2017. május 6., szombat

213. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Kérhetek magyarázatot a lányra kanapénkon? - Nézek be anyához a konyhába.
- Nem akartam, hogy részegen hazavezessen, és amúgy is kiütötte őt a fájdalomcsillapító amit kapott.
- Honnan kapott és milyent? - Leülök mellé a pultra és csak bámulok előre a falra.
- A kórházban valami köcsög orvostól - felhördül én pedig értetlenül nézek rá.
- Kórház? Köcsög orvos? Te káromkodtál?! - Elnevetem magam, pedig érdekelne a kórház rész.
- Összekellet varrni neki, és engem kérdezett meg, hol van kórház. Én meg elkísértem és igen... azt mondtam, hogy köcsög!
- Woah... minden oké? - Oké, Zoe már jól van. Anya ott volt vele... akkor minden rendben volt ott is. Legalábbis ha anyám múlik még egy műtét is levezet, ha feltétlen kell.
- Azon kívül, hogy kiakadt, aztán én is kiakadtam és láttam a kezét és belesem merek gondolni mennyire idióták vagyunk mind... és főleg nem merek belegondolni abba, mit élt ő át?! Minden rendben - felhorkan és az ajkaihoz emeli a boros poharat.
- Szóval iszol is... oké, beszélgessünk - leveszem magamról a kabátot és a pultra hajítom lazán. - Miért akadt ki? Miért vagyunk idióták? Milyen a keze?
- Milyen a keze? Elképesztően... szomorú a keze. Fájdalmas... nekem fáj látni, érted?! Kis kora óta ismerem! Olyan... tényleg aggódom érte Zayn! Ő is a családom része, mint ti és sajnálom hogy vége van köztetek de... idióták vagyunk, ha azt hisszük jól van egy buli miatt. Idióta voltam, hogy azt hittem jól van, csak mert meglátogatott és lenyugtatott engem. A keze... nem lehet jól a keze után... rácsaptam a combjára és kiakadt. Mert mindenki csapkodja őt, de csak barátságosan, értesz?! Mint régen. És pont ez a baja, hogy mindenki úgy viselkedik, mint régen... és hogy azért mert nem látjuk, igen is fáj neki, hogy oda csapok egy kicsit mert megkínozták és nem akarom tudni mennyi sebe van a testén... főleg nem akarom tudni mennyi sebe van a lelkén ennek a lánynak!
- Wow - első reakció... ez... durva. Kiakad Zoe, és még anyám is. Anya ritkán akad ki.
- Szerintem hazudik nekünk.
- Zoe gyakran hazudik ha úgy hiszi, jobb másnak.
- Érted már miért mondom, hogy idióták vagyunk? Mert mi el is hisszük a szar hazugságait!
- Például?
- Hogy jól van. Hogy egyedül jól lesz! Azt, hogy nem szeret... szörnyen ostoba vagy - értetlenül néz rám, én pedig halkan elnevetem magam.
- Mit csináljak vele, ha nem szeret? Mindig olyan egyértelmű volt, hogy szeret... kimondta, hogy nem. És az a Zoe, akibe beleszerettem rohadtul képtelen lett volna ezt a képembe mondani. Mostanra pedig mindegy anya... te is tudod.
- Elképesztő mit hozott ez a lány ebbe a családba...
- Igazságot - annak ellenére, hogy lemondtam róla és már csak magányos óráimban emésztem magam... remélem nem akarja most szidni Zoét mert az összetörne bennem valamit.
- Brutális igazságot - ért velem egyet a haját hátra dobva. Tényleg nagyon rég láttam anyát ilyennek. Talán amikor elváltak apámmal... Puffanás és nyögés... anya csak felpillant kissé lassan, én pedig máris a nappali felé tartok. A földön ül és lihegve bámul rám, riadt tekintettel.
- Csak álom volt cica... semmi gond - leguggolok mellé és már fel is húzom őt a földről. Visszaültetem a kanapéra és várok, hogy csillapodjon a pánik nála.
- Bocs - motyogja maga elé húzva a párnát.
- Ne előttem takard... - végig simítok a hátán és csak az jár a fejemben, hogy vajon hazudok-e magamnak. Hazudok-e hogy már nem érdekel ő. Valószínűleg igen. Őt mindig szeretni fogom egy szinten, még akkor is ha ott van Perrie és a szívemet is beleadom a kapcsolatba, hogy túl legyek Zoén. Kényszerítem magam, hogy túl legyek rajta... talán drasztikus módon verem magam agyon azért, hogy mást szeressek időlegesen... De ez van. Szimplán képes vagyok kizárni, ha nincs a közelemben és amint a látóterembe akad... vagy a gondolataim közé csúszik már csak önfegyelem minden. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy anyám házában a kanapén ül mellettem és a kezem a derekára simul.
- Remélem tudod merre van a vécé, ha hánynod kéne - hördül fel a fejét dörzsölve a jobb kezével. Míg a balt az ölembe dobja szinte. Én pedig lenézek rá. Hányszor levágtam volna már a kezem azért, hogy elmúljon bennem ez az érzés. A mellkasomban... amikor összeszorul a szívem, a vérem túl gyorsan zubog... annyira hogy fáj és zsibbadok. Ezt éreztem mikor Walter meghalt, és inkább kitéptem volna a szívemet. Nem merek végigsimítani a jól látható sebeken amik nem gyógyultak még be. Nézem azt a rengeteg öltést szinte végig az alkarján. Brutálisan mélyek ezek a vágások... egyszerűn... mintha tényleg felakarta volna szelni magát. Nézem a hiányzó kisujját... bekötve nemvolt ennyire valóságszerűen pofán csapó dolog. Az hogy nincs, egy egyszerű kifejezés de ez... nincs. Valami ott volt, és most nincs. Egy testrésze. Ami vele született és nőtt most nincs ott... visszavezetem a tekintetem az alkarjára, az összeérő vágások, nincs benne szabályosság. Felnézek rá, hallom a szuszogásom és próbálom csitítani magam, ő pedig csak mosolyog rám. - Ja, szar volt.
- Ennyire...? - Kínzás és kínzás alatt van különbség. Ha azt mondják nekem, hogy megkínozták az agyam lecsukja magát és képtelen leszek olyan dolgokat kitalálni, mint ami tényleg megtörtént vele. Az agyam képtelen ilyen képeket alkotni... lehetetlen. Pont mint a halála.
- Megértettem az öngyilkos gondolatokat, ha fogalmazhatok így.
- Ne fogalmazz így...
- Elegem van a hazugságokból... nincs hozzá erőm Zayn - megrázza a fejét és csak nézi a szőnyeget. - Fáradt vagyok.
- Akkor fejezd be a hazudozást.
- Szeretlek. Csak magamat nem. És képtelen vagyok kiegyensúlyozott ember lenni, aki érti mit miért tesz, vagy mit miért kéne tennie. És utálom, hogy megjátszom magam, hogy ez semmiség - a kezét felemeli és megmozgatja a négy ujját. - Csak mert majdnem belehaltam... és ez rosszabb volt, mint amikor megkéseltek. Rosszabb volt, mint amikor fegyvert fogtak a fejemhez mert nem a haláltól félek, csak annak a nemétől félek és ez szörnyű volt! Látni, hogy gyászolnak, mikor a véremet köptem fel! Ez... ezeket nekem nem kéne átélni egy beteg elme miatt! - Csak bámulok rá, mintha meghibásodott volna a rendszerem, Zoe nézi a tévét, a gyászolókat, köhögés és... sötét kép. Aztán újra eljutok eddig a pontig... köhögés és... semmi. Nem bírom elképzelni, hogy vért köhög. Aztán eljut az agyamig amit mondott. Szeret, csak magát nem...
- Miért most mondod el ezeket élet...?! - Gyűlölöm őt jelenleg! Nem szabadott volna elmondani! Már nem! Vagy legalább tette volna meg előbb... csak két nappal előbb! - Nem csinálhatod ezt velem... nem dobhatsz el, és nem mondhatod, hogy utálsz aztán nem közölheted, hogy szeretsz! - Elmosolyodik, az ölébe ejti a kezét és ökölbe szorítja az ujjait aztán hagyja elernyedni.
- Nem tehetem, ebbe nem köthetek hol bele.
- Akkor ne játssz velem az isten szerelmére... soha nem csináltam veled ezt! - Miért csinálja ő mindig ezt velem...? Miért ilyenkor...? Amikor már direkt elvágtam hozzá minden szálat?!
- Tudom - egy gyűrűt kezd forgatni az ujján. - Fáradt vagyok Zayn - felnéz rám, átfut az arcán egy fintor és még így is gyönyörűnek találom őt. - Annyira... nagyon fáradt - még én is elfáradok a hangszínétől... - hogy már nem érdekel semmi. Nem érdekel, hogy mit teszek tönkre magam körül, mert magamat már tönkre tettem. Nincs erőm a szemedbe nézni és azt mondani, hogy csak a barátom vagy. Mert persze sokszor viselkedünk haverként de egy haver nem akarja megcsókolni a másikat márpedig én sokszor megakarlak! És a maradék józan eszem azt súgja, hogy szerintem szeretlek - Elneveti magát és megrázza a fejét. Végig nézem, ahogy a füle mögül előre hullik a kissé hullámos haja, és eltakarja előlem az arcát. - Azt hittem összetudom magam szedni nélküled. Vagy akárki nélkül. Egyedül... mint mindig. De... már nem megy. És nem csak magammal nem megy, mással sem megy - széttárja a karjait és hátra dől. A fejét a támlára dönti, látom a sötétségben a nyakának és az állának a vonalát. Az ajkainak és az orrának a kontúrját. - Bele kellett volna döglenem ott azokba a dolgokba. És megtettem volna, ha nem vagyok makacs. Meg kellett volna tennem... de rohadtul féltem tőled, a családodtól és a barátimtól... hogyha feladom, de valahogy mégis túléltem volna és ti megtudtátok volna... nem mertem volna a szemetekbe nézni - előre hajol ismét és a kezei mögé rejti az arcát. - De mit értem el ezzel az egésszel?! Semmit Javadd... a saját szemembe sem tudok belenézni a tükörbe mert legszívesebben szétverném a tükröt és az egész szobát... legszívesebben magamat is szétverném. És... mindezek után... - felnéz rám és elmosolyodik pedig látom, hogy mindjárt sír. Rácsap a combomra, gyengéden paskolja meg és én érzem mennyire nehéz a szemembe néznie. - Csak éld tovább az életed. Mert tényleg nem csinálhatom ezt veled. Senkivel... keresek egy pszichológust, pár gyógyszer, néhány... - elhallgat, lesüti a tekintetét aztán vissza néz rám. - Haverok... amiknek mindig is készültünk. - Biccent egyet és látom azt a gonosz vigyort a szája sarkában.
- Nem úgy volt, hogy nem hazudsz élet?
- Mit érzel nehézségnek? Szeretlek, mással vagy boldog és elfogadom. Szeretsz, eleged van belőlem és feléltünk mindent. Mit akarsz?
- Nem tudom mit akarok - fogalmam sincs mit akarok. Nyugalmat, őt... hogy boldog és normális legyen. - Szedd össze magad.
- Rajta leszek, de nélküled. Még mindig nem akarok összejönni veled attól függetlenül, amiket most kimondtam - biccent nekem és feláll. Ott maradok a kanapén, és nézem, hogy besétál anyuhoz. Meredek magam elé és azon gondolkozom mit kéne csinálnom. Utána menni és biztosítani arról, hogy mellette állok? Azt mondani neki, hogy elbaszta és levenni róla a kezeimet? Felajánlani a barátságot kettőnk között? Elmondani neki, mi van közöttem és Perrie között? Hogy segítsek rajta, ha ő sem tudja, hogy kéne segítenem rajta?! Felállok amint kilép és vele megyek az ajtóig. Hátha jön valami ihlet, mit kéne tennem.
- Bármiben segítek, ugye tudod?
- De nem hívlak ha kellenél, ugye tudod?
- Miatta?
- Miattad - megvonja a vállát és neki dől az ajtókeretnek. - Elbaszott vagyok.
- Mind ketten azok vagyunk - mellette támaszkodom meg és lenézek az ajkaira mert úgy érzem belepusztulok ha nem csókolom meg. És ezért nem leszünk soha haverok. Látom, hogy elpirul, az ajkamra néz és lesüti a szemét.
- Öhh... én... én megyek - a kocsija felé mutat én pedig közelebb hajolok. Nem érek el az ajkaiig, előbb mozdul felém. Most először csókolom meg őt lassan... nyolc hónap után. És kurva jó érzés hogy ismét érzem az ajkát és a nyelvét és a szuszogását és azt az izgalmat ami ilyenkor belőle árad... képtelen vagyok nem jobban neki nyomni magam. Érezni akarom a bőrét. Átkarolja a nyakamat ez egyik kezével. Érzem, ahogy a hajamba túr és kikapcsolok. A kezemet az arcára simítom, csak hogy ne keljek ki önmagamból és ne préseljem jobban az ajtófélfához. Alig kapok már levegőt, de nem érdekel. És ahogy érzékelem, őt sem érdekli. - Bocsánat... neharagudj - ahogy beszél az ajkai súrolják az enyémeket.
- Én is. - Elbeszélni egymás mellett... ezt sokszor csináljuk.
- Szia - egyszerűen kisuhan előlem. A homlokomat a fának hajtom és élesen szívom be a levegőt. Te jó ég... mit csinálok?!
- Na? - Anya hangja mögülem csak még szarabbá teszi az egészet, amíg végig nézem, hogy elhajt.
- Tudom.
- Gondolom nem számolsz be erről a menyasszonyodnak.
- Perrienek...? - Felhördülök és csak óvatosan ököllel bele boxolok a fába. Ellököm magam onnan és besétálok. - Nem.

7 megjegyzés:

  1. Miii? Menyasszonyának? Guta ütést kapok menten... Léci nee... Nem akarom. Nem is tudok rendesen gondolkodni úgy sokkolt az a szó. Asszem kinyírom Zaynt... Igen... Ez lesz a megoldás.
    Mennyi is van még abból a 60 szomorúbb részből? Nagyon remélem, hogy hamarosan megoldódik ez az ügy... Hiszen Zayn és Zoe összetartozik.
    Vagy nem... Csak akkor Zoe ne maradjon már magára... Nem értem. Tényleg szegény mindig ő szenved.. Tényleg nem tudok rendesen gondolkodni, nem tudom ezen a menyasszony dolgon túl lépni.
    Nagyon várom a folytatást!
    Imádás van!

    VálaszTörlés
  2. Hali!

    Hát ez....ez....erre nem....nincsenek szavak kész végem.
    Mi a faszom az hogy nem Zoe a menyasszonya?!!?!?? Már bocs de ez kész basszus nem tudok beszélni ez most lesokkolt.
    Várom a kövit! Pusziiii❤❤:33

    VálaszTörlés
  3. Szia Des!
    Szent kinzó padon fekvő, piszkavasakkal teletűzdelt szív ês lélek!

    -Trisha rengetegszer mondtuk, de ez nem kopik el...elkepeszto vagy es vegre!..hogy toled is hallotunk mar egy kis kiakadast...azert ugy en is elkepedtem am...ahogy Zayn is....mert olyan elánnal esett le az alla, h hiaba vartam en mar valahol azt h egyszer vmin igy kiadd magad ...Zayn tett rôla hogy fokozodjin az izgalom es ragni kezdjdem a nyelvem...
    -Zayn....mit is mindhatnek neked....hidd el ertem miert teszed ezt....nem nem csak mondom...tenyleg ertem ha nem is teljesen ugy...de ertem... Szaval a sok ertem utan ossze rakok egy normalis mondatot. Szaval elkezdted magad rombolni....igen hol hallogtad..rombolni....mi az ha a Perrie válnyulványanak megkérése nem kinzás? A rajongok orulnek valahol Perre is -habar - en szarul ereznem magam a hslyebe mert hat o is tudja h Zoet szereted....de oke...szaval mindenki boldog aki latszatilag szamit....de mivan veled es azokkal akik igazan szamitanak? Hm?akik tenyleg a boldogsagod akarjak...ezzel nem ered el amit akarsz...nem mulik a fajdalom....nem mulnak az smlekek...esetleg csak halvanyulnak.... Nem mulik az aggodalom...
    -Zoe mindem gondolat menetedet fajôan imadtam....egy nagy része hatalmas lepes volt a szamodra es nagyon buszke vagyok ám rád!
    Nagyon sok mindent be ismertél, fel ismertél, nagyon sok mindent tisztaztal -magadban- nagyot fujtál arra a ködre, és nagyot szurtál a gusba kötő szörny szívébe- es ami nagyon fontos ezekez hanosan is kimondtad! Hihetetlenül büszke vagyok rád!
    Nefeledd az erő benned van! Mindsem bizonyitja jobban mind az ami mögötted van es amibe most benne vagy...a harcos es az erzo ened...mins mind bizonyitek a hatalmas erodre :) a soha fel nem adom-odra :)

    Des, nagyon szepen koszonjuk, hogy már is kaphattunk reszt!
    Koszonom szrpen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    További szep estet, szep napot holnapra!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
  4. Huh hát rögtön nem tudtam írni.. Ha elolvasom rögtön hat rám.. velük sírok, nevetek.. Viszont rájöttem, hogy nem mindig jó elsö érzelemböl kommentelni.. mert hát akkor kiakadunk Zoéra és Zayn-re és hát az nem biztos hogy jogos.. Kicsit idöt kell hagyni és át kell gondolni ki mit miért tesz.. és teljesen megértem Zoét.. igen is engedjük meg már neki kicsit hogy roncs legyen, hogy sírjon, hogy kiakadjon, hogy hülyeséget csináljon.. neki mindig másokra kellett gondolnia, vígasztalni, életet menteni.. és mindig a másik.. ès az ö lelkével ki foglalkozik?? számomra teljesen érthetö az ö viselkedése.. Igen egy értelmes elme nehezen fogja fel.. de ö sérült.. és ezért teszi a dolgokat.. neki egy biztos szeretö türelmes hátter kell és hogy magát el tudja fogadni.. de ö erös és menni fog.. Ès hát Zayn.. öt meg tisztelem az eltelt idöért.. egyre jobban fejlödik.. és hát néha ö is hoz rossz döntéseket, vagy nem mindig igazodik ki Zoén.. és ez is természetes.. és hát a menyasszony dolog.. majd rájön, hogy nem az a megoldás.. viszont itt is csak Zoénak akart engedelmeskedni, hogy lépjen tovább.. Zoé iránti szerelme és szeretete vezérelte erre a tettre szerintem, hogy megmutassa tovább tud e lépni.. de ez még nem jelent semmit.. mert az eljegyzést is fel lehet bontani.. èn nagyon szurkolok nekik.. és sok eröt ja és hát Trisha.. boldog Anyáknapját neki és nagyon szerettem a reakcióját...
    Drága ìrónö.. köszönöm.. FRENETIKUSAN FANTASZTIKUS VOLt!!! Siess a következövel
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ups bocsi kicsit hosszú lett.. de remélem érthetö amit írni akartam..
      puszii

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés