Perrie mellém telepszik, Zoe pedig a vészkijárat felé néz. Én pedig a mögötte lévő vészkijáratot nézem... oh kérlek, ne már. Inkább a zene akkor már. Ethan odahajol hozzá és valamit a fülébe súg... ő pedig csak elfintorodik és vet rá egy lenéző pillantást. Ethan nevet... nekem pedig ötletem sincs, mit mondhatott neki.
- Hogy hívják a nőt? - Nem mintha a férfit tudnám, de ő a zenés részre ment.
- Jess - fintorog rám Perrie. Nem igazán köt le, hogy megvet amiatt, amiért nem figyelek.
- Első körben, mondjátok el, mi a másik idegesítő szokása.
- Nem vagyunk együtt túl sok ideje... - szól közbe Zoe kissé kínosan.
- Pszichológus vagy, csak ismersz - nevet fel Ethan könnyedén. Lehajtja a fejét, aztán mire újra felnéz, már semmi nem látszik az arcán. Az enyémen is csak a fintor.
- Ki kezdi? - Kérdi Jess vigyorogva.
- Ők - vigyorodik el Perrie, én pedig nem ellenkezem, nekem mindegy.
- Te vagy én? - Ethan nem igazán zavartatja magát. Zoe pedig egy kő, papír, ollóval dönti el kettőjük közül és Zoe nyer. Szóval Ethan vesz egy mély levegőt.
- Hajmosás után soha nem szárítja meg a haját és mindent összecsöpög - Zoe felnevet, én pedig mosolygok a nevetésén. Ez a fasz nem veszi észre, mennyire rohadt jól néz ki vizes hajjal? - Folyton azt hiszi, tudom mire gondol... pedig sajnos nem - fintorogva fordul Zoehoz, ő pedig ugyanolyan arccal néz vissza rá. - Rengeteg olvas. Ami nem baj, de mikor már három órája egy huzamba csinálja és nem lehet hozzászólni... - megforgatja a szemét... Zoe pedig le se reagálja. Általában ilyenkor szoktam róla skicceket csinálni és csak bámulni őt. Vagy azzal szórakoztatom magam, hogy képeket csinálok róla... vagy, hogy kitalálom, mi lehet a könyvben, mert az arca mindent elárul. - Mindig a legutolsó pillanatban áll neki a beadandóinak. Mindig vacillál, de pontosan tudja, mit fog a végén választani - nem mindig ugyan azt választja, csak biztatni kell. És este írja őket, mert valahogy jobban fog az agya. - Furák a barátai...
- Van egy szint, amit nem kéne átlépned - vigyorog rá kissé félelmetesen Zoe.
- De ő is fura - folytatja, mintha meg se hallotta volna Zoet. Beverem a képét... elmondtam neki, rohadtul elmondtam neki, hogy vegye figyelembe őt és hogyan viszonyul a barátaihoz! Zoe feltérdel a kanapén és a fülébe kezd suttogni. Rövid, de szerintem lényegre törő. Ethan ráfintorog, Zoe pedig tovább mosolyog... de jól tudom, hogy semmi nincs rendben közöttük.
- Rossz szokások... utál olvasni, és a dalírás is kikészít. Korán akar lefeküdni, én meg persze nem. Több időbe kerül, amíg ő elkészül, mint én. Meggondolatlan, hirtelen felindulásból csinál mindent. Soha nem a fogasra rakja a kabátját, és a cipőjét is csak lerúgja... - Zoe felsóhajt, én pedig elmosolyodom. Miért van vele együtt?
- Mindent alaposan részletre kielemez. Még azt is, hogy a karikagyűrű nyoma ott van-e valakin - vág közbe Ethan.
- Közbe vág - folytatja lazán Zoe egy fintorral a közönség felé nézve.
- Boldog kapcsolat - suttogja a fülembe Perrie.
- Pont mint a miénk, szívem - mosolygok le rá annyira szerettet teljesen, amennyire szívesen pofán köpném. Mindig elhiszem, hogy egy ártatlan kislányról van szó a személyében, pedig csak egy hírnévre vágyó, manipulatív buta kurva.
- Végeztetek? - Kérdi Jess vigyorogva.
- Perrie kezd - emelem fel a kezeimet, rögtön jelezve, hogy utolsó akarok lenni.
- Folyton énekel... de megállás nélkül folyton! - Nevet fel még kissé zavartan, az előbbi beszólásom miatt. Hallom, hogy Zoe felhorkan, mire rámosolygok. Ő imádta, hogy folyton énekeltem. Kicsit úgy érzem, hogy vagy ő, vagy én ülünk a rossz oldalon. Mellettem kéne ülnie. - Vagy gitár, zongora, beat alapok, vagy az ő hangja szól a házban. Nagyon féltő, néha túl félt. Hirtelen haragú... minden egyes reggel belövi a haját - ez nem igaz. Nem minden reggel csinálom. Vagy... legalábbis Zoenál nem minden reggel csináltam. De Perrie mindig mindent fotóz és közzé tesz és ha modest... mindegy. - Kicsit anyuci pici fia.
- És ezzel mi a baj? - Szól közbe Zoe rögtön. - Már elnézést - szeppen meg egy kicsit, ahogy rájön milyen hangvételt ütött meg.
- Néha jó, ha már a vőlegényed, képes elszakadni.
- Hát Pez drágám, ez nem fog megtörténni - vonom meg a vállamat amolyan "Mit lehet tenni" stílusban. Anyámmal tartsam a kapcsolatot kevésbé. Vagy ne ragadjam meg az alkalmat, ha haza mehetek? Felejtse el... rohadtul felejtse ezt el.
- Nagyon érzelem ember - fordul Jess felé egy többet mondó mosollyal. Ja, ezért nem bírlak szeretni igazán.
- Ennyi? - Kérdez rá Jess kuncogva, hogy oldja a feszültséget.
- Ühüm - fordul felém mosolyogva, hátha enyhítheti a sok szart, ami kijött a száján.
- Akkor én jövök életem szerelmem rossz és idegesítő szokásairól? - Kérdezek rá, csak hogy jól értem-e ezt az elbaszott feladatot.
- Pontosan. - Hát... úgyis unom Perrie faszságait...
- Utálom, hogy bármiben megtud botlani, pedig tökéletes egyensúly érzéke van. Utálom, hogy a házában még mindig felbukik abban a szőnyegben, és akárhányszor mondom neki, hogy rakjuk arrébb, vagy ragasszuk le, ő csak fintorog. - Utálom azt a zöld szőnyeget Zoe lakásán. - Ezerszer elmondtam neki, hogy rendesen nyissa ki a hűtőt a fogantyújánál... de ő mindig alatta próbálja simán kinyitni az ajtót és mindig majdnem elesik. - A kezeimmel játszok míg beszélek. Sokáig tudok beszélni életem szerelmének az idegesítő szokásairól. - Idegesít, hogy folyton szétakarja magát hajszolni, és mindig maga fölé helyez mindenkit, mikor nem kéne. Idegesít, hogy okos, mert néha túl okos és képes fél órán át egy növényt bámulni két centiről. És miután megkérdezed, mégis mit szívott, közli, hogy milyen csodálatos a fotoszintézis... aztán elmagyarázza a képletet és hogy történik. Néha csak bámulja a bőrét és nevet, ahogy elképzeli, hogy annyi sejt egyszerre mennyi mindent csinál benne és ez mind vegetatív. Idegesítő, hogy szép, mert féltékeny vagyok. Idegesítő a munkája, mert nem veszélytelen. Idegesít, hogy nincs rendesen önképe magáról. Idegesítő, amikor válogat két dolog között - nézek fel Ethanre. - Mert mindig pontosan ugyan azt mondom rá: Az élet rövid, próbáljon ki új dolgokat. És erre mindig nevet és mindig az új dolgot választja, de magától soha nem tenné meg. Idegesítő, hogy nem tudja, mire képes. Idegesítően erős. - Zoera nézek, és elfintorodom. - Idegesítő szokása, hogy fél szeretni. - Felnevetek és megdörzsölöm a tarkómat. Egy életen át tudnám ezt folytatni. De végül csak felnézek Perriere. Ő pontosan tudja, hogy nem róla beszélek. - De tudod mi benned a legidegesítőbb? - Kérdezek rá a szemébe nézve, csak, hogy érezze, hogy ez már nem Zoeról szól. Ez már tényleg róla. - A smink... az a sok smink, amit magadra kensz... hiszen alatta ott van minden, ami igaz - egy féloldalas mosollyal adományozom őt meg, míg a mutatóujjammal dobolok a nyakam azon részén, ahol neki szívás folt van. - Néha idegesítő a párunk... de valamiért vele vagyunk, nem? - Egy kibaszott szerződésért van velem. Sápadtan mered rám, én pedig rá. Unom őt. Unom ezt. Unom az egész helyzetet. Hátradőlök és átkarolom őt egy mosollyal. Az emberek tapsolnak, de mindenki érzi, hogy valami fura volt a mondandómban. Zoe csak mered rám, van egy kis rés a két ajka között, én pedig rámosolygok. Majd egyszer nem fogom őt szeretni, vagy majd egyszer meghalok és akkor ez az egész mindegy lesz. Pár száz év múlva, nem fog senki emlékezni a történetünkre, még akkor sem, ha mi most híresek vagyunk. Majd pár száz év múlva pihenhet az emlékem a magányos örökké valóságban, ahol végre nem fog fájni Ő.

3 megjegyzés:

  1. Drága Des!
    Minden egyes szavát imádtam ennek a résznek. Az érzrelmi töltetet. A pozitív és negatív dolgok hátborzongató összhatását, valódiságát. Zayn minden gondolatát...
    Keser- édes száj ízzel és száguldô pulzussal olvastam a cselekményeket.
    Ethen ...egy kavics értelmesebb nálad... Nem csak felhúztál, de a stilusoddal kiölted a maradék agysejtemet is....az 'én vagyok a Jani' itt nem opciô haver...
    Imádtam Zoét picit fesztelenebbnek látni a kocsiban...és imádtam olvasni a reakciôját miközben Zayn rôla beszélt.
    Perrie....segíthetek, hogy menés közben a padlô süllyedőssé válljon....de nem lessz zökkenőmentes.

    Nem lehet, hogy Perrie és Ethan mélyen ismeri egymást és Ethan azért van Zoéval hogy Perrienek könnyebben menjen Zayn mellett a szinészkedés. Mert ha Zayn mély ponton van Perrie ugy gondolta könnyebben irányithatja. Mert annak ellenére hogy Zayn nem lehet igazán az övé még az irányithatôságára igényt tart, hog, jôl jatszanak. Persze ez nem így megy. Az előbbi feltevésre semmi előzmêny nem utal csak úgy beugrott... Hogy itt van valami más us Ethan körül. Nem sziplán nem épeszű...

    Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádtam!
    Kíváncsian várom a következő részt!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    Annyira kibaszottul jól írsz!❤❤❤

    Zoe a fasznak kell azzal a.....inkább nem is mondok rá semmit szóval dobd már ki a picsába! És legyél boldog Zaynnel ameddig csak éltek❤❤

    Zayn várd meg amíg lejár az a kurva szerződés és Zoe a tiéd lesz!❤❤;)

    Perrie te hülye minek csaltad meg?? Értem én hogy nem fog úgy szeretni ahogy Zoét és csak a szerződés tartja ott de akkor legalább élvezd ki.....de nekem mind1 így most már tuti hogy le fog lépni miután lejárt a szerződés.

    Várom a kövit!❤❤Pusziiiiii❤❤❤:33333

    VálaszTörlés
  3. Imadom....remélem lassan végre minden jóra fordul❤💛

    VálaszTörlés