2017. június 25., vasárnap

225. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Felnyögök, míg ledobom a vásárolt cuccokat az asztalra. Edzés, mint minden nap. Aztán bevásároltam és végre haza értem! Bár rohadtul utálom, hogy Khalid nincs nálam... tudom, hogy jól meg van Zaynnal, de azért na... hiányzik. Nagyon. Ránézek a telefonra, és látom a hang üzeneteket. Rányomok, hogy elkezdje lejátszani.
- Helló életem értelme. Nem szeretnél véletlen a modellem lenni? - Helena hangjára elmosolyodom. - Tudod... valaki vörös kéne, mert a hátteret mindenképpen kékre akarom. És az olyan kontrasztos lenne a zöld szemeddel. És imádsz... szóval, majd hívj fel és lebeszéljük, miért mondasz nekem igent! - Elnevetem magam, míg a hűtőbe pakolom be a dolgokat, aztán az apró sípoló hang jelzi, hogy átvált a következő üzenetre.
- Hello, ez én vagyok - megdermedek az ismerős hangra. Nem a barátaimé... csak a közeli barátok tudják ezt a számomat. Felegyenesedem... - Azon gondolkoztam, hogy merre voltál... hogy, hogy vagy... elég régóta gondolkozom ezeken. Már vagy tizenötször próbáltalak elérni, de végre ezen a számodon sikerült! - Ideges nevetés jön a túloldalról, én pedig csak becsukom a hűtő ajtót és odasétálok a telefon elé. Leülök az asztalhoz és próbálom túltenni magam azon, hogy felismerem a hangját. Ő az... a pipacsos. - A rendőrségen szereztem meg a számodat, azt mondtam nekik, hogy anyukád haldoklik... - édes istenem - ami nem igaz, de persze most ugyan olyan fontos vészhelyzet van. Mert úgy érzem a múltkori intim kalandunk után te is hiányolsz engem. És gondoltam, te nem tudsz elérni engem, szóval nekem kell most már téged - a kezeimet az asztalra rakom, míg az ideges nevetését hallgatom. - Szóval gondoltam megadom neked a számomat, amin csak te hívhatsz fel! - Hallgatom a számok sorozatát egymás után... te jó ég. - Oké? Rendben! Bár már nincs egy egész házam... de bérelek egy szobát. Tudod, az összes pénzemet arra költöttem, hogy eljussak hozzád és boldoggá tegyelek. De ez nem baj! Mert amikor megkaplak, nekem már majd semmi nem kell az életembe és boldogabb leszek mint valaha! - Boldog... tényleg boldog a hangja. - Persze, innom kell és ennem, de... hát rád van szükségem leginkább. És akkor majd mehetünk együtt a plázába... és az üzletekbe is! Vehetünk együtt ruhákat... vásárolhatunk együtt bébi cuccokat is, a gyerekünknek, aki majd lesz. Ez mind fantasztikus lesz együtt! - Hátradőlök a székben és olyan félelemmel nézem a telefont a kanapé előtt lévő kis asztalon, hogy az érzéstől dühös leszek. - Had gondoljam át, mit is akarok... - oh haver... én adok időt. Ő lesz az első ember, akitől komolyan rettegni fogok és fejbe lövöm. - Oh igen! Azt hiszem elköltöztél a... uhm... tudod ám hova! - Istenem, inkább ne tudd! Ő mégis mond egy utca nevet... aztán egy ház számot... és még az emeletet is elsorolja. - Ha tudsz, akkor majd hívj vissza, és mond el, hogy valóban jól tudom-e. Tudod, csak hívj és beszélj hozzám. Ne úgy, mint én, mert most én csak az üzenet rögzítőhöz beszélek és hát ez ugye nem olyan jó érzés. Jó volna hallani a gyönyörű hangodat... istenem... ahogy nyögsz... - felnevet, én pedig az asztalt bámulom. Hányni fogok. - Úgy sajnálom, hogy olyan nagyon durva voltam veled az első találkozásunknál, de tudod hirtelen ért. Akkor még nem volt itt az ideje... - hirtelen érte... hirtelen érte?! - De mindegy is. Olyan boldog vagyok, hogy végre sikerült elérnem téged és nem kapcsolt szét a telefon! Annyi ideje próbálkoztam már kicsim! Már arra gondoltam, hogy blokkoltad a számomat, de hát... azt nem tehetted, hiszen a szerelmünk olyan nagy és erős! - Elakad a hangja, felsóhajt, mint aki élvezi a szerelmet. - Meg... megkaptad a virágaimat, amiket küldtem? Legalább ötven pipacsot küldtem már neked itt-ott. Tudom, hogy ez a kedvenc virágod! Remélem vázába raktad őket. - Nem. Rohadtul nem. - jaj istenem... csak annyira hiányzol a karjaim közül! - Persze, amikor fojtogatni kezdett... nekem annyira nem hiányzik! - Csak tudni szeretném, hogy vagy. Nincs barátod, ugye? Mármint fiúd. - Az első, aki beugrik, az Zayn... és elképesztően örülök, hogy van valakije. - Nos... ugye... hát... nem baj, ha van. De tudod, hogy érzünk egymás iránt, ugye?! Szóval a srác nem olyan fontos, mint én vagyok. - Beteg. Ez az ember beteg. - Mármint természetesen többet érek! Elvégre több száz fontot költöttem már rád, pipacsokat vettem neked! Ő pedig? Elvisz téged egy uszodába éjjel?! Jobban figyelek rád, mint bárki más! - Óh, te jó ég... óh, édes istenem... - Ott voltam és vártam, hogy hátra gyere hozzám... mert nem ronthattam el a szülinapi bulidat, de a barátaid... azok a seggfej nyomorékok! - összerezzenek az éles hangváltásra. - Nekik meg kellett ezt akadályozni! Pedig vártam rád... gyűrűt is vettem! - Értetlenül nézek a telefonra, mintha így szemtől szembe lehetnék a férfival. - Sajnálom - akad meg rögtön. - Én... csak... én... egy, kettő, három - lassan fújja ki a levegőt. - Oké - félek. Esküszöm félek. - Olyan ijedtnek tűntél ott. Pedig nem vagyok félelmetes... sokkal inkább vagyok egy rendes srác, mintsem ijesztő! - Felnevet, és én is nevetek mert ez az ember őrült. De az ő nevetése feszült és reménykedő, az enyém pedig hisztérikus és nemsokára zokogni fogok, ha ezt tovább fojtatja a telefonba. Mégis úgy érzem, szükséges végig hallgatnom. - Nagyon félénknek tűntél, ami aranyos volt! De persze érthető, ha kissé visszahúzódó vagy, hiszen eljegyzés... és talán túl fiatalok vagyunk és túl nagy lépés lenne ez nekünk, de végre együtt lehetnénk! - Zayntól nem viselem el... egy idegentől... sem fogom! - De haladjunk kis lépésekkel, mert ez fontos. Elvégre felnőttek vagyunk és megtudjuk ezt oldani! - Megölöm, az is egy megoldás. Nem?! - Persze, hogy megtudjuk oldani! És nem érdekel, hány lakaton és záron kell áttörnöm magam, hogy elérjek hozzád, Babe... megoldom. Folytatom érted, mert szeretlek! Istenem, alig bírok várni, hogy lássam azt a gyönyörű arcodat újra - a kezemet a szám elé tapasztom. Erősen hunyom le a szemeimet és próbálom visszatartani a sírást. - És a hangodat is... istenem, olyan gyönyörűen énekelsz a zuhanyzó alatt... mindig kint várlak és egyedül dúdolok - elkerekednek a szemeim. A szívverésem túl gyors lesz... kibuggyan az első könnycseppem, de csak végig folyik, míg én előre fele meredek. Volt itt?! Vagy Helenáéknál?! Nem lehet... hogyan?! - És néha magamhoz nyúlok a hangodra... el kell ismerjem, igen. De egyszerűen olyan gyönyörű! - Hányni fogok... itt maszturbált a lakásomon?! - De ez egy elismerés neked! - Rosszul vagyok... istenem, komolyan rosszul vagyok. - Mit szólnál egy kínaihoz valamelyik este? Elég pénzt spóroltam össze, hogy bármit kérhess. Akár egy üveg bort... desszertet. Ruhát is veszek neked, ha gondolod! Tudod mennyire idegesít, mikor emberek úgy mennek ki, mintha szemetek volnának! - Megint hangnem váltás, én pedig remegve állok fel. - Miért olyan kurva nehéz felöltözni normálisan?! - Ordít... én pedig félve lépkedem a telefon felé. Olyan dühös morgások jönnek a telefonból, hogy hozzá érni is félek. - Annyira nem rohadt lehetetlen! - Lehuppanok a kanapéra, és még én nyugtatom magam, addig ő is... - Hiányzo... - kinyomom. Nem bírom végig hallgatni. Remegve állok fel és sétálok vissza a rendes telefonomhoz és hívom fel Albust.
- Mizu?
- Albus... - elcsuklik a hangom. Képtelen vagyok kimondani mindazt, amit ő mondott eddig... - Hangrögzítő... ő... én...
- Felküldöm a rendőröket, és megyek én is.
- Ez beteg Albus... istenem... itt volt! - a hajamba túrok és erősen lehunyom a szemeimet. - Oh istenem! - Felnyögök, ahogy arra gondolok, hogy a házamban verte ki magának a hangomra, míg én gyanútlanul fürödtem. Ez annyira undorító!
- Lerakom és nemsokára ott vagyok, rendben?
- Albus félek... - csak állok ott a nappali közepén és rettegek a saját házamtól. - Ő... ő csak úgy... ő... - felnyögök és összeszorítom az ajkaimat.
- Ott vagyok Zoe! Semmi gond. Minden rendben van, ez egy telefonon hagyott üzenetet volt. Nem ő maga személyesen.
- Te nem hallgattad meg! Te nem hallottad egy részét! Én ezt nem! Én nem! - Dühös vagyok és kétségbeesett. Gyűlölöm ezt a párosítást!


x--- Zayn Malik ---x

- Siettem - nyitok be Albushoz lazán.
- Alszik, az egyik irodában - mutat el valamerre a sokaság felé. - Beszélnünk kell.
- Remekül kezdődik.
- Kapott egy hangüzenetet. Ami úgy... negyed órás. Ebből ő szerintem úgy hat percet bírt végig hallgatni és nem csodálom - biccent egyet lassan. - Őrült, ez biztos... azt hiszi Zoeval szerelmesek egymásba. És hát... maradjunk ennyiben. Nem ajánlom, hogy meghallgasd, mert még nekem is sok volt. Mindenesetre említést tesz rólad, először nyugodt hangvételben, a végén pedig... hát jobb, hogy Zoe nem hallotta azt a részt.
- Oh, remélem felkeres - mosolygok rá Albusra.
- Nem, de kifejtette, hogy jobb nálad és jobban bánik Zoeval. El akarta jegyezni az uszodában, én... én nem is értem - röhögi el magát Albus. - Nem bírom felfogni a csávó logikai menetét. Zoe meg teljesen ki van tőle.
- Csodálod?
- Azok után, amiket megemlített ebben? - Mutat a telefonra az asztala közepén. - Én nem tudom, hogy csinálta... valami ex kommandós-e, de bejutott Zoe házába. Többször. És nem félt részletezni, hogy nyúlt magához a hangjára, mikor zuhanyzott és énekelt. Ezen felül Zoe nem ment be a szobájába, mert leragadt az üzenetnél... még csak ki sem pakolt, de... szóval... az ágyába is - Albus lehajtja a fejét, én pedig csak meredek rá.
- Az ágyába is?
- Az ágyába is kiverte.
- Te most viccelsz velem!
- Nem, és sajnálom.
- Két rendőr nem veszi észre, hogy valaki Zoe hálószobájában veri a farkát?! - rácsattanok, de csak mert ideges vagyok és kiborultam. Ki ez a fószer?!
- Igen, ezt állítom. És ezért nem értem, hogy lehetséges. De... szóval Zoe már biztonságban van itt, és ha rajtam múlik, le sem lép innen, de... Zoe jogosan félt titeket. Az egész baráti kört. A csávó szerint ti rontották el az eljegyzési bulit és teljesen kiakadt. Főleg rád, mert úgy látja, Zoe jobban kedvel téged, mint barátot.
- Ámen - mordulok fel keresztbe fonva a karomat.
- Nem fogod fel. Ez a férfi valakit megölt, hogy esélye legyen találkozni Zoeval. Szerinted, ha potenciális jelöltet talál?
- Úgy nézek ki, mint aki nem várja szívesen? Csak mert akkor kiviszem az épület elé és még meg is csókolom.
- Könyörgöm, vedd ezt komolyan. Zoenak nem hiányzik, hogy bajod essen.
- És neki?! Kiverték már rá... nem is tudom hányszor! A közvetlen közelében.
- Ami azt illeti... sok minden kiderült a telefonhívásból. A férfi háza elúszott az adósságok miatt, és egy szobát bérelt. Megadta Zoenak a telefonszámát, hogy felhívhassa. Lenyomoztuk, megvan a szoba. Megvan az ember...
- Akkor mire vártok?!
- Először is, az a szoba... az... - rám mered és megrázza a fejét. - Valahogy így képzelem el néha a fejedet.
- Zoe?
- Mindenhol Zoe. A földön, a falon... a plafonon...
- Reális kép az agyamról, de nem verem ki az ágyába!
- Nem... ő igen. Meg a nappalijába... vagy egy vécében a közelébe... vagy rá a falakra - lehunyom a szemeimet és várok pár másodpercet, hogy ne kérjem el a férfi minden adatát.
- Hol van most ő?
- Örülök, hogy végre alszik.
- Aludni fog, esküszöm.
- Jó, amint befejeztük ezt a beszélgetést, mehetsz hozzá egy kicsit.
- Egy kicsit? - Kérdezek vissza félve.
- Muszáj távolságot tartanod vele. Őt is veszélyezteted, mert a férfi rá is mérges miattad. Meg rád is miatta... értesz? Egyikőtöknek sem lehet baja.
- Hagyjam egyedül ebben az időszakban?
- Mert ezzel teszel neki jót.
- Albus... - felnyögök és a tarkómra szorítom mind két kezemet.
- Tudom, és próbálom elképzelni én mit tennék, ha azt kérnék, kerüljem most őt el, de Zayn... ez szükséges. Végighallgathatod, ha akarod - mutat a felvételre. - De nem csodálkozom, hogy Zoe teljesen kiakadt.
- Mennyi idő, míg elkapod?
- Fogalmam sincs, felszívódott...
- Ajánlom, hogy siess, mert nem bírok nélküle sok időt - kisétálok, és szemmel máris őt keresem. Egy redőnyökkel elválasztott üvegfal mögött lelek rá. Bemegyek, besötétítettek mindent és a kanapéhoz sétálok. Leguggolok mellé és hallgatom a szuszogását. Végigsimítok az arcán, megrándul az arca aztán kipattannak a szemei. - Shh... Zayn vagyok. - Elkerekednek a szemei, aztán máris átkarolja a nyakamat és én feldőlök a lendülete miatt. És azt kérik tőlem, hagyjam magára... - Nem engedem, hogy gond legyen. Szeretlek... nincs semmi gond.
- Annyira sajnálom... sajnálom, hogy belekevertelek, én...
- Te... mondd szépen, hogy: Én is Zayn - halkan nevetek fel, a földön elfeküdve a szőnyegen. - Aztán aludj szépen vissza.
- Én is szeretlek Javadd - puszit nyomok a homlokára és magamhoz húzom. Próbálom elbújtatni az ölelésemben, ő pedig próbál elbújni az ölelésemben.
- Senki nem nyúlhat hozzád, amíg velem vagy. Ezt tudod, ugye? - A fülébe suttogok, ő pedig jobban bújik. Én pedig egy kicsit jobban meghalok. Bólogat, de nem szól egy szót sem.
- Nem értem... hogy jutott be.
- Senki nem érti.
- De, ha oda bejutott, akkor...
- Máshova már nem fog.
- De ha igen?
- Akkor sem.
- Zayn.
- Nem jut be! - Nem juthat be, mert én tépem ketté... ha ott lehetnék mellette... más kérdés, hogy a magam épsége miatt aggódok, vagy Zoe épsége miatt. És Albus ezt tudja... és kihasználja.
- De ha igen, akkor szeretné...
- Ne merd befejezni ezt a mondatodat. Azt mondtam, hogy nem - nincs arra esély, hogy bejusson Zoehoz és... akármit is tegyen vele.
- Jó.
- Köszönöm.
- De, ha mégis, akkor...
- Megöllek. Akkor én öllek meg - a fülébe morgom, ahogy a nyakamhoz nyomja az arcát.
- Szeretlek.
- Én is.
- De nagyo...
- Ne búcsúzkodj nekem, mert esküszöm, megöllek! Csak aludj, Élet. Nincs semmi baj, és nem is lesz semmi baj - az ujjaimat a gerince mentén járatom fel és le, nyugodtan. - Amíg itt vagyok, biztosan semmi baj nem lesz - halkan beszélek hozzá. Tele önbizalommal. - És miután le kell lépjek sem lehet baj, mert olyan kisugárzásom van, hogy London is beleremeg. Mert minden rendőr téged véd... és egy őrült nem juthat át ezen a védőgyűrűn. De ha átjut... és rád tud nézni szemtől szembe... Akkor ígérem neked, hogy saját kezűleg fogom kitépni a gyomrát a száján keresztül, rendben, Élet? - Érzem, amint bólint egy gyengét. - És most aludjunk, Cica. - Olyan kétségbeesetten kapaszkodik belém... bő fél óra kell, mire elernyed a karjaim között és tényleg elalszik újra. Remélem felfogta, hogy nagyon komoly vagyok. Megölöm azt a csávót, ha hozzá mer érni akár egy ujjal is. Senki nem érhet Zoehoz! Senki olyan, akitől ő fél.

2 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Azta másvilágban élek, kibeborúlt elmeroggyant mindenségit neki!

    Te pondrô most jôl nyisd ki a fejed két oldalán dlhelyezkedő kagylôkat!
    Jobb ha földalatti állati nyamvadékká változtatod magad mert, ha bármelyiküknek csak az árnyékuknak is bármi baja eseik, elkaplak a faroknak nem nevezhető valamidnél fogva fellogatlak, bevagdalom, beszôrom sôval ês teszek rôla, hogy folyamatos merevedésed legyen, aztán jöhet az ecet is...értve vagyok?!

    Des, elképesztő amit alkottál ismét!
    Végig izgultam minden sorát!
    Nagyon szépen köszönöm hogy ilyen hamar kaphattunk részt!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Izgalommal vegyes félelemmel várom a következő részt!

    Imádlak ám! <3
    További szép estét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Hahaha.
      Szeretem az olvasó közönséget, hogy milyen kis anyatigrissé változik most mindenki :D
      Köszönöm szépen, öröm hallani! Remélem évezetes volt-
      Máris rakom fel a következő részt :)
      Imádás van! <3

      Törlés