2017. június 12., hétfő

221. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Kipattannak a szemeim, ahogy valami nehéz kerül rám. Értetlenül nézek Zaynra, és még sikítani sem tudok az értetlenségtől.
- Látod? Halott is lehetnél... ezért szokás bezárni a bejárati ajtót, ha elszunyókálsz. Főleg híres, csinos lányoknak ajánlott bezárni a bejárati ajtót, mikor talán még túlontúl nagy rajongóik is vannak - olyan könnyedén beszél, rajtam ülve, lefogva, kissé félrebiccentett fejjel... az én szívem meg még mindig őrülten ver.
- Te jó ég... - nyögöm ki végül, mikor leszáll rólam, és a kanapé végébe ül.
- Khalid nyálas üdvözletét küldi, te meg kapd össze magad, mennünk kell - az órájára néz, én pedig ki az ablakon.
- Hova kell nekem menni, nyáron... ezen a napon... este kilenckor? - Nézek én is az órámra.
- El - olyan természetesen néz rám, hogy már fáj.
- Zayn... mi a fasz?
- Semmi köze ennek a faszokhoz. Habár... - elgondolkodik, aztán elröhögi magát, én pedig még inkább félni kezdek. - Jössz, vagy viszlek - vonja meg a vállát könnyedén.
- De hova megyünk?
- Ne törődj semmivel, minden elvan intézve. Neked csak azzal kell törődni, hogy ott legyél - felhúz a kanapéról, én pedig tényleg nem értek semmit.
- Mit felejtettem el? - Nézek rá összeszűkítve a szemeimet.
- Uhm... bezárni az ajtót? - Kérdez rá konkrétan, míg kirángat. Helyettem zárja be, és már a liftben vagyok vele.
- Nincs nálam pénztárca, személyes iratok...
- Pénztárca... - az ég felé nyög. - Pénztárca... Zoe! Istenem... még az sem vág földhöz, ha veszek húsz házat... hagyj a pénzzel.
- De...
- Nem szereted, ha fizetek helyetted valamit - motyogja a szemét forgatva. - Feldolgozod majd - sziszegi a képembe, aztán elhajol.
- Utállak - fintorodom el, keresztbe fonva a karomat.
- Oh, akkor megfoglak ölni - olyan lazán kap fel a vállára, hogy úgy érzem továbblendülök.
- Zayn... le tudnál rakni? - Kérdem meg egyszerűen, csak ott lógva, összeszorítva az ajkaimat.
- Nem.
- Miért?
- Mert.
- Utállak! - Rákiabálok, ő pedig csak nevet. - Jó... - sóhajtok fel megadóan. - Tudod, hogy nem utállak - nem szeretem neki azt mondani, hogy utálom. - Tudod, hogy szeretlek - megsimogatom a hátát, ő pedig jobban röhög. - De hova megyünk?
- El.
- Visszavonok mindent, utállak - sóhajtok fel tehetetlenül. Nem reagálja le, csak nevet. - Fotós - közlöm vele, kiszúrva egy embert. Aztán már villan is a vaku, én pedig elfintorodom.
- Leszarom.
- Segítség! Segítsen! Elrabol! - Kezdek sikítozni neki, mire jól láthatóan megdermed a fickó. Még a kezemet is nyújtogatom felé, Zayn meg csak röhög. Az egyetlen, amit elérek, hogy csinál még egy képet. Én pedig felhördülök. - És ha tényleg elrabolna?! - Vonom kérdőre a csávót. - Magán száradna az életem, mert csak fényképezni tud! - Felmutatom neki a középső ujjamat, Zayn pedig a talpamra állít a kocsija mellett. Kinyitja az ajtaját és befelé mutat.
- Szállj be, vagy beraklak és azt is le fogja fényképezni nyugodtan. Te döntesz mennyit adsz a médiának - nyugodtan áll, egyik kezével az ajtóra támaszkodva.
- Oh, akár meztelenre is vetkőzhetnék és bemocskolhatnám a nevedet - fenyegetem meg az ujjammal.
- Csak több álmot adnál a rajongóknak, mert ha levetkőzöl sikítani is fogsz. És arról talán hangfelvételt is csinál - mutat a férfi felé újra.
- Felháborító vagy - közlöm vele karba fonva a kezeimet. - Hova megyünk és miért?
- A miértre rögtön ráfogsz jönni. A hovára is, ha már ott vagyunk. Húsz perc, annyit kibírsz, nem? - Kissé oldalra dönti a fejét. - Tíz másodpercet kapsz - az ég felé fordítja a fejét. Nézem a nyakát és az ádám csutkáját. És inkább beülök... meredek magam elé, míg rám csapja az ajtót. Még mielőtt ő beülne, az előtt kapcsolom be a rádiót. Megcsókoltam volna ott helyben a nyakát. Hogy utána halljam azt, ahogy nevet. De nem nevetett volna. Kifújom a levegőt, míg sokkal hangosabbra tekerem a zenét, mint amit amúgy elviselnék most. - Minden oké? - Kérdi meg átkiabálva a zenét. Mint általában Zayn... Biccentek neki, nincs kedvem kiabálni. Mit fogok megérteni... valamit elfelejtettem volna? Végig pörgetem a dolgokat a fejemben... nem rég volt apu második évfordulója. Ez az egyetlen dátum mostanság. Aztán leesik... szülinapom van.
- Oh, ne! - Nyögök fel kikapcsolva a zenét. - Zayn, ne... nem kell semmi szülinapi fos. Komolyan ne - kérem őt felnyögve.
- Nekik lepődj meg és örülj azért - fintorog rám, és tovább vezet.
- Komolyan... kérlek - annyira nem akarom ezt. Nem akarok bulizni. Nem akarok csinálni semmit. Haza akarok menni!
- Nem. Te se kérdezted meg tőlem soha.
- Te szereted ezeket a napokat. Mi öröm van abban, hogy mínusz egy év? - Felnyögök és megdörzsölöm az arcomat.
- Úgy mondod, mintha számítana számodra az, hogy mennyit élsz - elröhögi magát, én pedig megdermedek.
- Hm?
- Hm... hm... még mindig Zayn vagyok - hördül fel. - Pontosan tudom, mit jelent az, ha egy faragóban nincs benne mind a két penge. Vagy mit jelent egy sima borotva él nélkül. Tudom mit jelent bambulni a falra. Kezdjük újra és lépjünk túl azon, hogy meglepődünk.
- Nem vágtam meg magam.
- Ennek örülök, nem voltam benne biztos, mert hosszú ujjút hordasz mindig. - Rámarkol a kormányra, én pedig felhorkantok.
- Miért nem kérdeztél rá?
- Mert még nem tudom, mit kéne mondanom arra, amit érzel.
- Miért?
- Mert nem ugyan azt érzed, amit én. Neked van rá indokod, nekem nem volt.
- Volt rá indokod, elég csúnyán ott hagytak. És ez nem az indokokról szól...
- Mit mondhatnék arra, hogy az életnek igen is van értelme, mikor tudom, mint mentél keresztül?
- Szóval szerinted nincs értelme az életemnek? - Elnevetem magam, úgy igazán.
- Látod? - Felsóhajt és megrázza a fejét. - Nem bírok mondani jó dolgot.
- Nem is mindig jó dolgot kell mondani, ezt pedig nehezen értik meg páran. Elgondolkoztam azon, hogy megvágom magam. Haydar után ahhoz kötöttem sok mindent. A szeretetet leginkább... de van reális gondolkodásom, még ha zavaros is.
- Örülök, hogy nem tetted.
- Megígértem, hogy nem teszem. Nem szegem a szavamat - felhúzom a lábamat az ülésre, ő pedig felém néz.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Ha beszélgetni akarsz, hívhatsz nyugodtan.
- És mit mondjak? Túl sok szeretet vesz körül és kiakadok tőle? Arra gondolok, hogy úgyis szenvedni fognak tőlem? És, hogy ezt sulykoltál belém napokig, amik éveknek tűntek, hogy vágja meg magam azért, akit szeretek és nem bántják? Nyilván - elnevetem magam, a kezét a térdemre csúsztatja.
- Akár.
- És te mit mondasz majd rá?
- Megölöm Haydart - sóhajt fel vállat vonva. - És, hogy szeretlek, meg, hogy nyugalom. És úgyis túléled, mert kivétel nélkül mindent túlélsz - elröhögi magát, olyan hitetlenkedően.
- Túl sokat hiszel rólam - hátra döntöm a fejemet és őt nézem.
- Te hiszel keveset, pontosan ismerlek. Mindenből összekapod magad, mert mérges vagy, hogy nem így van.
- Néha.
- Amikor visszajött a csapatod és te nem, Albus eljött hozzám Bradfordba és megkérdezte, hogy szerintem mi fog történni - látom a mosolyát, én pedig mindig megdöbbenek, ha megtudok valamit arról az időről, amikor nem voltam itthon. Albus elment Bradfordba... - És közölte velem a tényeket. Haydart és, hogy min mentél keresztül addig és, hogy miket hoztál elő magadból. És akkor értette meg, hogy nem te vagy csapdában, hanem ők. Erős vagy, és csak azért, mert néha gyengének érzed magad, még nem vagy az. Folyton talpra állsz, lehetetlen téged eltaposni. És szeretlek és köszönöm, hogy nem vágtad meg magad. De szülinapod van, és mások is szeretnek, szóval bulizni fogsz velünk. És boldog leszel, mert élvezni fogod. - Leparkol egy uszoda előtt, én pedig értetlenül nézek rá. - Persze sanszos, hogy letartóztatnak minket, de az mindig sanszos - legyint könnyedén, míg kiszáll. És én is kiszállok.
- Ugye nem törünk be egy közszolgálatra húzott épületbe... - Fintorgom rá kissé félve.
- Régen csináltunk őrültséget - vonja meg a vállát.
- Istenem... hányan vannak ebben benne? Van ennyi óvadékra szánt pénzünk? - Nyögök fel, ahogy maga előtt toll és ő átmászik a kerítésen.
- Csak pár milliárdos van itt, meg más híres emberek, akiknek nincs gondja a pénzzel, mert valahogy mind sikeresek leszünk a közeledben... - motyogja ironikusan, míg átmászok én is a kerítésen, a túloldalt pedig leemel. - Amúgy meg, az ő ötletük volt, hogy csinálj valami vérpezsdítőt. De tekintve, hogy mindenhol emberek vannak, akik látnák és hallanák, mi történik bent... és figyelembe véve anyámat, aki megölne, inkább kibéreltem. Ők erről nem tudnak, maradjon is így - féloldalasan mosolyog rám, én pedig elnevetem magam.
- Istenem... szegények - tovább röhögök, ő pedig csatlakozik.
- Csak nem akarom, hogy emiatt címlapra kerüljünk, nekik meg megvan az érzés - vonja meg a vállát lazán. - Erre hölgyem - kinyitja nekem az ajtót, én pedig belépek.
- Nincs fürdőruhám - osztom meg vele az apró tényt.
- Egyikőnknek sincs - rám vigyorog és felkap a karjába.
- Meg kell lepődjek? - Kérdem halkan.
- Egy kicsit - bólogat nekem.
- Oké. Ki szervezte?
- Titkos információkat akarsz tudni. Nem - rám nevet. Lerak és mögém áll. Eltakarja a szemeimet, én pedig a kezemet a kezére rakom. Nem szeretem, amikor ilyen meglepi dolgokat csinálnak. - Boldog születésnapot, Zoe - halkan suttogja mögöttem, míg lépkedni kezd velem. Olyan gyorsan kezd verni a szívem, hogy hirtelen még bele is szédülök. Lehúzza a kezeit a szemem elől. És egyszerűen elröhögöm magam a többiek láttán fehérneműben, pizzával, lufikkal... egy csomó felfújható szarral a vízen. Eltakarom az arcomat zavaromban... én nem szoktam ehhez hozzá. Én nem szoktam hagyni, hogy ez történjen.
- Ne! Ezt ne! - Sikítok fel, mikor énekelni kezdenek. Zayn mögöttem röhögni kezd és csak azért is beleszáll. Felkap a kezébe, én próbálom betapasztani a száját. Ő meg énekelni tovább.
- Nos, akkor... buli! - Kiabálja el magát Louis és azzal látom, hogy Zayn felé fut. Kikerekednek a szemeim, szólnék, de egyszerűen lefagyok a gondolatoktól... a telefonom a zsebemben van és... Zayn hátrább lép, Louis a vízbe botlik.
- Nála van a telefonja - sóhajt fel Zayn, míg én előveszem és meglengetem Louis felé. Helena kiveszi a kezemből és lerakja a padra. - Na, most már mehet a vízbe - értetlenül nézek rá, ahogy megindul a medence felé, halál lazán.
- Zayn! - Szólok rá mérgesen. Lenéz rám, egy apró mosoly és futni kezd. A nyakába kapaszkodom, ő pedig velem ugrik be. Éppen, hogy veszek egy mély levegőt. Arra számítottam, hogy a víz hideg lesz, de nem az. Kellemesen langyos... kinyitom a szememet alul, ő pedig vigyorogva néz engem. Ráfintorgok és ellököm magamtól. Ő a felszínre úszik, én pedig csak szétnézek a vízben. Aztán én is felúszok az elázott ruhámban. Ami rám tapad... és nem jó érzés. - Várhattál volna, míg levetkőzöm - rovom meg őt, ahogy éppen kimászik.
- Akkor nem ért volna váratlanul - megvonja a vállát, míg lekapja magáról a pólót. Nézem rajta a tetkókat és olyan elképesztőnek tartom, hogy volt, amikor egyáltalán nem volt rajta... és ismertem őt. Fura. Zayn teste helyett, Danny féloldalas mosolyára pillantok, ahogy egyenesen rám bámul. Felnyögök, ő elröhögi magát és inkább elmerülök a vízbe, csakhogy ne kelljen számolnom az égéssel. Aztán végül odaúszok a medence szélére. Felhúzom magam és kiülök. Aztán felállok és oda lépkedem az egyik radiátorhoz... direkt másikhoz, mint ahol Zayn van. Lekapom magamról a fölsőmet és leterítem. Híresek... a maguk módján mindannyian híresek. Abban híresek és abban a kőrben, amit csinálnak. Helena nagyon híres a fotósok között. És az ikrek is a hacker világban, vagy a managmentben és a médiát irányító személyek között. Xavier, Danny és Ant pedig, ha nem éppen valami saját képesség miatt, akkor Zayn miatt. És maga a srácok... elképesztően híresek. Mindenhol. És most itt vannak, ők pedig úgy vannak itt, hogy betörtek egy uszodába azért, hogy boldog legyek a szülinapomon. Nekem pedig felfoghatatlan, minek kockáztatnak ennyit értem? Persze, nincs kockázat, mert Zayn elintézte, de... ez őrültség.
- Mizu? - Helena rám vigyorog, én pedig mosolyogva kigombolom a farmeromat.
- Őrültek vagytok, hogy ezt bevállaljátok miattam.
- Szeretünk - vonja meg a vállát a falnak dőlve.
- Tudom, ez is őrültség - elröhögi magát, én pedig mosolyogva próbálom leszedni magamról a fekete gatyát.
- Fura vagy. Néha még így két és fél év barátság után is fura vagy - végigsimít a karomon és ott hagy. Egymagammal... nem szeretek egymagamban lenni és a gondolataimmal. Kissé zavarban sétálok oda a többiek közé. Nem hiszem, hogy láttak már ennyire... csupaszon. Harry végig mér, én pedig biztosan elpirulok. Elneveti magát, én pedig felnyögök.
- Ugyan már - Liam lelegyint, én pedig összefonom a karomat magam előtt. Az a baj, hogy senkire nem jó nézni, mert mindenki engem néz és mér végig. Talán nem igazán láttak még így tényleg.
- Nemár - kérem őket egyre inkább zavarban. Az alsó ajkamat kezdem rágni zavaromban. Lenézek én is a testemre... már nincsenek is hegek. Persze, a késelés megmaradt... de más nincs. Haydar figyelt a testemre... nem okozott túl sok maradandó sebet. Leszámítva a bal kezemet. Test előttem, az orrom szinte súrolja Zayn testét.
- Nyilván, neked volt időd nézni eleget - Louis elneveti magát, én pedig a homlokomat a hátának hajtom. Végig nézem, ahogy kirázza a hideg a mély sóhajom után, és szinte rögtön hátrább lépek. Aztán szimplán a víz felé és belesétálva elborulok benne. A víz alatt kezdek úszni. Mindig is imádtam a vizet, főleg a víz alatt lenni. Annyira nyugodt és szép... valahogy mindig szerelmes voltam a vízbe. Leülök a medence aljára, és csak élvezem azt a mély csöndet és a súlytalanságot. A kezeimet magam elé húzom, átkulcsolom a talpamat és lehunyom a szememet. Súlytalanság, sötétség és csönd. Annyiszor reménykedtem ebben... remélem a halál valami ilyesmi. Nagyon remélem, hogy ilyen érzés, mert ez az érzés fantasztikus. Fogy a levegőm... a tüdőm már fáj, de annyira imádok itt lent lenni, hogy szinte meg kell erőszakoljam magam, hogy a felszínre menjek levegőért. Ők inkább fent vannak a víz tetején... én pedig inkább lent. Éppen levegőt veszek, aztán kér kar a derekam körül és már lent is vagyok. Nem lepődök meg, lenézek a két kézre... tetkók. Akárhol felismerem a kezét. Felé fordulok, ő a hajamat nézi és látom a mosolyát. Vajon tudja, hogy mennyire istenien néz ki most is? A csempére nyom, a medence aljára és vigyorogva lebeg felettem. Én pedig elnyitom a számat, míg kifújok egy kis levegőt és pont arcba találom a buborékkal. Látom, hogy összeszorítja a száját, de mosolyog. Gondolom röhögne, szóval én is elmosolyodom. Ő is kifúj egy kis levegőt és lejjebb süllyed. A keze a derekamon van és ha most elájulnék sem mennék fel levegőért. Végig néz rajtam, úgy teljesen és egészen, pedig tudja, hogy látom. Lehunyja a szemét és inkább fellöki magát. Én pedig ott maradok lent inkább még. Megint jönnek az érzések... azok a kis rohadékok. Amikor ránézel és szinte már felé mozdulsz, hogy megcsókold. Szóval én is pánikolva úszok fel és máris kimászok a medencéből. Nem... nem játszom ezt vele. Nem vagyok jó hozzá... egyszerűen folyton megijedek és igaza van és nem tehetem ezt vele. Ez csak vonzalom, amit soha nem tagadtam. De félek egy kapcsolattól. Szóval megfogom Zayn telefonját, és már ott sem vagyok, míg Perriet kezdem hívni.
- Hello édes - édesemnek hívja?!
- Szia, Zoe vagyok. Zayn jól van, csak gondoltam... szóval... szeretném megkérdezni, hogy nem szeretnél-e eljönni? Elvégre egy pár vagytok és tök elfogadó vagyok... szóval gondoltam nyugodtan jöhetnél, mivel Daisy is itt van, akit gondolom ismersz. - Istenem... mit csinálok?!
- Oh... öhm... igen... de... ő...
- Sms-ben elküldöm a címet. Egy uszoda lesz az, ahova be kéne mászni és bejönni... olyan, mintha betörnénk, de Zayn elintézte, hogy ki legyen bérelve, de ez titok - elnevetem magam, mire tőle is kapok egy vékony nevetést.
- Jó... azt hiszem... ha nem jó, akkor majd csörgök.
- Rendben, köszi. Szia - kinyomom... gáz lenne megvárni, hogy elköszön. Átküldöm a címet és már visszafelé sétálok.
- Hey, minden oké? - Összerezzenek Xavier érintésére, és csak biccentek.
- Csak ide hívtam Perriet.
- Miért?
- Mert együtt vannak és kínos, hogy miattam nem akarja hozni - vonom meg a vállamat egyszerűen.
- Ennyi?
- Igen.
- Túl vagy Zaynon? - Elneveti magát és befogja az ajtót, mielőtt visszaléphetnék a medencés térbe.
- Bejön. Mindig is bejött, és mindig is befog Xav - vonom meg a vállaimat. - De túl - rámosolygok, a fejemet az ajtónak hajtom és csak nézem őt.
- És szerinted ő is rajtad?
- Hát, voltak barátnői. Eljegyezte Perriet... szerintem igen - biccentek magabiztosan.
- Szerintem soha nem lesztek.
- Egy kicsit tényleg nem. Mert fontos, és én is az vagyok neki. De mint barát - megnyomom az arcát, csak, hogy oldjam a feszültséget. Aztán ellököm magam az ajtótól és belépek. Lerakom Zayn telefonját, ő pedig értetlenül néz rám. Elsétálok, hogy megnézhesse a telefonját, de Xav elkap hátulról és magához húz.
- Szerintem meg csak bebeszélitek magatoknak, mert valami elképesztően idióta gondolat született meg az agyatok mélyén - fülembe suttogja. - És ne hagyj ott egy ilyen beszélgetés közepén. Elég jóba vagyunk, hogy a szemembe bírj nézni.
- Xavier - felnyögök és megforgatom a szememet.
- Akkor most nézz rá... kisétáltál innen a telefonjával és visszajöttél öt perc után. De nem a telefont nézi, hanem téged meg engem. Mert félreérthető pózban ölellek. Szóval szerinted túl vagytok egymáson? - Megfordulok a karjában és átkarolom a nyakát.
- Ne próbálj rám hatni, mert tudod jól, hogy okosabb vagyok ennél. És ha félre érthető pozíciót akarsz, szólj... alkotok én. - Egy kicsivel hajolok csak közelebb, ő pedig elképedve néz rám.
- Ez félreérthető, még nekem is. - Zavartan nyel egyet, de a keze még a derekamon van.
- Hm, azt hittem ezt akarod - félre döntöm a fejem ártatlanul.
- Te most... flörtölsz?
- Én? Úgy érzed? - A tarkóján simítok végig mosolyogva. Még én sem tudom, hogy flörtölök-e. Szimplán elegem van, ha ezt csinálják velem. Ha azért hoznak félreérthető helyzetbe, hogy megmutassák, Zayn hogy reagál. Több vagyok mint Zayn reakció eszköze!
- Fogalmam sincs, hogy ez most flört-e, vagy sem... és nem érdekel, ha beégetem magam. De ezt ne csináld soha - mutat kettőnkre elengedve. - Nyilvánvaló mennyien akarnak téged. És mindig is Zayn csaja leszel, ha mással vagytok már együtt, akkor is... szóval spórold meg a kínos szituációkat és az álmatlan éjszakákat azzal, hogy nem csinálod ezt tovább és nem éred el nálam, hogy olyan alaposan szemügyre vegyelek, hogy jobban akarjalak, mint egy csajhavert.
- Ouch - sóhajtok fel elengedve őt. Azt hiszem, visszautasítottak. Mondanám, hogy ritkán fordul elő, de Zaynnál már hozzászoktam.
- Nekem ouch - hördül fel ott hagyva, én pedig mosolyogva nézek utána.
- Ez mi volt? - Áll meg előttem Zayn, ezzel eltakarva a látképet, hogy Xavier a medencébe vetődik.
- Pontosan az - fintorgok fel rá.
- Kikezdtetek egymással? - Felvonja a szemöldökét, én pedig elnevetem magam.
- Először is, Xavier azt csinálta, mint mindenki más: Megpróbált rávilágítani arra, hogy szeretjük egymást. Másodjára, elmondta ezt. Harmadjára: Több vagyok, mint a reakció kicsikarásodra egy eszköz. Szóval negyedjére: Én kezdtem ki vele. Magyarázat: Azért, mert elegem van. - Oldalra néz, aztán vissza rám.
- És mit tettél volna, ha fogadja a flörtödet?
- Lett volna egy mókás éjszakám. Xaviert ismerve és a kapcsolatot nézve kettőnk között? Akár több is.
- Értem.
- Nem Zayn, pontosan tudom, hogy egyik barátod sem fogadná el a közeledésemet - megvonom a vállamat és én állom a tekintetét. - Nem volt olyan opció, hogy elfogadják. És nem az a lány vagyok, aki végig megy egy barát társaságon. - Szimplán végmondatnak szánom és elsétálok mellette.
- Csak a... - megállok és felnézek rá. Látom, ahogy összeszorítja a fogait.
- Csak a...? - Kérdezek rá vissza lépkedve elé. - Most már mondd ki!
- Nem.
- Zayn, mondd ki! - Közelebb lépek, csak, hogy érezze nyugodtan fenyegetésnek. Nem az a lány vagyok, aki végig megy egy baráti társaságon... mi az, hogy csak a...?! Mi a mondat vége?
- Nem. Szülinapod van.
- Oh, kérlek! - A kezénél fogva húzom vissza. - Rég nem jelentenek nekem semmit ezek a napok. Szóval?! Csak a...?! Zayn, ha elkezdted, legyél férfi befejezni.
- Csak a katonai csapatokon... - olyan halkan motyogja, hogy szinte közelebb hajolok. Oh, woaw! Oh, extra wow! Talán azért fáj így, mert van igazság alapja? És ha van igazság alapja, akkor mi alapján akadjak ki? Nem aljas rágalom... kimondott igazság.
- Jogos - veszek egy mély levegőt, ő pedig nem néz rám. - Köszönöm, hogy kimondtad.
- Zoe...
- Nem haragszom. Nincs miért. Elvégre... az én testem - megvonom a vállamat széttárva a karomat neki egy mosollyal. - Több kell Malik, hogy megsérts. - Beleugrok a vízbe és elsüllyedek... és ismét jó érzés a súlytalanság. Amikor legközelebb feljövök Xavierhez úszok és rátámaszkodom a matracára. - Sajnálom.
- Laza - csukott szemmel mosolyodik el.
- Na! Komolyan...
- Komolyan laza - felborítom, ő pedig csobban, kapálózik és ordít. Röhögve nézem, amint visszatér a víz felszínre és mindent bevet, hogy ijesztő legyen.
- Halott vagy - közli rám mutatva, és máris megindul felém. Én pedig próbálok elúszni előle. De elkap... kiemel a vízből, konkrétan kiemel és eldob. Én pedig sikítva csapódok be valahol jóval arrébb. Aztán Perrie megjön, és végig nézem Zayn meglepődött arcát. Ahogy elneveti magát és rám néz és szerintem hálás és ez kicsit fáj, de elviselem. Végig nézem, ahogy megcsókolja, és nagyon nehéz elfordulnom... Nem is megy, szóval csak elengedem a lábaimat és belemerülök a víz alá. Jó ez így... ez elég nagy libidó csökkenés számomra... mikor viselkednénk jobban, ha nem a menyasszonya előtt?!

2 megjegyzés:

  1. Szia Des!

    -Xav, vêgem
    - Zoé oda hivtad Perrit okê.. Éttem de attôl még forr az agyam
    - Zayn tőled hidba megyek.
    Ez a születésnapi buli :D

    Imádtam!
    Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!
    Kíváncsian várom a következő részt!

    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    Nos...Zoe te hülye állat mi a fasznak hívtad meg?? Nem hiszem el!!
    Zayn baszki csókold már meg!!!
    Xav totál egyetértek veled és most nem kicsit akadtam ki ezen a részen de mind1 mert ha eljön az idő akkor úgyis összejönnek és tudom is hogy mikor lesz az az idő még hozzá kb. 2 rész múlva mert ha még akkor sem fejlődik jobb irányba a kapcsolatuk akkor pisztollyal a kezemben fogok erről elbeszélgetni velük xdd lehet hogy most túlzásba estem xd na mind1.
    Várom a kövit! Puszii ❤❤❤:333

    VálaszTörlés