2017. május 23., kedd

216. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Nem kelek fel! - Helena szavaira csak megforgatom a szememet és én állok fel az ajtókopogásra.
- Nyilván nekem kell, az introvertált személyiségnek... - vágom hozzá, elhaladva mellette, míg ő csak a kanapén tanyázik... embertelen pózban. Kikukucskálok, de senkit nem látok. Gyorsan nyitom ki az ajtót, arra számítva, hogy máris valakit meg kell öljek... de nem arra számítva, hogy egy csokor pitypang hever a lábtörlőnkön. - Öhm El... azt hiszem... én... szerintem neked hoztak valamit - értetlenül nézem a nyilvánvaló virágcsokrot... de be van csomagolva papírba. - Vagy nekem, és bomba. Hívjam Albust? - Áthajol a vállam felett és megszemléli a lábtörlőn hagyott papírba csomagolt, csokornak álcázott szerintem bombát.
- Sokat voltál háborúban - egyszerűen lenyúl érte, én pedig fintorogva várom, hogy a falra kenje a cafatkáimat. Becsapja az ajtót és elkezdi levenni a papír réteget... pipacsok. Rengeteg pipacs. - Én sablonos lány vagyok, tudod nekem akármilyen hihetetlen a rózsa a kedvencem és nem egy útszéli gaz, mint neked szóval... - felém nyújtja röhögve én pedig ódzkodva veszem el.
- Gyűlölök virágot kapni. - Félve nézek rá... ez... ez nem oké.
- Ezt Malik is tudja? - Egyszerűen elröhögi magát és visszadől a kanapéra.
- Helena... komolyan. Malik pontosan tudja és ha ő küldte volna, akkor cserépben lenne. De előbb adna Djarumot mint csokrot... nem viccelek! - Oké ez nagyon para... ki a faszom szórakozik velem?!
- Túlreagálod, látod?! Mondtam, hogy sokat voltál háborúban. Ez csak egy csokor... nincs benne véletlenül valami kártya, vagy ilyesmi? - Vállat vonva néz fel rám, én pedig átnézem a szálakat de semmit nem találok. Megrázom a fejem, ő pedig visszamerül a könyvébe... én pedig a csokorba. Túl kéne tennem ezen magam... örülnöm kéne neki és nem pánikolni. Szóval azt teszem amit minden filmből láthattam... keresek egy vázát, belerakom és azt pedig az asztal közepére helyezem. Leülök a konyhában és csak bámulom a virágot. Fogalmam sincs, ki küld nekem virágot. Én... utálok virágot kapni. Értelmetlennek találom és kínosnak is. Zayn pedig pontosan tisztában van ezzel. Senkivel nem ápolok olyan viszonyt, hogy virágot küldjön nekem. Ha az ikrek lettek volna, akkor be is jöttek volna mert... kopogtak. Felállok és anélkül, hogy szólnék Helenának egyszerűen kimegyek a lépcsőházba. Körbe nézek de nincs itt senki. Valaki személyen bekopogott hozzám és az ajtó elé rakta a virágot... nekem. Egyértelműen nekem, mert az én kedvenc virágom a pipacs. Az ikrek nem lehettek... ők tényleg bejöttek volna és pofán röhögtek volna. Ahogy minden másik ismerősöm is... vissza telepszem a konyhába és csak bámulom tovább. Egyszerűen nincs ötletem és ez megrémiszt. Félek egy csokor virágtól... pedig nem kéne. Tudatában vagyok annak, hogy ez röhejes. És az is röhejes, hogy farkasszemet nézek egy csokor virággal... addig amíg el nem uralkodik rajtam a félelem. Felhívom Zaynt... egyszerűen csak felhívom.
- Szarkasztikus földbe taposás... - felsóhajt, mintha aki éppen most szívott egy mély slukk füvet. - Mit tettem tönkre az életedbe amiről most nem is tudok egyetlenem?!
- Zayn... józan vagy?
- Igen.
- Biztos?
- Zoe igen - felmordul én pedig csipkedni kezdem a nyakamon a bőrt. - Mit szeretnél?
- Én... szóval... te... te tisztában vagy azzal mit utálok, és soha nem tennéd, ugye? - Mennyire lenne gáz rákérdezni, hogy küldött-e nekem virágot, vagy sem.
- Megcsaltalak már, Perrieval vagyok, megkértem a kezét, füvezni is szoktam annak ellenére, hogy híres vagyok. Verekedni is szoktam, veszekedni a családommal... rengeteg dolgot csinálok amit utálsz, tudod ezért nem vagy velem cica - elröhögi magát én továbbra is ugyan azzal a borzasztó érzéssel nézem a virágokat.
- Betéptél.
- Be, de attól még tudod jól, hogy képes vagyok tisztán gondolkozni.
- Nem küldtél nekem virágot, ugye?
- Kellett volna? - Olyan értetlenül kérdez vissza, mint ahogy én feltettem a kérdést. - Utálod... miért küldenék? Nem is akarsz látni... duplán minek küldenék? Az szánalmas lenne. - Nem Zayn volt... akkor ki?!
- Oké.
- Küldjek virágot, vagy mi? Hol nő pipacs Londonban? - A virágokra meredek...
- Zayn esküdj meg, hogy nem te voltál!
- Virágot kaptál?! Kitől?! - Hol nő pipacs Londonban?!
- Én... nem tudom... azt hittem...
- Hogy én voltam. De ismerlek, nem küldök neked virágot! Mit kaptál? Rózsát?
- Pipacsot - felhördül a túloldalt, én pedig valahogy egyre inkább rettegést érzek pár szál virággal szemben. Röhejes vagyok.
- Oké, lehet valami rajongód, sok info van fent rólad a neten. Rólam is mindenki tudja mi a kedvenc kajám, a kedven színem, csapatom, hobbim, ruhadarabom... hányas lábam van. Mik a szokásaim...
- Értem... szóval egy örült rajongóm tudja a címemet. Kösz. - Fő a nyugalom.
- Lehet csak egy haverod volt ez...
- Lehet - hagyom rá most már inkább csak dühvel nézve a virágot.
- Rosszul vagy?
- Mármint? Nem... nem dehogy! - Mentegetőzök rögtön. - Csak emiatt hívtalak, bocs.
- Zoe, biztos?
- Aha. Szia.
- Hello - kinyomom és csak lerakom az asztalra a telefonomat. Nézem még egy darabig a virágot, aztán megelégelem. Kiveszem a vázából és egyszerűen a kukába dobom. Nem kell virág senkitől. Rohadtul nem!


*


Könnyes szemmel huppanok le a földre és döntöm a fejemet a kádnak. Istenem de utálok hányni.
- Ez így nem oké - Helena lehúzza a vécét és elém guggol.
- Tudom... - de tehetek én róla?!
- Keresünk egy dietetikust, ő majd összeállít egy étrendet és máris jönnek a kilók... de nem így - mutat a vécé felé fintorogva. Eléggé sovány vagyok... és már engem is zavar mennyire. Ráadásul így sokkal többet szédülök futásnál, vagy edzésnél. A doki azt mondta, hogy miután jól laktam... egyek még. És akkor majd jönnek a kilók, de csak a hányás jön. Egyszerűen nem bírok többet enni, mint amennyi jólesne. De amennyi jólesik, annyitól nem leszek normális súlyban.
- Jó - Értek rögtön egyet vele míg megtámasztom a fejemet.
- Oké... keresek egyet, jó?
- Jó - biccentek rá ismét... de amint megteszem a mozdulatot, rájövők hogy nem kellett volna. Elkerekednek a szemeim és máris újra a vécé felé hajolok.


x--- Zayn Malik ---x


- De minek kell ezt?! - Rám ordít, minden kertelés nélkül csak ordít.
- Ezt minek kell? - Felnyögök... szimplán unom, hogy ordít.
- Mert már nem bírom!
- Arra van az ajtó - Mosolygok rá, az ajtóm felé mutatva. - Folyton csak ordítasz... és ordítasz... és ordítasz ha valami nem tetszik. Nem tudnál mondjuk... - beleszívok a spangliba, direkt beleszívok csak azért is alapon - ... halkabb lenni? - Kérdezek rá, felé fújva a füstöt.
- Nem tudok, mert az életedről van szó és elbaszod!
- Ennél jobban, hova? - Lelegyintem őt, és előre dőlök addig a konkrét másodpercig amíg lehamuzok.
- Oh igazán kösz - hördül fel, csípőre vágva a kezeit.
- Oh igazán nincs mit. Anyukám mindig őszintének nevelt. Kurva idegesítő, hogy üvöltesz.
- Más nem üvöltött veled, ugye?! Ezt akarod mondani! - Szétcsapja a kezeit én pedig csak felvont szemöldökkel nézek rá.
- Excusez-moi?! - Értenem kéne őt?
- Ne franciázz itt nekem!
- Ha a lábad között teszem, akkor nincs ellene kifogásod.
- Nem a szexről van szó!
- Persze, hogy nem arról - megforgatom a szememet és csak a hamutálba pöckölöm a spangli végét.
- Tudod jól kiről van szó! - Konkrétan sziszeg nekem, én pedig elnevetem magam.
- Akinek nem mondjuk ki a nevét? - Kérdezek vissza kissé sejtelmesen. - Mond ki Perrie... Zoe - keresztbe fonja a karjait, én pedig inkább csak eldőlök a kanapén. Unom a veszekedéseket... elvettem... nem akarna végre kussolni?! Egy napig legalább! Csak egy nap vita nélkül... mostanság lehetetlen.
- Meddig fog még az életünk része lenni, anélkül, hogy itt lenne?!
- Amíg élek? Tudod személyiség fejlődés... - Annyira nehéz neki felfognia... de annyira.
- És ha én ezt így nem bírom?!
- Mit, hogy hozzá tett valamit a személyiségemhez? Akkor elülső lobotómiát javasolnék. Természetesen rajtam - belefúrom a fejemet a párnába és csak veszek egy mély levegőt. Nagyon régen téptem be... és ő ezt sem hagyja kiélvezni.
- Te szereted őt...
- És mégis a te ujjadra húztam gyűrűt a picsába már! - Most már én is ráordítok mert unom. Hihetetlenül unom. - A faszért nem lehet nem ordítani?! És igen, ő nem ordított. Soha nem ordított és így is meglehet beszélni a problémákat! - Felállok és elé sétálok... felbaszott... és utálok mérges lenni.
- Nem leszek olyan mint ő - a képembe köpi a szavakat én pedig elmosolyodom.
- Pont ezért vagy te mellettem, az ellentéte - vonom meg a vállamat könnyedén.
- Azért nem ordított, mert ő díjazta ezt a pusztító életmódot! Ő veled szívta de Zayn neked kötelességeid vannak! Nem téphetsz be, mert lebukhatsz. Jó példát kell mutatnod. Nem élhetsz ilyen életet... nem mellettem! Ő ezért nem veszekedett veled ilyeneken... fiatalok voltatok és egyéb hülyeségek, remek! - Széttárja a karajit és már kissé hisztérikusan röhög rám. - De felnőttel és ideje úgy viselkedned! Sajnálom ha ő nem nőtt fel de...
- Perrie... a felnőtté válás mindenkinek mást jelent. Felnőtt vagyok mióta belekerültem ebbe a szarba, mert ennyi idősen nem kellett volna átmennem ezen. És ő felnőtt, mióta az eszemet tudom. Szóval ha füvezni akarok, akkor fogok. És nem, nincs szükségem kioktatásra ameddig nem viseled nálam az anya címet. Ne akarj megváltoztatni... komolyan ne - csak mert akkor most szedje a cuccát, és takarodjon.
- Rendben - biccent nekem egyet és csak bámul rám. És nekem ettől olyan érzésem van, mintha megbántottam volna... ami valószínűleg igaz is. Magamhoz húzom és átölelem...
- Sajnálom.
- Semmi gond, jogos. - Átkarolja a derekamat és a fejét a vállamba fúrja. Ideje lenne összekapnom magam... nagyon.


Kukucs, sajnálom.

2 megjegyzés:

  1. szia Des!
    Semmi gond,.teljesen megértjük, ha nem jönnek olyan sűrűn a részek. Ha megnézzük igy is elég gyakran kapjuk oket.

    Mint mindig most is nagyot alkottál!
    - kiváncsi vagyok ki kuldte a virágot Zoénak
    - Kiváncsi vagyok milyen dokit talál Helena...és mennyire válik be a tanácsa
    -Zayn, neked csak annyit mondanék, hogy habár egy fél hajszálnyi igazság van Perrie mondandojában... de td Zayn ne buntudatbol épitkezz..megbantottad reszben bunko voltál oké...de akkor se temesd az egesszet a buntudagod alá..meg mert kell Perrie ...ellentét gyanánt és ezért még is magad mellett tartod...ez senkinek se jo

    Koszonom szépen,hogy ezt a részt is olvashattam!
    imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm szépen, azért hozzám képest kevés rész jön jelenleg. Mondjuk egy ideje már nem is írtam a blogba, hál égnek hogy volt termékeny időszakom:D
      Ismételten, csak köszönni tudom:)
      Kifog derülni *instant gonosz kacaj*
      A jó kis lelki tanácsok, ahw.
      Én köszönöm ismételten, hogy rendíthetetlenül komizol. Imádás van!

      Törlés